Lumiére & Uther - Rúnamágia (nem) kezdőknek

Lumiére & Uther

[You must be registered and logged in to see this image.]



A fiatal lány álcája mögött sokkal veszélyesebb bestia rejlik, mint azt a legtöbben sejtenék. Én azonban sosem fogom lebecsülni, hiszen már most is pontosan tudom, hogy mivé válhat egyszer. Lumiére jelenléte kétélű fegyver, komoly potenciált hordoz magában, s egyben fenyegetést is, hiszen ki tudja, mikor fogalmazódik meg elméjében az, hogy majd egyszer túllépjen rajtam, a mentorán. Hiszen mint tudjuk, a sötét varázslók módszere az árulás.
- A türelem pedig igen komoly erény. A gondot én mégis abban látom, hogy valamit egyáltalán nem is tanítanak meg, sőt elítélik a birtoklását. Ám ha jobban belegondolsz, nem is lenne túl szerencsés, ha hosszútávon sok magunkfajta alak mászkálna a Roxfortban, vagy éppen a nagyvilágban. – Dőlök hátra, keresztbetéve a lábaimat, s a lány most még finom arcvonásait fürkészem, amelyeket azonban eltorzíthat az, ha a gyorsabb ösvényre lép. Én úgy vagyok vele, hogy a sötét úthoz is szükségeltetik a józan ész, s az állhatatosság, különben az ember elveszti a kontrollt. Pedig egy Lumiére-hez hasonlatos angyalnak meg kell őriznie a bizalomgerjesztő külsejét.
- A társaid azon túl, hogy gyávák, valahol felelősségteljesnek mondanám őket. Sosem fognak felérni arra a szintre, ahova te vágysz, de ne feledd Lumiére, ez az út veszélyeket hordoz magában. A lelked a tét. Láttam már olyat, aki démont próbált idézni, ügyetlenül felrajzolva a rúnakört, s a sötét lélek pont a megidéző testéből szakadt ki. Tudod, hogy mi az a védőkör?  - Kérdezek rá, természetesen megfontolom, hogy segítsek, csupán azt hiányolom, hogy az angyal nem említette, miért is van szüksége démoni segítségre. A másik dimenzió szörnyetegei ritkán hagyják magukat uralomba hajtani, és akkor kegyetlen bosszút állnak, ha csak tehetik. Ám a lány mintha olyan helyzetben lenne, amelyből csak óriási kockázattal tud kikecmeregni, nem csupán a tudás iránti türelmetlen vágy hajtja. Az, hogy ki hajtja be rajta a tartozást, a démon, vagy én, nos ez már egy jó kérdés.

Lumiére & Uther

[You must be registered and logged in to see this image.] Hogy alapvetően honnan jött számomra az a hirtelen ötlet, hogy én most Utherrel belemélyedjek a démoni rúnamágia bugyraiba, talán még én sem tudom. Számomra a tudásszomj folyamatos, konstans jelenség. Amint megjelenik valami új dolog, valami olyan, ami még számomra felfedezésre vár, nem tudok ellenállni neki. Ezt valószínűleg az édesanyámtól örököltem, aki szintén megjárta már ezt az utat, hiszen csakis így lehetett mestere a szimbolisztika tudományának. Bár tisztában vagyok vele, hogy a démonok egy veszélyes téma, azt is tudom, hogy a lehető legjobb embert kerestem fel erre a célra. A sötét és veszélyes dolgokat csak egy hasonló beállítottságú varázsló vagy boszorkány képes uralni, az ismerőseim körében pedig a van Horne fivérek uralják bőven a dobogó első helyét ebben a témában. Sokáig nem is kellett várnom rájuk, hiszen az egyik fivér meg is jelent a szólításomra. Nem tudtam még ennyiből levonni, hogy melyik testvér is állhat most itt előttem, de ez általában csak akkor szokott sikerülni, ha hosszabb időt tölthetek el velük. Természetesen, mint mindig… most is megemlítette, hogy szívességet vár cserébe, amit már szinte el is engedek a fülem mellett, annyira megszokott. Tisztában vagyok ennek is a veszélyével, de hát így jár az, aki a tűzzel játszik. Lassan áthaladunk a megszokott helyünkre, ahol helyet és egy kis italt is kínál nekem. Az utóbbit nem szívlelem, nagyon ritkán szoktam csak alkoholt fogyasztani. Kifejezetten kimértnek tartom magamat, ugyanis nem szeretem elveszíteni a kontrollt semmi felett. Egy pohárral meg szoktam tisztelni a ház urát, nehogy sértésnek vegye a visszautasításomat, de ennél tovább sosem mentem. A pohár felemelése után megvártam, míg ő is így tesz, majd belekortyoltam egyet a bourbonba. Ezután belekezdtem a kérésembe.
- A változatosság kedvéért a rúnamágiáról lenne szó. Első évben az órákon több dolgot megosztanak velünk, melyeknek egy részét megtanítják, egy része későbbre marad. A türelmem viszont ilyen dolgok tekintetében igencsak csekély. Remélem megérted… - vezettem fel a témát, majd letettem az asztalra a poharat, hogy belekezdhessek a lényegbe.
- A démonok és dzsinnek megidézése egy különleges téma, melynek minden bizonnyal nagy a veszélye. Próbáltam már évfolyamtársat megkeresni azzal, hogy próbáljunk felrajzolni egy olyan kört, melyben az elsőként említett lény egy képviselőjét képesek lehetnénk megidézni, de mindenki túl kockázatosnak találta, így egyedül maradtam. Általában ilyen eseteknél fordulok hozzád, hozzátok. Ha minden kötél szakad… tudom, hogy rátok számíthatok. Segítesz? – teszem fel a kérdést, melyre szinte hallom az evidens választ, de az illem nagyúr. Miközben a válaszát vártam, megengedtem magamnak még egy kortyot az italból, próbáltam minél előbb a pohár aljára jutni, de sosem ittam ki teljesen, hiszen így legalább kisebb volt annak az esélye, hogy még egyszer tölteni akarna bele. Ez a helyzet és ez a kapcsolat kifejezetten szokatlan, de valamiért olyan érdekes, hogy nem félek. Kellően vakmerő vagyok ahhoz, hogy az életemet feláldozzam a tudás oltárán, persze csalódott lennék, hogyha ez, az előtt történne meg, míg elérném édesanyám szintjét… sőt, túlszárnyalnám. Tartozom neki ennyivel, és ha tőlem kitelik, akkor véghez is fogom vinni. Egyrészt édesanyám miatt, egyrészt saját magam miatt, egyrészt pedig kicsinyes bosszúból a nagynénéim felé. Rám nem jellemzőek a hasonló dolgok, figyelni szoktam arra, hogy csak nagyon ritkán uraljanak az érzelmeim, de a gyermekkoromon egy hatalmas sebet ejtettek, amit nagyon nehéz elfeledni. De ez a múlt és a jövő, mi pedig most a jelenben vagyunk… nem szabad elveszítenem a koncentrációmat és a figyelmemet… most fontos dolgok fognak jönni és készen kell állnom.

