2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Kivárom, ameddig mesél, különösebb sürgetés nélkül, de azért érdeklődve, hiszen ha nem érdekelne, akkor nem kérdeznék rá, ilyen egyszerű lélek vagyok. Legalább is ebben. Nem töltöm olyasmivel az időmet, ami nem köt le, mert az élet rövid, én pedig szeretem tartalommal megtölteni. Kicsit összeráncolom a szemöldökömet, aztán mindent értve biccentek egyet. - Azt hiszem minden egyes helynek meg állásnak lehet két arca, de tény, hogy itt jó sok simlit tudnék elképzelni, kezdve a sírrablásnál vagy úgy kipakolni egy ásatást, hogy meg se kérdezik a helyi múzeumok igényt tartanak-e rá. Ez az első, ami laikusként eszembe villan. - vallom be, aztán egy kicsit elmosolyodva hozzá fűzöm. - De te jófiú vagy. Te nem így fogod űzni az ipart, ugye? - kérdezek vissza, de valahol költői kérdésnek szánom, hiszen nem számítok arra, hogy most fog coming out-olni azzal, hogy amúgy még is csak alvilági fazon szeretne lenni, ha nagy lesz. Elég kevés embernek ez az életcélja, szerencsére. - Hm. Még sose hallottam ilyesmiről, de akkor ők varázslócsalád gyerekeit veszik fel, vagy levadásszák azokat a sárvérűeket is, akik mutattak mágiát, csak kimaradtak a Roxforti listáról? - kérdezek rá, kicsit bontogatva a témát. Nekem sose volt kérdés, hogy megyek a Roxfortba, nem volt szükségem előkészítésre, az egész életem erre készített, ahogy felzárkóztatásra sem, mindig megfeleltem minden elvárásnak, meg kellett felelnem. Megejtem azt a kis kihívó mozzanatot, amivel zavarba akarom hozni természetesen, de a válasz nagyon nem tetszik. Az önérzetes mindenemnek a szerelmes kiskamasz megnevezés elég erősen degradáló, így átvillan valami az arcomon aztán összeszorítva a számat hallgatásba burkolózom, csak megvárom míg ajtót nyit, céltudatosan besétálok és levágódok egy üres helyre és várom, hogy ő is leüljön. De azután se szólalok meg. Szerelmes kiskamasz. A jó k… Érződik a levegőben a feszültség, amit lövellek felé. Elég veszélyes nekem ilyet beszólni, mert amennyire érdeklődő tudok lenni, olyan gyorsan fogom magam és állok fel, ha valami felidegesít vagy szimplán nem szórakozok jól. A tűz elementalista... Persze ott még nem tartok, hogy felálljak, akkor miért jöttem volna be vele, akkor szimplán elköszönök még kint és adieu.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Érzi, hogy ez csak afféle ráhagyás, és eléggé érződik a lányon, hogy adrenalin függő, illetve verseny függő, és Elijah kezdi úgy gondolni, hogy nincs olyan dolog, amiből a lány ne tudna versenyt csinálni, vagy éppenséggel ne állna ki bárki ellen bármiben. És persze tény, hogy a fiúnak nincs tudomása arról, hogy Neirának vannak titkos képességei, amik segítik a verekedésben, ő csak annyit lát belőle, hogy egy kifejezetten erős, edzett lány, és amennyire a saját maga képességeit ismeri, meg ahogyan képes másolni a másik technikáit, izgalmas egy mérkőzés lenne. De elengedi a gondolatot, még mielőtt nagyon megfogná, ahogyan a lányt is engedi a rövid andalgás után. Amikor azonban a munkájára kerül a sor, meg arra, amit tanul, akkor azért valljuk be, kicsit bepörög. Érezhetően nagyon szereti, amit csinál, ez az élete tulajdonképpen. És ha erről kérdezik, olyanok, akikkel jóban is van, akkor bizony egészen lelkesen tud beszélni, és néha egészen sokat is. - Egyáltalán nem az anyagiasságról szól a dolog, vagyis nem mindig. Tudod, amikor azt mondom, minek mennyi az értéke, az nem csak anyagi értéket jelent, hanem eszmeit is. Innen tudod, milyen munkákat vállalhatsz el azért,hogy megélj, és mit azért, mert megéri. És persze így tudod megválasztani, hogy kik az igazi gyűjtők, kivel érdemes dolgozni, és ki az, aki csak kókler, és semmi más nem érdekli, mint az arany, a drágakövek és a legendás amulettek. Elég kétarcú ez a világ.. - túr bele a hajába egy nagy sóhajjal, ahogy ráfordul a megfelelő utcácskára, és a kérdésre, hogy hol tanítanak a szülei, egy kicsit meglepődik, mármint azon, hogy ez ennyire meglepő volna. - Bristolban édesapámnak van egy magániskolája, előkészítő és felzárkóztató, illetve ha valaki nem kapna levelet a Roxfortból, vagy még a szülei nem gondolják úgy, hogy oda kéne járnia, akkor hozzánk íratják be. Nem nagy volumenű az egész.. - és még talán mesélne, de ekkor Neira hirtelen elé áll, és kifejezetten izgalmas és zavarba ejtő helyzetbe hozza a srácot, már megint, akinek a kezei a levegőben egy pillanatra megdermednek, aztán ahogy a lány eltűnik, kissémorogva rázza meg a fejét, és vágja zsebre a kezeit. - Igazán leszokhatnál ezekről a manőverekről. Rosszabb vagy mint egy szerelmes kiskamasz ilyenkor. Csak utánad. - biccent fejével a lány mögé, ahol is ott van az emlegetett hely bejárati ajtaja, és ha Neira megfordul, akkor egy laza mozdulattal nyitja ki előtte az ajtót. Nem késdobáló hely, úgyhogy előre engedi a hölgyet.
Én nem veszem olyan dramatikusra a dolgot, hogy egy cseppet bajkeverő vagyok, hiszen én ezzel fűszerezem meg az életemet. Nem mintha amúgy olyan unalmas lenne, de még is… ez van, ha valaki egy kicsit adrenalinfüggő. Rengeteg küzdősportot és extrémsportot is kipróbáltam vagy éppen el is sajátítottam. Ezért nem érzem magam soha veszélyben, mert tudok magamra vigyázni, még akkor is tudnék, ha nem számítanám azt a furcsa képességet, ami sokkal erősebbé tesz bunyókban az átlagembereknél. Nagyon nehezen hagyom rá a dolgot, amikor azt mondja, hogy a verekedésben higgyek neki, hogy ő a jobb, de végül vagyok olyan kegyes, hogy egy persze-persze tekintettel elhesegessem a dolgot, mintha tényleg beletörődnék és csak piszkálásból mondanám. De amúgy ha nagyon jó emberismerő, láthatja a szememen, hogy képes vagyok úgy, ahogy a kviddicsben, mint az ivásban, a kocsmai verekedésben is versengeni. Egy ideig belekarolok, aztán el is válok tőle, hiszen ez egy kis bíztató, megnyugtató mozdulat volt tőlem, de valójában igen távol áll, hogy így andalogjunk az utcán, ha látják, ha nem, egyszerűen nem vagyok ilyen típus azt hiszem. A szakmájára persze úgy kérdezek rá, hogy kicsit el is vicceljem, de azért érdeklődve billentem oldalra a fejem, várva a választ. - Elég anyagiasnak tűnik a dolog, mi mennyit ér, mintha inkább becsűsnek vagy futárnak készülnél, nem mondjuk olyannak, akit tényleg a régi antik cuccok megmentése érdekel. - mutatok rá, bár sejtem, hogy most éppen csak erre tért ki, de amúgy eddig nem úgy ismertem meg, mint akit nem érdekel az eszmei érték, csak a galleon. Akkor azt hiszem nem lett volna olyan lovag, hogy minden viszonzás nélkül lényegében állandóan fizet nekem mindent. A kis jófiú. - Tanárok? Tényleg? Hol? - ráncolom össze a homlokom, hiszen a mágusvilágban elképesztően kevés tanár mozog, vannak nagy iskolák, azokban mondjuk 20-30 tanár, és azon kívül egy maréknyi szabadúszó, akik vagy hobbiból, kiegészítésként tanítanak, vagy magántanulókkal foglalkoznak, de úgy igazából… Azért a mágustársadalomban nincsen hadseregnyi gyerek, sajnos. Vagy hát nem is tudom… Már nem igazán tudom hogyan kéne gondolkoznom erről, hiszen eddig aranyvérű kishercegnőként éltem az életem, és ott számított, hogy kevesen vagyunk, különlegesek, nem új 2-3 generációs családok, hanem jóval régebbiek és nemesebbek. Arra a revansra, hogy kedvesen érdeklődök egy kicsit se ütközök meg, még is egy kicsit megtorpanok és hatalmasra nyitva a mandulavágású sötét szemeimet nézek a szemébe. - Nem tudom miért meglepő, barátok vagyunk, Elijah. - mondom a legnyálasabb hangomon ahogy csak lehet, a két kezemet még a mellkasára is teszem, teljes átéléssel a szememben. Körülbelül egy pillanatig, aztán el is múlik, elfordulok és megyek tovább, mintha mi se történt volna. Már nem azért, mert az egész kamu, csak mert ki akartam zökkenteni és talán megint ráhozni a zavart, ennyi az egész.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
- Még szerencse, ezek szerint sose vagy egyedül.. jó tudni. - jegyzi meg kissé csípősen arra vonatkozólag, hogy nem elég, hogy a baj nem jár egyedül, de Neira se, és sokszor a társaságuk fedi egymást. De ez már a lány dolga. Ahogy egyre magabiztosabban fordul a Rigó felé, megnyújtja a lépéseket egy kissé, a lány védelmezős szavaira, meg a szempilla rebegtetésre csak szemforgatva mosolyog, finoman felemelve a kezeit. - Jól van, nekem nem kell bizonyítanod. Azt hiszem, láttam már elég trükköt tőled. De azért, hidd el, kocsmai verekedésekben és szép hölgyek megmentésében jobb vagyok. - kacsint oda, mert az egoja, meg a lovagias hősi alkata megkívánja, hogy azért ezt a védelmező posztot fenntartsa magának. Akkor is, ha Neira simán meg tudja magát védeni. Vagy átalakul és elslisszol mint aki ott se volt sose, közben csak átült. A zavar pedig zavar, és lassan múlik el, nagyjából akkor, amikor a lány belekarol, ami viszont Elijah számára kifejezetten kellemes érzés, úgyhogy finoman vezeti a lányt, kissé ráfogva annak kezére, de csak kedvesen, semmi agresszivitás, vagy kényszer. De le is lassít, és így andalognak, amíg magyaráz. Mert a szavakra azért egy kissé felszívja magát, még a haját is hátra dobja, megrázva a fejét. - Egyik sem talált, hiába is gonoszkodsz. Sőt, ez az egyik leginkább olyan szak, ami egyből a munkával kezdődik. Egy jó szállító sokat ér, és ahhoz tudni kell, hogy mi éri meg és mi nem. Vagy éppen csak mennyire. - mosolyog. - A szüleim egyébként tanárok, úgyhogy semmi dinasztikus hagyomány nincsen, a magam útját járom, és még kapuzárási pánikom se volt, de nagyon kedves, hogy érdeklődsz irántam. - villannak meg a szemei játékosan.
