2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Vannak, akik tanulnak a hibáikból, és persze vagyok én és mivel ez nem egy hivatalos látogatás, még annyira sem, mint amikor Gerardhoz jöttem nem hivatalos ügyben, még annyira sem szeretnék feltűnést kelteni, ezért inkább csak utána jártam, hogy mikor vannak órái és most a klubhelyiség előtt ülök egy padon a lányra várva. Valószínűleg semmit sem tud, de még mindig az a legkézenfekvőbb, ha tőle próbálok minél több információt kicsikarni, aztán már mehetek újfent a saját fejem után. Ismertem az apját, elég jól, sőt nagyon is jól, bár persze ő inkább csak gyermeki rajongásképp kezelte az érzéseimet és volt annyira korrekt, hogy nem használta a ki a köztünk lévő korkülönbség miatt, bár nekem nem lett volna ellenem. Igazság szerint, ha nem karol fel és mentorál, akkor valószínűleg nem szakadtam volna ki abból a vad életvitelből, amit sikerült élnem az előtt, hogy aurornak álltam volna. Az én időmben még nem voltak mindenféle szakok a Roxfortban, nem is készültem aurornak, csak hát sokszor mondják, hogy a legjobb nyomozók azok lesznek, akik mindkét oldalt ismerik és bár szerencsére én sosem jutottam el komolyabb bűnökig, azért mégis csak volt közöm egy s máshoz. Na nem mintha ez most úgy festene jól jött, hiszen nem sikerült évek alatt sem nagy előrelépést tennem a parancsnokságon. Ha pedig nem mutatok fel valamit, soha sem fog. Amikor a férfi eltűnt én még elég zöldfülű voltam ahhoz, hogy a nyomozás is értelmetlen és felesleges legyen, meg hát lehetőségem se sok volt, de most, hogy tudok a Testvériségről, sok mindennek lettem a fültanúja... egy próbát mégis csak megér. Valaki, akit ismertem és aki évekkel ezelőtt eltűnt és aki talán még fellelhető. Emlékszem, hogy mondott ezt-azt anno, ami megmaradt bennem, vagy hát inkább csak felidézni tudom, mert akkoriban túlságosan szomorú voltam, hogy másnak adta át a tanításomat és elbúcsúzott. Őszintén szólva egy ideig azt hittem az én hibám, aztán volt, amikor dühös voltam, de ha jobban belegondolok és azok alapján, amiket mostanában hallottam a központban... Na majd meglátjuk, hogy mit mond a lány, így ha felbukkan a folyosón azonnal felpattanok, mert bár fiatalabb volt jóval és csak fotókat láttam róla, de ennek ellenére egyáltalán nem nehéz felismernem őt. - Szia! Janette ugye? Lenne egy kis időd beszélgetni? Az... apádról lenne szó. - a tartásom ezúttal is komoly, a megszokott kiskosztüm van rajtam, bár persze nadrággal és nem szoknyával, mert nem titkárnő vagyok, vagy mi a szösz, de látszik rajtam, hogy valamiféle hivatalos szerv tagja lehetek.
