A nagy beszélgetés...

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-06-09, 19:59

Dany & Chris

"Tudod, miért a nagy testvérek születnek elsőként? Hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek."

Annyi új élménnyel gazdagodtam, mióta átjöttünk Amy-vel, hogy csak kapkodom a fejem. Nem csak, hogy végre megismertem az Európai bestiákat is, közelebb kerültem az áhított sárkányrezervátumhoz, de még a sportos mivoltom miatt még erre a versenyre is elhoztak. A lényeg, hogy akármennyire lazára veszem az edzéseket, meg a kötelező köröket, sok mindenki ismertem meg, de ezek között a sokmindenki között rengeteg a felületes kapcsolat. Fingom sincsen a kissrác eddigi nyomorairól, így akármit mond, én érdeklődve hallgatom, hogy mizu.
- Ne már, hogy elhidd. Mióta itt vagyok, csak úgy dong a képembe az új élet, nem is lehet betelni vele. - nevetek fel, hiszen ezzel a magányos szempillarebegtetéssel csak humorizáltam egy kicsit, egészen ártatlanul. - Remélem a kis vörössel csak szórakoztál, törpe az még hozzám. - csóválom meg a fejemet, nem csak azért, mert vagy 25 centit ráverek magasságban, hanem azért is, mert az a lány, még nagyon kölyök. Vannak alacsony lányok, akiket már lehet nőnek nézni, meg úgy általában pár-alapanyagnak meg vannak, akiket nem. És nekem ő egy erős passz.
- Ó, az annyira egyszerű. Egyetlen egyszer kellett lassan megmutatnom, a következő próbálkozásra már sikerült leutánoznia. - teszem hozzá, hogy azért választ is adjak. Frankó kiscsaj, nem erről van szó, a maga módján talpraesett, csak nem a zsánerem, meg se fordult a fejemben, hogy úgy nézzek rá, és most se tetszik az ötlet.
- Hááát… Nem mondom, hogy nem érdemeltünk volna meg még pár hét felkészítő tábort. Olyan kis szedett-vedettek vagyunk, magamat is beleértve persze, nem mindenki mást savazok, az nem az én stílusom. Azt nem mondom, hogy az esélytelenek nyugalmával állok készen arra, hogy hátradőljek és az egész verseny átzubogjon fölöttem, de azért nem leszek lelkirokkant akkor se, amikor kiesünk szerintem. Az említett párosról ez nem mondható el. - vigyorodom el egy kicsit, de ismét csak viccesen. - Nem mintha ez baj lenne, mindenkinek megvannak a motivációi és az életcéljai, én csak nem sikerültem ennyire éremgyűjtögetőre, az a dolog kimerül Lizzy-ben és Gilly-ben, és ők igen ügyesen harácsolnak. - jegyzem meg, egy kis büszkeséggel a hangomban. Lehet az ilyen típusú sikereim engem annyira nem érdekelnek - ez nem jelenti, hogy nem hoznám szóba az érdemeimet, ha éppen villogtatni akarom a sármomat valakinek -, de a lányokét nagyon is értékelem.
A jeges hangulatot már laza tesós bratyizás váltotta fel, így az este folyamán eszembe sincs újra szóba hozni azt, hogy rástartolt Gilly-re, és szándékomban áll csak egyszerűen játszogatni, beszélgetni, tán még ki is kérni ennek a taknyosnak egy sört, ha nagyon szépen néz.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-05-01, 16:02