Csak biccentek a dicséretre, nem különösebben fordítottam energiát sose az ilyen típusú képességeim fejlesztésére. Persze elvégeztem tisztességesen az Elemista szakot, de soha nem fordítottam rá több energiát annál, mint amennyit a tanulmányaim megkívántak. - Pedig távol álljon tőlem az antiszocság! - hőbörgök egyet, de komolytalanul, kicsit fel is nevetve. - Csak pontosan tudom, hogy ha valami irritál a környezetemben, akkor nem tudom befogni a kicsi számat és még a végén valakibe belekötök. Tudod, a baj is megtalál engem, de ha nem, én akkor is keresem. - mondom mosolyogva, totál őszintén. Van amikor provokálok, ruhával, viselkedéssel, de van, amikor mások provokálnak engem, és én mindig felveszem a kesztyűt. Elindulunk hát a Rigó felé, én pedig kicsit érdeklődve biccentem félre a fejem. - Te csak ne félts, ha nagyon ismerkedni akarnak velem, majd én lerendezem őket. Ugyan az alakváltás nem olyan különleges ma már, mint hajdanán, de azért meglepne, ha amiatt akarnának velem ismerkedni, mert észreveszik a hasonlatosságokat a feketehajú, kékszemű alteregómmal. - rebegtetek egy pillát, csak megmutatva, hogy nem vagyok kezdő a metamorfmágusok között, születésem óta gyakorlom, ha nem merülök ki, akkor fent tudom tartani az álcám. Az alkoholista témával úgy eltántorodik, mintha a cica vitte volna el a nyelvét, rebegve pillog rám elvörösödve, én pedig magamban akkorát kacagok, hogy majdnem ki is robban belőlem. A szemembe költözik a játékos csillogás, ahogy pókerarccal hallgatom a szenvedését, majd megpróbálja kimenteni magát a képzelt veszélyből. - Ügyes mentés, jófiú. - engedem le a karjaimat, és egy könnyed lépéssel mellé kerülök és belékarolok a könyökénél. - Nem kell ennyire komolyan venni egyébként, csak vicceltem amúgy. Visszatérve az ereklyevadász cuccokra, ilyen familiából származol, vagy csak hetedikben kapuzárási pánikként inkább diák akartál maradni a nagy csúnya világ helyett és kidobtad kockával, hogy ez a szak jó lesz? - kérdezek rá, érdeklődve félrehajtva a fejem. Nem andalgok sokáig a karjába kapaszkodva, csak ameddig le nem esik neki, hogy egyébként sose gondoltam arra, hogy le akart durván alkeszezni.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Az már teljes mértékben fix, hogy Elijah mellett nem unalmas az élet, meg alapvetően mindig is a társaság bohóca szerepet tölti be, ami azt jelenti, hogy mindig képes feldobni másokat. Így egy sima forrócsokizás sem lehet annyira uncsi és borzalmas élmény, vele legalábbis. Még szerencse, hogy erre Neira is rájött. - Úgy is lehet. Mint az ír kávé. Bár alapvetően a csokihoz inkább valami likőr, vagy ahhoz hasonló dolog passzol szerintem, de mivel a vendégem vagy, ezért azt iszol, amit szeretnél. És úgy rakod össze, ahogy nem szégyelled. - vigyorodik el,szélesen a gondolatra, miközben azért pakolgatnak is, majd a rúnás dobozra vetül a tekintete. Tény, ez az egyik specialitása, a mágiatörténet után, meg eléggé rá van pörögve a rúnákra, és azok tanulmányozására is, éppen ezért hamar megfejti, mit is rejt pontosan a doboz. Halkan hümmögve olvasgatja, meg taperolja egy kicsit a dolgokat, mert igen, ez leköti. De csak átmenetileg. - Szép munka, ügyes. - dicséri meg a rúnákat, aztán visszatér a jelenbe és rákoncentrál a feladatra, mely szerint egy kellemes forrócsokizót kell találniuk, ami nem is nyálas, de nem is rúgják ki onnan őket, kevesen is vannak.. kicsit széles meg hosszú a lista, kevés átfedéssel, de nagyok, megoldják. A párocskák emlegetésére azonban nem tudja visszafogni magát és egy hatalmasat nevet,, még a könnye is kicsordul egy kissé, majd a szemét törölgetve, kissé sípolva veszi a levegőt,és még a sétában is megáll. Valahogy végül összeszedi magát, bár ehhez kell pár nagyobb sóhaj is, meg rendes levegővétel. -Ne haragudj, csak.. annyira antiszociálisnak tűnsz ilyenkor, bár igazad van. A tini párok borzalmasak.. csak ők nem ezt látják.. de azt hiszem nem Te vagy a romantika mintapéldánya, és sose leszel. - rötyög még egy kicsit magában, majd beletúr a hajába, kissé megdörzsöli a tarkóját,aztán hirtelen el is pirul, egészen a füle tövéig. Zavarában úgy hagyja a kezeit, és csak lassan engedi le őket maga mellé, teátrális mozdulattal. - Én csak arra gondoltam, hogy mással vezetjük le a feszültséget, és máshogy kapcsolunk ki.. ettől függetlenül jobb, hogy ezt nem nekem kellett kimondani.. - pimaszkodja el azért még ezt is, végül bedob egy ártatlan, csábos mosolyt, mert az mindig beválik. - Szerintem akkor maradjunk a Rigónál, mert ott úgyse ismernek fel. Ha nagyon ismerkedne veled pedig a takarító, vagy a pultos, vagy bárki, akkor odacsapok az asztalra. Ami meg az üzelmeimet illeti.. - elmosolyodik, és lassan ingatja meg a fejét. - Sajnos erről nem igen beszélhetek. De alapvetően nem vagyok balhés srác,ne aggódj. Nem a tiltott ereklyevadász és műkincs gyűjtő kategóriába tartozom. És tolvaj sem vagyok. Tudod, ártana a jófiú imidzsemnek. - húzza ki magát, majd kissé kiropogtatja a tagjait, ahogy lassan kiérnek a tisztásról,meg az erdős részről a Roxmorts-i útra, és a füle végéig elvörösödik, és egy nagyot nyelve pislog a lányra. - Azt.. azért.. nem.. akartam.. így.. mondani, hogy.. alk.. alkohol..ista vagy.. - hebegi kisfiúsan, majd erőt vesz magán,ahogy rálépnek a macskakövekre. - Hiába vagy jó átalakulásban, egy alkoholista sem néz ki ilyen csinosan és jól. - mosolyog még, bár a pír még az arcán van, meg a füle tövén, de a hangja mintha egy kissé magabiztosabbá válna lassan. Léptei pedig határozottan a Rigó felé veszik az utat.
