2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Egyszer előre lép, egyszer hátra, egyszer hallani akarja, hogy mivel is állok elő, egyszer pedig élből elutasítja, mintha valami libikókán egyensúlyozna és nem is tudná, hogy mit akar. Nem éppen úgy viselkedik, mint ahogy egy leendő vezérigazgatótól elvárná az ember, de igazából tényleg annyit szekíroztam az elmúlt egy évben, hogy azzal a teljes bizonytalanságba lökdöstem a kapcsolatunkat tekintve. - Milyen érdekes. Én pont azért találtam meg a múltadat, mert Carlyle a neved. - mondom kegyetlenül, eltűnődő hangon, rámutatva arra, hogy az egész, amit mond, egy két lábon járó baromság. A megsemmisítő kártyámat nem tudom egyelőre, hogy fenyegetésként játsszam-e ki, de talán már ez az egy mondat is kellően összezúzza az érveit. Persze ha furcsállkodik, vagy nem hisz nekem, akkor nagyon szívesen kifejtem neki a dolgokat és ez ott van a szememben. - Félreértés ne essék. Nem akarlak eltiporni. Megtehetném, és még sem akarom. - teszem hozzá, még mielőtt megszólalhatna. Legalább is akkor, ha tényleg adott magának néhány pillanatot átgondolni a szavaim súlyát és nem anélkül kezd el átmenni idegbajba, hogy mindenről tudok, mert még ezt is kinézem belőle. Nyilvános helyen vagyunk, nem támadhat meg, ugyan megfenyegethet, ha egy könnyed bűbájjal csendharangot helyez körénk, nem lenne feltűnő, gyakran vannak itt privát megbeszélések, ami csak a résztvevők füleinek szól és senki másnak. Üzleti titok, politikai titok, valami paparazzi kihallgat egy szaftos titkot vagy éppen illegális ügyletekről vitatkoznak, minden előfordulhat. - Azt szeretném, ha gerincet növesztenél és ha a múltat hibáit nem is fogod soha megváltani, itt a jelenben alkalmas lennél arra, hogy az apánk a céget véglegesen átadja neked, Mark Brooksnak. Vagy Mark C. Brooks-nak, ha annyira imádtad a régi családodat, de nincs az a hatalom, ami elhallgattatja a nyomaidat, ha csak nem szeretnéd a lányt megölni. Őt is. - az utolsó szót már csak lehelem, lényegében szótlanul tátogom, de egyértelműen leolvashatja a számról.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Feszült a légkör, elvégre, ha mi ketten megjelenünk valahol, abból soha semmi jó sem sülhet ki. Annak idején, amikor még egyikünk sem tudta az igazságot, egyszerűen csak elmentünk egymás mellett, mindezt pedig úgy tettük, hogy egy pillantást se vetettünk a másikra. Jól tudtam, hogy Rose milyen családba született, elvégre sokan pletykáltak róla és irigyelték a mértéktelen vagyona miatt, de én nem foglalkoztam ilyesmivel. Akkoriban nem érdekelt a pénz és a befolyás, hiszen egy teljesen más jövőt képzeltem el magamnak, nem azt, hogy egy cég üzleti tárgyalásain ülök... Még hírből se sejtettem, hogy talán nekem is közöm lehet ehhez a csillogó világhoz, de ha már itt vagyok, miért ne követelhetném magamnak azt, ami jár? Éveken keresztül kimaradtam a fényűzésből, a luxusból, nem ismertem az igazi családomat, most pedig mondjak is le minderről, mert Rose nincs velem egy véleményen? Ő ezt nem érti, őt végig a saját szülei nevelték fel, míg nekem nem jutott más, csak a hazugság. Őszintén szólva még azt is megbántam, hogy vámpír lett belőlem, habár ez szükséges volt a tervem végbeviteléhez. Ha nem váltam volna szörnyeteggé, akkor nem lett volna elég lelki erőm megölni azokat, akik ezt tették velem. Akik elszakítottak a vér szerinti családomtól. Győzött volna az emberi felem, ezt pedig nem szerettem volna kivárni. - Csodálod az eddigi viszonyunkat tekintve? - teszem fel a kérdést, miközben egy pincér italt tölt az előttem lévő kristálypohárba, majd távozik. - Az eddigi beszélgetéseink folyamatosan rosszul sültek el, bocsáss meg, ha most se a pozitív oldalát szemlélem annak, hogy itt vagyunk... Fogalmam sincs,mit szeretne Rose mindezzel. A hely lenyűgöző, ettől azonban nem lesz jobb a kettőnk viszonya. Én megtettem minden tőlem telhetőt, igyekeztem kibékülni vele, de a rideg fogadtatás után inkább ráhagytam a dolgot. Mi értelme a kedves szavaknak, ha folyamatosan negatív jelentésbe burkolva pattannak vissza? A lány folyamatosan megsértett, megvádolt mindennel, amivel csak lehetett, én pedig egy idő után ráuntam, ennyi. Nem fogok olyasvalaki után rohangálni, aki ennyire nem értékeli az igyekezetemet. Pedig mennyivel könnyebb lenne számára is minden, ha nem lett volna olyan ellenséges már a legelején. - Itt nem az örökségről van szó – veszem fel a poharam, majd belekortyolok az italba. Már a színén látom, hogy nem holmi olcsó löttyről van szó, az íze pedig fenséges. - Elhiheted, hogy számomra sem öröm egy olyan család nevét viselni magamon, amelyik elszakított ebből a világból. Egyszerűen csak szeretnék névtelen maradni. Mindenki előtt. A te világodban nem sokan ismerik a Carlyle nevet, vagy ha mégis, akkor semmit se jelent számukra. Semmit az égvilágon. Nem szeretném felhívni magamra a figyelmet, elvégre egyből célpont lennék minden velünk versengő család számára. El szeretném kerülni ezeket a támadásokat. Igen, ez valamennyire még hiteles magyarázat is, habár mindennek az a valódi oka, hogy a Brooks-nevet viselve egyből mindenki a múltam után kezdene el kutatni. Keresnék a gyenge pontom és ha valaki esetleg rátalál Gemmára, akkor elég könnyen megtalálhatja azt. Az a lány olyasmiket tud, amiket nem kellene, ez pedig igen veszélyes rám nézve. Vele is el kellene beszélgetnem, vagy ha másként nem megy a dolog, akkor eltennem láb alól. Ő viszont nem ártott számomra, szóval talán egy humánusabb megoldást kellene találnom. - Ezt komolyan gondolod? - teszem fel a kérdést, noha hangomban sokkal több a csodálkozás, mint a gyanakvás, pedig normális esetben ezt kellene tennem. Rose szavai annyira hihetetlenek, hogy egy pillanatra szinte meg is hűl a vér az ereimben, majd a mondandója következő részét hallva csak halványan elmosolyodom. - És szerinted van annyi ideje, hogy megvárja, amíg a gyerek felnő? Kockáztasson, amikor már van két örököse? Talán még az a bizonyos Max, aki szóba jöhet, de nem hiszem, hogy apánk kockáztatna egy házasságon kívüli gyerekkel, amikor itt vagyok neki én. Oka volt annak, hogy a srác lelépett, ezzel együtt pedig kikerült a képből, nem a semmi miatt történt meg mindez. Nem, nem hiszem, hogy apánk előrángatja őt, mint holmi meglepetést. Egy újabb gyerek pedig semmit se jelent, hiszen hosszú évekbe telik, amíg eléri a megfelelő kort, az pedig korántsem biztos, hogy tudja is irányítani a céget. Apánk nem kockáztatna ekkorát. - Csak mond, mit szeretnél – dőlök hátra a székemben, az előttem heverő ételhez pedig hozzá sem nyúlok. Érdekel, mit szeretne velem megbeszélni Rose, így hát minden figyelmemet rá koncentrálom. Nem hiszem, hogy csapdát állított volna, de azért nem árt elővigyázatosnak lennem. Valóban lemondana egy ekkora vagyonról, amikor nemrég még foggal-körömmel védte? Mi történhetett?
