2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Itt készítik a manók a Nagyteremben elfogyasztható ételeket. A diákok számára nem teljesen szabad a bejárás, de sokan azért mégis besettenkednek ide gyakorta egy kis nassolnivalóért, amihez persze érdemes jó viszonyt ápolni a manókkal.
- Nem is várható mindenkitől, hogy együttérző legyen azokkal szemben, akiket nem is ismer. Korábban engem is inkább a nyomozás utáni vágy hajtott, és ahogy mondod, a kiváncsiság, semmint az együttérzés. Ha az ember mindig érzékenyen vesz mindent, akkor másról sem szól az élete, minthogy mibe bolonduljon vele. Jól is teszed. – Igen, ezért is kedvelem őt, mert a csodás külső mellett pont olyan tökéletes egyvelege az intelligenciának, és az erőnek, amit mindig is csodálni tudtam volna. Lehet, hogy van némi anyakomplexusom, mert anya is hasonló volt, de sosem akartam magam olyan szinten érzékenynek beállítani, mint Seraphine, vagy Lioneah. Talán ezért is bíztam a legidősebbre a másik kettő pesztrálását, mert komoly bennem a flegmatikus hajlam, ami kissé talán önző dolog, de hát meg is ittam már a levét, szó szerint, hiszen Chrissy megjelenéséig az alkoholba is menekültem. Ám annak már vége. – De jó, hogy ennyire tisztában vagy mindkettőnk értékeivel. – Nevetek fel félkomolyan, Justice legalább nem képmutató, noha a belső tulajdonságait tekintve mintha neki is lenne még, amivel nem tud megküzdeni, hiszen régen nem szorul már rá az apja háttérországára, mégsem tudja elengedni a dolgot. – Attól félek, hogy sokan bizonyítani mennek az akadémiára. Brutálisan nagy a túljelentkezés. Hiába kér tőlem McGalagony szűkített listát, országos szinten nem csak az iskolából mennek, hiszen életkori korlátnak csak a betöltött tizenhét van felírva, de felső nincs. – Utalok arra, hogy egy ötvenéves papa is mehet kadétnak, aki annak idején gyáva volt az auror pályához, na meg régen nem is volt se egyetem, csak a mélyvíz, amit Grindelwald és a Sötét nagyúr tekintetében igen kevesen mertek bekockáztatni. – Hétfőn. Most hétvégén még kotlok rajta. Nagyjából nyolcszázan léphetnek majd be az akadémia kapuján, és legjobb tudomásom szerint a nyolc hét végeztével huszonöt képzett aurort tudnak így kiengedni. Aki viszont már végzős az egyetemen ezen a szakon, mint én, ott lehetünk, tanácsadónak, vagy éppen futni a szakasz elején, motiválni, ilyesmik. Még nem döntöttem el, de.. ha meg akarnak ölni, ha nem, legalább hasznosan tölteném azt a nyolc hetet. Jut eszembe, mi volt a legextrémebb, akivé változtál? – Itt most nem valami szexbombára gondolok, hanem lehet tőlem bibircsókos banya, díjbirkózó is, csak kiváncsi vagyok, mik a képességei határai. Nem a lista miatt. Csupán én is kiváncsi vagyok rá.