Rendes ez a srác, olyan kis laza, vicces, bohóckodós, ritka az ilyen az ismerőseim között, így nagyon is élvezem a társaságát, legyen az kocsmázás, kviddicsezés, vagy forrócsokizás. Legalább is akármennyire idegen nekem édességre csábítás, még is úgy sejtem, hogy nem lesz az olyan unalmas. Évődünk egy kicsit az ivóverseny gondolatán, hiszen mind a ketten magunkat tartanánk nyerőnek, de igazából valószínű, hogy nem ebbe fog torkollni ez a kellemes délután. - Hm, ilyen ír whiskey-s forrócsokinak képzeljem? Ez se hangzik rosszul. - mosolyodom el, miközben elpakolunk és el is indulunk a város felé. Látom, hogy a rúna nagyon is érdekli, így hagyom, hogy kicsit tanulmányozza. Mivel a srác sokkal jobban képben van a rúnákkal, mint én, ezért valószínűleg, ha akarná, akkor a kellő eszközökkel feltörhetné a jelet anélkül, hogy az arcába robbanna egy tűzgolyó. De persze egy egyszerű varázsló kevésbé, és nem valószínű, hogy a bokorba bepakolva éppen egy képzett rúnamágus vagy ereklyevadász szedi ki és töri fel. Néhány perc séta úgy is lesz, mire eloszlanak a fák és addig tudunk beszélgetni és osztani szorozni, hogy melyik helyre is menjünk. - Uh, Madame Puddifoot? Az az igazság, hogy kerültem, mint a pestist, mert az a hír járta, hogy csak nyálas randik és viháncoló barátnők gyűjtőhelye, szóval még sose voltam, de… - kicsit megvonom a vállamat. - Végül is most éppen nincsen Roxforti kirándulónap, szóval maximum egyetemista párocskák lehetnek ott, akik talán már nem olyan vészesen nyálasak. A másik verzió sokkal szimpatikusabb lenne, de ahogy felvonja a figyelmemet, hogy ott észrevehetnek kicsit elbizonytalanodom. Az előző testem mondhatni elhasználódott, az évek során annyi bajba keveredtem, hogy a fél alvilág - szerencsére a pitibb fele - be van pöccenve rám. - Ha minden igaz a Rigóban sem ismernek fel. És milyen kis élelmes srác vagy, még is miket szállítottál nekik? - kérdezek érdeklődve, kicsit összeráncolt szemöldökkel, aztán egy kicsit elmosolyodok. - Azért remélem nem arra akarsz ezzel utalni, hogy míg te chocoholic vagy addig én alkoholista. - teszem hozzá egy kihívó szemöldök felvonással, kicsit összefonva a karjaimat, mintha megsértett volna ezzel a gondolattal. Persze nem fújok rá, még akkor se, ha az állandó kocsmázások miatt az arcomba tolná, hogy alkesz vagyok, mert hát… Jó, nem tartom magam annak, de valahogy elég sok buli becsúszik az életembe, és nincsen buli néhány koktél vagy sör nélkül.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Alapvetően a srác fejében ez egy teljességgel egyszerű, baráti italozásnak indult, és még mindig így gondolja. Ha esetleg érez is többet a lány iránt, az is csak azért van, mert fiú, meg kamasz, vagyis lassan fiatal felnőtt, és Neira kifejezetten impozáns, meg eddig egészen jól kijöttek. És nem szabad elfeledni, hogy ott volt az a csók is, ami kifejezetten szimpatikus volt a fiúnak. De mindettől függetlenül nem áll szándékában sem szerelmet vallani, sem randizni vinni a kviddics-sztárt, az alapvető szimpátián túl egyébként sem érez semmit. Legalább is nem gondolkozik ilyeneken. Van egy jelleme, ami kifejezetten ilyen, és ez ellen nem tud tenni, és ha ez a lánynak furcsa, akkor majd hozzászokik. Talán lassan észrevette ő is, hogy emögött nincsen semmi hátsó szándék, a srác egyszerűen ilyen. Ami a sármja nagy részét persze ki is adja. Amikor hagyja, hogy segítsen neki, akkor pakolászni kezd, persze nem veszi át az irányítást, ami kifejezetten izgalmas helyzet az ő számára, mert a megszokott kliséiből kimozdítja, de nincs ebben semmi baj, meg nem veszi rossz néven. Egyszerűen élvezi az új helyzetet, és igyekszik megfelelni neki, max néha kicsit ügyetlenül. - Egészen bizonyos vagyok benne. - vág vissza afféle "ugye ezt a kérdést te sem gondoltad komolyan" pillantással meg szemöldök felhúzással, aztán el is engedi a dolgot, és a változatosságra csak bólint egyet. - Tudok egy helyet, ahol egészen trükkös meg különleges ízű forrócsokikat is lehet rendelni. Értem ez alatt, hogy alkoholt is tesznek bele, az egészen kettő az egyben. - fűzi tovább a gondolatot, és az biztos, hogy ő nem fog belemenni egy feles-versenybe most, nincs kedve nagyon az alkoholhoz. Ahogy pakolnak meg állnak, kezdi megérezni, hogy a levegőben inkább átfázott, és a hideg ellen egy kellemes délutáni forrócsoki jobban esik neki, mint egy adag alkohol. Az úgyse melegít rendesen, inkább bódít. De nem akar semmi rossz elrontója lenni, így a lányra bízza, hogy ő maga mit inna szívesebben. Aztán persze olyan forrócsokit fog választani, amilyet csak szeretne. A robbanós csapdára azonnal felcsillannak a szemei, és féltérdre ereszkedik a láda mellé, hogy megszemlélje a felizzó rúnát, meg a szerkezetet, és a zárat is közelebbről, egészen lelkesen vizslatva. Igen, ez egy teljesen normális reakció tőle, semmi szánalom vagy sajnálat az esetleges áldozatokért, sokkal inkább valamiféle őrült érdeklődés a mágikus tárgyak iránt. Nem hiába, ereklye vadásznak készül, nem tanárnak vagy gyógyítónak. Halk hümmögéssel néz fel a lányra, amikor megkérdezi, hova is szeretne menni. Játékos fény csillan a szemeiben. - Van egy nagyon klassz kávézó, de eléggé rózsaszín, nem tudom mennyire bírod az olyan helyeket. Roxmortsban, Madam Poddifoot kávézója. A B terv pedig a Fogadó a fekete rigóhoz. Ismerem a pultost meg a tulajt is, úgyhogy van egy titkos nyalánkságos készlete. Szállítottam már neki néhány dolgot, úgyhogy nem sajnálja tőlem ezeket a dolgokat. Tudod, én úgy vagyok a csokival, mint te az alkohollal. - kacsint egyet, és érezhető, hogy nincs ebben semmi különösebb vádlás, vagy gonoszkodás. Amíg Neira eldönti, vagy válaszol, mennyire bírja a rózsaszín helyeket, Elijah lekapja a mezét, meg a kviddics talárját, és a tértágított hátizsákjába teszi, így egy kockás ing, egy laza őszi kabát marad rajta, meg a kesztyűi, mert azok kifejezetten melegek. - Madam Poddifoot-nál biztos senki nem ismer fel. - vigyorog még egy sort pajkosan.
