2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Szent Pál-székesegyház (angolul: St.Paul's Cathedral) katedrális Londonban, a Cityben, a Ludgate Hill tetején, ami London legmagasabb pontja. Európa 5. legnagyobb temploma.
A familiárist most kénytelenek vagyunk hátrahagyni, hiszen nem várható el, hogy a madarak bent repkedjenek a föld alatt. Vagy legalábbis épületen belül. Tehát a pisztolyt a földre szegezve indulnék a labirintus jelzés felé, de Daphne intézést megfogadom, és bólintok. – Rendben, akkor szisztematikusan vizsgálunk mindent. – Szólok vissza, átsorolva a könyv jelzésű felé, és ismét előre sietek, csapdák vagy sem, inkább én kapjak be valami komoly támadást, mint ő. Tudom, hogy képzettebb auror sokkal, mint én, de akkor is, valami hős megmentő érzésem van vele kapcsolatban, amióta sikerült kiszabadítani, és ez azóta is fennáll. Nem nagyon bízom most a pálcáink erejében sem, így amikor a színes lyukas mintákat nézve talán próbálhatnánk valami azonosító varázst, de kétlem, hogy sikerülne. Meglehet, Daphne már látott ilyet, hiszen ő régebb óta nyomoz mondjuk a színházigazgató után, én meg csak az aranyvérűek portfolóióját matekoztam mindeközen. – Nem látom bennük a logikát. Valamelyiket ismered? – Kérdezek vissza a nő irányába, a lyukak funcijója is kérdéses, hiszen ha itt kéne számot adnunk a tudásunkról, akkor elég rosszul állunk. Egyszerűbb lett volna, ha élő ellenfelet találunk, aztán sikerül vagy sem szembeszállni velük. Bár.. még az jut eszembe, ha itt is azok a más dimenzióbeli lények vannak, akikkel a múltkor megütköztünk, talán el is pusztították, bebázozták azokat, akik az épületben eredetileg voltak. Mégiscsak előveszem a pálcámat, és egy egyetemi varázslatot lövök el, amely mozgás és életéérzékelésre alkalmas, beazonosítja, hogy a hozzánk hasonló humanoidok merrefelé lehetnek. Igaz, a mozgásérzékelés figyelmeztethet arra is, ha mondjuk valami moccan a közelben.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Titkos járat - Lexikonok Daphne pálcája működik valamennyire, de vagy kicsit össze van zavarodva, vagy nincsenek túl jó kilátásaik, mert ahogy Gerard is említette, a pálca vagy egy tucat csapdát jelez, de a pontos helyzetüket sajnos nem. Figyelniük kell, hogy hova lépnek. A földön ugyan nincsenek a tipikus színes csempék, amiket kerülgetni kéne, de ahogy áthaladnak a könyves alagúton észreveszik, hogy a falakon különféle lukak szaladnak végig, látszólag rendszer nélkül, talán szellőzők, talán nem.
Ó, és nem szabad elfelejteni, hogy ahogy mindketten átértek - és a familiáris? -, mögöttük minden hang nélkül, csak valamiféle mágikus rezgést érzékelve, eltűnik a járat, csak falat látnak. Nincs visszaút. A falakon a lyukak körül, ha mernek közeledni, akkor különféle minták vonulnak, ugyanazok, mint amiket az épületen is láthattak, de akkor rengeteg minta volt, nehéz lett volna kiszűrni, hogy melyiknek van jelentősége. Most pedig csak ez az öt van, váltakozva, lyukkal a közepükön.
Gina ébresztője kicsit agresszívra sikerül, magától is felébredt volna Avery, de a repülősóra kipattannak a szemei, viszont képtelen azonnal beszámolni arról, hogy mi történt. Mindannyian egyértelműen látják, hogy a rúnának annyi, akárki akar hozzáérni, már semmi sem fog történni. Avery és Ronan szótlanok, egyik most tér magához, a másiknak meg fingja sincs, hogy mi a teendő, ha kiég a rúna. Talán még van is közöttük valami néma kommunikáció, ahogy próbálja Ronan megtippelni, hogy mit láthatott a lány. Talán lebukott? Ráadásul a kárpitnál eltűntek Daphne-ék? Utánamenjen? De hova? Mi van egyáltalán a kárpit mögött, miért kell állandóan itt sündörögnie valakinek védeni a bejáratot? Eileen figyeli Ronan reakcióit elég rendesen, így akármit is tesz a fiú, be kell olvadnia valahogy. Ugyan Gina ébresztget, de az ocelotja jelez neki, hogy Gerard és Daphne eltűnt a szemük elől, sőt, a macska a füle botját se mozdította Avery jelenetére, tökéletesen végignézte, hogy a páros hogyan ment be, már ha a diákok maguktól nem jönnének rá.
// Mostantól használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van.
Határidő: Október 22., éjfél (Mesélői október 23.)
Végül csak sikerül rájönnöm, hogy melyik jel is lesz, ami nekünk ezúttal szükséges így hamarosan feltárul előttünk az átjáró és hogy vajon lesz-e szükségünk erősítésre? Talán... de nem csődíthetünk ide már előre aurorokat, mert akkor fuccs a kutatásnak. Elég hamar kiszúrnának több aurort is az épületben, így viszont valószínűleg kisebb eséllyel vesznek észre minket és most erre van szükség. Így sem tudhatjuk, hogy azzal, hogy kinyitottuk az átjárót nem aktiváltunk-e valamiféle vészjelzést, esetleg csapdát, vagy bármi mást. Jobb mindenre felkészülni. - És az sem árt, ha igyekszünk. Nem tudni a bejutásunk nem kelti e fel valakinek a figyelmét. - teszem még hozzá egy halvány mosollyal, ahogyan bevág elém. Értem én, hogy harcias és lelkes, de mégis csak fiatal és kezdő hozzám képest, mégis úgy fest mintha minimum védeni akarna azzal, hogy előre tört és ezúttal nem szúrom le miatta, inkább a kezembe kerül a pálcám, hogy teszteljem vajon ahogy beléptünk a mágikus erőnk változott-e és, hogy érzékelek-e csapdákat. Abban sem vagyok biztos, hogy jó ötlet csak úgy egy irányba elindulni és nem kellene átgondolni a dolgot. - Sejtelmem sincs, de biztos, hogy nem véletlenül van itt a járat és valószínűleg összeköttetésben áll a többivel is, mint ahol voltatok, de ne rohanj úgy. - szólalok meg mielőtt még tovább sietne a folyosón gondolkodás nélkül. - A könyv tudást jelenthet, a labirintus talán az átjáróhoz vezet a többi hasonló alagúthoz... nekünk pedig ezúttal a tudás hasznosabb lenne. - nem szeretnék megállni vitázni, de határozottan úgy vélem, hogy nem jó irányba indult el. - Visszajöhetünk ezt az utat is megnézni. - teszem még hozzá, de én a másik irányba szeretnék elindulni, úgyhogy remélem Gerard hallgat rám és ez esetben a könyv és nem a labirintus lesz a választás célpontja és arra indulunk tovább.
