2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ami látható, azt akárki könnyen eltalálja."
Főkarakter: Carmen Wilkes Teljes név: Maximillian Brooks Születési hely és dátum: 1980. 02. 10, London, Anglia Csoport: Mardekár Patrónus: Őzbak Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam (auror) Képesség: Kísértetvadász lesz egyszer... Mágikus adottság: Inkvizitor 1. szint Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Kihez tartozol?: Saját, de Rose-hoz készül, lényegében.
Jellemed kifejtése
Nagy hangú, vidám, pozitív jelenség. Sokan imádnak ezekért a tulajdonságaimért. Én is főleg ezekért a tulajdonságaimért vagyok oda. Nagyon megkönnyíti az ember életét, ha képes pozitív maradni és nem hagyja el magát. A nagy leleplezés után után is könnyebb volt így, mintsem, ha depresszióba estem volna. Igaz, nekem a barátaim is sokat segítettek ebben, ők alapvetően akkor is ott vannak nekem, mikor az állítólagos családom nem. Velük ellentétben, mi mind azon az elven vagyunk, hogy úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van. Legalább is a legtöbbünk, a többiek meg általában csak ejtőznek a társaságunkban, de, mivel elég szabad felfogásúak vagyunk, nem különösebben zavar minket. Körülöttem mindig jó a hangulat, ha bármi bajom van, megtartom magamnak, nem terjesztem ki másokra. Könnyen túl tudok lépni a problémáimon, és nevetségesen gyorsan meg tudok bocsájtani másoknak. Ez hol jó, hol nem éppen előnyös tulajdonságom, de alap esetben mindenképpen pozitív. Ez is egy plusz ok, amiért sokan kedvelnek, valamint könnyen barátkozom. A másik fő ok meg az, hogy bármihez hozzá tudok szólni. Okos vagyok, nem is kicsit, és emiatt jártas is elég sok témában, de úgy őszintén, minden nagyképűség nélkül. Pontosan nem tudom, hogy mennyi lehet az IQ-m, de az egekig dicsértek a tanáraim néha.
Megjelenés
190 centiméter magas, vékony, nem egészen izmos alkat, ez volnék én. Sok sráccal ellentétben én nem vagyok a testépítés híve, sokkal inkább az egészséges étkezésé. Ezért is nincs rajtam túl sok izom, csak, amennyit éppen felszedtem régen a parkourral és a deszkázással. Szerintem ez az egészséges, de sokan kritizálják ezt. Azt viszont már megtanultam, hogy ne mások véleménye szerint akarjak élni, így el tudom magamat fogadni úgy, ahogy vagyok. A saját ízlésem szerint öltözködöm, általában egy laza farmer van rajtam, és egy laza, koptatott póló. Nagy általánosságban nem hordok olyan ruhákat, amiket sajnálnék tönkretenni, mert gördeszkázás közben nagyon sok minden történhet. Példának okán, eleshetsz, nem is kicsit. Van is pár heg a könyököm környékén, egy-kettő a hátamon és egy nagyon kicsi a bal szemöldököm felett, de az alig látszik csak. Viszont, ha olyan alkalom van, akkor képes vagyok elegánsan felöltözni, alapesetben szeretek is így öltözködni. Bár, őszintén szólva, nem éppen az öltözködés az, amin fenn akadok. A legtöbb esetben bármit képes vagyok felvenni, engem sohasem hatott meg, hogy éppen miben is vagyok éppen. Engem az sem zavar különösebben, hogy ha talárt kell hordanom. Ha bárki is a véleményemet kérdezi, azt kell, hogy mondjam a Beauxbatonban egyenruhái egy kicsit rosszabbak voltak. Azt hiszem, erre mondják, hogy tipikus férfi, de nem tehetek róla. Így nőttem fel, ezt szoktam meg, ezen már nem tudok változtatni.