Végül is igaza van, teljesen mindegy, hogy ki miatt ülünk be valahova, csak üljünk be. Nem gondolok bele jobban a dolog meghittségébe, mert akkor még a végén megijednék és irányt váltanék az első kocsmához. Mert amúgy nagyon tökös lány vagyok - jó ez talán nem hangzik túl jól -, de az érzelmi intelligenciám valahogy a béka segge alatt. Sose volt igazi barátom, se barátnőm, nem filmeztem senkivel, nem forrócsokiztam, igazából nem csináltam semmit párban. Persze ahogy elértem a tinikort csináltam egy-két dolgot, de azt a legnagyobb jóindulattal se nevezhetjük romantikázásnak, hogy meghivattam magam a srácokkal, buliztam, és nem egyszer össze is gabalyodtam velük. Persze egyesével. Nem egyszerre többel. Hagyom, hogy segítsen bepakolni, ugyan érezhető, hogy általában én tartom a kezembe a dolgokat. Bár azt eddig is észrevehette, hogy ez az egész lovagiasság cucc nekem nagyon furcsa. Rose-ként ha valaki így közeledett hozzám, annak csak hátsószándéka lehetett, Neiraként pedig sosem fordult elő, hiszen mindig inkább a balhésabb, alvilágibb helyeken bukkantam fel bajt keverni és kiszórakozni magam. - Revans? Azt ne mondd, hogy úgy hiszed lenne bármi esélyed ellenem! - vágok vissza, komoly hangon, de aztán egy kis vigyor kerül az arcomra, és eltűnik a “kihívás elfogadva” csillogás a szememből. Nem, nem akarom addig provokálgatni, ameddig forrócsokiból feles-verseny nem lesz belőle. - Egyébként nem iszom gyakran forrócsokit, szóval… jöhet egy kis változatosság, azt hiszem. - mosolyodom el, ezúttal már kedvesebben, lágyabban, aztán megrázom a fejemet. - Marad. Megnézem a képét annak, aki megpróbálja ellopni a cuccaimat. Azaz, már nem sok maradna a képéből. - kocogtatom meg a ládát, és ahol hozzáérek, ott ezúttal vörösen felizzik a felület. - Robbanós csapda, még korábban helyeztem rá, de még mindig szuperálnia kell. Ha valaki el szeretné emelni, egy gyönyörű robbanást kap az arcába. - magyarázom, aztán lazán otthagyom a szettet és a seprűt is egy bokorban. Azt azért nem akarom, hogy valaki csak véletlen kezdjen el motoszkálni körülötte, mert meglátta, és úgy égjen le a szemöldöke, hogy csak egy kiváncsi vakarcs, mondjuk a Roxfortból. - Melyik helyre gondoltál? - kérdezek rá, mert egy híresről tudok, ami nem kocsma, még sose voltam, mert oda csak a nyálas szerelmesek mennek randizni, minden rózsaszín. De biztos, hogy van több hely is, éppen csak sosem érdekelt és átnéztem a cégérjeiken.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
A sportosságot, meg a profizmust nem tudja legyőzni egyszerűen azzal, hogy szeret repkedni, és szívesen bekerülne a kviddics válogatottba. De ezzel neki nincs is nagy baja. Nézi, hogy a lány csak ül a seprűn, és ami azt illeti, ő sem akar egyből lekerülni a földre, túlságosan is szeret idefent lenni, és élvezni a repülés örömeit. Ez neki egyfajta menedék a mindennapok elől. Nem néz el a tájra, csak a lányt figyeli, meg ahogy ő mereng el valahova, hallgatja a heves szívdobogást, amit talán ki is hall néhány pillanat erejéig, aztán meg is szólal. - Mindegy, ki miatt. - szögezi le végül konklúzióként. És az, hogy miért nem egy rövidet akar bedobni? Nem akarja alkohollal elrontani ezt a kellemes érzést, és inkább érzi úgy, hogy a testmozgásban a vércukra ment esetleg lejjebb, minthogy a mája száradt volna ki. Persze, ha rendes meccs lett volna, csapattal, meg srácokkal, akkor minden bizonnyal egy sört dobnának be, de valahogy van ebben a gesztusban valami olyasmi is, hogy nem akarja leitatni a lányt, hanem valami békésebb programban is szívesen lenne vele. Főleg, hogy eddig főleg ittak bárokban, vagy éppen valami rendes élelmet próbált belediktálni. Meg tény, hogy nem az a terve, hogy az esti ünneplést valamelyiküknél folytassák kevesebb ruhában. - Az igazság meg makacs dolog. - jegyzi meg,miközben ereszkednek lassan, jelezve, hogy nem bókolni akart, hanem tényleg lenyűgöző a lány sebessége meg ügyessége, és amint talajt fogott a lába, segít Neirának bepakolni a cuccokat, és lezárni a ládát, persze hagyva neki időt, hogy elnézegesse a cikeszt. Amikor pedig végre felé fordul, akkor nyújtózik egyet, majd megropogtatja a tagjait. - Amúgy, ha akarsz, ihatunk valami erősebbet is, mint a forró csoki, csak gondoltam az átmelegít. De nem tudom, hányadán állsz az ilyen békés italokkal. Bár tény, hogy méltó revans lenne egy ivóverseny felesekkel, de azt hiszem ettől megkíméllek. - kacsint egy óriási vigyorral, majd a láda felé néz. - Lebegteted, vagy lebegtessem? Vagy itt hagyod? - kérdezi még, mert már itt voltak a dolgok, mire ide értek, és nem tudja,hogy a helyük is itt van-e, vagy az valahol máshol. Kis lovag. Ha kell, szívesen akár vissza is viszi kézben.
A terv rendben volt, de a kivitelezésében nem tud legyőzni, mögöttem a tapasztalat és a rengeteg edzés. Hiába indul meg a cikesz az ő irányába, olyan gyorsan ocsúdtam fel a döbbenetből, hogy a gurkóval ilyen cselhez nyúlt. Megállunk és egy ideig csak lebegünk a levegőben, élvezem, hogy a szívem a torkomban dobog, hogy elönt a győzelem mámora. Ha tényleg megtörténik, ha tényleg elhagyom a régi életem, akkor ettől el kell búcsúznom, hiszen nem kerülhet elő hirtelen a semmiből egy lány, akinek a válogatottban a helye. Túl sok figyelem irányulna rám, és túl gyorsan kiderülne, hogy egy múlt nélküli lány vagyok. - Köszönöm a bókot és a kis testmozgást is. - mosolyodom el büszkén, miközben lebegünk a levegőben, mintha a legkevésbé se vonzzana minket a föld. Nem is csapok le azonnal arra, hogy induljunk, először elkezdek nézelődni a pályán, el a Roxfort irányába. Nincsen közel, de a körvonalai azért kirajzolódnak ezen a tiszta délutánon. - Kárpótlásul? Akkor nekem kéne téged meghívnom. Bár igazából, így is benne vagyok, hogy megigyunk valamit, kell valami, amivel visszarázódunk a földre. - válaszolom, ahogy szépen visszafordítom a tekintetem a Roxfortról a fiúra. Lassan elkezdek leereszkedni és visszapakolni a labdákat a fémcsatos ócska ládába. Még egy utolsó elbűvölt pillantást vetek a cikeszre a hordozó mellett guggolva, és csak azután zárom le és húzom ki magam, hogy útra készen a srácra nézzek. Forrócsokizás… Milyen bájos… Nem becsmérlem persze, hogy délután ez jut előbb eszébe, nem a sörözés vagy rövidezés, de attól még tényleg olyan ártatlannak tűnik az én életemben az, ha valaki csak forrócsokizásra hív meg. De végül valószínűleg inkább én vagyok a defektesebb azzal, hogy ha pasikkal vagyok, akkor mindig előkerül valami alkohol, és nagyon nagy részben valamerre elfajulnak a dolgok. De Elijah más. Ő már a barátom, nem csak egy random pasi a bárból, ahonnan hetekkel ezelőtt indultunk.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Konkrétan ráfekszik a seprűre, de még így sem olyan gyors, mint a lány, meg benne van az is, hogy időt veszteget a trükközéssel. És miközben hasal rá a seprűre, egyre inkább van valami ismerős ebben a mozdulatban, ezekben a cikázásokban és ebben a suhanásban. Ha látná a lány szemét, talán még fel is ismerné, honnan ez a tűz, ami ott ég benne. Így azonban csak arra eszmél, hogy kis híján eltöri a lány kezét a gurkóval, ami pedig direkt úgy számolt, hogy elüsse a cikeszt, ő pedig direkt arra ível, amerre a labdát elüti. Annak örül azért, hogy meglepi a lányt, mert a testmozgásából azért ennyi látszik. De a srác már csak ilyen. Ő nem egy kviddicssztár, a válogatottba se került be sohase, pedig szívesen röpködne a pályán is, de inkább az a fajta, aki trükköz, mint az, aki nagyon profin, meg ügyesen kicselez mindent és mindenkit, és megszerzi a cikeszt vagy eltereli a gurkókat. Mire azonban odasuhan, a lány már a kezében tartja a cikeszt, a gurkók pedig lezuhantak a földre. Elijah leparkol a lány mellett, majd beletúr a hajába kellőképpen sármosan. - Nem gondoltam, hogy ilyen gyors vagy. - mondja, és a gurkós megjegyzésre csak elmosolyodik, kissé szégyenlősen. - Profi vagy, csak majdnem. Köszönöm a játékot. Kárpótlásul egy győzelmi forró csoki? - dönti oldalra kissé a fejét, majd kezet nyújt a lánynak, mintegy elismerve a játékát. És erősen benne van, hogy megkérdezze, hol tanulta, vagy megjegyezze, hogy milyen ismerős, és mennyire hasonlít valakire, de egyfelől nem jut eszébe pontosan, másfelől.. ha hasonlít is valakire és nem mondja el, annak biztosan megvan a maga oka. Aki életet akar váltani, az biztos valahonnan tart valahová, a srácnak pedig nem tisztje, hogy ebben a folyamatban megakassza. Nem az a fajta valaki. Inkább az, aki ott van mellett, mint az, aki folyton visszarángatja a hülye, kiváncsi kérdéseivel.