Chris & Dany

Igazából nem esik nehezemre kimondani, hogy a biológiai apám dobbantott, mert egy gerinctelen pondró. Még a nevét sem tudom, és nem is érdekel. Sosem éreztem a hiányát. Az igazat megvallva nekem is elég népes, nagy, és szerető olasz családom van. Néha talán túlságosan is népes, és túlságosan is szerető. Így sosem szenvedtem hiányt semmiben. Hacsak abban nem, hogy nem kaptam meg mindent elsőre, amire rámutattam. Nem vagyunk túl gazdagok, ezért a drága szakkönyvekért, és egyéb nem épp olcsó dolgaimért meg kellett tanulnom spórolni a zsebpénzzel, és dolgozni értük a nagybátyámnál. Ami nem is baj, mert így idővel megtanultam értékelni azt, amiért megdolgoztam, és értékelni mások munkáját is. Persze ebben a népes, és színes olasz kavalkádban, amiben felnőttem gyakran neked kell lenni a leghangosabbnak, teszem azt, ha meg akarod kapni a tésztás tálat az asztal túlvégéről. Gyakran vagyunk túl hangosak, és beszélünk egyszerre. Ez egy kívülállónak zavaró lehet eleinte, de meglepően könnyű beleszokni.
Na persze megvoltak az életemben a magam drámai, és fájdalmas pontjai. De kinek az életében nincsenek ilyenek? Legfeljebb más jellegűek, de ez vajmi keveset számít. Ugyanakkor ha fuldokolni kezdek ezekben, akkor tényleg depressziós öngyilkos jelölt is lehetnék, de nem vagyok. Semmi sem áll távolabb a személyiségemtől. Hiszem hogy az élet rengeteg jó dolgot tartogat számunkra, amit meg kell élnünk. Ehhez pedig merni kell élni. És élnem kell. A húgom helyett is.
- Magányos? Az meg hogy lehet, hogy a világ első, és legmenőbb hivatalos sárkánylovasa magányos? - kérdezem szélesen elvigyorodva, valami vidám játékossággal a tekintetemben.
- Hogyhogy nem lógnak rajtad a lányok, mondjuk a kis Vörös? Tényleg megtanítottad már Ginának azt a sárkányos valami izé... trükköt, amiről a körkérdésnél érdeklődött? - vigyorgok rá. Őszintén én nem értem azt a lányt. De lehet, hogy Chrisszel inkább van egy hullámhosszon. Vagy tudja a fene.
Biccentek Chrisnek, és jöhet a következő kör, és nézem ahogy visszaállítja a golyókat. Ugyanakkor hálás vagyok neki, hogy nem firtatja a húg témát. Talán egyszer elmesélem neki az egész sztorit az elejétől a végéig. De nem most.
- Nem tudom. Ha csak az edzőn, és Sidneyn múlna megnyernénk. Esély mindig van. Az oroszok lehet, hogy fizikumban erősebbek, de ha olyan játékban kerülünk össze ahol az ügyesség, és fürgeség számít, még lehet esélyünk. Vagy ha össze se kerülünk velük, mert hamarabb kiesnek. A lényeg, hogy a legjobbat adjuk, amit tudunk, és büszkék lehetünk magunkra.- igyekszem ebben is optimista lenni. Győzni jöttünk, tehát el kell hinnünk, hogy az oroszok, németek, franciák, és mindegyik másik csapat verhető. Valamiben, valamiképp biztosan gyengébbek. Olyan nincs, hogy mindenki, mindenben menő legyen. Minden csapat minden számban jobb legyen, mint a többi.
- Te mit gondolsz? Mekkora esélyünk van? - kérdezem, miközben ezúttal én állok oda a kezdő lökéshez. Jól beledurrantok, a golyók szana-szét spriccelnek az asztalon. Természetesen egy sem esik le, így arrébb is állok, átadva a terepet Chrisnek.

ϟ A Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. ϟ

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-04-10, 12:16

Dany & Chris

"Tudod, miért a nagy testvérek születnek elsőként? Hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek."

Wow. Eddig is feltűnt, hogy a srác nagyon érzelmes, meg beszédes, de ahogy kitálal már is, hogy a biológiai apja dobbantott, ahogy megtudta, hogy úton az örökös, kicsit leesik az állam. Jó, egy kicsit meg is sajnálom a kölyköt. Az én családom nagy és szerető, nem lépnek meg a felelősség elől, összetartunk, na jó, Annabelle néni és a nagyapa… Ők mások, még én se értem miben, és hogyan, de ők leszakadtak tőlünk. Minden esetre a csonka család nekem csak egy távoli dolog, valami, amit sajnálni kell, mert én rengeteg szeretet kaptam a családomtól.
A következő megszólalására egy kis vigyor terül el a képemen és kihúzva magamat, csábos pillantásokat lövellve szólalok meg. - Mindenkinek jár? Hallgatlak! Olyan magányos vagyok… - repegtetem meg a szőke, világos pilláimat, szórakozva a kis idealista képen, amit ki akar alakítani magáról. Valahol igaza is van, jó úgy hozzáállni a világhoz, hogy inkább örömöt és vidámságot adunk, és nem a drámára bukkanunk minden bokorban.
Először kitálalt a faterról, most pedig egy még borzongatóbb mondatot hallgat el. A halott kishúg… akkor nem csak valami firkász pletyka. Kicsit kezdek azon parázni, hogy valójában valami bipoláris vagy tudathasadt vagy egyéb nyavalyás srác áll előttem, aki csak azért olyan pozitív, mert belülről haldoklik és ezzel tartja fent az álcát. Az a para, hogy ez kint amcsiban nem valami ritka. Rengeteg fiatal, vagy éppen felnőtt van, akin nem látszik semmi furcsa, aztán egyik napról a másikról aranylövés, kötél, kampó. Nem akarom magam ilyen abszurd gondolatokkal lelombozni, billiárdozni ugrottunk le és még engedélyt is kaptam, hogy laposra verjem, ha hülyeséget csinál, minden jó mederben halad, végül is.
- Kösz, haver. Ez még a jövő zenéje. Előbb legyünk túl ezen a versenyen. Szerinted van esélyünk? Már úgy őszintén. Láttad azokat az orosz állatokat? Ja, meg az afrikaiakat, Stan bá se kicsi, de azok, te jó ég, hozzájuk képest ropik vagyunk. - terelem erre a dumát, miközben a srác rontása után könnyedén befejezem a játékot, lelökve az összes golyómat, aztán a feketét is, a megfelelő helyre. Ránézek, és ha biccent, akkro kérdés nélkül elkezdem újra felpakolni a golyókat, hogy újat kezdhessünk.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-03-24, 10:31

