2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A diákok az első hét évüket a klubhelyiségükből nyíló közös hálószobákban töltik, ám az egyetemi szakokra jelentkezve választhatnak, hogy az iskolában akarnak szobát vagy esetleg Roxmortsból kívánnak bejárnim ahogy sokan is teszik. Az egyetemisták 18-24 év között mozognak, sokkal nagyobb szabadsággal mozognak az iskolában, mint a kicsik, így hát nem meglepő, hogy nem ugyanott vannak elszállásolva. A szobák lehetnek egyéniek, lehetnek két fősek illetve maximum négy fősek, ez csak azon múlik, hogy ki milyen szobát igényel és mennyi galleont tud áldozni rá. Rendelkeznek fürdővel, aprócska konyhával, ténylegesen egy kis kollégiumi lakásként funkcionálnak.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egyetemi hálókörletek 2020-09-19, 18:48
Adora & Galen
“No chains around my feet, But I`m not free.”
[You must be registered and logged in to see this image.]Savanyú arccal vágom ki szobám ajtaját, hogy a nappali kis közös helyiségbe érkezzek, ahol a többi egyetemista is néha-néha megfordul. Most nincs itt senki, szerencsére, de valószínűleg az ajtóm hangos csattanása a falon fel fogja kelteni kortársaim figyelmét. Egyenesen a konyhába veszem az irányt. Hajam csapzott, arcom nyúzott, járásom pedig lomha. Fogalmam sem volt mire vállalkozom. Nem vagyok én holmi éjjeli bagoly, az én szervezetem igenis igényli a korán lefekvést. Ezúttal viszont kénytelen vagyok betartani szavamat és szépen elkészülni erre az éjszakai járőrözésre. Minden porcikám szinte visít a ma este ellen, de hogyan lehetnék Galen Herbs, ha visszalépek egy ilyen kis apró "büntetéstől"? A konyhai szakaszhoz lépek, hogy készíthessek magamnak egy kávét. Őszinte leszek, legutoljára egy durva buli másnapján ittam kávét, de pocsék íze volt. Előkapom a tejet a hűtőből és az egész üveg cukrot is levadászom az egyik polcról. Mivel még sosem főztem magamnak kávét, így először bénázok a filter behelyezésével, miközben próbálom az őrölt kávébabokat beletuszkolni a kijelölt helyre. Türelmetlenül morgok, amint lecsapom a kávéfőző tetejét és végre benyomom a gombot, hogy forróvíz szép lassan csöpögni kezdjen. Bezzeg, ha a pref hozna magával kávét -ami persze nem fog megtörténni-, akkor most nem kellene itt szenvednem. A kávé tehát folyamatban, nekem pedig még mindig magamra kéne aggatnom valami kényelmesebb szerelést, tekintve, hogy egész este talpon leszek. A hajamat is elegyengetem egy fésűvel, arcomat pedig hideg vízzel mosom meg, hátha sikerül egy kicsit felébresztenie. Rátámaszkodok a mosdókagylóra, s felpillantok a tükörbe, ahol egy nem túl megnyerő arc köszön vissza rám. - Galen Herbs... Jobban nézel ki, mint újkorodban.- fintorogva pöckölöm le kezemről a maradék vizet a tükörre. Az apró vízcseppek ellepik az egész felületet, majd szépen alább csúsznak, ezzel még inkább eltorzítva a tükörképem. Elhagyom a fürdőt és gyorsan magamra rántok egy mellényt és egy francia stílusú irha sapkát is a fejemre nyomok, hogy eltakarjam a káoszba fúlt hajkoronámat. Időközben meg is hallom a kávéfőző hangos sípolását, ami nem kicsit hozza rám a frászt. Már szaladok is, hogy lekapcsoljam és egy gömbölyded kis bögrébe töltsem a próbálkozásom produktumát. Cukor, tej és már kész is a finomnak nem, de hatásosnak nevezhető nedű. Magam mögött hagyom a káoszt, amit az imént kreáltam, nem akarom tovább húzni az időt, hisz' a prefektus is bármelyik pillanatban itt lehet. Nem akarnám, hogy az egész egyetemista részleg arról beszéljen, hogy egy kis alsós prefektus ekkora kontrollt gyakoroljon rám. Nyitom is az ajtót és próbálok a leggyorsabban kiosonni, hogy senki se vegyen észre, viszont egy nem várt meglepetéssel a prefektusom esik át az ajtón, egyenesen karjaimba. De többnyire a nehezen összekovácsolt kávém és a felsőm bánja. Tehát csak állok ott, egyik kezemben az üres bögrével, a másik kezemmel pedig a prefektust támogatva. Lesokkolt, kimeredt szemekkel bámulok a folyosó sötétjébe, aztán csak kis idő múlva kapcsol az agyam végre, amikor már az egész mellkasom ég a forró löttytől. - A pokolba! Mégis mi a frászt gondoltál?!- sziszegem, hiszen az égő érzés nem múlik és roppant kellemetlen itt ácsorogni nyakig kávésan. - Csukd be az ajtót és kövess!- utasítom, mielőtt még nagyobb galibát okoz ittlétével. Meg is ragadom csuklóját, hogy a szobámba vonszolhassam, majd az ajtót bezárva kezdek kibontakozni a kávés ruhadarabokból. A bögrét csak leteszem az éjjeliszekrényre. Azt hiszem arra már nem lesz több szükségem. Kellőképp felébresztett, persze azt hittem meg kell majd innom, nem pedig magamra öntenem... Mindenesetre működött...Hurrá...
✩ 550 ✩ Not Giving In ✩ kredit
A hozzászólást Galen Herbs összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-09-22, 17:26-kor.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egyetemi hálókörletek 2020-09-18, 23:34
Galen & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Igazából senkivel sem osztottam meg a terveimet Galen Herbs büntetését illetően. Véleményen szerint tudom kezelni a helyzetet, nincs szükség tanári nyomásra ahhoz, hogy véghez vigyem az akaratomat. Végtére is milyen prefektus lennék, ha minduntalan a diákok házfőihez rohangálnék, hogy segítsenek megfékezni a féktelen nebulókat? Nem túl effektív. Szóval egy kicsit izgultam a szokásos esti strázsa előtt, hiszen nem lehettem 100%-os abban, hogy minden a terveim szerint alakul. Kellett hozzá a társam naivitása, újdonsült párjának, igen ez a két épelméjű egy randi után összejött, „vakszerelme” és hogy ne szidjam fűnek fának az idiótákat. Tehát fenn kellett tartanom a látszatot, hogy minden rendben. Egészen úgy tűnik, hogy sikerült. Még azt is meg tudtam üzenni a prefektus segédemnek, hogy lesz szíves a nagyterem előtt találkozni velem, takarodó után természetesen, hiszen a mai program szabadtéri lesz. Ellenben, lehetett ő bármennyire tervezgető hangulatban a múltkor, egy fél knútot sem adnék arra, hogy ma este is annyira készségesen elfogadja a sorsát, mint annak kihirdetésekor. Így, amint végzek a napi dolgaimmal, már célba is veszem az egyetemisták szobáit. Menő lehet, saját szobával rendelkezni. Annak idején, amikor piszkáltak Minnie néni felajánlotta, hogy kaphatok saját szállást, de élből elutasítottam. Egy okos ember sosem az egyszűr utat választja. Az túl egyértelmű, túl könnyű, nincs benne kihívás, nincs hova fejlődni… Lényegében, vagy 10 perce állok az ajtó előtt, melynek másik oldalán a felsőbb oktatásban résztvevők pihennek. Mázlisták, már mind elindultak egy olyan úton, ami formálja a jövőiket és tisztán látják hova is tartanak. Én meg toporgok egyhelyben, azt sem tudom merre fordítsam a fejemet, hova kapjak. Persze csak képletesen, ha a karrierről van szó. A valóságban nénémtől tanult kőszobor szerű arccal várakozok és fontolgatom a betörést. Scarlett, a rókám, akinek időközben neve is lett, unott arccal ül mellettem, mintha azt mondaná; ’Mire vársz? Késik, menj be!’. Mintha ez ilyen egyszerű lenne. Ha bemegyek, azzal leleplezem a Herbs fiú bűnösségét és feltehetőleg, aminek valószínűsíthetőleg nem fog örülni. Nem azt mondom, hogy félek a haragjától, de lássuk be egy vékony, nem túl sportos emberke vagyok. Jó, amióta motort bütykölök, mert azt a találomra meghúzom itt és ott módit nem lehet szerelésnek nevezni, talán van egy kis izom a felsőtestemen, de koránt sem elég mondjuk egy rendes verekedéshez. És akkor még csak a fizikális bosszúról beszélünk, ha fele olyan mentális támadást képes kieszelni, mint amilyeneket én szoktam, az is szívás már. Sosem gondoltam volna, hogy lehetek a dolgok másik oldalán is, amióta Pref lettem, de egyszerre nagyon ijesztő lehetőségként merül fel bennem. - Megyek már, megyek. – Sóhajtok fel, amikor a róka kis orrával megbökdösi a vádlimat. A francba is, nem vagyok egy félős nyuszi. Mély levegőt veszek, hogy egyből elkiálthassam maga, amennyiben kell. Ujjaimat egy pár pillanatig a réz gombon tartom, majd egy visszavonhatatlan csukló mozdulattal benyitok; de egy lépést sem tudok tenni az ajtóban álló egyéntől, pedig engem már visz a lendület előre...
