2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Szárnyas Vadkan nevű vendéglő sokkal szokatlanabb és privátabb vendégkörrel rendelkezik, mint például a Három Seprű, és azok az alakok többsége, aki ide téved, szereti inkognitóban tartani magát, ezért sokszor elrejtik arcukat. A fogadó céhtábláján egy levágott vadkanfej látható, melyből vér folyik a fehér rongyra, amely körülveszi azt. A pub maga kissé piszkos, a padlót több réteg kosz fedi, és az ablakok annyira koszosak, hogy alig szűrődik be némi fény a helyiségbe. Az alsó szinten csak egy egyágyas szoba található, de fogadó lévén a fölső emeleten további hálókra bukkanhatunk. Harry Potter szerint a helynek kecske szaga van. A Szárnyas Vadkan Tulajdonosa Aberforth Dumbledore, Albus Dumbledore öccse. Kopottas hírneve ellenére a Szárnyas Vadkan számos fontos eseménynek adott helyet Harry Potter világában. A vendéglő nyújtott főhadiszállást a koboldoknak az 1612-es koboldfelkeléskor; pár hónappal Harry születése előtt Sybill Trelawney ezen a helyen látta meg a Harry-ről és Voldemortról szóló jóslatot, mialatt éppen "állásinterjún" volt Albus Dumbledore-nál, hogy megkapja a jóslástan tantárgy tanári posztját a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Szintén itt történt, hogy Hagrid törvénytelenül szerzett egy sárkánytojást (Norbertét), mikor Voldemort álruhás inasával üzletelt; Dumbledore Serege a Szárnyas Vadkan falai közt gyűlt össze legelőször, titokban; valamint a Végső Ütközetkor Roxfort kiskorú diákjait erre szöktették meg, mivel az iskola és a vendéglő közt húzódik egy titkos alagút. A Szükség Szobájából volt elérhető a fogadó, mégpedig Ariana Dumbledore portréján keresztül, sőt, a vendéglőn keresztül jutottak be az iskolába a Főnix Rendjének tagjai. A kocsma eredeti neve (Hog's Head) talán William Shakespeare IV. Henry című darabjának "Boar's Head Tavern" nevű kocsmájának nevéből származhat, mivel a darabban ez a vendéglő szintén szokatlan, magukat elrejteni kívánó személyek fogadójaként szolgál.
Sikerült mindent elintéznem és visszatérnem végül a célállomásra. Nem mondom, hogy sokkal bizakodóbb lettem, sőt csak még több kérdés merült fel bennem, amikor a magam dolgával foglalkoztam és valahogy még abszurdabbnak tűnik ez az egész. Persze apró bizonyítékok akadnak, álmok, képek, valami motoszkáló gondolat, de ezeket azért mégis csak könnyebben elűzi magából az ember, mintha ott se lenne és igen könnyebb lenne, amikor meglátom a közeledő két alakot vágni egy hátraarcot és úgy tenni, mintha nem én lennék én, de végül nem teszem, talán pont azért, mert azt mondta valami vonzza abba a kocsmába és úgy fest igaza lett. Hátha akit magával hoz kevésbé szkeptikus és akkor nekem is könnyebb lesz elfogadnom a "rúgjam fel az életemet, mert itt a világvége" helyzetet. Türelmesen várakozom hát, igyekszem belőni így saccra kiféle, miféle lehet aki Adammel közelít, de egyelőre nem úgy látom az arcáról, mintha ő olyan nagyon komolyan venné ezt az egészet. Neki is több kellene úgy sejtem, mint szavak, komolyabb bizonyíték, komolyabb magyarázat. - Üdv! - korban nem térünk el különösebben, de végtére is nem ismerem, nem akarok egy hello sziával indítani. - Felicity, a másik... nem is tudom. - jelölt... őrült... kétkedő? A kezemet nyújtom mindenesetre felé, hogy a bemutatkozást ilyen formában folytassam, aztán Adamre pillantok. Láthatja rajtam, hogy még mindig kellően sok bennem a bizonytalanság, hogy még mindig nem tudom pontosan, hogy mit is kezdjek a helyzettel és hogy még most sem biztos, hogy nem érezném magamat jobban, ha lelépnék. De ott van bennem az a mi van, ha mégis igaza van és én nem tettem semmit? Talán ez az ismeretlen is e miatt döntött úgy, hogy követi Adamat annak ellenére, hogy az arckifejezése kellően szkeptikusságról árulkodik?