Mondanám, hogy érdeklődéssel hallgatom Ronant, de valami azt súgja, ez csak ködösítés. Egy mondabeli nem létező személy mégis hogy sétafikálhat a RAH épületében? Valami nem kerek a sztoriban. Csakhogy nem igen van időm ezen elfilozofálni, mert Avery benyúl mögöttem a tenyérlenyomatba. Pazar. Reflexszerű mozdulattal kapom el, és fektetem a földre, mivel én voltam hozzá a legközelebb. És így legalább a fájdalmas becsapódástól megkímélem. Kisebb káromkodás közben próbálom meg eszméletére pofozgatni, illetve, ha az nem megy elsőre, akkor a tér tágított oldaltáskámból egy kisebb üvegcsét dugok az orra alá. Ammónium-karbonát. Közismertebb nevén repülősó. A szúrós szagtól magához kell térnie. - Jól vagy te összerakva? Ott ahonnan én jöttem ezt hívják öngyilkos hülyeségnek. Mond hogy legalább valami használhatót is láttál. - kezdem korholni a magához térő lányt, mit sem törődve vele, hogy valójában ő lehet pár évvel idősebb nálam. Tudtam, hogy rossz ötlet megérinteni, mielőtt megvizsgálnánk részletesebben azokat az ismeretlen jelentésű rúnákat. Fenébe. A jövőben jobban oda kell figyelnem erre a lányra is, nehogy újra butaságot csináljon, és veszélybe sodorjon minket. Dupla fenébe. Mindenesetre, most már érdeklődve nézek Averyre válaszért. Eközben persze sikeresen elfeledkezem Ronanról, és arról is, hogy a másik csapatot szemmel tartsam. Így az eltűnésük sem igazán tűnik fel. Mégha csak pár méterrel voltak is arrébb. Nem úgy mint Ocelot, aki bár éppen egy békésen fetrengő lusta macska benyomását kelti, azért élénken nézelődik a környezetében. Akárhogy is, most már mindegy. Segítek talpra állni Averynek. Annak függvényében pedig, amit mond jobb lesz gyorsan eldönteni merre tovább. Csak remélhetjük, hogy nem vontunk magunkra nagyobb figyelmet a kelleténél. Ámbár eddig minden békésnek tűnik. Tulajdonképpen lassan a békés is gyanús lesz számomra. Ehh... kezdek belecsavarodni a paranoiámba. Jobb is lesz lapozni, és elindulni valamerre.
Érdeklődve hallgattam Ronan magyarázatát arról, hogy kiféle-miféle is ez a Cethlion... Ám az mindenképp furcsa, hogy ha egy mitológiai alakról beszél, akkor hogyan láthattuk a Royal Albert Hallban?! Aligha lehet ugyanaz a személy, és a gyanúmban Avery kérdezősködése is megerősített. Ugyan ő nem volt ott az irodában, amikor láttuk, de az ábrázolás pontatlansága igencsak fura. - Aha... ez érdekes - mondtam, mintha nem gyanakodnék, teljesen természetesen. - Van pontosabb oka annak, hogy ő miért pont ebben az épületben van? - kérdeztem, mintha tényleg az érdekelne, van-e valami helybéli kötődése az istennőnek a templomhoz, vagy véletlenszerűen került ide a szobra, de valójában inkább arra vártam, mond-e a srác valami olyat, ami gyanús vagy összekapcsolható a RAH-ban látott szőkével. A kérdezősködésből az zökkent ki, hogy az előbb is szemlélt rúnát - amit Ronan szemmel láthatóan elérni próbált Ginán keresztül - végül négyünk közül Avery érintette meg. Időben nem kapcsoltam elég hamar, hogy felfogjam az esését, de amikor összecsuklott előttünk, azonnal ugrottam a rémisztő helyzet ellenére is. Szerencsére hamar magához tér, de miközben vele foglalkozom - és azzal, hogy ezután esetleg miféle tapasztalatokról számol be -, azért a fél szemem Ronanen tartom, hogy ha bármi olyat tesz, ami negatív kimenetelt sejtet, közbeléphessek még időben.
Bólintok Daphne-nek, akkor nincsen erősítés, magunkra számítunk csak. Ám ha balul sülne el a dolog, igenis érdemes jelezni, vagy menekülni, a bankár ösztöneim még mindig élnek annyira, hogy legyek bár griffendéles, nem kockáztatok feleslegesen. Ez alól egyetlen kivétel volt; amikor Daphnét mentem el megmenteni. Akkor úgy éreztem, kerül amibe kerül, viszonoznom kell, hogy úgy kiállt értem. Most pedig már együtt dolgozunk. S bár ő a tapasztaltabb, volt már, amiben én bizonyultam ügyesebbnek. Miközben Daphne gondolkozik, és én tartom a frontot, látom, hogy Avery becsatlakozott a többi diákhoz, és valami szobrot nézegetnek. A hollóhátas srácot csak látásból ismerem, de véletlenül pont tőle kapok el egy foszlányt a tó hölgyéről. Ezen akaratlanul elmosolyodom. A legtöbb brit fiú áhitattal csüngött a pendragon-mondakör meséin kiskorában, ráadásul Merlin még a csokibékás kártyákban is megtalálható. Valahogy mindenki a csóró kis Arthur helyébe gondolta magát, a nincstelen árváéba, aki a senkiből lett király. Na okés, azért volt ott származás is, de a lényegen nem változtat. Én azért közel sem vagyok ennyire kiválasztott, bár a sorsom nekem is ködbe burkolózik, lévén még nem sikerült a szüleimmel átbeszélni, hogy miért is vagyok véla, amikor tudtommal ők nem. Ez az egész testvériséges dolog nekem még ködös, de mintha ők rabolták volna el Daphnét, mert utánuk nyomozott, volt valami színházigazgató is, meg az a szakállas állat, akivel Solomon iszapbírkózott, de végül én falhoz kentem, háh! Ha Daphne megnyomja a kelta keresztet, és bent vagyunk, akkor már nem látjuk a kinti incidenst, csak azt, hogy a kamra feltárul, és óvatosan lépdelünk előre. Beelőzöm a nőt, világítanunk nem kell, de a pisztolyt azért lefelé tartva araszolok előre. – Kevés alkalommal voltam terepen, ám számos ereklyét ástak el átokkal övezett barlangokba. Figyelj, hogy hová lépsz, vagy hogy mozognak-e a falak. – Ha elérünk az elágazáshoz, automatikusan a labirintus jelű felé indulok, a múltkor ugyan nem volt jó ómen, amikor a mélyben megtaláltuk azt a szörnyet, aki nyitogatta a túlvilági kapukat de most hogy itt van Daphne, nincsen félnivalóm. Mivel a varázserőm ki tudja, hogy működik-e, marad a pisztoly, no meg az anyagmanipuláló képesség, ami eddig mindig kihúzott a csávából. Suttogóra veszem a figurát. – És mondd csak Daphne, mit fogunk itt találni? – Kérdezem, hátha van tippje.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A két helyszín ugyan csak néhány lépésről van egymástól, ám…
