2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Végül is úgy tűnik a dolgok legalább annyiban szerencsésen alakulnak, hogy Avery nem sérül meg maradandóan, és mi Eileen-nel is megússzuk ép bőrrel a dolgot. Fogjuk rá. Bár most nem különösebben vágyom másra, mint egy zuhanyra, és alvásra, ami tőlem elég bizarrul hangzik. Hála Merlinnek, sikerül a tekercseket is lemásolni mardekáros barátnőm segítségével. Aztán ha vége ennek az egésznek, akkor majd kipihenten szépen ráérünk elővenni őket. Mármint a másolatokat. Mert az eredetit végül is úgy döntök, hogy átadom az érkező auroroknak. Elvégre ki tudja még mivel állhatunk szemben. Egy őrült százat csinál alapon. Hátha nekik komplexebb információik vannak, amik alapján nyomozni tudnak. Na nem mintha bíznék az aurorok képességeiben. Ami a kihallgatást illetni, nos nem mondanám, hogy kellemes emlékeket idéz. Ennek ellenére igyekszek türelmesen, és korrektül válaszolni a kérdésekre. Elieen-nel véletlen kerültünk oda. De ha már így alakult igyekeztük segíteni. Mondjuk a rejtvények megfejtésében, illetve nélkülem néhány tekercs mínuszban lennének, és Avery-t is igyekeztem ellátni, amennyire tudtam. (ami persze nem helyettesíti a Szt. Mungóban a rendes gyógyítók munkáját) Aminek pedig akaratlan a szemtanúi voltunk... nos nem is tudnám pontosan meghatározni mi minden is történt odalent. Egy biztos semmi jó. A magam részéről szívesen elkerülném a jövőben az ilyen kalandokat. Sajnos kétlem, hogy ez sikerülni fog. Ugyanakkor mindezek fényében is maradnék a gyógyítói-bestiamesteri szakpárosításnál. A világ tele van örültekkel, mint ez a Grindelwald is. Az állatok legalább nem törnek világuralomra. Ha végül elengednek egyszerűen csak Eileen-nel visszatérek a Roxfortba. Keresek egy nyugodt zugot, ahol elszívhatok legalább egy szál cigit békességben eget rengető katasztrófa nélkül. Utána pedig mindenki döbbenetére egyszerűen kialszom magam a hálószobámban, az ágyamban.
//Köszönjük a mesét. Nagyon szuper volt! Familiárisnak Kneazle-t szeretnék. Különleges faji képessége, hogy felismeri az alattomos szándékú, gyanús személyeket, akár animágus, vagy százfülé-főzettel elváltoztatott alakban is. //
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Avery Woodcock
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2020-02-18, 18:58
Amint a Szent Mungoban ellatjak a serulesemet en naiv mar majdnem azt hiszem, hogy ennyivel meguszom. Koszonetteljes mosollyal masiroznek kifele a korterem ajtajan, amikor is ugyanazokba az aurorokba botlok, akik behoppanaltak velem oda. Probalok toluk udvarias elkoszonessel megszabadulni, de persze az igyekezetem halottnak a csok. Jon a hivatalos resze a dolognak, s bar nem erzem magam bunosnek semmiben ettol meg a kihallgatas elegge nincs inyemre. Kinek lenne? Tok hivatalos, szaraz, rossz erzeseket kelto. Nem is vsodalom amugy hogy terjed az a pletyka hogy egy jo kihallgato egy artatlannal is el tudja hitetni csupan a kerdezgetese altal hogy megis bunos. Na mondjuk itt nem tartunk azert ugyanis a pletyka szerint ez emberolesre vonatkozik, de azert eleg kenyelmetlenul erzem magam. A kerdesekre korrektul valaszolok, nem takargatok semmit. Igen hozzanyultam egy ismeretlen runahoz, igen lettek latomasaim es nem nem szegyellem magam erte. Ja es nem, nem gondolkodtam meg azon ezek utan se hogy elvegezzem az aurorkepzot. Na oersze ezt senki se kerdezi de azert az en fejemen atfut a gondolat. Amint vegre elengednek az etterem fele veszem az iranyt. Nem ohajtol senkinek beszamolni a “kis” kalandomrol, de ennyi szivas utan kedvem szottyant kicsit felszolgalni. Perverz hobbijaim vannak, mi?
//Szuper volt a mese, koszonom szepen!!! Pixit szeretnek familiarisnak, ha lehet olyat akkor a szokasosnal kisebb novesut, mondjuk mint egy mugli kulcstartofigura akkorat. Kepessegenek pedig: “Alcazott reptetes: kepes kb 100 kg sulyig tárgyakat - egyszerre 1 darabot - es szemelyeket felemelni es reptetni magaval, s ilyenkor amig a pixi hozzaer a dologhoz/szemelyhez addig az lathatatlan de a pixi roppalyaja azert egy ido utan meglatszik, csak rovid tavon tud o maga is lathatatlan maradni.//
Rengeteg munkát jelent, hogy túl vagyunk ezen. Jelentések és plusz papírmunka és persze megpróbálok még utána járni annak is mi lesz ezzel a Ronannel, ahogyan annak is mi volt Gina tekercsében, hogy ne a lányt kelljen majd megkeresnem ezzel kapcsolatban, mert eszme ágában sem lenne önként gyerekeket bevonni egy nyomozásba, főleg egy olyanba, ahol ilyen komoly dolgok történnek és ahol nagyon is komoly a tét. Fárasztó ennyi minden után persze nem otthon végezni a napot, de majd annak is eljön az ideje. Bevárom azért Gerardot, bár csak egy gyors röpke dicséretet kapott, de meg akarom neki köszönni, hogy azt tette, amit kértem és nem hősködött, no meg elismerendő a varázslat, amit odalent végrehajtott és megszakította azt az... átvitelt, vagy mi is volt pontosan. - Gerard... másra nem bízhattam a civileket. Muszáj volt... - valószínűleg valahol itt folytja belém a szót, hiába igyekszem megmagyarázni a döntésem okát. Valószínűleg - legalábbis tudni kellene - máskor is így tennék, akkor is, ha aggódik,vagy bármi más, de lássuk be ez volt az egyetlen logikus lépés. Csak ketten voltunk ott hivatásos szerv, akiknek cselekedni kellett és a mi dolgunk az volt, hogy védjük azokat, akiknek nem szabadott volna ott lenni. No, de nincs alkalmam tényleg ezt elmagyarázni, mert a szája az enyémre tapad, épp csak néhány pillanatra egy puha csók erejéig és igen arra a néhány pillanatra én is elengedem magam és vissza is csókolok még ha tudom is, hogy ez nem helyén való. Társak vagyunk, a túlzott érzelmek ilyen esetben semmi jót nem szülnek és én aztán tudom milyen elveszíteni a mentorodat, akiért a szíved dobog. Mégis adok néhány pillanatot ennek az érzésnek, hogy aztán elhúzódjam, de nem pofont nem kap. - Új ékszert kell csináltatnunk neked és a családod.. róluk még mindig nem tudod az igazat. - teszem végül hozzá, nem ejtek egyetlen szót sem most a csókról. Talán a hivatal még nem is nézné rossz szemmel, bár nem tudhatom. Az, hogy nyiltan viszomyom legyen a mentoráltammal, aki jóval fiatalabb is nálam... Nem tudom mennyit segítene a jelenlegi helyzetemen, hiszen a karrieremet próbálom építeni és az itteni szőrős szívű és nagyon komoly férfiak között ez alapjában véve is nehéz, de így csak még nehezebb lenne.