Ha egy pillanatra távolságot veszünk ettől az egész helyzettől, akkor annyi látszódik, hogy valami nagyon furcsa, őrült fazon próbálja megmagyarázni Elijah-nak, hogy itt a világvége. Ha esetleg Jake lenne itt, vagy Adam, vagy Emma, vagy Shanna, vagy akárcsak Gina, minden bizonnyal kapva kapnának az alkalmon, hogy megváltsák a világot, vagy megmentsék, kinek mi a szimpatikus. A srác azonban egy egyszerű griffendéles, aki alkalmanként szívesen vállal munkákat, mint kezdő ereklyevadász, és szívesen megy bele mindenféle balhékba, meg keres meg Adamnek még egy adag követ a furcsa lőfegyveréhez. Mert érdekli. És pátoszos hang ide vagy oda, nem kifejezetten tudja hova tenni hirtelen a fickót, így amikor kilépnek a boltból, és a férfi arról beszél, mennyire klassz, hogy megtalálta, Elijah azon gondolkozik, hány ép szerve van, amit ki tudna venni a csávó, és el tudná azokat adni. Aztán kiderül, hogy van valami beavatott, aki a férfi haverja. Nagyon jó. Ha elmegy vele, akkor már ketten lesznek ellene, ami egyre inkább rontja az esélyeit. Flame elég jó szerzemény, de nem biztos, hogy ennyire értékes lenne, főleg, hogy familiáris, azokat nem olyan könnyű adni-venni, mert kötődnek a gazdájukhoz. Egy sárkányleheletű csiga azonban egyszerre veszélyes és jó vásár. Elijah akaratlanul is lelassítja a lépteit, majd megáll, és egy nagy sóhajjal túr bele a hajába. - Nézd Adam, ha kicsit kívülről végiggondolod amit most elmondtál, Te mit tennél a helyemben? - dönti oldalra a fejét. - Ami a varázsvilágban, ahol élünk jelenleg fontos ügy, az a Testvériség, Grindelwald, és azok, akik fel akarják fedni a varázslókat a muglik előtt, és le akarják őket igázni. A mi világunkban jelenleg ez az a bizonyos katasztrófa. Az, amit te mondasz, eléggé légből kapott és mese-szerű, és nyilván utálod, de ha hozol nekem még egy embert, aki beszél, azzal nem leszek beljebb. Klassz, hogy ilyen jó srácnak gondolsz, de sajnos én is eléggé materiális valaki vagyok, és bár klassz a lézerfegyvered, vagy mid, és fogalmam sincs honnan lehet ilyet szerezni, nem igazán tudom, hogyan kéne reagálnom ezekre a dolgokra. Másik élet, másik síkok.. mi találkoztunk már egyáltalán? Mi az, hogy másik? Térben, időben? Akkor a lelkem nem is a sajátom, hanem valami interdimenziós lenyomat ami folyton máshogy manifesztálódik? Akkor te hogy vagy állandó, és hogyan utazol? Mert ha ezt valahonnan hoztad - mutat a a fegyver felé - akkor nem lehetsz pusztán lenyomat-manifesztáció, akkor te úgy ahogy vagy, így ahogy vagy, valahonnan jöttél, valamin át. Itt nincs egy másod? Nem omlik ezzel össze a tér és idő szövedéke? - magyaráz, gesztikulál, végül egyszerűen zsebre vágja a kezeit. - Nézd el nekem, de eléggé sok helyen sántít a sztorid. - mondja végül egy sóhaj közepette, rövid hatásszünet után, aztán végül megmozgatja az orrát, kissé eltöpreng a dolgon, majd elnéz a távolba, ahol látja a fehér hajú lány körvonalait, meg azt a furcsán fehér hajat, és úgy véli, oda fognak menni, így miközben Flame kidugja a mellényzsebéből okosnak nem mondható fejét, határozott, de lassabb léptekkel megindul Felicity felé.
Behunyom a szememet, szinte fohászkodom magamban, hogy miért vagyok ilyen béna. Pedig nem erről van szó. Éppenhogy a fiút kéne legkönnyebben meggyőznöm, most mégis úgy érzem, mintha valami szektavezér lennék, aki ostobaságra csábít, hogy vakon higgyenek benne. Végül mégis megszólalok, nyugtatgatva a saját lelki békémet, hogy ezúttal nincs más út. - Igen, biztos vagyok benne, noha erőltetni nem akarom. És hidd el, régóta arról szól az életem, hogy pártfogókat keresek, és győzök meg, csak éppen.. máskor nem köt az idő, van esélye kialakulnia a bizalmi köteléknek. A helyzet ezúttal annyira kétségbeejtő, hogy vagy villámgyorsan lesz egy csapat, akivel el tudunk indulni, vagy megcsinálom én magam. Véres részletek ide, vagy oda. Mert lesznek, hogy lennének. – Sóhajtok fel, hiszen igenis jól járnék, ha ő az oldalamon harcolna, de mint ahogyan Felicitynek is megvan az élete, Elijaht sem rángathatom ki csak úgy, ilyen gyorsan a megszokott hétköznapjaiból. Ha neki most más a fontos, mesélhetek én neki pátoszos hangulatban a világ pusztulásáról, ez valóban sablonosnak hathat, bármennyire is igaz. A bolti affér után már kifelé indulva nekem szegezi az egyértelmű kérdést, mire bólintok, akkor jőjjenek a kész tények. - Legyen. Egy olyan világméretű katasztrófa van készülőben, amit a hatóság lassú, és bürokratikus volta miatt nem fog tudni megfékezni. A mibenlétét még én sem ismerem, csak sejtéseim vannak. A lényeg, hogy talán nem véletlenül találkoztunk, mert bár személyesen téged nem ismerlek, mégis egyből tudtam, hogy jó, ha veled társulok. Ha érdekelnek a részletek, akkor egy beavatott a közelben várakozik, lehet, hogy egyszerűbb, ha már ketten mondjuk el, hogy miről is van szó. És hidd el, ő is nagyon szkeptikus, nem csak te szeretnéd érteni is ezt az egész.. valóban zavaros ügyet. – Mivel Elijah kiváncsi alkatnak tűnik, ezért úgy látom, még egy próbát megér neki a dolog, és Felicity háza felé indulok vele, s meglátjuk hamarosan a szőke, szinte fehérhajú lány ácsorgó alakját az épület előtt.