Falikárpit - Átjáró
Ronan éppen úgy diák Daphne és Gerard szemében, mint akárki más a másik csapatból, maximum az feltűnő, hogy pasi csapódik oda egy lány csapathoz. Közel egy idősek is Gerarddal, szóval akár ismerhetik is egymást az iskolából. Senki más nincsen, aki feltűnne, vagy aki még szóba jöhetne, az emberek jönnek és mennek, csak a papok és a turistacsoport vezető vénkisasszonyok az állandóak. Viszont ahogy kutat az elméjében rájön, hogy minden, amit a Testvériség tagjainak a személyiségéről tudnak, az az, hogy a csoporton belül csak és kizárólag álneveket használnak, és ez az álnév nem is lehetne ennél nacionalistább - a kelta mitológia hírességei és istenségei. Tehát a három kereszt közül egészen biztos, hogy a keltát kell lenyomniuk, hogy feltáruljon a kapu. És ha ezt megteszik, akkor a kárpit felsejlik, aztán egy járat tárul fel előttük, ami le vezet egy nagyon régi folyosón, a falon régi fáklyákkal, ugyanolyan díszítésekkel, amiket kint láthattak a katedrálison, de kevesebb a keresztény jegy, és több a mágikus. Ha bemennek, akkor a fáklyák maguktól égni kezdenek és kísértetes fényben világítanak meg mindent és úgy körülbelül öt perc után egy elágazásba botlanak, jobb és bal, ugyanolyannak tűnnek a járatok, de az egyiknek a falán egy könyv alak van, a másikon egy kacskaringózó forma, talán egy labirintus felülnézetből.
Cethlion szobra - Rúna
A fiatalok mitológiai ismereteket cserélnek, de nyilvánvaló, hogy ugyan tényleg úgy van öltözve a szobor, és az a felirata, hogy Cethlion, de ez az a szőke nő az RAH-ból. Ronan észrevétlen közel kerülne, Gina pedig élő pajzsot állít az útba - önmagát. De arra senki se számított, hogy Avery lesz az, aki odakerül a jelhez és megérinti. Mikor a keze hozzáér a rúnához villámcsapásszerű érzés szalad át, és a szemei kifordulnak, mintha látomás érné. A rúna villanásokban küld képeket neki, Grindelwald jelét, egy csapat köpenyes embert, a falikárpitot, a rúna funkciója is beleég az elméjébe - ez egy vészjelző, ha megnyomja a megfelelő személy, a Testvériség Őrszeme, akkor azonnal jelez nekik, hogy valaki a (z egyik) rejtekhelyük környékékén ólálkodik és jöjjön erősítés. De mi van akkor, ha nem az Őrszem érinti meg? Néhány pillanat csak, ameddig jönnek a képek, de ahogy vége szakad egy percre elveszti az eszméletét és összecsuklik a többiek előtt - szerencsére a katedrálisban senki se veszi észre ezt sem, mint semmit, amit a szobor környékén csinálnak. Amikor felébred a lány nem lehet biztos benne, hogy aktiválta a rúnát és érkezik a Testvériség, vagy sem, de a rúna megtört és mire felocsúdnak mindannyian, addigra Daphne és Gerard már eltűnt a kárpitnál, gyaníthatólag egy titkos járatot találva.
// Mostantól használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van.
Határidő: Október 13., éjfél (Mesélői október 14.)//
Rúnaismeretből egy nagy nulla, amire emlékszem, így nem vagyok ki a vízből azzal, hogy látok valamit, de tudjam is mit látok. Hagyatkozom hát arra, hogy figyelem a lányok és a srác beszélgetését, de még mielőtt ezt megtenném, azért az idetoppanót udvariasan köszöntöm. - Szia! A múltkor a lányoknak is elfelejtettem bemutatkozni, nem akarok megint ilyen fatális hibát véteni. Avery Woodckck. Hát te? - nyújtok kezet Ronannek. A nevem egyébként semmi extrát nem árulhat el rólam, hacsak nem a Kilenc Élet nevezetű étteremhez tudja kötni, bár emlékeznék rá, ha törzsvendég lenne ott, szóval.. a bemutatkozásom célja csupán annyi, hogy eloszlassak minden lehetséges gyanakodást. egyszerű lány vagyok, ki semmit - még tulajdon személyazonosságát - sem rejteget. S minél egyszerűbbnek tűnök, annál kevésbé fog majd gyanús lenni, ha itt szimatolok egy kicsit, ugyebár. - Cethlion nem egy ír istennő volt, egyike a tengeristenségeknek közöttük? Vagyis.. a formorianoknak a kampósfogú istennője, aki megjósolta népe bukását a Tuatha De Dannan számára. Ha így van, akkor nem épp hiteles az adaptáció. - lovagolok magam is a szobor nevén és térek rá látszólagos érdeklődéssel a fogszerkezetére, amolyan időhúzásból. Kezd érdekelni, hogy mi ez a játék a rúnákkal, amit Gina és Ronan művelnek. Csak a vak nem venné észre ezt az ideáll-odaáll csikicsukit. Hirtelen ötlettől vezérelve Gina mögött benyúlva megpróbálom a rúnát megérinteni, ha tudom. Nyilván nem lökdösődöm, de mivel tőlem ilyesmire nem számít, talán sikerül kivitelezzem a mozdulatot. Mi bajom lehet belőle? Csak nem harapja le a kezem.. de legalább hátha kiderül miért is lehet ez olyan érdekes.
Úgy tűnik, pont nem azt a hatást érem el amit akarok. Főleg mikor a vöröske neki áll taktikázni meg helyezkedni, hogy kitakarja a rúnát, amire egyébként tökéletesen rálátnék a feje felett. Noha úgy teszek, mintha nem venném észre a gesztust se meg amit takargat azt sem. A kérdésre meg a szemekre figyelek. Eileen felé fordulok ha már ő kérdezett először és úgy válaszolok neki/k. - Cethlion, a Tó úrnőjének alakja. Ide épp ő került. De sok katedrálisban vannak hasonló mondabeli szobrok. Mind ugyanannak állítanak emléket; Azoknak a boszorkányüldözések idején ténykedő mártíroknak, akik békekövetekként az üldözés végét akarták. - Vállat vonok. Teljesen általános információként közlöm, valós alapokra építkezve. Holott ennek a szobornak sajna pont semmi köze a többi katedrálisban elszórtan fellelhető mártírok emlékét őrző portrékhoz. Voltaképp az iskolatársaimmal társalgok, így az ég világon semmi feszültség nincs bennem. Közben magamban rohadtul az után kutatok, hogy miféle más módszer lehetne arra, hogy jelezzek. Ki fogok csúszni az időből. Igaz csak másfél aurorról két diáktársról meg egy civil varázshasználóról van szó... De mi van ha mégsem..?