Bólintok, hiszen akkor így már értem a dolgot, nem csak a levegőbe beszélt, ha hivatalos nyomozás folyik, és persze valahol megértem, ha tart attól, hogy esetleg ő lesz a következő, de mégis elvállalta és akkor meg nincs semmi értelme, ha problémázik rajta, hogy mi lesz, ha baja esik, vagy ahogyan most ennyire látványosan utálja az egészet. Akkor már jobb lett volna, ha elengedi és átadja a dolgot másnak, így ez inkább mártírkodásnak tűnik. - Nem mondom, hogy nem szokott értekelni, inkább csak nem feltétlenül vagyok kellően együttérző, mint várnák. De attól még lehetek kíváncsi. Tudni szeretek dolgokat, végül is az sosem hátrány, ha az ember jól informált. - sőt egy iskolában elég nagy előny, ahová egyébként elég sokan járunk. Az emberek azért elég sokfélék, sok mindent tesznek és mondanak és vannak helyzetek, amikor jó, ha tudom, hogy ki mire készül, kinek mi jár a fejében. Jelen esetben is a lista érdekel és nem feltétlenül a srác problémái, de ettől még a kíváncsiság nagy úr és nem hagyom csak úgy annyiban, egy-két kérdést azért megér a dolog. - Kösz, tudom. - vonom meg a vállamat egy szórakozott mosollyal. Mármint ami a hátsómat illeti, tisztában vagyok az adottságaimmal és teszek is azért, hogy így nézzek ki. Na jó, nem mondom, hogy minden nap sportolok, de nem magától lesz az embernek formás a hátsója, ezzel mindenki tisztában van. - Ez aztán a nyílt kérdés! Az apámnak sok pénze van, viszont szerinte költeni szeretem csak és ha nem lenne nem tudnék mit kezdeni magammal. Én pedig bizonyítani akarom, hogy nincs igaza. - nem vagyok aranyásó és nem azért jöttem ide, mert Nicolas pénze érdekel, hanem azért, hogy felírja a nevemet arra a papírra és hogy lehetőség szerint biztos helyem legyen. Nem mondom, hogy azért mindent megteszek, de elég fontos lenne. - És mikor adod le a papírt, vagy mit tudsz a dologról egyáltalán? Mi várható? - ő rólam faggatózik, én pedig még mindig inkább erről a képzésről. Érdekel és tényleg komolyan veszem és úgy gondolom vannak adottságaim ahhoz, hogy akár auror legyek és hát egyelőre nincs más ötletem, amivel megmutathatnám az apámnak, hogy nem csak a pénze az, ami motivál, hanem akár a saját lábamra is tudnék állni. Na jó, azért nem szeretném, hogy ez utóbbit hirtelen be is kelljen bizonyítanom, ha mondjuk nem finanszírozná a életemet.
- Dehogynem. Nyomozás folyik, de mivel én ki vagyok nevezve, nem lehet érintettségem a nyomozásban. Aztán vagy megtalálják, vagy nem. – Azt nem fűzöm már hozzá, hogy nem az iskolában történt, hanem egy idősebb, képzett auror lányról van szó, aki már csak a diplomáját átvenni járt be, azért is bízta rá McGalagony a munkát, de mivel fizikálisan nem az iskolában ölték meg, fogalmam sincs, hogy az aurorok ideáig eljöttek-e. - Nem szomorkodom, csak ha az embert folyamatosan ilyen dolgok érik, egyre tovább tart a gyógyulás. Viszont azt nem értem, hogy ha azt mondod magadról, hogy téged nem szokott túlságosan érdekelni, hogy másokkal mi van, akkor velem miért teszel kivételt? – Azért ez szöget üt a fejembe, Justice csak egy bizonyos pontig viszonozta a mosolyomat, meg ő is tekergette a nyakát, hogy lásson, olykor még oda is intettünk egymásnak nagy cukin, de egyikünk sem tett semmit, megmaradt plátói szinten ez köztünk, amiből nagyjából sosem lesz semmi, most pedig nem húz el, miután felkerült a neve a listára, hanem engem próbál vigasztalni, holott igazából nem is ismerjük egymást. - Nem túl mély volt a merítés, azt elismerem. Itt most nem lexikális dolgokra gondolok, hanem a megítélésem arra terjed ki, hogy logikusan gondolkozol, vág az eszed, és nem ragadsz le a dolgok elméleti szintjénél. Tudod, hogy nem elég mindig egy szép dekoltázs, hogy megoldd a dolgaidat. Nekem se azért keltetted fel a figyelmem, mert.. formás a feneked. Amúgy az. – Nézek le akaratlanul is, ami persze butaság, hiszen az asztalon ülünk iszogatva, nem is láthatnám innen az említett kerek hátsót. – Szerintem szülőnek lenni más tészta. Te nem lennél sokkal kritikusabb a gyerekeddel, mint a pároddal? Nyilván az is benne van, hogy a szüleinket nem választjuk, tehát ha nem jó a kapcsolatotok, azon nem biztos, hogy lehet segíteni. Mármint az ő pénze érdekel téged, vagy úgy gondolja, hogy átgázolsz másokon? – Aztán persze kérdés, hogy ebben a tekintetben Justice igazat mondd e, mert ha aranyásó, miért éppen nekem vallaná be? Hiszen én köztudottan aranyvérű családból származom, nem is a csórók közül.
