2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: James Grey Születési hely és dátum: Bukarest, 1979.10.14. Csoport: Hollóhát Patrónus: Bagoly Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Méregkeverő, nyolcadik évfolyam Képesség: - Mágikus adottság: Vérmágus: 1.szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bájitaltan – Kiemelkedő. Sötét Varázslatok Kivédése – Kiemelkedő. Mágiatörténet – Tehetségtelen. Kihez tartozol: Perselus Piton
Jellem: Szótlan, visszahúzódó, ugyanakkor azonban bosszantóan okoskodó tudok lenni a tanórákon. Én vagyok az a srác, aki a tanórák alatt a leghátsó padsorban foglal helyet, mindezek ellenére viszont az ő hangját lehet hallani a legjobban. A Durmstrangban a tanárok kedvence voltam, igyekeztem mindegyiknek a lehető legjobban a kedvére tenni. Tudtam, melyikük mit szeret, minden alkalommal felkészülten érkeztem az óráikra és a lehető legjobb teljesítményt nyújtottam rajtuk. A folyosókon állandóan tankönyvekkel a kezemben lehet látni, ahogy lehajtott fejjel, sietős léptekkel igyekszem a következő órára. Nincsenek barátaim, nincs rájuk szükségem, magányos farkas voltam világéletemben, amolyan elfajzott, szürke álomvilággal. Egyedül talán Andromeda az, akinek némi hatással van a közelsége rám, hiszen mellette képes vagyok elengedni magam, de még a kettőnk viszonya sem nevezhető éppen felhőtlennek. Néha komolyan megfordul a fejemben az, hogy miként létezik, hogy egy olyan szép lány, mint ő, pont egy hozzám hasonló srác társaságát keresi. Minden szimpátiám ellenére viszont igyekszem tartani tőle is a távolságot, mivel az ő barátsága révén igen sok ellenséget szereztem már magamnak a fiúk közül.
Kinézet, megjelenés: Nem vagyok egy görög isten, ez tény, és még csak átlagosnak se nevezhetem magam. Leginkább kiemelkedően ocsmánynak. Nem vagyok a lányok kedvence, szóval nem is igazán igyekszem adni magamra. Állandóan feketében járok, ami igazán illik a sötét hajamhoz és a sápadt bőrömhöz. A hajam elég hamar zsírosodik, ez ellen igyekszem tenni, de semmi hálát nem mutat irányomba. Magas vagyok a magam 190 centijével és vékony a 90 kilómmal. A testalkatomra azonban nem lehet panasz, hála a sok-sok évnyi kviddicsnek, melyet még a Durmstrangban folytattam, mint hajtó. Vannak izmaim, habár nem mutogatom őket, hiszen a ruházatom eltakarja.
Előtörténet: Romániában, Bukarestben születtem egy szép, őszi nap hajnalán. Anyám mugli származású asszony volt, szóval én se tudtam évekig semmit sem a varázslóvilágról. Tizenegy éves koromig egy bukaresti, állami iskolába jártam, ahol elég gyengék voltak a tanulmányi eredményeim. Egyszerűen nem kötött le a tananyag, képtelen voltam koncentrálni az órákon, szóval a teljesítményem szinte a léc alatt rezgett. Mindenesetre átbukdácsoltam az osztályokon – hála a tanároknak -, szóval nem kellett a pótvizsgákkal vesződnöm, felhőtlenül élvezhettem a nyarat a szomszéd kölykökkel, akikkel gyakran mentünk a közelben lakó öregek idegeire. Gyümölcsöt loptunk a fájukról, éjszakánként random időpontokban bezörgettünk az ablakukon, ilyen kis apróságok... Az egyetlen dolog, ami hiányzott az életemből, az csak egy apa volt. Nem mondom, hogy nem voltam meg nélküle, hiszen így is felhőtlen gyerekkorom volt, de azért megéreztem a hiányát. Aztán az egyik nyáron egy titokzatos idegen toppant be az életünkbe. Első pillantásra azt hittem, hogy az apám az, de miután elolvastam az általa hozott levelet, szinte egy csapásra kiment a családfő hiányának gondolata a fejemből. Varázsló? Mi? Létezik egyáltalán ilyesmi vagy valaki csak tréfálkozik velem? Az ismeretlen férfi azonban bizonyított, anyám pedig elájult a nappaliban a mágiát látva. Ami engem illet, néha még a mai napig kételkedem abban, hogy ilyesmi tényleg létezik, hiszen