Ráfekszek a seprűre, hogy még Elijah előtt érjek oda, de érzem, hogy ő is tudja, hogy miért iramodtam meg ennyire. Azt nem tudom, hogy ő pontosan mit csinál, mert igyekszem ráfókuszálni a kis cikeszre, aminek csúnya szokása az utolsó pillanatban eltűnni. Semmi másra nem figyelek, csak arra, hogy ne veszítsem el a célpontomat. Nem törődök azzal, hogy mennyi mozdulatot árulok el, nem tudnám elpalástolni úgy, hogy már ennyire felébredt bennem a versenyszellem. Márpedig az adrenalin teszi a dolgát, úgy érzem, mintha az igazi elememben lennék, köze nincsen ahhoz, mint annak az érzése, amikor elemista szakon tűzgolyókkal robbantgatok. Persze az is jó… de csak a gyenge másolata ennek. Nincsen benne a közvetlen látóteremben, nem közeledik, fogalmam sincs, hogy mit csinál. Az utolsó pillanatban, mielőtt éppen elkapnám a cikeszt, versenytársam híján mondhatni könnyedén, egy utolsó spirállal felgyorsítva, a gravitációra fittyet hányva akkor… Az egyik gurkó jelenik meg a látóterembe, egyenesen felém suhanva, illetve a cikesz felé, és én elképesztő gyorsasággal rántom vissza a kezemet, mielőtt az rákulcsolódna a cikeszre, a gurkó pedig bezúzná azzal a lendülettel. Teljesen ledöbbent, hogy ahelyett, hogy versenyt repült volna velem Elijah, inkább trükkhöz folyamodott, és a gurkót lőtte el. Valószínűleg a srác nem számított rá, hogy mire ideér a gurkó a cikeszhez, addigra én is itt leszek és ha nem veszem észre, akkor egy csuklótöréssel leszek gazdagabb. A gurkó elsodorja a cikeszt és egy kicsit kizökkent engem is, de nem annyira, hogy Elijah még időben ideérhessen. Már csak egy-két méterre van a srác, amikor a kezem végre a kis fémgolyóra feszül és elönt a mámor. A seprűmet élesen felhúzva fékezek le, miközben a gurkók érezve a változást elernyedten zuhannak a földre. Kihúzom magam, megbűvölten nyitom ki a tenyeremet, hogy megnézzem a szerzeményem, aztán Elijah is beúszik lassan a képbe. - Szép játék volt, az a gurkó majdnem elkapott. - jegyzem meg mosolyogva, aztán azért pimaszul felrántom a szemöldököm és úgy mutatom felé a cikeszt, mintha büszkélkednék a sikeremmel. Jó, talán így is van.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Valahogy ebből érződik meg a leginkább, hogy mi a különbség a srác és a lány között. Elijah nagyon szeret a levegőben lenni, de ha belegondol, nincs meg benne az a kifejezett versenyszellem, ami kellene neki ahhoz, hogy a válogatottba is bekerüljön. Főleg most, hogy a fiatal Ollivander is megjelent, még annyi esélye sincs. És ahogy idefent forgolódik, és szívja be lassan a levegőt egy zuhanás közben, igazából itt érzi, hogy neki nem a kviddics annyira fontos, sokkal inkább a repülés. Mintha ez a két dolog teljesen más lenne, és egészen elkülönülne egymástól. Ahogy figyeli közben a lányt, feltűnik neki egy-egy mozdulat, amit nem tud magáról levakarni, de nem kezd el rajta filózni. Inkább megmarad azon a szinten a srác gondolkodása, hogy bizony, ezek kifejezetten profi mozdulatok, és biztos, hogy látta már őket valamiféle meccsen, és a lány vagy rejtegeti, hogy válogatottban játszik, vagy simán született tehetség, aki sokat jár a meccsekre, és sokat van utána a gyakorlópályán, hogy ezeket a manővereket kigyakorolja. Ahogy a két gurkót összeütközteti, még halkan füttyent is egyet, persze a menetszél meg a sebesség miatt ez egy cseppet sem hallatszódik. Nem hiába, a srác vérbeli akrobata, a lány meg inkább vérbeli kviddics játékos. Persze erről a fiú csak sejteget valamit, és bőven lehet, hogy ez mindkettejüknek jobb így, és nem kell bolygatni a múltat, főleg, ha ennyire jól elvannak a jelenben. Megakad a szeme azon,ahogy Neira szeme megakad valamin, és látja, hogy bizony, a kis cikesz ott körözik előttük, pontosan középen, és látja, ahogy a lány neki is iramodik. Elijah azonban látja azt is, hogy az egyik szédült gurkó pont ott suhan el a seprűje alatt, ezért lenyúl az ütőjével, és szépen irányba lövi a kis bajkeverőt, próbálva elütni a cikeszt az útból, egészen pontosan Neira kezéből, és ahogy üti a gurkót,már húzza is rá a seprűt,és hasal rá, hogy elérhesse a cikeszt, hamarabb mint a lány. Nem számolja,mennyi esélye van rá, ez jelenleg nem is számít. Neki ez játék, nem valami véres harc..
Talán nem fair, hogy nem tudja, hogy milyen képességeim vannak és hogy hány év aktív kviddics edzés és meccs áll mögöttem, de ha tudná, akkor azzal mindent tudna, mert a valódi személyazonosságom már ennyi információval könnyen kitippelhető. Én pedig tényleg nem akarom, hogy megtalálja a kapcsolatot Rose és Neira között, mert ezzel nem csak rám hozhat veszélyt, hanem magára is. Szétzúzhat minden esélyt arra, hogy mielőtt még lehullna a lepel arról, hogy Rose Brooks metamorfmágusnak született, megszökhessek az életem elől. Mert azután apám soha nem engedne el és soha nem tudnám beadni neki, hogy meghaltam, tudná, hogy csak egy másik alakban menekülök. És persze azokat keresné, akik tudhatnak valamiről… Sokszor váltottam alakot, de nem tudja, hogy Rose és Neira egy azon személy, és ennek így is kell maradnia a végsőkig. A meccsre koncentrálok, érzem, ahogy a vérem felforrósodik és az adrenalin végigszalad a testemen miközben a gurkókat kerülgetem és a cikeszt keresem. Az egyértelmű, hogy Elijah szereti a látványos manővereket, élesen rántja fel a seprűjét aztán zuhanóürepülést csinál, nem egyszer elengedi a seprűt, vagy eldobja aztán elkapja az ütőjét. Csupa felesleges mozdulat az én szememben, ami csak energiapazarlással jár. Mozgásban tartja, talán a reflexeit is bejáratja, de akkor sem éri meg a bohóckodás, ha nem tudni, hogy meddig húzódik el a játék. Márpedig nem tudni, hogy a cikesz meddig akar játszadozni velünk, lehet öt perc, lehet öt óra is. Én sokkal nyugodtabban pásztázok, mint aki tényleg készen áll arra, hogy ha kell, akkor egy napig itt lebegjen. Nem mintha ténylegesen lenne ennyi szabadidőnk, de ez amikor seprűn ülök tökéletesen elhalványul. Az istenért se veszem észre a cikeszt, szóval az egyetlen, amit tehetek az az, hogy a gurkókat kerülgetem és ütöm vissza, amikor csak lehet. Próbálok türelmes lenni, de a testemben ott a reflex, hogy odavágjak, vagy éppen a seprűmmel forduljak be úgy, hogy azzal üssem el az ütő helyett a gurkót. Ezt tenném, ha az én seprűm lenne, de mivel egy kis gagyi, aminek a feje nincsen fémmel megerősítve, valószínűleg ez csak kettétörne a gurkó erejétől. Egy kicsit túl sokáig keresem lassan csúszva a levegőben a cikeszt, így a visszatérő gurkók ismét egyszerre céloznak meg és ezúttal nem csak egy szlalommal kerülöm ki, hanem úgy helyezkedek, hogy a bűvölt golyók mikor kitérek előlük, összekoccanjanak. Borzalmas fém ütődés hangja van, szinte úgy érzem, mintha fejemben visszhangozna, olyan erősen ütődnek és olyan közel. Nem éreztem magam veszélyben, nincs az a "basszus" érzés, hogy na ez most közel volt, inkább az látszik rajtam, hogy minden mozdulatomat vérprofin kiszámítom. Árulkodó mozdulatok, de a manővereimet nem tudom elfedni, játék közben egyszerűen nem megy. Aztán hirtelen megakad a tekintetem egy aranyosan csillogó ponton, éppen kettőnk között, olyan húsz méterrel felettünk. Éppen csak egy pillantást vetek Elijah-ra, hogy belőjem a helyzetét, aztán már csúcs-sebességre is kapcsolok és gyorsan megindulok a cikesz irányába. Körülbelül egyenlő a táv közöttünk, de a sokévnyi kviddics és az, hogy tartalékoltam az erőmet elégnek kell lennie ahhoz, hogy elsőként érjek oda és kaparintsam meg.