- De ezt elmondtad valakinek? Úgy értem, ha megölték csak nem hagyják annyiban a dolgot az aurork nem? - azért ez mégis csak durva, főleg ha a dolog az iskolában történt akkor meg gondolom a tanárok se engednék el csak úgy a fülük mellett az infot és tennének valamit, hogy utána járjanak. Legalábbis elég durva lenne, ha nem így lenne, Nicolas meg úgy beszél egy gyilkosságról, mintha valami általános dolog lenne, ami csak úgy megtörténik, maximum jobb óvatosnak lenni utána. - Ez azért elég pocsékul hangzik, mintha minimum életed végééig ellennél azzal, hogy... nem is tudom, szomorkodsz. - mert elég bánatos a képe és olyan, mintha elfogadta volna ezt. Vagy csak nekem nagy a szám, mert eddig még nem történt velem semmmi nagyon durva? Az életem végül is eléggé nyugis volt mindig az öcsém eltűnését leszámítva, ami meg az én hibám volt részben, szóval... de Nicolas mintha simán beletörődött volna a sorsába és nem is akarna változtatni a helyzetén, mintha ellenne azzal, hogy sokan halnak meg körülötte és inkább óvatoskodik. Akkor már pályát is válthatna, mert hát aurorként óvatosnak lenni elég nehézkes. - Ez elég ciki, ha egyszer nem is nagyon ismersz. Milyen lányokhoz volt neked közöd? - cukkolom, ez a mosolyomból is jól látszik, na de tényleg nem nagyon ismer, akkor miből gondolja, hogy olyan okos vagyok? Tény, azért mindig jól sikerülnek a vizsgáim, sose szorultam arra, hogy más írjon helyettem házit, de azért biztos vannak hozzám hasonlóan okosak az iskolában. - Azt hiszem te többet látsz benne, mint az apám. Nem mondta ezt így soha sem ki, de... pár hete bejelentette, hogy már nem sokáig pénzli a dolgaimat, számítsak rá. Ez eléggé úgy tűnt, hogy azt gondolja igazából nekem csak a pénz a fontos és... Szóval érted, olyan célozgatás szagú volt. - és hát lássuk be, hogy az iskolában sem úgy emlegetnek, mint aki a legokosabb. Persze jól csavarom a szavakat és igen ügyesen tudok hatni másokra és fontos infokat kiszedni belőlük, de ez még nem jelenti, hogy én lennék a legkosoabb, no meg ezzel nem igazán lehet érvényesülni a jövőben. És az is igaz, hogy nem is gondolkodtam még el komolyabban, hogy mihez kezdjek az életemmel, ami tudom, hogy a szüleim szerint szintén eléggé nagy probléma.
- Látszik, hogy én már többet gondolkoztam rajta. Valaki szerelmes volt az elődőmbe, elvakultan rajongott érte, talán irigyelte is, és amikor ezt a posztot megkapta, az illetően már sok volt, eltette láb alól. De aztán amikor én megkapom, mi van, ha felmerül benne, hogy ha Cassandra lett volna ennek az egésznek a vezetője, én csak azért lehetek, mert őt megölte, ezért nehogy már én legyek helyette. – Ez csupán felvetés, szerelmi drámákban nem vagyok otthon, de a szüleim is célpontok voltak, majd rajta is vesztettek. Sasha talán nem azért halt meg, mert McCaine volt, de igenis lehetek most már paranoiás. Ám az órákon oly bájos és cuki mosolyú Justice az életben nagyon vagányul lekezel, sőt, van is igazság abban, amit mond. – Nem vettem észre. Talán korábban, amíg még éltek a szüleink, volt ennek jelentősége. Az utóbbi időben.. nos mindegy. – Azért nem cáfolja, hogy a mindenkiben ő is benne van, és hát nem véletlenül szemezgettünk, még azokban az időkben is, amikor neki ott volt az a fiatal, nyúlánk srác, nekem meg Chrissy. Azért az ember nem törli ki a vonzalmát csak mert éppen jár valakivel. Mondjuk Shanna is nagyon pillogott rám, mielőtt férjhez ment. Érdekes. – Nem