Király, végül meglettek a tekercsek másolatai - már csak néhány kimerítő órányi faggatózás kérdése, hogy jobban megszemlélhessük őket Ginával, ha már sikerült így lenyúlnia őket. Feltéve, hogy a későbbiekben nem jut mégis az aurorok tudomására, hogy azoknak nagyon nem kéne nála lennie. A nem túl régóta várt erősítés hamar megjön, így készségesen velük is megyek. Mit is tehetnék? Az mindenki számára egyértelmű lehet, hogy nem bajt keverni akarok, hanem éppen én magam is azért vagyok itt, hogy rájöjjek, mi is ez az egész, ha már sikerült belekeverednem. Az egy másik kérdés, hogy jogilag legkevésbé sem a hatásköröm ezt csinálni diákként... Emiatt pedig nyilván amit úgy gondolok, hogy nem baj, ha tudnak róla, arról szépen beszámolok, a felesleges dolgokról nem titkolózom, ha nem áll érdekemben. Csak szabadulni akarok mihamarabb, hiszen a kihallgató aurorok is láthatják, hogy ártatlan vagyok, a "véletlen" juttatott éppen pont most a katedrális közelébe. Akármennyire nem loptuk magunkat a szívükbe, attól még... hát, ez van.
(Köszönjük a mesét! <3 Állatka kapcsán pedig egy cuki kis hurú mellett döntöttem. *-* Képessége pedig a fajából kifolyólag, hogy az énekét bár kellemes hallgatni, hosszabb távon őrületbe kergeti az azt hallgató személyt. Ha lehetséges, akkor viszont ezt a gazdája tudja korlátozni, pontosan mely személyre hasson vagy ne hasson.)
Mit ne mondjak, kellően magamba szállt állapotban, de együttműködök az aurorokkal. A kihallgatás során is végig együttműködök, ezen kívül alapvetően elmondom azt, hogy miért csatlakoztam valaha, hogy számomra mit jelentett ez az egész. Elmondom, hogy Jude eltűnt, és hogy fogalmam sincs, hogy él-e. Őszintén amit nem teszek hozzá de teljesen egyértelmű, hogy aggódok érte, hogy most mi lesz, eltűnt és kész, halottnak nyilvánítják... Azzal kapcsolatban sem osztok meg aggodalmat, vagy bármit, hogy a szüleinknek mit fogok mondani. Bár esélyes, hogy szólva lett nekik a kihallgatás alatt valamikor.. Nálam volt a pálcája, de esélyesen azt elkobozták az enyémmel együtt és örülök, ha nem a megsemmisítés lesz a sorsuk. Őszintén kilel a hideg a gondolattól, hogy mivel elvettem a pálcáját, csak úgy minden nélkül került át... ki tudja hová? Ki tudja valóban, hogy átkerült-e bárhová? Ki tudja, hogy nem semmisült meg félúton! Teljességgel az a sors lebeg a szemeim előtt, hogy épp arra a sorsra jutott mint Fionn. És mindez miattam... Mondjuk úgy, hogy még ha nem is olyan harsány és látványos a testvérem miatti kelletlen hangulatom, akkor is egyértelmű, hogy nem tudok egyenlőre mit kezdeni a helyzettel. Amikor pedig jön az én részemről mik a lehetőségek, határozottan meglep, már már egyenest megijeszt a gondolat és rögtön ezer kérdést zúdítok ez ügyben rájuk a körülményeket, és a feltételeket illetően. Még ha a frász is tör ki ettől a gondolattól és még fel sem eszméltem a ...gyászból?... vállalom, természetesen vállalom! Tudni akarom az igazat én magam is! Tudni akarom én is, Jude mibe keveredett és miért na meg persze természetesen, elsődlegesen, hogy mi a legközelebbi állomás, ahol esetleg az aurorok rajtuk üthetnek!
///köszönjük a mesééét! Familiárisnak pedig szeretnék egy akromantulát, hálódobással, ha már pók és ha szabad belőle akkor olyan labrador-doberman méretet * 3 * ///
Nem volt semmi ez az éles helyzet, de mégsem gondolom, hogy rossz ötlet volt. Egy sor korábbi esemény vezetett ahhoz, hogy pályát módosítsak, és most már ez vagyok én, egy kezdő, bénácska, de nagyon is lelkes auror. Ki tudjuk vinni a többieket, erősítést hívni, ahol jön a kihallgatások sorozata, így remélem, hogy Avery jól van. Már a jelentés során megkérek egy nagyobb tudású aurort, hogy szórjon rám semlegesítő varázst, amíg a véla ékszer nem készül el ismét. Miután végre végzünk, van bőven átgondolni valónk a testvériséggel kapcsolatban. A fiatal gyerekkel majd ismét beszélni akarok, de úgy érzem, megindultam azon az úton, ahol már számítanak rám. Végzünk a jelentésekkel, és immár csak ketten vannak, én megkaptam a semlegesítő igézést, ami most egy pár órán át teljesen elnyomja a véla képességemet, így Daphne is rám nézhet. Nem őt fordítom magam felé, hanem én lépek be elé. – A pasid nem becsült meg téged, de én nagyjából halálra rémültem, amikor ott maradtál. Meg is hallhattál volna! Tudom, hogy ez a munkád, és most már az én munkám is, de nélküled nekem ez nem menne. Együtt megyünk vissza legközelebb, ezt ígérd meg! – Felötlik bennem mindenki, akihez valaha közöm volt, Sadie, Jenine, Lavender, Nox, és félő, hogy a véla báj megkavarta a fejüket, de Daphne mindig is látta azt, aki valójában vagyok. Ha fiatal is vagyok hozzá képest, és ez inkább baráti kapcsolat lehet, eddig megértettem, és meg fogom ezután is. Ám ez a pillanat most mégsem a barátságról szól. Vágjon bár képen, ki akarom mutatni, hogy mit érzek. Ami elmúlt, elmúlt, az előttünk állóra pedig most nem gondolok. Odahajolok, és egy finom csókot nyomok a szájára.