// Pontdobások:
219+... Negyedik kör dobása:
Rose-Neira Brooks carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Vannak olyan alapvető problémák, minthogy Elijah-nak fogalma sincs, hogy kivel is áll szemben. Jó,persze megbeszélték, hogy ő Neira, és a többi az nem számít, nem fontos, nem lényeges.. de nagyon is az. Mert ő mégiscsak Rose, pontosabban Neira, de az a lány, akinek a vérében van a kviddics, meg az adrenalin, és aki élvezi a veszélyes helyzeteket. Ha Elijah ezt tudja, és nem csak annyit lát a lányból, hogy nagyon szeret játszani, de a felszerelése nem mindig a legjobb, mert ez csak egy barátságos meccsnek ígérkezik, akkor lehet, hogy ő is bekeményítene, vagy hagyná magát. De eddig a lánynak nem ezeket az oldalait ismerte meg. Még csak annyira vad dolgokat sem csináltak együtt.. na jó, egyszer, amikor éppen Rose volt és nem Neira, az egy elég vad este volt, de azóta mindig Neiraként találkozott vele. Most is így röpködnek, meg így játszanak, éppen ezért a srác nem érzi, hogy nagyon be kellene keményíteni, de azért igyekszik egy kicsit izgalmasabbá tenni a játékot, és ahogy ráfordul a cikeszre, látja, hogy azért sikerül megdolgoztatnia és megizzasztania picit a lányt. A morgását nem hallja, de ez nem is baj. Mivel azonban elfordult a cikesz pályájáról, így nincs jobb dolga, minthogy egy picit manőverezzen, hogy megpróbálja megtalálni azt a kedves létezőt. Fél szemmel Neirát nézi, ahogy kitér a gurkók elől, majd ő maga nemes egyszerűséggel felfelé rántja a seprűjét, hogy jó magasra emelkedjen fel, közben elejti az ütőjét, majd egy hátrafordulattal már zuhan is az ütő után, és csak úgy hasítja a levegőt, közben majdnem elkaszálja egy gurkó, de akrobatikus ügyességének köszönhetően sikerül úgy elengednie a seprűt, hogy kikerüli a labdát, aztán ismét visszaszáll rá, végül elkapja az ütőt, és egy kellemes, mély síkban indul meg a lány felé, egészen lentről hozva felfelé az irányt. Mivel ő nem leli a cikeszt, kénytelen lesz a lányra bízni magát, aki minden bizonnyal már meg is látta. Persze az se kizárt, hogy a cikesznek ma olyan kedve van,hogy inkább ő kergeti Elijaht, mintsem fordítva.
Az ügyesebb, célzottabb ütéseket is szép manőverekkel kerülöm, nagyon be kéne keményítenie ahhoz, hogy megizzasszon, de igazából akkor élvezném csak igazán a játékot. Lehet, hogy leszögeztük, hogy nem vérre menő küzdelem, de amikor csak egy hajszállal kerül el a gurkó, akkor indul meg igazán az adrenalin az ereimben. És akkor élesednek a képességeim is, ugyan igazából lehet, hogy féken kéne tartanom őket, mert ha nem teszem még a végén valamiféle doppingnak minősül. Mondjuk egy ilyen hatalmas meccsen, ahol a lelátó teli és csak úgy dübörögnek a nézők… szóval összesen ketten vagyunk, talán nem lesz senki, aki figyeli ki, mikor, milyen képességet használunk. Nem is vagyok benne biztos, hogy egyébként ez egy kimutatható dolog. Ha elmentem volna profi kviddicsezőnek, ha tényleg megtehettem volna, és most a kezemben lenne az a fegyver, amit már a Cho elleni játékomban is észrevettem… Ez a gyorsaság, ez a szívósság… De nem latolgathatom a korábbi meccseimet, itt kell fejben lennem. Megpróbálom megközelíteni a cikeszt, ami feltűnik Elijah mögött, de miközben rágyorsítok egy ívelt pályára, hogy azért ne legyen egyértelmű, hogy merre tartok, egyszer csak megakaszt a száguldásomban a felbukkanó gurkó és a rozoga seprűt éppen hogy sikerül elrántanom. Nem kerülök nagy veszélybe, de azért közel volt, és éppen elég ennyi, hogy halkan elkezdjem szídni ezt az ezeréves roncsot. Nem ehhez vagyok szokva, az én járgányom konkrétan nekem lett kifejlesztve és minden igényemet kielégíti, ez a tömeggyártott régi darab pedig ahhoz képest… még a sepregetéshez is gagyi. Minden esetre nem állhatok meg olyan sokáig, hiszen a fiú megrebben és elkezd fordulgatni, egyértelmű, hogy észrevette ő is a kis szárnyas aranygolyócskát. Egyik kezemmel megkapaszkodom a seprűben, a másikban biztosra fogom az ütőt, és mielőtt mind a két gurkó rámfordulhatna és közrefoghatna kirepülök a várható ütközés középpontjából, és kicsit odébb már egymás után pofozgatom el őket. Ezúttal tényleg megdolgoztat Elijah, de nem az zavar, hogy nehéz lenne a manőver, hanem az, hogy ameddig ezzel foglalkozom nem tudom a cikeszt keresni. És ez nagyon piszkál és türelmetlenné tesz, szinte a határra pedzeget, hogy tényleg odacsapjak a gurkónak és Elijah-ra küldjem, ezúttal keményebben. De nem teszem, a manőver után, amivel a két gurkót elpofozom a közelemből, csak szimplán arra repülök tovább, amerre a röppentyűt láttam, hátha újra megpillantom. Nem maradok Elijah síkjában, kicsit feljebb emelkedem, kémlelek, készülök, hogy ha meglátom újra begyorsítsak, miközben csak fél kézzel tartom magam, másikban az ütőt készítve, mert nem szeretném, ha egy elrontott manővernél nem lenne kéznél végső megoldásnak.
// Pontdobások:
151+... Harmadik kör dobása:
Rose-Neira Brooks carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Azért az nem teljesen igaz, hogy random ütné el a gurkókat, de az is igaz, hogy nem akarja kilőni a lányt. Azért amikor úgy jön ki, akkor egy-egy ütést azért bemér elé, vagy mellé, de azt is úgy intézi, hogy ne a lányt találja el, csak egy kissé súrolja nagyon max, de akkor valamit elront, inkább az a célja, hogy a gurkók elsuhanjanak mellette. Nem pofi, és a leginkább hajtónak lenne jó, ez érződik is a mozgásán. Bár nagyon szép ütései vannak, lerí róla, hogy nem ez az igazi eleme. Ahogy a fogó poszt sem, ami pedig rá vár. Nem beszélget a lánnyal, nem akar nagyon kiabálni, majd utána úgyis megbeszélik, most edzenek. Ahogy elnézi, Neirának egyáltalán nem nagy kihívás a játék Elijah ellen, de egy ekkora pályán nem csoda, majdhogynem elvesznek ketten ezen a hatalmas pályán. A cikeszről még tudomása sincs, csak azt látja, hogy a kis metamorfmágus leányzó megindul felé, majd ívre tér, és a lány mögött meg is jelenik egy gurkó,ami viszont nem akarja kikerülni a srácot, úgyhogy ütőt markol, és egy határozott ütéssel küldi el a gurkót, egyenesen Neira felé, pontosabban abba a röppályába, amibe a lány belehelyezkedett, és a labda valahol a lány arca előtt fog felbukkanni Persze Elijaj anővere nem volt teljesen megfontolt és őszinte, indokolt. Azonban ahogy fordul az ütővel, fordul a teste is, és meghallja a cikesz szárnysuhogását a füle mellett elhúzni. Vesz egy mély levegőt, de nem ered utána, mert ahogy nézi, hirtelen szem elől téveszti. Bár eddig is csak a hangját hallotta, ahogy megfordul, hirtelen mintha minden eltűnőfélben lenne.
