2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az iskola kviddicspályája a kastély erdővel ellentétes oldalán található.A nézők a pályát körülölelő tornyokban foglalhatnak helyet az iskolai meccsek alkalmával. Itt tartják az edzéseket is házak csapatai, ha előre lefoglalják maguknak a pályát és persze egy-egy kósza gyakorló is feltűnik a pályán időnként.
[You must be registered and logged in to see this image.] Miután többen is a fülembe ültették a bogarat, egyszerűen nem bírtam leállni a kviddiccsel. Minden erőm és koncentrációm oda pontosítottam, az edzéseken a legtöbbet hoztam ki magamból és szerintem ez az utóbbi időben igen jól látszódott is már rajtam. Valami megváltozott. Már nem érdekelt, hogy mit szólnak majd a többiek az auror szakon, hogy miért nem járok el a csoportos tanuló órákra a könyvtárba. Nyilván ettől függetlenül az órákon felmutatott eredményeim nem változtak, hiszen egy csomó mindennel ígyis mindig előrébb voltam, mint mások. Mit tesz, ha ennyi fiú mellett cseperedik fel az ember, nem igaz? Először gondoltam rá, hogy majd Harrynek küldök egy baglyot, hiszen a múltkor megígérte nekem, hogy segít, ha szükségem van rá. Mindig is rendes volt hozzám, bíztam is benne, de mégis, valahogy jobbnak láttam ezt most egyedül csinálni. A közös élményeink és meccseink megint csak felidéztek volna bennem olyan dolgokat, amiről aztán tudom, hogy nem gyakorlás lenne a vége. Nagy hasznomra nem válik, ha csak a seprűről bámulom őt, mint ahogy elsőben a kilátóról. Már szürkület volt, esteledett. A hűvös szél belekapott vörös hajzuhatagomba, össze is húztam magamon a kviddicstaláromat. Első utam a seprűtárolóhoz vezetett, előkerestem a saját nevemmel elátott seprűmet, majd a pályára indultam. Elterveztem már mindent és olyan biztos voltam benne, hogy egyedül leszek idekint, hogy akaratlanul is megtorpantam, amikor a nekem háttal álló fiút megláttam. Oldalra léptem, hogy arcát lássam. - Cormac? Hát te mit keresel ilyenkor itt? - Nem mondom, hogy a fiú a kedvenceim közé tartozott az évek során, de különösebb problémám még nem volt vele, így jellememhez híven vele is mindig kedves és közvetlen voltam. Mondjuk meg nem tudom mondani, hogy az edzéseken kívül beszéltünk e már valaha.
Szerző
Üzenet
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kviddicspálya 2018-10-25, 20:40
Cormac && Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Érdeklődő tekintettel fordulok a fiú felé. Megmondom őszintén, ha elgondolkodom az utóbbi éveken, igazán érdekelne, hogy neki mik a tervei a jövőre nézve. Jó játékos, ez tény, viszont ő is ugyan arra a szakra jár amire mi, így hát lehet, hogy több közös van bennünk mint azt gondolná az ember. - Hogyhogy az auror szakot választottad és nem a kviddicset űzöd hivatásszerűen? - Már kedvesebben fordulok hozzá, de még mindig csak azzal az egyszerűséggel mint eddig, nem szeretném, ha többet gondolna bele ebbe az egész véletlen összefutásba. Van pár háztársam, akik kifejezetten oda vannak a srácért, de én a mai napig nem tudom megérteni mit esznek rajta. Lehet, velem van a baj? Vagy csupán csak túl elfogult lettem az évek során. Mindegy is, nem szeretnék most erre koncentrálni, teljesen felesleges. A kis versengés viszont annál inkább felforralja a véremet. Látom rajta, hogy nem teljesen volt érthető amit mondtam neki, így első körben csak egy felvont szemöldökkel és egy kicsit értetlen tekintettel nézek felé. Vajon mire célzott? Megköszörülöm a torkomat, nem kombinálok inkább, abból nem hinném, hogy túl jó dolgok sülnének ki. - Jaja, büntetőket. Egy kis gyakorlás mindig ránkfér, na meg meglátjuk mennyire vagy gyors. - Már inkább vigyorogva tekintek felé, remélem nem veszi rossz néven, így kacsintok is egyet, elég közel van hozzám, hogy ezt még lássa, de hamar visszatérek a földre a pálya szélén lévő ládához sietek. Határozott mozdulattal nyitom fel és veszem ki belőle a kvaffot. Pillanatokkal később pedig ismét Cormac mellett lebegek. Felfelé dobálom a labdát, aprókat, hogy mindig elkapjam. - Meddig menjünk? - Hagyom, hogy ő is beleszóljon, csak így lesz élvezetes ez az egész.
