2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Szent Pál-székesegyház (angolul: St.Paul's Cathedral) katedrális Londonban, a Cityben, a Ludgate Hill tetején, ami London legmagasabb pontja. Európa 5. legnagyobb temploma.
A varázslatom nem sikerül tökéletesen, de segítséget kapok és a mellém álló számomra ismeretlen fiatal, aki mintha Averyékkel lett volna, de a nagy káoszban igazából sejtelmem sincs már, de mindenesetre segít, így a könyvet valamelyest legalább be tudjuk zárni. Nem tudom, hogy sikerülhet-e, de azt igen, hogy meg kell akadályoznunk, hogy a Katedrálisnak baja essen és az odafent lévő embereknek, akiknek jelenleg jó eséllyel sejtésünk sincs semmiről. Bár az is lehet, hogy már nem is pontosan az épület alatt vagyunk, de akkor is lehetnek felettünk járókelők, bármi. A könyv még mindig lüktet, egészen addig, amíg elképedve nem nézhetem végig a jelenetet, hogy a fickó a hasasáddal a mellkasán, akit ki akartak juttatni innen épp visszafordul. Hallom a szavait és persze ez nem az a pillanat, hogy vitába szálljak vele, csak döbbenten nézem az eseményt, ahogyan beszél hozzám, majd egyszerűen porrá válik a könyv pedig mintha nem is lett volna. Nem, nem gondolok arra, hogy ahová került ott most nagy gondot okozhat, egyszerűen csak az a fő, hogy már nincs itt. Persze azonnal nem iramodhatunk meg kifelé, mert még így is falnak ken a mágia robbanás, vagy mi a jó élet lehetett. Körülnézek, kissé kótyagosan, de feltápászkodom és ha kell segítek Ronannek is. Ha már nincs idebent senki más, ha biztos lehetek benne, hogy mindenki elindult kifelé és úgy vélem az épület sincs veszélyben, akkor indulok meg csak én is. Jelenleg nem tudom azt sem, hogy Ronan melyik oldalon áll, de ettől még nem hagynám csak úgy itt. - El kell tűnnünk, most azonnal! - bár azt hiszem ezt ő is sejti. A plafon felé mutatok a pálcámmal, mintha csak esernyőt tartanék és megpróbálok egy mágikus esernyőt létrehozni, ami amíg a pálca a kezemben van folyamatos védelmet nyújt a törmelék ellenében egy 2 méter sugarú körben a fejünk felett, aztán irány kifelé persze óvatosan, mert a jó ég tudja, hogy a talpunk alatt mennyire marad meg a talaj.
//Bűbájtan 40 pont Varázserő: 30 pont Dobás: 44 //
Bár mondhatnám, hogy sokáig örülhetek neki, hogy igazam van, és most sem hagyott cserben a logikám. De sajnos nem. Mert mért lenne valami egyszerű, ha nehéz, és veszélyes is lehet? A falakon végig pergamen tekercsek sorakoznak. Elgondolkodom, hogy minél többet el kéne tenni belőlük a tértágitott táskámba, elvégre ki tudja miféle titkokat rejtenek, és miben lehetnek még hasznosak. Akár a jövőbeli ilyen incidensek megakadályozásában is. Éppen szólnék a többieknek, hogy vigyünk a tekercsekből, amit bírunk, de a torkomra forr a szó. Pedig ez nem sűrűn fordul elő. Ekkor ugyanis egy férfi sikoly hátborzongató hangja csapja meg a dobhártyánkat. A következő pillanatban pedig meleg lökéshullám a hátunkat. Valami nagyot szólt odabent... Gerard odaszól Averynek, hogy vigyen ki minket, de én addigra már a plafont és a falakat nézem. - Stabilizálnunk kell a falak szerkezetét, nehogy ránk omoljon egy katedrálisnyi mugli! És Nekik is időt kell nyernünk! - bökök Gerard után. Mert nem hagyom itt meghalni őket, az holt ziher. Mellesleg, ha tényleg összeomlik a járat az minden tekintetben igen kellemetlen lenne. Egyrészt a nyakunkba zúduló törmelék valószínűleg halálra zúzna minket, másrészt jó eséllyel lepleződne le a varázsvilág... Vajon mit lehetne egy ilyen katasztrófa után beadagolni a mugliknak? Gázrobbanás történt a katedrális alatti titkos katakombákban, ahol évszádazok óta nem járt senki, és gázvezetékek sincsenek? Ugyan. Ennyire a muglik se hülyék. Pff... - Integritatem compagem! - szegezem a plafonnak a pálcám. A baj csak az, hogy igen nehéz koncentrálnom a nyakunkba hulló kisebb törmelékektől, a nagyobbak kikerüléséről nem is szólva. A varázslatom egyébként a Piroinitio egy sajátos egyszerűbb változata, csak itt nem egy szétrombolt kandalló helyreállítása a cél, hanem a plafon, és a falak általános szerkezeti integritásának növelése, illetve stabilizálása, hogy ne szakadjon a nyakunkba a hely. Vagy legalábbis addig, amíg Gerardékkal együtt mind ki nem tudunk menekülni... Ilyenkor áldom az eszem, amikor felsőbb éves könyveket is olvasok...
// Integritatem compagem: (kitalált varázslat) Egy teremnyi helyiség, esetleg kisebb építmény, mint híd szerkezeti integritását ideiglenesen stabilizáló varázslat. A hatására megszűnik az újabb törmelék darabkák kihullása a falakból, plafonból. Az érintett instabil terület felett / alatt pedig egy ezüstszín pókháló szerű réteg jelenik meg, megakadályozva a további állagromlást. Az eddig elszenvedett károkat sajnos nem hozza rendbe. Hatása időtartama sok mindentől függhet. A varázsló szándékától, a felület nagyságától, amit stabilizálni kell, az eddigi szerkezeti károsodások mértékétől. Tarthat néhány perctől akár néhány óráig is. Optimális esetben addig, amíg helyszínre nem érkezik egy ilyen esetekre specializálódott varázsbaj elhárító egység.