Lumiére & Uther

[You must be registered and logged in to see this image.]

Régen találkoztunk már a háztárs kislánnyal, aki igencsak fejlődőképesnek mutatkozik. A rúnamágia szerelmese, akárcsak én, vagyis mi a fivérünkkel. Hiszen Lumiére volt az egyetlen jó ideig, aki tudta a titkunkat. Életben maradhatott, s most, hogy a fivérem eltávozott, vagy halott, immár nincsen semmilyen titok, amit továbbadhatna. Mivel a lány nem is tudja, hogy már csak egyedül vagyok, felmerülhet, hogy rákérdezzen, hogy hol van a másik, arra pedig még nem készültem fel, hogy beavassam abba, amit most már Ruth és Marea is tud. Ruth, aki már szintén eltávozott az ismeretlenbe, nem fog meglepetéseket okozni, viszont Eileen ikernővérével még meggyűlhet a bajom, hiszen túlságosan is arra apellál, hogy meglágyítsa a szívemet. Hiszen neki az a célja, hogy megtalálja a testvérét, és úgy véli, hogy ebben csak én segíthetek. Vagy.. valóban kedvel, és azért csinálja, hogy megvigasztaljon? Egyenlőre nem tudok vele foglalkozni, mert a tanítványom, a fiatal boszorkány érkezését várom, aki közel egy év után ismét felvette velem a kapcsolatot, méghozzá rúnamágiával kapcsolatos kérdése volna. Vajon mi lehet az? Amint érzékelem, hogy a birtok mágiáját idegen aura zavarja meg, már indulok is lefelé. Nem behatolóról van szó, hanem az általam kifejlesztetett Tiltott Teleport varázslat aranyló fényporát szórja szét valaki, amint érkezik. Elindulok lefelé az elemeti lépcsőn, sötét garbót, és egyszerű farmert viselek, itthon nem spilázom túl az öltözéket. A frizurám kissé hosszú, az arcom simára borotválva. Marea vélhetően a könyvtárszobában olvasgat, nem fogja zavarni a diskurzust. Miután Lumiére nem tudja, hogy melyik Utherrel áll szemben, nem fogok magyarázkodni.
- Üdv. Kissé homályosan fogalmaztál, így nem tudom, hogy mire. Ám bármi legyen is ez, a megszokott módon szívességet várok majd cserébe. – Na nem mintha amúgy nem tenné a lány, de tudja, szeretem tanítani, hiszen ezáltal átadhatok valamit magamból, amivel tovább viheti ha nem is a nevemet, de a tudásomat. Végigmérem az angyalt, jól felkészült, de tudja, hogy mindaz, amit is talál, s adok neki, az lesz majd az igazi komponens. A nappaliba vezetem, ott ülünk le a vörös bőrrel bevont kanapéra. Csuklómozdulatom egyetlen intésére a semmiből bourbon-ös üveg, s kristálypoharak jelennek meg a dohányzóasztalon. – Nos? Miről van szó ezúttal? – Kérdem, s töltök, miközben várom a válaszát. Nem véletlenül vállalok leányokat tanítványul, dacosak, és hatalomvágyóak.