//Köszönöm szépen a játékot! Nagyon tetszett, szövevényes volt, még sok ilyet! A famit kiagyalom, kérek hozzá 1-2 napot//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ahogy megérkezik a segítség röviden felvázolom ,hogy mi is történt. Részleteket majd a jelentésemben írok úgyis, arra most nincs idő, hiszen sérültünk is van. A pulcsis alakkal sem foglalkozom, csak talán félig tudat alatt konstatálom, mintha lett volna odakint valaki és mintha figyelt volna, de nincs most időm és lehetőségem utána nézni, hiszen el kell mondanom mi történt, kik sérültek meg stb. A tekercseket már ennek fényében jó eséllyel aurorok veszik át Ginától, ahogyan én is átadom a sajátjaimat nekik, kivéve persze a gyors másolatokat. Nem, természetesen fel sem merül bennem, hogy egy diáknak, akinek itt sem szabadott volna lennie, megmutassam azokat, amik hozzám kerültek. Azt viszont majd természetesen megpróbálom elintézni, hogy amik Ginánál voltak legalább egy rövid időre hozzám kerüljenek, hiszen így én sem tudom a tartalmukat, de őszintén szólva kétségem sem fér hozzá, hogy a lány megnézte őket átadás előtt, sőt az sem lepne meg, ha ahogyan én is másolatot is készített volna. Kellemetlen lesz, ha kénytelen leszek ez ügyben majd hozzá fordulni, ha a Minisztériumban nem nézhetem meg azokat, amik nála voltak. Akkor még kényszerből benne lehet a pakliban az információ csere is. Gerard mellé lépek, a pálcámat most már elteszem, amikor az aurorok intézkednek, hiszen innentől az övék a terep, hiszen nekem, nekünk is van mit kipihennünk, na persze az után, hogy mindent megtettünk, amit a kötelesség kívánt, mint a jelentések megírása. - Rendben vagy? Szép volt... odabent! - persze miután már megint buktuk a vélaékszerét, nem pillantok oldalra, épp csak beállok mellé, mert azt már egyszer megtapasztaltuk, hogy határozottan nincs rám jó hatással, ha a képessége csak úgy szabadjára engedődik. Na igen a pihenés előtt ez is egy lesz a feladatok előtt, újfent igényelhetünk egy másikat, és most valami erősebb kell, ami jobban bírja a strapát és az esetleges támadásokat, vagy meg kell tanulnia, hogyan kell ezt uralni, már ha lehetséges.
//Köszönöm szépen a mesét nagyon élveztem! Daphne is hősködhetett egy sort. A választott varázslény részemről a bólintér lenne, a képessége pedig: Szinte minden zárat képest feltörni, kinyitni. (Gondolom a minden zár túl sok lenne, tehát mesélő általi túl erősnek ítélt mágikus zárak stb. nem esnek bele a dologba, de azért 99 %-ban megy neki. )
Daphne kezébe veszi az irányítást, a lány abszolút mugli, nagyokat néz és az altatásra be is ájul, sikerül segítséget is hívnia, persze ez ad lehetőséget a többieknek mozgolódnia a raktárban. Ahogy kinéz, az utcán a sarkon csak egy pillanatra villan fel egy méregzöld pulcsis alak, aki valamiért elkapja a tekintetét, de gyorsan eltűnik. Gerardnak nem kell felkészülnie támadásra, ellenben az, hogy a kezében a pálca és hogy egyértelműen Daphnéhoz tartozik talán ad neki egy kis tekintélyt, mert senki se kezd menekülésbe, mindenki a teremben marad. Tehát a két Testvériségi is ott marad, egyikük még mindig teljesen el van hülyülve, a fiatal fiú pedig segített nekik és nem állt Grindelwaldék oldalára a kupolában, tehát… hova mehetne? És ez a tanácstalanság ott van a tekintetében, amikor összeakad Ronanével. A fiúnak nem jut eszébe több, minthogy az ezüstnek eddig is találtak a varázsvilágban különleges képességeket, ez talán csak még egy a listára. Avery elég rendesen ki van merülve, de amikor a pálcáját a kezébe veszi, akkor a tenyerében lévő kis tetoválás felhevül, és csak az ő szemének egy icipici ponton a zidár - a hárfaszerű hangszer, ami a zsupszkulcsuk volt - is felfénylik, ugyanaz a jel van a nyakának a hátuljára festve. Eileen tökéletesen tud takarni és bőven van ideje Ginának lemásolni a tekercseket, a többi az interakción múlik Daphnéval.
Három perc sem telik bele, néhány auror érkezik, amennyire lehet szétválasztják őket, Avery-vel elhopponálnak, vélhetően a Szent Mungóba, ahol gyógyítás után kérik számon, mindenki mással pedig az Auror Kapitányságra, ahol egyesével kikérdezik őket minden egyes mozdulatáról ennek a kalandnak. Eileent és Ginát egy-két órával később elengedik, bár igen sokáig rugóztak azon, hogy hogyan kerültek oda és hogy mi az istenért követtek két nyomozó aurort ahelyett, hogy távoztak volna a helyszínről. Egyértelműen a bögyükbe vannak a saját szakállra dolgozás miatt, de nem fognak letartóztatni diákokat. Nagy megdöbbenésre Daphne és Gerard egyelőre semmilyen szídást nem kap, tőlük is jelentést várnak el csak, pedig egy nem-hivatalos fülest használtak, amit jelenthettek volna. És még nagyobb megdöbbenésre Ronan kihallgatása végén döntés elé állítják: Készen áll arra, hogy visszatérjen a Testvériséghez, de ezúttal Grindelwald oldalára, átvéve az ikertestvére helyét?
// Köszönöm szépen a részvételt, remélem élveztétek a barangolást a labirintusban és a kis kupolás akciózást! A következmények mesén kívül kijátszhathatóak, a következő fejezetet Draco fogja színre vinni. :3
És a jutalom:
SZINTLÉPÉS! A karakterek a kalandozáson szerzett tapasztalataik miatt eloszthatnak a Karakterlapon 5 pontot a Tulajdonságok között (de egy tulajdonságra max. 2 pont) és 10 pontot a Tantárgyak között (de egy tantárgyra max. 4 pont). Akinek mulasztása volt, annak annyival kevesebb pontja elosztható (Avery 2, Eileen 1, Ronan 1) mindkét csoportban. Ezzel meghaladhatjátok a maximum határokat.
Továbbá: a pulzáló robbanás miatt minden részt vett karakter kap egy lehetőséget, hogy a familiárisa varázslény lehessen! A familiárisnak így +1 képessége lehet, amit fajból adódóan megkap "ingyen", ezt nem kell a listáról választani, de a HP-s varázslény leírásából kell kötelezően meríteni. Aki nem akar élni a lehetőséggel, az itt jelezze és választhat +1 fami képességet - így hat darabja lehet neki is. //
Első körben meglepő, hogy hova is hozott minket a zsupszkulcs, másodikban talán nem is annyira, ha magát a tárgyat nézzük. Az elég nyilvánvalónak tűnik, hogy mugli üzlet lehet, aminek a raktárában nyomorgunk, de miért akarná a zsupszkulcs készítője, hogy ide teleportáljunk, ami több mint feltűnő az itt dolgozó muglik számára egy esetleges távozáskor? Minden esetre nem dumálok feleslegesen, ezen ráérek magamban elmélkedni és teóriázni - ha van különösebb célja ennek egyáltalán -, nem zavarok senkit a dolga végzésében, úgyis tudom, hogy ezek után nem más vár ránk, mint egy hosszú faggatózás a minisztériumban, addig meg csak felesleges köröket futnánk minden mással, amíg az erősítés meg nem jön. A múltkori után mondhatom, hogy ez a rutin része... Gina pillantását észreveszem, és bár nem teljesen tiszta elsőre, hogy mit akar, veszem a lapot. A hely kicsi és szűkös, alig férünk ennyien a raktárban tárolt cuccok miatt, de pont jól jött, hogy Daphne elhagyta a helyiséget, így nem feltűnő, hogy arrébblépek párat. Senki nem hibáztathat, amiért a felszabadult hely révén arrébb lépek kettőt, hogy levegőhöz jussak... az már más kérdés, hogy az egyébként is sötét és zsúfolt kis szobában ezzel a két lépéssel tett takarásban Gina szinte zavartalanul másolhatja le a lenyúlt tekercseket.