Chris & Dany

- De. Spanyol volt. Csak sokan mossák össze úgy általánosságban a nőcsábászokkal, és sok olasz pasit alapvetően annak tartanak, pedig ez nincs így. Vagy nem feltétlenül van így. Na nem azt mondom, hogy köztünk nincsenek gazemberek. Lásd a vér szerinti apám, akit még én sem tartok semmire se, és akinek még a nevét sem tudom, mert lelépett abban a pillanatban, hogy megtudta anyám terhes. De ilyenek mindenütt vannak a világon, mindegy hova mész, és hol élsz. Csak azt, hogy a sztereotípiák, és általánosítások nem állják meg a helyüket. Ezt elhiheted annak, aki már fél Európában élt.- mesélek Chrisnek a szokott kedves csevegő hangomon. Talán nem árt, ha jobban megismer kicsit. Meg a gondolkodásmódomat, világnézeteimet. Akkor talán könnyebben elfogad majd, és könnyebben engedi, hogy udvaroljak az unokahúgának.
- Ami a bókokat illeti, szerintem mindenkinek jár egy-egy mosoly, és pár kedves szó. Jót tesz az emberek önbizalmának. A világ szebb hely lehetne, ha kicsit kedvesebbek lennénk egymáshoz, és kevesebbet harcolnánk egymás ellen. - talán nyálasan, naivan, és idealistán hangzik tőlem mindez, de így gondolom. Ez a véleményem, és nem félek megosztani. Na meg nem véletlen osztott a süveg a Hugrabugba. Roppant kevesen, roppant kevés dologgal tudnak kibillenteni a békés, ártalmatlan hugrás szerepéből. Ámbár természetesen vannak ilyenek. Van amit én sem nézek el. Van, hogy mint minden olasz, én is tudok magamból kikelve ordítozni, és olyankor nem gondolkodom, csak olyasmi is kijön a számon, aminek nem kéne. Azt hiszem ez az olasz vérem rosszabbik fele. De mentségemre szolgáljon, hogyha lehiggadtam, és átgondoltam akkor kész vagyok bocsánatot kérni is, és többnyire nem tartok haragot senki, és semmi felé. Ez alól jelenleg egyetlen kivétel akad csupán. De ez egy olyan történet, amibe nem vagyok kész belemenni.
Amikor Chris megborzolja a hajam, csak kajlán vigyorgok rá.
- Szóval akkor nem fogod kitörni a nyakam álmomban? Ez megnyugtató. Oké vettem, ha megbántom, akkor sárkánykaját csinálsz belőlem. Tudod mit, ha valaha megbántanám laposra verhetsz. Valószínű én is így reagálnék, ha az én húg... mindegy. Ezt már nem tudjuk meg.- míg a mondandóm első felében van valami huncut játékosság, annak ellenére, hogy komolyan gondolom, hogy sosem bántanám meg Gillyt. Szándékosan biztosan nem. Addig a második felében, abban az elharapott mondatban van valami mélyről jövő keserűség, és bánat. Ugyanakkor talán felrémlik Chrisnek, hogy az interjún milyen gerinctelen kérdéssel zaklattak a "riporterek" a húgom haláláról, és a lelépett nyelvész professzor apámról. Akkor persze remek semmit mondó kitérő választ adtam, olyat, amire még én is büszke voltam.
Tény hogy én csak elképzelni tudom, hogy milyen most Chrisnek velem itt lötyögni, és azon igyekezni, hogy ne törje ki a nyakam. Valahol belül ugyanakkor én is szeretném ezt érezni az én húgommal kapcsolatban, de nekem erre már nem lesz lehetőségem. Én többé nem lehetek a nagy féltő, védelmező bátyus, mint egyszer rég gyermekkorunkban. Ez pedig mélyen fájó pont.
- Az remek lehetőség, ha sikerül olyan gyakorlati helyet találnod, ami tényleg érdekel, és amit szívesen csinálsz. Majd szurkolok neked, hogy sikerüljön. - kapaszkodok bele a Chris által kínált témába, egy kajla kis vigyorral. Ámbár amikor elrontja az utolsó golyóját, kicsit meglepődök, azt hittem itt vége lesz a körnek. Ugyanakkor látszik, hogy nem koncentrálok eléggé, mert én is elvétem a magam első lökését.
Valahogy ez az egész helyet a saját húgom felé terelte a gondolataim, és most valahogy jó lenne elterelni őket más felé...

ϟ A Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. ϟ

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-03-22, 14:32

Dany & Chris

"Tudod, miért a nagy testvérek születnek elsőként? Hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek."

