Főkarakter: Luna Lovegood
Teljes név: Benjamin Merlin
Születési hely és dátum: 1973. október 4. London, Anglia
Csoport: Hollóhát (eredetileg Ex-Halálfaló, még előtte Varázshasználó)
Patrónus: Dobermann
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. évfolyam - méregkeverő (eredetileg auror, majd beépített ügynökként ex-halálfaló)
Képesség: -
Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - Kiemelkedő, Bájitaltan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Nehéz kérdés... jelenleg természetesen alkalmazkodom, próbálok olyan lenni, amilyen ez a Sebastian gyerek volt... nem egyszerű, mert ez a stílus rendkívül távol áll tőlem. Túlzott lazaság, túlzott... hát nem is tudom, a kölyök rém irritáló számomra legalábbis, de most ez a feladat. És hogy én milyen vagyok? Nagyravágyó, azt hiszem ez a legjobb szó rám. Mindig is második voltam... mindenben. Másodszülött, aki nem érhetett fel soha a bátyjához, második a kviddics csapatban, aki soha sem a legjobb volt, még az évfolyamomban is a második legjobb eredménnyel teljesítettem a vizsgákon. Gyűlöletes dolog mindig éppen hogy lecsúszni az első helyről. Ha soha sem te vagy az, aki végre megkapja az elismerést, hanem mindig más helyetted. Egy idő után sok lesz. Szóval... törtető vagyok, na nem mintha eddig sokat elértem volna benne, é felettébb féltékeny és irigy típus. Idegesít, hogy mások elérik azt, amit nekem soha nem sikerül. Több akarok lenni, elő akarok lépni, ki akarok tűnni és ha ehhez veszélyes tetteke van szükség, akkor megteszem. Nem szokásom meghátrálni és nem szoktam elbizonytalanodni. Ha valamit elhatározok, akkor az bizony úgy is lesz! Jobban jársz, ha ilyen esetben nem állsz az utamba, mert biztos lehetsz benne, hogy gond nélkül átgázolok rajtad. Nem fizikailag... nem vagyok én vadállat, de egyre kevésbé viselem el, ha valaki ellenem tesz, vagy akadályoz. Néha úgy érzem, hogy egyszerűen szétfeszít a düh... a világ, a családom ellen, de közben mégis minden percben azért teszek, hogy végre megfeleljek nekik, hogy végre elismerjék, hogy én is valaki vagyok. Cseppet... kettős érzés.
Megjelenés
Magas vagyok, alulról súrolom a 190 centit, de már ennél nagyobbra nem fogok nőni. Erős testalkatom van, mindig is az volt. Elég sokat teszek azért, hogy ne hagyjam el magam. Nem tehetem meg, mert úgy érhetek el valamit, ha teszek is ért, ehhez pedig erő is kell, nem pedig csak mágia, vagy tudás. Nem vagyok hülye, sőt... a tudás is mindig meg volt, varázslóként is jól működöm, de több is kell, hogy ha arról van szó, akkor mágia nélkül is meg tudjam védeni magamat. Átható jég kék tekintetem van, világos kék szemekkel. Az arcom enyhén szögletes. Nem mondom, hogy tökéletes a kinézetem, nem én vagyok a legújabb szépfiú, keményebbek ennél a vonásaim és nem is teszek annyit a külsőmért. Nem kenem ki magam cifrán, nem lövöm be a hajamat, ami mindig kicsit hosszabbra van hagyva, mint a katona séró és mindig van borostám, kisebb szakállam. Én így szeretem, így vagyok én én... nem alkalmazkodom az elvárásokhoz, amúgy sem szándékozom a nők bálványává válni.
Az öltözetem általában egyszerű. A földszíneket kedvelem, a harsányakat nem igazán. Az ingeket részesítem előnyben, az egyszerűbb farmert, bár most persze változott a ruhatáram. Az, akinek a helyébe léptem többet ad a divatra... rémes, a legrosszabb ez az egészben, hogy úgy kell öltöznöm, mint neki.
A jelenlegi kinézetem:
[You must be registered and logged in to see this link.]Életed fontosabb állomásai
- Josh megsérült, a következő két hétben mindenképpen lábadoznia kell uram, nem lesz alkalmas a feladatra. - ezt az utolsó mondatot kapom még el, ahogy elhaladok az ajtó előtt. Megtorpanok és teljes takarásban állok meg, várva, hogy mi a fojtatás. Apám mérges ezt abból is tökéletesen hallani lehet, hogy a whiskey-s poharát úgy teszi le az íróasztala, mintha csak ezzel a mozdulattal ripityára akarná törni mindkettőt, a poharat és az asztalt is.