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Brooks Varázs-Sporteszközök és Kellékek Vállalata 2018-05-22, 19:48
Elég érdekes szitucáió, amikor mind a ketten arra koncentrálunk, hogy egy nyugodt beszélgetés, lényegében tárgyalás alakuljon ki közöttünk, de a felszín alatt elképesztően utáljuk a helyzetet. Minden pillanatban ki tudnánk forgatni egymás szavait, odaszúrni, ahol igazán fáj, és szítani a levegőt a végletekig. De nem ez a cél, nekem legalább is már nem ez a célom, és azt hiszem Marknak soha nem is ez volt, csak az én viselkedésem válaszreakciója volt a megfáradt ellenségeskedése. Ha visszatekerhetném az időt... Nem, akkor se viselkednék egy cseppet se másként. Ez kellett, hogy végigmenjek azon az úton, ami a mai naphoz vezetett. Talán Gemmával máshogy csináltam volna a dolgokat, de tegyük fel, hogy nem törtem össze túlságosan a lelki világát, sőt, talán sikerült segítenem is neki végül. - Cseppet sem fenyegetlek, szóval nem érzed jól. - válaszolom egyszerűen, kicsit talán leereszkedően. Miért olyan nehéz ez? Miért nem lehet végre a lényegre térni, egyenesen beszélni, ahelyett, hogy minden másodpercben bizalmatlanul nézünk egymásra? Ja, azért, mert egyáltalán nincs közöttünk egy szemernyi bizalom se. Nem leszek a második nővére, akit elárulhat. Nem tudom, hogy miért gondolja, hogy a Carlyle név bármilyen biztonságot jelent neki, hiszen éppen az a név, a múltja az, ami kérdéseket vethet fel mindenkiben. Maximilian Brooks fia, a cég örököse, aki még is a Mark Carlyle nevet viseli. De miért? És kik voltak a Carlyle-ok? Ennyire egyszerű lépésekben indulhat el akármelyik riporter, hogy végül egy pulicert jelentő botrányba tenyerelhessen. - Nem a Carlyle-ok örököse vagy, hanem a Brooksoké. A nagyszüleink rengeteget kockáztattak azzal, hogy létrehozták ezt a családot és apánk Soha nem fogja elfogadni, hogy ne szerepeljen a nevedben. De gondolom fogalmad sincsen a családunk történetéről... Még mindig nem fenyegetlek, tényeket közlök. - biztosítom könnyedén, miközben megérkezik az előétel és a borból is udvariasan töltenek nekem. A kezembe fogom a poharat és ízlelgetve, lassan kortyolok az italból. Nyilván nem az a cél egy ilyen drága helyen, hogy a legolcsóbb lőrével lerészegedjen az ember, itt tényleg ritkaságok lapulnak a borospincében. - Hajlandó vagyok visszalépni a versengésből, ha látom, hogy az örökségem biztos kezekbe kerül. De apánk előbb nemz még egy gyereket, minthogy olyannak adja, aki nem viseli a Brooks nevet. - közlöm hidegen, de a hidegség ezúttal apámnak szól. Anyám sosem volt elég erős ahhoz, hogy még egy gyermeket kihordjon, de el tudom képzelni, hogy előbb adja olyan házasságon kívüli gyereknek, mint Max, aki viseli a Brooks nevet születése óta, ha én kikerülök a képből, Mark pedig megmakacsolja magát. Mikor az ikerfivérem előkerül a fél-testvérünk eltűnt, de semmi se garantálja, hogy amikor én visszalépek, nem kerül újra elő a rokon. Végig úgy gondoltam, hogy legnagyobb valószínűséggel apám távolította el, és akármilyen ember, nem hinném, hogy gyilkossághoz folyamodott. És ha egyszer el tudta tüntetni, elő is tudja keríteni. Lehet, hogy ez lenne a legjobb. Én eltűnnék, Mark a makacssága miatt elveszítené a jogát az örökségre és apám kénytelen lene előkeríteni Maxot… - Természetesen nem a semmiért hullana az öledbe a gazdagság és az örökség rám eső része is. Alkut ajánlok. A kérdés az, hogy mennyire akarod ezt az egészet. - folytatom, de most egy kicsit szándékosan várok és megadom neki a lehetőséget, hogy rágja meg a szavakat, mielőtt kiderül a valódi szándékom. Azt, amit a múltjáról megtudtam, a mocskos kis titkát, nem veszem elő addig, ameddig nem muszáj, hiszen egy elképesztő ütőkártyáról beszélünk.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Azok az ismerős szemforgatások... Lenyelem a késztetést, hogy odaszúrjak Rose-nak, elvégre tényleg nem áll szándékomban ismét veszekedésbe kezdeni. Lefárasztott már, hogy állandóan egymás vérét szívjuk, ha egy helyiségben vagyunk, jó lenne végre úgy beszélni, hogy nem rontunk egymásnak. Szeretnék végre valamiféle testvéri kapcsolatot kialakítani vele, hiszen Gemmát egyértelműen elvesztettem a történtek után, rá már aligha számíthatok bármiben is. Nem mintha nem állna szándékomban a későbbiek folyamán felé is nyitni, habár kétségtelenül nehéz eset lesz a fogva tartása miatt... Roset egyfajta edzésnek tekintem, hiszen – ha őt sikerül megpuhítanom – utána Gemma már gyerekjáték lesz, ezt nem is tagadhatom. - Vezetni szeretném, nem holmi magazinokban pózolni, mint dúsgazdag örökös – jegyzem meg némileg hűvösen. Nem tagadom, eleinte tényleg csak a pénz érdekelt ebben az egészben, de jelenleg kezdek nyitni a vállalkozások felé is. Megtapasztaltam, milyen az, amikor viszonylag kevés munkával sok pénz hullik az ember ölébe, apám pedig akkor is jól keres, ha meg sem jelenik az üzletet érintő tárgyalásokon. Megbízik egy-két embert, hátradől, majd vár. Ha az alkalmazottjai jól dolgoztak, sokat kaszálhat. Szeretném én is ugyanezt tenni pár év múlva, ha pedig addig több lélekölően unalmas tárgyalást kell végigülnöm, hát megteszem. - Talán már hallottál a Roxmortsban nyitott üzletemről. Szerinted ilyesmire költöttem volna a vagyon rám eső részét, ha el szeretném herdálni? Mindig is érdekeltek az átkok és az azokkal járó munkálatok, jó is voltam bennük, szóval miért is ne próbáltam volna meg? Azt természetesen már nem kötöm a lány orrára, hogy a kezdet kezdetén úgy voltam vele, hogy buli az egész, ha bukok rajta, akkor ennyi volt, mindegy. Nyilván nem vetne rám jó fényt a dolog, már csak azért sem, mert jelenleg is a vagyon a téma. Ha pedig erről szeretne csevegni, annak fontos oka lehet, nem igaz? - Jól érzem, hogy fenyegetsz? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben metsző pillantást vetek Rose felé. Nem igazán állt szándékomban felvenni a Brooks családnevet, hiszen akkor túlságosan is a figyelem középpontjába kerülnék, ami egyértelműen nem lenne jó dolog. Vámpír vagyok, ha vérre vágyom, képes vagyok visszafogni magam, de mi van abban az esetben, ha ez mégse menne? Mark Carlyle név alatt sikeresen meghúzhatom magam, eltűnhetek a kutató pillantások elől, hiszen a kutyát sem érdekli, mi van velem. De Mark Carlyle-Brooks-ként vagy Mark Brooks-ként... Nos, ez igen nehéz lenne és ha esetleg valaki nyomra bukkanna a szüleim gyilkosságának ügyében, elég könnyen rám akadhatna. Attól pedig, hogy gazdag leszek, még nem biztos, hogy sok lehetőségem nyílik arra, hogy eltegyem láb alól. - Igen, beszélt erről velem apánk – biccentek végül óvatosan és noha én is láttam rajta, hogy a döntése végleges, ettől függetlenül nem lett jobb a helyzetem. - De az igazat megvallva, ha felveszem az eredeti nevem, sokat kockáztatok. Ezt jól meg kell fontolnom, hiszen egészen eddig Carlyle volt a családnevem, ez pedig mégis jelent valamit számomra. Különben is, miért olyan fontos számodra, hogy én álljak a cég élére? Mintha eddig tiltakoztál volna a dolog ellen... Fogalmam sincs, mi ez a hirtelen pálfordulat Rose-tól, hiszen az eddigi beszélgetéseink teljesen ellenkező irányba haladtak. Én pedig – attól, hogy fontolom, felvegyem-e apám nevét – igenis szeretném megkapni a céget, ha pedig ehhez arra van szükség, hogy eltegyem a lányt az útból.... Hát, ha egyszer már öltem embert, akkor másodjára is menni fog, vagy pedig őt is átváltoztatom, ezzel is megpecsételve a későbbi életét. Akkor pedig egy örökös se lesz az utamban, apánk pedig kénytelen lesz olyasvalakire hagyni a cégét, aki nem viseli a nevét. Szomorú végkimenetel, de néha kegyetlennek is tudni kell lenni.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Brooks Varázs-Sporteszközök és Kellékek Vállalata 2018-05-16, 09:59
Hát, ő is ebbe született bele, csak elragadták a családtól. Nem is értem, hogy hogyan történhetett ez, apám befolyásával nem sikerült rátalálni… Valahogy ebben a családban így megy ez, azt mondjuk, hogy a pénz és a hatalom minden, de amikor valami igazán fontos, sose teszünk semmit. Mark eltűnt húsz évre és csak most került elő, Maximillian pedig ezzel egy időben tűnt el és akármit is teszek nem bukkanok a nyomára. Talán csak éppen ugyanazok jártak az eszébe, mint nekem, talán egyszer majd összetalálkozunk egy szórakozóhelyen és ott lesz épen és egészségesen, szabadon, levetve apám nevének terhét. Az első válasza egy kicsit idegesítő, tekintve, hogy elkönyveli, hogy én mit gondolok róla, miközben szimplán bele is kezdhetnénk a beszélgetésbe. Nem bírom ki, hogy ne forgassam meg a szememet, aztán jön a közjáték a rendeléssel, így legalább egy kis mosolyt is tudok villantani, ha nem is az ikerfivéremre, de az ismerős pincérre. Türelmet erőltetve az arcomra várok, hogy megváltozzon a véleménye, meg se szólalok, mert tudom, hogy ha már itt vagyunk, arra kényszerítve, hogy kettesben ebédeljünk, nem táncolhat csak úgy ki belőle. Nem jegyzem meg, hogy a memóriájával komoly gondok lehetnek, ha még mindig nem sikerült felidézni mit is kérdeztem, inkább csak felteszem újra az egészet. - Tényleg vezetni akarod a céget, vagy csak gazdag playboy akarsz lenni az örökségedet elherdálva? Képes vagy apánk utolsó kérésére, mielőtt a céges papírokra felkerülne a neved? - kérdezem, és ezúttal nem tudom, hogy olyan kérdést tettem-e fel, amire számított már. Nekem egyértelmű, már nem egyszer beszéltem róla apánkkal, de nem tudom, hogy ők megejtették-e a nagy beszélgetést. - Csak akkor kaphatod meg a cég rád eső részesedéseit, ha felveszed a Brooks nevet. Mindegy, hogy Carlyle-Brooks vagy csak Brooks, de ott kell lennie a neved végén, különben engem fognak választani, akkor is, ha te vagy a férfi. - mondom, és habár a szavak eléggé fenyegetőek és ultimátumszagúak, nem én vagyok az a személy, aki ezt követeli, hanem apánk. És az ellenkezőjéről nem lehet meggyőzni. Csak Brooks igazgathatja a céget és senki más, ezt a szabályt még akkor se kerülhetné meg, ha valami elképesztően teljesítene minden tárgyaláson - amit amúgy se tesz meg. Persze az én véleményem szerint, hiszen attól függetlenül, hogy változtak a szándékaim az irányába, még nem lettem a rajongója a legkevésbé sem. Sőt, akár mondhatnánk úgy is, hogy rosszindulat és önzőség vezérel, amikor azt akarom, hogy a gazdagság pompája beszippantsa és véglegesen a helyemre lépjen. Én már viseltem a terhet húsz évig, aztán eldobtak, mintha sose lettem volna és csak akkor vesznek elő, ha Mark képtelen egy aprócska névváltoztatásra. De én már egyáltalán nem vágyok a cég vezetésére, egy év kellett hozzá, de sikerült belátnom.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