Nem nagyon rakom bele minden figyelmemet a játékba, de ez azért van, mert nincsen tétje a dolognak. Nem fogadtunk semmiben, csak lejöttünk kicsit pötyögni, mert mindenki más felszívódott. És azért, mert a srác csapja a szelet az unokahugimnak, és nem ártana egy kicsit visszavennem a védelmező bátyus szerepből. Amihez az kell, hogy csak úgy nagyjából megismerjem. Éppen annyira, hogy ne akarjam kiherélni, amikor a mocskos kis mancsait Gilly derekára csúsztatja és nyálas kis bókokat suttog neki.
A kezem elenged, ahogy figyelmeztetem magam, hogy nem kell kitörnöm a nyakát és Gilly nagylány - valamennyire - és tud magára vigyázni, nem nekem kell.
- Don Juan nem spanyol? - zökkenek kicsit ki a játékból. Persze csak példának mondta, ez egy frázis, de akkor is egymás után az olasz és a Don Juan kicsit furán jött ki. - És család centrikusak vagytok, vagy nem, szépen csűröd-csavarod a bókokat a sok hercegnőzéssel meg angyalommal, meg ki tudja mivel. - mondom, de nem bántóan, hiszen ott ül a mosoly az arcomon a játék közben. Mikor meglátom az arcán azt a pírt.
- Ahha, kitalálom. Gilly. Ne vörösödj, mint egy kretén. - lépek oda, de ahelyett, hogy löknék, a szabad kezemet felemelem és olyan atyaian összeborzolom a haját. - Oké, nem mondom, hogy repesek az örömtől, és hogy nem fogom betolni, a “ha egy kicsit is megbántod, neked annyi” dumát, mert ezek kötelező körök, de… Már lenyugodtam annyira, hogy ne akarjam kitekerni a nyakad, jó? - fordulok el tőle, és kezdem felvenni a pozíciót, hogy nekiessek a lökéseknek. Lelököm az összes golyómat ezúttal, de az utolsó éppen úgy megy le, hogy közel esélytelen legyen az átellenes lyukba eltennem a feketét, így csak lazán lövök egyet, minden megfontoltság nélkül, csak hogy tovább menjen a kör.
- Ja, nem mondom, hogy el vagyunk borzalmasan eresztve, de a szüleink fizuja tökéletesen elég volt, hogy ne szoruljunk meg. Még mindig ők fizetik a tandíjt, bár lassan szívesen elmennék valami gyakorlati helyre, talán majd ezután a verseny után lövök valami nyári munkát. - beszélgetek csak úgy mellékesen, hogy elüssem a “túlféltő bátyus fenyegetése” hangulatot.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-03-10, 11:12

Chris & Dany

Őszintén jól esik, és hízik a májam, amikor Chris füttyent egyet, és megdicsér, a hibám után is. Még egy magabiztos mosoly is kúszik az arcomra.
- Úgy, úgy. - vigyorgok a megjegyzésre, hogy kezdheti felkötni a gatyót. Bár ezúttal igazából csak a szám jár. Tudom én, hogy elég nagy a valószínűsége egy csúnya vereségnek ebben a kocsma sportban.
Arra meg, hogy meglepetéseket tudok okozni, nos előfordul. Azok számára, akik veszik a fáradságot, hogy közelebbről megismerjenek.
- Nem minden olasz pasi csélcsap nőcsábász Don Juan. Ez is csak egy sztereotípia. Valójában nagyon is család centrikusak vagyunk.- vonok vállat.
Aztán némi meglepetésre vissza kerül hozzám a lökés joga, azt hittem Chris végig löki az asztalt. Bár lehet én becsültem túl a képességeit. Vagy csak laza tét nélküli játéknak tekinti ezt, ahogy én is.
- Sid csinos, de lássuk be zéró esélyeim vannak nála. És különben is más tetszik a csapatból, akivel szívesen járnék...- és ez az a pont ahol vagy fél méterrel elvétem a célt, így ismét Chris jön. Kissé bele is pirultam a saját utolsó mondatomba.
Na igen, úgy érzem itt fog jönni a kínos része az estének. Mert még mindig nem tudom, hogy mondjam meg Chrisnek, hogy járni akarok Gillyvel. Ő az aki valójában érdekel, és nem, nem szakmai kapcsolatépítési jelleggel.
- Jó neked, hogy sosem kellett melóznod. A varázslény befogás is izgalmasan hangzik, kár hogy én nem nagyon értek hozzájuk. Tényleg menőn hangzik a sárkánylovas... - próbálom reménytelenül más felé vinni a beszélgetést. Ugyanakkor tudom, hogy nem kerülgethetem soká a dolgot, mint macska a forró kását. Ha zavarban vagyok, ha nem, ha kínos, ha nem, akkor is meg kell mondanom majd Chrisnek az igazat az unokahúgával kapcsolatos szándékaimról. Ez így tisztességes. Én pedig alapvetően tisztességes embernek tartom magam. Legalábbis ebben a tekintetben.

ϟ A Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. ϟ

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-03-01, 12:09

Dany & Chris

"Tudod, miért a nagy testvérek születnek elsőként? Hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek."