Bár a számokon túljutunk, és loholunk kifelé, de hiába tekingetek hátra, Daphne még mindig sehol. Aztán amikor az a sikoly áthatja az egész barlangrendszert, s az kezd összeomlani, akkor már nem érdekel a kijutás. – Avery, vidd ki őket, visszamegyek érte. – Egyértelműen a társamra gondolok, ha nem is nevesítem. Egy pajzsvarázst húzok magam köré, lehetőleg egy nagyobbat (protego maxima), hogy aztán a pálcát magam előtt tartva rohanjak vissza. Ha valamilyen akadály kerülne elém, akkor arrébb taszítom, vagy szétrobbantom, de figyelek a fejemre is, nehogy rám essen valami. Pontosan arra megyek, ahonnan jöttem, hiába parancsolt rám a nő, hogy vigyem ki őket. Hiszen ha a társaimat megmentem, Daphnét ki fogja? Kétségbeesetten kiáltozom a nevét, hiszen még alig dolgozunk együtt, de mi van, ha most meghal? Pár hónapja ismerem, akkor még csak egy nyomozó auror volt, aki szeretett volna segíteni az ügyemben, aztán barátok lettünk, részemről persze többről is van szó, de ő olyan komoly, és idősebb is nálam, úgyhogy elengedtem azt, hogy legyen köztünk valami. De hogy örökre elveszítsem? Na nem, nincs az az isten! Ha meglátom őt, akkor a pajzsom alá vonom, hogy vele együtt elinduljak kifelé.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A menekülők beleütköznek a falba és elkezdik fejteni. Gerard és Eileen varázslata nem oldja meg magától az egyenletet - milyen egyszerű is lenne! -, de segít nekik végigvezetni, ugyanis a falon megjelennek az ötletek, és a varázslat jelzi, ha egy számjegy a jó helyen szerepel. Avery eltalál kettőt, és amikor Gina végigvezeti az egészet, az ábra megmutatja, hogy… igen! Tökéletes! [You must be registered and logged in to see this image.] Mikor a számok bekerülnek kinyílik az ajtó, és megindulhatnak a folyosón, de nem csak a kiút nyílik meg, a falakon ahogy haladnak sorban pergamentekercsek sorakoznak. Vannak olyanok, amik kimondottan réginek tűnnek, olyanok, amik talán csak tizenévesek. Továbbá a fal mellett egy vitrinszerű emelvényben, üveg alatt ott fekszik egy régimódi hangszer, pengetős, valahol félúton egy hárfa felé, talán ez lehetett a hangszer, amiből a hárfa végül évezredekkel ezelőtt kifejlődött. Megállnak vagy futnak tovább? Ki tudja, hogy mennyi idejük van még kijutni, habár a robbanások néhány pillanatra elcsendesülnek, de az egész struktúrája a járatoknak még mindig remeg, de azon kívül hirtelen síri csend honol…
A Katedrális labirintusa
A kupolában Daphne igyekszik visszatartani ádázan az elkerülhetetlent. Jude eltűnik, és Avery fala, amin az átjáró töredékek egy része volt elfoszlik, ezzel az út is Jude-hoz, hacsak nincsen éppen véletlenül a kupola falán egy olyan átjáró, ami pont hozzá vezet… Nem valószínű. A vélabájolt fiú bólint Ronannek, megpróbálja Fionn-t felkarolni és kiráncigálni, miközben a másik kezével a meghülyített idősödő csuklyás mágust húzná kifelé, hiszen még is csak a társa, mondjuk vannak is hasonló vonásaik, talán a rokona is. A diákokat menti Gerard, de a Testvériségiek le vannak… ugye. Viszont Daphne ellövi a következő varázslatát, amivel véglegesen le akarja zárni a könyv erejét, és elnyelni a robbanást, majd Ronan becsatlakozik, ezzel egy mini kis kétfős boszorkánykört alkotva. És úgy tűnik, hogy sikerül is, már egyáltalán nem jönnek át a szakadásokat okozó sugarak. Három másodpercig teljes csend hull a társaságra, egy vészjósló csend, ami lehet azt jelenti, hogy a vész elmúlt, de lehet csak azt, hogy eljött a végső robbanás. Fionn, aki eddig elképesztő nehezen botorkált a fiatal testvériségire dőlve, most megdermed, visszafordul, és egy utolsó pillantást vet jelentőségteljesen az itt levőkre, de főleg Daphne-ra. - Kérlek ne ítéld ez a Testvériséget... Mi nem ezt akartuk... Mi csak egyenlőséget és igazságot akartunk, elhozni a lelepleződést, hogy végül egy jobb jövőt... jobb jövőt kövessen... - elakad, vért köhög, és a tekintetében hirtelen valami teljesen megváltozik. Utolsó alkalommal tér belé vissza az élet, és a könyvre vetődik, amin Daphne és Ronan kötése lebeg és szabad kézzel átnyúlva a mágiájukon ragadja meg a könyvet és szorítja magához... magához, a mellkasához, ahol a hasadás feszül. A sötét mágia szétszalad a testén és egy utolsó fültépő sikoltással a teste porráválik és egy energiahullám csap fel onnan, ahol könyv volt - a könyv, ami most már egy másik világ problémája. És Fionn, a testvériség vezetője már csak egy marék, grafitfényű porként hullik alá. [You must be registered and logged in to see this image.]
Mindenki
Egy éles férfi sikoly hangzik fel, és egy lökéshullám taszít meg mindenkit - Daphne-t és Ronant egyenesen a kupolahelyiség faláig vágja, de nem sérülnek meg vészesen, a menekülő Testvériségieket a földre taszítja, de azonnal felugranak és rohannak a diákok után, míg akik már félúton jártak a kódfejtésen túl, azokat csak meglöki, mintha egy ritka erős széllökés lenne. De mindannyian hőséget tapasztalnak, olyat, ami éppen egyetlen fokkal van azelőtt, hogy kellemetlen és égető legyen. És az egész barlangrendszer megremeg, jelezve, hogy hiába maradt el a nagy robbanás, már éppen elég megrázkódtatás érte az alapokat ahhoz, hogy a mennyezet mindenhol vad omlásba kezdjen, mindenkire.
// Aki mágiát/képességet használ hozzászólás után kérem dobjon a Kockadobás fórumába 2 tízoldalú kockával!
Továbbra is használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van.
A kialakuló helyzet, több, mint amit szavakkal le tudnék írni! Főleg mikor össze találkozik a tekintetünk Judeal. Nyúlnék utána, hogy vissza rántsam de teljesen hasztalan. Kicsúszik az ujjaim közül, mint nem mellékesen minden más is a mai napon. Ennek azonban súlyos ára van... Jude átveti magát az egyik ilyen... átjárón(?) engem pedig az térít magamhoz, mielőtt magam is utána mennék gondolkodás nélkül, hogy az egyik csóva felém száll és éppen hogy sikerül annyit odébb mozognom a röppályájából, hogy nem mellkason, vagy egyéb helyen talál, hanem lábon. Mit ne mondjak, a létező összes dolog belém fagyott egy pillanatra, meg még egyre ameddig felfogom, hogy az ezüst valamit gátol abban, hogy ténylegesen olyasmi történjen, mint Fionn esetében.. Össze kapom magamat mert a szájtátásnak semmi haszna. Daphne felé indultam, ezúttal remélem el is jutok hozzá! Menet közben oda szólok a szöszkének - Gavida! Vidd ki innen Fionnt! Menj a többiek után! - remélem hallgat rám.. én pedig elcsípem, azt a varázslatot amit Daphne használ és hálát adok az égnek, hogy magam is ismerem. Nem kezdek mással zsonglőrködni, semmi értelmét nem látom. Egyszerűen beszállok a varázslatba és igyekszem segíteni az övét. - Asseverantio! - Együtt hátha többre megyünk!
//Asseverantio: kitalált varázslat, sötét varázslatok ellen. Egy erős mágikus burkot képez egy adott terület, tárgy körül. Felfogja egy robbanás erejét, magába zárja, hogy aztán az benne elenyésszen. - Sötét varázslatok kivédése (byDaphne)
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2020-01-19, 22:13
Kicsit már unalmasak ezek a feladatok, ahogyan ez is épp akkor jött, mikor nem kéne. A számmisztika nem különösebben az erősségem, a mugli matekhoz meg nem sok közöm van, mióta a Roxfortba járok, így a józan eszemre támaszkodhattam a feladat megoldásában a nyakatekert képletek és varázslatok helyett, meg abban, hogy a többiekhez ez talán közelebb áll. Így első körben végighallgattam a javaslatokat, hátha ezek kapcsán kattan be egy összefüggés, vagy valami. Arra jutottam, hogy az első és az utolsó számjegy ugyanaz bármilyen elméletben megegyezik, mivel ha ezt cseréljük, akkor egy másik kitétel borul. Ennek biztosnak kell lennie, a középső három okozza a fejtörést, Avery és Gina elmélete is helyes annak függvényében, hogy akarjuk a három párt értelmezni... - A 6-os és a végén a 2-es egyértelműen fix... - gondolkodtam hangosan. Hogy kizárjuk a helytelen verziót, egyetlenegy számra kéne rájönnünk. Egyre, és onnan már egyértelmű a maradék kettő is. - Unum Auxilium! - böktem véletlenszerűen a középső számjegy helyére, hátha segít. Legalábbis remélem, hogy nincs védve a feladvány a varázslat ellen.
(Unum Auxilium, kitalált varázslat - Összetett feladatok, szerkezetek stb. értelmezésében minimális segítséget ad egyetlen, de nem több részlet elárulásával.)