Az biztos, hogy a fiú nem sokat változik, és ha lehet hinni a másiknak, akkor ez nem csak erre az univerzumra, és nem csak erre az életére igaz. Ha ő lenne a bestia, az nagyon durva lenne,és Elijah lenne a legjobban meglepődve rajta. Felesleges tehát minden megingás, vagy elbizonytalanodás, Elijah echte jófiú, hű bajtárs, mint mindig. És nem csak a férfival, hanem kb mindenkivel, akiről úgy látja, hogy szüksége van rá. Vérbeli griffendéles. Az útközben elhangzó szavakra egy kissé felszalad a szemöldöke. - Biztos vagy benne, hogy én vagyok a legjobb társ ehhez a kifejezetten ködös és sablonos történethez? Mert pont annyira elrettentő, mint amennyire sablonos.. nem hiszem, hogy tudod, hogyan kell magad mellé pártfogókat szerezni. A véres részeket későbbre szoktuk hagyni, amikor már megegyeztünk. De szavad ne feledd! - érkeznek meg a bolthoz, és nyit be a fiú, ahol nem akar láb alatt lenni,így hol ide, hol oda figyel, csak amikor rá lesz szólva, hogy ő tud szerezni még ilyen anyagot, akkor jelenik meg. Mike meg persze tölti az aksikat, amennyire tudja. Elveszi a fegyvert, meg a köveket, elviszi hátra. Elijah addig érdeklődve és kissé értetlenkedve figyeli a férfit, mint aki nem tudja, mit is mondjon, de amikor mondana valamit, Mike megjön, és visszaadja az immár feltöltött mordályt. - Kész. Remélem máskor is látom errefelé. - mondja sanda félmosollyal, ő jó üzletet csinált, Elijah pedig csak biccent, és ha nincs más, akkor elindul Adammel a boltból, és csak kint szól hozzá. - Nézd, látom, hogy sem a retorikai, sem a diplomáciai érzékeddel nincsen semmi baj, de sajnos nem nagyon értem, hogy mire akarsz kilyukadni, vagy kivel akarsz engem megismertetni. Szóval vagy elmondod úgy, hogy megértsem, vagy elraktározom, mint kedves estimesét. - bár a szavai bizonytalanok, nem érződik rajta semmi ellenségesség. Egyszerűen furcsák neki így a mondatok, töredékesen.
Ismételten elmosolyodom, Elijah a régi, benne aztán nem lehet csalódni. Mint egy örökös fegyvertárs, akivel az ember egy egész háborút együtt vív meg. Talán még korai mindent egyben elmondani, de már adagolhatom az infókat, hiszen úgy fest, a fiú tettrekész, bármiről legyen is szó. Ráadásul úgy fest, a munkája nem köti helyhez, és remélhetőleg a szeretteihez sem kell gyakran visszasietnie, mert aggódnának érte. Habár egy ilyen hős típusú egyénnek biztosan vannak barátai, rajongói, akik féltik, nekem pedig vigyáznom kéne rá. Most mégis úgy fest, hogy ő teszi velem. Akárcsak Felicity, aki itt várakozik a közelben. Össze kéne őket ismertetnem, hogy mielőbb elindulhassunk nyomozni, de Elijah még nincsen képben, így lassacskán mégis be kéne avatnom. - Nem akarlak elriasztani, de a halálban utazom. Túl sok életet vettem el egykoron, és most.. itt a törlesztés ideje. Vezekelnem kell, és megmenteni akit lehet. Az ügy nagy horderejű, túlzás nélkül mondom, hogy a világ sorsa múlik rajta. – Talán túlságosan is klisének hangzik, amit mondok, hiszen mindenkinek a saját ügye a legfontosabb, ám pillantásomból látszik, hogy nem a levegőbe beszélek. Betérünk végül a boltoshoz, ahol további alku nélkül adom át a drágaköveim egyikét, amit nem váltottunk aranyra. – Köszönöm, de nincsen időm most munkákat vállalni, és attól félek, bőven elég lesz ennyi töltet, mert nincsen más esélyünk. Ha ennyivel nem működik, akkor semennyivel nem fog. Töltse fel kérem. – Bólintok, a technikájához nem értek a feltöltésnek, vélhetően a kristályokból csinál valami töltőanyagot, amit a fegyverbe pumpál. Ha véletlenül nyernénk, akkor a továbbiakban békés életet élnék, és a sugármordályt múzeumi darabként csupán emlékként kezelem. [i]– Szívesen összeismertetlek valakivel Elijah, aki már többet tud az ügyről mint te. Nem lesz egyszerű elfogadnod, amit majd hallasz tőlünk. Ő is nehezen ment bele, bár a meggyőzésre sajnos nincs időm.
Valóban fel sem tűnik neki a mozdulat, a varázsvilágban otthonosabban mozog, mint a mugliknál az utóbbi időben, ezért az effajta fegyverek egyébként sem szúrnak neki szemet, hacsak nem valamiféle relikvia, de akkor is más szemmel nézné. Most pedig nem érzi, hogy fenyegetőt mondott volna, és nem gondolja magát sem kifejezetten rossznak, vagy veszélyesnek, így tényleg, fel sem tűnik neki a mozdulat, igaziból oda se néz. Még a szemeit is behunyja egy pillanatra, amikor Adam az igazságtalanságokról meg az ellene való felszólalásról beszél. Fogalma sincs, mennyire jóban voltak abban a bizonyos másik világban. - Ha ez így van, akkor egy nyelvet beszélünk. Ez esetben külön öröm, hogy megismerhettelek, és beléd botlottam. Ahogy nézzük. - töpreng el, mert annyira nem botlás volt, de a kölcsönös alapok mindig sokat segítenek egy kapcsolaton, akkor is, ha Elijah jelenleg nem tervez hosszú távra. És ez egészen addig tart, amíg Adam fel nem vet valamit, amire felcsillannak a szemei, és bár nem tudja, ki ez a figura, van valami benne, ami miatt mintha bízna benne, vagy erősebben rákapna az alkura. Pedig a másik nem is véla, vagy hipnotizőr.. - Hallgatlak. - mondja előbb csak röviden, hiszen a józan esze figyelmezteti, hogy nem ismeri régóta a férfit, semmit nem tud róla. - Mégis miben utazol, és miért jöttél? - szökik fel végül a szemöldöke, és a hangját is egy kissé lejjebb halkítja, ahogy végigsétálnak a sikátorokban. Furcsa gondolat ez a társulás dolog, a lovag címre azonban kihúzza magát. - Nem hiába kerültem az Oroszlán házába. - büszkélkedik egy kicsit, bár kétséges, mennyire érti ezt az utalást a férfi, bár, ha az egyetemen is tanít, akkor egyfelől fognak még találkozni, másfelől ismeri már a Roxfort házait.