Ami a rúnaismereti tudásom illeti, nos a jegyeim természetesen kitűnőek, de nem is fárasztom magam azzal, hogy a kötelezően túlmenően is foglalkozzam a témával. Így nem kifejezetten a szakterületem. Így Eileen kérdésére csak megrázom a fejem. A mimikám pontosan mutatja, hogy kb. ugyanannyira ismerős számomra a dolog, mint számára. A feltűnő lenyomat ugyan elég csábító, hogy beletenyereljek, de egyelőre mégse tenném. Jobb az óvatosság, semmint olyat magunkra szabadítani, amiről fogalmunk sincs mi is.... Ekkor tűnik fel egy új srác. Ismerős a képe, de nem tudnám hova tenni. Talán a suliból. Elég sokan járunk oda na. A tekintetem Ocelot és a srác közt cikázik egy percig, hogy végül utóbbin állapodjon meg. Elég gyanúsnak tartom, hogy a nagymacska nem kezdett morogni, és fújni rá. Alapvetően mindenkire morog, és fúj, aki idegen számra, és felém közelít. Akármilyen szándékkal is... Ki tudja talán a szobor bűvköre hat rá is. Meg a meg-megremegő álcázására is. Mivel én nem ronthattam el ezt a bűbájt, az egyetlen értelmes magyarázat, hogy a szobor is egyfajta álcázómezőt generál maga körül, így a muglik nem is látják. Ezt alátámasztja a csoport, és a vezető viselkedése is, akik úgy sétáltak el a kőképződmény mellett, mintha ott se lenne. Valószínű a két álcázóbűbáj interferál egymással, és azért a meg-megremegő álca a macskámnál. Elgondolkodom, hogy levegyem-e a bűbájt a nagymacskáról, de végül úgy döntök kicsit később, ha esetleg már tényleg nem kerülhetünk véletlen se mugli szem elé. Marad viszont a srác. Elég gyanakvó tekintettel nézegetem. De kíváncsi is vagyok, hogy mit válaszol Eileen kérdésére. Közben pedig úgy lépek egyet oldalra, hogy telibe takarjam a rúnát a srác elöl. Így ha meg akarná érinteni, vagy egyéb módon csapdába ejteni vele, ahhoz elég látványosan kellene arrébb lökdösnie. Sajnos nem igazán tűnök úgy, mintha arrébb akarnék állni, mert unom a szobor nézegetést. Sőt. Elég sajnálatos, de már túl vagyok azon a ponton, hogy bárkiben csak úgy megbízzak, aki véletlen idekever mellénk. Lehet a srác báránybőrbe bújt farkas, és amíg nem bizonyítja az ellenkezőjét ekként kezelendő. Bármit jelez, vagy nem jelez Ocelot. - Szóval ki is ez a Cethlion? Érdekelne a története.- fűzöm hozzá végül mintegy mellékesen.
Gyanús szobrok helyett egy rúnán akad meg a szemem, legalábbis annak tűnik. Hiába vagyok jó rúnaismeretből, ez nem tűnik ismerősnek sem az órán tanultakból, sem azok közül, amiket én magam fedeztem fel a könyvtárban. - Ez különös - állapítottam meg. - Neked ismerős? - pillantottam Ginára, hátha neki többet mondanak a szimbólumok, illetve ha eddigre Avery is csatlakozott, hozzá is szólt a kérdésem. A lenyomat feltűnik - vajon miféle hatása lenne, ha megérinteném? Hívogat, hogy megtegyem, de pont annyira tűnik csapdának, hogy elbizonytalanítson efelől a szándék felől. Illetve közben a mögülünk jövő hang is "megzavar". Megfordulok a tengelyem körül, így a hang tulajdonosára nézve. A srác ismerősnek tűnik, mintha láttam volna már a Roxfortban. - Cethlion? - kérdeztem vissza. Máris eggyel több infó a semminél, amennyit a csoportvezetőtől megtudhattunk. - Tudsz róla valamit? - tettem fel az ártatlan kérdést. Akármelyik oldalon áll, akár bízhatunk benne, akár nem, valamivel biztos szolgálhat. Nem lehet véletlen, hogy tudja az ábrázolt személy nevét, akármennyire furcsa is. Én kíváncsian hallgatom...
A jeleket nézegetem, de nem jutok többre, mint hogy eléggé vegyesek és sokrétűek, de annyi biztos hogy van itt valami. Az viszont túlságosan feltűnő lenne, ha erővel próbálnánk átjutni és félek, hogy nem is igen működne a dolog. Egyelőre tehát okoskodni próbálunk, kicsit hátrébb is lépek, hogy azért körülnézzek mi merre hány méter, netán mit csinál a fiatal lány, akivel az előbb beszéltünk pár szót. Amíg tehát Gerard vizsgálódik vajon megakad a szemem a másik csapat ügyködésén és a mellettük feltűnő idegen alakon? Csak akkor fordulok vissza, amikor Gerard megszólal. - Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne és támogatnák, hogy eleve úgy jöttünk ide senkinek se szóltunk. - jó hát lássuk be van bennem egy adag renitens viselkedés, de az is tény van bőven vaj a fejemen, hogy ne kockáztassak. Az is lehet, hogy semmit se találunk, viszont ha ide csődítjük a fél auror parancsnokságot, akkor biztos, hogy annyi az egésznek. Ha csak megpróbálunk csendben kutakodni, akkor nagyobb eséllyel érhetünk el bármit is. - Én is érzem, talán a hely miatt, akkor viszont még jobban oda kell figyelni mit teszünk. - rendes varázserő nélkül mégis csak jóval kiszolgáltatottabb a mágus, főleg akkor, ha aki itt van már eleve felkészült arra, hogy ilyen helyen is boldoguljon. Közben cserélek Gerarddal és amennyiben kiszúrtam Averyéket, meg az idegent, akkor Gerard figyelmét is felhívom rájuk, hogy tartsa szemmel őket, amíg én próbálok kutakodni a régen tanultakban és a Testvériségről olvasott információk között, hátha valami eszembe jut, ami eddig még nem. Vajon mit jelentenek a jelek és mi lehet közöttük az összefüggés?