- De nekik most kell valaki, Korby most választ új tanítványt és ki lenne rá alkalmasabb, mint Josh? Nem akarom, hogy azok a kis szánalmas férgek, Boltonék kapják meg a lehetőséget. Nem tudjuk helyrepofozni valahogy... gyorsan? - ideges, ez egyértelműen hallatszik a hangjából. A kezem ökölbe szorul, ahogy az ajtó mögött állok és a szűk résen át hallgatózom. Persze... csak Josh lenne alkalmas rá, én soha semmire nem leszek jó a szemében. Inkább kapják meg Boltonék a lehetőséget, mint hogy én felmerüljek benne. Soha az életben nem fog elismerni.
- Sajnálom uram, nem tehetünk semmit, túlságosan súlyosak a sérülései, az is csoda, ha egy héten belül lábra áll és utána még idő a lábadozása. -hangos csörömpöléssel takarítja le az apám az íróasztalt, legalábbis ezt tippelem. Hallom a halk pukkanást, minden bizonnyal Froks, az öreg házimanónk jelent meg, hogy rendet tegyen. A halk zsörtölődéséből hamar egyértelművé válik. Ha jól sejtem, akkor a whiskey és a szőnyeg kapcsolatáról beszélhet, legalábbis a pár szóból ezt tippelem, ami kiszűrődik a halk morgásból.
- Akkor ennyi? Boltonék nyeszlett kis fia kapja meg a lehetőséget, hogy Korby mellett nevelkedjen? - nem hiszem el, hogy még most sem merülök fel benne én, mint lehetőség. Itt vagyok! Én is létezem apám! Én is meg tudom csinálni, nem vagyok gyengébb, mint a bátyám. Csak, mert idősebb nálam egy évvel, csak mert vannak eredményei, amik kiválóbbak, de... van amiben én vagyok a jobb és amúgy is ő sérült meg nem én? Jobb vagyok nála, jobbá tudok válni!
Nem bírom, nem tudok mindig várni és második lenni. Belököm az ajtót. Keményen nézek szembe az apámmal. Tudom, hogy dühös lesz azért, mert hallgatóztam, de nem érdekel. Most az egyszer itt vagyok és vegyen is észre végre!
- Én meg tudom csinálni apám. Én alkalmas lennék a feladatra, hogy Korby kiképezzen. Te is tudod. Mindig is... ezt akartam. - kiváló auror lennék, tökéletes katona, aki megteszi azt, amit kell. Sosem voltam gyenge varázsló, sok mindenhez értek, miért ne lehetnék én az, aki kiemelkedik? A bátyámnak lábadoznia kell, akkor hát itt az idő, hogy végre én kapjam meg a lehetőséget. Feszülten várok, de a kemény pillantásom nem változik. Nem érdekel, hogy alig múltam tizennyolc. Erős vagyok és ezt végre neki is be kéne látnia. Végig mér, tűröm a tekintetét, ahogy mustrál és magában latolgatja, hogy vajon tényleg alkalmas vagyok-e rá. Nincs más lehetőségem, mint várni.
- Jó... legyen hát. Még mindig jobb vagy te, mintha Boltonék nyeszlett fiát venné maga mellé. - bólint, kimérten a maga módján, ahogyan mindig is reagálni szokott rá. A mai napig sem tudom, hogy miért van ez. Anyám nem sokkal a születésem után ment el... tisztában vagyok ezzel, de nem az én hibám igaz? Nem én tehetek róla, hogy ez történt, mégis úgy érzem, hogy az apám azóta is engem hibáztat. Josh a tökéletes... én a selejt, akit még az anyja sem volt képes elviselni. De majd most... majd most megmutatom nekik! Mindenkinek!
~~~~o~~~~
Három év Korby mellett nem piskóta. Ha ő a mentorod, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem lesz éjjel és nappal, nem lesz pihenés és tuti, hogy kiváló képzésben részesít. Esetemben sem volt másképp. Fejlődtem a mai napig rengeteget. Persze az apám nem ismerné el, a bátyám pedig... azt hiszem meggyűlölt, hogy átvettem a helyét. Pedig mindig ő volt az első mindenben. Ez egyszer én kaptam valamit, és... persze, hogy még ezt sem képes elfogadni, ezt sem lenne képes átengedni nekem. De nem érdekes, Korby hívat és talán az első önálló feladatomat kapom meg.