Én kezdtem a kölyközést, szóval nem vág pofán az öregem, inkább csak megcsóválom a fejem és elengedem a korábbiakat, hogy mennyire nem volt vevő arra, hogy átdumáljuk az újságos pletykákat. Pedig bírom a pletykákat, mármint kiröhögni a hülyeségeket, amiket össze tudnak hordani, de aztán azonnal elengedem a dolgot általában. Ezért is volt fura, amikor Annabelle azt mondta, hogy az edzőről mikor még aktív versenyző volt baromságokat terjesztettek és a macsós önérzete miatt nem ment el edzésekre és a meccsekre felkészületlenül érkezett.
Igazából már az is meglep, hogy szépen elkezdi lelövöldözni sorban a csíkos golyókat. Azt tippeltem volna, hogy amilyen szépen ott hagytam neki a fehéret az első csíkost lelövi, és a következőnél már hibázik is, de nem. Mikor hibázik még füttyentek is egyet elismerően.
- Nem rossz, nem rossz, köthetem fel a gatyámat? - szórakozok egy kis vigyorral a szám sarkában, aztán átnézem az asztalt, hogy melyik is lenne a legjobb. Aztán a kölyöknek csak megnyílik a szája, és már is sokkal szabadabban kezdek el lökdösni, hiszen akkor jó a billiárd, már az ilyen kocsma verzió, ha az emberek közben dumálnak és jól érzik magukat. Szép komótosan kezdem el lelökni a telieket, háromig jutok, azután a negyedik telit egy hajszállal félre számolom és visszapattan a megcélzott lyuk pereméről.
- Micsoda meglepetéseket tudsz okozni, te. - szalad ki a számon őszintén, amikor elmondja, hogy miről is van szó. - Kölcsönös szakmai kapcsolatok… Hát ha rád néz valaki nem ez az első, amire gondol, ha egy lány körül legyeskedsz. De vágom, meg nem fogok ezzel élcelődni, ha nincs köztetek semmi, hát nincs. Mondjuk csinos egy csaj, csak kicsit katonás néha. - mondom, bár azt nem nagyon tudom, hogy mi jár a srác fejébe, hogy neki teljesen felejtős Sidney. Szerintem szép, de most érdekes lenne, ha elkezdenék az unokahúgom ellen szurkolni. Mert nyilván látszik, hogy neki Dany nem szakmai kapcsolatépítés miatt csapja a szelet. Vagy ha igen, akkor most dugom fel a dákót az alsófelén, mert így puncsolni kapcsolatokért nem szép.
- Nekem sose kellett zsebpénzért melózgatnom, de nekem se egy bolti segítő a célom, az szent. Igazából varázslények befogásával és idomításával foglalkoznék szívem szerint… Képzeld csak el, én lennék az első hivatalos sárkánylovas, vagy ilyesmi. Milyen menő már az? - kezdek el én is csacsogni a jövőmről. Az ereklyevadászat se hangzik rosszul, már ha úgy tekintünk rá, hogy ősi kincseket meg sírokat keresünk fel, meg tudja a fene, de a bankárkodós, adminisztrációs, térkép és ősi leveles fordítós rész nekem… Nos… uncsi. Én belevetem a dolgokba magamat, sárkány, akromantula, akármi jöhet.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-02-14, 16:00

Chris & Dany

Természetesen csak az újságíróknak, vagy is inkább annak nem nevezhető zugfirkászoknak szólt a gúnyom, nem Chrisnek. Csak pechére őt érte utol.
De azért egy vigyorral veszem át a dákót.
- Ugyan, öregem, csak nyugodtan. - vigyorgok rá talán egy leheletnyivel szemtelenebbül a kelleténél a kölyközésre, és arra, hogy ő kezd. Persze nem akadok fenn ilyen apróságon, mint a kölyközés. Tényleg elég kölyökképem van. Amit persze egy cseppet sem bánok.
Amikor én jövök kiválasztom magamnak a csíkos golyókat, és párat sikerül is beküldeni a lyukba, mielőtt hibáznék. Na nem lökök olyan vérprofin, ez elsőre látszik, de nem is olyan tragikusan, mint aki soha nem játszott. Igazából csak a nyári szünetekben nagy ritkán Luca nagybátyámmal játszunk, de mindig ő nyer, és ez messze nem elég, hogy igazi rutint szerezzek a dologban. Inkább csak laza szórakozásnak fogom fel, bár szinte biztos vagyok benne, hogy Chris laposra fog verni ebben a kocsmasportban. Amikor megtörténik az elkerülhetetlen és hibázok, egy lépéssel félre állok, utat engedve Chrisnek.
- Igazából, ha nagyon kíváncsi vagy Sid ereklyevadász szakra jár. Én is oda akarok a RAVASZ után jelentkezni, és Sid segít a felkészülésben, a hiányosságaimban, hogy biztosan felvegyenek. És remélem egyszer az egyetem után remek, és kölcsönösen hasznos szakmai kapcsolatunk lesz. És gondolom ez így, még mindig elég unalmas. Legalábbis a zugfirkászoknak.- vágok egy kisebb fintort. Képzelem miket írogathattak rólam meg Sidről. Pedig semmi olyasmi nem volt, és nem is lesz soha.
- Na meg nem akarok mindig a nagybátyám fagyizójában melózni kisegítőként. Ami persze nem rossz a szünetekben zsebpénz kiegészítésnek, de nem éppen fedi az életcéljaim. - igen a sokszor komolytalan kölykös külsőm mögött azért igen is vannak komoly életcélok. Bár sokszor úgy tűnik semmit sem veszek komolyan, azért ez nem így van. Azért talán nem árt, ha Chris látja, hogy igen is tudok komolyan állni bizonyos dolgokhoz. Például a saját jövőbeli tanulmányaimhoz, és terveimhez... és párkapcsolatomhoz is... Bár fogalmam sincs, hogy utóbbit, vagyis hogy Gilly tetszik nekem, és szeretnék randizni, és járni vele, ha ő is akarja, azt hogy adagoljam be Chrisnek.

ϟ A Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. ϟ

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-02-13, 13:16

Dany & Chris

"Tudod, miért a nagy testvérek születnek elsőként? Hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek."