Hümmentve bólintok, amikor Daphne óvatosságra int, ügyeskedem én rendesen, biztos a keze, még ha bankárként nem feltétlenül kellett ilyen anyagokkal foglalkozom, de előfordult, hogy a koboldok rám bíztak azonosítási feladatot, amikor sikerült beszerezni valami értékesnek látszó ereklyét. Olykor körülnézek, pedig Daphne őrködik, ha meglepne valaki minket az az ő sara lesz. A csoportot már nem figyelem, nem tudunk most Gináékra is óvó szemmel nézni, hiszen nem szakadhatunk kétfelé, csupán bízom benne, hogy azok a diákok, akik láttak minket, segítséget kérnek, ha felmerülne, vagy Averynek van annyi esze, hogy visszasiet az aurornő lekoptatása ellenére is, ha úgy alakulna. Csak nem áll fent a női dac, hogy csakazért sem. A porral nem sokra jutok, a keresztényformák meggyőzőek, de itt másról is szó van, a három különböző nép mintha tényleg összefüggene. Ha Grindelwald miatt vagyunk itt, lehetséges, hogy annak idején a sötét mágus annyira járta a várost, hogy itt is, ott is szerzett magának követőket. - Egyetértek. Nem kéne erősítést hívni? – Pillantok vissza a társamra, feladván a próbálkozást, láthatóan a lejáró más módon van lezárva, mintsem gombokat nyomogassak. Tudom, hogy Daphne elég magányos típus, az is csoda, hogy engem maga mellé vett, meg picit hátrányban is van a parancsnokságon, hogy szép, meg nő is, ezért nem jut előre, így aztán kénytelen egyedül eredményeket felmutatni. De most itt vagyok neki én. – Érzem, hogy gyengül a varázserőm. Viszont itt a pisztolyom, mint mindig. – Paskolom meg az övemet, ahol a fegyver van eldugva. Daphne-ra hagyom most az agymunkát, ő járatosabb az elméleti összefüggésekben, én csak akkor, ha számokról, vagy az értékesítésről van szó. Addig viszont helyet cserélek vele, most én figyelek arra, hogy nem jön-e valaki, a pisztolyt pedig óvatosan a kezembe csúsztatom.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A két helyszín ugyan csak néhány lépésről van egymástól, ám…
Falikárpit - Átjáró
Daphne és Gerard problémába botlik, amikor nem sikerül rájönniük a kapu nyitjára, de minél tovább nézik - Gerard ereklyevadász szakos múltja miatt, illetve Daphne előtudása miatt az aktákból -, annál jobban kiemelkednek a jelek, és rájönnek, hogy nem az összes keresztény forma. Egyiptomi, Máltai, és Kelta jelkép feszül a kárpiton, és sajnos a por Gerardnak nem segít, itt nem lehet kiskapuval átjutni. Viszont ha már beazonosították, hogy milyen népre utalnak a “keresztformák”, akkor talán már tovább tudják pörgetni a gondolatfolyamot, hogy kik után is nyomoznak. Arra mondjuk jó ez a próba, hogy rájöjjenek, hogy a templom területén kicsit másként - vagy talán egyáltalán nem? - úgy hatnak az eszközeik, mint kéne. Mintha valami elfedné a varázserejüket. Nagyobb veszélyt sem a kistestű sólyom, sem Daphne nem szúr ki, az emberek hömpölyögnek, jönnek-mennek.
Cethlion szobra - Rúna
A lányok nagyon nézelődnek, a női alak nem tűnik mozgó varázsszobornak, szóval nem csap oda, illetve úgy tűnik, hogy ahogy a figyelmüket erre a kiállítási tárgyra függesztik, valahogy “kikerülnek” a muglik látómezejéből. Mindenkinek átsiklik rajtuk a tekintetük, ahogy a vénkisasszony se mesélt erről semmit sem. Ginának a bűbája néhányszor megrebeg, mintha le akarná dobni magáról az álcázást az ocelot - persze nem szándékosan -, de mivel bekerültek a szobor bűvkörébe, valószínűleg ha bivaly lenne se tűnne fel senkinek jelenleg. Eileen nem talál több gyanús arcú szobrot, ellenben ahogy körbejárják, találnak a falon egy rúnakört, bonyolult motívumokkal, ami csak nyomokban hasonlít az iskolai rúnaismerethez, nagyrészt teljesen idegen és fogalmuk sincsen, hogy mit is jelenthet valójában, csak azt tudják, hogy nem egy krikszkraksz, tényleg mágikus hatalma van, ami aktiválható. Halványan kirajzolódik egy tenyérlenyomat a közepén, valószínűleg nem pálcavarázzsal kell aktiválni, ami azért még mindig szokatlan mágiamód. Ronan csatlakozik egy laza odakeveredéssel, és mivel semmi ártó szándék nincsen benne, ezért az ocelot nem kezd el morogni, vagy fújni, vagy akármivel is jelezne Ginának, hogy baj van. Ellenben mind a három lánynak gyanúsan ismerős lesz, ugyan mivel egy iskolába járnak, talán asszociálhatnak erre is az RAH helyett.
// Mostantól használható az arany/ezüst/bronz medál. Ugyan a mai reggel rajtam csúszott el, de kérek mindenkit, hogy igyekezzetek írni ahogy tudtok, hogy ne nyúljon el annál tovább, mint amennyire az időnkívüli mesék általában.
Október 8-13-ig Rómában vagyok, szóval a gyorsaságotoktól fog függni, hogy sikerül-e addig több kört kipörgetnünk, hetedikén még tudok írni este.
Határidő: Október 2., éjfél (Mesélői október 3.)//
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2019-09-25, 18:38
Mielőtt megindulnék a szoborhoz, hogy tudjak jelezni bárkinek is, igencsak szemet szúr, hogy ott legyeskednek körülötte hárman is. Oké ennél jobban nem is lehetnének útban... Két gondolat ötlik fel bennem, az egyik, hogy oda megyek a saját fejemmel és tehetek úgy mint aki véletlen verődött arra. Hiszen arról, hogy a testvérem a RAH-ban volt aznap, én is Camulos-tól tudtam meg. Ha más is tudna róla, azóta már rég kihallgatások során mentünk volna át. Vagy neki állok trükközni... Amire egyre kevesebb idő van, úgyhogy csak szemet forgatok, a karzatról leérve egy félre eső falrésznél megtorpanva leveszem az álcázó bűbájt és megyek tovább. Ügyelek, hogy ne átcsörtessek egyenesen hozzájuk, hanem a szélen haladjak a képeket nézegetve. Épp olyan "turistaként" akár csak ők. Reménykedem benne, hogy elvesztik idő közben az érdeklődésüket a szobor iránt, mert az rájuk se bagózik... Remélem! Ha ez megtörténik akkor várok míg távolodnak és utána cselekszem, ha nem történik meg... Nos akkor a következőt teszem. Egyébként kellően átlagosan nézek ki, farmer, póló, rá egy egyszerű sötét kockás ing. Nem sikerült áldozatul esnem a "nem tud mugli módra öltözködni" hatásnak. Mikor mögéjük keveredek úgy teszek, mintha elsőre nem is venném észre őket és bőven lenne más amit nézhetek, amúgy sem beszélgettem egyikkel sem előtte sem. Nem fogok csak úgy rájuk köszönni hogy "HALIMIZU?!" Ha nem tűnök fel én sem egyiknek sem, kénytelen vagyok mégis kezdeményezni. Így kiszakadok a tettetett elmélkedésemből és észre veszem őket, majd oda lépek hozzájuk. - Áh látom megtaláltátok Cethlion szobrát. - közlök csak ennyit teljes nyugalommal és közelebb is lépek. Többet viszont akkor mondok róla, ha kérdeznek. El kell jutnom a rúnához valahogy... Ha bemutatom nekik a "szobrot" talán lankad az érdeklődésük és tovább állnak.