Tudom, hogy megosztó személyiség vagyok a lányok körében, valaki alig várná, hogy ránézzek, mások pedig menekülnek a jelenlétemből. A lényeg, hogy hatással vagyok rájuk, és ez a legfontosabb egy pasi életében. Az arcomon ugyan kisfiús báj ül, ám a szemem csillogása áthatóan sármos, szinte vesébelátó, nem csoda, hogy ha valakivel összenézünk, szinte feltérképezzük a lehetséges kimenetelét a várható afférnak. A stílusom talán magáért beszél, nem tűröm az ellentmondást, ám mégis megvan a vadászat öröme, ha valaki félszeg velem szemben. Ez a Ginny lány ellenben teljesen semlegesnek tűnik, simán háztársként kezel, akivel közös a hobbija. Sőt, tulajdonképpen mindketten a szenvedélyünket éljük ki a kviddicsben, így én sem vagyok vele kifejezetten arrogáns, csak amennyire nem tudok lejjebb adni az örökös győzni vágyásomból. Ámbár ezt már megfigyeltem, ő sem az a típus, aki kicsit is veszteni vágyik. Ezt mutatja az is, hogy ebben a cseppet sem szélcsend mentes időben itt kószál kint, hagyva, hogy belecsapjon vörös fürtjeibe a feltámadó szél. A magunkfajta alakok hasonlóak a vakmerő szörfösökhöz, akiket a durva, halálos hullámok éltetnek. Magától értetődő mosollyal lendítem át a lábamat a seprűmön, hogy a lánnyal egy magasságra emelkedjek. Nem mintha valóban érdekelt volna, hogy Potter merre van. Csak hát a lányokkal illik udvariasnak lenni, én pedig betartom a protokolt. – Az utóbbi években alig követtem, hogy ki a kapitány, mikor ír ki válogatót, hasonlók. Ám ezúttal tényleg érdekel. – Megvonom a vállamat, Potterrel aztán nem nagyon akarnék versenyezni, lévén nem is ugyanzon a poszton játszunk. Ginny legalább olykor hajtó, tehát dobálhat nekem. Vagy nem is erre gondolt. – Bűntetőket szeretnél? Vagy mit értesz ez alatt? – Félmosollyal kacsintok, az egy az egy elleniből nekem másféle dolgok is eszembe jutnak. Hát istenem, most mit várt? Itt vagyunk kettesben, végtére is igen csinos lány lett belőle, és mindenféle izgalmakról beszél.
hold on to what you're feeling that feeling is the best thing [You must be registered and logged in to see this image.]