Az idő végül is relatív, ezt szokták mondani, igaz, ha mondjuk egy vizsgán ezzel indokolnám, hogy miért késtem, akkor páros lábbal rúgnának ki. De ha őt nem köti le, hát ám legyen, menjünk a vak világba, aztán amikor elfáradunk, majd akkor alszunk. A gúnya egy kicsit meglep, sőt, talán még pofán is vág, hiszen a kölyköt nemrég még be akartam fenyíteni, hogy takarodjon Gilly közeléből, most meg úgy szól vissza, mintha ő szarta volna a spanyol viaszt, pedig én csak arra kértem, hogy meséljen. Gondolom a reakciója is inkább az újságnak szól, nem nekem, de azért így is felszalad a szemöldököm.
- Aha. Hát ez így elég unalmas, gondolom ezért lett tovább tupírozva. - jegyzem meg kicsit vállat vonva, de felfogom, hogy nem akar erről beszélni. Viszont nem vagyok valami hűséges labrador, hogy folyamatosan én próbálkozzak beszélgetést kezdeményezni, ha a másik fél nem akarja. Végül is ő toppant be, ő hívott le, csak akar valamit mondani, nem fogunk némán, bárgyún mosolyogni egymásra egész este. Most, hogy ennyire gyorsan lezavarta a Sid témát és lenne lehetőségem cseszegetni a sörrel egy kicsit szimpatikusabbnak tűnik az ötlet, de végül nem megyek bele a játékba. Nem szeretem a hisztiket, az összezörrenéseket, nyugisabb srác vagyok én annál.
- Semmi, kölyök, semmiség. - jegyzem meg, de azért a kölyközés csak becsúszik a bárgyú vigyor mellé. Átadom a dákót, a másikat letámasztom, ameddig a golyókat a helyükre rakom. Legalább is raknám, de amikor megérzi az asztal, hogy a közelébe értünk, akkor a mágia feléled és a golyók szépen a helyükre kerülnek, egyik felében háromszögben a színesek, a másik oldalon a pöttyön pedig a fehér. Visszalépek a dákómhoz, felkapom, és minden udvariasságot mellőzve becsusszanok az aszta végéhez.
- Az idősebbeké az elsőbbség, szóval kezdek, ha nem gond. - mondom, most már kicsit megenyhülve a kezdeti morcosságán, hiszen ő is elvigyorodott azóta. Nem kell a balhé. Rutinosan lökök, mint egy igazi kocsmatöltelék, lazán, de azért célozva, nem csak a vakvilágba, bár valójában az első lökést általában csak megküldöm és menjen minden ahova akar. Aztán majd a másodiktól gondolkozom, amikor már eloszlottak a golyók. Nem is megy le kapásból semmi, szóval biccentek a srácnak, ő jön, nem is rossz pozícióból, még választhat is talán színt, ha jól játszik, bár fogalmam sincsen igazából játszott-e egyáltalán és mennyit.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2019-01-12, 23:40

Chris & Dany

Chris alapvetően kedvelhető laza srác, így nem bánom, hogy vele kell beérnem mint társaság. Amúgy is lehet igaza van, és a többiek edzenek, vagy a fene se tudja hova lettek. Igazából lényegtelen is, még jó is, hogy így alakult a dolog.
Bár azt hittem sokkal több ember lesz a hotel bárjában, meg úgy mindenütt, úgy fest tévedtem, de ez cseppet sem veszi el a kedvem.
- Fogalmam sincs. - vonom meg a vállam a kérdésre, hogy hány óra. Tényleg nem néztem meg, és nem is nagyon érdekel. Fontosabb dolgok járnak a fejemben jelenleg.
- Fűű, akkor többet tudsz az életemről, mint én. - jegyzem meg tőlem szokatlan gúnyossággal. Nah igen, az átok újság írok. Elvihetné őket a rossebbes nyavajatörés. Senki nem mondta nekik, hogy leselkedjenek, és nem létező sztorykat találjanak ki.
- Valójában nincs mit mesélni. Tényleg. Sidney és én megbeszéltünk valamit, és mire észbe kaptam nem láttam a vakutól. A többi meg gondolom fikció. Igazság szerint, én nem olvastam. - zárom rövidre ezt a témát azt hiszem. És őszintén nincs is ebben semmi több ennél. Sosem kavartam Siddel, és nem is fogok. Tisztelem, és csodálom sok szempontból, és remélem, hogy egyszer a felnőtt életünkben jó és kölcsönösen hasznos szakmai kapcsolatunk lesz, tekintve hogy mindketten ereklyevadász szakot választottuk pályául, de ennyi. Ha kell, akkor azért ezt még elmondom Chrisnek, és Gillynek is, de nem érzem úgy, hogy ez miatt magyarázkodnom kéne bárkinek is.
- Mi az, mit vigyorogsz, mint egy sült hal? - nézek rá a bárgyú vigyorát nézve, biztos vagyok benne, hogy valami olyan gondolata támadt, amivel engem csesztethetne, bár fogalmam sincs mi. - Ideadod azt a dákót, vagy megtartod mindkettőt magadnak? - vigyorgok rá ezúttal én.

ϟ A Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. ϟ

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2018-11-22, 16:48

Dany & Chris

"Tudod, miért a nagy testvérek születnek elsőként? Hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek."