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2019-09-25, 15:42
A sok szövegelés közt nem tudott nem szemet szúrni, hogy a csoportvezető mintha teljesen figyelmen kívül hagyná az egyik szobrot. Méghozzá pont azt, amelyik annyira emlékeztet valakire... - De, azt hiszem, ez tényleg az - szállok be Gina játékába. Egyértelmű, hogy neki is leesett a hasonlóság. Mit hasonlóság; egész biztos vagyok benne, hogy a szobor a RAH-ban látott nőről van mintázva. Már csak az a kérdés, hogy miért. - Nem is gondoltam volna, hogy itt is találkozhatunk ezzel a stílussal - tettem hozzá kétértelműen. Mindeközben rápillantok Averyre, jelezvey hogy ha van kedve, csatlakozhat hozzánk, semmint udvariasan kerülgessük egymást, amikor tudjuk, hogy ugyanazért vagyunk itt és ugyanabban az ügyben nyomozunk. Kíváncsi lennék, hogy a szobor látható-e mondjuk mugli szemeknek, netan az egész csak egy varázslat, ami minket akar megtéveszteni, vagy éppen a modellként szolgáló nő nem figyel-e a szemén keresztül... Sok mindent el tudok képzelni ezzel kapcsolatban. Mindenesetre több mint gyanús. Emiatt automatikusan jobban szemügyre veszem, észreveszek-e rajta valamit, ami jel lehet, ami bizonyítja vagy cáfolja az össszeesküvés-elméleteimet, és lopva szétnézek a többi szobor közt is a közelben, nincs-e esetleg olyan, amelyik egy másik ugyanott látott személyre hajaz.
Egy darabig követjük az alibi csoportot, aztán meglátunk valami érdekeset. Esküdni mernék, hogy láttam már azt a szobrot. Csak akkor épp elég elevennek tűnt. Az is gyanús lehetne éppen, hogy az idegenvezető eddig minden jelentéktelen kavicsnál megállt regélni, ez mellett a szobor mellett meg egyszerűen elsiklik. Egy pillanatig felmerül bennem a gondolat, hogy rákérdezek az idegenvezetőnél a szobor eredettörténetére, de aztán elvetem, mert vagy nem tud hasznosat, vagy nem fogja úgysem elárulni, inkább megkerülné a kérdést. Így hagyom tovább haladni a csoportot, és inkább Avery felé biccentek. - Valóban szép. Olyan ismerős ez a szobrászati stílus. Neked nem? Nem erre az irányzatra mondta a művészettörténet tanárunk, hogy több jellegzetes épületben is megtalálhatóak az ilyen stílusú szobrok? - fordulok Eileen felé mintegy szórakozottan csevegve. Persze a mardekáros lány már jól tudhatja, hogy valójában a kérdésbe bújtatott valódi kérdés, hogy "Nem ez a nő szelelt el a RAH beli szobából? Szerintem ez gyanús, szerinted?" Persze én is elkezdem alaposabban szemre vételezni a szobrot. Hátha rejt valami titkot, amit felfedhetünk. A művészettörténet nem az én asztalom. Dany valószínűleg már elregélte volna az egész katedrális összes építészeti és művészeti jellemvonásait. Én inkább csak alibiből tettem fel ilyen formán Eileennek a kérdést. Túl sok itt a járókelő mugli. Előttük még sem beszélhetek nyíltan a RAH-ban történt eseményekről. Igaz az esetleges flangáló varázshasználók előtt sem, akik nem voltak ott akkor. Mindenesetre kiinduló pontnak jó lehet a szobor. Igazán kár, hogy mivel a művészet úgy általánosságban nem írható le matematikai egyenletekkel, vagy logikai rendszerekkel, így számomra funkcionálisan nehezen értelmezhető dolgokat képez. Ami talán a kezdeti lépéseknél hátrány lehet, de ha már kiderül kivel, és vagy mivel állunk szembe ez úgysem fog számítani. Mindeközben Ocelot is nézelődik. Vagy inkább figyeli, hogy nem figyel-e minket valaki. Na persze a közönséges járókelők számára a nagymacska pusztán egy véletlen beszabadult közönséges kóbor macska benyomását kelti, hála az álcázó bűbájnak, amit még az indulás előtt szórtam rá. Egyedül Eileen számára mutatja a valódi alakját, aki ugye jelen volt a bűbáj végrehajtásakor. Nos igen. Az ocelot jó választás, ha meg kell védenie a veszélytől. Nem szívesen néznék farkas szemet a penge éles karmokkal, és hegyes ragadozó fogakkal. De nem túl praktikus, ha muglikkal teli helyen kell sétáltatni, ott, ahol legfeljebb állatkerti látványosságként ismerik, tekintve hogy főként Dél-Amerikában elterjedt állatfaj.
//Álcázó bűbáj: kitalált varázslat, arra szolgál, hogy bizonyos tárgyak, vagy jelen esetben állatok másnak tűnjenek, mint amik. Kifejezetten hasznos, ha muglik előtt kell valami másnak feltüntetni egy-egy varázstárgyat. Hasonlóan működik, mint Hermione kiábrándító bűbája, amivel álcázta a táborhelyüket. Csak az látja a valódi mivoltában a dolgot, aki jelen volt a varázslat végrehajtásánál.//
Egyelőre nem csapdom oda a két lányhoz, hiszen az egy dolog, hogy láttam őket a Royal Albert Hallban, de nem egy "csapatban" voltunk, így elég hülyén venné ki magát a hirtelen érdeklődésem irántuk. Nem maradok viszont le tőlük, tettetett véletlenséggel lődörgök a csoportjuk környékén, svenkelem a szobrokat, épületet, s bár fogalmam sincs, hogy mit is keresek, mindent alaposan megfigyelek. Pontosan azért, mert nem tudom, hogy mi az a konkrét dolog, aminek fel kellene tűnnie, így próbálok a lehető legalaposabb lenni. Megtorpanok a szentruhás szobornő előtt. Szemöldököm a magasba szalad egy pillanatra, de nem csak csendesen csodálkozom rajta, hanem félhangosan, mintegy elfogódott turistaként meg is jegyzem: - Nahát! Milyen szép! - s bár annyira nem szép, mint inkább bizarr így a RAH után, azért remélem, hogy a két Roxfortos lánynak eddigre feltűnt, hogy nem véletlen vagyok itt - ahogy felteszem ők sem - s erre talán összébb verődhetünk, ha megállnak mellettem szobrot csodálni. Hátha többre megyünk hárman, mint ők ketten és én egyedül. Amennyire csak lehet körbenézegetem a szobrot anélkül, hogy kiutasítanának, amiért illetlen módon matatok körülötte és inzultálom őkövületességét. Próbálok benézni mögé is, vizslatom minden részletét, hátha van valami fura rajta, vagy bármi, ami szemet szúrhat nekem. Mást egyelőre úgyse tehetek.