A hely káprázatos, ez tagadhatatlan és hihetetlenül elegáns, ami természetesen még új számomra. Nem ismerem annyira a nemesi világot, mint Rose, aki már eleve ebbe született bele, de igyekszem úgy tenni, mintha cseppet se lennék bizonytalan. Nem szeretnék kétballábasnak látszani, akinek még arról sincs fogalma, melyik kezébe fogja a kést és a villát. Nekem nem tanították meg az etikettet, az igazi apám nem erőltette a dolgot, leginkább arra igyekszik nevelni, miként kell a pénzt kamatoztatni annak érdekében, hogy az ne szűnjön meg létezni a halála után. Ezt a szerepet eddig a húgom töltötte be a szemében, de most, hogy visszatértem, engem ítélt meg alkalmasnak minderre, hiába esett ki több évtized számomra. Ebből a szempontból megértem Rose neheztelését és haragját velem kapcsolatban, ugyanakkor valamennyire igazságtalan is, hiszen a vagyon engem is illett, bármennyire is ellenkezik. Nem én kértem annak idején, hogy szakítsanak el a családomtól, nem vagyok csaló, aki csak a pénz miatt fészkelte be magát ide, bár az is kétségtelen, hogy ez a szempont is motivál. Fontos emberi tulajdonság, én pedig minden negatívuma ellenére örülök annak, hogy ennyi maradt belőlem. Ha a vámpír énemet hívnám elő, nem haboznék sokat, mindenféle taktikázás nélkül harapnám át a lány torkát és ízlelném meg a bennem is folyó vér ízét. Talán ezt is kellene tennem, de nem, túl veszélyes lépés lenne... Ráadásul, Rose fontos személy, fontos szerepet tölt be egyelőre még mindig a családban, apám akaratlanul is hallgat rá, amit nem mindig fogadok jó szívvel. - Az elmúlt egy év alatt egyszer sem tetted még fel számomra ezt a kérdést, kicsit sem érdekelt az én véleményem, szóval nem, nem ér felkészülten – vetek felé egy rideg pillantást, hiszen az eddigi beszélgetéseink mindig vitába fulladtak, egy olyan alkalom se volt még, amely kedves szavakkal ért volna véget. - Leszögezted magadban, miért is vagyok itt, az én szavaim semmit sem nyomtak a latban. Szóval, a te véleményed szerint a helyes válaszom az, hogy nem, nem érdekel a család neve, se a cég, csak a pénzt akarom. Mondhatnék mást, de teljes mértékben felesleges. Igen, talán megválaszolhatnám egy fokkal normálisabban is a kérdést, de az elmúlt idő tapasztalatai azt mutatják számomra, hogy Rose minden egyes szavamba csak belekötne, újabb kérdéseket tenne fel, hogy a végén mindig arra lyukadhasson ki, miszerint engem csak a vagyon érdekel, semmi más. Pedig ez nem igaz, szeretnék én is a család tagja lennék, ha már éveken keresztül mellőztek, de a saját húgom megnehezíti a helyzetem. Apám elfogadott már rég, ő miért nem képes meglépni ugyanezt? Az örökös vita és az állandó kétség már az én napjaimat is tönkretette, még ha ezt nehéz is elhinni. Belefáradtam Rose makacsságába, ezért se célom már jóban lenni vele. - Mik lennének azok a kérdések? - hagyja el egy fáradt sóhaj ajkaimat, miközben kelletlenül bár, de beadom a derekam. Felesleges kerülgetni a forró kását, válaszolok hát a lány kérdéseire, de csak most az egyszer, soha többé. Ha ebből is vitát generál, esküszöm, faképnél hagyom, nem fogom továbbra is törni magam irányába. Megkapta tőlem az esélyt, legyen elég ennyi. Az elmém pedig hiába erőltetem, nem jutnak eszembe ismét a csontig rágott szavak, melyek már annyiszor hoztak lehetetlen helyzetbe. Időközben leadom a rendelésem, végül a pincér kettesben hagy minket, miközben magamban azt kívánom, hogy minél hamarabb érjünk a téma végére. Nem sok kedvem van itt és most ismét boncolgatni a témát, de ha már Rose felhozta, akkor annak csakis nyomós oka lehet, arra pedig nagyon is kíváncsi vagyok, mi lehet az.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Brooks Varázs-Sporteszközök és Kellékek Vállalata 2018-05-11, 10:17
Elkápráztatom a hellyel, nehéz lenne nem észrevenni, lehet, hogy a száját nem tátja el, de a szemén egyértelműen látszik, hogy a pompa és a gazdag díszítése az étteremnek nagyon szokatlan neki és új élmény. Még csak egy éve tartozik a családhoz (újra), de még egyszer sem jöttek el ide együtt, pedig ez a családi éttermünk, ez azért valamit jelenthet. Nem tudom eldönteni, hogy valójában tényleg érdekli-e, amit mondnai akarok, vagy nem, mert van valami vontatott fáradtság és beletörődöttség a hangjában. És persze gyanakvás, egy jó adag gyanakvás, ami persze nem meglepő, ha azt nézzük, hogy már egy éve nehezítjük meg egymás életét. Ugyan végig hidegség és távolságtartás alatt lapult meg a szenvedélyes ellenzésem aziránt, hogy csak úgy az ölébe hulljon az, amire engem több, mint húsz évig neveltek, de így se volt kevésbé intenzív. - Ennyire hirtelen? - visszhangzom, hitetlenkedő, lefitymáló hangon. - Az elmúlt egy évünk erről szólt, mi benne a hirtelen? - kérdezek vissza, aztán kicsit megingatom a fejem. Nem-nem, ez nem a jó út, még a végén megint elbagatelizálja az egészet, hogy már megint csak egy újabb vita, újabb ellenkezés és nem sikerül zöldágra vergődni. - Azt szeretném, ha ezúttal őszintén válaszolnál, és nem csak kikerülnéd a kérdéseket. Feltegyem őket újra, vagy vissza tudsz emlékezni? - kérdezem, a tekintetemet mélyen belemélyesztve az övébe, mintha egy kígyóval kéne szemeznie. Nem véletlenül lenne egy aprócska kígyó a familiárisom, olyan, ami megbújhat, de a harapása halálos, mint egy Avada. - Ha őszinte lennél olyan könnyen a végére érnénk, Mark. Válaszolj egyenesen, és én is kiterítem a lapjaimat. - zárom le, de ha akarja, akkor nyilván megismétlem a korábban feltett kérdéseket újra, hogy mindenre tudjon válaszolni. Közben kijön a pincér, az italrendelést tőlem nem is veszi fel, már a kedvenc borommal jelenik meg és önt a kristálypohárba. Udvariasan megkérdezi Mark mit kér, illetve választottunk-e már az étlapról én előételnek apró kaviáros falatkákat választok, illetve főételnek szarvasgombás-gnocchis fogást. Desszertet nem választok egyelőre, majd elválik mihez lesz kedvem. Csak magamhoz veszem a bort és lassan belekortyolok, miközben várom a válaszait. Mert előbb azok kellenek, hogy akármit is léphessek.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