Elmosolyodom a gondolatra, hogy mi leszünk a jó példa, bár az az igazság, hogy nem tudom elképzelni magamról, hogy olyan magabiztos kiállásom legyen és olyan jó legyek, hogy bárkinek is a példaképe lehessek. Ám annyira én se vagyok buta, hogy ne lássam, hogy Greybacknél fényévekkel jobbak leszünk még akkor is, ha a kisujjunkat se mozdítjuk, márpedig mi tenni is akarunk majd valamit a vérfarkasok közösségéért, és persze mindenki másért is. Tényleg felvidít a dolog, az egész olyan reményteljes, szinte költő. - Sajnálom, hogy nem álltok közel. Talán egyszer megismerik az igazi Joyce-ot, azt, aki csak olyan, amilyen és nem a szülei elvárásainak kell megfelelnie, és akkor ők is látják majd, hogy milyen értékes ember és barát vagy. - válaszolok, és ezzel is biztosítani akarom, hogy én már látom. Persze, nem érthetem meg teljesen, hiszen olyan mások vagyunk, de ha ránézek, akkor nyoma sincs a tekintély és félelem alapú tiszteletnek. Akármilyen konok, szeretetreméltó és bámulatosan kitartó, ha pedig azt tekintjük, hogy elvesztheti a családját azzal, hogy függetlenedni akar tőlük, hát elképesztően bátor is! Előkészítem az ágyat, bár sok mindent nem kell csinálni, hiszen nem vagyok díszpárna halmozó, csak két nagypárna és egy nagy takaró az ágyneműm, persze a lepedőn kívül. Inkább csak felhajtom a takarót, jelezve, hogy nyugodtan bújjon be, és amíg kényelmesen bevackolja magát én belépek a tükrösszekrényem mellé, kinyitom, és félig a takarásában előveszem a hálóruhámat és átöltözöm. Igazából csak egy ujjatlan hosszú póló, inkább tunika, ami combközépig ér, nagyon egyszerű, kicsit mintha egy sportoló pólója lenne, de az anyaga kellemes és nincsenek rajta csapat feliratok se. Becsukom a szekrényt, a nappali ruhámat a szennyesbe dobom és bemászik az ágyba mellé, szinte rögtön hozzábújva, belesimulva a kérésébe. Olyan jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül, a testének a melege, ahogy tovább beszélgetünk, minden magától értetődőnek hat. Az egyik kezemmel még kissé felkönyökölök, hogy valamennyire lássam az arcát beszélgetés közben, a másikat pedig a derekára rakom átkarolva, mikor a hasa felé húzza, és bizakodással telve mosolyodom el újra. - Igen, biztosan tetszeni fog neki. - adom be a derekamat, bár én annyira nem ismerem Sidney-t, csak at tudom, hogy igazi világjáró ereklyevadásznak készül. Ahogy lassan elhalkul a beszélgetés szorosabban hozzábújok, a fejemet a nyakához fúrom és öntudatlanul is beszívom a kellemes illatát. Ugyan néha végig simítok a haján vagy a csípőjén, de tőbbet nem teszek a kellemes, megnyugtatónak szánt érintéseknél, amivel ha tudom álomba ringatom, sőt, talán még lágyan dúdolok is, ha nem tudna elaludni. Nem szoktam énekelni nyilvánosan, de kellemes hangom van és az altatódal olyan szelid és meseszerű... - Túl az ábránd mezsgyéjén, / Zúg egy folyó észak peremén... - csak azután engedem meg magamnak, hogy engem is álomba szenderítsen a biztonság, amit most mellette érzek és már nagyon rég nem éreztem, hogy biztos vagyok benne, hogy elaludt.
// Én is köszönöm a játékot, tudom, hogy azt mondtam, hogy Emma szerintem hetero, de ki tudja, ki tudja??? //
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Talán majd mi olyan példát hozunk, ami alapján nem az ő neve jut majd mindenki eszébe, ha farkasokról van szó. – Próbálom felvidítani, hiszen többek között ő és Sidney az oka, hogy erre gondoltam. Ha csak a családom, vagy a falkáim kapcsán agyaltam volna, de nem ismerem ezt a két farkast, talán sosem jutok el odáig, hogy hátat fordítsak a múltamnak. Igaz, ehhez kellett Peter is, de lássuk be, ő mégiscsak egy vadász, ráadásul közrejátszanak az érzelmek is, nem tudok feltétlenül higgadtan, tiszta fejjel gondolkozni, az ösztöneim vezérelnek. Emma mellett sokkal emberibb vagyok. Nem veszem észre, hogy felvonja a szemöldökét Wyatt hallatán, nekem csak egy név. - Igen, de nagyon mások vagyunk. Semmi összetartás nincsen, a szüleim pedig tőlem mindig is azt várták, hogy tekintélyt, és félelmet közvetítsek feléjük. Ám ez nem ment, én inkább a külvilágban próbálkoztam, nem gondolom, hogy a saját testvéreimet kéne vezetnem. Ahogy mondod, elavult hagyomány már ez az egész.. – Örülök neki, hogy Emma végül nem ágáll az ellen, hogy maradjak, noha nem hoztam pizsamát, tulajdonképpen csak benézni akartam hozzá, de jól elhúzódott az idő, és teljesen belefeledkeztünk a dolgokba. Teljesen máshogyan alakult, mint mertem remélni, bizonyos tekintetben meg össze is zavart. – Ha már itt vagyok, semmi értelme nem lenne a kanapénak. – Döntöm oldalra a fejemet, hiszen ő is úgy érzem, fizikálisan is közeledett hozzám, így hát némi átgondolás után én is viszonoztam az érintését, akkor ez nem is olyan idegen, mint hittük. Hagyom, hogy beágyazzon, a naciból kibújok, és a póló alól kikapcsolom a melltartót is. Befekszem az ágyba és a karomat nyújtom, hogy hozzám tudjon bújni. Akaratlanul a hasam környékére teszem a kezét, ez most olyan megnyugtató így. És van benne valami alig titkolt izgalmi faktor is. - De hozzánk hasonló. A saját útját szereti járni, és nem egy falkázós típus. Tetszeni fog neki. – Felelem vidáman, hiszen úgy érzem, hogy végre nem vagyok magányos. Aztán hogy mit tartogat az éjszaka, azt még én sem tudom, de majd kiderítjük.
