2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Benjamin Morgan Születési hely és dátum: 1985.12.10, Blackpool, Anglia Csoport: Hollóhát Patrónus: Még nem fejlődött ki. Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Negyedik Képesség:Kísértetvadász Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Számmisztika - Kiemelkedő, Rúnaismeret - Kiemelkedő Kihez tartozol: Tekergők
Jellem: Magába forduló okoska, aki képes órákon át olvasgatni a kártyái szinesítő szövegét, történeteit, vagy akár kétszáz évvel ezelőtti játékpaklik összeállításait böngészni. Ilyenkor teljesen kizárja a környezetét, ha a kártyáit rendezgeti, új szortírozást talál ki nekik. Nem lenne csoda, hogy ha valami katasztrófa esetén észre sem venné, ha menekülni kell. Bájos, viccelődős fiúcska, aki megszokta, hogy mindent megkap, de egyre inkább el van keseredve, hogy a szülei már nem látogatják minden héten, hiszen ahogy egyre nagyobb, ez önállósággal is jár. Kerüli a konfliktust, a felelősség elől kihátrál, inkább alkudozni próbál, ahogyan a kártyák cseréje közben szokott. Jóeszű kisfiú, hajlamos a trükközésre, a megkerülős megoldásra, de nem szokott szándékosan bántani senkit, csak nem jut eszébe, ha csínjeivel mégiscsak rosszkedvre derít valakit. Nem túl kezdeményező alkat, inkább elfogadó, aki odacsapódik másokhoz, hogy ha hagyják.
Kinézet, megjelenés: A ruhatára a pénz mértékéhez kapcsolhatóan igen széles. Megteheti, hogy a legdrágább szabott öltönyben mászkál, hiszen már a kis vékonyka alakjára is készítenek ilyet. Annak ellenére, hogy nem túl szociális alkat, figyel arra, hogy mindig szalonképes legyen, még ha csak a klubhelységbe is megy le, akkor olyan pulcsit választ, ami korábban még nem volt rajta, hiszen aranyszabály, hogy soha nem veszünk fel kétszer ugyanazt! A beszéde halk, olykor dadogós, ha nagyon izgul, és bizony időnként átmegy nyafogósba is, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte. Nem szokása harsányan nevetni, inkább halkan kuncog, a szája elé kapva a kezét, mintha nem szabadna az ilyesmit.
Előtörténet: A Roxfortban sokan küzdenek gyermekkori drámákkal, vagy nőnek fel csonka családban, netán nélkülözésben. De nem így Benjamin! Aranyvérű családban született, egyke gyerekként a szülei szeme fényeként, komoly és szoros szeretetben. Ez persze olykor megbosszulja magát, hiszen a széltől is óvták, májusban is sapka-sál, ha kiment játszani az udvarra. Mindig megvolt az az otthoni védőháló, amelynek tudatában sosem kellett attól félnie, hogy zűrbe kerül, hiszen a szülei nem csak anyagi, vagy érzelmi biztonságban tudták, hanem ha butaságot csinált, megbeszélték vele, netán ki is húzták az összes zűrből. Egy idő után annyira megszokta az elkényeztetést, hogy nem csoda, feszegetni kezdte azokat a bizonyos határokat. Nem volt bandázós alkat, inkább az önálló csínytevéseken járt az esze, mint rágót szétkenni a házitanítón székén, lekvárt önteni a cseléd táskájába. Egy időben, amikor még pici, és cuki volt, mindenki elhitte neki, ha nemlétező manókra fogta, de egy nyolcévesnél ez már nem túl hiteles. Mégsem érkeztek a szigorú fenyítések, a szülők eleven gyereknek tudták őt be, és megsimogatták a fejét, hogy majd helyt fog állni az életben. Ben pedig tudta, hogy hol a határ, és a szüleit nem bosszantotta, hiszen őket mindennél jobban szerette, no meg ők finanszírozták a kisfiú gyűjtőszenvedélyét, ami nem volt más, mint a csokibéka-kártyák gyűjtögetése. Véletlenül kezdődött az egész, karácsonyra kapott egyet az édességek közé, és amikor kibontotta, akkor egy egészen ritka lapot talált benne, és ezt olyan szinten szerencsének fogta fel.. Hogy nem hagyhatta annyiban. Elkezdte bontogatni a csokibékákat, de rájött, hogy nagyon sokat kéne kinyitnia, hogy valódi ritka gyűjteménye legyen, ezért utánajárt, kiderült, hogy az édességen túl is gyártanak varázskártyákat, önálló csomagokban is lehet venni. No meg persze vannak már komoly gyűjtők is, akik a legritkább példányokkal rendelkeznek. Évekbe telt ugyan, és nem kevés galleonba, hogy Ben már ultraritka lapokkal is rendelkezzen. Gyakorta jár találkozókra, ahol a különböző gyűjtők méregetik össze a lapjaik ritkaságát, és az ilyen árveréseken túl a csereberének is jelentősége van. Ben képes arcátlanul nagy összegeket kifizetni, a szülei pénztárcájának rovására, de a felnőttek még nem szóltak rá, hiszen a kisfiú egyetlen hobbija ez. Már tíz éves volt, amikor apja otthoni laborjában baleset érte. Beólálkodott a bájitalos üsthöz, amíg az apuka éppen távol volt, de már a főzet rotyogott szépen összekeveredve, s elő volt készítve egy fiola, ami adaléknak volt szánva a következő fázishoz. Ben leoldotta a kupakot, és viccből beleöntötte az egészet. A készülő felix felicis berobbant, hátravetve a kisfiút, aki súlyos égési sérüléseket szenvedett, ezer szerencséje, hogy medimágus édesanyja a közelben volt, és azonnal ellátta őt. Ben így is egy hétig nyomta az ágyat, az elején úgy nézett ki, mint egy aranyba öntött múmia, mert a sárgás folyadék majdnem elolvadt az arcán. Ám azt, hogy ezt a balesetet túlélte, ráadásul pont a szerencselével, ismét csak hirhedt szerencséjének tudta be, és immár tudatosan úgy vélte, hogy a Felixnek köszönhetően bármit megtehet, mert ez kitart egy életen át. A Roxfortban azonban minden megváltozott. Magára maradt, nem volt senki, aki megoldja a problémáit, meghallgassa, ezért befelé fordult, még inkább a kártyák lettek a mindene. A hollóhátba került, vélhetően a stratégia érzéke miatt, amivel a kártyák működését, és erejét is átlátja.