Amikor beérnek az üzletbe, akkor hátrébb húzódik, egészen addig, amíg a sugárfegyver elő nem kerül. Hatalmasra nőnek meg hirtelen a pupillái, ahogy rápislog a fegyverre, amihez hasonlót még sehol sem látott, Mike pedig, miután leszámolta a nem kevés mennyiségű aranyat egy erszénybe, hümmögve veszi a kezébe, forgatja meg, veszi ki a tárat, hogy megnézze. Elijah is közelebb ólálkodik. A férfi végül hümmögve morog valamit, majd eltűnik egy kis időre hátul. Addig Elijah lép közelebb. - Mondd csak Adam, honnan is jöttél? És mi ez? - kérdezi, miközben megáll a férfi mellett. Mike pedig visszatér valamiféle dobozzal, amiben kék kristályok vannak. - Ez ugyanaz a kőzet, félig fel tudja tölteni. Egy drágakőnek megfelelő aranyért tudom adni. Nehéz beszerezni, ha gyors melót akar, a kölyökkel egyezkedjen. Nekem egy hónap mire ennyit szerzek. - fogja a dobozt egy kézzel. A kölyöknél meg Elijah felé sandít, aki fél szemmel nézi a köveket, amilyen ásvánnyal még nem igen találkozott. De ha Mike tudja, honnan lehet beszerezni, akkor minden bizonnyal elintézhető a dolog.. bár jelenleg elég sután áll ott, még ha ezt nem is mutatja ki.
Automatikusan a fegyveremre csúszik a kezem a dzseki alatt, ahogyan a közös érdekről esik szó, de talán Elijah pillantását elkerüli a dolog, hiszen alapvetően egy jó szándékú srácról van szó. Járatom a tekintetemet, hogy ha egyedül kellene visszafelé jönnöm, ne keveredjek el. - Kevesen teszik meg, hogy felemelik a hangjukat mások védelmében. Én sem tudom szó nélkül nézni, ha igazságtalanság történik. Igen, ez bennünk a közös. – Még nem akarom kifejteni, hogy ő volt előző életei során leginkább a fegyvertársam, ő aztán nem egy csapongó alkat, akit hol ezen, hol a másik oldalon találok. Talán egyszer volt, hogy nem akart segíteni, de az az énje furcsa is volt, egyáltalán nem illett hozzá, annak ellenére, hogy a banya megjósolta, hogy a világokban található meseszereplők bizony csak külsőleg hasonlítanak egymásra, különböző személyekről van szó. Azért valahol.. az alapjellemük hasonló volt az alteregóknak, inkább a személyiségük változott az adott világ kapcsán. Hiába önzetlen valaki, ha nagyon sanyarú a sorsa, akkor nem biztos, hogy lehetőséget lát arra, hogy másoknak segítsen. - Azt hiszem, éppen ilyen segítőre lenne most szükségem. Ha majd beérünk a váltódhoz, mutatok valamit, amit kétlem, hogy láttál, de ha érdekel az új, akkor akár társulhatunk is. Nem anyagi a nyereség, sokkal inkább eszmei, remélem, hogy érdekel az ilyesmi is. – Az egyetem szócska is megüti a fülemet, vélhetően oda jár, ahova én is jelentkeztem helyettesítő tanárnak. Talán ismer is onnan sokakat, hátha a segítségével több, leendő társat is megtalálhatok. - Igaz, az angyalok mások. Megelégszem én a lovaggal is. – Adok neki igazat, ha már angyal, akkor inkább Ivor az, noha róla sem bizonyosodott be ilyesmi, de mi más lenne, ha annyi világban jelen volt képes lenni. Beérünk a vegyesboltba, igazán impozáns kellékekkel van körberakva. Előszedem a köszönés után a köveket, összesen hármat tartok meg, bár több világban már nem lesz rá szükségem. Mégis ki tudja, a vésztartalék nem árt. – Ezek lesznek, és egy erszényt is kérek, ha akad. És itt volna ez.. Van hozzá esetleg valami.. feltöltő generátora..? – Húzom most elő a sugárfegyvert, és helyezem le a pultra, a fenyegetés legkisebb jele nélkül. A pisztoly töltöttsége most narancssárgán villog, ami azt jelenti, hogy még van benne nafta, de már merül. Az űrvilágban szereztem, és igencsak hatásos mordály. De kétséges, hogy a varázslók között hogyan tudom gyorsan tölteni. Mert van belső akkumulátora, ami lassan, de biztosan tölti, de nem ártana, ha most maxon lenne, hogy ne jőjjek zavarba.
