2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Szent Pál-székesegyház (angolul: St.Paul's Cathedral) katedrális Londonban, a Cityben, a Ludgate Hill tetején, ami London legmagasabb pontja. Európa 5. legnagyobb temploma.
Időnként oldalra pillantok Gerardra, de sokkal inkább a tömeget fürkészem és csak akkor veszem észre az érkező lányt, amikor már a bemutatás következik, ezért kissé meg is látszik rajtam a meglepetés, majd egy kissé azért összeszükítem a szemeimet, a szemöldököm is enyhén felszökik. Azért annak mennyi esélye, hogy pont most keveredik ide valaki, aki ott volt annál az előző esetnél is? A tetejében egy civil, akinek lássuk be nem sok köze van egy nyomozáshoz. Nem csoda, ha sejteni vélek némi szándékosságot a jelenlétében és igen jól sejthető, hogy nem különösebben tetszik a dolog. - Fontos ügyben vagyunk itt, úgyhogy ha nem haragszol most sajnos nincs időnk hosszan beszélgetni. - röviden sem, hogy őszinte legyek, így is épp csak egy futó kézfogásra telik, aztán kiszúrom a jeleket a falakon, amik egyértelműen befelé mutatnak, így hát annak ellenére, hogy Gerard a hátsó bejáratot próbálná megkeresni átveszem tőle a levelet és a táskám mélyére süllyesztem gyorsan. Egy pillanat erejéig még Averyhez fordulok. - Örülök, hogy találkoztunk, mindig jó megismerni Gerard barátait, de... most nem alkalmas. - biccentek is neki egyet, majd egy szúrós pillantást vetek Gerardra, aztán elindulok a turistacsoport után kissé lemaradva, figyelve a jeleket, hogy odabent is találok-e még olyat, mint odakint, amit követhetünk. - A falakat figyeld, Grindelwald jelei több helyen is felbukkannak. Jó okkal vagyunk itt. - súgom oda kicsit közelebb hajolva, de egyébként igyekszem a bámészkodó túrista látszatát kelteni.
Úgy fest, hogy Daphne sokkal komolyabban veszi az ügyet, mintsem teázzunk útközben, vagy éppen péksütit vegyünk. Nem lepődöm meg, hogy máris azon nyomoz, amivel véletlenül belecsöppentem, ilyen az én szerencsém, de legalább ez egy olyan ügy, amelyben érintőlegesen képben vagyok. Éppen odaintenék Gináéknak, akik el is tűnnek a tömegben, így csak a Daphnetől kapott iratanyagot veszem át, és lapozok bele. Követem a tekintetét a falakon elhelyezett, de azért burkolt mintákra, már megint Gridelwald. Valószinűleg az ő követőibe botlottam legutóbb, így amikor Avery is feltűnik, mosolyogva intem közelebb, nehogy megijedjen, Daphne azért nem harap. - Avery, gyere csak. Ő itt Daphne, kedves barátom, és mentorom is egyben. Ő pedig Avery, a legutóbb a bálon ismerkedtünk meg, szerencsére nem esett bajunk. Nem zavarsz, legalábbis engem nem, de nem én mondom ki az utolsó szót, ő a főnök. – Pillantok a nő felé, nincsenek elvárásaim, ha úgy érzi, hogy Avery netán láb alatt lenne, vagy zavarná a nyomozást, akkor majd ő dönt, én teljes mértékben elfogadom, de addig is próbálok valami használhatót kiagyalni. Daphne elvárja tőlem az önálló döntéseket, mert zsenge aurorlétem ellenére nem függhetek mindig másoktól, ahogyan ő sem teszi, pont ez tetszett már az elején is benne, így hát meghozom a döntést, és elindulok, csak éppen nem a főbejárat felé, hanem szépen óvatosan hátrafelé, hátha ami idehozott minket, éppen ott tartogat valami meglepetést. Különben is, a bálon is az alagsorban kezdődtek az izgalmak. Ám ha Daphne felhívja a figyelmemet a pulzálásra, akkor a csoporttól lemaradva óvatosan követhetjük őket
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A Minisztérium el van veszve. Ezen nem lehet mit szépíteni. Azért hozzák nyilvánosságra a problémákat ilyen lassan, mert folyamatosan küzdenek az ellen, hogy lelepleződjön a teljes tanácstalanságuk. A testvériség, a hírek Grindelwaldról, a másik világ, amivel összefonódtak a szálak… Ez utóbbi olyan hatalmakat hozott a játékba, amivel végképp nem tudnak vetekedni.