Nem figyelem, hogy Gerard teszi e amit kérek, egyszerűen bízom benne, hogy kifelé terelgeti a diákokat és mindenkit, akinek most nincs itt helye egyáltalán. Nem is tudok most másra koncentrálni, muszáj leállítani azt, ami történik, nem hagyhatjuk csak úgy itt, annak beláthatatlan következményei lennének és akkor csak a kisebbik probléma lenne, hogy nagyon megütném a bokámat a Minisztériumban. Tehát elsősorban a saját feladatomra koncentrálok most, nem figyelek annyira arra, hogy mi történik körülöttem, hiszen a veszélyes alakok már leléptek, vagy sérültek, tehát attól kell a legkevésbé tartanom, hogy valaki akadályozni próbál. A varázslat valamelyest sikeres, legalább nem képződnek újabb rések, már csak az a kérdés hogyan akadályozom meg a robbanást, mert ha az onnan koncentráltan kitör a végén még tényleg az egész épület átesik valami másik... síkra? Sejtelmem sincs, hogy magát a robbanást hogyan akadályozhatnám meg, nem hiszem, hogy el tudnám szívni belőle az energiát, a rúnamágia bár nem áll tőlem a legtávolabb, de nem abban vagyok a legerősebb és ilyen hirtelen nem tudom, hogy tudnék-e kezdeni valamit az idézőkörrel, egyáltalán megtörhető-e. Ötlet híján hát a robbanást próbálom meg valami módon elzárni. - Asseverantio! - egyenesen a könyvet célzom meg, néhány lépést közelítve, hogy minél erősebb lehessen a varázslat, de a burok maga elférjen, ugyanis az a célom, hogy a könyv köré egy erős mágikus burkot vonjak, ami ha ténylegesen felrobbanna akkor magában tartja majd a robbanást és egyszerűen semlegesíti az erejét. Így tudom megvédeni az épületet, ha leállítani nem tudom már azt, ami történik.
//Asseverantio: kitalált varázslat, sötét varázslatok ellen. Egy erős mágikus burkot képez egy adott terület, tárgy körül. Felfogja egy robbanás erejét, magába zárja, hogy aztán az benne elenyésszen. - Sötét varázslatok kivédése
Hoppanálni tehát nem sikerül, Daphne pedig maradni akar hátvédként, engem utasítván, hogy segítsek a többieknek. Bólintok, de remélem, hogy mihamarabb utólér minket, nehogy itt omoljon rá a barlang. Azon sem állok le érdeklődni, hogy Avery és a többiek miért vannak itt, elképzelhető, hogy túl kiváncsiak voltak még kint, vagy becsalta őket valaki. Vajon kapnak emléktörlést, hogy ne tudhassanak a későbbiekben ilyen súlyos politikai titkokról? Hiszen immár egyértelmű, ami a RAH-ban csak sejtés volt, Grindelwald vissza akar térni. A testvériségis haverunk is jön velünk, mígnem a kijárat helyett kapunk egy fejtörőt. A lányok egyből odahajolnak, és elkezdenek matekozni, én viszont mindig is inkább ügyfelekkel szerettem kapcsolatot tartani, beszélgetni, a számokat majd a koboldok tartják fejben. Ám pont az ilyen emberi bankosoknak kifejlesztettek egy varázslatot. Ez is afféle önteltség a részükről, hogy senki sem lehet olyan okos, mint ők. Ám most tényleg jól jöhet, ha Avery és Gina nem boldogulna azzal, hogy milyen számokat kell beírni. Mögöttük felemelem a pálcámat, és a két lány közé lövöm a bűbájt. – Fidelio numeris. – Hátha legalább egy-két szám a helyére kerül, vagy ha ügyes vagyok, hát mind. Nem sok időnk van most fejtörőkre, mert még ez a hely lesz a sírkamránk.
//Fidelio numeris (kitalált varázslat) – A gringottsi koboldok varázslata, hogy segítse a könyvelést, a számvitelt, olykor bizony átláthatóbbá teszi a számrengeteget, az egyenleteket. A célja, hogy felfedje a számok közti összefüggéseket a varázsló számára, főleg a számmisztika tárgyra építő varázslat.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Végre sikerül a pajzsbűbájom, ami ad egy lélegzetvételnyi szünetet. Oké, akkor most irány kifelé. Eileent, és Averyt követve Gerard előtt iramodok meg, de azért a pajzsom a srácot is védi még. Feltéve, ha nem vet egy hátraarcot, hogy maradjon, ki tudja mért... Ahogy ismét a folyosóra jutunk és érezhetően emelkedni kezdünk rossz érzés fog el. Ez eddig valahogy nem így nézett ki, vagy nem lejtett ennyire idefele... Mitől érzem, hogy nem lesz ilyen egyszerű a dolog... És mondtam már, hogy mennyire utálom, ha igazam van? Egy újabb fejtörő. Mintha másra se lenne időnk, mint ezekre a játékokra. Ocelot leül, és érdeklődve nézi Avery fejtegetését. Én a pálcámmal a levegőbe írom Avery fejtegetésének számosított verzióját, végül bekeretezem a végeredményt, amit ő írna be. Egy pillanatig töprengve nézem, majd megosztom a saját gondolataim, és újfent írni kezdek kicsit arrébb, hogy ne mosódjon össze Avery megoldása az enyémmel. - Van logikája. De mért feltételezzük, hogy nem lehet ugyanaz a szám két helyen? Erre vonatkozó információnk nincs. Próbáljuk meg matematikai egyenletekben felírni. Jelöljük az első öt betűvel, a számok helyeit. Tudjuk, hogy ebben az esetben D>B. C=B-3. és A=3xE. A-nak kisebbnek kell lenni, mint 10. Tehát ha 3-al szorozható számokat vesszük alapul, akkor E lehet 1,2,3, Ebben az esetben A lehet 3,6,9. Tudjuk, hogy D is legfeljebb 9 vagy annál kisebb szám lehet, de 4-nél nagyobbnak kell lennie, mert nagyobbnak kell lennie B-nél. Tehát B-nek nagyobbnak kell lennie 3-nál, de legfeljebb 5 lehet, mert ellenkező esetben nem teljesülne a D=B+4 kitétel. Ha ugyanis feltételezzük, hogy C=2, akkor A=6. Ebben az esetben B-nek 5-nek kell lennie, hogy meglegyen az első számpárunk. Tehát 6+5=11. Azt mondtuk, hogy C=2, mert 5-3=2. Ebben az esetben D=9, mert 5+4 az 9. És így teljesül a második számpárunk is tehát, 2+9=11. Valamint E=2, mert 6=3x2 kitételnek is teljesülnie kell, valamint így teljesül a harmadik számpárunk is, mert 9+2 szintén egyenlő 11-el. Tehát a végleges sorrend: 6, 5, 2, 9, 2. Szerintetek? Melyik legyen? Vagy más ötlet? - keretezem be a saját végső számsoromat is, és nézek a többiekre, mert nem akarok egyedül dönteni. Elvégre, ha nem az enyém a helyes, vagy ha rossz megoldást ütünk be, akkor ki tudja mi fog történni? Vagy lesz-e új lehetőségünk próbálkozni. Én a nemre tippelnék, minden pesszimizmust mellőzve is... Ha valaki más is fejtegetésbe bonyolódna egy újabb irányban, azt is készséggel felírom a levegőbe a többi mellé, hogy átlássuk, mink van. Azonban jó lenne sietni, mielőtt a nyakunkba omlik itt minden. Mégis mindig büszke voltam a matematikus analitikai gondolkodásomra. 4 éves korom óta nem tévedtem ilyesmiben. Jó lenne nem most elkezdeni. Más körülmények közt még szórakoztatónak is találnám ezeket a fejtörőket, most viszont, hogy sürget az idő, inkább idegesítő, zavaró tényezők, amik miatt szívesen káromkodnék, és ideges topogásba fogok jobb híján.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Avery Woodcock
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2020-01-13, 20:49