A hatalmas vagyon és a hirtelen jött gazdagság előnyös oldalai még nem tárultak fel előttem olyan mértékben, mint Rose előtt. Én egyelőre csupán a végeláthatatlan, unalmas, több órás tárgyalásokat látom mögötte, melyek nyilvánvaló célja az, hogy megőrizzék eme kincsesláda kiapadhatatlan készleteit. Na és természesetesen a roxmorts-i üzletem, melyben szintén sok óra munka szunnyad, ez nem is vitás. Valamiből azt is fenn kell tartanom, szóval néha éjszakákon át dolgozom egy-egy megbízáson vagy pedig azon agyalok, milyen marketing lenne a legjobb a cégem számára. A luxus és a lazítás egyelőre ismeretlen fogalom számomra, hiszen még mindig a Három Seprűben eszem, nem pedig London egyik legelőkelőbb éttermében... Nincsenek kiépített kapcsolataim az aranyvérűek körében, nem ismerek sok tehetős embert, nem járok kifinomult társaságokba, nem is csodálkozom hát azon, hogy Rose ismét meg tud lepni valami váratlannal. Ez pedig jelenleg egy étterem, melynek már a neve is azt sugallja, hogy aki ide betér, az nem fog elégedetlenül távozni, maximum csak üres tárcával, habár az, akinek épphogy csak erre futja, nem fog beülni ide. - Felcsigáztál... – sóhajtok, amikor belépünk az étterem ajtaján és szinte azon nyomban megakad a szemem a mindenhonnan felém áradó gazdagságon. Itt aztán nem aprózzák el a dolgokat, én pedig igyekszem csukva tartani a szám az újonnan jött döbbenettől. Kétségtelen, hogy ez a gazdagság egy olyan lépcsőfoka, melyre még álmaimban se mertem volna gondolni. Annak idején voltak ugyan elképzeléseim arról, milyen is lehet ilyen családban felnőni, de ez mindent ismét felülír. Szinte még az is kimegy egy pillanatra a fejemből, hogy Rose elvileg okkal hívott ide, mondanivalója van, most azonban a hatalmas, gyémántcsillár köti le a figyelmem, melyből nem egy, hanem rögtön több is van. Gyönyörű, egyszerűen lélegzetelállító... Hirtelen úgy érzem magam, mint egy ötéves gyermek, aki életében elsőként lát varázslatot és egyszerűen nem képes elszakítani róla a tekintetét. Igyekszem mindent feltérképezni, miközben azért arra is gondosan ügyelek, hogy a döbbenet ne látszódjon túlságosan az arcomon. A végén még Rose ezt is ellenem fordítaná. - Más? - vonom fel kíváncsian a szemöldököm, miközben helyet foglalunk az asztalnál és minden gondolatommal igyekszem kitalálni, vajon mi lehet Rose célja, ha ezúttal nem a veszekedés. Talán szeretne megismerni? Azzal kissé már elkésett, hiszen a viszonyunk mára eljutott egy olyan pontra, ahol már mindketten azt találgatjuk, mikor szúrja hátba egy késsel valamelyikünk a másikat. Rose esetében már a túlzott mosoly mögött is csak rosszat vagyok képes feltételezni és nem sok reményt fűzök ahhoz magamban, hogy képesek leszünk vita nélkül beszélgetni egymással. Számunkra ez egyszerűen nem megy, noha jó okunk is van erre. Én új jövevény vagyok a családban és nem titkolt szándékom az, hogy megszerezzem magamnak a céget. Rose emiatt neheztelhet is rám, de nem érdekel. Kell valami számomra kárpótlásul az elmúlt évekért, nem fogok csendben ülni és várni, hogy vajon mi hullik nagy kegyesen a markomba. - Miért érdekel ez most ennyire hirtelen? - kérdezek vissza gyanakodva, hiszen igen, tényleg azt gondolom, hogy ismét a régi nótát akarja eljátszani, én ebbe viszont nem szeretnék belemenni. Már előre látom, mit szeretne valójában... Elmondok mindent, amit tudni szeretne, ő pedig beleköt ától cettig. Nem vonz a gondolat, az pedig főleg nem, hogy egy ehhez hasonló helyen vitassuk meg egymással mindezt. - Rose, én nem akarok vitatkozni, szóval kérlek, szállj le a témáról. Kár volt ezért idehívnod engem. Nyugodtan a torkomnak eshettél volna a vállalati ebédlőben is... Unalmas, lejárt lemez, de közben mégis eszembe ötlik az is, hogy talán nem véletlenül hívott ide. Talán tényleg valami másról szeretett volna beszélgetni, de akkor miért pont azzal a kérdéssel kezdte, melyet már hetek óta feszegetünk hasztalanul? Miért nem vág bele egyből a közepébe és akkor legalább nem kellene találgatnom. - Mit akarsz? - teszem fel hirtelen a kérdést, mintha csak sejteném, hogy valamiféle ötlete támadt. És sejtem is, elvégre a környezet túl elegáns egy újabb veszekedéshez, ráadásul itt elkölteni egy zsák galleont csak azért, hogy egymásnak ugorhassunk... Nem, Rose egyértelműen nem ilyen alkat.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Brooks Varázs-Sporteszközök és Kellékek Vállalata 2018-04-17, 10:14
