2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Először felvonom a szemöldökömet, mint aki nagyon szkeptikus az ügyben, aztán hitetlenkedve visszatér a mosolyom, ahogyan magamat is meglepve kinyúlok, és megsimogatom az arcát. – Nocsak, akkor te vagy az egyetlen kivétel. Mindenki, ismétlen mindenki a másik énemet ismerte, és fogadta el igazán. Furcsa, különös világod van neked, de.. azt hiszem igazad van. Legbelül maradtam az, aki. – Csóválom meg a fejemet kissé felszabadultabban, hiszen már jó ideje menőzöm, és nehéz levetkőzni bizonyos szokásokat. Mindaz, amit megtanultam, már a részem marad, de Fiona előtt nem kell felvágnom, játszanom a hallgatag, de sármos motorost, hiszen amúgy sem az ilyesmire vevő. Neki nyugodtan csacsoghatok akár butaságokról is, amit rajtam kívül talán senkit sem érdekelnek, de ő biztosan meghallgat. Nem véletlen, hogy ennyi barátja van, hiszen igazi központi személyiség a maga romantikus kis lelkületével. Egyszer talán szerencsés lesz mellette valaki, aki ráábred, hogy mekkora kincs. - Egyelőre csak ketten menjünk, valahogy a lányos apákkal nem volt igazán szerencsém. – Ingatom a fejemet, de továbbra is vidáman. Nem akarok belemenni, hiszen Fiona még nem is tudja, hogy a valódi gyilkos Nora apja volt, aki valami perverz vágytól hajtva nem nézte jó szemmel, hogy a lánya mekkora céda, mintha magának akarta volna. És végül ő maga verte agyon. igen hátborzongató, mert mintha valami sötét mágiát is használt volna, akkora vérfürdő volt, hogy senki sem tudott mást elképzelni, csak engem, az örök kívülállót. Most már mindegy, de jelenleg még Fiona édesapjával szemben hadd legyenek fenntartásaim. Bólintok végül, keressük majd holnap egymást, és az iskolából jövünk el ide. Végülis Fiona a kora folytán már járkálhat egyedül, tehát nem lesz nehéz tervezgetni. A karomat nyújtom, hogy visszatérjünk a motorhoz, nagyjából ott vállunk el.
//Cukik^ ^ Akár ugorhatunk is velünk, vagy kezdhetünk másokkal //
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
- Buta, aki így gondolja. - finom mosollyal vonom meg a vállamat, hiszen sosem gondoltam a cinizmust menőnek, sőt, mindig is úgy gondoltam, hogy képtelenség, hogy valakit kedveljek aki végtelenül negatív mindennel és mindenkivel. Jack annak ellenére, hogy talán annak tűnik, vagy tűnt, de közben még sem az. Még sem annyira, amennyire annak akarta láttatni magát és ez az, amit miatt most beszélgetek vele, mert másképp valószínűleg nem igen lenne értelme. - Pedig nekem az a vicces kiskölyök sokkal szimpatikusabb lenne, és szerintem neked is jobb lett volna, ha kevesen vesznek körbe, de kedvelnek a valódi személyiségedért, mint... így, de persze lehet, hogy tévedek. - akkor gondolom nem ismerte volna meg Norát, ki tudja talán sokáig nem lett volna senkije és lehet, hogy élvezte ezt a fajta életet, amíg nem lett belőle olyan valaki, akit átvertek és akire ráhúztak egy gyilkosságot is. Én mégis eddig is kimondtam a véleményemet és bár még nem ismer jól, de annyira már igen, hogy tudja, hogy továbbra is ezt fogom tenni, mert nem szokásom magamban tartani azt, amit gondolok, hiszen annak aztán az ég világon semmi értelme sincsen. Lehet, hogy az ember nem népszerű annyira egy bizonyos stílussal, de nem hiszem, hogy attól lesz jó az élet, ha az ember igazán népszerű, inkább ha jól érzi magát a bőrében. És valahogy én nem érzem úgy, hogy Jack jelenleg jól érezné magát a bőrében, még ha ne adj isten volt is olyan időszak, amikor ez így volt, de vajon így volt? - Hát persze! Ráérek délután, ha úgy neked is jó és akkor meglátogathatnánk, hátha ki tudunk alkudni valami jó árat. Apának is írok, szerintem oda lesz és vissza! - aztán persze lehet, hogy nem megy majd könnyen, vagy mivel fiatalok vagyunk megpróbálnak majd átejteni, vagy ki tudja, de mindenképpen megér egy próbát a dolog és remélhetőleg sikerül is elérni, amit szeretnénk, egy üzletet lehetőleg nem túl drága bérleti díjjal, és olyat, ami csak a miénk. Azért ez így egész jól hangzik!
- Mert cinikusnak lenni menőbb.. – Vélekedem a kérdésein. Fiona tényleg olyan, mintha valami hercegnő lenne, akit elzártak a külvilágtól, s nem tudja, hogy mennyire rohanó már ez a világ, nem érdekes, hogy más mit gondol, csak az erőt kell mutatni, ezt pedig a keménységgel lehet. Még a házasságban sem lehet biztos az ember, hiszen bármikor elválthatnak, ahogyan az én szüleim is szétmentek. Emlékszem apám mindig gyűjtögetett, és mint kiderült, egy saját életre, mert végül le is lépett. Akkor pedig van értelme ennyire bárkiben is bízni, ha én is csalódtam Norában? Ahogyan viszont Fiona mesél a saját művészetől, a rajzairól, elkalandozik a figyelmem. Noha fontos, amit mond, mégis sokkal inkább azon kapom magamat, hogy magával ragad a meggyőzédése. Ez a lány tényleg ennyire képes magában hinni, és félsz nélkül tudja magáról, hogy bár nem tetszhet mindenkinek, de maradandót akar hagyni a világban. Az az ami oly keveseknek sikerül. Akaratlanul is megered a nyelvem. – Tudod én sem voltam mindig Jack, a baltás gyilkos, a sötét motoros. Annak idején apám mindig az öcsémmel fogócskázott a kertben. Az anyám sokat betegeskedett. Maradtak hát az újságok, és a tévé. Az Ilvermornyba nem volt pénzünk elmenni, de kijárt hozzánk olykor valami professzor, hogy tanítson ezt-azt, de nem túlzottan érdekelt. Ám a régi újságokat bújva hősöket kerestem magamnak. Olyanokat, akik motoron, bőrdzsekiben néznek csúnyán. És én is ilyen lettem. Mert kinek kellene Jackie, a kiskölyök, aki jobb híijján mindenből viccet csinál? – És valóban, onnantól lettem sikeresebb, hogy végre összespóroltam egy motorra, és menőzni kezdtem a lányoknál. Meg hogy mások bűneit is magamra válaltam, mondván a rosszfiúk a csodálatra méltóak. Egy idő után nem csoda, hogy már mindenki szemében én voltam az útonálló. Én pedig nem tettem semmit ez ellen. Fiona viszont éppen másokat ment meg, mint többek között azt a Daniilt a megsemmisüléstől. Szerencsés srác, hogy ilyen lány barátja van. Bezzeg Nora csupán a lelke mélyén gondolkozott el rajta, hogy mit okozhat másoknak..? Halkan elnevetem magamat, zavarba jöttem, holott évek óta nem volt ilyen. Túlságosan sikerült feloldódnom mellette.. Az épület viszont tényleg üres, és kihalt, csak egy apró cédulát találok az egyik üvegre ragasztva. Azon van a tulaj címe, de nem akarom Fionát továbbra is feltartani. – Ha üzlettársak leszünk, talán holnap felkereshetnénk az illetőt, hátha kiadná az helységet. Volna kedved, ismét találkozni? – Kérdezem magától értetődően, valahogy fel se merül, hogy ne folytassuk, de nyilván mindkettőnknek van még mára dolga.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
- De akkor miért tűnt ez el és miért olyan furcsa mindenkinek? Pedig sokkal jobb volt úgy, mint így most. - na igen, én ammondó vagyok, hogy igenis szebb idők voltak azok, most meg aki meghallja, hogy én romantikus vagyok és ebben hiszek, az furcsán néz rám, mintha valami fura ufó lennék... Totálisan érthetetlen, miközben szerintem igenis, ha más nem hát titkon, de mindenki vágyik valami szépre, valami szép kapcsolatra, romantikára stb. Ezek szerint még Jack is tudja, hogy milyen ez, pedig kétlem ezek alapján, hogy Norával nekik bármennyire is romantikus lett volna a kapcsolatuk, ha mindez ilyen nagy titokban zajlott és utána még csak nem is lett jó vége, meg hát ezek alapján ki tudja, hogy Nora kiknek mit hazudott még esetleg.. Ajj... nem szabadna rosszakat gondolnom róla, hiszen meghalt. - Reméljük! Tudod a művészet nagyon nehéz munkakör, mert szubjektív és hiába tetszik nekem valami, lehet hogy másnak nem, vagy épp fordítva. Tudom például, hogy ha meg is akarok élni belőle, akkor néha engedni kell, de közben olyat kiadni a kezemből, ami nekem nem tetszik... - hát igen, ez nem egyszerű dolog, annyi már szent igaz, és pont e miatt is vagyok kissé bizonytalan, bármennyire is jó dolog lenne mondjuk tényleg csak ezzel foglalkozni, de lehet hogy aztán csak annyi sülne ki belőle, hogy festhetném gyerekszobák falait... az meg lássuk be, bár tud szép lenni, de nem úgy igazán művészet. - Oh nem hiszem, meg tudod én mindig azt mondtam neki egyszer fel kell ezt vállalnia úgyis, bármennyire is nehéz. - vonom meg finoman a vállamat miközben lépegetünk a kis úton. Tudom, hogy könnyebb rejtőzködni Daniilnak, mint nyíltan vállalni ki is ő igazából, ezért nem is erőltetem, de ha egyszer kiderül, hát akkor már nincs mit tenni. - De vigyáz magára és általában olyanokkal megy szórakozni, akik azért ismerik azt az oldalát is, így nem lehet baj. - tehát van aki figyeljen rá, ha én nem tudok és gyakran fordul meg eleve Londonban, ahol azért kisebb esély van rá, hogy valakivel a suliból fusson össze. Kissé azért meglep ez a hirtelen kitörő lelkesedés, de határozottan tetszik, úgyhogy nem is kérdés, bólintok és irány a kis épület. Elég messze van ugyan mindentől, de... nem biztos, hogy az nagy baj. - Látod csak el kell dönteni, hogy megpróbálod. - teszem azért hozzá mosolyogva, ahogyan elérjük a kis épületet. Elég üresnek és kihaltnak tűnik, ahogyan körbejárom. Egyáltalán van itt valaki?