Sejthettem volna, hogy nem ússzuk meg olyan egyszerűen, hogy csak futunk és kint is leszünk. Az előbbi feladvány némiképpen közelebb állt a szívemhez, hiszen inkább vagyok humán, mint reál beállítottságú egyén (érdekelt mindig a mugli oktatás módszertana, éppen ezért tudom, hogy náluk a nyelvi tárgyak humánba, a matek pedig például reálba tartozik, ez alapján kategorizáltam magamat is, bár nyilván nem jártam mugli iskolába tanulni), de azért elkezdek agyalni a dolgon. Szokás szerint hangosan gondolkodom, hátha nem zavarom a többieket vele, hanem közösen megoldásra jutunk. Ha mégis zavarok, akkor majd lepisszegnek maximum. - Mivel számjegyekről beszél, így valószínűleg mindegyik helyre egyjegyű számokat kell írni, így tehát az első és ötödik helyen vagy az 1-3, a 2-6 vagy a 3-9 számpár elképzelhető. Ha feltételezzük, hogy nem lehetnek az egyes helyeken egyforma számjegyek, akkor az 1-3 variációt kizárnám, mert az 1-est inkább egy másik helyre tenném, nevezetesen középre a 3. helyre. Ha ugyanis a 3. számjegy hárommal kevesebb, mint a 2., akkor a 2.-nak legalább 3-nak kell lenni, hogy 0 lehessen a 3. De mivel számjegyek összegét is kér, s az egy 10-nél nagyobb szám, így a 0 és 3 túl kicsik ahhoz, hogy jó legyen. Ez alapján a következő lehetőség, hogyha a 2. számjegy a 4-es és a 3. így az 1-es. Hogy ebből 11-legyen, akkor az 1. számjegynek a 6-nak kell lenni. Így viszont megvan az ötösik is, ami a 2, mert 2-szer három az 6. Namost akkor ha az 1-2-3 és 3-4-5 helyeket nevezzük pároknak ahol az összeget nézzük, akkor a 6+4+1=11, tehát olyat keresünk, amit hozzáadva az 1-hez és az ötödik helyen álló 2-höz 11-et kapunk. 1+2=3, 11-3=8, tehát a számsor, amit én használnék a következő lenne: 6, 4, 1, 8, 2. Nektek valami ötlet? - nézek rájuk segélykérőn. Nyilván nem akarom, hogy beírjuk nyakló nélkül az én verziómat, mert ki tudja, hogy mi van ha tévedünk. De ha azt mondják, hogy elfogadják ezt megoldásnak, felőlem ki is próbálhatjuk akár.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2020-01-13, 08:37
Grindelwald felemelkedése
A Katedrális mélyének kupolacsarnoka
Gerardnak nem sikerül összeszednie mindenkit és hoppanálnia, nagyon valószínű, hogy csak a mesterhármasnak - Annabelle, JED és az öreg Grindelwald - van lehetősége itt, és mindenki más mozgását mágiák kötik meg. Viszont Eileen varázslatának hála hiába csapódnak be csóvák körülöttük és villannak fel más világok akár a lábuk alatt, remeg meg a föld, az út biztosítva van. Ginának sikerül a kupolás pajzsa, ezúttal szépen megjelenik, és Avery is nyúlcipőt vesz, ők is el tudnak indulni kifelé. A korábban vélabájolt testvériségis tépelődik egy darabig, hogy kövesse-e Gerardot és meneküljön, hiszen már minden elveszett itt, de végül a lebutított mágushoz és Fionnhoz rohan, főleg utóbbihoz, térdre vetődve vizsgálja, hogy hátha tud neki valahogy segíteni - ha csak Gerard nem erőlteti a távozását bájolással. Ronan kicsit túl sok mindent tett a tányérjára. El akarja kapni Jude-ot, Gerard kezére adni, aktiválni a rúnáját és még segíteni megtörni az idézőkör rúnáját a földön. Ez még akkor is lehetetlenség lenne, ha minden klappolna, de… Túl egyszerű is lenne, nem? Odáig jut el, hogy kicsavarja az ikertestvére kezéből a pálcát, mire kap néhány nem túl szalonképes beszólást, de amikor át akarja passzolni Gerardnak természetesen kitör. Túl sok lehetősége nincsen, és bár Fionn még mindig mozog a földre kerülve, akkor se szimpatikus a lehetősége, hogy elcsapja egy csóva. Viszont a szemében villan valami, amikor meglátja Avery falán a csoportosult hasadásokat és… Utolsó pillantást vet a helyzetére, utoljára kapcsolódik össze a tekintete Ronannal, és egy nagy lendülettel, vállal előre vetődik neki a falnak és… Eltűnik. De hová? Ronan maradni akart segíteni Daphne-nak, de az egyik csóva őt célozza meg, és csak az a mázlija, hogy éppen ott találja el, ahol az ezüst protézise van, és egészen egyszerűen semmilyen fájdalmat nem érez, viszont valamilyen szivárványszerű pulzálás marad a felületen, hullámzik, de úgy tűnik nem terjed. Na most tudja eldönteni, hogy mit csinál. Rúnát tör, vagy pajzsot húz, menekül, vagy megnézi, hogy Jude hova tűnt?! Viszont Daphne megveti a lábát, az árnyéka lassan öntudatra ébred és gyaníthatóan mindent elkövet, hogy a nőt ne érje vész, és a pálcáját a mágia magja felé fordítja, ami jelen pillanatban a varázskönyv, ami lényegében kiemelkedett az idéző kezéből, amikor az kiesett a ritmusból és elszabadult a pokol. A varázslata elkezdi körbeszőni a könyvet, aranyhálók jelennek meg körülötte és ahogy sűrűsödik a kötés úgy szalad ki egyre kevesebb mágikus töltet, de amikor teljesen lezárja nyilvánvalóvá válik, hogy a könyv pulzál, növekszik, összeesik, növekszik, összeesik… és egy utolsó robbanásra készül. Nem sikerül véglegesen megszüntetni a hatást, csak időlegesen lezárnia, de már ezzel is megóvja a távozókat és időt kap átgondolni a dolgot.
A Katedrális labirintusa
Akik kifelé haladnak - Gerard, Avery, Eileen és Gina - fürgén szedik a lábukat, de a labirintus nem enged olyan könnyedén. Kilépnek a kupolából, megindulnak, és egy egészen más folyosó jelenik meg előttük, és ahogy előre haladnak ütemesen emelkednek, érezni, hogy kifelé tartanak, de falba ütköznek, amin öt rublika van. De ezúttal nem golyókat kell belehelyezni, hanem számokat beleírni! És egy rövid fejtörő:
A negyedik számjegy nagyobb, mint a második. A harmadik kisebb, mint a második 3-mal. Az első háromszorosa az ötödiknek. Három pár számjegy egyenlő 11-el.
// Aki mágiát/képességet használ hozzászólás után kérem dobjon a Kockadobás fórumába 2 tízoldalú kockával!
Továbbra is használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van.
Mi a szar? Leginkább valami ilyen gondolat cikázik a fejemben, ahogy végignézem Gerard abszolút egyszerűnek tűnő varázslatának hatását. Az aura, amiről az előbb az én támadásom olyan lazán lepattant, mintha nem is létezett volna, most csak így... elgyengül? Wow. Viszont ez hiába csinálta ki a testvériségit, egyben a környezetünk is mintha darabjaira akarna hullani, és bármi is legyen a repedések másik oldalán, nem akarom a saját bőrömön megtapasztalni. Egyértelmű, hogy mihamarabb ki kell jutnunk innen, akár hoppanálással, de ha nem működik, akkor az ajtón keresztül. A széthasadt padló további szétesésének megakadályozásához nincs sok affinitásom, na meg amúgy is belekezdett Daphne, így elsősorban arra koncentrálok, hogy ha továbbrepedne, akkor ne legyen esélyünk lezuhanni, hogy egy másik világban találjuk magunkat, vagy bármit is rejtsen a mélység. Úgyhogy minden mi oldalunkon álló irányába igyekszem szétszórni egy Pavimentato Provisoricus-t, egy addig még csak könyvben látott varázsigét, bízva benne, hogy addig megvéd mindenkit a zuhanástól, ameddig eljutunk egy ettől biztonságosabb helyre.