Határozottan értékelem, hogy Gerard nem ellenkezik, amikor elköszönök a lánytól. Nem gondolom, hogy egy ilyen ügybe bevonhatunk civileket. Én is csúnyán megüthetem a bokámat, ahogyan ő is és úgy vélem ezt egyikünk sem engedheti meg magának. Óvatosan haladok hát a nézelődők mögött, amíg aztán meg nem állunk a falikárpitnál. Nem szándékozom látványosan felhúzogatni, elhúzogatni és nézegetni mi van mögötte, mert túlságosan sokan vannak itt így is, hogy kiszúrják és lássuk be igen sok a mugli. - Csak óvatosan, nem tudhatjuk, hogy ha ez egy bejárat, akkor nem őrzik-e. - szólok azért Gerardra és igyekszem úgy tenni, amíg ő a porral van elfoglalva, mint aki az épület szépségében állt meg gyönyörködni, hogy minél kevésbé legyünk feltűnőek. Közben a mágiatörténeti tudást pörgetem az agyamban, a keresztekre, a befelé látott jelekre koncentrálva, hátha látok valamiféle összefüggést, vagy netán láttam már valahol valamelyiket. - Ha itt is van egy olyan lejárat, akkor egyre nagyobb a baj és _ők_ egyre többen vannak. - motyogom még szinte csak magamnak, de azért úgy, hogy Gerard is hallhassa az aggályaimat. A Minisztérium is felbolydult, tudomásom szerint pont e miatt van most kisebb figyelem a Varjún, pedig már egészen közel éreztem magamat ahhoz, hogy tényleg bezáratjuk végleg azt a helyet, de az aurorok sem tudnak osztódni sajnos.
Meg is lepődhetnék, amiért Daphne elküldi Averyt, de nincsen ebben semmi különös, most nyomozni vagyunk itt. Abba pedig kár belemenni, hogy milyen a kapcsolatunk, mert még alakulóban van, és én jöttem tanulni, nem fordítva, így szentírásnak illik vennem amit a nő mond. Pofavágás nélkül bólintok, és intek búcsút a lánynak. – Akkor örülök, hogy láttalak. – Mindannyian továbbindulunk a saját célunk felé, de azért megjegyzem magamban, hogy Avery talán nem véletlenül van itt. Az elejtett félszavakból talán leszűrte, hogy itt leszek, és netán aggódik értem. A legutóbb is egymást mentettük meg, na igen, de akkor nem volt ott Daphne, Shanna pedig teljesen elkeveredett tőlünk. Ez most egy Shanna-Daphne csere volt, mint a fociban? Hm.. Elindulnék tehát hátra, de Daphne a csoport után irányít, és felhívja a figyelmemet a különös keresztekre. Valamilyen szinten jól jöhet, hogy eredetileg ereklyevadásznak tanultam, még ha egyébként csak egy bankban ültem. – Keresztény szimbólumok. Ősiek. – Hümmögök, és az oldaltáskámból azonosító port húzok elő, hogy esetleg Daphne takarásában odaszórjak egy kicsit, hátha az egyik elszineződik, vagy bármi egyéb módon tárja fel a titkát, amíg a nő netán a falat, vagy a bejáratot vizslatja. Vajon mi köze lehet Grindelwaldnak a kereszténységhez? Vagy netán az egyik kereszt magának a testvériségnek a titkos jele, és ez tényleg valami bejárat lenne? Bárhogy is legyen, óvatosnak kell lennünk. A familiárisom, a sólyom a közelben köröz, a szemén keresztül ugyan most nem nézelődöm, de vijjogna, ha bárki meg akarna minket lepni hátulról. És remélem Gináék szépen el is tűntek, nem kell bajba kerülniük.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Daphne lepattintja Avery-t, aki inkább Gináékhoz tendál, tudatosan vagy anélkül. A nő a jeleket követi, így Gerarddal egyetemben egy ideig a csoportot követik, majd egy oldalsó falikárpithoz érve picit lemaradnak, mert Daphne-nak az egyik részlet gyanússá válik. Minden valószínűség szerint emögött a falikárpit mögött van valamilyen járat, de első tapintásra csak a fal - nyilván fel kell nyitniuk valahogy a járatot. A különböző keresztény formák között három szimbólum emelkedik ki a szemük előtt, és ugyan mindegyik keresztforma, még is egyikük lehet a rejtély nyitja. [You must be registered and logged in to see this image.]
Gina és Eileen az összes információ híján vannak, de így is jól következtet utóbbi, hogy a másik csapatban is kapott valaki levelet. Még sem társulnak, talán azon okból, hogy Avery is el lett küldve, és mellettük jelent meg. Beérve haladnak a csoporttal az egyébként gyönyörű katedrálisban, és az egyetlen, amit a szemük sarkából kiszúrnak, az az, hogy az egyik szobor, nos... kiköpött olyan, mint a szőke nő, akit a RAH-ban láttak. Nos, nyilvánvalóan szentruhába van bújtatva a szobor, de még is, minden más rá emlékezteti őket, szörnyen. Egyébként az idegenvezető nő minden motívumról mesél, még is ennél a szobornál könnyedén tovább sétál és egy szót se szól az eredetéről, kit is ábrázol.
Ronan felismeri az RAH-ból Daphne-t és néhány diákot, de ez vajon azt jelenti, hogy ők is felismernék a srácot, ha kiszúrják a karzaton? Van egy titkos rúnájuk, amivel jeleznie kéne csendben és feltűnés mentesen, de az a rúna éppen annak a szobornak a hátulján van, ahol Gina, Eileen és gyaníthatóan Avery megtorpantak.
// Határidő: Szeptember 23., éjfél (Mesélői hozzászólás szept. 24.) //
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2019-09-15, 22:37
Az utóbbi időben általános feladatként osztották ki, hogy kísérjem figyelemmel a katedrális körüli eseményeket. Persze nem hobbiból. A karzat tökéletes rálátást biztosít, közel az egész beltérre főleg, hogy körbe lehet menni rajta. Könnyen számon tudom tartani, ki az aki bejön és ki az aki távozik. Időközönként azért a turisták közé verődve nézelődöm én is. Élénken figyelve a környezetemre. Annak ellenére, hogy ez a környék kifejezetten mugli központú, egy kiábrándító bűbájt minden alkalommal elvégzek, mikor épp nem a tömegben vegyülök. Legalább azt. Legalább a civil biztonságiak nem kérdezősködnek.