Természetesen fogalma sincs. És nem is lesz, egészen addig, ameddig el nem jön az idő. Lehet, hogy most ő is hozzáfér az örökséghez és a vagyonhoz, de engem se zártak el tőle, ugyanazok a forrásaink, éppen csak én több, mint húsz éve rendelkezem vele és a rutinom kenterbe veri, ha arról van szó, hogy elfedjem a titkos életem nyomait és a terveimet. Arra, hogy megismétli a hely nevét nem szólok semmit, nekem nincsen benne semmi meglepő, a kedvenc helyem és rendszeresen jártunk oda a családommal, igazából manapság nélkülük is. A gazgadságnak azért vannak jó oldalai is, nem csak a nyilvánosság és az elvárások terhe. Egyáltalán nem szándékozom ezúttal vitába szállni, de jogos, hogy ettől tart, hiszen egyáltalán nem tettem egyszerűvé a visszatérését, lépten-nyomon ellenkeztem vele és a háttérből akadályokat gördítettem elé. Persze szemtől-szemben nem tehettem sok mindent, hiszen azzal apám haragját vívtam volna ki. Furcsa gondolat, de az, hogy a szüleim visszatértek Franciaországból és a nagybátyám elment innen, hogy ott átvegye az üzletet a legkevésbé se jó fejlemény. A nagybátyámat sokkal jobban szerettem. A tűz és ez az elegáns környezet az én világom, egyértelműen én vagyok helyzeti előnyben. Nem titok, hogy nem csak biodíszlet vagyok az Elemista szakon, hanem a tűz és a levegő elemet részesítve előnyben fejlesztem magamat. - Nem, ezt most nem tudtuk volna ott megbeszélni. - ismételem el az ő szavait, egy kicsit azért még is csak cinikusan. Most nem olyan témát fogok felvezetni, amihez egy munkahelyi étterem megfelelő, vagy csak egy megbeszélés irodája. Nem, ehhez szükségem van erre a környezetre, ami azt árasztja, hogy ez az én terepem. Erőt ad és magabiztosságot, még tovább emelve a fényemet, ami elsöpri a beszélgetőpartnerek határozottságát. - Ez a beszélgetés más lesz, mint a többi volt. - biztosítom, és egy mosollyal lágyítom ez a korábbi megszólalásom. Persze, ezt a mosolyt is veheti ellenségesnek. Egy egész hadseregnyi ütőkártyával rendelkezem, de csak szép sorjában akarom kijátszani őket. - Mik a szándékaid a céggel? Valóban akarod apánk örökségét, az egészet, ami rám szállt volna? Képes vagy rá, hogy felvedd a nevét és van benned annyi erő és elszántság, hogy urald azt a rengeteg pénzt és hatalmat? - kezdek el tapogatózni, és valóban ebből hiheti azt, hogy a régi nóta. De eddig sosem kérdeztem meg, hogy mit akar, csak közöltem, hogy mit nem kaphat meg. A belenyugvásomat, hogy minden az övé lesz. De azóta változtak a dolgok... Változott a hozzáállásom és nem csak azért, mert megtudtam a mocskos kis titkát.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Sajnos fogalmam sincs Rose terveit illetően, habár kész örömmel venném át a cég feletti egyeduralmat a végeláthatatlan tárgyalások ellenére is... Elvégre, pont ez volt végig a célom, megszerezni az üzletet és egyszemélyes irányítást biztosítani a magam számára. Apám természetesen már pedzegette számomra a dolgot, elsőre pedig nem igazán örültem neki, kissé féltem is a feladattól, most viszont úgy érzem, elboldogulnék vele, főleg abban az esetben, ha kihagyhatnám a végeláthatatlan tárgyalásokat. A roxmortsi átoktörő üzletem egészen szépen megy, noha egyelőre még nem sok haszon folyik be hozzám, de ha figyelembe veszem, mennyi a hely bérleti díja, az alkalmazottaim fizetése és a többi kiadásom, akkor igazán elégedett lehetek a dologgal. Már csak egy megfelelő marketing kell és csak úgy özönlenek hozzám a megrendelők... Jó, persze az sem egy elhanyagolható szempont, hogy eredetileg mindig is vonzottak az átkok, örömmel mentem be dolgozni, de ez az egész vállalat kissé unalommal tölt el. Szívesebben lennék valahol máshol ebben a pillanatban, ez az érzés pedig csak még jobban felerősödik bennem, amikor a Rose-al találom szembe magam. Eddig még semmi jó sem sült ki abból, ha mi ketten beszélgettünk, az tény és való. Miért lenne hát ez most másként? - Bűbájos sárkánytűz? - ismétlem meg a hely nevét kissé csodálkozva. Még soha életemben nem jártam arra, ami nem is csoda, hiszen a nevelő szüleim nem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy ilyesmit megengedhessenek maguknak. Ez az étterem pedig tudomásom szerint a város legpatinásabb negyedében van és csillagászati összeget kérnek el egy-egy fogásért. Nem mintha már nem engedhetném meg magamnak az efféle luxust, de valamiért még mindig nem tértem be olyan helyre, ami ennyire drága. Talán még él bennem a tudat, miszerint ezt nem engedhetem meg magamnak. - Menjünk – egyezem bele végül és magamban reménykedem abban, hogy a mostani kis beszélgetésünk nem fog újabb vitába fajulni. Nem mintha itt jelenetet rendeznénk, de igenis célom jóban lenni a lánnyal, még akkor is, ha ő nem szeretné ezt. Nem sokkal később már az étteremben találom magam és nem csalódom a helyben. Gyönyörű látványelemek, láthatóan a tűz van hangsúlyban, ami egyszerűen csodálatosan néz ki, mágikus fényt vetve az arra tévedőkre. Azon természetesen már meg se lepődöm, hogy Rose mennyire otthonosan mozog idebenn és láthatóan mennyien ismerik. Az asztalfoglalás ebben az esetben nem is lényeges, szinte azonnal odakísérnek minket egy félreeső helyre. Helyet foglalok hát a lánnyal szemben, majd várom a mondandóját, habár legbelül még mindig le vagyok taglózva az étteremtől. - És ezt nem tudtuk volna ott megbeszélni? - vonom fel a szemöldököm kérdőn, miközben visszagondolok az eddigi beszélgetéseinkre a cég vezetését illetően. Hát, nem végződtek valami jól és semmi kedvem ugyanazt a csontot ismét megrágni, főleg nem itt. - Miért kellett pont ide jönni ehhez? Ezerszer megbeszéltük már... És mindig vita lett a vége, amit nem kellene pont egy ehhez hasonló helyen megismételnünk. Semmi kedvem a lélekölően unalmas tárgyalás után egy ilyen témát elővenni, nem is értem, miért jutott ez most Rose eszébe. Talán látta rajtam az unalmat és arról szeretne kioktatni, hogy egy cég vezetőjeként ilyesmit nem tehetek majd? Vagy mi baja lehet?