(Pavimentato Proviscoricus, kitalált varázslat - Ideiglenes padló. Ahova a célpont lép, a talpa körül kb. 20 centi sugarú, kristályosan csillogó platformot hoz létre. Hamar el kell róla lépni, mivel néhány másodperc után eltűnik, de amíg az illető mozgásban van, addig bebiztosítja. Levegőben vagy vízen nem lehet járni vele, csak az instabil talajt teszi járhatóvá, de hatása így is csak 1-2 percig tarthat.)
Döbbenten állok az események sodrában. Hirtelen történik minden, nagyon merengni nincs idő, de annak örülök, hogy a falamnak valami haszna van. az mondjuk már nem tölt el akkora boldogsággal, hogy valamiféle hasadáskukkolóként is funkcionál a varázslat, de mindegy, ha már így esett, utánam a fáklyásmenet. Megszemlélném én a folytatást, mert tényleg érdekel, de nem vagyok ostoba. ez olyan szintje a mágiának, ami messze meghaladja a képességeimet, így jobbnak látom, hogyha szégyen a futás, de hasznos alapon inlább a távozás mezejére lépek. A fal úgyis meghatározott ideig áll, nem kellek ahhoz, hogy fenntartsam vagy eltüntessem, tehát mehetek, amerre látok. Vagyis jelen esetben arra, amerre a kiutat valószínűnek vélem: a bejöveteli irányunkba, ha Gerardékat esetleg valamiért nem tudnám követni. Mondjuk az a terv, hogy a többiekhez csapódjak, s ne egyedül lébecoljak a labirintusban. Az oké, hogy egy rejtélyt megoldottunk, de nem hiszem, hogy egymagam sikerrel járnék egy újabban, szóval a csordaszellemet választom, mely remélhetőleg kisegít a bajból, s élve kijuttat a katedrálisból. A következtetéseket nyugodtabb helyen is ráérek majd levonni. Az mondjuk biztos, hogy amint hazaérek lekörmölöm pontosan mire is emlékszem frissiben. Ez a történés nem hogy elaltatta volna a nyomozási kedvemet, hanem felélesztette, hangozzék ez bármennyire is bizarrul.
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2020-01-11, 21:02
Jude kitér, de el nem illan, és az egész helyzet kezd nagyon csúnyán kinézni. És bár nagyon kedvem lenne tovább rúgdosni a testvéremet, mégsem teszem. A lábfejem csattan a fal tégláin, még jó hogy bakancsban vagyok, különben hiába az ezüst protézis, megnézhetném magamat! Oda lépek hozzá, nem hagyom ezúttal semmiképp hogy tovább hátráljon, nem támadok, csak elkapom és a kezéből csavarom ki a pálcát, amit az én pálcatartómba csúsztatok. Még mindig szorongatta. Aztán a vállánál, ruhájánál fogva magammal vonom, úgy, hogy a lila cikázásoktól kitakarjam. Akármennyire tombol bennem a harag vele kapcsolatban, és valószínűleg benne is irántam, akkor is a testvérem, és nem tudom levetkőzni a mozdulatot, hogy ösztönösen segítettünk egymásnak mindig is. Mikor Gerardékhoz érünk, remélem Jude nem kezd el kapálózni. Annyi esze neki is kell legyen, mennél kevésbé vagyunk szét szórva, annál nagyobb esély van rá, hogy mindenki kijut, a pálcája nélkül nem tud hoppanálni, remélem nem folyamodik valami nagyon kétes megoldáshoz, hogy kereket oldjon, vagy egyszerűen csak ne kerüljön aurorok kezére... Amire nem mellékesen valószínűleg én is fogok.. Leguggolva felhajtom annyira a nadrágom szárát, hogy az ezüstprotézisembe égethessek sietve egy kiterjesztett mobilis pajzsrúnát. Olyasmit, mint amit legelőször idéztem magunk köré, csak ez ezúttal mágikus ellenállásra szolgál, nem fizikai hatások ellen. Egyfelől remélem sikerül aktiválódnia! Mélységesen kétségbe vonnám a képességeimet és az eddigi tudásomat, ha hasztalan lenne! Másfelől mikor épp indulnék Fionnhoz az egyik ilyen lila fénycsóva eltalálja és... - NEE!! - hallom a saját hangomat majd mielőtt mint a hülye megindulnék, hogy össze szedjem, inkább erőt veszek magamon és Daphnenak segítek. Ha létre jött a pajzs, az velem mozog, és Daphnet is védeni fogja, mikor mellé érek, ki tudja, talán még Fionnt is eléri valamelyest.. Hiú ábránd.. Daphne az energia központját célozza, én pedig a földbe vésett pentagrammát igyekszem megtörni egy rúna változatával a finite incantatemnek.
////Bűbájtan: 20 pont SVK: 25 pont Rúnaismeret: 35pont (+10)pont -> 45pont Varázserő 30 pont
Bár mondhatnám, hogy a kitalált pajzsbűbájom működött, és bármit is segít de nem. A pálcamozdulat közben kellett elrántanom a kezem egy erre felé tartó csóva elől. Kösz, de nem akarom, hogy a kezem is átjáró legyen a fasz tudja hova. Ez közel volt. Így még közelebb húzódom Averyhez, és a vélt védelemhez, miközben elnyomok magamban egy csúnya káromkodást. Na pontosan ezért nem nyúlunk bele semmilyen varázslatba. Kiváltképp olyan sötét varázslatokba nem, amikről lövésünk sincs mi a fasz is az. Ez meg itt már egy életveszélyes káosz. Tudtam, hogy a thesztrál simogatásnál kellett volna maradnom. Esküszöm, ha ennek vége, és ép bőrrel megúszom, akkor Roxmorts mellett nyitok egy thesztrálsimogatóval egybekötött golymókfarmot, és csendes visszavonult életet élek... Ocelot a csóvák közt cikázva macskaügyességgel siklik vissza közvetlen a lábamhoz. Csoda hogy nem találta el semmi. Ha nem találta el semmi... Megkísérlem újra létrehozni a pajzsot ezúttal kupola alakban az ajtóig, hogy a többiek menekülését fedezhessem. Ha esetleg a hoppanálás mint olyan nem jönne be. Na nem mintha meg lenne a vizsgám, amit csak év végén terveztem letenni, vagy pozitív emlékeim lennének a dologgal kapcsolatban... - Meg kell fékeznünk ezt, mielőtt a nyakunkba szakadnának a mugli turisták! - ezt elkiáltani a levegőbe könnyebb volt, mint megtenni. Pláne, hogy lövésem sem volt a mikéntről. Kétlem, hogy itt elég lenne egy sima finite incantatem. Csak most döbbentem rá, hogy mennyire keveset tudok SVK-ból és bűbájtanból. Ez után kétszer ennyire keményen kell majd tanulnom. Ennyit csendes visszavonult életről. Sajnos mindig lesz egy Grindelwald akit meg kell fékezni. Mindegy hogy hívják. Ilyen a történelem. Ezért is utálom annyira. Daphne újra varázslásba fog, és remélem, hogy velem ellentétben ő tudja mit csinál. Vagy legalábbis van egy épkézláb terve... Ha Gerard közben megpróbálna kimenekíteni így vagy úgy, bár az utolsók közt a sor végén, de hagyom magam kiirányítani innen. Talán még azt is megemlítem, hogy nincs hopponálás vizsgám, és elveimmel ellentétben, hagyom hogy hozzám, és ocelothoz érjen, ha ez jelenti a biztonságos kiutat...