Kifejezetten halas vagyok Gerard segito karjaiert, legalabb annyira, mint a voros diak gyogyitasi probalkozasaert. Igazabol sose gondoltam magam nyamnyilanak, de ettol meg igaz az igaz, hogy a ver latvanya kiakaszt. Probalok latvanyosan mindenfele nezni, ami nincs a serulesem iranyaba, igy ha van egy fel pok is a sarokban akar, azt tutira eszreveszem. Viszont azert terminator nem leven a fajdalomkuszobom nincs az egekben, szoval olyan hatrkony fokusszal nem rendelkezem, igy kicsit mondhatjuk szepites belkul, hogy bamba is vagyok. -Es most? Kerdezek bele a kozepebe, de kozben Daphne profin a kezebe veszi a gyeplot - es a tekercseket, melyek tartalma momentan fikarcnyit se erdekel, de ha elmulik az elso sokk tuti atkozni fogom magam amiert egyre se pillantottam ra - es intezkedik, szoval az se baj ha valasz nelkul marad a kerdesem, hiszem tulajdonkeppen az aurorno cselekedetei megadjak a valaszt. Mivel nem akarok teljesen haszontalan lenni, igy azert valamennyire osszeszedni probalom magam, s ep kezembe elokaparom a palcamat (jo az, ha megvan) en is, hisz ha ugralni nem is de azert varazsolni fel kezzel ha kell en is tudok.
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2020-02-03, 13:00
Épségben megérkezünk mindannyian. Averyt leszamítva. Gerard guggolásba csúszik és tartja Averyt tehát teljesen le van foglalva. Kissé kellemetlenül érzem magamat a sráccal egy légtérben. Hamar rájövök, hogy leginkább mert véla... Elgondolkozom, hogy mintha ez eddig nem tűnt volna fel, de inkább nem agyalok a folyamatokon ezzel kapcsolatban, inkább Gavidára nézek, de magam sem tudom mit várok, vagy keresek vele kapcsolatban. Már ha még nem hoppanált el totalis véletlenségből... Daphne lényegében rövid időre de magunkra hagy. Nem mondom hogy nem fordul meg a fejemben, hogy lelépjek. De egyszerűen nekem nem megy. Forog a gyomrom. Gina szavarira vissza terelődik a figyelmem a labamra. Ugyanaz a csapás ért, mint Fionnt. És én latvanyosan nem jutottam arra a sorsra mint ő. Még csak a lábamat sem vesztettem el.. Ugyanakkor a farmer jótékony takarása miatt nem is tudhatja senki, hogy miért. Bár ezer dolog dübörög a fejemben igyekszem inkább a miértet boncolgatni magamban. Miért az ezüst? Alkimista révén kutatok az elemében valami magyarázat után, de ki tudja mi csak sejtés szinten bevillan-e valami.. Valamilyen oknál fogva nem sietek megcáfolni, hogy egyébként én nem is sérültem meg és nem is fedem fel, egyenlőre hogy mi mentett meg..
Úgy fest valami hangszerbolt raktárába kerültünk. Eléggé szűkös, és elég rosszak a látási viszonyok ahhoz, hogy nagyon erőltetni kelljen a szemünket, ha bármit meg akarunk nézni. Ez nem túl előnyős, ha épp egy sérülést akarsz ellátni. Nem nagyon hat meg Daphne pattogása, hogy senki semerre. A sérültek prioritást élveznek vele szemben. Így Gerard, és Avery mellé navigálok, és én is leguggolok hozzájuk. - Valakitől kérhetek egy kis fényt?- amint valaki megszán egy kis világítással, szemrevételezem Avery sérülését. A jó hír, hogy egy határozott mozdulattal helyre tudom rakni a csontot, ami valódi csoda. A rossz, hogy szörnyen kimerültnek érzem magam. A képességemmel a legtöbb, amit tehettem, hogy elállítottam a vérzést. Aztán mivel már nem érzek elég erőt magamban egy egyszerű ferula-ra sem, ezért manuálisan határozott mozdulatokkal rögzítem sérült karját a táskámból vett kötszerrel. Egy darabig kitart, és megakadályozza, hogy elmozduljon a törött csont, vagy tovább romoljon az állapota. De ez kevés. Csak átmeneti stabilizálás. Kell egy rendes gyógyító. Minden esetre még, mindig szörnyű fájdalmai lehetnek a lánynak. Pontosan tudom milyen egy csonttörés. Így a táskámból egy kis fiolát húzok elő, és egy üveg vizet, majd a lánynak adom. - Fájdalomcsillapító, és víz. Sok vért vesztettél, szükséged van a folyadékra. A kötés stabilizál egy darabig, de a Mungoban kell egy rendes gyógyító. És neki is. Ahhoz szakértelem hiányában nem nyúlnék. Azt hiszem sokat kell még tanulnom... a gyógyításról is. - vetek egy jelentőségteljes pillantást Ronan sérülésére. Majd lassan kimerülten fújom ki a levegőt. Tényleg fáradtnak érzem magam, ami nem sűrűn fordul velem elő. Általában ha kell nagyon is képes vagyok egy hiperaktív búgócsiga gyorsaságával reagálni minden helyzetre. Daphne eltűnt, felteszem elment segítségért. Nem figyeltem rá, hogy mit mond, vagy mit tesz. Kissé arrébb vonulok a többiektől, már amennyire egy ilyen szűk helyen ez lehetséges, és egy sokat mondó pillantást vetek Eileenre. Remélhetőleg a lány takarásában elő tudom húzni a lopott tekercseket. Megnézem őket, és egy pillanatra meg is rökönyödök rajta, de nem gondolkodom el, inkább még összeszedem az utolsó erőm egy másoló varázsra, a biztonság kedvéért, ha sikerül a másolatokat elrejtem a táskámba. Később ráérek majd Eileennel elemezni a találtakat... Az eredetieket pedig átadom Daphne-nak, ha visszatér. Elvégre kitudja mit tervez az az őrült, aki ma elszabadult. Talán ők olyasmire is rájönnek, amire mi nem. Az egyetlen, ami bosszant, hogy kislányként gondolnak még mindig rám. Pedig rég nem vagyok az. Ki akarnak hagyni, pedig már rég benne vagyok. Szinte biztos vagyok benne, hogy hiába is kérem, Daphne nem fogja megmutatni az ő tekercseinek tartalmát. Pedig ez így lenne fair. Mindenesetre azért teszek egy próbát, és amikor átadom neki a saját tekercseimet, megkérem, hogy mutassa meg az övei tartalmát... amolyan megmutatom az enyémet, ha megmutatod a tiédet alapon. Mint két egyenrangú fél. Még ha ő nem is tekint így rám. Ami azért bosszantó.