- Azért bőven volt idő, amikor mindenki romantikus volt. Gondolj csak bele, a lovagkor valami ilyesmi volt, aztán meg a renenszánsz, ahol a sok hősköltemény született. Megvan a varázsa, bevallom én is olvastam már ilyesmit. – Még otthon Amerikában, hiszen nem csak arról szólt az életem, hogy róttam az erdőt a mocival, vagy hogy a kocsmapultot támasztottam. Mivel érdemi társaságba nem jártam, az öcsém már annál inkább, ezért nagy magányomban, amikor éppen Norára vártam, maradt az olvasás. Ebben pedig eléggé mindenevő voltam, a térképes útikönyvektől kezdve a krimikán át igenis átment a kezeim között néhány szerelmesregény. Hatással is voltak rám, mert bár nem vagyok egy szőke herceg fehér lovom, de nekem is volt afféle megmentési kényszerem, ami a szőkeségnél sajnos egyátalán nem működött, azóta nem is éreztem, hogy erőltetnem kéne ezt a hősies vonalat. - Igyekszem összekapni magamat, nálad viszont erre sincsen szükség, hiszen eleve nyitottan állsz a világ felé, így a leendő vevőid biztosan imádni fognak. – Magamban azért hozzáteszem, hogy ha ennyire a nagy szerelemre vár, nem is igazán tudom, hogy mit keres, hiszen annak, aki ezt tudja, lehet, hogy komoly lécet meg kell majd ugrania, lévén Fiona talán valami tökéletesre vágyik. Nyilván én nem akarok beleszólni, már annak is örülhetek, hogy nem baltás gyilkosként kezelt, amikor látott, hanem akár a velem való társulásnak is ennyire örül. Tényleg valami káprázatos, hogy mennyi életösztön van benne. És hogy ezt másokra is mennyire át tudja ragasztani. - Végülis tényleg nem kell, hogy passzoljatok, ha amúgy csak barátok vagytok. Az gondolom még rosszabb lenne, ha tetszene neked ezért vagy azért, de ő nem a te nemedre bukik. Nem félsz attól, hogy az egyik ilyen nagy piálás alkalmával kikotyogja a dolgot? Vagy mondjuk rámozdul egy másik pasira nyíltan? – Azért az ilyen jellegű buliknak a nyolcvanas években nagy divatja volt, és bár Fiona csak a nagy baráti iszogatásokat mondta, szerintem nem tud mindenről. Ez a Daniil visszafogott fickónak tűnik, ha így titkolózik, de a nagy titkok időnként csúnya módon kiderülnek. A séta közepette egy udvart fedezek fel, ahol lehúzott rolók vannak, de kiadó táblát is mutat az egyik, amin meglepődök, hiszen eddig teljesen úgy tűnt, hogy Roxmorts már teljesen le van fedve üzletekkel. Végre mázlim lenne? – Hoppá! Megnézzük? – Kapom el Fiona karját egészen felllelkesülve, ami rám nem igazán volt jellemző régóta.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Csak sóhajtok egyet, hiszen igaza van. Elég pocsék dolog, hogy manapság a többség már csalódott az érzésekben, nem hisznek a szerelemben, valami magasabb jóban, valami lelki csodában, csak... élik az életüket és talán akkor sem lelik meg az igazi boldogságot, ha ott van az orruk előtt, ha nyíltan kopogtat, mert egyszerűen már képtelenek felismerni. - Pedig egész más lenne a világ, ha sokkal többen lennének nyitottak a romantikára. - persze nem változtathatom meg az embereket, ahogyan az életet sem, vagy hogy miben hisznek, csak egyszerűen jó lenne, legalább néhányakkal megértetni, hogy lehet másképp is. Jack is meg van lepődve, de úgy fest ennek ellenére azért mégis tud pozitívan is látni, ha nem is viszi túlzásba. Ez azért mindenképpen jó jel és legalább nem oltott le, hogy totális butaság az, amiben hiszek, pedig akár ezt is megtehette volna nem de bár. Persze talán valahol belül ő is azt gondolja, amit másoktól is megkaptam már, hogy mivel még nem csalódtam ezért könnyen hiszek valami magasabb jóban, viszont én nem is próbálkoztam olyan irányban, ahol nem éreztem azt a pluszt, vagy szikrát, így nehezebb is csalódni, de úgy gondolom, ha az ember tudja, akkor tudja és akkor a másik is tudni fogja és ha az tényleg igazi és nem valami felületes dolog, akkor igenis nem romolhat el és akkor a csalódás is elkerül. - Oh... ez kedves, köszönöm és szerintem ez a jó hozzáállás és akkor máris remek bolttulaj leszel! Csak pozitívan! - még meg is paskolom kicsit az oldalát, mert hát most így mögötte ülve mást nem igen tehetek és hát a biztató mosoly se megy át, ha egyszer csak a nyakának villanthatom. De mégis jó hallani, hogy bármennyire is rossz dolgok történtek vele, mégis képes azért hinni abban, hogy majd innentől jön valami jó, csak tennie kell érte, hogy be is következzen lehetőség szerint mielőbb. Én pedig drukkolok neki és ha netán tudunk közös helyiséget találni a boltnak, akár össze is foghatunk, úgy pedig még jobb lesz és még könnyebb neki és nekünk is apával. - Jól hangzik, én is a suli mellett csinálok minden mást, de ez így totál rendben is van és azt hiszem egyelőre minden belefér, főleg hogy még úgy se találtunk apával alkalmas kiállító termet, na de majd annak is eljön az ideje remélem! - azért erre a kérdésre nem tudom nem elnevetni magamat. Álpasim... ez így tényleg olyan furán hangzik, még ha amúgy stimmel is a meghatározás. - Vannak azért persze, ha az igazi pasim lenne se kellene összenőnünk folyton. Daniil azért kicsit hogy is mondjam... vannak dolgok, amiben jobban elengedi magát és arra vannak olyan barátai, akik ezt jobban tolerálják. Én pl. nem igazán iszom sokat, ő meg orosz. - vonom meg a vállamat, bár a hangomból sejthető, hogy nem kifejezetten szeretem amikor ezt csinálja és nem is nagyom támogatom a nagy lerészegedéseket, de nincs mit tenni, még se én vagyok az anyja, hogy eltiltsam tőle, vagy efféle. Maximum ilyen jellegű bulikba nem megyek vele, vagy maximum én az vagyok, aki hazatámogatja a végén.
Én még véletlenül sem nézem le Fionát, végülis én is hasonlóan hittem Norában, hogy egyszer még jobb lehet, talán még visszatérhet. Ezzel magamat állítottam be, amolyan szőke hercegnek a fehér lovon, noha feketében járok legtöbbször, de bíztam abban, hogy ha én jó vagyok vele, akkor ezért érdemes megváltozni. Ő viszont sokkal inkább szerette a rejtett életét, és csupán máz volt, amit a külvilág felé mutatott, a jókislány álcája. Fiona ellenben tényleg igyekszik mindent idealizálni, és romantikus helyzetben feltűntetni. - Tudod, hogy az egész világ arra épül, hogy miben higgyünk? Vallások, önfejlesztő könyvek, jógaterápia, sport? Tehát a hitnek nagyon is megmaradt a szerepe, csak elterelődött a romantikáról valami másra. Azt hiszem az érzelmekben manapság mindenki csalódott, vagy legalábbis a többség, és cinikusan, szkeptikusan állunk hozzá. – És most már én is ezek táborát erősítem. Ez már nem olyan, mint a lovagkor, hogy az embernek nem volt senkije, csak várt az epikus szerelemre. Itt nagyon gyorsan pörög az élet, gyorsan lapátra teszik az embert. És ezek a sebek nem hogy gyógyulnának, inkább mélyülnek, így az ember folyamatosan veszít a lelkéből. Fioát eddig elkerülte a csalódás, hiába erősködöm, hogy van pasija, váltig állítja, hogy nincs. És ezt kell elfogadnom, hogy eddig egy csillámló burkon keresztül szemlélte a nagyvilágot. Meg is állok a motorral, végülis kipróbáltuk. Leszállok róla, de ő még ücsöröghet rajta. Kitámasztom, és ha Fiona nyújtja a kezét, legsegítem róla, ha mennénk tovább, végülis van még időm sétálni, ez a mai nap nagyjából pocsékba ment, de lehet még értelmes vége, még ha furán is hangzik, hogy ezt én mondom. - Igen, én is erre gondoltam, hogy mivel már nem gyászolok, ideje új alapokra helyeznem az életemet. Nem tudom, hogy mennyire leszek majd jó eladó, bolt tulajdonos, de ha ki sem próbálom, akkor sosem tudom meg. Most már értem, hogy miért kedvelnek téged olyan sokan. – Én mindig is őszinte típus voltam, még ha nyers is, nem szeretek ugyanis kertelni. Fiona valóban egy bájos személyiség, nem csoda, hogy ilyen sok fiúbarátja van, de akkor beigazolódott a kérdésem, vajon miért nincsen senki az életében? Ha arra a minden elsöprő szerelemre várt, még ennyire elkerülte? – Nem szándékozom magányosan meghalni, de az ismerkedéstől már teljesen elszoktam. Úgyhogy félreteszem a dolgot, aztán lesz ami lesz. Majd én is várom a nagy szerelmet, mint te. – Mosolyodom el vállat vonva, és az utolsó kérdése az, amin legalább nem kell gondolkoznom. – Mellette. Az iskola sosem érdekelt nagyon, inkább csak hátteret jelent, de kétlem, hogy piacképes végzettséget tudnék szerezni, csak bejárogatok majd, és lesz ott egy szobám. Inkább a boltra fókuszálok. Na és mit csinál most ebben a pillanatban ez az álpasid? Sok a különprogramotok?