Elképedek attól, amit Gerard varázslata okoz. Nem mondom, hogy eddig lebecsültem, de azért ilyesmire se számítottam. Nem hogy lepattan, de egyenesen megtöri a mágiát, de ami a legrosszabb valahogy mintha el kis kezdené szétszórni. Sejtelmem sincs, hogy miféle varázslat ez, de azt sikerül kilogikáznom, hogy ami megindul semmi jót nem jelent, már csak azért sem, mert Annabelle bár eltalálom, de képes felállni és a most már bizonyossá válik, hogy nagyapjával együtt menekülőre fogja és ha ők menekülnek, akkor baromi nagy szarban vagyunk. Látom, ahogyan Avery pajzsa mintha még táplálná is azt a rést, vagy legalábbis nagyobb teret ad, és újabb és újabb ilyen rések jönnek létre. Próbálom kikerülni a csóvákat, főleg látva, ami a másik asztalon fekvővel történik és olvastam a jelentést semmi jóra nem számítok, ha ezek a hasadások itt maradnak, arról nem is beszélve, ha netán nőnek, vagy egy nagyobb robbanás csinál egy nagyobbat, akár az egész épület is veszélybe kerülhet, a fent nézelődő gyanútlan emberekkel együtt. Arról nem is beszélve, hogy bármi átjöhet azokon a réseken, olyan dolgok, lények, amikre nem vagyunk felkészülve. - Vidd ki innen őket, mindenkit! - kiáltok oda Gerardnak még mielőtt megpróbálná akár csak javasolni, hogy hoppanáljunk. Diákok vannak itt, lényegében gyerekek, akiknek az ég világon semmi keresnivalójuk nincs egy ilyen helyen. Közben immár talán részben szándékosan, újra létrejön az árnyék mellettem, talán ha közvetlenül engem találna el egy csóva akkor meg tud védeni, mielőtt szétporladna, de nincs időm most még pajzsot is létrehozni. A pattogó és pulzáló mágia központját próbálom megcélozni egy a finite incantatemhez hasonló speciális varázslattal és remélem, hogy közben Gerard teszi majd, amit kérek és a civileknek is lesz annyi sütnivalója, hogy lelépjenek minél előbb.
//Inkvizítor 2. szint: Képes maga mellé hívni egy árnyékot, mintha a saját árnyéka lenne, ami hasonló, mint egy patrónus, szükség esetén harcolni is képes, hogy védje gazdáját.
SVK 45 pont Bűbájtan: 40 pont Varázserő: 30 Dobás: 66//
Nem kéne meglepődnöm, hiszen azért képeztem át magamat, hogy jobbá tehessem a világot. És a sok bénázás után most mégis leesik az állam, hogy a találomra megfordított varázslatot ilyen jól tudom alkalmazni egy sötét varázsló ellen, aki maga Grindelwald visszatérésén munkálkodik. Elvigyorodom, pedig a helyzet több mint rémisztő. Mellettem záporoznak a varázslatok, de Annabelle elviszi az öreget, ez pedig azt jelenti, hogy itt már lehet hoppanálni. Vagy csak ők tudnak. Mindenesetre visszafelé nem mehetünk, esetleg a másik bejáraton, amin a többiek jöttek. Fogalmam sincsen, hogy Averyék hogy kerültek ide, gondolom ők szimplán kiváncsiak voltak, nem nyomozni jöttek, de az a srác mellettük a suliból ismerős, és hogy kettő volna belőle? Na ezt nem is tudtam, de eléggé harcban állnak egymással is. Megragadom a fiatal testvériségis meg Daphne csuklóját, és odaszólok a többieknek. – Hoppanáljatok ki! Vagy hátraarc! – Kiabálom a mágiák közepette, hogy meneküljenek, mert ha itt minden össze fog omlani, akkor azt nem kéne megvárni. A fiatal srác pedig megérdemel egy második esélyt, hiszen segített, mert megmentettem az életét, így ha kitálal néhány infót, akár mentességet is megpróbálhatunk neki elintézni. Még várok egy-két pillanatot, hátha Daphne máshogy rendelkezik, mert akkor követem őt, de ha nem akkor hoppanálok a főtérre, és ha az nem működik, akkor futás a másik járat felé, ahol vélhetően Avery csapata bejött.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Gerard megcélozza a varázslatot létrehozó mágust és egy hihetetlen látványos folyamat indul be. A varázslata kiröppen a pálcájából, nekütközik a sötét pajzsnak, ami a hármast körbevette és megvédte eddig, de amikor kiterül rajta, akkor nem tűnik el, tovább pulzál és pulzál, a pálcájából szalad utána az elemi erő, amit beleadott és a rutinja, hogy a múltjából merítette az ötletet. És a varázslat áthatja a sötét pajzsot, áteszi magát rajta, és végül célba ér a mágushoz, akinek esélye sincsen védekezni, hiszen nem hagyhatja abba az olvasást. De muszáj lesz neki… ugyanis a varázslat beüt, és pillanatról pillanatra lassulnak a szavai, ahogy lényegében elfelejti, hogy hogyan is kell olvasnia ezeket a mágikus szavakat. Daphne Annabelle-t akarja elcsípni, akinek kicsit elakadt a szava, miután a nagy drámai bejelentését azonnal keresztbehúzta Gerard, megakasztva a sötétvarázslatot. Sikerül is falhoz vágnia, de nem teljes erejéből, mert a nő hajszál híjján majdnem kitér, így csak a bal karját kapja el és az rántja hátra a falig. És fájdalmasan reccsen. Avery felállítja a falat, ami nagyon is jól jön majd néhány pillanattal később. Gina pajzsa viszont sajnos nem jelenik meg, a varázslat pálcamozdulata vagy igéje valahol megbicsaklik, így csak Avery falával tudnak számolni, mint védelem a röpködő varázslatok ellen. Eileen fel tudja oldani a varázslatát és elengedni Ronan-t könnyedén, a saját igénket feloldani mindig a legkönnyebb szerencsére. Ronan eléggé elveszíti a nyugalmát, ami nem csoda, hiszen az ikertestvére áll vele szemben a másik oldalon. Viszont attól még, hogy Eileen eloldozza a kezét, Jude-nak még mindig van esélye kitérni az akrobatikus rúgás elől, és sikerül is neki!
Azt mindenki, aki figyelemmel kíséri a világ dolgait tudja, hogy Grindelwald a legyőzése óta a Nurmengard kastély fogja volt, míg egy-két évvel ezelőtt nyoma veszett. A hírek ködösek voltak, egyesek azt hitték meghalt, mások azt, hogy megszökött, és most egyértelművé válik mindannyiuknak… Hogy Grindelwald nagyon is él, nem csak a nézetei. És hogy Grindelwald az öreg férfi, aki az asztal felett lebeg az életerős férfivel szemben, nem az idéző mágus, akit Gerard elbutított. És itt kanyarodunk vissza ahhoz, hogy a sötét varázslatfolyamot Gerard megakasztotta. A sötét mágus elbutul, a mágia áramlása az öreg Grindelwald és a fiatal és életerős Fionn között megszakad, és a pentagramma alattuk életre kel. Mágia szabadul fel a terem minden irányába felcsapva csóvákként, és mindenki döbbenetére amikor egy-egy csóva becsapódik, ott apró hasadások jönnek létre, amire rátekintve... lényegében áttekinthetnek egy teljesen másik helyre. Talán egy teljesen másik világra. A két eddig ájult test visszaesik a kőasztalokra, Annabelle még sérülten is azonnal az öreg Grindelwald mellett terem, és azzal a lendülettel megragadva a világhírű sötétmágust eltűnnek a teremből. Viszont Fionn ahogy lassan magához tér nem ilyen szerencsés, az egyik csóva eltalálja és abban a percben, hogy felállna térdre zuhan, a mellkasán pedig megjelenik egy olyan apró hasadás, mint minden csóva végén a kupola falain. Avery fala megakaszt nem egy ilyen csóvát, és ezzel nem csak megvédi magukat egyelőre, hanem egy felületet ad, ahol jobban átláthatnak a hasadásokon.