Lumiére & Uther

[You must be registered and logged in to see this image.] Már megint sikerült bebizonyosodnia annak a ténynek, hogy a kíváncsiság szinte mindig veszéllyel társul. Az elmúlt pár évben, amikor rájöttem valami titokra, vagy amikor kipróbáltam valami újat… mindig veszélybe kerültem. Persze egy idő után rájön az ember, hogy ezt jelenti a Roxfortba járni, a boszorkányok és varázslók útjára lépni… főként az egyetemi éveket nézve. A szimbolisztika szakon több olyan határokat feszegető órám is volt, mely még jobban felkeltette az amúgy is hatalmas érdeklődésemet, mint kellene. Kevés olyan szak-, és évfolyamtársam volt, akit rá tudtam volna arra venni, hogy kipróbáljanak velem egy-két elméletben tanult varázslatot, vagy kísérletezzenek valami újjal. Ha mégis ilyen területre szerettem volna keveredni, akkor ahhoz első sorban el kellett volna hagynom az iskola falait, hogy ne lehessen belőle hivatalos probléma; másrészt pedig keresnem kellett volna egy olyan személyt, aki szintén szereti feszegetni a mágia veszélyes határait. Szerencsére ismertem is egy olyan varázslót, akivel az évek folyamán sikerült egymásra találnunk, – természetesen kizárólag szakmai téren – valamint ő egy olyan hellyel is rendelkezik, ahol bármit megtehetünk, így nem kellett sokat törnöm a fejemet azon, hogyan is kívánom elmélyíteni a tudásomat a rúnamágia sötétebb területein. Azt is érdemes megemlíteni, hogy ez volt az a varázsló, aki miatt egyszer veszélybe is kerültem, de szerencsére később megoldódtak a dolgok. Kiderítettem róla egy olyan titkot, melyet nem szabadott volna, azonban alapos megbeszélés után sikerült ezt tisztázni és megoldani. Tulajdonképpen nem is egy varázslóról van szó, hanem egyből kettőről, csak valamiért olyan nehéz őket két különböző személynek vennem. Ők is egy személynek vélik magukat és nagyon sok mindenben hasonlítanak is, így az én helyzetemet is nagyban megnehezítik. Tisztában vagyok azzal is, hogy az ikerpár egyik tagja míg kifejezetten kedvel engem, a másik el akart tenni láb alól… így veszélyes játékot űzök, hogy most ismét meglátogatom a kastélyukat. Azonban egy vérbeli szimbolisztikusnak tudnia kell, hogy a titkok és a misztikumok megismerése céljából megéri kockáztatni az életet, így én is ezen elvek szerint gondolkodom. A kastélyba jutást szokásos módon oldottam meg, avagy az Uther által nekem adott aranyporral. Ez egy tiltott teleportációs varázslat, de ügyeltem rá, hogy ne legyen ebből sem gond. Persze ez a varázslat sokkalta kevésbé rizikósabb, mint az, amit majd ma este készülünk megtenni, de erre majd később visszatérünk. A varázslat a kastély elé juttatott, ahonnan a megszokott járást követve be is jutottam az előcsarnokba. A lenyűgöző, művészi épület falai belülről is hatalmas nagy élvezetet nyújtottak számomra minden alkalommal. Nem kívántam sokkalta beljebb fáradni, mivel Uther tudta, hogy jönni fogok, ezért úgy döntöttem, majd a bejáratnál kivárom. Nem késtem és nem is érkeztem túl korán, tehát a rá jellemző dolgok szerint biztosan már itt van a közelemben, csak nem mutatja magát.
- Felkészültél? Megjöttem. – szólítottam meg hangosan, hiszen nem tudtam a pontos elhelyezkedését, de ezt már megszoktam. A megszólításom után egy enyhe félmosolyt is megengedtem magamnak, bár nem volt rám jellemző ez a derűség. Nagyon izgatott voltam a démonidézés miatt, hiszen nagy veszélyekkel járt, ha nem végeztük kellő rálátással a dolgokat. A kinézetem valamivel elegánsabb volt a megszokottnál, hiszen szerettem kiöltözni, amikor elhagyom az iskolát. A hajamat kiengedve hagytam, ékszerekkel sem tarkítottam küllemem. A szememet sötétebb árnyalatokkal festettem ki, valamint az alap szájszínemnél egy kicsit sötétebb rúzst kentem fel magamra. Oldalamon egy táska lógott, mely egy varázslatnak köszönhetően sokkal több mindent volt képes tárolni, mint az elsőre látszott. Könyveket hoztam benne, leginkább mitológiai könyveket. A Bibliát, hindu és buddhista köteteket, valamint még egy-két olyan művet, melyben megjelenhetnek démoni alakok vagy leírások. Szeretek készülni az ilyen dolgokra, ez most sem volt másképp.