//És akkor itt most elfordul a kamera, szerintem bízzuk a fantáziánkra, hogy mi is történt, vagy mi nem. Köszi a játékot, nagyon tetszett!!!//
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Egy kicsit lebiggyed az ajkam, ahogy elhúzza a száját, mindig olyan szomorú azt hallani, hogy egy család olyan kemény szabályok szerint él, ha valaki más igényekkel áll elő, akkor egyszerűen nem tudják megérteni és támogatni. A világunk képes a változásra és biztosan csak a módját kell megkeresni, hogy meghallják Joyce hangját, ahogy elmondja, hogy mit is akar és én itt vagyok, hogy segítsek neki az úton, ha kell be is kopogok hozzájuk elmagyarázni, hogy többet ártanak, mint amennyit használnak. Vajon ha tudnák, hogy már megfordult a fejében, hogy elhagyja őket, akkor mit csinálnának? Magukba szállnának, vagy lelketlenül meggyorsítganák a folyamatot? Ebbe még belegondolni is rémes! - Elég szomorú, hogy ő a példakép. Én is természeti falkából jöttem, de nem vagyunk olyan híresek és így tényleg mindenkinek Fenrir Greyback az első, aki eszébe jut, de ő… Ő nem summázhatja azt, amik vagyunk. Mert az én egyetlen porcikám sem hasonlít hozzá. - mondom bájosan magabiztosan, mintha felpaprikázna a dolog, de igazi düh az én csendes, visszafogott jellememet igazán nem szokta elragadni. Kicsit felvonom a szemöldökömet arra, hogy a húga is ismer egy Wyattet, főleg azért, mert nem annyira barátkozós típus, talán sosem lesz. Vagy csak egészen egyszerűen nem én vagyok neki az, akire szüksége van, akiben rátalálhatna egy olyan barátra, aki végig segítheti az útján. Mert a gyilkosság útján én nem segíthetek. - Két húgod van, ugye? Annabelle és… Jennifer? - hozom fel őket újra, mert olyan rengeteget nem szoktunk a családjáról beszélni, még a húgairól se, pedig azt hiszem mind a ketten itt vannak az iskolában. Nővérekre van szüksége, társaságra, talán azért, mert hárman vannak nővérek, de megszakadt közöttük a kapocs és ebből fakad a magánya? Mint nekem a falkám elvesztéséből? Kicsit zavarba jövök a bóktól, ez igaz, szóval gyorsan el is hessegetem, hogy csinosnak talál, mielőtt még jobban elöntene a pír. Nagyon ritka, hogy a tükörbe nézek, és amikor meg is teszem, maximum azt konstatálom, hogy a hajam szépen kifésülve simul-e a vállamara, vagy éppen ha lófarokban van, akkor elég rendezett-e, ahogy egy medimágustól illik. De a külsőmet különösebben sosem nézem meg és eszembe se jut konstatálni, hogy csinos alakom van, dús hajam, egzotikus arcom… Bólintok a szavaira, egyetértünk ebben a kezdeményezésben, persze ő a karddal kicsit harciasabb, mint én a béke hírnökeként, de ez nem baj, mások vagyunk és éppen ezért lehet értékes a barátságunk, mert kiegészítjük egymást. Ahogy Sidney is ég és föld tőlünk, így éppen tökéletesen fog közénk illeni, ha ő is így akarja. - Dehogy bánom, nyugodtan maradj éjszakára. A kanapén szeretnél aludni, vagy aludjunk együtt az ágyban? - kérdezem miközben lassan nekidőlök, ahogy maga mellé húz, és kicsit elmosolyodom, ahogy elkezdi cirógatni a hajamat. Sosem voltak testvéreim, legalább is ebben az életben, mégis olyan magától értetődőnek hat, hogy ha akarja, akkor aludhatunk együtt is. Sokkal kényelmesebb, akármeddig beszélgethetünk félálomban, meg úgy egyáltalán, olyan jó érzés a közelsége, még ha igazából ebben az iskolában nem is lehet olyan nagyon egyedül lenni, hiszen több százan járnak ide és nagy a sürgés-forgás. - Szerinted Sidney-nek tetszeni fog az ötlet? Ő még nem olyan régóta vérfarkas, talán nem is van igénye arra, hogy velünk töltse el az idejét, ráadásul kalandor is. - kérdezem, bár érezni a hangomon, hogy ez már az a nyugodt, éjszakai pillanat, amikor minden csak kiömlik az ember száján, átgondoltság nélkül csevegve.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Örülök, hogy más is így látja. Sajnos a családom nem. – Húzom el a számat, mert Peter ugyan azt javasolta, hogy fordítsak hátat nekik, de ez sem jó megoldás. Szükségem van az enyéimre, csak nem éppen abban a hierarchikus rendszerben, amit egykor az átok megszületénél kifejlesztettek a sima farkasok mintájára. Mi mégiscsak emberek is vagyunk, tudatos döntésre képesen, meg kell változatni az állatias elrendeződést. – A modern kor aligha változtatta meg a varázsvilág elképzeléseit arról, hogy mik is vagyunk. Gondolj csak Fenrir Greyback-re. Az ő mintája utat mutat azoknak, akik el akarják engedni magukban a bestiát. Sötét varázslók között nőttünk fel, itt minden a hatalomról szól. Nem pedig az összetartozásról. De nekem kell.. valaki. A társaság. Ha nem arra születtem, hogy vezessek, legyenek testvéreim. Azaz nővéreim. Wyatt.. a hugomnak, Annabelle-nek is volt ilyen vérfarkas nevű ismerőse. Megesik. – Vonom meg a vállamat, nem kötöm össze, hogy a kettő egy és ugyanaz lehet. Biztosan van másik Joyce nevű vérfarkas is. Alaposan megnézzük egymást, ő folyamatosan a hajamat simogatja, szinte óvón, szeretőn, és ez az érzés még a fiúktól sem adódott meg nekem. Peterrel ez a se veled se nélküled jelenleg nem segít a magányomon, főleg mivel csak azon agyal, hogy mikor menjünk az ágyba, igaz, én alaposan rájátszottam erre. Emma pedig mintha a lelkemig látna, megért, magához hasonlít, és ez a nem mindegy. Ráadásul ő is belepirul, amin én nagyokat néztem. Lenne köztünk valami? – Igen, én is így látom. Egy saját testvériség, egy új korszak. Talán mások is követnek minket, és tudatosabb szerveződésbe kezdenek. Nem kell mindig a hatalmi területeket kijelölgetni. – Azért kiváncsi lennék, hogy mit mondana minderre Sidney, mert ő is elég karakán jellem, de aligha hiszem hogy ki akarna ebből maradni, ő sem egy falkázós típus, amennyire eddig megismertem. – Ugyan, ettől vagy ilyen szerethető. Nem baj, ha már nem megyek vissza a szobámba? Maradnék szívesen itt aludni, ha nem bánod. – Húzom le magam mellé, és most én teszem meg, amit ő, picit azért bizonytalanul cirógatom meg a haját a tarkója környékén. Nem is tudom, hogy mit akarok, talán csak a saját magányomat enyhíteni, talán kifejezni, hogy mennyire jól esik, hogy van ő nekem.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem kell mindenkinek falkát alapítania és alfának lennie, az csak megosztja az embereket. - mondom először, aztán egy kicsit elsápadok, ami a bronzom bőrömön igen csak kiütközik, hiszen a halál egy gyógyítónak akármennyire a mindennapjainak a része, de az erőszakos halál… Még hallani róla is borzalmas. Ez nem jelenti azt, hogy homokba dugom a fejemet, ám azonnal ott van a tekintetemben az együttérzés és a gyász, még ha nem is ismertem a falkáját. - Annyira sajnálom… Hogyan történhetett ez? Miért kell még ma is mindenkinek az erőszakhoz nyúlnia, miért nem tudunk felnőni annyira, hogy a világ is elfogadjon minket, mint a társadalom tagjai és ne nézzenek meggondolatlan ösztönlényeknek, varázslényeknek… Csak mi tehetünk arról, hogy évszázadokig kirekesztettek minket, sőt, vadásztak ránk. - mondom szomorúan, mert elképesztően megrázó mindig, ha ilyeneket mesélnek a vérfarkas diákok és egyben hihetetlenül gyakori. Nem csoda, hogy vannak akik azt hiszik, hogy csak a pusztításra vagyunk képesek és veszélyesek vagyunk, ha egymást is eltiporjuk! - Wyatt is tagja volt valaha egy falkának, gyerekként, és közülük is haltak meg… - teszem hozzá suttogva, látszik, hogy egészen elvált az arcom, annyira jó lenne, ha egyszer jó dolgokat mesélnének nekem. - Gawain, rendben. - nyugtázom kicsit elmosolyodva, persze egyetértek azzal, hogy jók vagyunk mi Joyce-nak és Emmának, elég kitalálnunk egy nevet a csoportnak