// Aki mágiát/képességet használ hozzászólás után kérem dobjon a Kockadobás fórumába 2 tízoldalú kockával! A csóvák nem állnak meg, az összes karakter célpont lehet.
Továbbra is használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van.
Nem térek magamhoz és Jude szavai félelmet váltanak ki belőlem. Nem olyan picsahisztis rettegést. Félelmet, a szembesülés miatt azzal kapcsolatban, amivé vált. Annabelle szavai pedig csak fokozzák ezt. Mi van? Ez lenne az igazság? Grindelwald követői nem csak a nézeteit élesztik újra de őt is? Mi a franc van a világgal? És mi lett a Testvériséggel? Az igazi Testvériséggel? Fionn Testvériségével? Azzal ami az egész királyság Testvériségévé válhatott volna? Röviden, egy kisebb világ omlik össze bennem, ami úgy néz ki magával rántotta a fivéremet is és ettől csak jobban fáj az egész. Közben vissza pattan egy kötöző ártás és mit ad isten, Jude-al ugyanarra a sorsra jutunk! Így meg kötözve vágok hát hozzá mindent - Grindelwald? Grindelwald lenne a belső kör?! Megőrültél? És Fionn?! Mégis mit műveltél, hogy Grindelwald beavatottjai közé kerültél?! Miért?! - sorozom meg a kérdéseimmel, pont nem érdekel, hogy becsmérel, közben fél szemmel figyelek az eseményekre, nem engedhetem meg magamnak, hogy a testvérem miatt kizárjam a környezetemet. Gerardnak valami elemit sikerül elszabadítania és mindenki lő mindenfelé. És mielőtt Jude kikerülhetne a körünkből és menekülőre foghatná, vagy valami rosszabbat tehetne, olyasmit teszek, amit még sosem tettem ezelőtt, legalábbis vele szemben nem fordult még elő. Hasztalan lenne vele szembe mennem, ismerjük egymás mozdulatait és tudom, hogy még így megkötözött kezekkel is veszedelmes ellenfél lehetne. Így cserébe kap tőlem egy jól irányzott rúgást. Olyan szögben és erővel, hogy lehetőleg seggre üljön és el is ájuljon! Mindig is volt bennem egy harcias vonal ami vonzott a harcművészetek felé, így annyira nem nehéz a lábamat egy vonalba lendítenem a képével. Az sem érdekel jelenleg, ha az orrát eltöröm, vagy esetleg az állkapcsát. A lényeg, hogy kiüssem. Ezt követően szabadulnak fel a kezeim amire csak egy zilált tekintet a válaszom Eileen felé. Lényegesen egyszerűbb lett volna egy szimpla balhorgot bevinnem Jude-nak, de mikor a gondolat megszületett a kezeim még nem voltak szabadok. Ha sikerült a manőver akkor Gina pajzsa mögé rántom az ernyedt testvéremet. Szándékomban áll roham tempóban beszállni a védelembe, de ki tudja lesz-e időm még bármire...
A varázslatomnak csak a fele sül el úgy, mint szeretném, a másik fele pedig egyszerűen lepattan... mintha egy búrába ütközne, szinte még a szikráit is látom, ahol kivédi a feketemágia. Nincs időm azonnal korrigálni, és nem is vagyok biztos benne, hogy most szeretnék-e ilyen varázslatokkal dobálózni, amíg ennyire kényes a helyzet. Úgyhogy kivárok - Gerard, Avery, Gina és Daphne varázslatai most talán elegek lesznek rá, hogy legalább kicsit bebiztosítsuk magunkat, vagy leszereljék a nőt, netán megakadályozzák a rituálé végbemenetelét. Nem szívesen nézném végig Grindelwald felemelkedését, akármennyire lehetünk ehhez közel. Elég volt a világnak egy Voldemort-féle rémuralom, nem hiányzik egy másik hatalommániás. Amíg mindenki az egyébb varázslatokkal van elfoglalva, fél szemmel ugyan figyelek, de a megfelelő pillanatban megpróbálom az előző hibámat, a kötözőbűbájt helyrehozni, ami a lepattanó aura miatt Ronant érte az ellenséges mágus helyett. Még mindig nem tudom, hogy ő most melyik oldalon is áll pontosan, de hacsak nem akar most nagyon bizonyítani az előbb elhangzottak miatt... talán a miénken, akkor meg már előnyös, ha nincs megkötözve.
(Renodo, kitalált varázslat - kioldja a csomókat, akár mágikus, akár nem.)
- Inkább ne. - morranok fel, arra, hogy végignézhetjük Grindelwald felemelkedését. Nem tudok sokat Grindelwaldról, csak amit Eileennel elmeséltettem a RAH után, a pereputtyáról még annyit se. De az biztos, ha egy megalomán seggfej hatalomra tör, annak csak rossz vége lehet. Ámbár érdemi magyarázatokat nem kapok, azt azért sikerül kikövetkeztetnem, hogy Ronan, és Ronan II. nincsenek valami jóban. Legalábbis utóbbi nyilatkozata erre enged következtetni. Elég gáz, ahogy lekezeli Ronant, pedig amúgy egész ügyes, és okos srácnak tűnik. Még ha el is bukott az ajtóőrködéssel, akkor is. Apropó ajtó, a másik ajtón új arcok jelennek meg. Ocelot egy eddig ismeretlen nőre (a vélhetően Annabelle nevűre) morog, és kerülgeti támadásra készen, ámbár még nem támadta meg. Elég nehéz innen megmondani, hogy ki kivel is van jelen pillanatban, és mi történik. Daphne instrukciójára ösztönösen lépek hátrébb, bár nem tudom, hogy ez nekünk szólt-e. A pálcámat Ronan helyett most magunk elé irányítom, és a mindenféle elszabaduló varázslatok miatt, amikbe úgyse tudnék beleszólni, inkább az általam ismert legerősebb pajzsbűbájt vonom fel magunk (Avery, Ronan, Eileen, és én) köré. Ha valamelyikük varázslata rosszul sülne el, vagy rossz irányba terelné azt az ismeretlen sötét mágiát amibe én öszíntén nem nyúlnék bele, akkor legalább mi védve legyünk a pattogó varázslatok elől.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Avery Woodcock
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2020-01-04, 19:42
Na ez meredek. A Eoyal Albert Hall utan nem gondoltam volna, hogy meg lehet fejelni az ottani torteneseket, de vegul sikerult. Nem banom, hogy nem maradtam otthon, bar teny es valo, hogy azert nem tamadnak bennem aurori osztonok sem. Vagyis ambiciok. Egy a lenyeg viszont, hogy osztonok azert elojonnek, s ha nem is vagyok felvertezve kiemelkedo tudassal harci varazslatok teren, azert a latvanymagia is jol johet neha. Mfelmerem a terepet, hogy kik vannak eymashoz kozel. Az biztos, hogy a ket magiaval osszekotodot lenne udvos szetvalasztani, s bar felremlik bennem ra egy modszer, nem merek elsonek lepni. Viszont mivel Gerard es Daphne is bele mernek szolni varazzsal a szituba, ugy velem ebbol, hogy tan akkora kart nem teszek, hogyha en is bedobom magam. Egy falat szandekozom vonni a kettos koze, ami remenyeim szerint kette tudja vagni a magia aramlasat. Lathatatlan fal, elvileg ez is kellekvarazslat, de par percre meg tudja akasztani az “atfolyast”, ha sikerul. Igaz, hogy ezzel akadalyozhatok olyan varazslatokat is akik szembol akarnak keresztul loni rajta a veluk szembeni celpontra, de valamit valamiert. Gerard es Daphne varazslataba nem szol bele, hisz nekik segiteni szeretnek vele, isten orizz hatraltatni. A fal egyebkent 3 meterszer 3 meter hosszu-magas tud lenni maximalisan, amennyi e terven elfer belole, az mind manifesztalodik. Mast ezzel egy idoben varazsolni nem tudok, de remelem ez is segit valamicsket.