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Mindig vállalom a véleményemet még akkor is, ha sokan butaságnak gondolják és úgy vélik, hogy semmi értelme mesékben és álmokban hinni, mert úgy se valósulnak meg. De hát... ha az ember igazán akar valamit, akkor egyszer miért ne teljesülhetne mégis? Jobb nem hinni semmiben? Én azt nem hiszem. - Pedig sokkal jobb lenne, ha lehetne hinni valamiben és mások is tudnának, egész más lenne a világ. Igazából szerintem ez csak annyi, hogy el kell dönteni és... kész. - félmosollyal vonom meg a vállamat, amit mondjuk nem lát úgy, hogy a háta mögött vagyok, de mégis úgy vélem ő is megpróbálhatna hinni valamiben, még ha nagyon nehéz is. Tényleg el kell dönteni, hogy másképp élsz, hogy boldog leszel és kész és akkor miért ne lehetnél? Lehet, hogy olyasmiben hiszek, ami mások szerint nem lehetséges, de jobb hinni és reménykedni, mint lényegében véve feladni. Jack is úgy érzem, hogy már feladata az életet és úgy kb. mindent, pedig még van előtte egy csomó lehetőség csak meg kellene látnia őket. - Nem csak lehet biztosan! A térképek, vagy a bolt, ha azt helyezed magad elé célnak, akkor máris van, ami leköt és nem gondolsz... másra. - hát igen azaz Norára, vagy hogy magányos, vagy hogy elveszítette a szerelmét és még meg is vádolták és el kellett jönnie otthonról. Ezek mind rossz dolgok, amikre ha folyamatosan gondol az ember, akkor a végén nagyon sötét gondolatok fogják eluralni az életét és csak egyre mélyebbre jut, amiből semmi jó nem sülhet ki. Túl fiatal még ahhoz, hogy belesüppedjen valami mély mocsárba, ahonnan már nincs kiút. Épp ezért is vagyok kíváncsi rá, hogy a jövőre egyáltalán lát-e valami pozitívumot, vagy valami kiutat, hogy valaha is tud még úgy érezni, mint előtte. - Látod mégis hiszel valamiben! Ez tetszik és ez a gondolatmenet is. - még ha nem is teljesen passzol az enyémhez, de igazából ezzel egyáltalán nincsen baj, nekem így is tetszik és az a fő, hogy legalább hisz valamiben. Nem feltétlenül kötelező egyetértünk, akár még neki is lehet igaza. - Azért annak örülök, hogy akkor még nem írtad le magadat teljesen, hogy akkor most már magányosan halsz meg és ilyenek, az rémes lenne. Na és iskola után, vagy mellett nyitnál térkép boltot? - nem hiszem, hogy a szerelmi témába azért sokkal mélyebben bele szeretne menni, hiszen azért ez eléggé kényes vonulat, ezért is lépek tovább és igyekszem más téma felé indulni, vagy inkább visszakanyarodni, amiről talán könnyebben tud beszélni.
Nem akarok én lenni a népmese parasztfiúja, aki beleborzong egy női érintésbe, de hát most istenem, valahol ez történik, hiszen hosszú időnek kellett eltelnie, hogy bárkivel is akár csak egy ilyen kapcsolatba kerüljek. Fiona jól látja, Nora halála és az azt követő évek komoly hatással voltak rám, s csak most kezdek el visszatalálni önmagamhoz, vagy legalábbis új életet kezdeni. Nem megyek olyan gyorsan, hogy halljam a füleimbe suttogott szavait, amin jót mosolygok, kissé még hátra is fordulok, persze fékezve, hogy nehogy fejreálljunk. - Mintha a mesékben élnél.. Amivel nincsen gond, csak hát arra nem lehet támaszkodni túlzottan, amit ott láttál, vagy olvastál. Egyébként jó lehet ennyire hinni valamiben, bárcsak én is tudnék. – Vallom be neki őszintén, hiszen igenis megható a naivitása. Még nem is találkoztam olyan lánnyal, akit ennyire nem rontott meg még az élet, amely tele van hazugságokkal, álnok csapdákkal. – Nem tartom butaságnak, csak éppen nem szokványos. De talán mindenki hisz valamiben, ami előreviszi, élteti. Lehet, hogy nekem is valamit találnom kéne. Valamit, ami leköt. – Most éppen a térképekben látom a jövőt, de az csak a munka, nem pedig valamiféle hitvallás, mint Fionának a mesék világa. Neki ha munkáról, hobbiról van szó, ott van a művészet, de mégsem az határozza meg, így talán nekem is másodlagos az, hogy boltot nyitok. Mégsem olyan egyszerű csak úgy meglépni valami váratlant, hiszen eddig nem is nagyon mertem arra gondolni, hogy holnap mi lesz velem. - Olyanokat tudsz kérdezni.. Nem tudom, te hiszel az ilyesmiben, mégis én mondjak véleményt? – Most észre sem veszem, de megálltam a motorral, hiszen komoly beszélgetésbe kezdünk, azt pedig nem lehet csak úgy menet közben. Kitámasztom a támasztéknál, és féloldalasan megfordulok, hogy legalább lássam az arcát. – Szerinted Nora volt nekem az igazi? Ha az lett volna, nem ilyen csúfosan ért volna véget. Ha valaki szerelmes, az nem zárja ki, hogy ismét az legyen. És ha már hiszek az általad felvázolt Igazi létezésében, lehetséges, hogy csak szerelmeken keresztül lehet megtalálni az Igazit. Ez így megfelel? – Nem akarok kioktató lenni, de talán már ezt is végiggondolta, csak nem akar megbántani Norával kapcsolatban, hiszen neki meg a barátnője volt, de úgy fest, ő sem ismerte igazán. A naivitás végülis nem hátrány, sőt, kissé még megható is egyben, de kétlem, hogy nekem, az érzelmi pokrócnak kéne véleményt mondanom, hiszen neki annyi barátja van, nekem meg nagyjából senki.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Oh megszoktam, hogy vannak a barátaim között olyanok, akik nem tolerálják olyan jól, ha a művészetekről beszélek, főleg ha túl sokat, túl hosszan, vagy túlbonyolítom a dolgot és egy idő után simán megunják, de úgy fest Jack már jó ideje lehet egyedül, hogy neki még ez is tökéletes téma a beszélgetésre és még az sem okoz neki gondot, hogy ecsetfajtákról, meg rajztípusokról, meg festményekről hallgasson, pedig hát nem olyan nagyon izgi téma azoknak, akik nem nagyon értenek hozzá, ezzel én teljesen tisztában vagyok. - Oh köszi, ez kedves tőled. - mosolyodom el. Amúgy tényleg kedves srác, még annak ellenére is, hogy az elején eléggé morcosnak tűnt, meg úgy általában a hozzáállása az élethez gondolom nem valami pozitív jelenleg, ami amúgy teljesen érthető azok után, amiken keresztül meg, meg persze elveszítette azt, aki szert. Én nem is tudom, ha az igazi nagy szerelem megtalálja az embert, egyáltalán van-e még esélye arra, hogy újra megtörténjen. Nem merem megkérdezni ő hogyan vélekedik erről, félő, hogy még túlságosan friss a veszteség. Kétlem, hogy szívesen fejtegetné milyen pocsék érzés hirtelen egyedül maradni, főleg ha előtte is valamilyen szinten Nora csak kihasználta őt. - Ez igaz, egyszemélyes darab. - azt hiszem értem, nem is feszegetem jobban a témát. Nekem ez eszembe sem jutott, hogy esetleg furcsa lehet neki, vagy szokatlan új érzés a közelség, pedig van benne ráció, hiszen gondolom hónapok óta még beszélgetni se nagyon beszélgetett, nem hogy bárki átölelje. Jesszus... rettenetes lehet így élni! - Ha tényleg ő az Igazi, akkor biztosan nem. Hamumpipőke csalódott a Hercegben? Vagy Aranyhaj Flinnben? Jó... talán kicsit, de az is más hibája volt. - nevetem el magamat, aztán elhallgatok egy pillanatra. - De tudom, hogy ezt a legtöbben butaságnak tartják. - teszem végül hozzá még, mert tisztában vagyok vele, hogy vannak barátaim akik azt gondolják, hogy buta álomvilágban élek és ami a mesékben működik az a valóságban úgy sem és nem úgy lesz majd az életem, ahogyan én azt gondolom és hogy ahogyan Jack is kérdezte majd valaki jól összetöri a szívemet és akkor rájövök, hogy a valóság egészen más, mint amit én gondolok... Talán, de nem akarok egész életemen attól félni mi sikerülhet rosszul. - De... szerinted, ha egyszer már meg volt az Igazi, akkor többé nem is lehet? - végül csak felteszem a kérdést, ami ott motoszkál bennem, mert kíváncsi vagyok hogyan vélekedik erről. Vajon ő már nem is nagyon várja, hogy újra boldog legyen? Pedig annyira fiatal! Nem lenne jó, ha már most feladná, hogy valaha újra boldog legyen úgy igazán. - Nem is tudom, nincsenek elvárásaim, kialakult képem sem, majd ha ő lesz az, akkor majd tudni fogom, remélem. - bár persze a mesékben sem mindig tudják a hercegnő azonnal, hogy az Igazit találták meg. Van, amikor azért időbe telik, hogy rájöjjön az ember, van amikor kialakul a dolog szépen fokozatosan. Én sem várom ,hogy bumm, mint valami villámcsapás üssön be a szerelem, csak remélem tényleg tudni fogom, ha majd megtalálom.