Átérünk, és még tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy pihenhetek, vagy elengedhetem magamat. Nem, a munkám nem annyi, hogy kijussunk valahonnan, ahol az itt lévők felének ott se szabadott volna lennie! Azonnal kihúzom magamat és ahogyan felmérem a helyzetet az ajtó az első, amit megkeresek, hogy az elé álljak be. A sérülteket el kell látni, a testvériségieket nem hagyhatjuk elmenni, a gyerekeknek nincs is itt helye, és még ott van Ronan is, aki láthatóan nem jól viselte a fickó halálát, aki a könyvet végül eltűntette és ott volt az ikertestvére is a Testvériség oldalán. Túl sok ez egyszerre. A tekercsek még nálam, egyelőre nem tudom őket megnézni. Ha láttam még odabent, hogy Gina is hozott el tekercseket, akkor el fogom őket kobozni, nem egy gyerek kezébe valók, hanem a Minisztériumba, de nem ez az első lépés. - Nem mehetnek ki, megnézem hol vagyunk és hívok segítséget! - pillantok Gerardra. Már biztosan letette Averyt, amígy Gina legalább valamit kezd a sérülésével, én pedig sietősen lépek ki az ajtón. Ha egyértelművé válik, hogy a pult mögött álló lány egy mugli, mondjuk abból, hogy leesett állal nézi, hogy valaki random kijön a raktárból, akkor első körben egy kábító átkot szórok rá, csak aztán intek az ablakok felé, hogy kintről ne lásson be senki. Nem kellene még muglikat is kutatni utólag, akiknek módosítani kell az emlékeit. Aztán küldök csak egy rövid üzenetet, értesítést az Aurorközpontba, hogy hol vagyunk és hogy segítséget kérek, sérültek ellátása és szemtanúk, foglyok Minisztériumba szállítása végett. Ebben a rövid időben, amíg megérkezik a segítség, belepillantok a nálam lévő tekercsekbe, futólag azért nem tudom megállni, hogy ne készítsek egy-egy másolatot, de természetesen ha megérkeznek leadom őket és minden információt a kollégáknak, ahogyan jelzem majd nekik a Ginánál lévő páldányokat is, amennyiben van róluk tudomásom.
A bankos múltamból kiindulva tudom, hogy csak mert valaki menekülőre fogja, még nincsen biztonságban, ezért miután megérintettük a hárfát, ugyanolyan idegfeszültségben maradok mozdulatlanul, le sem téve Averyt a karomból, noha félmosolyt villantok a káromlata hallatán. Én nem vagyok ennyire nyílt, s irigylem azokat, akik így meg tudnak nyilvánulni, bár ki tudja, lehet, hogy én is elengedném magam, ha egy ekkora sérülést kapnék be. Közelebb engedem Ginát, kissé gugoló helyzetbe csúszom le, karomban a sérült vállú lánnyal, hogy kisebb felületet nyújtsunk, másrészt ha illetéktelenül vagyunk a hangszerboltban, döntsön csak Daphne, hogy mit csináljunk. Kész csoda, hogy Gina és Eileen még bírja akarattal, én ilyen idős koromban már az anyámért kiabáltam volna. Na és persze vetek egy pillantást a hollóhátas srác irányába, nem kellett volna belekeveredniük ebbe az egész testvériséges szörnyűségbe. Ezekről eddig azt hittem, hogy csak a szájuk nagy, de nem ennyire radikálisok. Most vajon megtudja a világ, hogy ennyire G. visszahozásán munkálkodnak? Azért majd Daphne felé is meglesz a magam mondandója, de előbb még követem a parancsot, és szinte meg sem moccanok. Kiváncsi vagyok, hogy mit talált a tekercsen, így a félig szabad kezemben lévő pálca továbbra is készenlétben, ha pajzs, vagy támadás kellene.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Daphne és Gina behúz néhány tekercset, amit később majd át tudnak nézni, az, hogy mit osztanak meg a csapattal, vagy akárkivel, majd rajtuk múlik:
Spoiler:
Ginának a legérdekesebb pergamenjén egy rajz van, amin egy alak áll középen, és láncok kötik a lába alatt kirajzolódó rúnázott pentagrammhoz, horgonyszerűen, minden ilyen horgony alatt egy elmosódott lélek van és az alak felett pedig egy hullámos pengéjű tőr lebeg. Daphne pergamenjei között a labirintus falán látott könyvek jelképei vannak, de nem csak az az öt, hanem más jelképek is, és minden könyv és párosítás más képességekkel bír, rengeteg lehetőséggel és hatalommal, olyan varázslatokkal, amire még nem volt példa: mint például egy öregember lelkét egy fiatal testbe helyezni. Továbbá egy kisebb lapon ez áll: Szent Mungó Ispotály, 203-as szoba.
Gerard átkarolja a sérült Avery-t, akivel így könnyebb hoppanálni, de így is igen fájdalmas az út, hiszen nincsen idejük meggyógyítani ott helyben, csak az új helyen. Mindenki megérinti a zsupszkulcsot, együtt érnek át a másik helyre, Ronan “sérülése” nem zavar be az útba, vélhetően. Az új helyen azonnal feltűnik nekik, hogy kicsit szűkös ennyi embernek, teljesen kitöltik a sötét szoba terét, és ha kicsit megerőltetik a szemüket, akkor láthatják, hogy egy hangszerbolt raktárhelyiségében vannak. A zsupszkulcsnak használt antik hangszer csak vészmegoldás lehet, mert azonnal inaktiválódik ezután az egy használat után. Gina elkezdi gyógyítani Avery-t, de csak annyit tud tenni, hogy a vérzést elállítja, ami valójában így is elég nagy segítség. A kislány kimerült már, egyetemista varázslatot is idézett nemrég, nem csoda, ha a képességei cserben hagyják. Ahogy végignézi Avery karját egy pillanatra felvillan valami a tenyerén, azon a kezén amin megérintette a rúnát meggondolatlanul: egy rúna-hegtetoválás.
Ha mindenki a helyén marad, ahogy Daphne kérte, akkor ő ki tud kommandózni, és a pultban egy fiatal lányt talál, aki ha szembesítik, akkor azt állítja, hogy semmiről sem tud, sőt, mugliról beszélünk, tehát semmit nem is ért, és a tulaj pedig csak heti egyszer néz be az üzletbe. Helyileg a Soho-ban lehetnek, mert ahogy kiérnek minden sarkon egy színház áll, az emberek sürögnek-forognak az utcákon, de némelyektől hallani, hogy pánikolva mesélnek, egymásnak hogy baj van a Szent Pálnál. Itt már képesek hoppanálni, segítséget kérni, esetleg névtelenül meglógni, illetve akár visszamenni a Katedrálishoz is, megnézni, hogy kívülről mi történt a hellyel: minden azon múlik, hogy az illetékes szerv, tehát jelenleg Daphne és gyakornoki szinten Gerard hogyan ítélkezik felettük. Avery súlyosan sérült, Gina kiskorú, Eileen is csak Roxforti diák, Ronan a Testvériség tagja, akinek az ikertestvére Grindelwald belső köréhez tartozott, és most eltűnt egy másik világban nyomtalanul, a Testvériség vezetője föláldozta magát értük, és a Katedrálisban lévőkért, és Grindelwald… Grindelwald kétségtelenül visszatért.