Bár a jelenleg elszabadult képessége miatt nem tartom jó ötletnek ,hogy utánam jön de nincs mit tenni, tény hogy a segítség és jól jön, arra pedig nem számítottam, hogy ismerős arcok, sőt diákok is lesznek odabent, bár már nem kellene semmin sem meglepődnöm. Elnyomok azért egy halk káromlatot, mert finoman szóval is veszélyes a hely, és nem tetszik, hogy civilek is vannak itt, a jelenet pedig főleg nem. Egy pillanatra bevillan az összefüggés az előbb nagypapa és a mostani jelenleg és Grindelwaldos megjegyzés között is, ami szinté nem hangzik jól, hiszen ha a szőke nő Grindelwald unokája akkor valószínűleg nem lehet egy gyenge valaki és az eltökéltsége se lehet utolsó. Gerard varázsol, én csak a hangját hallom, igyekszem továbbra is koncentrálni, hogy ne nézzek rá. - Menjetek hátrébb, minél hátrébb! - a legjobb az lenne, ha a hátrébb az ajtón kívül lenne, de erre ugye semmi esély sincs, úgy sem fognak lelépni, hiába hogy az lenne a legjobb, mert én is sejtem, hogy itt akármi történhet. Az az idős fickó Grindelwald lehet és most ki tudja feket mágiával épp hogyan próbálnak új erőt adni neki... Gerard varázslata után pár pillanattal én újra ezt az Annabellet célzom be, hogy ne próbálja megvédeni a nagyapját? Egy taszító átokkal próbálok a falhoz kenni, hátha már eléggé le van strapálva ahhoz, hogy ki tudom ütni.
Kapkodom a fejemet Daphne és a testvériségis között. Be kéne mennünk Daphne szerint, a kishaver pedig lebeszélne róla. De mi másért lennénk itt, ha nem ezért? A hirtelen elnehezülő ajtó jó ötlet a nőcitől, mert bár a szőke Annabelle betámolyog rajta, Daphe utána, én meg rángatom magam mögött a srácot, még ha óva intett is attól, ami bent vár ránk. Egyrészt koronatanu, másfelől ne csapja agyon valami kinti csapda, amivel már nem számolunk. Beérve a látvány leírhatatlan. Csak nyelek egyet, sem Solomon, sem Eastwick, sem pedig Daphne nem készített fel arra hogy mi történik, ha valódi sötét mágusokkal kerülök szembe ezen a pályán. Lényegében az életemet kockáztatom, a többiek ehhez már kellően felkészültek, én pedig csak a gringottsban számolgattam a galleonokat, méricskéltem az ősi relikviákat, most pedig hatalom van a kezemben, hogy igazán jobbá tegyem a világot. Emelem is a karomat, főleg, hogy a Grindelwald nevet hallom. Talán Daphne-ra bízhatnám a dolgot, de ha mindig az ő árnyékában élek, akkor sosem lesz belőlem senki. Legalábbis jó ideig nem. – Köszönjük, abból nem kérünk. – A pálcámat a sötét varázskönyvből olvasgató gonoszra fogom, és az aurormágiákat félretéve valami egészen más jut eszembe. A legtöbb varázslatnak van ellenpárja. Nemezise. A koboldoktól tanultam annak idején valamit. Méghozzá ha valaki beleőrül a kincseibe, nehéz belőle érdemi infót kiszedni, például, hogy hol ásta el őket. Ilyenkor egy úgynevezett elmetisztító varázs segíthet. Ám ha ezt megfordítjuk, akkor egy értelmileg visszamaradott kis butácska alakot csinálhatunk az illetőből. Úgy érzem, életem nagy pillanata ez. Célzok, nem hagyom, hogy bármi is közbeszóljon, vagy eltántorítson, s az illetőre lövöm a megfordított elmetisztító varázst. Egy újabb évszázados sötét varázsló rémuralmára nem állunk készen.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Gerard úgy ledöbben, hogy a szőke nő, akit Annabelle-nek neveztek a vélamedáljával machinál és pattintja el, hogy a lábbilincset elvéti, viszont a srác, akit nemrég mentett ki a halál árnyékából és eddig a hangját kereste, kérdés nélkül is elkezd beszélni, főleg, amikor Daphne felvonja rá a figyelmet, a véla kisugárzás mindent visz. - Ne menjetek be, nem szólhattok bele a rituáléba, senki se tudja, hogy mi történne, ha megszakadna a folyamat, lehet, hogy minden tagja belehal, lehet, hogy ti is belehaltok! Sötét mágia, kiszámíthatatlan, de a nagyobb jó érdekében….! Inkább meneküljetek mielőtt még vége lesz! - beszél össze-vissza, legalább is badarságnak tűnik az egész, egészen addig, míg be nem lépnek az ajtón. Mert az ajtó nyitva marad, Daphne olyan nehézzé bájolja, hogy Annabelle nem tudja bezárni, igazából még nagyra tárni se, csak besurran, és mikor belép és csukná be az erőlködést megzavarja egy hirtelen vakító fényözön - Avery varázslatai sikerülnek. Nekitántorodik bent a falnak, így szabad az út Gerardnak, Daphnenak és a megszelidített Testvériségisnek, hogy besurranjanak az ajtón és bent az a látvány fogadja őket, hogy…
Eileen meg akarja kötözni Jude-ot, a fiatalt, aki kiköpött Ronan, és a felolvasást végző mágust és meglepő módon az előbbit sikerül, talán éppen azért, mert Ronan jelenléte és a kérdései megzavarják. A Stuport ellenben sikeresen kivédi, és nem úgy tűnik, mintha nagyon beszélgetni szeretne az ikerfivérével. Viszont Eileen nem csak Jude-ot célozta, hanem a sötétmágiát űző alakot is, viszont ez a varázslat nagyon nem jön be. Egy olyan sötét aurába csapódik, ami a két asztalon fekvőt és őt öleli körbe, afféle sötét, érinthetetlen pajzsot idézve - legalább is egy ilyen bűbáj lepattan. És egyenesen visszasül Ronanre, és életre kel. Szóval Eileen lényegében az ártásával megkötözi Ronan és Jude kezét is. - Azt tesszük, amit tennünk kell, veled ellentétben! Még egy bejáratra se vagy képes ügyelni, persze, hogy nem vagy a beavatottak között… - mondja, aztán hátrafordul a lassan vakságot leküzdő Annabelle-re és a nyitott ajtóra, amin ezúttal Gerard és Daphne nyomulhat be - és a testvériségi, ha engedik neki.
A terem nagy, de azért így már kicsit szűkös, középen ott van a két asztal, a sötét mágus, aki egy könyvből olvas fel - és ezt a hármast egy sötét aura lengi körbe, alattuk egy rúnákkal tűzdelt pentagrammával, érezni a levegőben a mágia áramlását közöttük -, mellettük a megkötözött Jude. Az egyik ajtóhoz közelebb Ronan, Gina és Eileen, míg a másik ajtóhoz közelebb Annabelle, Daphne, Gerard, és a vélabájolt testvériségi. - Úgy sem tudjátok, hogyan is szólhatnátok közbe, inkább dőljetek hátra és nézzétek végig Grindelwald felemelkedését. - szólal meg Annabelle kihúzva magát, és mintha csak a szavait akarná alátámasztani minden, ami él és mozog, a két test felemelkedik az asztalról, egymás felé fordul, és mágia csap fel a szemükből és a szájukból egymás felé.
// Aki mágiát/képességet használ hozzászólás után kérem dobjon a Kockadobás fórumába 2 tízoldalú kockával!
Továbbra is használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van.
//