Tudom én, hogy Gilly meg tudja védeni magát, ahogy lazán randira hív egy srácot mindenki szeme láttára, úgy le is tudná koptatni, csak…
- Lehet, hogy elugrottak edzeni, legalább is Sidney-ből és Lizzy-ből simán kinézem, Gilly-t pedig csak szimplán magukkal rángatták. - vetem fel kicsit megvonva a vállamat. Ez is jelzi, hogy hiába az unokahúgaim, a nap minden percében azért nem jegyzem merre járnak és nem akarok atyáskodni felettük. Persze tuti, hogy nem fogom itt halálra magyarázni az egészet, hogy miért rökönyödtem meg és miért lövöldöztem halálsugarakat a szememből egy ideig.
Még nem beszéltük meg a dolgot, se a sráccal, se Gilly-vel, így kicsit a homályban tapogatózok, hogy hol is tartanak, tényleg elmentek-e randizni vagy mi van. De most nem is akarok ezen lamentálni, amúgy se vagyok egy kesergős fazon. Felkapom a cuccom és már megyek is a lifthez, mert hát egy nagy hotelbe kellenek liftek, ritkán akar valaki több emeletet csak úgy heccből végig lépcsőzni. Néhány perc múlva már lent is vagyunk, és oda is kerülünk a billiárd asztalok közelébe.
- Egészen kihalt minden, hány óra van? - kérdezek rá csak úgy mellékesen, mert a falakon első ránézésre nem látok órát, legalább is nem abból a szögből, ahol én állok, persze lehet, hogy ettől függetlenül valamerre van. A pubos beütésű részben az asztalok háromnegyede üres, a kocsmajátékokkal meg konkrétan senki se játszik. Mondjuk nincsen valami sok, hiszen egy hotelben vagyunk, nem egy billiárdszalonban vagy kocsmában. Egy asztal, egy darts aztán csókolom. - Láttam az újságokat. Mesélsz, amíg kikérem a dákót meg a golyókat? - dobom be, semmi kötelezővel a hangomban, de hát egyik nap még Gilly-nek puncsol, másnap már Sidney-vel cikkeznek. Biztos van a sztori mögött valami, nem csak annyi, amennyit lehoztak. Mindig van valami, még akkor is, ha a 90%-a az ilyeneknek totál ferdítés. Mivel még nem nagykorú, nem csesztetem azzal, hogy kikérek magamnak egy sört, neki meg egy pohár tejet, bár határozottan átfut az agyamon a szituáció, ami ki is ül az arcomra egy bárgyú vigyor formájában, de hát éppen bámulok a semmibe elkalandozva, szóval meglepne, ha legilimenciával kitalálná mire gondolok.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2018-11-13, 13:20

Chris & Dany

Szerencsém van. Chris a szobánkban van. Nála se lehet nagyon kiszámítani, hogy mikor hova tűnik. De azért némi megkönnyebbüléssel veszem, hogy van kedve velem időzni kicsit. Talán így kissé kevésbé lesz feszélyezett, vagy inkább fura kettőnk kapcsolata. Szeretnék Gillyvel randizni, de azt is szeretném, ha Chris-szel is jó barátok lennénk.
Ami pedig a tegnapi szerencsétlen malőrt illeti, amikor néhány lesifotós Sidney társaságában talált meg, nos az érdeklődésem iránta szakmai, és baráti. Az meg, hogy ezt miféle képen színezik ki zugfirkászok, kit érdekel? Én tudom az igazat, Sidney is tudja, másra meg nem tartozik.
Bár sokan gondolhatják, - talán maga Chris is - hogy minden szoknyával elmennék, főleg minden csapattárs szoknyával, de mi sem áll távolabb az igazságtól.
- Azt hiszem, ketten maradtunk. Kerestem a lányokat is, meg Codyék szobájába is benéztem, de mindenki eltűnt. De ki tudja, még előkerülhetnek. Hátha már lent vannak a bárban.- vonom meg egy félszeg mosollyal a vállam. Bár igazából azt sem bánnám, ha többiek nem kerülnének elő.
Valahogy számítok az este folyamán előbb-utóbb egy amolyan "mit is akarsz az unokahúgimtól?" kérdésre. Bár azt még magam sem tudom mit fogok rá válaszolni. Az biztos, ha az én édes kishúgomról volna szó, én neki szegezném a kérdést a srácnak, aki körüldongja. Persze valójában ezt már soha nem tudjuk meg. A kishúgom meghalt.
Igazából az öltözködést én sem vittem túlzásba, egy farmer, egy közönséges póló, és a csapat egyen melegítőfelsője van rajtam. Na meg egy kevés apró van nálam is, a pálcámmal. Bár mivel csak jövő tavasszal töltöm majd a 17-et nem nagyon kéne utóbbival villognom a sulin kívül. Bár fogalmam sincs, hogy erre a versenyre milyen szabályok élnek ilyen téren.
Bevárom, míg Chris is magára kapja a dzsekijét, hogy együtt induljunk le biliárdasztalt keresni. Remélem az asztalok közül legalább egy üres lesz, és semmiféle kellemetlen meglepetés nem vár ott ránk. Tudom én, kellemetlen alakok szőke hajjal a francia csapatból, akik azt hiszik minden és mindenki, különösen minden lány csak körülöttük foroghat...

ϟ A Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. ϟ

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2018-11-02, 08:56

Dany & Chris

"Tudod, miért a nagy testvérek születnek elsőként? Hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek."