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Brooks Varázs-Sporteszközök és Kellékek Vállalata 2018-04-05, 09:52
Ha tudnám, hogy Mark milyen szinten unja a vég vezetését és a tárgyalásokat, akkor lehet, hogy meggondolnám magam, és nem hozakodnék elő a tervvel... Hiszen a cégnek még is csak rám van szüksége és nem Markra. Nekem friss, működőképes ötleteim vannak, nem csömörlök meg, nem fáradok el, a versengés éltet és egy cseppet sem feszélyez. Persze az igen, hogy már sokkal kevesebb szavam van a döntésekben, de a vezérkarban még mindig sokkal többen kedvelnek engem, mint az ikerfivéremet. Egyszerűen azért, mert én vagyok a jobb, és én voltam itt az elmúlt hat évben is. Ha nem lenne az a berögződés, hogy a nagy cégeket férfi vezesse és hogy a férfi az úr a háznál... Esélye se lenne velem szemben. Cseppet sem lennék én büszke arra, hogy Mark már a puszta létével kiütött engem, hiszen ehhez semmit sem kellett bizonyítania, apámnak... apánknak már annyi elég volt, hogy férfi és az ő, törvényes vére. Bár még mindig a Carlyle nevet viseli, amiből még mindig lehetnek problémák... - Elegánsabb helyre. Van egy foglalásom a Bűbájos sárkánytűzben, két főre. - válaszolom, kihagyva azt, hogy miről is lenne szó. Nyilván erre is rá fogunk térni, csak szeretnék ott lenni, nyugodt környezetben, a kedvenc helyemen. Nem csak azért a kedvencem, mert a berendezés mindenhol sárkánytűzt idéz, és elemistaként a tűz a legkedveltebb elemem, hanem mert rengetegszer jártunk ide még kisebb koromban a családommal. Még amikor nem kezdtünk el terjeszkedni Franciaország felé és nem váltották egymást a szüleim és a nagybátyám az országok között. Ma már aligha vannak egyszerre egy országban, hiszen mind a két területen kell valaki, aki vezeti a dolgokat. Ha beleegyezik elindulunk, egy hopponthoz érve egy perc alatt már a rangos étterem előterében vagyunk. Nem kell megállnom a pultnál mondani a nevemet és hogy megmutassák az asztalunkat, hiszen tudják ki vagyok és tudják, hogy melyik az asztalom. Csak biccentek egy kis mosollyal és a csinos kis asztalhoz sétálok, ahonnan belátni az egész termet és még is egy kicsit el van szigetelve mindentől. - A cég vezetéséről akartam beszélni veled, Mark. - szólalok meg, amikor helyet foglaltunk. Volt már nem egy csipkelődős beszélgetésünk arról, hogy ő egyáltalán nem érdemli meg ezt az egészet, és hogy csak alólam húzza ki, amit én már felépítettem és megterveztem... De most nincsen különösebb él a hangomban.
"Minden ajánlat annyit ér, mint aki teszi."
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Unom magam, kifejezetten unom, ezt pedig nagyon is utálom a tárgyalásokban... Az ember nem mutathatja ki mások előtt, ha éppen fáradt, nem léphet le csak azért, mert elege lett az egészből, egyszerűen nem teheti. Toppon kell lenni mind szellemileg, mind fizikailag, ez pedig mindennél nehezebb. Három hatalmas csésze kávét nyomtam le a tárgyalás előtt, mostanra pörögnöm kellene, de egyszerűen nem megy. Nincs semmi ötletem, csak a bájos mosolyom és a helyes külsőm az, amivel valamit adhatok a dologhoz. Az elmém ugyanis jelenleg teljesen hasznavehetetlen, habár máskor mindig az élen jár. Most viszont fáradt vagyok, túl fáradt az ilyesmihez, de szerencsére vannak mások, akik tartsák helyettem a frontot. Rose. Az ikertestvérem, aki jelenleg lassan már csak a reklámarc szerepét tölti be, de még mindig jelen kell lennie a tárgyalásokon, amit én kifejezetten bánok. Próbáltam elérni, hogy ne kelljen megjelennie, feszélyez a légkör, ha itt van, de egyszerűen nem ment a dolog, ugyanis apám ragaszkodott a döntéséhez. Mert szerinte csak akkor tud eredményesen részt venni a cég reklámozásában, ha nem csak a külső szemlélő szerepét tölti be, hanem tisztában van azzal is, jelenleg milyen változások folynak a piacon. Jó, ez teljes mértékben igaz, hiszen Rose így képes új ötleteket hozzáadni a reklámanyaghoz, ami eddig mindig be is jött, de akkor is... Mintha folyamatosan csak versengenénk egymással apánk szemébe. Kissé fura és szokatlan számomra a testvéri rivalizálás, de ha azt vesszük, hogy Rose-t már csak a felbukkanásommal kiütöttem a nyeregből, igazán büszke lehetek magamra. Apánk ugyanis érezhetően jobban hajlik felém, mondhatni hirtelen én lettem a kedvenc a családban, de ez jár is nekem, ha már huszonegy éven keresztül másokkal éltem. Gondolataimból a megélénkült beszéd zaja rángat vissza a földre. Az órámra pillantok hát és elégedetten veszem észre, hogy pont ebédidő. Remek. Már így is többet voltam ebben az átkozott teremben, mint szerettem volna. Felállok hát, majd utolsóként indulok el, ügyet sem vetve Rose-ra, aki láthatóan nem szeretne távozni, sőt, még el is állja az utam. Halvány fintor suhan át az arcomon, hiszen sejtem, hogy ez a beszélgetés sem két perc lesz, de nem igazán áll szándékomban elutasítani a dolgot. Talán végre értelmes emberként válthatunk szót egymással. - Nem, semmi, mond, mit szeretnél? - teszem fel a kérdést teljesen nyugodt hangnemben, miközben táskámat átvetem a vállamon, de nem foglalok helyet, elvégre sejtem, hogy nem itt szeretné megtárgyalni a dolgokat. - A büfében jó lesz vagy valami elegánsabb helyre gondoltál?