majd, nem kellenek álnevek. Olyan csoport tagja akarok lenni, aminek egyetértek a nézeteivel, amire büszke lehetek, amiben nem kell elfednünk, hogy ki vagyunk, márpedig csak azok élnek kódnevekkel, akiknek van mit titkolniuk. Körbeforgok neki, és a válaszára halkan felkuncogok, de a sápadtságomon is átüt a hirtelen pír, sosem tudtam kezelni a bókokat, mintha mindig meglepne, hogy valaki csinosnak láthat, pedig volt pár fiú az életemben, nem töltöttem az egész életemet egyedül. - Jajj, ugyan! - vágom rá, zavarban és végül abbahagyom a vörös anyag próbálgatását és visszahúzódok mellé elgondolkozva a szavain. - Nagyon szívesen segítenék akárkinek a bajban, de ha már mindannyian lányok vagyunk és mindannyian vérfarkasok, esetleg dolgozhatnánk azon is, hogy a nők és a vérfarkasok megítélése javuljon a jótetteinkkel. Talán példát mutathatnánk a marakodó falkák között, hogy máshogy is lehet élni, hogy nem minden a hatalom és nem is minden az ösztön, hogy képesek lehetünk beilleszkedni a társadalomba és semmi szükség a vérengzésre. - mondom, minden egyes mondattal egyre áthevültebben, teli lélekkel, teli őszinte hittel a jóban és hogy a világot meg lehet váltani, változtathatunk a jó irányba, csak tennünk kell érte. Mindenki azt mondja, hogy naiv vagyok, hogy álmodozom és mindenkiben csak a jót látom - ami veszélyes, ha például egy gyilkossal hoz össze a sors, de ahelyett, hogy mondjuk hagynám meghalni, a mediesküm miatt és a hitem miatt meggyógyítom és csak reménykedek a pálfordulásában… De nem akarok változni, nem akarom, hogy mások szomorú, tragédiával telt története határozza meg az én döntéseimet, sőt, segíteni akarok, hogy lássák a szépet, a jót, az esélyt a békére és a hosszú, nyugodt életre. Vagy éppen kalandokkal teli, kinek mire van igénye.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Azt hiszem én nem vagyok képes a vezetésre. Tudod többször próbáltam. Először.. nyűgnek éreztem, hogy csak a születésem alapján nekem kell lennem az elsőnek. Végül elfogadtam, és akartam, hogy jó legyen. Ám nem voltam képes megvédeni őket, szinte mind meghaltak. A másdik alkalommal megpróbáltam tanulni a hibáimból, de ellenem fordultak, szinte puccs volt. – Vonom meg a vállamat, hiszen Emmának igaza van, nem így kéne, hogy működjön ez az egész, de kétlem, hogy egész életemben ezt kéne tanulnom, és gyakorolnom. Képes vagyok beismerni a vereséget, s felismerni, hogy más való nekem. – Nem, ha már becenevek, akkor miért kevernénk bele Merlint? Vagy Uthert? Csakis a kerekasztal. És akkor már.. Gawain. Ő volt a két kardos. Az menő. – Nem mintha én akár egy karddal is ügyes lennék, de a monda szerint neki voltak azok a cinikus beszólásai, amik rám jellemzőek. Igen, azt hiszem ő lennék, de csak mert egy egykori vérfarkas testvériséget életre keltünk, még kár régi nevekkel dobálózni, csak viccesen hangzik. – Szédítően irigylésre méltóan. – Bukik ki belőlem, ahogyan belesimulok az érintésébe. Hm.. A mellkasomban valami gyorsabban dobog a kelleténél, pedig nem is bontottuk fel a bort, hanem teázunk. A kalácsban pedig nincsen semmi serkentő. Nem, azt hiszem a családom okozta magány, a falkáim vereségéből származó sebnyalogatás Peter jelenléte ellenére igenis magányossá tett. Lehet, hogy túlságosan szeretetéhes lettem, miközben játszottam a nagymenő, dúsgazdag örököst? Meglehet. Emma amolyan testvérpótlék, legjobb barátnő, és irigylésre méltó társ is egyben, akire igyekszem nem nagy szemeket mereszteni, nem félreérteni ezeket a szinte hivogató jeleket. – Csakis önmagáért. Ez a szövetség nem érdekekről, hanem összetartozásról szól. Ha nincs kard, akkor is. Érdekel, hogy ő hogyan oldalá meg, amire mondjuk felesküdünk. Nem kell fegyvert viselnünk mindannyiunknak. Mondjuk az ősök megtették, de az egy másik világ volt. És.. mi lenne a cél? Amolyan névtelen jótevők? – Végülis azért vagyunk a griffendélben, mert hősi lelkületűek vagyunk, és nagyjából fejjel a falnak. Ha mellétesszük még a vérfarkas létet, ebből csak valami jó sülhet ki.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Csak halványan rémlik a gyermekkori mese, talán azért, mert tízéves koromban hagytuk el a falkát és apa ugyan továbbra is tartotta a szokásokat, ismerem a falka minden szertartását, a természet szeánszokat, de a gyermekmesékből ez nem maradt meg. Talán közöttünk máshogy szólt a mese és a szüleim nem tartották annyira értékesnek, hogy tovább örökítsük, nem tudom. Joyce felnevet én pedig kicsit felkuncogok, mintha még csak a tinédzserkorunk elején lennénk, de hát tény és való, hogy ugyan a gyógyításban igen csak otthon vagyok, az élet többi területén mindenki naívának, csendesnek és gyermetegnek lát. Van is benne igazság, nem tagadom, de ezek a kis nevetések jelentik az életet, amit én nem vagyok hajlandó komorsággal és túlzott komolysággal elrontani, kivéve persze a gyógyításban, ami megköveteli a komolyságot és elképesztő háttértudást hatóanyagokból, bájitalokból, bűbájokból, anatómiából, óh, kár lenne megpróbálnom felsorolni! Akármi is a baj az életben, meg lehet oldani, és meg is fogjuk oldani, és azt akarom, hogy minden barátom így érezzen, számíthatnak rám, bármi áron. Szükségem van rájuk, mindig is a barátokban kerestem azt, ami üresség a falka után maradt, és most úgy tűnik, hogy ez a vörös köpenyes dolog lehet a válasz. - Soha nem lennék képes elárulni az alfámat. - jegyzem meg, teljes őszinteséggel a szívemben. Én tényleg azt hiszem, hogy abban az esetben, ha mondjuk úgy látnám, hogy rossz döntéseket hozna, inkább beszélnék vele, valahogy segítenék rámutatni a helyes útra, mintsem hátbaszúrnám, ami sajnos tényleg előfordul egyes falkáknál. A nagymamám már lassan harminc éve a falka vezetője, talán már több is, de ha voltak is olyanok, akik valaha kételkedtek benne, sose érzékeltem gyerekként, mindig az lett, amit ő akart. - Lancelot? És te ki szeretnél lenni? Uther, Arthur apja, aki megkérte Merlint, hogy elkészítse? - kérdezem mosolyogva, kicsit kuncogva, hiszen a nagy sisterhood-ban férfi nevekkel dobálózunk, hiszen a Pendragon legendában mindenki férfi volt, természetesen. Talán meglepő, hogy ilyen részletességgel ismerem a történetet, de mint mondtam apám a gyengébb a mesékben, és nem a boszorkány édesanyám. Ahogy magamhoz próbálom a köpenyt könnyedén talpra állok, hogy úgy mutassam meg magamat, bár nem kezdek el pipiskedve körbeforogni, mindig is az a csinos, különleges teremtés voltam, aki nem nagyon élt a bájával, tudomásul se vette. - Hogy festek? - kérdezem egy kis mosollyal, és csak úgy futtában kinyújtom a kezemet felé, hogy megsimogassam a tincseit. Ahogy felfesti Joyce az egészet az egyenrangúság nagyon tetszik, ám amikor elkezdi felvezetni a kobold kardot valami azért a mellkasomba mar és mivel nem az erősségem a pókerarc, lerí a zavar. - Kobold kard? - visszhangom, picit zavartan, hiszen nekem valaha volt kobold kardom… és valaha kobold voltam. Ugyan senki se mondta, hogy nagyon titokban kéne tartanom ezeket az emlékeket, de azért mégis csak egy maroknyi emberrel volt módomban erről beszélni, azokkal, akik szintén átélték ezt az egészet és Joyce-szal egészen idáig nem terelődött ide a beszélgetés. - Persze, Sidney-t felkérhetnénk, de elsősorban nem a kardért, hanem csatlakozni, ugye? Tudom, hogy nagyon izgalmasan hangzik fegyvert viselni, de én nem igazán érzem magam… jól attól a gondolattól, hogy fegyvert viseljek. - vallom be, pedig lehetséges, hogy ezzel kicsit lelombozom, hiszen ő olyan bátor, cselekvő, néha mondjuk kicsit talán faltörőkos módjára is, én jóval passzívabb vagyok, támogató és hát, gyógyító, mégis hogyan kéne kezelnem, hogy fegyvert szeretne viselni meg emberek széttépéséről beszél? A galamb lelkemben már a kobold kardra is feléledt a konfliktus a régi, más életbeli emlékek miatt, szóval emésztenem kell.