Engem igenis érdekel, ahogyan beszél. Nem igazán értem ugyan a fogalmait az ecsetvonásról, vagy a művészet ágairól, hiszen az elmúlt közel két évet menekülve, az erdőben töltöttem. Pajtákban, benzinkutak közelében aludtam, a varázspálcám már régen eltört, és csak Dumbledore engedélyével tudtam újat venni, hiszen egy szökött bűnözőt nem szolgálnak ki egy ilyen fegyverrel, de igenis meg kellett szoknom, hogy ismét a civilizált világ része vagyok. Az arcomra van írva, hogy sokszor olyan, mintha valami kivert kutya lennék, aki csak új gazdát keres. Ha valaha sikerül ismét rendes életet élni, még akkor is megmaradna a nyomai mindannak, amit át kellett élnem. - Nem is tudhattad, hogy összefutunk, de tökéletes a ruházatod most még ehhez is. – Nem akarok bókolni, mégis akaratlanul megteszem. Sosem voltam kezdeményező alkat, Nora volt az, aki felfigyelt rám, hiszen engem, a sötét motorost általánosságban csak a külsőm, vagy a titokzatosságom miatt tartottak jó pasinak, mert valójában egy pokróc vagyok, aki még épkézláb mondatokat sem tud összerakni. Ám Fiona a maga életvidám stílusával oly könnyedén áthidal mindent, még azon sem hajlandó megsértődni, ha véletlenül provokálom. Így elég nehéz rosszban lenni vele, nem mintha ez lenne a direkt cél. - Rendben, csak furcsa. A motorom rendszerint egyszemélyes. – Szólok vissza a válam felett. Ezzel sem akarom megbántani, vagy éppen kiteregetni, hogy igenis van hatása, hogy a lába az enyémnek simul, a felső teste pedig a hátamnak. A keze is olyan érintést jelent, ami már lényegében a feledésbe merült. Most magyarázodjak? – Várod? És ha eljön, nem félsz hogy csalódsz benne? – Most persze magamra értem. Nekem igen, megadatott a nagy szerelem, legalábbis azt hittem, és végülis csak egy álomkép volt, nem igazi boldogság. Lassan megyünk, nem repesztek, így aztán lassú tempóban hallhatjuk egymás szavait. Aztán lehet, hogy majd mielőtt leszállunk, megyünk padlógázzal is, de most még nem. – Nem igazán. Nem tudom, hogy én mit adhatnék, de biztosan vannak olyan perverzek, akik anyáskodva akarnának megmenteni, hogy elmerüljek a mocsárban. Pedig erre semmi szükség. És te mit is várnál attól az igazitól? Van kialakult kép róla?
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Ha tudnám mire gondol azonnal rácáfolnék, hiszen talán igen van bennem lelkierő, na de benne mennyi lehet? Hiszen ő meg túlélte ezt az egészet és nem omlott össze. Persze az látszik, hogy nincs éppen nyitott állapotban mások felé, bezárkózott, de ez teljesen érthető egyébként, de mégis túlélte, hogy elveszítette, akit szeret és utána még meg is hurcolták. Én már az elsőnél összeomlanék. Nem találtam még meg azt a bizonyos nagy szerelmet, vagy még a nagy szerelem nem talált rám, de az biztos, hogy ha megtörténne, hogy utána elveszítsem... nem tudom, hogy túlélném-e egyáltalán valahogy. Nem tudom, hogy ő hogyan élte túl. - Igazából az egész családom ezzel foglalkozik, úgyhogy rengeteg kiállításon is voltam és valahogy csak jött. Szeretek sok művészt, régieket, újakat is, tudod... ha valami igazán érdekel óhatatlanul is elmélyülsz benne. - na igen, bár nem akarom őt most nevekkel fárasztani, mert nem vagyunk egyformák és bár azt mondja neki nem gond, ha mondjuk erről mesélek, de azért no. Van olyan barátom, aki nem mindig tolerálja, ha túlságosan hosszan ecsetelek valamit, ami mondjuk nem az ő kedvenc témája is. Nincs ezzel baj, én elfogadtam, hogy nem lehetünk egyformák ugye, de attól még jó dolog, hogy Jack az amúgy zárt jelleme ellenére is mégis nyitott akár még ilyen témákra is, amit nem gondolna feltétlenül az ember. - Van ebben logika, de hát nem készültem mára motorozásra. Ez a mai nap is tartogatott meglepetést. - ami jó, ez látszik a mosolyomból is, még ha tényleg kissé bizonytalanul is ülök fel mögé. Nem azért, mert nem bízom abban, hogy nem lesz gond, inkább csak ez mégis egy motor. Ha felemeli ő is a lábait, nem fogunk eldőlni? Hát na... művész vagyok, nem fizikus, és bár bicikliztem már nem is egyszer, azért egy motor mégis csak más és nehezebb szerkezet. - Héj... rendben vagy? - őszinte kérdés, még aggódó is, hiszen ahogyan átkarolom azért érzem én, hogy szinte reszket. Talán csak a fagyi volt hideg és átfagyott belülről, az eszembe sem jut, hogy szimplán csak régen volt valakivel a közelében és ez ilyen hatással van rá. - Igazából nincs olyan sok fiú barátom. Tudod a legtöbben igen nehezen maradnak meg csak barátság szintjén, én meg várom azt a nagybetűs Igazit. A legtöbbek szerint butaság, de hát nem hazudtolom meg önmagamat. Inkább lány barátaim vannak, velük mindenfélét. Csak beülünk egy kávéra, vagy sétálunk egyet, kiállítás, mozi, színház, bár ugye a suliban ez nehezebb, mármint a komolyabb programok. És te? Bár gondolom mostanában... de előtt? - erre azért nehéz rákérdezni, gondolom ő már olyan valaki, akinek van egy Nora előtt és Nora utáni időszaka és minden bizonnyal azóta, hogy meghalt eléggé háttérbe szorította a szórakozást.
Oldalra döntöm a fejemet, ahogyan elmerengve figyelem a vonásait. Ez a kifejezés, hogy arra törekszik, mintha valami angyal lenne, aki mindenkinek meg kell felelni. Valahol Nora is ezt csinálta, csak sokkal mocskosabban, beleforgatva a saját vágyait is, tehát mégsem ugyanaz a kettő. Fiona viszont önzetlen, a saját boldogságát mások mögé sorolja, beleértve az enyémet is, hiszen alig ismerjük egymást, mindig próbál a kedvemben járni, lesni a kívánságsaimat. Bár bennem lenne ennyire lelkierő! - Nem is az a lényeg, hogy miről mesélsz. Hanem az, hogy a bizalmadba fogadsz. Ez számomra már elég régen nem adatott meg. Akkor igazi művészlélek vagy. De honnan ez az érdeklődés? Azt értem, hogy az apád nyomán is jött valamennyi érzék, de voltak példaképeid, mentoraid? – Azért ha Fiona ilyen körökben forog, nem véletlen, hogy tényleg ennyire túlfűtött, minden művész állítólag kétszáz százakékon pörög. És bár azt mondta, hogy nincsen pasija, ez nem zárja ki, hogy minden kötöttség nélkül kavar másokkal, persze teljes titokban, hogy ne bántsa ki azt a mimózalelkű Daniilt. - Nem kizárt, csak akkor alá valami biciklisnadrágot szokás felvenni. Nem csak azért, hogy ne villanjon ki semmi, inkább kényelmi megfontolásból. Na majd legközelebb. – Vele kapcsolatban automatikusan merhetek pozitív lenni, hiszen a lelkessége azt hiszem még rám is átragad. Bár vannak furcsaságai, amit a saját morózus lelkivilágom máshogyan emészt, de ő mégiscsak kész türelmesen elmagyarázni, így egy szavam sem lehet, valahol mélyen logikusak az érvei. Viszont amikor felpattan mögém, azért egész testemben érezheti, hogy kissé remegek, s ez nem azért van, mert annyira szabadságvágyó motoros vagyok. Igazából csak nagyon régen volt, hogy valaki így hozzámsimult. Régi, elfeledett érzés, de cseppet sem kellemetlen. Kissé bőgetem a motort, s megindulunk, nem túl nagy sebességgel, hogy ne ijedjen meg. Repülő bűbáj nincs rajta, tehát maradunk a talajon, és csak semmi hirtelen mutatvány, mert a végén még lerepül. Mivel szép nyári nap van, a szél sem süvít, azért így is tudunk beszélgetni, ha végre tudja, hogy hova tegye a lábát. – Gondolom akkor elég sok fiú barátod van. Másokkal milyen programjaid vannak? – Biztosan nem motorozik, mert nálam most elég bizonytalannak tűnik.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Nem érezheti rajtam, hogy megbántódtam volna. Általában nem mindenki érti meg, hogy miért is segítek, de Daniil már régóta a legjobb barátom és akkor is úgy gondolom ennyit igenis megtehet az ember valakiért, aki ennyire fontos neki, nekem pedig ő tényleg nagyon fontos. Szeretném, ha boldogulna, ha jó élete lenne, ha valahogy végre révbe érne és ehhez szüksége van rám, én pedig mindent igyekszem megtenni, hogy a segítségére legyek. - Semmi baj. Nem lehet könnyű neked, megértem. Az én helyzetem speciális, de mindig arra törekszem, hogy mindenkinek jó legyen. - és igen, ha lenne valakim, akivel titkolóznunk kellene az is csak időleges lenne, mert Daniil nem várná el, hogy miatta valami vita legyen ebből és én sem akarnék rosszat senkinek. Megoldanám, megoldanánk. Hiszek abban, hogy a kommunikáció és a nyitottság mindent meg tud oldani, na persze, ha a másik fél is hisz ebben. Jack túl sokat csalódott és rossz dolgokat élt meg, nem csoda, ha neki ez így nehezen átlátható és megérthető. - Oh hát erről tudnék pedig mesélni! Festeni és rajzolni... Tudod mindig volt tehetségem, de rengeteget tanultam festék típusokról, pasztellről, grafitról és még az sem mindegy, hogy milyen papírt használsz alapnak. Van vastagabb és vékonyabb, félfamentes és karton és... kétlem, hogy ez téged érdekel... bocs... - nevetve hallgatok el, hiszen a végén még gyorstalpalót tartok itt neki, pedig kétlem, hogy most erre lenne szüksége, csak hát... Ha valamit szeretsz és jó is vagy benne akkor simán órákat is tudsz róla beszélni, főleg ha eleve igen sok ismeret anyag kapcsolódik a témához és lássuk be, hogy a festészethez aztán kell azért sok mindent tudni és ismerni, nem elég csak a tehetség, vagy hogy szépen rajzol az ember lánya. - Igazad van, bár ha szoknya lenne akkor maradna az oldalt ülés, mint régen az úrinők? Vagy szoknyában eleve kizárt a motorozás? - azért megnézem magamnak ezt a motort, de természetesen eszem ágában sincs nemet mondani. Jól sejtette lelkes voltam már, amikor szóba került is, úgyhogy nem mondok most sem ellent önmagamnak. - Nem úgy tűnsz, mintha lenne félnivalóm. Lássuk! - felpattanok hát szépen mögé, bár nem annyira magabiztosan, mint ő, és hát elsőre azt se tudom hová tegyem a lábamat, de minden bizonnyal elmagyarázza, hogy mi merre hány méter és kissé azért bizonytalanul fogom át a derekát végül, mert amúgy gőzöm sincs hol kellene kapaszkodni. Jó eséllyel persze, ha elindulunk úgyis szorul majd a fogás és közelebb csúszom hozzá. No nem vagyok én hozzászokva a motorozáshoz, ez azért elég... nyílt helyzet, nem olyan, mint hoppanálni, vonaton ülni, vagy netán azokban a mugli kocsikban.