// Ez afféle levezető kör már, teljes mértékben a karaktereken múlik, hogy mi fog történni ezután, a következő hozzászólásomban a tetteitek következményét fogom összefoglalni, és az lesz a záró hozzászólás, illetve abban érkeznek a jutalmak is persze.
Mire a másolatpm elkészül - akár működne, akár nem -, már be is futnak a többiek, pont azelőtt, mielőtt az épület vélhetően pillanatokon belül ránk omlana. A rengés egyre fenyegetőbb, most már nincs mese, el kell húznunk innen, ha nem akarjuk a katedrális romjai alatt végezni. Avery fájdalmas felkiáltását és ennek okát, éppen csak felfogom, mielőtt lépnénk; remélhetőleg egyben marad, amíg távozunk, és mindenki más is. A zsupszkulcs pedig teszi a dolgát... ezek után szeretnék mondjuk visszakerülni a biztonságos londoni utcákra, vagy bárhová, ami barátságosabb ennél az őrületnél, és remélhetőleg nem egy másfajta végzetbe ugrunk fejest. Végül megérkezünk akárhová is, első körben pedig megkönnyebbülten felsóhajtok. Lehet, hogy még nincs itt az ideje, de a nehezén túl vagyunk. - És most...? - teszem fel a kérdést, mintha itt bárki is sokkal jobban képben lenne, és nem ugyanonnan jöttünk volna éppen.
Azért arra baromi büszke vagyok, hogy sikerült megtaláljam a kiztat, bár tény és való, hogy nem egészen olyan szerencsétlenkedésre számítottam volna magamtól, mint amit sikerült összehoznom. Mindenesetre a zsupszkulcs legalább felviláglott, s a többiek is vették a lapot, szóval nyert ügyünk is lehetne, ha nem zuhanna ránk a "mennyből" megannyi cseppkő. - Apicsába! - szalad ki a számon, majd egy fájdalomkiáltásba fordul az előbbi szimpla méltatlankodásom, amikor is elégi a karomat az egyik francos "ejtőernyős"-utánzat. Innentől felpörögnek az események, fogalmam sincs őszintén, hogy ki az aki végül megfogja a szupszkulcsot vagy ki nem, csak érzem a rántást, ami a zsupputazáskor szokott előtörni az emberen, majd a következő, amit hallok és látok az az, hogy Gerard barátnője pálcával a kezében parancsokat osztogat. Mivel momentán egyébként sincs erőm moccanni, így én aztán biztos nem fogok ellenszegülni neki. Beszívott alsó ajakkal hagyom, hogy Gina megnézze a karomat, s közben azért körbepillantok - jobb is, ha bárhova máshova figyelek és nem a gyógyítás folyamatára. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül nem lettem medimágus. Nem bírom ha folyik a vér - hogy hová is érkeztünk? Mert ugye az egy dolog, hogy épp nem moccanhatunk, de azért innen valamikor haza is kéne jutni, mert gondolom a kisasszony sem úgy értette, hogy örök életünkre rostokoljunk le itt. Na meg kiindulva a kicsit sem békés előzményekből azért nem árt óvatosnak lenni. Ki tudja hová vezet a zsupszkulcs egy ilyen fertelmes helyről kifelé!
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2020-01-29, 22:31
A varázspaszuly csodálatos módon beválik, bár nem akkora területet nő be, mint amire számítottam, de rögtönzött ötlet volt, és nem is csináltam ilyet előtte még. Daphneék után veszem az irányt, bár segítek Gavidának az öreget magunkkal vinni és bajtársilag megszorítom a vállát egy pillanatra, ha nem rázza le a kezemet és össze is nézek vele, ha nem kerüli a tekintetemet, és bár ránézésből aligha fogom tudni kitalálni, de nagyon is kíváncsi vagyok mi járhat a fejében. Az arcomon érzelmek kavalkádja van, de nincs bennem hibáztatás, akkor sem, ha ezer kérdésem van és valószínűleg marad megválaszolatlanul. Nem igazán tudom egyenlőre kirakni mi is történhetett, időm sincs rá, de az valamiképp kikörvonalazódik, hogy Cethlion és Jed.. a testvérem.. és ki tudja még hányan, tudatosan vagy tudtukon kívül.. közöttük én is, elárultuk a Testvériséget... Sőt ami még rosszabb a Testvériség neve alatt valami teljesen mást nevelgettek a mélyben... És ez a valami, vagy inkább valaki történetesen Grindelvald. Végigfut a hideg. Mikor beérjük a Roxfortos csapatot újra megdöbbentenek a tárna méretei. Amikor pedig felmerül a zsupszkulcs lehetősége... hallom a fülemben zakatolni a szívemet, a lábamra nézek, vagyis az ezüst pótlásra, oda ahol eltalált a csóva... nem látszik úgy, mint ami veszedelmes lenne, dee... azért egy kellően gyomorszorító érzés kerülget. Megbeszélni nem nagyon van idő... legrosszabb esetben is, remélem, csak a pótlásomat hagyom el, ha csúnya módon hát csúnya módon, de remélhetőleg... a zsupszkulcs végpontját és az utazók épségét nem befolyásolja...
Elkapom Gerard kezét, így legalább biztos, hogy ő is a kupola alatt marad. Az engem az előbb segítő srác visszamarad még, épp hogy hátrapillantok, amikor elengedi a babot, de végül hagyom, hogy Gerard kifelé húzzon. Jönni fog legalábbis nagyon remélem, hogy jönni fog, mert egyelőre nem egyértelmű számomra, hogy ki mellette állt odabent a teremben. Mindenesetre az esernyőt tartom a fejünk felett és futólépésben jutunk el a célig, ahol épp abban a pillanatban találja el Averyt az a lehulló szikla. Automatikusan felpillantok. Igen ez a hely halálos csapda jelenleg, mégis amikor Gerard szól elsőként én magam is lekapok néhány tekercset a polcokról, ami közel van kézügyben a hárfához képest és csak aztán emelem fel, hogy közel legyen mindenkihez, vagy legalábbis mindenki elérjen valakit, aki eléri. Gőzöm sincs, hogy mik lehetnek itt, milyen információk vannak ezeken a tekercseken, de nem kellene mindet itt hagyni, most még sincs lehetőség rá, hogy túl sokat összeszedjünk, így is kénytelen vagyok leereszteni a pálcámat, hiszen egyik kezemben a zsupszkulcs, hogy körbeállhassuk, a másikban pedig néhány tekercs, amit össze tudtam szedni. - Senki sem mozdul! - kiáltom el magamat abban a pillantban, ahogyan sikerül földetérni, akárhol is vagyunk. Az újfent felszabadult kezemben már ott a pálca és mivel vannak velünk testvériségiek is, plusz ahogyan láttam Gina is hozott el néhány tekercset, ami ugye a Minisztériumot illeti, plusz Ronanról sem tudjuk, hogy kicsoda és miért volt itt... Persze azt nem akadályozom meg, hogy Gina segítsen Averyn, de azt sem hagyhatom, hogy mindenki szétszéledjen. Szóval nem szeretném, ha bárki is elrohanna és ha valaki megpróbálja akkor lábbilincselő átokkal szándékozom itt tartani, akárhol is lesz az az itt.