Nincs messze alapvetőn a pénzváltó, így amikor a férfi úgy dönt, hogy a sráccal tart, akkor az el is indul, néhány kisebb utcán vezetve őt, mert mégis csak egy eldugottabb, sikátoros helyre készülnek, meg azok mindig is a gyorsabb utak errefelé. A közös érdekekre csak mosolyog egy sort. - Mesélj, miire gondolsz? - kérdezi, miközben zsebre vágja a kezeit, ahogy haladnak. Ő nem az a fajta aki csak úgy elveszi, ami nem az övé, ha a férfi akar neki adni, akkor majd ad. Arról meg szintén nincs fogalma, hogy mennyi ilyenje van még, főleg, hogy fogalma sincs arról, hogy a férfi mennyire messziről is érkezett. - Azt jelenti, hogy több kapcsolatom van, mint állandó munkám, és tudom, hol és kinek érdemes tenni vagy mondani, és ügyesen oldom meg a problémáimat. - magyarázza majd finoman megvonja a vállait. - De ebbe beletartozik, hogy néha elvállalok egy-két beszerzést is. Az egyetemen is erre szakosodtam. - meséli, mert ebben nincs semmi, aztán megáll az egyik kissé kopottas ószeres bolt előtt, és könnyed kézmozdulattal kopog be rövid, határozott ritmusban. - Angyali? Nézd, ebben semmi nem volt. Egyébként is.. lovagnak többször neveztek, de ez az angyal szerintem túlzás. - mosolyodik el, és amint belülről kiszól valaki, nyitja is az ajtót, és egy középkorú fickó áll bent a pult mögött, a bolt meg tele van csetreszekkel. - Szevasz Mike, mi újság? Hoztam valakit, aki szívesen cserélne be néhány követ galeonra. - és a férfi szemei pedig érdeklődve csillannak meg, és int Adamnak, hogy kerüljön csak közelebb. A griffendéles addig a boltban néz szét, hogy van-e valami izgalmas, vagy új dolog. Le is kap egy könyvet, és lapozgatni kezdi, az üzleti ügyekbe sose avatkozik bele.
Nem értem, hogy mi az, hogy ilyeneket, de végülis én vagyok Elijah lekötelezettje, ráadásul a fiú többnyire a jó oldalon harcol, már ami a múltat illeti, legutóbb is valami vámpírvadász volt, de most is megmentette az életemet, ahogyan korábban is már többször. Úgyhogy csak bólintok, kiváncsivá tesz, hogy hova is megyünk, jó lenne mielőbb itteni pénzre váltani néhány követ, s bár a pisztoly eléggé univerzális minden világban, azért lehet, hogy furcsa lenne, ha az űrben szerzett sugárfegyverrel kezdenék itt lövöldözni. Úgyhogy valami pálca kéne, de hátha Elijah látja a felkészületlenségemet, és talán rátérhetünk a barlangrajzok kérdésére is. Vajon Elijah is szokott velük álmodni? - Veled jövök, mert úgy vélem, vannak közös érdeklődési területek. – Zárom le a kérdést, hogy a srác is megnyugodjon, és meglepetésemre vissza is kapom a rubint, pedig van belőle még elég, akár fizetségként is odaadtam volna a mentőakcióért meg a kalauzolásért cserébe. A srác afféle hős típusnak tűnik. Annál jobb, legalább nem lesz szkeptikus, mint Fel. – Életművész? Nézd Elijah, elég messzeriről jöttem. Ez azt jelenti nálatok, hogy afféle kincsvadász? – Kérdezek vissza, szóval tartva addig őt, amíg el nem jutunk a pénzváltóig. Addig is hagyom, hogy ő cselekedjen, hátha van titkos kézmozdulat, jelszó, bármi ilyesmi. – És gyakran csinálsz ilyet? Mármint ilyen angyali közbelépéseket. – Kérdezem cinkos kétértelműséggel, mintha azt akarnám méricskélni, mennyire van felkészülve világmegmentős feladatokra.
Elijah is megmosolyogja a férfi szavait, amikor csak Flame kerül vissza a jól megérdemelt helyére, meg a pihenőbe, a maga nagy adag levelei mellé, ahol békésen rághat és táplálkozhat tovább. Nem, ez nem a férfinak szólt, de úgy fest, ez őt nem zavarja, és a Vadkan egyéb vendégeit sem, ami meg Elijah-t nem zavarja, eléggé ismert arc ezen a környéken, hogy nyugodtan tudjon egy ilyen után aludni. Még megcirógatja a tarkóját a csigának, majd végleg zsebre vágja, és immáron teljes figyelmét a furcsa idegennek szenteli. És örül, hogy nem lát bele a fejébe. - Na figyelj, választhatsz, hogy velem jössz, vagy kóborolsz egyedül tovább, de ha velem tartasz, akkor ilyeneket a helyen, ahova megyünk, ki se ejts a szádon. Fő a diszkréció. - hangjában érezhető egy kis aggodalom, meg egy kis kioktatás is, aztán ahogy elindulnak valamerre, legalább ki az üzletből, és a férfi megkérdezi, hogy tulajdonképpen ki is Elijah, az finoman megpörgeti a rubint az ujjai között, amit a férfitól lopott el, mivel az leejtette. - Inkább nevezném magam életművésznek és olyannak, akinek elég éles szeme van ahhoz, hogy meglásson dolgokat. - vonja meg a vállait finom mozdulattal. - De a te szemszögedből találó a poszt, Adam. - tol egy kacsintást meg egy játékos félmosolyt, majd egyszerűen visszaadja a rubint a férfinek, miközben mutatja az utat a kis utcákon át a pénzváltójához.