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Együtt nézegetjük a vörös köpenyt, ami így Emma szobájában a kellemes félhomálynak inkább pirosnak tetszik, mint a mesebeli kislány kapucnis ruhája. Lehet, hogy a mesét eleve felrúgta ez a lovagrend, ami csupa lány vérfarkasból állt, és hogy mi lett a sorsuk, tudja a jóég, de igazából nemes gondolat, hogy az azonos érdeklődésűek, születettek, vagy átkozottak, egy égisz alatt egyesüljenek, ne pedig falkában legyenek. Összenézünk, majdnem hozzákoccan az arcom az övéhez, amitől felszabadultan felnevetek. Amilyen gondterhelten érkeztem, most mégis más irányba kanyarodunk, problémáim feloldódni látszanak így összebújva. - Ráadásul a falkákból örökös a harc, az alfa mindig a hátát kell, hogy védje, és a belháborúkon kívül más falkákkal is meg kell küzdeni. Így viszont.. félig emberként tudatosan közhetünk célokért, nem pedig a farkalétünk nyomja rá mindenre a bélyeget. – Helyeselek én is, mert a saját családom is hisztérikusan félti a hatalmát. Azt a mondvacsinált hatalmat, amit már rég át kellett volna értékelni. Így ha egymás hátát védenénk, tényleg egyfajta testvériség lehetnénk. A Red Hiding Sisterhood. Mert nem csak elég a Hood, hiszen csakis lányok. Valahogy úgy érzem, hogy egy vegyes elképzelés megborítani mindent, hiszen románcok alakulhatnak ki, és nem kell a dráma. Meg hát a fiúk mégis máshogy működnek, mint mi. Na nem mintha az érzelmek ellen lennék, Peterrel úgyis beszélnem kell, de az eredeti testvériség is csak lányokból állt. Én meg nem vagyok annyira bonyolult lélek, hogy ezen változtassak. – Rendben van Lancelot! – Vigyorodom el szélesen, kerekasztalt azért talán nem kell szerezni, de valami főhadiszállást azért talán nem ártana. És miközben Emma feláll, teret adok neki picit hátrahajolva, hogy meg is nézzem magamnak. A piros amúgy is menő, és érzéki szín, nem csoda, hogy mindenkinek jól áll. – Meg bizony. És arra is gondoltam, hogy lehetne kobold kardunk. Sidney lenne az első gondolatom, hiszen őt ismerjük, és elismerjük, de nem utolsó sorban ereklyevadász családból származik. A pálca mellé dukál a kard, noha nem vagyok nagy vívó, de ahol a mágia nem megy, nem téphetünk mindenkit szét. Sőt! – Esetleg találhatnánk egy vívó mestert, aki eleve mágikus körökben járatos, hiszen ha kobold karddal állunk ki, az magába is szívhat ránk lőtt varázslatokat. Eszegetem a kalácsot, és várom hogy Emma mit lép minderre.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Lehet, hogy néha-néha tényleg a kíváncsiság és a kalandvágy belevisz a dolgokba és azonnal a tettek mezejére lépek, de olyan nagyon nem vagyok meggondolatlan egy olyan helyzetben, amit a szobámban vázol fel a barátnőm és még semmivel sem vagyunk elkésve. Persze van rá esély, ha még mindig kitartana a tervei mellett, és látnám rajta, hogy ez a leghőbb vágya és tudja mit csinál, akkor már az üst felett szorgoskodnék, hogy segítsek. Ám bizonytalan, és jelen helyzetben ez jó! Mert a kétely utat tör magának és képesek lehetnek tisztázni mindent, mielőtt/ha belevágnak. Visszaölel, ami jólesően átjárja a szívemet, tényleg olyan melegséget hoz magával, amit nem ítélhetek a teának. Egész életemben ott volt az a hatalmas feketelyuk a szívem mélyén, ahonnan kiszakították a falkát a szüleim azzal, hogy elhagytuk őket, de most, hogy Joyce-szal közel kerültünk, olyan, mintha az üresség szépen lassan feltöltődne. Érdeklődve fogom meg a kellemes vörös anyagot a felszabadult kezeimmel, miután az ölelést elengedtük és érdeklődve hallgatom a gondolatait, is minél jobban részletezi annál jobban felcsillag a szemem. Minden farkas falkában meg voltak ennek a mesének a saját változatai, de éppen lovagrendhez hasonlatosat én nem ismertem, így most ez egy kissé új nekem. - Ez nagyon jól hangzik! Én is sokkal inkább hiszek abban, hogy mindenkinek egyenlő szava legyen, ne pedig az alfák ereje döntse el, hogy a falka milyen lépést tesz. - válaszolom, és elkezdem tovább pörgetni a gondolatot a fejemben. Nyílt titok, hogy az alfák képesek ténylegesen befolyásolni a gyengébb falka tagjaikat, ami nekem elképesztően taszító képesség, hiszen visszaélnek a hatalmukkal, hogy minden úgy történjen, ahogy ők akarják… Tiszteletben tartom az alfákat, de azok után, hogy a nagymamám úgy látta helyesnek, hogy veszélybe sodor engem, csak hogy a vérfarkas vérvonalunk biztosítva legyen, nem különösebben szimpatikus se nekem, se a szüleimnek, hogy az alfa szava szent. - Lényegében ez egy női falka lenne, amiben mindenki egyenlő, mint Artúr király kerekasztalánál. Benne vagyok, persze, hogy benne vagyok! - vágom rá, miután a gondolataim letisztázódnak, hiszen hiába a mese ősi, jelenleg sokkal inkább forradalmi, ahhoz képest, ahogy a farkasok élnek. Vagy magányosan, vagy falkában, de senki se olyan csapatban, akik egyenlőként fogadják el egymást. Szeretnék hinni abban, hogy a fajtánk mentalitása képes erre, és meg tudjuk csinálni. - És ha jól sejtem, megtartjuk a pirosat. - kuncogok fel kicsit, a köpenyt óvatosan a vállamra dobva, felpróbálva, persze úgy, hogy véletlenül se könyököljem le a lányt.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Határozottan jobb a közérzetem, amióta megkaptam a válaszomat, noha közelében nem járt annak, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy Emma eldob mindent, és már perceken belül bájitalt főz, s írja a metódust, Peter hogy tudná elviselni az első napokat szinte fájdalommentesen. Ehhez képest inkább elgondolkoztatott, hogy ha tetszünk egymásnak, akkor nem biztos, hogy ez a legjobb módja a kettőnk közötti kötelék még inkább összefűzésének, ellenben rengeteg kockázattal jár, viszont azt is jelezte, hogy nem csak végletekben lehet gondolkozni, a családom talán nem olyan szigorú, mint hiszem. – Annyira örülök, hogy hozzád fordultam. Megnyugtató minden, amit mondasz. – Ölelelek vissza, és benne is maradok a karjaiban pár pillanatig. Nem gondolom, hogy minden gondommal őt kéne terhelnem, de hogy gyakoribbá tehetnénk azt, hogy csak úgy elbeszélgetünk, az egészen biztos. Amikor lazítunk az ölelésen, akkor a fotelbe dobott piros kapucnis köpenyért nyúlok, és kettőnk közé húzom. – Mindig is alfának neveltek, ennek születtem, de a vezetés.. Nem az én asztalom. Ám sokat olvastam a fajtánkról, és úgy hatszáz évvel ezelőtti feljegyzést találtam egy olyan vérfarkas szövetségről, ahol nem farkas hierarchia volt. Testvériség. Az egykori ősi népmese, a Piroska és a Farkas sztoriját megcsavarva, a Red Hiding Hood. Csupa lány vérfarkas volt benne. Afféle lovagrend, azonos szavazattal. Ez.. nekem való lenne. Mit szólnál hozzá? – Ezzel pont azt támasztom alá, hogy függetleníteni kéne magamat a családomtól, és éppen ezzel válnék erőssé a szemükben. Az utolsó szavai pedig egyértelműen erős köteléket bizonyítanak, csak hangtalanul azt rebegem, hogy „köszönöm”. Hihetetlenül fontos lenne számomra, ha ő biztosan velem tudna tartani, hiszen ez úgymond közös vállalkozás lenne. Nem kéne azon rettegnem, hogy ki mit gondol rólam, hiszen itt mindenki felel a többiekért, nincsenek bűnbakok.