Nem akarok az a szemét nagytestvér lenni, aki azonnal a fiatalság nyakára jár, ahoigy megneszeli a csöppnyi romantikát. Pedig azért tényleg érdekel, hogy Gilly még is mit gondolt, mikor az ismerkedős körkérdésen az pattant ki a fejéből, hogy randira hívja ezt az olasz srácot. Jó, az olaszsága nem olyan nagy cucc, nem vagyok rasszista vagy ilyesmi, de akkor is, még csak most jöttünk Angliába és már is feje tetejére áll a világ. Rendben, Gilly gyönyörű, minden elfogultság nélkül mondom, de akkor is a csávó teperjen és ne ő. Ja, és ne tizenfős társaságban. Az istenért.
Nem vagyok túlságosan a szobában ülős fajta, de éppen szerencséje van Dany-nek, nemrég értem vissza egy kis beszerző túráról, mert a hotel unalmas kontinentális kajáira nem korgott a pocim, valami extrásat akartam, ha már itt vagyunk a világ végén. Hát azt se mondom, hogy utólag nem sajnálom azt a kis csíkóst, aki az asztalomra került… Mármint a zebrát. Ugyanis sikerült szereznünk zebrát, struccot, viperát, sőt az egyik helyen még krokodil is volt. Persze nekünk, idegeneknek, jó drágán veszejtették, szóval mindenből csak egy-egy falatot ettünk, de a célnak megfelelt.
Most tehát dolgom végeztévelk, teli hassal punnyadok az ágyon, Cody levált tőlem nemrég, gondoltam kicsit sziesztázok, mielőtt újra útra kelek valamerre. Veszélyes, hogy mennyire nem kattog azon az agyam, hogy a versenyre kéne éppen edzeni, amiért lényegében itt vagyunk, de hát ez történik, ha az ember nem egy élsportoló, mint mondjuk Lizzy, hanem csak egy tehetséges srác, akinek király az állóképessége és jól fut.
- Hey Daniel. - vetek egy megjátszott szigotú fejet rá, ahogy az ágyon elnyúlásaból kicsit könyöklésbe tornászom magam, aztán leteszem a lábam és felülök. - Naná, menjünk. - mondom, már minden megjátszás nélkül mosolyogva. Csak két évvel vagyok idősebb nála, bár neki egy fokkal kölykösebb képe van, akkor se fogom játszani a felnőttet, aki el akarja vágni a torkát, amíg alszik. Mondjuk azt már meg is tehettem volna tegnap este.
Magamra kapom a bőrdzsekimet, egyszerű póló és farmer párosítás van rajtam, semmi extra, de azt hiszem ennyi pont elég a divatolásból ide, a világ végére. Tudom, hogy a kölyök nem akar rosszat, azt is sejtem, hogy Gilly-t se ejtették a fejére, hogy hagyja magát lazán kihasználni és úgy teperjen egy srác után, hogy az meg sem érdemli, de… Ez egy furcsa helyzet. Kicsit úgy érzem, mintha az unokahúgaim egyik pillanatról a másikra nőttek volna fel, hiszen otthon mindenki ismerte őket kiskoruktól fogva, itt viszont mindenki szemébe már fiatal kis nőcikként robbantak be, csinosak, magabiztosak, menők. Még szép, hiszen egy család vagyunk.
- Jön más is? - dobom be a kérdést lazán, ahogy el is indulunk ki a szobából. Nem hozok semmit, csak egy kis itteni aprót meg a pálcámat, csak úgy vész esetére.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés... 2018-10-30, 13:14

Chris & Dany

Mit is mondhatnék? Azt hiszem semmi okom panaszkodni. Ha csak az nem, hogy Gilly és Gina együtt tűntek el valahova. Gondolom valami csajos programra, így nem hívhatom el Gillyt egy kis esti sétára a szálloda parkjában. De semmi baj, amint véget ér a verseny, vagy csak adódik rá alkalom úgyis randira fogom hívni.
Persze tudom, hogy Chris nem túlzottan örül ennek a dolognak. Gyakran érzem a hátamon a szúrós pillantásait, azóta az ominózus kérdéses játék óta. Csakhogy ez nem igazán olyasmi amibe beleszólhat, vagy köze lenne hozzá. Tudom én félti az unokahúgicáit, de a lányok felnőnek, és randizni kezdenek. Ez ellen meg úgyse tehet semmit. És ha már így áll a dolog, akkor egyikükkel mért ne randizhatnék én? Inkább én, mint valami véla macsó a franciáktól, aki csak megdönteni akarja, aztán ejti is, mint valami megunt játékot.
Apropó játék. Azt hiszem jó is lenne lemenni egy kicsit biliárdozni a bárba. Úgyis rég csináltam ilyesmit. Szóval visszanézek Codyék szobájába, de ott se találok senkit, na ná miért is? Pedig Codyval szívesen ökörködnék lent a bárban egyet. Így a saját szobánkat is megnézem, bár fogalmam sincs, hogy Chrisnek volt-e terve az estére.
- Ciao Chris! Van kedved lemenni biliárdozni kicsit? - teszem fel a kérdést egy kis vigyorral, ha sikerül éppen elkapnom a szobában. Ez már felér tőlem egy békejobbal. Talán csak sikerül megbékítenem a Nagyfiút. Legalábbis remélem. Nem szeretem a feszültséget. Jobb a békesség. Csapaton belül főleg...

ϟ A Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. ϟ

Tárgy: A nagy beszélgetés... 2018-10-30, 13:13

Chris & Dany

ϟ A Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. ϟ

Tárgy: Re: A nagy beszélgetés...

» A nagy Ő
» Kecse-Nagy Endre
» Kecse-Nagy Dorottya
» Kecse-Nagy Dorottya
» Blaine & Reese - Nagy a baj?