Nem akarom lebeszélni arról, hogy segítsen valakinek, akinek nehéz, csak hát én már alaposan befürördtem azzal, hogy részt vegyek a képmutató, manipulatív játékban. Ám Fiona esetében talán másról van szó, ő nem jár tucatnyi pasival, mint annak idején Nora. Mondhatni önzetlenül felálodzza a saját szerelmi életét, amíg az a Danill révbe nem ér. Felsóhajtok egyet, végül kieresztve a levegőt, bólintok. Nem akarom, hogy rövidke ismeretségünk valami veszekedés folytán gyorsan véget is érjen. Viszont látszik rajtam, hogy nem kényszeredett beismerés ez, hanem elfogadom, átlátom az érveit. - Jól van, értelek. Nem akartalak megbántani, csak tudod.. Két évet töltöttem el úgy, hogy az erdőben menekültem, alkalmi munkákból éltem. Régen sem voltam nagy barátkozós, de elszoktam attól, hogy másnak is lehet véleménye. – Nem mentegetőzni akarok, inkább tényeket közlök, de benne van az is, hogy ez a lány nagyon lelkesen, kedvesen üdvözölt, semmi jogom nincsen elrontani a kedvét, vagy magam ellen hangolni. Talán én már sosem leszek olyan, mint ő, lévén nem is voltam, de a barátkozásnak egy alap szintjét még megpróbálhatom. - A festményeidet még nem, de a füzeted alapján szépen rajzolsz. Festeni pedig.. nem lehet nagy különbség. – Az igaz, hogy egyenlőre ez szimpla bók, hiszen nem vagyok egy műértő, de feltételezem, hogy ha már műtermet akar nyitni, igenis tart valahol. Benne van ugyan a lehetőség, hogy csak a gazdag apuka finanszírozza a vállalkozását, de talán nem erről van szó. Azt hiszem Fiona ugyan nagyon cserfes, de igazi művészlélek, tehát kihatással van arra, amihez úgy igazán hozzányúl. Végzek lassan a kölcsönfagyival, ez egészen ízlett, és már értem, hogy miért nem szólt, hogy töröljem le, holott fordítva engem biztosan zavart volna. – Megfelel. Már tényleg fárasztó előítéletesek tekintetének keresztüzében élni. – Bólintok, én aztán próbálkozhatok, de ennek főpróbája az, hogy olyanokkal legyek körbevéve, akik vagy nem ismerik a múltamat, vagy vannak olyan lazák, hogy látatatlanban bíznak bennem. A motorra azért felderül az arcom, főleg mivel éppen visszakanyarodunk a kocsma elé. – Mázli, hogy nem szoknya van rajtad. Kipróbálod? Fel mersz ülni mögém? – Én már nyeregbe is pattanok, nem használok sisakot, így ő sem kap. S mivel én vállaltam a fagyizást.. Mondhatni a lelkesedését látva fel sem merül bennem hogy nemet mondjon. Az erdő irányába van egy kis patakocska, amely később folyóvá duzzad a Temze irányában, arrafelé jók az utak, lemehetnénk.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Mintha mindenáron le akarna beszélni arról, hogy segítsek egy barátomnak, de egyelőre nem igazán megy neki, hiába próbálkozik nem hagyom magamat. Daniil a legjobb barátom és eszem ágában sincsen cserben hagyni és tudom, hogy így jobb az élete és hát ez a fontos nem? Ha valaki szeretni fog engem, akkor meg kell értenie hogy nem hazudtolhatom meg magamat és nem hagyhatok cserben egy barátot, mert akkor az már nem én lennék. - Aki nem fogadná el, hogy nekem fontos egy barát az... nem lehet nekem sem igazán fontos, ez nem olyan bonyolult. - még ha pocsék érzés lenne is, ha választanom kellene egy barát és a szerelem között, mert a srác nem értené meg, akkor is a barátságot választanám. Persze mondani könnyű, hogy ha tényleg ilyen helyzetbe kerülnék akár az is lehet, hogy végül még sem ez történne, hogy nem tudnék lemondani a saját boldogságomról a barátság érdekében, de akkor meg jó eséllyel Daniil értené meg, remélem... Vagy a végén két szék között a pad alá esnék csak mert nem tudtam mindennek és mindenkinek megfelelni? Hát nem egyszerű ez annyi szent és én egyelőre még tényleg nem tudom, hogy mi is lenne a tényleg jó megoldás, ha mégis ilyen helyzet alakulna ki, de kár is rajta előre gondolkodni. Ha jönne a Nagy Ő, hát majd akkor megpróbálok valami jó megoldást kieszelni, vagy az élet hátha a segítségemre siet. - Ez aranyos, de nem is láttad még a festményeimet, lehet hogy pocsékul csinálom. - mosolyodom el, mert oké látott futólag néhány rajzot, amikor megmentette a füzetemet, de az más, mint a komplett festmények. Simán lehet, hogy nem vagyok annyira jó, mint amit gondol és az is lehet, hogy nem is lenne értelme közös üzletben gondolkodni, mert az egésznek csak rossz vége lenne, ha miattam mennénk csődbe. Bármennyire is pozitív vagyok azért néha nekem is vannak bizonytalan napjaim, csak gyorsan igyekszem elűzni őket és tovább lendülni. - Ez csak fagyi, a maszatolás azt jelzi, hogy az embernek túlságosan ízlik valami ahhoz, hogy azzal törődjön összekeni magát vele. - vonom meg a vállamat. Engem aztán cseppet sem zavar, hogy maszatos, anya mindig úgy gondolta ez nem is baj. Persze mások nem értik, pedig milyen jó is gyerekként felszabadultam enni, hogy nem azzal törődsz a szádat törölgesd, csak élvezed az ízek és az evés minden pillanatát. Mi felnőttek meg már többet foglalkozunk a külsőnkkel, mint azzal, hogy rendesen kiélvezzük a dolgokat. - Dehogy! Apa amúgy is ritkán olvas újságot és ha olvas is, hát nem nagyon hisz a hírekben. Gondolod, hogy a családom más, mint én. - hát igen a szüleim elég lazák, főleg ha belegondol egy fotós apuka nem veszi túlzottan komolyan a dolgokat és az életet. Nem véletlenül nem vet minket fel a pénz, mert annak élünk, amit szeretünk és nem annak, ami pénzt hoz a házhoz, maximum annyi van, amennyi feltétlenül szükséges. Jack is jó, ha azt csinálja, amit szeret, még ha egy térkép bolt nem is biztos, hogy olyan nagy közönséget vonz, de ha ez érdekli, akkor ezzel kell foglalkoznia. - Lehetnél nyitottabb is az emberek felé, nem mindenki olyan elítélő, mint gondolod. Na és milyen az a motor? - lendülök tovább egy kis jó tanáccsal az újabb negatív hozzáállásán. Az én kedvemet tényleg igen nehéz elrontani.