Hát az már más dolog, hogy Elijah mit gondol. Mondhatni a jövő zenéje, hiszen egyelőre mondhatni a bizalmas barátom, egy olyan személy, aki azt hiszi, hogy olyan keveset tud, pedig többet, mint akárki más. Castiel volt az egyetlen, aki majdnem rábukkant az igazi énemre, mikor a vérbankja lettem, de még ő is sokkal távolabb járt attól, hogy metamorfmágus vagyok, mint Elijah, akinek nyíltan megmutattam. Mindketten felszállunk és a megjegyzésére kicsit felnevetek. - Ettől a legkevésbé se kell tartanod! - kiáltom vissza, mert azért a pálya elég nagy, ha át akarunk beszélni rajta, akkor kiabálni kell. Könnyedén mozgok a levegőben, látszik, hogy minden fordulatomnak, minden manővernek oka van, nincsen felesleges mozdulat, nem veszítek se időt, se energiát vele. Nem koncentrálhatok csak a cikeszre, hiszen a gurkók is játékban vannak, amiket az ütőmmel pofozok vissza. Nem vagyok egy gyenge lány, bár a fogónak nem kell kimondottan erősnek lennie, de a sok utcai harc meg harcművészet, amivel foglalkoztam, azért ad egy kis erőt. Milyen furcsa is ez! Hiszen az a másik testemben volt, most még is ugyanolyan erősnek érzem magam. Vagy csak sikerült úgy átalakulnom, hogy ez az arc, ez az alak is éppen olyan kidolgozott, mint a többi. Mivel nem kerestem fel soha Metamorfmágust, és senki hozzáértőt, mert nem akartam elárulni, hogy mi vagyok, ilyen kérdésekre sosem kaptam választ. Szóval ugyan nem lazán félkézzel, de ügyesen, különösebb gond nélkül küldöm vissza minden alkalommal a rosszindulatú vasgolyókat. Nem úgy tűnik, mintha tartanék tőlük, sőt, az, hogy Elijah-n még egy kicsit érezni is, hogy csak random üti vissza, egy kicsit talán… nem elég nagy kihívás, talán még untat is. De azt ígértem, hogy nem fogok vérszemet kapni és átmenni pusztítóba, szóval inkább arra koncentrálok én is, hogy megtaláljam a cikeszt, nem arra, hogy minél nehezebb golyókat lőjek neki. A cikesznek több rossz szokása is van… az egyik, hogy úgy eltűnik, hogy a fogók csak órákig lebegnek és lesnek, de nem találják sehol… a másik, hogy amikor megmutatkozik, akkor pimasz kis jószág tud lenni. A pályát kémlelem, csak érzékelve, hogy Elijah merre mozog, egészen addig, ameddig a háta mögött három méterrel fel nem csillan valami. Ha túl sokáig arra bámulok, akkor biztos, hogy észreveszi és hátranéz, de ha nem, az se biztosíték, hogy a cikesz nem röppen egyszer csak a képe elé. Körülbelül egy tizedmásodpercig tipródok, aztán a seprűmet előre megdöntve és szépen rásimulva elkezdem megkerülni a pályát, nem szembe Elijah felé, ami egyértelműen azt jelezné, hogy ott van a cikesz mellette, hanem ívesen, mintha máshova tartanék, és csak az utolsó tíz méteren kanyarodok egyértelműen mögé, addig úgy csinálok, mintha más lenne a cél, esetleg manőverezés a gurkók ellen, vagy csak egy kis testmozgás és terepfelmérés, de maximum sebességen.
// Pontdobások:
Első kör: 32+50=82 pont Második kör dobása:
Rose-Neira Brooks carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Ő azért ennyire nem érzi ezt bebetonozottnak, mert amit azt illeti, bírja a lányt, és valahol fontos kezd neki lenni. Azért is nem akarja, hogy itt hagyja. Az, hogy barátok, neki csak valami, ami befixálja, hogy nem közömbösök egymás számára. Az persze erős, hogy élete szerelmét keresné, vagy valamiféle kérőt, de az bizonyos, hogy Elijah esélyesen érez valamit. Persze az, hogy mit, és mennyire erősen, az más kérdés. Most elengedi a dolgokat, mert érzi a lányon,hogy maradni fog, és ez neki elég. Ahhoz, hogy a kis lelke megnyugodjon, és tudja, van hova fejlődni, ahhoz teljes mértékben elegendő. El tudja magát engedni, és várja, hogy a labdák elinduljanak, és a lány is seprűn legyen. Megigazítja a kesztyűit, forog meg mozog egy picit a seprűn, és onnan várja, hogy Neira megadja a kezdőjelet. Nem született tehetség,de nagyon kedves hobby számára a repülés, meg kviddicsezni is szeret, a többi majd jön magától. Megforgatja az ütőt, és egy laza lendülettel suhan át a pálya másik felére. - Azért csak óvatosan, játszunk! De ne hagyj nyerni. - kacsint rá, igen, a pálya másik feléről, majd egy laza mozdulattal suhintja vissza a gurkót, a következőt pedig kikerüli, és amikor jönne visszafelé, akkor üti el. Tény, hogy nem profi, de elég akrobtikus ahhoz, hogy tudjon manőverezni, meg elég mázlis is a srác,úgyhogy szépen kerülget, meg ütöget, neki nem áll szándékában a lányt bántani. Szemével a cikeszt keresi, és ha meglátja, akkor igyekszik utána lendülni, de egyelőre még nem látja semerre.
Még soha nem gondolkoztam azon, hogy a futó flörtökön kívül, és persze a tegnapi csókon kívül, amit alibiből váltotttunk akármit is kezdenék Elijah-val, de most, hogy ilyen kifakadása volt, azért valami biztosan változik. Kimondtuk, hogy barátok, mind a ketten, szóval ezzel valószínűleg végérvényesen félreraktuk az eshetőséget, hogy másként tekintsünk egymásra. Valószínűleg. Sosem voltam arról híres, hogy nagyon keresném az életem szerelmét, főleg, mert azt hittem, hogy esélyem sincsen rá, hiszen a szüleim előre elrendeznek egy házasságot és ennyi... Blaise Zabini viszont kikerült a képből igen hamar, én még sem kerestem más esetleges kérőt a helyére. Nem mindenki tud engem elviselni, megzabolázni meg senki. Beszélek hozzá és próbálok annyira őszinte lenni és meggyőző, amennyire csak tudok, hogy megnyugodjon a kicsi lelke, és úgy tűnik, hogy Elijah el is engedi az egészet, most, hogy tudja, hogy nem szándékozom kilépni az életéből szó nélkül. Elengedem a labdákat és én is felülök a már magamhoz hívott seprűmre, és komolyan, csak egy kis csipetnyi gyilkos villanással kviddicsre kapcsolok. A seprűm és az ütőm is ütött-kopott, most semmilyen eszköz nincsen nálam vagy rajtam, amire ráfoghatná akárki, hogy csak amiatt vagyok olyan jó, amilyen, szóval… Ez egy igazi, tiszta küzdelem. - Készen, mindent bele! - válaszolom vissza, egy visszafogott, cseppet versengő mosollyal. Mivel eredetileg a meccsre akart gyakorolni és azért jött szóba, az első percekben nem hajtok azonnal arra, hogy elkapja már is a cikeszt, kőrözök a pályán és a gurkókat püfölöm, amikor az egyik-másik meg akar környékezni és leborítani a sepűmről. Ez egy régi, elhagyatott pálya, a karikák rozsdásak, a talaj girbegurba, benőtte a réti növényzet, nem lenne kellemes itt esni egyet, ugyan mind a ketten vagyunk olyan éberek, ha valamelyikünk esik, a másik elkapja vagy párnázó bűbájt lő alá a földre. Legalább is én így számítok. Pásztázom a pályát, most csak közepes sebességgel a seprűmre hajolva, csak néha pillantok Elijah-ra, hogy ő hogyan boldogul a gurkókkal. Amikor Cho ellen játszottam és az egyik labdát csaptam neki, hogy még kevesebb esélye legyen ellenem, akkor… mondhatjuk, hogy nem voltam valami fair. Ugyan nem volt szabályellenes, de valami kedves se. Most a gurkókat ugyan az ellenfelem irányába lövöm, de nem olyan pontossággal, hogy már az első percekben letaszítsam.
// A játékunk háziszabályai:
Hogyan kell nyerni? Minden körben 100 oldalú kockával dobunk, az értékhez született tehetséggel +50 pont, kiemelkedőként pedig +25 pont. Aki előbb eléri a 300-at, az elkapja a cikeszt és nyer! A szerencse forgandó: A játék alatt minden játékos egy kört választhat, amikor dob egy 6 oldalú kockával, amin ha hatost dob, akkor az ellenfelét eltalálja a gurkó - ezzel -25 pontot elvéve tőle -, amennyiben viszont egyest dob, akkor őt találja el a következő körben, ezzel pedig ő maga veszít 25 pontot.
Pontdobás:
Rose-Neira Brooks carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Olyan volt a kifakadása, mint valami szerelmes tininek,és ezért érzi magát ennyire kellemetlenül az egész miatt. Hallgatja a lány szavait, de az igazi feloldás csak akkor történik meg, amikor kimondja azokat az utolsó, mágikus szavakat. Széles, őszinte mosoly kerül ezúttal az arcára, és határozottan bólint egyet. - Azok, barátok. - és valahogy ez az a pont, amikor minden könnyebbé válik. Mert fura volt ez a kifakadás, hiszen nem szerelmes a lányba,habár tény, hogy csinos, de ez csak szimpátia. Nagyon mély érzelmeket nem táplál iránta, és a kifakadása nem olyan volt, mint egy baráté, hanem inkább mint egy elkésett szerelmi vallomás. És ezt belátva kezdte magát kifejezetten kínosan érezni. - És éppen ezért nem is fogok vájkálni az életedben. Azt mondasz el és mutatsz meg, amit csak akarsz. - emeli fel a kezeit. - Csak tudni akartam, hogy így gondolod. Ennyi. - és ezzel a maga részéről le is zárja a dolgot, tud mindent, amit tudni akart, és szépen felszáll a seprűre, majd félig lelógva lebeg át az ütőkészlethez, kiszemel egy szimpatikusat, finoman suhint vele, majd elmosolyodva figyeli a lányt. - Na, készen állsz egy teljesen barátságos, halálos futamra? - kérdezi még fejjel lefelé, majd nyújtózik egy nagyot és egy laza mozdulattal fordul át, immáron nyeregben, azaz seprűn ül, egészen szabályosan, és a talajhoz közel lebegve várja, hogy Neira is felpattanjon. Érzi, hogy ő fogja majd elengedni a mindenféle zseniális dolgot, így igaziból nem is nyúl a dobozért, itt tulajdonképpen minden a lányé,övé csak a saját felszerelése, meg a seprűje, így engedelmesen és türelmesen vár, hogy a lány is felkészüljön.