Daphne-Avery-Gerard hármas összeverődik az épület mellett és Daphne nem veszi észre, hogy bárki figyelné őket itt kint. Viszont azt észreveszi a nézelődésben, hogy Gina és Eileen csatlakoznak egy turista csoporthoz minden probléma nélkül. Viszont mást is észrevesz. Más eddig itt még nem kereste a nyomait a Testvériségnek, de az ő szemét megkapja az épületen fel-fellelhető szimbolumok ismétlődése. Nem csak hogy véseteket lát, amik gyanúsan hasonlítanak a Halálos Ereklyékhez - többek között Grindelwald jelképéhez -, de egyéb mágiára utaló rúnák is. Olyanok, amiket ugyan meg nem értenek, de furcsán pulzálnak. És vezetnek valahova, pont abba az irányba befelé, amerre a csoport tart.
Gináék megindulnak a csoporttal, és ez a katedrális olyan sűrűn látogatottnak tűnik, hogy senkinek sem tűnnek fel. Ugyan egy templomról beszélünk, szóval a csoport nem olyan zajos, nem villannak a vakuk, az idegenvezető egy visszafogott kosztümös koravén kisasszony, aki mesél az építészetről, történelemről, mindenről, amiért az emberek ide érkezhettek. Sok kis járat van, de nem lehetnek biztosak abban, hogy melyiket kéne megkockáztatnunk, leválva a csoportról, nem választhatnak random. Illetve nyugodtan, de ki tudja azzal jól járnának-e.
// Határidő: Szeptember 19., éjfél (Mesélői hozzászólás szept. 20.) //
Azóta, hogy az a furcsa meghívás érkezett a Royal Albert Hallból, majd pedig az estély olyasmibe fordult át, amit legvadabb álmaimban sem gondoltam volna szinte szomjazom az összeesküvéselméleteket. Keresem őket a lapok hasábjain, elcsípett beszélgetésekben, mondhatni ez lett a hobbim. Persze nem beteges mértékben, de jó egy kicsit mást is találni az éttermi teendőkön kívül a mindennapokban. Néha Gerardnak is írtam egy-egy vad ötletemről, bár általában azért nem zaklattam ilyen hülyeségek miatt baglyokkal, hiszen hát azért ő mégis más körökben forog, mint én, nyilván van jobb dolga is, mint ezeket hallgatni. De az egyik viszontválasza azért elültette a fülemben a bogarat, s mit ad Merlin, mintegy "véletlenül" a minap éppen kedvem szottyant a városban sétálgatni, s épp idehoztak lépteim. Nem szándékozom lebuktatni Gerardot arra vonatkozólag, hogy leadta nekem a drótot, hiszen nem tudhatom, hogy mennyire hivatalos az egész. Egyszerűen csak odacsapódnék hozzá, ha.. Hm. Hölggyel van, így azért kínosabban is elsülhet egy melléje szegődés, marad hát az, hogy eldöntöm, futólag ráköszönök, aztán rajta a sor, hogy kényelme szerint tovafűzze a szálakat. Közben Eileent és Ginát észrevéve azért magasabbra szalad egy pillanatra a szemöldököm. Ők nem voltak ott a Royal Albert Hallban is? - Szia Gerard! - toppanok Gerard mellé, majd bocsánatkérő pillantást vetek Daphnera. Udvarias mosolyt is mellékelek hozzá. - Nem szeretnék zavarni, csak megörültem, hogy megpillantottam egy ismerős arcot. - magyarázkodom, majd a nőnek is köszönök. Kezet nyújtok felé. - Szia, Avery vagyok! És nyugodtan szóljatok, ha tűnjek el, nem akarok én lenni az elefánt, vagy ilyesmi. Bementek vagy csak körbesétáljátok az épületet?