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Én is inkább majszolok, mintsem habzsolok, de olyan jól nézett ki a kalács, hogy örülök, hogy meggyőzhető volt Joyce, hogy bontsuk fel együtt. Ritkán eszem ilyesmit, főleg nem házit, ebben pedig szinte érezni a titkos adalékot, a szeretetet. Hiába voltam hosszú évekig egyedül, lényegében csak Gavin családjához álltam igazán közel egy-két évig, és tőlük tanultam meg milyen is az, ha valakinek testvére van, most olyan magától értetődő, hogy a simogatással nyugtassam meg. És hiába ő az idősebb két évvel, hiszen az iskolát nem rögvest kezdte el, mint én, úgy tekint rám, mintha én lennék a nővére, és ez nagyon jó érzés. - Igen, én is ettől tartok, hogy csak az erőt, a gyorsaságot, a gyógyulásunkat látja, de emellett annyi minden van még. De ez nem jelenti azt, hogy nem tiszták a szándékai feléd. - bólintok a lánynak egy aprót, hiszen itt pihen a vállamon, és nem szándékozom lefejelni. Kicsit elmosolyodom a szavaira, talán egy kívülállónak nevetséges lehet az egész, de az, hogy ilyen nagy becsben tartja a véleményemet, hogy hozzám fordult, és hogy az ismeretségünk óta azt mondja, hogy tanult tőlem egyet s mást… Egy kicsit akaratlanul is elérzékenyülök. Ugyan könnycsepp nem pereg le az arcomon, de a tekintetem gyengéden elfátyolosodik, és a hangomon is érződik, hogy valami számomra egészen fontosat mondott. - Köszönöm. Mi jutott eszedbe? - suttogom csak kicsit, a kezemmel átkarolva és barátnőcisen megszorítva, aztán érdeklődve hallgatom, amit a családjáról mesél. Ugyan a mi falkánk egészen más, kimarad a városból, nem vág fel a gazdagsággal, igazi természeti nép maradtunk, megtartva a többszáz éves szokásokat - persze a Minisztérium szabályait betartva -, lényegében ízig vérig varázslényként élve az életünket. Illetve hát ők. Mert én anyámtól megörököltem a tehetséget a pálcás mágiákhoz, a falkám többi tagjával ellentétben, és ide jöttem. - Talán éppen arra várnak, hogy függetlenítsd magat tőlük és bizonyítsd a talpraesettségedet. Nem várhatják el, hogy egész életedben az ő szavukat kövesd és ne állj soha a saját lábadra, hiszen kész nő vagy már. - biztatom, aztán egy újabb mosollyal hozzáteszem. - És amíg én itt vagyok, nem vagy egyedül.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Elkezdem eszegetni a kalácsot, de azért mégiscsak figyelek rá, hogy ne egyem tele magam, éppen csak hogy a tea mellé legyen valami a bendőmben. Elgondolkozva ráncolom a homlokomat, ez történik, ha az embernek nincsenek kapcsolatai, aztán amikor lesznek, nem tudja hirtelen, hogy mit tegyen. Nem mondom, hogy két szék közül a pad alá estem, de ezek után alaposan el kell döntenem, hogy kire is hallgassak. Mindkét véleményben van ráció, de Emma hozzám hasonlóan vérfarkas, tudja, hogy mi a jó nekünk, és láthatóan még a bürokratikus, jogi ügyekben is járatosabb mint én. Én, aki több mint húsz éven át csak éltem világomat, nem törődve, hogy kiket bántok meg, hiszen ott volt a pénz, s hatalom a kezemben. Ezek pedig úgy fest rossz tanácsadók voltak. Hozzábújok, és felsóhajtok, tényleg úgy viselkedik velem, mintha valami jó nagytestvér lenne, akivel minden gondot meg lehet osztani. Szinte beleborzongok az érintésébe, noha ennek semmilyen nemi töltete nincsen, inkább csak a magányt, és a szeretethiányt csillapítja. - Lehet, hogy én se nagyon. Kedvem számomra, bár van köztünk egy ilyen se veled, se nélküled életérzés. Mégis, jól érzem magam vele, de talán mégiscsak túl sok lenne őt átváltoztatni. Lehet, hogy megharagudna rám a nemleges válasz miatt, de a te érveid erősebbek. Nem gondolta át, ahogy én sem. Vagy lehet, hogy ő igen, csak tévhitekben él a fajtánkat illetően. A másik oldalt látja, az átkot nem. – Ismerem be Emma igazát, és ha ez kettőnk közé áll, akkor így kellett történnie. Még jó, hogy volt annyi eszem, hogy kikérjem egy fajtársam véleményét. Először azon indultam el, hogy medimágus nem vagyok, be kéne vonni valakit, aki ért is a hús fájdalmához, de hogy ennyire rávilágítson. – Mennyire más vagy, mint én. Nem rossz értelemben. Mindig rohanok mindenhová, ösztönből cselekszem, és csak amióta ismerlek, azóta próbáltam ellesni valamit tőled. Sose ment nekem ez a vezetői szerep sem, nem tudom irányítani a falkát. Egyiket sem. Más jutott eszembe. – Nem akarom ezzel traktálni Emmát, de ha érdekli, beavathatom, hiszen őt is érinti a dolog. Vagy érintheti, ha megtetszik neki. – Született vérfarkas családban felnőni.. igen. Kőkemény döntések, megfelelési kényszer. Ha nem kell az üzletük, mehetek, ahova akarok. Talán Peternek is igaza van, egy életet végigélhetek úgy, hogy mások hozzák a döntéseimet, vagy.. leléphetek, a saját fejem után. De látod, ha ennyire nem tudok átgondolni semmit, vajon boldogulnék egyedül? – Ez már megint azzal függ össze, amiben jöttem, a piros köpenyben. Motoszkál már bennem egy ideje a gondola, talán holnap úgy ébredek fel, hogy nem felelek senkinek, csakis magamnak.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Végül csak beadja a derekát, én pedig elmosolyodom és azonnal a kalácsot választom ki, hogy tányérra szeletelve lerakjam magunk elé. Elkezdek belőle csipegetni egy keveset, és közben eszembe sem jut azon gondolkozni, hogy a kedvességemmel mennyi mindent el tudok érni egyes embereknél. Nem azért csinálom, hogy akárkit is manipuláljak. Egy kicsit az ajkamba harapok, amikor meghallom, hogy mennyire elbizonytalanodik a kérdéseim hallatán, és azonnal felébred bennem a bűntudat, hiszen nem akarom, hogy arra alapozva táncoljon vissza, hogy én valami rosszat mondtam. Nem igazán ismerem Petert, így nem tudhatom, hogy mi áll az egész mögött pontosan, lehet, hogy csak erősebb akar lenni, lehet, hogy tényleg az élet minden aspektusában Joyce-szal akar lenni… Ahogy a vállamra dönti a fejét én a másik kezemmel finoman végigsimítok a szőke tincsein, megnyugtatóan, szelíden. - Ne haragudj, ha nagyon belekavarodtál az egészbe miattam. Nem ismerem Petert, nem tudom, hogy mik a szándékai, hogy miért is akar vérfarkas lenni, ezért hoztam fel, mert kíváncsi vagyok, és mert ezek nagyon fontos kérdések. Egy idő után az emberek azt hiszik, hogy az egész csak az erőről, a gyorsaságról szól, de tagadhatatlanul máshogy élünk, mint az emberek, a vágy a falkára, a teliholdas éjszakák, a vérszomj, megvan az ára, főleg, ha nem farkasnak született, hanem emberből akar átalakulni. - mondom halkan, szinte duruzsolva, hiszen nem kell hangosan beszélnem, sőt, kellemetlen is lenne úgy, hogy a vállamra döntötte a fejét. Olyan dolgokra mutattam most rá, amik felkészületlenként érték, és éppen ezért nagyon hálás vagyok a barátságunknak, hogy hozzám fordult, és nem esett neki saját szakállára, hiszen egyértelműen elsiette volna a dolgot. - Az én nagyanyám is tudná, de attól tartok, hogy szintén kérne érte cserébe valamit. - mondom halkan, egészen szomorúan, aztán gyengéden elmosolyodom. - Semmi baj, kitalálunk majd valamit és nem rohanunk sehova, ugye? Van időnk utánajárni a dolognak, és neked is beszélni Peterrel, hogy miért akarja olyan nagyon. - válaszolom, viszont a szüleiről nagyon ritkán beszélünk, így muszáj visszakérdeznem. - Ennyire borzalmas nyomást gyakorolnak rád a szüleid? Muszáj döntened aközött, hogy engedelmeskedsz nekik, vagy teljesen hátatfordítasz? - kérdezem, hiszen nekem elképesztően megrázó volt elhagyni a falkámat tíz évesen, miután a nagyanyám nem tudott megbékélni azzal, hogy hiába született vérfarkas apám, rajtam nem ütköztek ki a képesség jelei. Én is akartam, hogy olyan legyek, mint mindenki más, és éppen, hogy túlestem azon a szörnyű éjszakán, az átváltozáson, már el is hagytuk őket… Soha nem élhettem vérfarkasként a falkában, és ez nagyon mély sebet ejtett.