naponta ismerek meg új dolgokat, pedig azt hittem, már semmi sem tud ennél jobban meglepni. És mégis... A mágia világa egyszerre lenyűgöz, elámít és eltaszít. Mindenesetre, itt érzem magam teljesnek, szinte el se tudom képzelni az életem mugliként, noha tizenegy évig velük éltem. Ők unalmasok, sótlanok, de a varázslók... Igazi kaland mágiahasználóként az élet. Végül elkezdtem iskolai éveimet a Durmstrangban, a hírhedt fekete mágiát is oktató intézményben, ahol mugli származású diákként nem volt egyszerű beilleszkednem. Voltaképp sohasem sikerült. Ott a vér és a származás sokkal többet számít, mint bármi más, szóval el lehet képzelni, milyen volt ott az életem... Egyedül a tudásom volt az, mellyel kiemelkedhettem a többi diák közül, habár ez az ő szemükben semmit sem számított, de nem is nekik akartam bizonyítani, hanem magamnak. Meg akartam mutatni magam előtt, hogy igenis többet érek, mint az évszázadok óta létező családok fattyai, akik segítség nélkül még egy hétköznapi rontást sem képesek kimakogni. És sikerült. A tanárok elismertek engem, mindig volt hozzám egy-két jó szavuk, ezen pedig a napi szintű megaláztatás sem rontott. Fellógathattak a levegőbe, szórhattak rám mindenféle nevenincs ártást, de amikor év végén én vehettem át a díszoklevelet a tanulmányi eredményeim révén, akkor az mindenért kárpótolt. És volt abban az iskolában még valami, ami kárpótolt engem a megaláztatásokért. Andromeda. A pukkadozó kislány, aki tizenöt éves korára érett be igazán és vált egy gyönyörű nővé. A szemem láttára cseperedett fel, mindig kivédett, ha bajba kerültem, én pedig – habár eleinte nem kívántam a társaságát – szinte a függőjévé váltam. Barátok lettünk az évek múlásával, majd szépen lassan belehabarodtam. Igen, azt hiszem, ez a legjobb szó rá... Az érzelmeim azonban tabuk vele szemben, hiszen nem pont azt a színvonalat képviselem, melyhez ő hozzászokott, szóval csak csendben igyekszem túltenni magam rajta és hozzám való lányt keresni. Ami nem egyszerű feladat, hiszen én meg a társasági élet nem állunk igazán közel egymáshoz, de ami késik, nem múlik, igaz? Egyszóval: reménykedem a legjobbakban és igyekszem nem túl sokat rágódni mindezen. Kiváló osztályzattal végeztem el a Durmstrangot és örültem, amikor végleg kiléphettem a kapuján. Az Andromédával való kapcsolatom megszakadt, habár levélben váltottunk pár szót, de az nem volt ugyanaz. Én pedig nyomozni kezdtem, hogy eltereljem a gondolataim a lány hiányáról. Dolgoztam egy ideig a bolgár pénzügyi hivatalban, szóval kerestem magamnak annyi pénzt, hogy magánnyomozót fogadjak apám felderítése érdekében. A detektív természetesen mágus volt, de még neki is sok időbe telt bármit is kideríteni mindenféle információ hiányában. A végeredmény nem volt pont szívet melengető, de még mindig több, mint a semmi: apám tanárként dolgozik a brit mágusképzőben, szóval elég csak elutaznom oda és körbeszaglásznom kissé. Izgatottan nézek hát a feladat elé.. Végre, megismerhetem őt! Nem állítom, hogy mint család, egyesülni fogunk, de maga a lehetőség nagyon is feldob.
A hozzászólást James Grey összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-01-29, 17:41-kor.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: James Grey 2018-01-28, 22:29
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
MinipitonKHM! Nos én azért békességgel mondanám rá a görög isten jelzőt... Egy izmosabb Hádésznak mindenképpen bejönne. Na de hogy komolyra legyen fordítva a szó! Jópofa figura lett és kíváncsian várom a fejleményeket vele kapcsolatban! Örülök hogy sikerült kikerekednie, jó hamar el is kelt a gondolat! Jó kezekben lesz nálad úgyhogy HAJRÁ! Nem is tartóztatlak tovább. Menj játszani, építs kapcsolatokat és keresd meg a faterodat! Vagy.... a rokonaidat! ;D