Ez is egy szép nyári napnak ígérkezett, amikor elmehetek lófrálni kicsit a Tiltott rengetegbe, thesztrálokkal játszhatok, és csak úgy békésen önmagam lehetek. Egészen addig, amíg meg nem jelent Eileen, azzal a levéllel. Na puff. Ennyit a békés nyári napról. Most komolyan muszáj a mardekáros lánynak magával citálnia valami veszélyes és őrült dologba? Nekem meg muszáj vele mennem? Naná. Ha a RAH-ban történtekről van szó, akkor ostobán és meggondolatlanul nekem is fejest kell ugranom a veszélybe. De jó nekem. Az utcákat róva el se téveszthetnénk a célt. A Székesegyház azért elég kiemelkedő látványosság. Így a megállapításra, hogy nem soká ott vagyunk csak bólintok. Valóban. - Arra ugye nem kell emlékeztetnem, hogy legutóbb amikor egy levél nyomait követtük, egy pszichopata sorozatgyilkos barlangjában kötöttünk ki. - jegyzem meg némileg epésen, és kevéssé lelkesen. Na nem mintha maga a Székesegyház nem lenne lenyűgöző a maga kulturális, és vallási tekintetében, épp eléggé, hogy minden különösebb ok nélkül turistaként is felkeresse az ember, csak épp azóta a bizonyos VMS beli eset óta elég gyanakvó vagyok az ilyen levelekkel szemben. - Úgy látom más is szeret levél-csapdákba sétálni. - vonok vállat közönyösen arra, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek itt, azok közül akik akkor este a Royal Albert Hallban voltunk. - Na gyere, ha elég fürgék vagyunk, akkor észrevétlen odacsapódhatunk az órakor induló idegenvezetéses csoporthoz. Ki tudja, talán az idegenvezető mond valami értelmeset is, ami nyom lehet. Ostoba külföldi turistaként amúgy is könnyebb szaglászni.- ha a helyzet meg úgy kívánja majd észrevétlen leválunk az alibi csoportunktól. Legfeljebb, ha gond lenne majd előadom az "én rosszul beszélni angol, lenni én és enyém kuzina olasz turista, mi tévedni el véletlen, nagy gyönyörű templom... " című számot. Az sem gáz ha kerítenének egy olasz tolmácsot, bár kétlem, hogy ennyire foglalkoztatna bárkit is két eltévedt olasz csitri. Így a tömegen keresztül megindulok az idegenvezetésre váró csoportosulás felé. Vagy legalábbis az felé a csoport felé, akik esélyesen vezetőre várhatnak szerintem. Remélhetőleg Eileennel a nyomomban. Ha mázlink van talán sikerül a csoportba való beolvadás, és nem késsük le őket, és nem is tűnünk fel senkinek.
Reggel, a levelet bontogatva arra jutottam, hogy itt valami bűzlik - bármennyire is kapott maga a papír egy kis levendula-túladagolást. Legutóbb, amikor ismeretlentől származó postát kaptam, akkor is sikerült belekeverednem egy rejtélybe, éppen ezért jutott eszembe azonnal, hogy mi van, ha köze van egymáshoz a kettőnek? A tipp talált és süllyedt. Máris a jól ismert kérdőjelek jöttek, hogy ki küldhette ezt és miért, illetve hogy lehetséges-e, hogy az előző esemény rosszfiúi akarnak-e tőrbe csalni, vagy tényleg a jószándék vezérelte a feladót? Emiatt az első az volt, hogy utánajárjak, hogy aki szintén ott volt a bálon is, kapott-e levelet vagy sem. A nemleges válasz kissé meglepő volt. Ennek ellenére mégis Ginával együtt érkeztem a helyszínre, akivel a legutóbb is nyomozni kezdtünk. Egyrészt a biztonság is szempont, másrészt igazságtalan lenne egyedül menni, amikor jól tudom, hogy akadt ott bajtárs bőven. - Nemsoká ott vagyunk - állapítottam meg az egyik utca sarkánál befordulva, és nemsoká láthatóvá is váltak a katedrális tornyai. Annyi londoni térképet néztem át nap közben, hogy eltéveszteni se tudtuk volna. Furcsa mindenesetre, hogy egy muglikkal teli városrészre kellett jönnünk, ráadásul most, amikor még tömve van minden turistákkal meg járókelőkkel. - Mégsem csak mi vagyunk itt... - állapítottam meg, amikor közelebb érve a tömegben kiszúrtam egy ismerős arcot, egész pontosan Gerardét. Ezek szerint mégiscsak keveredik ide más is a Royal Albert Hallos csapatból, vagy az is lehet, hogy szimpla véletlen... de azt kétlem.
Hogy sokat hezitáltam-e azon, hogy megkerüljem azt a nőt? A parancsnokot igen, na de még sem szaladgálhatok mindennel hozzá, főleg ha azt nézzük, hogy a feje tetejére állt minden a minisztériumban és senki se tudja, hogy mihez kapjon. Érthető, csak az nem, hogy a Milleniumkor még miért nem értették, hogy nagy a baj és miért kellett ehhez majdnem egy év, bár persze tudjuk jól, hogy a fejesek hajlamosak a fejüket a homokba dugni az egyszerűség kedvéért bármennyire is szánalmas ez. Egyelőre persze én sem tudom mit keresek, vagy mi ez a levél és miért pont én kaptam ,vagy hogy más kapott-e és talán pont nem Gerardot kellene belekevernem, de még sem ültethetem be egy irodába, hogy ne legyen baja, ahogyan velem tették évekig. Ha mellettem van talán még mindig jobb, mintha netán egyedül vágja valamibe a fejszéjét, főleg hogy amilyen önfejű csoda, hogy a legutóbbi RAH-os eset után nem javasolták neki, hogy menjen vissza szépen a régi szakjára a Roxfortban. - Amit meséltél és aminek olvastam az aktáit... - a kezébe nyomom a levelet. Itt egyre többen vannak és így egyre kisebb az esély, hogy könnyen kiszúrhatják mit olvas. A legutóbbi esetem óta azért kezd lassan a hátamon is szemem lenni. Ki tudja, hogy ezúttal nem követ-e valaki. Gerard is láthatja, hogy komoly az ügy és nem nézelődni jöttünk, mert alig nézek rá inkább a tömeget fürkészem nem figyel-e minket valaki.