Igen, talán Fionának igaza van, anya most így teljesen egyedül maradt, hiszen a apával együtt elment az öcsém, és végül a saját útamra léptem én is. Ez már csak azért is lehet rossz egy anya számára, aki megpróbálja összetartani a családot, játszani a tyúkanyót, s végül fiókák nélkül maradt. Én ott éltem volna sokáig, de ez az egész gyilkossági hajtóvadászat teljesen elüldözött, és bár már ártatlannak vagyok nyilvánítva, nincs kedvem az ikercsúcsok alatti kisvárosban élni. Inkább magam mögött hagytam a Sziklás hegységet, s Angliában próbálok szerencsét. Úgymond tiszta lappal. Szerencsére itt az óceán másik partján Nora egykori barátnője sem nagyon hánytorgatja a múltat, nem hozza fel gyakran a szerelmemet, hanem úgy kezel, mint kedves régi ismerőst. - Ez igaz, de ha szeretsz valakit, biztosan lehetnek ilyen elvárásaid? – Nem kötekszem továbbra sem, és nem is ő itt a főszereplő, hanem Nora csinálta itt a bált, és egy hasonló helyzet nekem már túlontúl fájdalmas még hallomásból is. Ám végülis nem én vagyok Fiona pasija, nem nekem kell ezzel a próbatétellel majd szembenéznem. Többé már nem. Egyébként is, a lány nagyon cserfes, engem is magával ragad a beszélőkéje, ahogyan körbezsong, neki még akkor sem romlana el a kedve, ha mondjuk rámomlana hirtelen az ég, és durva vihar söpörne végig rajtunk. Mondjuk már így is eláztam a menta teától, de eső azért tényleg kedvromboló tud lenni. – Szerintem már most is fel tudod dobni a festményeidet, ám igaz, mindig lehet hová fejlődni. – Nem nagyon értem mit nevetnek már sokan a számra mutatva, és csak a kirakatok egyikébe nézve veszem észre, amit Fiona már korábban is szólhatott volna, hogy a fagyievési tudásom nagyjából minusz tartományba esik, így tiszta fagyikrémes az arcom. – Miért nem szólsz? – Kérdezem szórakozott mosollyal törölgetve a számat, de úgy fest ő kellőképpen elvarázsolt személyiség ahhoz, hogy ilyesmi feltűnjön neki. Na sebaj, úgyis az a lényeg, hogy most kikapcsoljam az agyamat. - Az apád nem ismer engem? Nem fog egy amerikai gyilkossal azonosítani? Nem akarom, hogy miattad kútba essenek a terveid. – Ha az apja hallott Nora haláról, és mondjuk újságot is olvas, nem biztos, hogy örülne neki, hogy pont én lennék az üzlettársuk.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Mindig is úgy gondoltam, hogy nyitottnak kell lenni mások felé. Nem lehet folyton csak negatívan látni a világot, az életet és persze benne minden embert, mert nem akar nekünk mindenki egyfolytában ártani, csak hát vannak olyanok, akik nem a legkedvesebbek, de ez még nem jelenti azt, hogy senki sem az ugye? Bár úgy látom Jack jelenleg inkább úgy gondolja, hogy a világon mindenki gonosz és persze nagyjából mindenki ellene van, még ha esetleg vannak jó emberek is. Nem csoda, hogy elsőre rám is meglehetőségen csúnyán nézett, pedig én aztán tényleg nem akarok senkinek semmi rosszat, ez a Daniiles ügy sem valami átverés, mint ami vele történt. - Vagy talán neked nem akarja nehezebbé tenni, de belül mégis csak pocsékul érzi magát, hogy ilyen távol vagy és rémes dolgok történtek vele. Mégis csak az édesanyád. - olyan nehéz elképzelni, hogy tényleg ennyire nem érdekelné a saját fia. Persze tudom vannak, akik nem igazán szülőnek valók, akik problémásak, akik nem jó apák, vagy anyák, ezt Jacknek kell jobban tudnia, de én az én pozitív életszemléletem inkább abban szeretne hinni, hogy az anyja szimplán csak nem akarja megnehezíteni a fia dolgát azzal, hogy sír, amiért el kell mennie, mint hogy egyáltalán ne érdekelné a dolog. A szülő ugyanis igyekszik a fájdalmát nem kimutatni a gyereke előtt, mert nem akar a gyerekre feleslegesen sok nehézséget róni, ami persze butaság, mert így a gyerek igen fontos információktól fosztódik meg. A lényeg tehát, hogy ezek után adok neki a fagyimból, hogy legalább e miatt ne kelljen rosszul éreznie magát, hiszen amúgy sem volt oda a fagyizás ötletéért, nem jó, ha még mellette eleve rossz az íze is annak, amit választott. - De, ha szeretne elfogadná, hogy nem hagyhatok cserben egy jó barátot, legalább egy kis ideig, amíg látványosan nem szakítok Daniilel, vagy végre fel nem meri vállalni, hogy kicsoda valójában. - persze nem akarok én senkit se megbántani és egy ilyen színjáték se tartana semmiképp sem sokáig, de valahogy mégis csak meg kell oldani egy ilyen faramuci helyzetet is és még sem hagyhatom cserben sem azt, aki már évek óta a legjobb barátom, sem pedig azt, akibe beleszeretek, így hát valami köztes út kell, ahol fokozatosan tudom megoldani a helyzetet. - Egyelőre látványmágiát, tudod így azt is megtanulom hogyan dobhatom fel a festményeimet akár még jobban, de ez inkább arra is szolgál, hogy legyen valami mankóm, amíg nem futok be úgy rendesen, mint neked most a suli a térképbolt előtt. - mosolyodom el, mert hát ha ő azt szeretné akkor az is lesz. Én legalábbis úgy gondolom, hogy az ember azért határoz el dolgokat, hogy azokat szépen véghez is vigye, Jack pedig bár kissé morózus alak, de úgy gondolom elég határozott is egyben ahhoz, hogy amit eldöntött azt meg is valósítsa.
Először kissé meglepődöm, úgy értelmezem, hogy az én önbizalmamra gondol. Azzal tényleg nincs semmi hiány, levontam a konzekvenciákat, hogy kiben hogy érdemes bíznom. Nem arról van szó, hogy sehogy, csak most már védem magamat bizonyos szinten. De aztán igen, jól látja, talán majd egyszer én is úgy látom, hogy a jobb tapasztalatok meg tudják változtatni az emberekről elgondolt megítélésemet. Fiona például nyitott könyvnek tűnik, a nyakamba ugrott köszönetképpen, és a legféltettebb titkát is rám bízta, holott nem lehetett benne tökéletesen biztos, hogy nem én öltem meg a barátnőjét. Csak vakon bízott, mert néha így is kell. - Az anyám egyébként teljesen jól megvan nélkülem. A szüleink elválltak, én maradtam anyával, az öcsém pedig apával ment, de nem úgy tűnt, mintha anyának fájt volna érte a szíve, vagy hiányozna neki. Valahogy úgy érzem, hogy mindig simán alkalmazkodik a helyzethez, mint egy kaméleon. Gondok nélkül. – Ha már ő kiteregette az életét, akkor én is megtehetem, ezzel végülis nem tud megbántani, vagy visszaélni vele. Nekem is meg kell tanulnom kamélaonként élni, és nem mindent a szívemre vennem. Kicsit bánom már, hogy ilyen kötözködő voltam a Daniil ügyet illetően, csak nekem tényleg furcsa, hogy valaki ilyen hazugságban él, holott én valami hasonlóban voltam Norával, csak ott senki sem tudta kideríteni, engem beleértve, hogy Nora mit is akar, és kitől. Az élete végig ködbe burkolózott a sorsa. - Rendben, köszönöm. – Bólintok hálás pillantással, és bennem sem merült fel, hogy valahogy ide-oda adogatjuk az ő fagyiját. A sajátomról lesöpröm a kukába a fagyit, és várom, hogy odatartsa a sajátját. Amikor megkapom a csonka falatot, már nagyobb élvezettel kezdem el eszegetni, lássuk be nagyon is sokat számít, hogy milyen íz van éppen a szánkban, ráadásul Fiona most még abban is előre tudja vinni a beszélgetést, hogy nem ágál a javaslatom ellen, noha alig ismerjük egymást. Nem veszi úgy, mintha egy baltás gyilkossal kéne szövetkeznie. Az apja ugyan számomra még egy ismeretlen elem az egyenletben, az apákkal amúgy sem jövök ki, ha például Nora apját vesszük. - Titkos kapcsolat? Igen, ebben már volt részem, csak mi a helyzet a féltékenységgel? Ha mondjuk a leendő párod nem tolerálná, hogy látszólag valaki mással vagy a nyilvánosság előtt? Azért ez sértheti valaki önérzetét, még ha csak színjáték is. - Mondjuk én magam semmit nem tettem a saját ügyem érdekében, Nora pedig állati jó manipulátor volt. Ám kérdés, hogy mindezt más is bevállalná-e. Nem ismerem annyira a brit srácokat, lehet, hogy itt mindez akár még természetes is lehet. – És most mit tanulsz? – Nem igazán ismertem őt sosem annyira, hogy ebben bármit is véleményezzek. Rajzol, ezt értem, de a fotózás, vagy a festés miatt nem kell a roxfortban egyetemistának maradni. Észre sem veszem, hogy a fagyi annyira bejön, hogy már tisztára elmázoltam a szám körül miközben rójjuk a köröket.