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Jó, akkor bontsunk fel valamit, ami tetszik, de csak egyet, a többi a tiéd. – Egyezek bele, mert bár neki hoztam mindent, olyan kedves velem, amilyen én sosem leszek másokkal. Talán az, hogy mindig is örökösként neveltek, alfa vagyok, született vérfarkas, aki mindig másoknak parancsolt, megtartotta bennem a kislányos dacot, amit a legtöbben kinőnek. Én főnökösködnék, csak éppen nincsen falkám, mert vezetőnek nem születettem, csak a családban kezelnek úgy. Még dolgoznom kell rajt.a - Amennyire megismertem, csak a veszélyes fajtársainkra vadászik, akik nem tudják kontrollálni magukat. Gondolod, hogy nem kéne segítenem neki? Ha fontos vagyok neki, akkor enélkül is elfogad engem így? – Ebbe nem gondoltam bele, és jól tettem, hogy kikértem Emma tanácsát. Ő sokszor nem ösztönből cselekszik, nem homályosítják el az én rossz tulajdonságaim, ezért jöttem hozzá, amellett, hogy amit Peternek is mondtam, kellett nekem egy medimágus, aki érti az átok mibenlétét is. Emma a Jolly Joker ebből a szempontból. Én legfeljebb pénzzel, vagy kapcsolatokkal tudom pótolni a hiányosságaimat. Mondhatni bevásárolom magam oda, ahol a nyers erős vagy a félelemkeltés nem megy. Jó, még ott a csábítás is, de amikor legutóbb próbálkoztam, az Wyatt simán lekoptatott, úgy éreztem, hogy fiúsnak tart, ami talán vagyok is igen, de Peterrel meg működik a kémia. Igen, lehet, hogy ez lehet a kulcs, hogy pont a farkasokkal nem értetem meg magam, ezért csúszik ki a falka a kezeimből, de akkor kérdés, hogy ha Peter átváltozna általam, akkor lehet, hogy vele is minden elromlana. A pólóm alját gyürkélem, kissé most elbizonytalodtam. Odadöntöm Emma vállára a fejem, ő inkább a testvérem, mint Anna, vagy Jenny. Nem a vér kötelez, az biztos. – Hű, na erre megint nem gondoltam. Sosem változtattam még akarattál át senkit, de talán a szüleim tudják a választ, bár ők meg azt mondanák, hogy csak akkor, ha Peter a család védelmére is felesküszik. Francba, fiatal vagyok még ezekhez a döntésekhez. Hogy indulhatnék el saját úton? Peter meg azt mondta, fordítsak hátat a szüleimnek, hogy ne parancsoljon senki. – Csóválom a fejemet, igenis kell még nekem az útmutatás. Nem vagyok már tini, mint a diákok többsége, de eddig éltem világomat, semmi bürokratikus szarság, csak szárnypróbálgatás.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- Pedig kevés annál jobb van, mint együtt falni. - kuncogok fel kedvesen, és elkészítem neki az italt, nem erőltetem a kosár tartalmát, ha tényleg nem szeretné megbontani. Legeslegrosszabb esetben, ha egyedül túl nagy lenne a rohanás és nem tudnám egyedül megenni, akkor csak magammal viszem az egyik ügyeletre és pikk pakk el fogják kapkodni az orvosok és nővérek, akiknek nem volt ideje ebédszünetre menni, vagy valamit csomagolni. - Ha a magunk fajtára vadászik akkor azért szeretne vérfarkas lenni, hogy erőnlétben is helyt álljon ellenünk? - vonom össze a szemöldökömet aggodalmasan, mert ebben ugyan nincsen semmi romantikus! Mi van, ha csak kihasználja a lányt, hogy erősebbé váljon? Nem, ennyire Joyce nem lehet kiszolgáltatott, hiszen mindig annyira magabiztos és célratörő, ellentmondást nem tűrő, hogy legyen egy férfi, aki csak ezért hódítja meg a szívét… A szabad kezemet lassan az övére futtatom, már ha nem két kézzel fogja a teát, ez esetben csak a vállát simítom meg bátorítóan. Nekem aztán tényleg bármit elmondhat, soha nem nevetném ki, vagy adnám ki a titkait másoknak. - Pedig megérdemled a figyelmet és a romantikát is, akármit is jelentsen a számodra, nem mindenkinek kell ugyanaz. - válaszolom egy kedves mosollyal, aztán visszatérek a kulcsmondatára korábbról, hiszen végül is nagyon úgy tűnik, hogy már egészen eldöntötték egymás között ezt és végleges. Így, ha meg nem győzhetem őket az ellenkezőjéről, barátként kötelességem segíteni. - Nem vagyok benne biztos, hogy legális csak úgy vérfarkassá tenned, mindenképpen utána kell kérdezni, hogy egy nyilatkozattal meg lehet-e állítani a minisztériumot, hogy felkerülj a vadász-listákra, hiszen néhány éve még Azkaban és dementor-csók járt azoknak a farkasoknak, akik átváltoztattak. - vonom fel a figyelmét arra, hogy a harapott vérfarkasság még mindig nem a világ legtermészetesebb dolga a varázsvilágban, ráadásul még nem mindenki felejtette el, hogy megannyi falka állt a rossz oldalra a háborúk alatt. Én lényegében soha nem is voltam bejegyezve harapott vérfarkasként, hiába a nagymamám harapott meg, de a vérfarkas falkából származom, az apám vérfarkas, senki sem járt utána, hogy "milyen az erősségem" tizenegy évesen, alapvetőnek vették, hogy az vagyok. A szüleim pedig őrjöngtek, de nem árulták volna el akkor se a falka alfáját és soha nem fordultak volna a Minisztériumhoz.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Hogyne. Tényleg nem azért jövök, hogy társaságban faljak. Ez mind a tiéd. A tea meg jöhet minden mennyiségben. – Nem veszem magamra, hogy szinte lebutáz, hiszen kedvességből teszi. A kérésemben pedig van némi önzés, ezt jól látja, de hát fejlődöm én, baráti kapcsolatot néha azért is ápolunk, hogy merjünk kérni. Ráadásul nem magamnak, hanem valaki másnak akarnék segíteni. Lehetne nyilván a standard eljárás, hogy megharapom Petert, aztán lesz ami lesz, de esetében szeretnék úgy eljárni, hogy ha már módunkban áll, valahogy csökkenteni a hátrányait, ami ezzel jár. Átveszem a teát, és kortyolgatom, fölé hajolva beszívom a páragőzt, s elégedetten elmosolyodom. – Köszi. Elmondtam neki, de tudja. Vadász. Pont a magunk fajtára. Így ismerkedtünk meg, de aztán valahogy máshogy alakult. Nem is tudom, nem az én világom az ilyen.. tudod romantikázás. Aztán lehet, hogy vele mégis, mert más, mint az eddig kapcsolataim. Nem mondtuk ki, de van köztünk valami, és társra vágyunk mindketten. Tudja, hogy mi vagyok, nem kell megjátszanom magam előtte. És.. sokszor mintha aggódna értem, ami fura, hiszen mindig én szoktam az erősebb lenni, de.. – Nyelek egyet, de hát most úgy vélem, elmondhatom, mintha valami gyóntatószékben ülnék, Emma pedig tényleg barátként viselkedik. – Jól esik az ilyen fajta figyelem. Nem ezt szoktam meg. – A falka alapítását nem említem, hisz ez nem merült fel, de az már igen, hogy családról is beszéltünk, hogy hagyjam ott a szüleimet, ne arra építsek, hogy mindig az elvárásaiknak kell megfelelnem, de bármilyen extrém is a gondolat, maga Peter említette, hogy egyszer talán én saját magam alapíthatok egy olyan szerető családot, aminek én leszek a feje. Még a baba gondolata is felmerült bennem, végülis már nem vagyok tini, és bár most egyetemista vagyok, aligha fogok évekig még ide járni.