Pár ügyön már túl vagyunk Daphne-vel, akihez sikerült kiharcolni, hogy beosszanak. Néha úgy érzem, hogy a nő túlfélt, még nem nagyon mer komolyabb dolgokat rám bízni, még ha remekül is haladnak a tanulmányaim, de abban igaza van, hogy kissé későn kezdtem átképezni magamat, s nem egész életemben ide készültem. De hát nyomozónak lenni nem gondolom, hogy életveszélyes lenne, lehet, hogy csak a fejével dolgozik az ember, mint az az igazi zsenik, nem kell mindenkinek vérremenő párbajokat folytatnia. Mindenesetre a mostani délutánon szólt, hogy menjek vele, és majd útközben elmondja, hogy miről is van szó. A célpont a székesegyház, de semmi konkrétabbat nem árult el eddig, miért vagyunk itt. Tekintve, hogy semmit nem tudok az ügyről, ami miatt ő itt van, úgy öltöztem, hogy nagyjából univerzális legyen a külsőm. Nem a legelegánsabb felső, és sima vászonnadrág, de azért egy köznapi viseletre alkalmas nyakkendőt is húztam. Hallottam ezt-azt a minisztériumban a bűnüldözési osztályon Grindelwaldról, de nem kötöm össze, hogy talán most éppen miatta vagyunk itt. Kissé megkorran a gyomrom, kihagytuk az ötórai teát, amihez szoktam sütit is majszolgatn, de ilyen az auror élete, majd talán a végén bekapunk valamit. Már ha nem valami komoly ügybe csöppenünk, amit éhesen kell végignyomni, ki tudja, hogy meddig. Lassacskán odaérünk, így már nem lehet húzni tovább a dolgot. - Na elmondod, hogy mit keresünk itt? Vagy hogy mire számítasz tőlem? – Kérdezem a csajszit, aki egyébként továbbra is a szívem hölgye, de valahogy munkakapcsolattá szelídült a fellángolás, legalábbis ezt illik mutatnom, aztán majd meglátjuk, hátha egyszer ő is észreveszi, hogy már nem az a kölyök vagyok, aki annyira el volt keseredve azért, amit vele tettek, vagy mert éppen a menyasszonya elhagyta. Nem, azóta már sok idő eltelt, és ha én változom, talán ő is változik velem.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ugyan a Royal Albert Hallba meghívottaknak talán egyértelmű lehetett, de a Mágiaügyi Minisztérium csak a napokban erősítette meg az információt, miszerint Grindelwald valóban eltűnt a Nurmengard kastélyi fogságából. A közel százhúsz éves sötétmágus a rácsok között elveszthette hatalmának nagyrészét, így több, mint valószínű, hogy többen is segítettek neki a szökésben. Természetesen az Aurorok a bűnös tevékenységeket folytató Testvériségre gyanakszik, de semmi sincsen tisztázva, hatalmas a balhé a Minisztériumban és a napilapokban.
Senkinek nem sikerült felvennie a kapcsolatot Vanessával, ráadásul Shannát és Jacobot igen csak rövid prózáson tartják, hogy ne akarjanak magánakcióba kezdeni a Minisztérium felügyelete nélkül - ahogy sokan másokat.
Daphne és Eileen reggel egy-egy levelet kapott, kellemes levendulaillattal átitatott papírt, amin arra kéri őket valaki, hogy az auror parancsokat megkerülve kezdjenek el kutakodni, mert valami közeleg, valami rossz, és muszáj időben fényt deríteni a titkokra.
És a nyomok ide vezetnek, London mugli részének a belvárosába, az egyik legszebb nevezetességéhez, a Szent Pál-székesegyházhoz. Egészen pontosan a levél tartalma azt mondta, hogy itt is lehet egy lejárat, amilyen a RAH-ban. De hol? És hogyan sétáljanak be? Bűbájjal vagy turistaként?
Kora délután van, még nem szállt le az éj.
// Nos, üdvötlet a Nagymese következő fejezetén!
A két említett karakter szólhatott a többieknek, hogy ne meglepetésből keveredjenek bele a kalandba járókelőként, persze ez is egy opció.
Határidő: Szeptember 12., éjfél (Mesélői hozzászólás szept. 13.) //
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: St. Paul’s Cathedral 2019-09-05, 17:22
Szent Pál-székesegyház
A Szent Pál-székesegyház (angolul: St.Paul's Cathedral) katedrális Londonban, a Cityben, a Ludgate Hill tetején, ami London legmagasabb pontja. Európa 5. legnagyobb temploma.