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kviddicspálya 2018-10-12, 19:08
Cormac && Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Őszintén be kell vallanom, nehezemre esne elhagyni az iskolát. Minden ide köt: a család, a barátok, a szimpátia. Lehet, hogy egyedül érezném magam ha kilépnék a nagyvilágba és nem tudom, mennyire vagyok rá felkészülve. Viszont csak megtudnék állni a lábamon. Régebben mindig arra vágytam, hogy hetedév után már nem fogok itt lenni, hanem felkérnek és erre az évre híres leszek. Aztán végül nem jött össze, nem kaptam szerződést mert nem voltam a legjobb, de még itt vagyok, még van lehetőségem, és már megtettem az első lépést a siker felé: személyi edzőt kerestem magamnak. Mégis, minden szabad percemet a játékkal töltök, de vigyázok is magamra, mert tudom, hogy nem hajszolhatum túl magam, annak rossz vége lenne. Tudatosabb vagyok, mint egyesek azt gondolnák. Nem látszik ugyan az arcomon, de nem kifejezetten örülök Cormac jelenlétének. Ilyenkor szeretek egyedül lenni, mert akkor nincs mi elterelje a figyelmemet. A csoportos játék teljesen más. Ott nem mindig az egyéni teljesítésen van a hangsúly, hanem azon, hogy sokkal jobb legyen a csapatjátékunk és valamivel kiemelkedőbbek legyünk a többieknél. Szerintem a Griffendél szuperül teljesített mindig is, valahogy én még soha nem tudtam csalódni ebben a 'családban', még akkor sem, ha elveszítettünk egy-egy mérkőzést. Kissé alább is hagy a lelkesedésem amikor meghallom a fiú válaszát. Egy szemforgatással és egy erőltetett mosollyal nyugtázom a badarságot, amit ő gúnynak szánt felém, és ráülök a seprűre, kicsit elrugaszkodom a talajtól, majd egy-két méterre a földtől lebegni kezdek rajta. Meglep, hogy még ezek után kérdéssel fordul felém, de mivel a hangnem sokkal de sokkal jobban tetszik, így kedvesen válaszolok. - Igen, azt mondják lesz. Idén én is szerepelni fogok a jelöltek között. - Nem tudom, mennyire volt tőlem naiv kijelentés ez, mármint hogy elmondtam neki úgy, hogy nem is igazán ismerem őt. Most már aztán végképp mindegy. - Harry köszöni szépen jól van. Sajnos nem tudott ma eljönni edzeni, de akkor biztosan izgalmasabb lett volna, így hogy te is itt vagy... - Cormac mindig a legjobbnak hiszi magát, de most nem akartam átvenni az ő stílusát és gúnyosan válaszolni, pedig tudtam volna, mégis inkább a békesség híve vagyok. Feltekintek az égre, a felhők nem riasztanak el, egy igazi játékosnak rossz időben is tudnia kell hozni a formáját. Ez épp jó lehetőség lesz most rá, hogy ezt gyakoroljam. - Hm, úgy tűnik, az idő is izgalmasabbá fogja tenni ezt a mai napot. Mit gondolsz, Cormac, benne vagy egy 1v1-ben? - Lehet, hogy ez nekem kihívás, sőt, biztosan magam alatt vágom a fát, de hát miért ne lehetne? Pezseg a vérem, szükségem van egy kis versengésre.
Mivel még az egyetemi képzésem közepén járok, eszem ágában sincsen továbbállni, bármennyire is hívnak hivatásos kviddicsjátékosnak. Lássuk be; sokkal jobb vagyok mint Potter, aki már évek óta alig foglalkozik ezzel a remek játékkal, nekem viszont lételemem, hogy másokat itt helyben lenyomjak, mert egyszerűbb az iskolában brillirozni, mintsem a nagyvilágban olyan tahók ellen lesérülni, akik csak merő véletlenségből ültek seprűre. Az enyém az egyik legkíválóbb tabad, Tiberius bácsitól kaptam, noha már telne sajátra is. Az auror pályára kell visszatérnem, mert bár a múlt év végén majdnem kirugattam magamat, de mind a jegyeim, mind a gyakorlati tudásom bőven elegendő ahhoz, hogy a legjobbak között végezzek, akár kitűntetéssel. Az már más kérdés, hogy a kapcsolati tőkém sem lebecsülendő, az apám bármikor tűzbe menne értem, és akár hegyeket megmozgathat az a háttér, amellyel rendelkezem. Tulajdonképpen csupaszon, varázspálca nélkül is többet érek, mint a legtöbb roxfortos. Egyvalaki tud csak felidegesíteni, a