Vidám mosolyra húzódik a szám, noha azért még kissé húzódik a vállam ott, ahol átlendültem vele az asztalon. kifejezetten jó a testfelépítésem, de ez most váratlanul ért. Hosszú életem során számtalanszor próbáltak már elpusztítani, s mint tudjuk, ez rendszerint végül sikerült is. Ám nem ilyen hamar, most inkább arra fognám, hogy még kába vagyok a gyógyítástól, amit Felicitiy végzett rajtam, minden tagomban érzem a varázslatot. Az egész olyan, mintha az imént ébredtem volna egy pihentető, de nagyon mély álomból. Nem gondolkozom még tisztán. Ráadásul itt a nyomás, hogy az időtényező mint olyan, teljesen meghatározza az életemet, most van utoljára lehetőség csapatot verbuválni, s ha vége, akkor tényleg vége. Nyelek egy nagyot a lángot köpő familiáris láttán, nyilván én pont az idő rövidsége miatt nem fogok megtanulni ilyesmit idézni. - Oké kispajtás. Menjünk. – Értem félre a megszólítást, hasonlóval viszonozom. Az eseten néhányan felnevetnek, akik a közelünkben ücsörögve fogyasztják az italukat. Homlokráncolva kapok észbe, hogy mindez nem nekem szólt, csak a későbbi bemutatkozás. Végül én is viszonzom azok mosolyát, akik jót derültek rajtam, úgy érzem, mintha én lennék a társaság bohóca ezekkel az esésekkel, no meg a komikus helyzettel, mintha amúgy nem kerülhetett volna az életembe. - Nem vágják el egyből.. csak később, utána..? – Hallom ki a magam számára fordíthatóan a fiú szavait, noha inkább arra utalt, hogy normális környékre vinne. Igaz, az kéne, hogy mielőbb beinduljon a felszerelkezés, legalább fegyverek, no meg térképek, irányjelzők szempontjából. Enni sem ártana valamit, mert úgy érzem magamat, mint egy újszülött, szó szerint éhezem. – Adam. Adam Jericho. – Szorítok rá kellemes határozottsággal a fiú kezére, még ha ő is a fenevad, később ráérek leszámolni vele, most éppen az életemmel tartozom neki. Ez pedig számomra, aki hobbiból osztogattam egykor a halált, felér a megváltással. – Afféle problémegoldó vagy? – Utalok arra, hogy nem csak a köpőcsigával rendezte le a vérontás megelőzését, még kalauznak is beajánlja magát, majd készségesen követem az utca irányába.
Még szerencse, hogy ezt a csetepatét a Szárnyas Vadkanban intézték, mert egyfelől Elijah itt ismert, meg a kis barátját is látták párszor, és azt is tudják, hogy jó srác - már ami azt illeti, hogy a berendezésekben nem tesz több kárt, mint szükséges, ellentétben egyes alakokkal. Ilyenek azok is akik majdnem Adamre támadtak.. Az, hogy a fiúban mennyire van valami világmegmentői gondolat, vagy mennyire gondolta csak úgy, hogy jobb lesz megőrizni a hely békéjét, az kérdéses. Minden esetre miután az alakok elkotródtak, odaint a csaposnak, hogy minden rendben, ennyi volt a balhé, és Flame sem fog többet köpködni, egy ideig. Ahogy pedig Adam lassan összekaparja magát, és szintén int a fickóknak, a fiú csak elmosolyodik, lassan megcsóválja a fejét, majd amint tiszta a terep, finoman megcirógatja a "kis" csigájának a nyakát a háza tövében, mire az jólesően nyújtogatja hosszú csápjait. Nem gusztusos, meg nem is annyira szép, ez igaz, meg nem megszokott famulus, de Elijah pont ezt szeret benne. Praktikus, tárolható, és tuti nem fog elkeveredni tőle, mint valami vállról indítható kis rakéta. És mivel úgy néz ki, ahogy, senki sem gondol bele többet. - Flame kifejezetten megbízható, ezért is alkottam. Na gyere kispajtás.. - és ahogy félig válaszol a férfinek, finoman leszedi a válláról a csigát, és elrakja az egyik tértágított belső zsebébe, ahova ő jól nevelten be is kuckózik, visszahúzva magát csigaházába, ami még így önmagában is kifejezetten színpompás látványt nyújt. Megigazítva magán a kabátot, a griffendéles srác felnéz a férfire. - Ha gondolja, elkísérhetem egy darabon. Elég messziről keveredhetett ide, ha ott nem rendes pénzt használnak, hanem drágaköveket. Amennyire nem ismerős,mutathatok pár pénzváltót és becsüst, akik nem vágják el egyből a torkát. A délutánom szabad, ha gondolja. Aztán visszahívhat. - mondja enyhén pimasz félmosollyal, kezeit lazán zsebre vágva. - Elijah Crowfield. - nyújtja jobbját végül, mert bár nem bemutatkozással kezdték, az illem azért illem. És, hogy miért segít egy középkorúnál idősebb férfinek, aki full el van veszve a városrészben? Mert szabad a délutánja, már egyszer beleszállt a buliba, elég nagy ahhoz, hogy meg tudja magát védeni, és a Teszlek Süveg a Griffendél házba osztotta be. És ha visz egy ilyen jó kuncsaftot valamelyik ismerőséhez, akivel együtt szokott dolgozni, az még neki is előny, esélyesen több munkát fog kapni, ami az ő szakmájában nem árt.
Nem is figyelem, hogy a rubin sorsa vajon mi lesz. Megtehetném, hogy a mágikus pisztollyal szerzek érvényt az akaratomnak, ám arról már leszoktam, hogy ártatlanokat végezzek ki. Mert lehet, hogy nagyhangú csőcselék, akik ki akarnak rabolni, de hogy halált érdemelnének? Semmiképpen sem. Csupán az ő történetük nem fonódik össze szervesen az enyémmel azzal a sráccal ellentétben, aki mintha az előző világban is valami vadász lett volna. Úgy fest szokása állandóan megmenteni az életemet, mert már megint a segítségemre van.. Nyilván nem lehetek naív, hiszen lehet, hogy ezúttal mindez valami álca. Bőven meglehet, hogy ő maga a fenevad, akivel a végén meg kell küzdenünk. Ám bárhogy is legyen, most kihúz a csávából, és egy lépéssel közelebb kerülünk a célunkhoz. Hiszen már nincsen több esély, most dől majd el minden. Azért nem semmi, ahogyan a fiú mágiája életre kel, a dög a vállán mindenféle lángokat böfög fel. Jó lesz vele pacsiban lenni, mielőtt még az én arcomat is leégeti. Felhúzom magamat az egyik asztalba kapaszkodva végignézek a pohár szilánkos, üszkös romjain, és atyai mosollyal bólogatok az engem fenyegetőknek. - Így-így. El lehet húzni. – Lépek hátra, mielőtt még tényleg bemosna nekem valaki. Lényegesen idősebb vagyok az engem védelmezőtől, de most igenis elfogadom, hogy így elkerget másokat, hiszen nekem mielőbb célba kéne érnem, ehhez pedig nem árt, ha vannak segítőim. - Kösz pajtás, igazán jövök egyel. A kis haverod lényegesen komoly fegyver ott a válladon. Mondanám, hogy fizetek egy sört, de mint látod, nem volt még érkezésem váltani, úgyhogy ezt most elnapolnánk. – Pillantok várakozóan a fiúra, hogy ő most maradna vagy sem, és hogy mikor akarja visszaadni a drágakövet. Vélhetően kint, ráadásul ha már megtaláltam ezt itt, akkor nem kéne szem elől tévesztenem. De vajon mivel tartsam magam mellett? Igencsak hősies alkatnak tűnik, lehet, hogy a közepébe kéne vágnom, hátha a világ megmentése elég motiváló önmagában is számára?