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Brooks Varázs-Sporteszközök és Kellékek Vállalata 2018-03-22, 16:09
Hosszú idő telt el azóta, hogy Mark belépett az életembe, az életünkbe, és ezzel megindult ez a rémálom. Először megjelent, mint a jogos örökös, aztán apámék is visszatértek Franciaországból, míg a nagybátyám ment el oda, hogy a cég terjeszkedését koordinálja a szüleink helyett. Már annak sem örültem, hogy a szüleim visszatértek és a nagybátyám ment a kontinensre, de aztán Mark szépen lassan átvett mindent a kezemből, és háttérbe szorultam, hogy ténylegesen csak a fotóarca legyek a cégnek. Aztán megjelent Blaise Zabini az életünkben, aki a szüleimtől megkérte a kezemet és a beleegyezésem nélkül áldásukat adták, csak hogy egy feltörekvő gazdag családnak adjanak oda, érdekből persze. A fiú próbált rávenni, hogy fordítsam a hasznomra a gazdagságát és házasság után túrjuk ki Markot az örökségből, de mielőtt elfajultak volna a dolgok az eljegyzés felbomlott. Mit szépítsünk, feldobtam a szüleimnek. Még mindig nem vagyok oda a fiúért, aki szépen lassan átvette az életemet, főleg nem azok után, amiket megtudtam róla, de a munkahelyi tárgyalásokon már mind a ketten részt veszünk és nem abból áll az egész, hogy egymást savazzuk és egymás ötleteit aknázzuk alá. Rendben, még mindig megmondom, ha valami hülyeség és példákat is állítok, de nem gonoszságból, hanem azért, hogy kimaxoljuk a lehetőségeket és kiaknázzunk minden gyengeséget. Egészen hatékonyak vagyunk így, hogy az ördög ügyvédjét játszom. Három óra kemény tárgyalás után egy egyórás ebédszünet következik, így lassan kiürül a terem és ketten maradunk, Mark és én. Lehet, hogy ő is indulni készül, de összefont karokkal odaállok elé, mielőtt távozhatna. - Remélem nincsen programod az ebédszünetre. Beszélni szeretnék. - kezdek bele, és igazából ezzel ebédre is invitálom. Legalább is eléggé hosszú hangvételű beszélgetésre gondoltam. Már jó ideje érlelődik bennem az egész, és most eljött a megfelelő pillanat. Egyetlen dolgot szeretek az életemben, az igazi életemben, és az a kviddics, és lehet, hogy a cégben lehetek afféle tiszteletbeli tanácstag, de ez a dísz poszt a legkevésbé sem éri meg azt a rengeteg rosszat, amit eltűrök érte. A sajtót, apám szigorát, hogy nem lehetek az, aki igazából vagyok. Elég volt. Itt az ideje változtatni.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ "Minden ajánlat annyit ér, mint aki teszi."
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Hosszú idő telt el azóta, hogy Mark belépett az életembe, az életünkbe, és ezzel megindult ez a rémálom. Először megjelent, mint a jogos örökös, apámék visszatértek Franciaországba, míg a nagybátyám ment el oda, hogy a cég terjeszkedését koordinálja a szüleink helyett, aztán Mark szépen lassan átvett mindent a kezemből, és háttérbe szorultam, hogy ténylegesen csak a fotóarca legyek a cégnek. Aztán megjelent Blaise Zabini az életünkben, aki a szüleimtől megkérte a kezemet és a beleegyezésem nélkül áldásukat adták, csak hogy egy feltörekvő gazdag családnak adjanak oda, érdekből persze. A fiú próbált rávenni, hogy fordítsam a hasznomra a gazdagságát és házasság után túrjuk ki Markot az örökségből, de mielőtt elfajultak volna a dolgok az eljegyzés felbomlott. Mit szépítsünk, feldobtam a szüleimnek. Még mindig nem vagyok oda a fiúért, aki szépen lassan átvette az életemet, főleg nem azok után, amiket megtudtam róla, de a munkahelyi tárgyalásokon már mind a ketten részt veszünk és nem abból áll az egész, hogy egymást savazzuk és egymás ötleteit aknázzuk alá. Rendben, még mindig megmondom, ha valami hülyeség és példákat is állítok, de nem gonoszságból, hanem azért, hogy kimaxoljuk a lehetőségeket és kiaknázzunk minden gyengeséget. Egészen hatékonyak vagyunk így, hogy az ördög ügyvédjét játszom. Három óra kemény tárgyalás után egy egyórás ebédszünet következik, így lassan kiürül a terem és ketten maradunk, Mark és én. Lehet, hogy ő is indulni készül, de összefont karokkal odaállok elé, mielőtt távozhatna. - Remélem nincsen programod az ebédszünetre. Beszélni szeretnék. - kezdek bele, és igazából ezzel ebédre is invitálom. Legalább is eléggé hosszú hangvételű beszélgetésre gondoltam. Már jó ideje érlelődik bennem az egész, és most eljött a megfelelő pillanat. Egyetlen dolgot szeretek az életemben, az igazi életemben, és az a kviddics, és lehet, hogy a cégben lehetek afféle tiszteletbeli tanácstag, de ez a dísz poszt a legkevésbé sem éri meg azt a rengeteg rosszat, amit eltűrök érte. A sajtót, apám szigorát, hogy nem lehetek az, aki igazából vagyok. Elég volt. Itt az ideje változtatni.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ "Minden ajánlat annyit ér, mint aki teszi."
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