Granger kislány, aki azóta, hogy úgy megnéztem magamnak párszor, menekül, pedig láttam a tekintetében valami érdeklődő villanást. Ennyire szégyenlős lenne? Nem tudom, végülis az csak növeli a kihívást. És ma megint nem tudtam elkapni, láttam a a nagyteremben, s amint belépett, felemelkedtem az asztaltól, erre sarkonfordult, lelépett. Mire a bejárathoz érkeztem, már nem volt sehol, úgyhogy újfejt csalódott vagyok, így marad a kviddics, az örök kviddics, ami legalább lenyugtat. A sóhajtozó negyedikeseket most lepattintom magamról, ahogyan utat török a seprűtárolót érintve az udvarig, át a pályákhoz, ahol azonban a felemelkedés pillanata előtt valaki elém lép úgy oldalról, s a vörös hajzuhatagból ítélve nyilvánvaló, hogy ki az. – Weasley. Nyilván amit te. Ha csak nem látod itt a büfés boszorkányt, akkor nem édességezni fogunk. – A megszólítását viszont valóban kedvességnek tudom be, így enyhítek a gőgös fintoron, a lányokkal azért illik udvariasabban bánni. A seprűt markolva az égre tekintek, a hűvös szél engem csak éltet, ki tudja, talán az lesz a végzetem, hogy belerepülök valami tornádóba. Az aztán dicső halál lenne. Egyre sötétebb gomolyfelhők gyűlnek. Vajon a vörös kiscsaj mennyire állja a villámot? – Lesz idén is válogató? Hogy van a kis haverod, Potter? – Mintegy érdeklődéssel szólok oldalra, lévén engem is érint a téma, meg hát a lány Granger szinte sógornője, hátha beajánlhat nála, vagy ilyesmi.
hold on to what you're feeling that feeling is the best thing [You must be registered and logged in to see this image.]
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Kviddicspálya 2018-10-01, 19:42
Kviddicspálya
Az iskola kviddicspályája a kastély erdővel ellentétes oldalán található.A nézők a pályát körülölelő tornyokban foglalhatnak helyet az iskolai meccsek alkalmával. Itt tartják az edzéseket is házak csapatai, ha előre lefoglalják maguknak a pályát és persze egy-egy kósza gyakorló is feltűnik a pályán időnként.
[You must be registered and logged in to see this image.] Miután többen is a fülembe ültették a bogarat, egyszerűen nem bírtam leállni a kviddiccsel. Minden erőm és koncentrációm oda pontosítottam, az edzéseken a legtöbbet hoztam ki magamból és szerintem ez az utóbbi időben igen jól látszódott is már rajtam. Valami megváltozott. Már nem érdekelt, hogy mit szólnak majd a többiek az auror szakon, hogy miért nem járok el a csoportos tanuló órákra a könyvtárba. Nyilván ettől függetlenül az órákon felmutatott eredményeim nem változtak, hiszen egy csomó mindennel ígyis mindig előrébb voltam, mint mások. Mit tesz, ha ennyi fiú mellett cseperedik fel az ember, nem igaz? Először gondoltam rá, hogy majd Harrynek küldök egy baglyot, hiszen a múltkor megígérte nekem, hogy segít, ha szükségem van rá. Mindig is rendes volt hozzám, bíztam is benne, de mégis, valahogy jobbnak láttam ezt most egyedül csinálni. A közös élményeink és meccseink megint csak felidéztek volna bennem olyan dolgokat, amiről aztán tudom, hogy nem gyakorlás lenne a vége. Nagy hasznomra nem válik, ha csak a seprűről bámulom őt, mint ahogy elsőben a kilátóról. Már szürkület volt, esteledett. A hűvös szél belekapott vörös hajzuhatagomba, össze is húztam magamon a kviddicstaláromat. Első utam a seprűtárolóhoz vezetett, előkerestem a saját nevemmel elátott seprűmet, majd a pályára indultam. Elterveztem már mindent és olyan biztos voltam benne, hogy egyedül leszek idekint, hogy akaratlanul is megtorpantam, amikor a nekem háttal álló fiút megláttam. Oldalra léptem, hogy arcát lássam. - Cormac? Hát te mit keresel ilyenkor itt? - Nem mondom, hogy a fiú a kedvenceim közé tartozott az évek során, de különösebb problémám még nem volt vele, így jellememhez híven vele is mindig kedves és közvetlen voltam. Mondjuk meg nem tudom mondani, hogy az edzéseken kívül beszéltünk e már valaha.