A lehető legnagyobb nyugalomban szeretné csak meginni a vajsörét, és kiszellőztetni a fejét, amikor az egyik asztalnál, tőle nem messze valamiféle kocsmai verekedés van kialakulóban. Tudja ő, hogy ez nem a legkedvesebb hely, de azért szereti, és igazán nem venné jó néven, hogyha bárki is nagyon szét akarná verni. Ahogy oda sandít, meglátja az elguruló drágakövet, ami iránt Adam hiba kotorászik, mert bizony egészen messzire gurult el. Elijah viszonylag könnyed, gyorsan léptekkel meg mozdulatokkal sétál a verekedés mögé, hajol le és veszi fel a rubint, amíg ezek megpróbálnak egymásnak menni, vesz egy mély levegőt, majd zsebébe süllyeszti, közben pedig elővesz valami igazán izgalmas dolgot egyik tértágított zsebéből. Ugyanonnan, ahova a rubint süllyesztette el. - Gyere Flame, játszunk egy picit. - ébreszti fel az állatot, akit aztán szépen a vállára tesz, és bár nem nyújt kifejezetten szép látványt, de hatásosnak kifejezetten hatásos. Elijah ugyanis, mivel csak vajsört kortyolgatott, kifejezetten könnyedén lépdel, hála akrobatikus ügyességének, Flame pedig lazán böffent egyet a két férfi mögött, lehelve egy kis sárkány lángot, aminek a puszta hőérzete is arra sarkallja a két férfit, hogy megforduljanak, és megnézzék, kivel is állnak szemben. Elijah pedig finoman megveti a lábait, és ahogy elkezdenének felé hadonászni, szinkronban mozog a két férfivel, könnyen másolva le a mozgásukat, majd Flame lazán odapörköl az egyiknek, kiégetve a kezéből az üveget, amit hirtelen felkapott, és akkorát ordít a hőtől,meg az égési sérüléstől, hogy az egész kocsma majdnem beleremeg. - Kaphattok, ha még kértek. Na tűnés. - veti meg lábait a srác, karjait összefonva mellkasán, és bár eléggé furcsán néz egy óriási csigával a vállán, de érezhető, hogy nem viccel, és mintha a srácok is látták volna már, így csak hörögnek valamit, majd eloldalognak, hangosan, csapkodva, felborogatva egy asztalt a kocsmában, de úgy fest távoznak. Ami helyes, mert Elijah nem igen akart volna verekedni. Mindeközben ha Adam lassan előmászik az asztal alól, akkor csak ránéz. - Nálam van, de ha lehet, idebent ne hadonássz ilyenekkel. - hangja egészen barátságosan cseng, mindenféle külső dolog ellenére. És kifejezetten örül annak, hogy sikerült Flame-ben kifejlesztenie ezt a tulajdonságot mert bármennyire is ostoba az emberiség, egy adag sárkányláng beindítja a túlélési ösztönüket. Ami ennyire furcsa és veszélyes, azzal jobb nem kezdeni. Most azonban a srác csak nézi a furcsa idegent, és próbálja felmérni, hogy magára hagyja, beszéljen vele, vagy mihez is kezdjenek. De csak nem lesz több baja.
Úgy vélem, akkor járok legjobban, ha már ez egy mágikus világ, hogy ha az egyik központjukban, a Roxfort nevű iskolában nyomozok tovább, itt a legnagyobb ugyanis az esély arra, hogy összeakadok a mese többi szereplőjével. A gond csak az, hogy úgy érzem, teljesen rámtelepedik a súlya annak, hogy ez az utolsó életem, nincs tovább. Ha elbukom, akkor csakis az én hibám lesz az, hogy nem tudtam megmenteni ennyi próbálkozásból sem senkit. Nem vagyok egy nagy ivós fajta, de a mélabús gondolatok az egyik ivóba vezetnek, hogy aztán lehuppanjak egy sarokasztalhoz, észre sem véve harcostársamat, akivel gyakorta kerültünk egyazon oldalra, a fiú javarészt segítő szándékúnak bizonyult, és talán most is jól jönne a segítsége, de nem látom meg, így az itallistáról kiválasztom azt, amely már a neve alapján is jó erős lehet, a Lángnyelv Whiskeyt. Hamarosan ki is hozzák, én pedig beletemetkezem abba az önsajnálatba, ami a világmegváltás kapcsán a vállamat nyomja. Ekkor ébredek rá, hogy elfelejtettem a drágaköveim egyikét itteni pénzre váltani. Mindezt akkor, amikor már a negyediket rendelem, tehát jócskán van bennem ahhoz, hogy ne mérjem fel igazán a tetteim következményét. Hangos büfögés közepette nyitom fel a bevart felső zsebet, s előhúzok belőle egy mogyorónyi rubint. Méregetem a tenyeremen, hogy mennyi lehet a súlya, a szememhez emelem, hogy mennyire áttetsztő. Ezt veszi észre két lecsúszottabb alak, akik a varázslók söpredékei lehetnek, és most bennem látják a gyors meggazdagodás reményét. Nem is alaptalanul. Felpattannva akarják kikapni a kezemből, de annyi lélekjelenlétem még van, hogy az öklömbe zárjam. A magasabbik, nagydarab fickó az ingemnél fogva ránt át az asztalon, hogy talpra állítson, de csak hogy majd kivonszoljon magukkal, én azonban ellentartok, így ő hátraesik, én meg visszabukfencezem az asztalon át a helyemre. A rubin persze elgurul. - Naa... – Bugyborékolom zavaros tekintettel a drágakő után markolászva, de úgy fest, a két illetőnél eddig tartott a békés szándék, nyilvánvalóan szét akarnak verni. A csehóval együtt. Fenyegetően indulnak el felém, de rájuk sem hederítek.