Kicsit zavarba ejt ez az egész, már nem úgy, hogy elvörösödök, éppen csak a szokásos magabiztossàgom van oda. Azt hittem valami komoly baja van, valami vita fog kirobbanni vagy ilyesmi, azt tudom kezelni, de azt, hogy milyen viszony is van közöttünk és hogy félt, hogy elveszít… ezek nagy kérdőjelek bennem, amiket egyetlen egyszer se gondoltam át. Látom rajta is a sutaságot, valószínűleg ez az, ami végül egy kicsit megnyugtat és segít abban, hogy folytassam. - Tényleg nem mondtam, hogy kivétel vagy. De az vagy. Eddig sosem problémáztál, hogy keveset mesélek az életemről, ezért azt hittem, hogy ki vagy bekülve azzal, amennyit látsz. De látom, hogy nem, szóval… Azért nem mesélek a mindennapjaimról, mert egészen egyszerűen az nem én vagyok. Azt az életet akarom hátra hagyni, és amikor itt vagyok még gondolni se akarok rá. - magyarázom, aztán kicsit megàllok,és felsóhajtok. - Nem foglak csak úgy hátrahagyni. Lehet, hogy régebben előfordult ilyen, hogy sokszor úgy tűnik, hogy csak kihasználom a társaságod, de megváltoztam. És nagyon remélem, hogy egyetértesz abban, hogy barátok vagyunk. - fejezem be, főleg, mert nagyon úgy tűnik, hogy annyira kinosan érzi magát, hogy inkább már tovább lépne a játékra. Hiába a kamu vigyor, nem tartóztatom még egyszer, ha tovább akar beszélni erről, akkor úgy se száll fel és megmondja. Gondolom én. - Felengedem a cikeszt és a két gurkót. Nincs más szabály, minthogy az nyer, aki először elkapja a cikeszt. A gurkók mivel ketten vagyunk végig ránk fognak koncentrálni, szóval jobb ha viszel magaddal egy ütőt is. - mutatok a dobozban lévő felszerelésre, miután felnyitom. A gurkók még leszijazva, de így is rázkódnak hevesen. Nem tudom, hogy ki találta ki, hogy a játékban ilyen agresszív labdák hátráltassák és darálják a játékosokat, de kicsit talán szadista lehetett. Bírom a - vélhetően - pasit.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Teljesen korrekt valahol Neira gondolatmenete, de ebből a fiú nem sokat érzékel, csak a végeredményt, ami nem ilyen egyértelmű, nyílt és világos. Nem akar beleállni semmibe, meg nincs semmi baja a lánnyal, hanem ezzel az egész helyzettel. Az a baj csupán, hogy Neira az, aki minden lapot lát, Elijah pedig az a játékos, aki még a középen levő lapokat se látja, csak a sajátjait, és így teljes mértékben olyan, mintha vakon pókerezne a lánnyal. Aki bármikor mondhatja, hogy fullja van, a fiú csupán annyit tehet, hogy elhiszi. És éppen ezért miután kifakad, elé hülyén érzi magát ahhoz, hogy hagyja az egészet a francba, pláne, amikor látja a lány arcát is, ezért inkább a seprűjéért nyúl, ami engedelmesen a kezébe röppen, ő meg legszívesebben már el is ment volna kifejezetten messzire, és éppen szállna fel, miközben próbálja kitörölni a lány reakciójának emlékét is a fejéből - noha most történt az előbb, de Neira szavai megállítják a mozdulat közben. Neira szavai valóban nem reagálnak az érzelmes részre, és Elijah finoman bólogatna is, de inkább csak a fejét csóválja meg, miközben zavartan babrál a seprűvel a kezében, amit le is támaszt maga elé. - De az ellenkezőjét se mondtad soha. És csak azon részét mesélted el az életednek, ahogy eltűnni akarsz. Nem tudtam, hogy a "jelenlevők kivételek" szabály automatikusan életbe lépett. - vonja meg a vállait egészen sután, majd a végén felnéz a lányra, ahogy ott áll előtte. Nem akar nagyon érzelmeskedni, de valami megfogta a csajban, és ezt hirtelen elveszíteni nem olyan jó dolog, és mivel tudja, Neira jó, a félelmes megalapozott. De a szavak, amiket most hall, csak félig nyugtatják meg. - Igazából semmit sem mondtál arról, mik a terveid, csak, hogy eltűnsz és felgyújtasz magad mögött minden hidat. Ez eléggé olyan, amit az ember könnyen magára vesz. Főleg, hogy azt sem tudom, mit gondolsz rólam, vagy mi van köztünk. - lép egy fél lépést a lány felé, ránézve, és valóban, nincs semmi kimondott, vagy bármi, és mégis van valami, hiszen ott a rúna, ez a nap, néhány bizalmas beszélgetés, a képesség.. Ami elég összezavaró. Arra a kérdés, hogy mi van rendben és mi nem, nem igazán tudna mit mondani, viszont szívesebben pattanna seprűre, minthogy az érzelmeiről beszéljen. - Kezdjük! Szabályok? - vigyorodik el, bár valaholm mintha ez nem lenne annyira őszinte, de azért két lába közé kapja a seprűt, feljebb lebeg, majd lefordul róla, fejjel lefelé lógva, kicsit nyújtva magát.
Tény, hogy ez a barátság vagy bizalmas viszony lehet egy kicsit egyoldalú, hiszen én sosem beszélek olyan nyíltan és őszintén, ahogy talán illene. De a saját biztonságom és igazából Elijah biztonsága is azt diktálja, hogy a lehető legkevesebbet tudjon rólam, a metamorfmágusságomról, és főleg a valódi életemről. Még ha úgy is érzem, hogy soha nem árulna el, akkor is történnek balesetek, és ha valami félresikerülhet, akkor inkább esélyt sem adok neki. Egy kis mosoly van az arcomon arra, hogy legyek a titkárnője és hogy vajon milyen kávét is főzök, de egy icipicit leolvad az arcomról, mikor hozzáteszi a morgást. Összevonom a szemöldököm, nem nagyon akarom ezt az egészet csak úgy elengedni. Ha a valódi életemről van szó, akkor ködösítek és terelek, de ha másról és valakinek baja van velem, abba keményen bele tudok állni, nem kell finomkodni. Nem szólalok meg, mert érzem, hogy a várakozó tekintetemmel és a testtartásommal nemsokára “megtöröm” és beszélni kezd. Valóban nyálasan hangzik az egész, de kellően megdöbbenek ahhoz, hogy ezt ne mondjam a képébe visszakézből. Csak szépen lassan elkerekednek a szemeim, ahogy előadja a tipródását, amibe én őszintén bele se gondoltam. Itt van nálam a rúnája, hogy bármikor felismerhessen, amikor én akarom, de úgy tűnik, hogy azzal, hogy új életet akarok kezdeni, úgy vette, hogy ebbe lehet, hogy semmilyen szinten nem is lesz benne. - Várj még egy kicsit. - szólok rá, mielőtt még a magamellé hívott seprűjére pattanhatna. Nem igazán tudom, hogy mit mondjak az érzelmes részekre, ezért inkább csak a tényeket mondom, hogy azzal is eloszlassam a félelmeit. Azzal, hogy milyen furcsa és zavarbaejtő, hogy valaki nem akar engem elveszíteni most nem törődök. - Nem szándékoztam egyik napról a másikra eltűnni a szemed elől, sem egy másik alakban élni az életem. Ez vagyok… ez leszek én. És Neira maradok. És ha még el is hagyom Roxmortsot, akkor se mondtam soha egy szóval se, hogy előled is végleg eltűnnék. - magyarázom meg, leengedve az összefűzött karjaimat és kicsit félrebiccentve a fejem. Az alakváltó képességemmel születtem, de mivel senki se tudott róla, így egyetlen alkalommal se fordult elő, hogy akárki azon szorongott volna, hogy eltűnök az életéből, csak mert bármikor alakot válthatok. Ettől függetlenül rengeteg emberrel hozott össze az élet és léptem ki belőle másnap, de nem volt semmi ilyen érzelmi kötődéses valami, mint amit most Elijah előadott. És nem vagyok érzéketlen, valahol jól esik ez a drámázás, még akkor is, ha csak egy félreértésből fakad. - A lényeg az, hogy nem fogok szó nélkül lelépni, még ha Londonba is költözök, vagy akárhová máshová. És ha most már minden rendben, akkor kezdhetjük. - nyújtom ki a kezemet én is a seprűm felé, ami lustán a kezembe repül. Túl lustán és túl lassan, szinte már frusztrálóan, de azért csak egy kicsit húzom el a számat.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