Néha még én is meglepődöm magamon. Nem gondoltam, hogy egyedül sikerülni fog a varázslatom, ilyen körülmények között. Mégis úgy tűnik a stressz, és az életveszély pozitívan hat a képességeimre... Legalábbis kiváló ösztönző. Sajnos nem merenghetek ezen, mert ugye itt a következő probléma. Ha a többiek utol is érnek, akkor is ki kell jutnunk, és egyre reménytelenebbnek tűnik, hogy varázslattal egyben tarthatjuk ezt a helyet. Megoldással ezúttal Avery szolgál. Talán mégis volt értelme magunkkal hozni. Egy hárfa formájában talál egy zsupszkulcsot. - Szép volt! - kiáltok Averynek, miközben felfelé nézve óvatosan közel merészkedem néhány lépésre tőle, és legalább egy-két tekercset megpróbálok eltenni a táskámba, amíg Gerardék befutnak. Természetesen nem válogatok. Találomra húzok ki néhány darabot, és bele se nézve süllyesztem a táskámba, ha sikerül... - ERRE! - kiáltok Gerardék felé, ahogy meglátom őket. A hely viszont egyre instabilabb, épp hogy elkerülök egy a fejemre pályázó törmeléket, és ezzel együtt le is mondok róla, hogy még több tekercset tulajdonítsak el. Most már tényleg menekülni kell. Főként mert ismerős hangot hallok. A csonttörés jellegzetes hangját. A következő pillanatban Avery már Gerard karjaiban pihen. De most nincs idő foglalkozni vele. Menekülni kell. A többiekkel együtt fogok rá a zsupszkulcsra, hogy menekülhessünk, bár fogalmunk sincs hová... Ha mindenki kijutott, és nem egy újabb életveszélyes szituba csöppenünk, akkor azonnal Averyt veszem célba, hogy megvizsgálhassam a sérülésének súlyosságát, és elláthassam azt. Már ha engedi...
Csak reménykedni tudok benne, hogy Avery menekülésre tudta bírni a többieket, hiszen ő nem iskolai diák, miért hallgatnának rá Gináék? Amikor az estélyen találkoztunk, akkor is főleg velem volt, nem volt alkalma túlzottan ismerkedni. Ám én végül megtalálom Daphne-t, kézen ragadom, mert bár talán nehezebb együtt futni, de megvan az az előnye is, hogy az egyikünk felbukna, a másik egyensúlya, vagy lendülete még továbbviheti, így tudjuk egymást támogatni, a pajzsvarázs pedig remélhetőleg még kibír, amit csak kell hiszen ha elkezd ránk omlani a barlang, akkor mindennek vége. Palacsintává préselődni nem a legszebb halál. Még a szeretett nő oldalán sem. Nem, egyszerűen nem lehet vége így, ám hoppanálni úgy sejtem még mindig nem tudunk, ahogyan Annabelle tette, a testvériség tagjai talán elhelyeztek olyan rúnákat, ami rájuk máshogyan hat, mi viszont betolakodók vagyunk itt. Felőlem aztán jöhet velünk az a diák srác is, akit nem ismerek, nyilván őt sem hagyjuk itt, de a lényeg Daphne. Kiérünk a többiekhez, még éppen látom, hogy Averyt majdnem telibe kapja egy cseppkődarab. Elengedem Daphne kezét, s a másik lányhoz ugrok, hogy a combja alá nyúlva a karomba kapva behúzzam a pajzs alá, hogy ne legyen még nagyobb a katasztrófa. – Csak a hárfa lehet a kijárat, vedd ki, és aktiváljuk. – Kérem Daphnet, közelebb intve a többieket, hiszen mindenkinek meg kell érinteni, de az is elég, ha láncban mindenki egymáshoz ér.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Fionn tehát atomjaira hullik, a könyv pedig már egy másik univerzumot boldogít, ahogy Ronan ikertestvére is. Mindenki elkezd menekülni, miután Ronan eleresztette a varázsbabját, ami elkezd szétszaladni a kupolán, és másodperceken belül olyan hatást kelt, mintha az egész terem már ezer éve lenne elhagyatottva és a Természet már visszabirtokolta volna. Ez segít nekik abban, hogy Daphne esernyőjével már végképp sértetlenül kiérjenek, de a bab csak a kupolát menti meg, közben körülöttük a labirintusjáratok ugyanúgy beszakadhatnak és itt rekedhetnek, ha nem sietnek. Gerard visszafordul és Daphne-ék elébe szalad, sikerül egyesülniük és így már pillanatok alatt meg tudja mutatni a visszavezető utat a folyosóra, ahol a lányokat hagyta. Gina egy olyan varázslatot használ, amire Avery felfigyelhet, hiszen inkább az ő profiljába vág, egyetemi szintű és egyáltalán nem kellene egy hatodikos diáknak ismernie, de a griffendéles lány mellé állt ezúttal a szerencse, és a falakat padlót egybe tudja tartani azon a területen, ahol vannak, viszont a plafon elképesztő magasságokat ér el néhol, mintha az Utazás a föld középpontja felé földalatti világában lennének, így azt nem tudja teljesen biztosítani.
Avery varázslata sikerrel jár, ha felnyitja a vitrint, amiben a hangszer pihen és hozzáérnek mindannyian, akkor képes működésbe hozni a zsupszkulcsot. Eileen le tudja másolni külsőre, viszont a képességét nem sajnos, csak egy “átlagos” ősi hangszer jelenik meg, de egyértelműen mágikus képességektől mentesen. Viszont! Egy ideig elszöszmötöltek itt, így nincs is szükség második kiútra, befutnak a testvériségesek és Gerard-Daphne-Ronan kombó is, éppen arra, hogy a magasabb, függőcsepkövekkel tűzdelt mennyezet, amiket Gina varázslata nem ért el megindul, és gyilkos dárdaként kezd el záporozni, azonnal lezárva előttük a kijáratot. Daphne és Gerard pajzsa véd, a többieknek sikerül elugrania, viszont Avery úgy belemélyült talán a zsupszkulcs-ellenőrzésbe, hogy túl későn moccan, és az egyik sztalaktit belecsapódik a karjába, egyetlen mozdulaton múlik, hogy ne a fejére essen… Úhonnan érkezetteknek: A falakon sorban pergamentekercsek sorakoznak. Vannak olyanok, amik kimondottan réginek tűnnek, olyanok, amik talán csak tizenévesek. Továbbá a fal mellett egy vitrinszerű emelvényben, üveg alatt ott fekszik egy régimódi hangszer, pengetős, valahol félúton egy hárfa felé, talán ez lehetett a hangszer, amiből a hárfa végül évezredekkel ezelőtt kifejlődött - e mellett állt Avery. Reccs, és bőséges vér, de nem ájul el a fájdalomtól. És most már mindannyian biztosak lehetnek benne, hogy nincs az a mágia, ami megállítja az omlást, vagy kijuttatja őket a zsupszkulcson kívül. Utolsó másodperceiket töltik a föld alatt - vagy így, vagy úgy.