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Viszonzom a puszikat, nekem sincsenek annyira közeli barátaim, akikkel nyakba borulós találkozásaim vannak, szóval egyáltalán nem várnám el tőle se. Hiába vagyok az iskolában már tizenkét éve és hiába vagyok arra hajlamos, hogy a tilosban járó diákokat, akik a Tiltott Rengetegben vagy illegális párbajban sérültek meg ellássak, ezeken a kapcsolatokon túl végtelenül magányos maradt az életem. Megtanultam már, hogy ha valaki iránt erős érzelmeim is vannak, akkor se árasszam el őket a szeretetemmel, mert egyáltalán nem biztos, hogy olyan mélyen viszonozzák. Így hát ragaszkodom Joyce-hoz, nem is kicsit, hiszen végre egy farkas, aki nem hagyott/hajtott el az első találkozás után, mint mondjuk Szido és Jake/Jack. - Ne butáskodj, szívesen megosztom, a kalács is nagyon jól néz ki. Ha biztos vagy benne, akkor én is maradok a teánál, már is hozom. - mosolygok rá, és el is fordulok néhány pillanatra, ameddig előveszem a két csészét, az erdeigyümölcs teafiltereket és megtöltöm őket forróvízzel néhány pálcaintéssel. A háztartási bűbájokkal sosem volt gondom, talán azért, mert a gyógyítók nem azonnal fontos ügyekkel kezdenek, először megtanulják ápolni, kényelembe helyezni a sérülteiket medikusként és ilyenkor igen csak hasznosak az ehhez hasonló bűbájok. Meg is jelenek, az egyik csészében a tea jó sok cukorral, amit átnyújtok neki, a másikban minden nélkül, nekem. Lassan leülök mellé, összehúzva kicsit a szemöldökömet a történetére. Hallottam már meredek és veszélyes ötleteket, még tőle is, de kell néhány pillanat, míg az arcomon áthalad a döbbenet. - Biztos benne? Te biztos vagy benne? Miért akar vérfarkassá válni? Biztosan elmondtad neki, hogy még hetekig, hónapokig, talán évekig nem lesz képes teliholdkor kontrollálni magát és csak a bájital nyugtathatja meg annyira, hogy ne kezdjen vérengzésbe. - kérdezem türelmesen, de a hangomban egy kis érezhető helytelenítéssel. Nem azt mondom, hogy nem segítek, mert eszemben sincsen, hogy elküldjem és minden előkészület nélkül essenek neki, mert ajtót mutattam, de muszáj megtudnom az indokot, hogy nyugodtabb szívvel segítsek. Legalább is azt remélem, hogy a válasz majd olyan lesz, ami tényleg indokolja az átváltoztatást, pedig jelenleg nem tudom, hogy mi lehetne elég erős ok. Azt mondta, hogy közel áll hozzá, talán szerelem? Olyan erősen ég közöttük a tűz, hogy falkát akar alapítani vele? Romantikus gondolat és az biztos, hogy ezzel nem tudnék vitába szállni, hiszen… hiszen én is úgy vágyom egy ilyen kapcsolatra, az igaz szerelemre.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért nem borulok a nyakába, nem vagyok érzelgős típus, de azért egy amolyan barátnő félének, mint ő, két puszi jár, aztán nyújtom is át a kosarat, majd megoldom a zippzáramat, ahogyan beljebb invitál. Reméltem, hogy nem rúgom fel nagyon a napirendjét, főleg mivel nem jeleztem semmit a levélben, csak hogy találkát kérek. Felnőtt gyógyítóként gondolom pihenne, amikor éppen nincsen szolgálatban, de ez az ügy most nem várhat. – Dehogy, ne viccelj, ezt neked hoztam, nem magamnak. Egy sima tea megfelel, rengeteg cukorral. Valami gyümölcsöset. – A vonalaimra szerencsére nem kell vigyázni, a vérfarkas gének elnyűhetetlenek, így mondhatni a szöget is meg tudom enni, inni, nem hízok el, nem lesznek krónikus betegségeim. Ledobom magamat a mutatott helyre, aztán bele is kezdek, anélkül, hogy a hogylétéről érdkelődnék. Azt hiszem ismer már annyira, hogy a felesleges udvariassági köröket gyorsan átugrom. – Köszönöm, hogy tudtál fogadni, és hogy van rám időd. A helyzet az, hogy valaki konkrétan megkért, hogy tegyem vérfarkassá. Ez nekem is új, a falkáimat korábban a már beharapott egyedekből építettem fel, és ha meg is haraptam valakit, az ösztön volt, vagy ha tudatos, csak az élvezet kedvéért, nem pedig kérésre. Az illető fontos nekem, így nem akarom, hogy jobban szenvedjen a kelleténél, és téged ismerlek, aki mellette gyógyító is vagy. Tudnál segíteni? – Darálom le egy szuszra, belelátván a fejébe, amik így elsőre felmerülhetnek, hogy nagyjából képben legyen a dologgal. A mostani telihold holnap lesz, az már túl korai, de a következőig több mint egy hónapunk van, annyinak elégnek kell lennie.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce nehéz személyiség, nem könnyű vele kijönni egyeseknek, hiszen olyan akaratos és célratörő, de ez számomra nem jelent semmi problémát. Elfogadom olyannak, amilyen, nem akarom megváltoztatni, “megnevelni”, értékelem azt, aki. Hiába akart a nagymamám megnevezni engem a falkánk alfájának, ugyan elmeséltem neki a látogatáson, amikor meghívott magához, soha nem állt közénk a tény, hogy ő valóban alfává emelkedett - és emelkedhet újra a jövőben. Az én életemben… ez lehetetlennek tűnik. A szüleimmel már több, mint tíz éve elhagytuk a falkát, és valószínűleg soha nem fogunk visszatérni, megtanultam a jelenben élni, a gyógyítással foglalkozni, ahogy boszorkány anyám is teszi. A Roxfort lépcsői igen szeszélyesek, egy olyan szárnyban van a hálótermem, ahová csak egyetemisták tudnak eljutni, a kisebbeknek a lépcsők csak nyikorogva tovább fordulnak. Joyce-nak természetesen nem nehezítik meg a lepcsők a dolgát, én pedig a levelet olvasva úgy intéztem a dolgomat, hogy itt lehessek. Éppen betegek állapotát összegzem és írom meg a tervezetet a további kúrákra, amikor meghallom a kopogást. A tinta illata az orromban elnyomta a barátnőm farkasszagát - illatát -, de most, hogy felállok az asztaltól egy őszinte mosollyal nyitok ajtót. - Joyce, gyere csak be. A kosár nekem? - lepődök meg kicsit, hiszen sosem vártam el ajándékokat a barátaimtól. Ez nem jelenti azt, hogy sosem kaptam, de éppen ilyen nagyon illetődtem meg tőlük korábban is. Kitárom az ajtót és intek neki hogy jöjjön be. Egy egyszerű, de otthonos szoba, nincsen benne semmi puccos, vagy drága, egyértelműen a kényelem és a melegség uralja. Bezárom utána az ajtót, és hellyel kínálom a tűz mellett. - Kérsz valamit inni? Bontsuk meg esetleg a kosarad? - kérdezem mosolyogva, hiszen akarok pár percet adni magunknak, mielőtt rátérne arra, hogy miért akart találkozni velem. A levele nem üzent részleteket, de az az érzésem, hogy a kosarat nem a semmiért kapom. Akkor miért?
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
A legutóbbi alkalom után, amikor vidékre evett minket a fene, a másik háromból egyedül Emmával tartottam meg a kapcsolatot. Nem is telt el sok idő, és ha nem is vagyunk a legjobb barátnők, de most rá van szükségem. Tim még túl pici, Sidney pedig elutazott arra a francos versenyre. De hát kinek kellenek? Emma gyógyító is egyben, és ha valaki, akkor ő segíthet válaszokat adni, és kitalálni, hogy is csináljam ezt. Mert más dolog csak úgy megharapni valakit, hogy a falkád tagja legyen, és megint már ez a helyzet. Emmával párszor találkoztunk, beszélgettünk, egyszer még meg is hívtam magamhoz, de míg én a vagyonosok semmittevő életét élem, addig ő nagyon is tevékeny, emberéleteket ment meg. Így hát jobb híjján egy amolyan lekenyerező ajándékkorasat viszek a karomon, van benne süt, csoki, bor, és még egy anyám által fonott kakaós kalács is. Tisztára mintha én lennék Piroska, aki most megy a farkashoz. Emma esetében stimmel is, csak annyi a bibi, hogy én is az vagyok. Küldtem róla baglyot, hogy meglátogatnám, remélve, hogy az írt időpontban nincsen egyéb elfoglaltsága. Egyébként is érdekel a sorsa, az ember megbecsüli a fajtársait, ráadásul Emma hozzám hasonlóan alfa, de ez nem rivalizálást okoz, hanem afféle társi összefonódást. Így hát megigazítom az egyébként piros bőrdzsekimet, nagy levegő, és kopogok.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
A diákok az első hét évüket a klubhelyiségükből nyíló közös hálószobákban töltik, ám az egyetemi szakokra jelentkezve választhatnak, hogy az iskolában akarnak szobát vagy esetleg Roxmortsból kívánnak bejárnim ahogy sokan is teszik. Az egyetemisták 18-24 év között mozognak, sokkal nagyobb szabadsággal mozognak az iskolában, mint a kicsik, így hát nem meglepő, hogy nem ugyanott vannak elszállásolva. A szobák lehetnek egyéniek, lehetnek két fősek illetve maximum négy fősek, ez csak azon múlik, hogy ki milyen szobát igényel és mennyi galleont tud áldozni rá. Rendelkeznek fürdővel, aprócska konyhával, ténylegesen egy kis kollégiumi lakásként funkcionálnak.
// 
Aktuális viselet 