Teljes mértékben igaza van annak, aki szerint a Szárnyas Vadkanban vajsört inni, főleg egy férfi embernek, kifejezetten felhívó keringőre vagy egyéb, nem kifejezetten kellemes dologra, de valahogy Elijah Crowfield tipikusan az az ember, akit ez sosem zavart, vagy sosem érdekelt. Neki ez a törzshelye, és Aberforth megszokta a szokatlan figurát, aki attól függően, hogy éppen milyen hölgyeménnyel érkezik meg, vagy kibe botlik bele, attól függően más és más italt részesít előnyben, ám az ilyen kopottas, egyedüli, magányos estéken, mint amilyen ez a mai is, a vajsört részesíti előnyben. Néhány beszólás még repül felé, de ez egy cseppet sem zavarja. Őszi kabátja ott pihen a szék karfáján, ő maga pedig lazán felteszi az egyik lábát a szék alsó keresztfájára, a másikat kinyújtja, és szürke pulóverének ujjait feltűri. Beletúr barna hajába, majd amikor a pincér kihozza a sört, akkor elmosolyodik, és finoman biccent felé. Elég zaklatott napjai voltak, meg vannak, és próbál néhány dolgot kifejezetten rendbe tenni magában, meg a kis érzelmi világában. És így már annyira csajozni sincsen kedve. De illendőségből és megszokásból azért a korsóért nyúl, és megemeli a csapos, meg a tulaj felé. - Egy szebb holnap emlékére! - és persze senki sem mond ilyen marhaságokat, és Elijah sem biztos abban, honnan szedte és mikor tanulta. Valahol egy könyvben olvasta, ami valami régi harcosról szólt, egy legendában, ahol így köszöntötték egymást, és megtetszett neki a nagy Mágiatörténet tanulmányozás közben. De az, hogy mióta használja, rejtély a számára, de nem is foglalkozik vele. Belehúz a vajsör egy jó nagy korttyal, majd a korsó koppan az asztalon, a fiú pedig a plafon felé pislog, egyik kezét még a korsón tartva, szabad kezét meg keresztbe téve a mellkasán, leengedve az ölébe, és halkan sóhajt egy nagyot. Élvezi, ahogy a vajsör íze átjárja a kis tagjait. Nem foglalkozik vele, milyen alakok is vannak itt jelen, vagy éppen hányan nézik, mert ha valamelyik alak akar tőle valamit, úgyis odahúz egy széket, vagy leül mellé, ezt már igazán megszokta. De ez a pár másodperc az első korty után csak az övé.
A Szárnyas Vadkan nevű vendéglő sokkal szokatlanabb és privátabb vendégkörrel rendelkezik, mint például a Három Seprű, és azok az alakok többsége, aki ide téved, szereti inkognitóban tartani magát, ezért sokszor elrejtik arcukat. A fogadó céhtábláján egy levágott vadkanfej látható, melyből vér folyik a fehér rongyra, amely körülveszi azt. A pub maga kissé piszkos, a padlót több réteg kosz fedi, és az ablakok annyira koszosak, hogy alig szűrődik be némi fény a helyiségbe. Az alsó szinten csak egy egyágyas szoba található, de fogadó lévén a fölső emeleten további hálókra bukkanhatunk. Harry Potter szerint a helynek kecske szaga van. A Szárnyas Vadkan Tulajdonosa Aberforth Dumbledore, Albus Dumbledore öccse. Kopottas hírneve ellenére a Szárnyas Vadkan számos fontos eseménynek adott helyet Harry Potter világában. A vendéglő nyújtott főhadiszállást a koboldoknak az 1612-es koboldfelkeléskor; pár hónappal Harry születése előtt Sybill Trelawney ezen a helyen látta meg a Harry-ről és Voldemortról szóló jóslatot, mialatt éppen "állásinterjún" volt Albus Dumbledore-nál, hogy megkapja a jóslástan tantárgy tanári posztját a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Szintén itt történt, hogy Hagrid törvénytelenül szerzett egy sárkánytojást (Norbertét), mikor Voldemort álruhás inasával üzletelt; Dumbledore Serege a Szárnyas Vadkan falai közt gyűlt össze legelőször, titokban; valamint a Végső Ütközetkor Roxfort kiskorú diákjait erre szöktették meg, mivel az iskola és a vendéglő közt húzódik egy titkos alagút. A Szükség Szobájából volt elérhető a fogadó, mégpedig Ariana Dumbledore portréján keresztül, sőt, a vendéglőn keresztül jutottak be az iskolába a Főnix Rendjének tagjai. A kocsma eredeti neve (Hog's Head) talán William Shakespeare IV. Henry című darabjának "Boar's Head Tavern" nevű kocsmájának nevéből származhat, mivel a darabban ez a vendéglő szintén szokatlan, magukat elrejteni kívánó személyek fogadójaként szolgál.