- Beépülsz közéjük Benjamin. Fiatal vagy, nem ismernek még, nem ismerik a neved, az arcodat és elég eltökélt vagy, hogy sikerüljön. Egy leszel közülük és információkat szolgáltatsz, hogy tudjuk mikor mi lesz a következő lépésük. Most, hogy a Nagyúrnak vége valaki majd hatalomra tör, tudnunk kell, hogy mit terveznek. - nem... erre nem számítottam. Én nevet akarok, én valaki akarok lenni, nem egy névtelen senki, aki beépül az ellenség közé, aki csak titokban szállít híreket, amiről senki sem tudhat. Én... én nem ezt akartam! Így soha az életben nem bizonyítok apámnak.
- Uram... ez biztos? Nem lenne más alkalmasabb? Én sokkal jobban szeretek terepen dolgozni, ellenük harcolni... nem pedig velük. - szigorú tekintet, amit viszonzásul kap. Ilyenkor tudom, hogy meg se kellett volna szólalom. Hát persze... nincs beleszólásom, nem is kellett volna szóvá tennem, hogy nekem mi a véleményem, úgy sem volt esély rá, hogy meg tudom győzni.
- Nem nyitok erről vitát Benjamin. Teszed, amit tenned kell, ez a feladatod! - elhúzom a számat, amire csak még szigorúbban néz rám, aztán kiviharzik a szobából. Nem tudok mit tenni, érzem, ahogy az kezemen végighasít a fájdalom, miután beleöklöztem a falba. Ideges vagyok... érthető. Nem ezt akartam, az apámnak eddig nem mutattam fel semmit, Korby nem az a típus, aki dicsér. Minden tanítványa kiemelkedő auror lett, nevük van, én pedig... épüljek be, amiről majd csak ő tud. Mindenki más azt hiszi majd, hogy átálltam az ellenség közé. Az apám újra csalódni fog bennem, újra azt hiszi majd, hogy hiba volt mellettem döntenie, hogy még az a nyeszlett Bolton fiú is jobb lett volna nálam. Nem ezt akartam!
~~~~o~~~~
Nem mondom... végül is lehetne rosszabb is. Furcsa dolog, de az első olyan hely, ahol elismernek, ahol egyszerűen csak tényleg jó, amit csinálok és kész. Senki sem szól bele, senkitől sem érzem a lenéző tekinteteket és úgy tűnik, hogy Spencer, aki mellett a legtöbbet időzöm titkos feladattal akar megbízni. Azt mondta remek ötlete van, összedolgozhatnék valakivel, és ez nagy lehetőség nekem, nekünk.
- A bőrébe bújsz annak a kölyöknek. Már kiválasztottuk. Egyszerű dolgod lesz, csak meg kell figyelned őt. Alkalmas, a patrónusotok ugyanaz, ezen nem bukhatsz meg. Pár hét alatt meglátod majd, hogy milyen, utána jársz, hogy miket szeret, miket csinál, milyen a jelleme, utána pedig nincs más dolgod, mint a karácsonyi szünet után már nem engedni vissza a kastélyba. Átveszed a helyét az iskolában. - beépített ügynök... ez azért már valahol nevetséges. A beépített ügynök... beépített lesz... még jobban, ezúttal az iskolába és még tudjam, hogy én ki vagyok már a sok szerep közül, amit fel kell vennem. Korby-t pedig egy hete nem érem el, még csak üzenni sem tudok neki, főleg hogy itt újfent nincs választás. Lassan bólintok. Szóval... Sebastian, meg kell tudnom, hogy ki vagy, mit szeretsz, mit csinálsz, milyen vagy. Át kell vennem a szerepedet, hogy általad olyan helyekre is bejuthassak, ahová mások jó eséllyel nem. Fogalmam sincs, hogy Spencer egyeztetett-e bárkivel is erről az egészről... talán igen, talán nem, de úgysem mondhatok nemet, ez az egyetlen, ami jelenleg biztos. Sőt talán még jobb is, ha én csinálom. Kíméletesebb lehetek vele, mint mások tennék, legalább valamelyest megóvhatom attól, hogy komolyan megszenvedje ezt az egészet... remélem.