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Hát ezt így kimondva furi hallani, úgyhogy nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Belemenni egy olyan kapcsolatba, ahol egyértelműen lényegében kihasználnak csak... hát én tuti nem lennék képes rá. Vagy lehet az ember annyira szerelmes, hogy még ezt is elnézi a másiknak és még úgyis képes feltétel nélkül szeretni? A jó ég tudja. Csak, mert nekem nem menne, másnál még simán működhet igaz? - Persze, igazad van, de attól még ez olyan szomorú és... Na jó, tényleg a te életed. - és nekem nem kellene itt véleményeznem, meg beleszólnom, hogy hogyan is éli az életét, mert totál nincs jogom hozzá, de teljesen érthető, ha mindezek után inkább elszigetelte magát, mert úgy könnyebb, mintha megpróbálna újra ismerkedni. Gondolom Nora után kb. semmi bizalma sincs a lányok felé, sőt jó eséllyel még az emberek felé sem, hiszen valaki még egy gyilkosságot is megpróbált ráterelni mindezeknek a tetejében... Hát szó se róla igazán nehéz egy élete volt eddig és nem is mondom, mert úgyis megcáfolná, hogy ezek után már csak kell hogy jöjjön majd valami jó is, úgy lenne fair. - Biztosan nagyon hiányzik édesanyád, de elhiszem, hogy jobb kiszakadni az emlékek közül. Itt majd hátha jobb lesz és visszatér a bizalmad is az emberek felé. - ő persze nem tűnik ennyire bizakodónak, de én azért azt mondom muszáj hinni abban, hogy idővel azért csak jön majd valami jobb, még ha néha úgy is tűnik, hogy könnyebb feladni és annyiban hagyni az egészet. Azért szerintem az embernek igenis lehet időnként jobb szériája és rosszabb. Neki most a rosszból rendesen kijutott, de ez hátha azt jelenti, hogy jön majd egy jó időszak, miután abból a helyzetből kiszakadt. Persze nem várható el tőle, hogy most hirtelen jöjjön valami nagy lelkesedés, de... hátha tényleg javul a helyzet. - Akkor osztozzunk, azt csak borítsd a kukába, tényleg nagyon fura neve volt, csak a tölcsért hagyd meg. - javasolom, hogy tudjak adni neki a sajátomból. Azért annyira még nem vagyunk jó viszonyban, hogy közös fagyit nyalogassunk, de a saját tölcsérével simán kanyaríthat egy darabot az enyémből, ahol még nem nyaltam meg, engem cseppet sem zavarna a dolog, ő meg nem vágna ennyire fancsali képet, hogy pocsék ízű fagyi jutott neki. - Ez nem is hangzik rosszul, elől a boltod, mellette egy kis galéria apának és nekem kezdésnek és ha minden jól megy idővel szétválunk és mindenki bővül... Hű, fantasztikus lenne! - persze még nem is nagyon ismerjük egymást, nem kellene máris ilyen nagyra törő tervekkel előállni, de ha mindenki jól jár és tényleg ha osztjuk a bérleti díjat, akkor egyből mindenkinek könnyebb dolga lenne. - Dehogy! A legjobb barátom és tudja jól, hogy amíg csak tudok segítek neki, de ő is azt szeretné, hogy boldog legyek. Maximum egy ideig még titokban tartanám a dolgot a másik sráccal, aztán szépen fokozatosan. Addig talán ő is megtalálja a párját és máris könnyebb lenne. - túl naiv vagyok, biztos, hogy Jack így gondolja, de nem lehet mindenki egyforma és főleg nem lehet mindenki negatív, mert akkor a világ egy rettenetes hely lenne.
- Én sem akarom az emlékét megcsúfolni előtted, főleg mivel én is elfogadtam, hogy ő ilyen. Szerettem, méghozzá azért, mert ilyen volt. Lehet, hogy mindkét oldaláért oda voltam. A jókislányért is, és a cádáért is. Csak magamat okolhatom. – Fiona végülis Nora távoli barátnője volt, vélhetően csak azokon a partykon vett rész, ahol a szőkeség az édes bálkirálynő szerepében tetszelgett. Ebből kifolyólag kétféle baráti társasága is lehetett, és csak ritkán volt átfedés. - Ugyan, ha akartam volna változtatni, akkor megtettem volna. Mégis, köszönöm, hogy így állsz hozzám, pedig nem is ismersz. – Vonom meg a vállamat visszamosolyogva, Fiona hasonlóképpen életigenlő, mint Nora, de belőle hiányzik az a túlfűtött bizonyítási vágy, ami egykori szerelmem sajátja volt, és végül a veszte lett. Nora nem tudott fékezni, számára nem volt félidei pihenő. Általában azok égetik két végén a gyertyát, akik halálos betegek, Noráról viszont nem tudtam ilyet. Igen, a végén kiderült, hogy kábítószerezett is durván, de amíg az ember nem adagolja magát túl, addig inkább függőség, amivel sokáig el lehet élni. - Nem akartalak megítélni csak már nehéz bárkire is úgy igazán építeni. Nekem már csak az anyám maradt, és jó ideig nem érdemes visszamenni oda. Ez a Daniil ha ennyire kedves neked, akkor szép dolog, hogy mindent feláldozol a kedvéért. – Végülis én is hasonlót tettem, csak Nora tényleg járt is Bobbyval, mert nem csak kirakatként voltak együtt. Lehet, hogy nem vette komolyan, de lefeküdtek, és ezt el kellett fogadnom. Lehet, hogy tényleg egy hülye voltam? A fagyi viszont tényleg nem jön be túlzottan, savanyú képemet látva ismét Fiona menti meg a percet. – Nem akarok megint visszamenni. Ha adsz a tiédből egy keveset, az is megfelel. – Nem teszek úgy, mintha sajnáltatni akarnám magamat, egyszerűen elnéztem a dolgot. Nem vagyok gyakorlott a fagyizásban, így csak ráböktem valami izgalmasra. Mint kiderült, vaklövés volt. Most akkor adogatni fogjuk az övét, vagy hogy gondolná? Miközben sétálunk, indulatosan mutogatom a jobbnál jobb üzlethelységeket, amik nem lehetnek az enyém. – Én még abban is benne lennék, hogy társulni valakivel, és akkor kettéosztodik a bérleti díj. Igaz, úgy a hely is kevesebb, de több mint a semmi. – Végtére is az útikönyvek és a fotók, festmények még egészen jól meg is férnek egymás mellett, főleg ha tájképekről, természetfotókról van szó. De mindez felvetés, hiszen a hely sincs meg. – Visszatérve a szerelmi témádra. És ha megtalálod az igazit, akkor Danill-nak nem lesz rossz érzés, hogy felrúgod a közös történeteteket? – Kérdezem érdeklődve, hiszen akkor vége a színjátéknak, és lehet, hogy mindketten rosszul érzik magukat.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
- Oh, hát sajnálom, ez nagyon csúnya dolog volt tőle. Nem tudtam ilyen részleteket, ez van, ha az ember másik kontinensen él. - azért elmosolyodom, de látszik, hogy kissé zavartan, mivel általában nem tudom, hogyan is kell kezelni az ilyen kínosabb szituációkat, főleg olyan valakivel, akinek most halt meg nem régen a párja, akit tuti igenis szeretett, ha még így is vele volt és hát amúgy se illik halottra rosszat mondani, pedig ezek alapján Nora nem volt annyira rendes így párkapcsolati téren, sőt... nagyon nem. - Elég szomorú életed lehet... bocs. - vágom rá szinte azonnal és tényleg bocsánatkérésnek is szánom, mert nem akarom én itt megbántani, de ha az ember senkiben sem bízik, az tényleg nagyon szomorú dolog. Persze azok után, ami vele történt totál érthető, csak hát folyton gyanakodni, egyedül lenni... sajnálom őt, főleg ha amúgy Nora még nem is szolgált rá, mert nem volt annyira tökéletesen jó ember, hogy most Jack ilyesmit szenvedjen el miatt. Elég rossz ez az egész így, de nem akarom, hogy rossz legyen a kedvünk és remélhetőleg a fagyi majd segít! - Igazából én inkább csak javasoltam a fagyit, de tényleg rendben van a motorozás. - teszem gyorsan hozzá egy mosollyal újfent, mert a végén még tényleg valami rossz irányba megy el a beszélgetés, főleg hogy mindezek után láthatóan eléggé kétkedve reagálja le az álkapcsolatomat Daniillel. Végül is persze igaza van, külső szemlélőként főleg, meg úgy, hogy ő nem igazán tud pozitívan állni a dolgokhoz, de én azért e téren más vagyok. Tudom, hogy a jó dolgoknak meg kell történniük és meg is szoktak, szóval nem aggódom feleslegesen olyasmin, amin nem érdemes aggódni. - Ne hidd, hogy Daniil nem ellenkezett pont e miatt, de tudod én úgy gondolom, ha a nagy szerelem rám akar találni, akkor rám fog így is, mert annak úgy kell lennie, akkor pedig miért is ne segítsek egy barátnak? - főleg a legjobb barátomnak. Értem én persze, hogy az ő szkepticizmusával ezt nem fogja majd helyeselni, nem fog egyetérteni, de én meséken nőttem fel és igen talán mások szerint álomvilágban élek, de végül is Csipkerózsika, Hamupipőke vagy épp Hófehérke nem találták meg a nagy szerelmet? És lássuk be eléggé hátrányos helyzetből indultak és végül mégis utolérte őket a boldogság. - Biztos nem kérsz másikat? Vagy kérhetünk egy tölcsért, még nem nyaltam bele ebbe a felébe, adok szívesen az enyémből, ez finom. - csokis, rumos, mandulás, igazi ízkavalkád, ez az egyik kedvencem, ő meg látom jól, hogy nem valami nagy kedvvel nyalogatja a sajátját, ami tényleg eléggé fura egy ízvilág szó se róla. - Ez remekül hangzik! Írhatnál egy útikönyvet! És sajnos igen, ami pedig megüresedik iszonyú drága. Tudom, apával próbáltunk már keresni megfelelő helyet egy galériának, tudod ő fotós, én meg rajzolok és festek, de egyelőre nem sikerült. Várjuk a lehetőséget. - mert majd el fog jönni idővel, én bízom benne, ahogyan mindig minden jó végkifejletben, még ha e téren jó eséllyel Jack újfent nem is fog majd egyetérteni velem.