Életed fontosabb állomásai
Szeretető család, megértés, gondoskodás… Mindig is erre vágytam, de a valódi szüleimtől nem kaptam mást, csak a nevemet, ami úgy égeti a lelkemet, mint egy billog: Maximilian Brooks. Az édesapámat hívták így, aki talán még soha, egy másodpercre sem pillantott rám. Utálom őt, a szívem legmélyéről, hiába is vagyok egy jó lélek. Talán pont az a szerencséje, hogy megelégszem magával a gyűlölet érzésével és sohasem vágytam revansra. Az édesanyám és a nevelőapám sohasem úgy neveltek, hogy haragtartó, bosszúálló legyek. Arra ugyan megtanítottak, hogy ne hagyjam magamat és, hogy adja vissza, ami jár, de soha nem akarták volna, hogy ártsak bárkinek is. Ezt pedig tiszteletben tartom. Akár azért, mert van bennem némi felsőbbrendűség, hogy sohasem alacsonyodnék le az ő szintjére, talán mert belül még szeretem is valamennyire. A szeretetemre példa lehet, hogy minden egyes alkalommal, amikor valamilyen oknál fogva megjelentem a Brooks család előtt, hallgattam a névre, amit tőle kaptam és meg is feleltem neki. Előre tanultam, hogy jó jegyeket szerezzek, minden vizsgámon tökéletesen megfeleltem. Hajtott a megfelelési kényszer, azt akartam, hogy büszkék legyenek rám, de közben ne kelljen feladnom magamat. A felsőbbrendűségem pedig… Talán a Malfoy vér az, ami átitatta a személyiségemet is. Ahogy édesanyám, úgy én is nagyravágyó és felsőbbrendű tudok lenni, talán pont ezért is kerültem a Mardekárba. Viszont, nem ennyi vagyok én. Már kiskoromtól kezdve, hiába volt meg bennem a felsőbbrendűség, a megfelelési kényszer, a mostohaapám sok minden másra is megtanított. Megőrizni a hidegvéremet, tanulni a hibákból és türelemre. Valamint, a húgom, Minnie is olyan tulajdonságok elsajátítására késztetett, mint a felelősségérzet, a segítőkészség, a másokért való kiállás és persze a makacsság. Alapesetben nagyon nem az az alkat vagyok, aki képes lenne bárkivel is összeveszni, de a húgommal gyakran sikerül, már úgy az egészséges testvéri keretek között. Emellett pedig még nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, árnyalt személyiség vagyok, az iskolás évek pedig folyamatosan formáltak engem. Az első két-három évben még igyekeztem vérbeli Mardekáros lenni, aranyvérű barátok, kviddics… De hamar ráébredtem, hogy hiába az az enyhe sznobizmusom, azt a klikkesedést nem bírtam elviselni. Szabadabb akartam lenni, és így hatodik évig csak úgy tengődtem. Hol ilyenekhez, hol olyanokhoz verődtem társaságba, mindig változott, egyedül a két testvérem, Rose és Minnie, voltak azok, akik biztos pontot jelentettek az életemben. Csak a hetedik év végére sikerült egy olyan társaságba botlanom, akik, ugyan nem mind Mardekárosok és aranyvérűek, de gondolkodásmódban és szórakozás terén sokkal közelebb állnak hozzám, mint az eddigiek. Némileg miattuk is döntöttem az egyetemi továbbtanulás mellett. Igaz, a családom is bíztatott erre, de ők nem feltétlenül voltak elég motiválóak. Így is nehezemre esett találni egy olyan hivatást, amit szívesen űzök. Sőt, a mai napig nem tudom, hogy mivel is akarok foglalkozni, ha elvégeztem az iskolát. Az aurori pálya választása merő véletlen volt, akkor éppen ez tűnt a legszimpatikusabbnak és a legkifizetődőbbnek. Valamint, nem is olyan haszontalan, amiket ott tanulunk, könnyedén meg tudjuk védeni magunkat, ha olyan helyzetbe kerülnénk. És az sem feltétlenül hangzik olyan rosszul, hogy mi vagyunk azok, akik megvédjük a varázstársadalmat, még ha mind tudjuk, hogy igazság szerint még csak most kezd helyre jönni a Minisztériumban minden. Viszont sok választásom amúgy sem lenne a jövőmet illetőleg. Majdhogynem bevett tradíció, hogy az aranyvérűek csemetéi mind a Minisztériumban helyezkednek el, ha csak nincs a családnak valamilyen saját vállalkozása. A Malfoyok és a Donahue család pedig inkább a varázsvilág politikájának befolyásolására épít, így biztos, hogy én is ebbe az irányba fogok haladni, hiába a Brooks családi hátterem… Ők sohasem vennének be a saját vállalkozásukba, engem pedig már a becsületem sem engedne arra felé húzni.