Eddig az ég világon semmi sem történt. A mai nap is épp olyan eseménytelennek ígérkezik mint az eddigiek, ennek ellenére a figyelmem nem lankad, nem úgy mint az unatkozó teremőröké. Meglephetne amit ezek után látok, de valahol mégsem lep meg. A valószínűség törvényei szerint mégis történik ma valami! Mégpedig Roxfortosok bukkannak fel egy turista csoporthoz verődve. Jobban megnézve, hamar homlokon csókol a felismerés; ők azok akik a RAH-nál is ott voltak. És innen nézve egészen olyan, mintha keresnének valamit. Nagyon... feltűnésmentesen... Ezt határozottan megerősíti bennem az, amikor az auror nő felbukkan. Személyesen nem ismerem, csak látásból, meg hallomásból.
Kíváncsi vagyok, rajtuk kívül érkezik-e más? És ha ők, és ha én/mi itt vagyunk, akkor ki még? Ezt érdemes tovább informálni. Hiszen ezért vagyok itt. Jelezzek, ha valami szokatlant tapasztalok.
Sikeresen csatlakozunk a csoporthoz, legalább ez eddig pipa. Nem igazán filozok rajta, hogy ki kaphatta a levelet. Jelenleg ez irreleváns. A lényeg az auror duo gyanús jelenléte. Arra, hogy Avery is itt van csak felszalad az egyik szemöldököm. Nem bocsátkozok találgatásba, hogy ő is kapott-e levelet, de azért ez már matematikai valószínűség szerint igen csekély mértékben lehet véletlen. Ha Avery esetleg úgy dönt hogy csatlakozna hozzánk, azt egy közönyös vállrándítással, amolyan "Felőlem" arckifejezéssel fogadom. - Keress a homlokzatokon, freskókon, ólom ablakokon jeleket, szimbólumokat, rúnára emlékeztető ikonokat. Hátha segít eldönteni merre induljunk. - súgom Eileennek, miközben a szememmel említett dollgokat keresem. Bármit ami rúnaismeretről, vagy mágiatöriből, vagy Dany ostoba művészettörténet könyveiből ismerős lehet. Sajnos kevéssé szoktam Danyre és a locsogására figyelni. Többnyire hagyom hogy beszéljen hozzám, de az agyam ezer más dolgon pörög. -Vajon mért nem hoztuk magunkkal Paisleyt. Idegesít, de ez ő terepe. - morgom csak úgy magamban, semmint Eileennek címezve, a nézelődés közben. Úgy fest ma a morgolódás, és zsémbelés az általános hangulatom.
Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy Gina nem igazán lelkesedik az ügyért annyira, mint én. Persze nem számítottam rá, hogy pikk-pakk meg fog változni a véleménye, hiszen már az első percben sem rajongott érte, de nem tehettem mást, mint hogy magammal hozzam. A múltkoriba is együtt másztunk bele. A veszély meg... igen, ezzel jár, de mi van, ha oka van annak, hogy ilyenekbe keveredünk bele? Kezdek hinni a sorsban. - Vajon melyikük kapta a levelet? - találgattam, hiszen ez még egy slusszpoén lehetne, hogy akkor a múltkori brigádból ki kapott ezúttal levelet és miért pont azok, akik. Ha hozzám hasonlóan Gerard is kiválasztott lett ilyen téren, azért, viszont ha a nő volt a szerencsés, akkor meg azért érdekes a dolog. Minden esetre nem elmélkedem ezen sokáig. Gina ötletére bólintottam és utána is eredtem a csoport felé, hátha megtudunk valamit az idegenvezetőtől. A történelmi és művészettörténeti tájékoztatás között igyekeztem kiszúrni valamit, ami árulkodó lehet, a múltkori esetből tanulva akár beépített ember is lehet az idegenvezető, csak úgy, mint a múltkor a tetovált ürge vagy a pincérek. Igyekszem felvenni a turista szerepét, ami ugyan nem nehéz, mert egyébként lenyűgöznek a látnivalók, de közben nem felejtem el azt sem, hogy nem bámészkodni jöttem ide annak ellenére sem, hogy ezt a látszatot próbálom kelteni, szerencsére inkább több, mint kevesebb sikerrel, hiszen a kutyát se érdekli, hogy a csoporttal együtt tartunk. Közben azonban nagyon is feltűnik Avery alakja is, aki úgy tűnik, a mi módszerünkhöz hasonlót választott. Érdekes. - Pszt... - pisszenek egyet Ginának, és finoman arra böktem a fejemmel, ha esetleg addig nem tűnt fel neki a lány. Ez most már tuti nem lehet véletlen, szándékosan akarhattak pont minket idecsalni valamilyen módon. Közben pedig észrevétlenül elkezdek a szobrok, oszlopok és freskók tömkelege között bámészkodni, amikor az idegenvezető egy érdektelennek tűnő témáról beszél, hogy lemaradhassunk a megfelelő pillanatban, ha kell - márpedig talán le kellene.
Kedvesek, egyikük invitál és bemutat, másikuk udvariasan lepattint. Mivel nem vagyok az a piócafajta, így nem akadékoskodom, hogy márpedig én mindenképpen Daphne és Gerald társaságát kívánom élvezni. A nő megmondta világosan, hogy nem alkalmas, s mivel Gerald átadta neki a döntés lehetőségét, azt a következtetést is levonom, hogy ebben a kapcsolaban - melyről nem tudhatom, hogy munka-e vagy magánéleti, de nem is totózok - a nő hordja a nadrágot. Nem rossz felállás, éljen a női emancipáció, az ezt pártoló énem ujjongásban tör ki. - Hát hogyne! Akkor.. - mutatóujjamra csavarom pótcselekvésként egy hajtincsemet. - Legyetek jók! - köszönök el ezúttal tőlük, s ha már itt vagyok, akkor nem kívánok dolgom végezetlenül hazatérni, szóval saját szakállamra megindulok a bejárat felé. Elvégre nem tilos csoportvezetés nélkül sem megtekinteni az épületet, nem igaz? Hát én tekintem. A RAH óta úgyis minden apróságra érzékeny vagyok, szóval lelkesen kutatok valami gyanús iránt, aztán majd kiderül látok-e bármit is. Az Eileen-Gina féle turistacsoporttól nagyon nem maradok le, mintha csak potyáznék a fizetett tour információi között. Valójában viszont az is nagyon érdekel, hogy a két lány mond-e bármi olyasmit, ami felkeltheti a figyelmemet.