- Úgy, hogy hivatalosan Bobbyval volt együtt, aki az iskola nagymenője volt. Ám az is csak valami álkapcsolat volt, Nora csak játszott vele, legalábbis nekem azt mondta, hogy így van. – És mint utólag kiderült, Nora a fél várossal viszonyt folytatott, még lányokkal is, meg orgiákra járt, de hát Fiona, amilyen álomvilágban él, biztosan fogalma sincsen az ilyen dolgokról. Lehet, hogy Nora meg akart javulni, és az én oldalamon képzelte el magát, de sosem volt annyira erős, hogy ezt valóra is váltsa. - Én elhiszem, hogy ha te mondod, noha nem szokásom manapság senkiben sem bízni. – Döntöm oldalra a fejemet, vele most kivételt tehetek, hiszen nem ártott nekem, nem is bántott, de azt nem érti meg az istennek sem, hogy egy ilyen külsővel, kezdeményező stílussal megáldott lánynak úgyis van valaki az életében, akivel csak egy hajszálra vannak attól, hogy összejőjjenek. Viszont ez a Daniil mint hivatalos partner nyilvánvalóan mindenkit eltántoríthat. Ám Fiona biztosan nem csak nekem fedte fel a titkát, és ha igazán tetszik neki valaki, úgyis közli vele, hogy a másik csak amolyan kamukapcsolat. Én már kiábrándultam a titkolózásból, és mivel úgysem lesz senkim az életben már, kár is veszekedést provokálnom, hiszen Fiona annyira brit, hogy csodálkoztam is volna, ha nem kezd az illemről kioktatni. - Te meg a fagyizást döntötted el, úgyhogy hozom a program második felét. – Legalább a motorozás közben nem tud annyira csacsogni, mert annyit jár a szája, hogy még rám is átragasztja, pedig ez utóbbit nem is tudom hogy csinálja. Van olyan, hogy az ember szereti hallgatni a másikat, de Fiona olyan témákat vet fel, amit nem is tudok szó nélkül hagyni. Elindulunk kifelé, és a közeli fagyizó sorába állunk be. Nem szoktam édességet enni, mert ha van valami pénzem, azt értelmesebb dolgokra költöm, de legyen, olyan cefet meleg van, hogy most belefér. Lejjebb hajolok, ahogyan suttogósra veszi, mert emberek között vagyunk, és a titkát ne publikáljuk nagy közönség előtt. - Világos. A te életed megnehezítése itt fel sem merül? Magadat is bezárod így. – Nem fogom helyteleníteni a dolgot, ez az ő döntése, hogy mit tesz meg a barátság nevében. Én sosem álltam közel ennyire senkihez, hogy ilyen önzetlen dolgokat tegyek meg csak úgy valakiért. Várom, hogy rendeljen, aztán én is leadom a sajátomat, valami általános ízt kérek az árústól, mindegy, csak hideg legyen. Lehet, hogy konkrétabbnak kellett volna lennem, mert olyat kapok, ami amúgy sem fogy, valami hibiszkusz-ribizli kombináció. Ettől kicsit lebiggyed a szám, de hát a döntést illik felvállani, nyalogatom nem túl lelkesen. - Én pedig térképboltot nyitnék, ahhoz értek, hogy ismeretlen tájakat járjak be, és papírra vessem a tudásomat. Viszont esélytelennek tűnik itt üzletben gondolkozni, teljesen le van fedve minden kiadó ház..
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
- Oh, én tudod ennyire nem ismertem a helyzetet, hogyhogy titkos szerelme? - jól van azért ezen meglepődöm, bár van ebben is azért romantikus, ha mondjuk a családod miatt titkolod a szerelmedet, vagy olyannal vagy, akivel nem lehetnél és titokban találkoztok, amiről senki sem tud. Azért annak meg van az izgalma. Nora a barátnőm volt, tudom hogy mennyire lazán kezelt sok mindent, de annyira azzal nem voltam tisztában, hogy ő ennyire lazán kezelte a fiú ügyeket, arról nem is beszélve, hogy így ki is használta őket. Én azért ilyesmire nem lennék képes. - Hogy... mi? Én nem csinálnák ilyesmit. Ha valakit szeretek azt vállalom, ha csak nincs valami olyan körülmény, ami miatt nem lehet, de csak szimplán nincs pasim. Ez olyan lehetetlenül hangzik? - ráncolom azért már kissé a homlokomat, mert annyira úgy beszél az életemről, mintha neki ez teljesen evidens lenne, vagy mintha ő élné az enyémet, ami ugye nincs így. Elég fura ez így. Hiszen a saját életemről egyelőre még talán mindig én tudok többet és nem pedig fordítva, akkor meg ne beszéljen úgy róla, mintha ő jobban ismerne. Nincs senkim, mert várom azt a bizonyos nagy Őt, ez olyan nehéz elhinni? Jó persze tudom, hogy a korosztályom nem igazán így áll a dolgokhoz, szórakoznak, élvezik az életet, de nekem ez nem menne. Én olyan valakivel szeretnék együtt lenni komolyabban, akiben tényleg látok valamit, aki szintén lát bennem, csak így látom értelmét. De van egy olyan sejtésem, hogy ez a Jack nem igazán hisz a nagy és mindent elsöprő szerelmekben, vagy legalábbis már nem, hiszen olyan szomorú az ábrázata, mintha minimum most nyelt volna le véletlenül egy katicát. - Hát ezt eldöntötted, de legyen, még tényleg nem nagyon motoroztam, úgyhogy benne vagyok. - bólintok végül, miközben elérünk a fagyizóig, csak a sorba kell beállni, mert vannak azért bőven a nagy meleg miatt. Egyelőre tehát még várakozunk, így nem csoda, ha kissé azért lehalkítom a hangomat, amikor Daniilről van szó, hiszen ez nem nyilvános téma. Még kicsit közelebb is húzódom. - Ő, mint említettem az álpasim, vagyis inkább én az ő álbarátnője. Jó fej srác, nagyon jó barátom már régóta, csak tudod ő... nem pont a lányokért van oda és ez eléggé megnehezíti az életét. Nem akartam, hogy e miatt bántsák, vagy piszkálják és hát így nem fogják. Bár sokszor mondom neki, így nagyon nehéz lesz megtalálnia a párját is, de... nekik eleve sokkal nehezebb. - biggyesztem le a számat egy pillanatra, hiszen tényleg elég rossz lehet Daniilnak, hogy így egyedül van és meleg srácként egy ennyire komoly suliban találni magának valakit... hát mit ne mondjak nem kis kihívás, főleg hogy ő finoman szólva is nagyon szégyenlős is.
Egy pillanatig mereven hallgatok, lehet, hogy félreértett engem, de nem is baj. Fogalmam sincsen, hogy ki az a Daniil, senkit sem ismerek Fiona baráti társaságából, főleg nem, akit név szerint is említ. Bizonytalanul megvonom a vállamat, megsimítva a borostámat. Aztán válaszolok csak, amikor már kint vagyunk, és a bőrdzsekimet veszem le. - Nekem aztán mondhatod a nevét.. Tudok titkot tartani, én magam is az voltam. Nora titkos szerelme. – Ezt még Fiona sem nagyon tudhatja, hiszen nem úgy lettem bemutatva, hogy együtt járunk a szőkeséggel, hanem ez brit lány, amikor ott volt pár napig, egy kerti partyra akarta Nora, hogy belógjak hozzá, amit végül nagy kelletlenül megtettem, ott beszélgettem Fionával is, de lényegében Nora sosem engem vállalt fel, hanem azt a Billy fiút, az iskola vagányát. Hát igen, ketten osztoztunk rajta. Vagyis mint kiderült, sokkal többen, mint ketten. Én csak a hallgatag sötét ruhás motoros voltam, akivel Nora olykor dicsekedett, hogy milyen jó pasi vagyok. - Érdemi társalgás hiányában maradnak a következtetések. Egyébként nem erre az álszerelemre gondoltam. Van pasid, ez nyilvánvaló, csak te nem kezeled úgy, vagy ő nem vallja be. Ez így szokott lenni. – Főleg egy ilyen szép, és közvetlen lány esetében. Csak rá kell mutatnia az egyikre, és máris hivatalos a dolog. Nem mondom, hogy Fiona pont olyan, mint Nora, még távolról sem, ám a külső, és a laza stílus nagyon is hasonlóvá teszi őket. Az más kérdés, hogy nekem amúgy sincs esetem, nem tudnám megítélni, hogy melyik a szebb, hiszen lényegében mindketten különlegesek. Csak aztán össze ne akadjak Nora unokatestvérével, ő is valahol itt él. Ráadásul a sors fintora, hogy nagyon is hasonlít egykori szerelmemre. Fiona mosolya viszont belőlem is mosolyt fakaszt, noha nem vagyok egy vidám alkat. Meg kell erősítenem, hogy az igazgató egy igazi szent, aki még a vesztőhelyről is kiment bárkit az utolsó pillanatban. – Inkább ez a furcsa gondolat. Hiába akarnék én boldog lennék, az elhatározásból nem lesz sorsszerűen beteljesülés. Legfeljebb próbálkozhatok is, és megteszem; láthatod. Fagyi.. nem szoktam, de egye fene, te meg gondolom motorozni nem szoktál. Ha végeztünk, elviszlek. – Azért a kényszeredett pillantást lassan felváltja egy haloványabb, vidámabb mosoly, ez a lány tényleg olyan, hogy mindenkire ráragasztja ezt a pozitív hangulatot. Főleg, hogy így hozzámér, már megint. Nem csoda, hogy ha annyi barátja van, az érintésnek egyértelműen kémiája van. – Na és ki ez a Daniil, ha már említetted?
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
//