// Aki mágiát/képességet használ hozzászólás után kérem dobjon a Kockadobás fórumába 2 tízoldalú kockával!
Továbbra is használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van.
Az utunkat folyamatos balszerencse és szerencse váltakozása kíséri. Azért előbbi persze túlsúlyban van sajnos, de ahhoz képest az akadályokat könnyen legyűrjük, már ami a kisebbeket illeti, ugyanis még mindig probléma, hogy egyszerre akar ott a padló, itt meg a plafon beomlani. Nem tudom, mi történhetett a kupolacsarnokban, amit elhagytunk, és hogy kihez tartozik a velőtrázó sikoly, de merem remélni, hogy nem valamelyik sráchoz a mieink közül. A lökéshullám és a plafon egyre intenzívebb omlása sem nyugtat meg kifejezetten, főleg azután, hogy ki tudja, milyen távol van még a kijárat. Viszont a hangszer, ami mellett most ebben a helyzetben simán elmentem volna, pillanatnyi reményt jelent, legalábbis bízom benne, hogy Avery varázslata zsupszkulcsot jelez... Ha igen, mielőtt használatba vennénk, egy duplázóbűbájt eresztek rá. Egyszerre kell megérintenie mindhármunknak, hogy működjön, viszont akkor más nem fogja tudni használni... ha pedig végül Daphne, Gerard és Ronan ugyanezen az útvonalon menekül ki, mint mi, és a kijárat többi része addigra beomlik, esélyük nem sok lesz a kijutásra, de egy másik, ugyanilyen zsupszkulccsal utánunk jöhetnek gond nélkül, bárhol is legyen az az ott. Csak ahhoz éppen itt kell hagynunk a hangszer működőképes ikertestvérét.
(Geminio - Duplázó bűbáj: Másolatot készít a célzott tárgyról.)
Nincs időm agonizálni sem egyebet tenni Jude döntésén. Az adrenalin és más amúgy sem engedni jelenleg, hogy erre figyeljek. Főleg, hogy egy hajszálon múlik, hogy ne járjak úgy mint Fionn. Minden nagyon gyorsan történik és amikor az a pár másodperces csönd a teremre nehezedik... a hideg kiráz. - Fionn... - csak némán ejtem ki a nevét ahogy a nyomozónőnek vallomást tesz. Gavida és a ritualista menekülőre fogják. Mi pedig páholyból nézhetjük végig, ahogy Fionnt elemészti.. Grindelwald naagy tervének maradványa. Falnak csapódunk és valami visszafordíthatatlan indul útnak. Mindenki kifelé iramodik olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tud. Én még maradok, ugyanis amire készülök, azt nem tudom menet közben megtenni. Koránt sem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog, de egy próbát megér. A mellényem zsebéből egy üvegcsét veszek elő, feldobom a levegőbe és a tartalmára célozva pálcámmal egy összetettebb gyors mozdulatot teszek. - Incrementum merge servatione! - ha sikerül, akkor az üvegcse szétpattan és ami benne volt kúszónövény bizony szárba is fog szökkenni. Sosem gondoltam, hogy valaha hasznosnak fogom találni a varázsbabot... De mindennek eljöhet az ideje. Ha a varázslat sikerül örülök, és sürgősen eltakarodok a többiek után. Ha nem sikerült... Nos akkor elpazaroltam egy értékes alapanyagot és talán még le is maradok annyira, hogy ismét megszívatom magamat, ki tudja?
//Incrementum merge servatione! - kitalált varázslat. Két részből áll. Az egyik része, hogy organikus alapokat lehet vele gigantikus növekedésre/ túl burjánzásra bírni. A másik része, hogy amire a varázsló irányítja, azzal össze nő és szilárd egységet képez, arra terjed amerre tud, nem tör új utat magának, inkább kitölti a réseket. A hatása kétes milyen távolságra, területre terjed ki. Függ az organikus alaptól és a varázslótól.
/////SVK: 25 pont Átváltoztatástan: 25 pont(+10)(+10)pont -> 45 pont Varázserő 30 pont
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Avery Woodcock
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2020-01-23, 20:44
Bólintok Gerard szavainak hallatán, s amint eltánik szem elől, figyelmemet teljes mértékben annak szentelem, hogy kérését teljesíteni tudjam. Persze egyébként is mindannyiunk közös érdeke, hogy kijussunk, de egy a lényeg, hogy most még annál is feszültebb figyelemmel vagyok a siker felé, mint eddig. Nem, mintha gyakran kívánnék életveszélybe kerülni, de tény és való, hogy kezd kialakulni az az éerzésem, mely szerint stresszhelyzetben sokkal jobban koncentrálok. A számsorom nem jött be, de Gináé igen, így et siker, nem kedvetlenít el tehát, hogy tulajdonképpen én magam kudarcot vallottam. Gina varázslatába beszállnék első lendülettel, de akkor kiszúrom azt a fura hangszert, ami a tekercsek környékén van és valami más jut eszembe. Ez olyan tárgynak tűnik, amit muglik nem nagyon találnak taperolni, tehát mi van, ha..? - Transportus demonstro! - mutatok rá a pálcámmal a hangszerre, s hogyha belső imáim meghallgatásra találnak, akkor igazam lesz, s ez a micsoda tényleg egy zsupszkulcs. Azt mondjuk nem tudhatom hová visz, de egy omladozó épület alagsoránál minden jobb én úgy gondolom. Aztán persze ki tudja. Lehet, hogy tévedek. Mindenesetre addig, amíg ki nem derül, hogy igazam volt-e (a zsupszkulcsmegmutató-varázslat hogyha tényleg zsupsz kulcsot lel, akkor az adott tárgy erős fénnyel feldereng egy kis - 10-20 mp) időre. Fontos, hogy amíg ragyog, nem szabad megfogni, tehát csak a derengés elmúltával használható. A varázslat nem ad lehetőséget arra, hogy megtudjuk hová is utazhatunk a kulccsal) le nem veszem tekintetem a hangszerről. Nagyon-nagyon remélem, hogy vak tyúk is talál szemet alapon bejön a tipp, mert őszintén jobb ötletem nincs a kijutásra. Minden varázslat erőtlennek tűnik számomra ahhoz, hogy megakadályozzon egy katedrálosnyi összeomlást.
//Transportus demonstro (kitalált varázslat) - a zsupszkulcsmegmutató-varázslat hogyha tényleg zsupsz kulcsot lel, akkor az adott tárgy erős fénnyel feldereng egy kis - 10-20mp - időre. Fontos, hogy amíg ragyog, nem szabad megfogni, tehát csak a derengés elmúltával használható. A varázslat nem ad lehetőséget arra, hogy megtudjuk hová is utazhatunk a kulccsal