akarok életem végéig medimágusokra szorulni. Úgy döntöttem, hogy a legegyszerűbb módja a félelem legyőzésének, ha szembeszállunk vele. Visszamentem dolgozni. Most még csak közepesebb ügyeket vállalok. Volt idő, amikor azt hittem, hogy mit sem ér az életem, de még ott vonnak a hugaim, rájuk is vigyáznom kell. – Nem akarok mindent éppen egy kiszemelt lányra rázúdítani, aki tényleg nem tűnik egy lelkizős alkatnak, most mégis ő kérdez, és a körülményekhez képest egészen tapintatosan. A közös viccünkön pedig nevet, én meg azon, hogy ő is. – Akárcsak én. – Amíg iszom, ő is belekezd, mintha csak valami legjobb barátok lennénk, vagy éppen olyan szeretők, akik nagyon ritkán látják egymást, ezért olyankor ki kell tárgyalni a történteket. – Semmirekellő? Vitán felül te vagy a legokosabb lány, akit valaha ismertem, és ez nem függ attól, hogy hollóhátas vagy. Az apád miért tart semmirekellőnek? – Jó, talán mondvacsinált bók lehetne részemről, de számomra csak egy cuki mosoly mit sem ér, valahogy az ész az, ami nálam latba nyom. A hugom Seraphine a példa, anya is hollóhátas volt, Chrissy is, és nem csoda, hogy amikor Justice az órákon dolgozott, nem csak azért felejtettem rajta a tekintemet, mert úgy megnézett magának, hanem mert esze van, és olyan akarata, amivel még engem is simán lepipál.
Kicsit még mindig túlzásnak érzem a kiakadását ezen az egészen. Oké felületesen ismerem a családi történetét, mégis csak ismert a családjuk és az újságok is cikkeztek ezt-azt, de sokat nem ér vele, hogy ennyire magába fordul és mindenkire csúnyán néz. Meg ha nem akarta a melót, akkor tényleg nem értem, hogy egyáltalán miért foglalkozik vele és nem adja át valaki másnak. - Akkor meg neked mégis miért akarna ártani bárki is, ha valami belső viszájról van szó, vagy szerelmi drámáról? - látszik a lekicsinylő szavaimból, hogy igen nagy marhaságnak tartom, amikor valaki képes pusztán szerelemből baromságokat elkövetni, akár még meg is ölni valakit. Benne van a pakliban, hogy még talán nem voltak ennyire mély érzelmeim és ezért nem értem, de akkor is. Lance rendes srác, komolyan, elengedtem, amikor végül is úgy döntött elfogadja a sorsát és muszáj volt nekem is beletörődni, hogy nem menne a víz alatti lét és igen azt hiszem szerettem is a magam módján, de hogy nem zakkantam meg miatta teljesen az is biztos. - Na jó, nem ismerek mindenkit, de akitől hallottam a neved, vagy hát látni, ahogyan utánad néznek. - vonom meg a vállamat. Én pedig egyébként is elég sok mindent tudok, végül is igen nehéz lenne információs forrásnak lenni mások számára, mondhatni pletykafészeknek, ha nem tudnék mindenről is, ami az iskolában zajlik. - Kösz, azért ez megnyugtató. Sok szarság történt veled mi? Nem akartál felkeresni valami dokit? - leülök most már mellé és elveszem a bögrét, ha töltött nekem teát. Nem vagyok egy lelekizős típus, szóval nem szoktam mások dolgaiba belefolyni, de rajta valahogy látszik, hogy nem lenne rossz, ha kiadná magából a bajait, na nem mintha erre egyébként én lennék a legmegfelelőbb célszemély. Nem értek a lélekápoláshoz. - Persze imádok férfiruhában lenni! - nevetek fel. Azért próbál viccelni, az is valami, mégha tényleg olyan is a képe, mintha tea helyett csak tömény citromlevet kortyolgatna. - A hosszú, vagy a rövid verzió érdekel? Azt hiszem mindkettőnek az a lényege, hogy bizonyítani akarom az apámnak, hogy nem vagyok... semmirekellő. - vonom meg végül a vállamat. Azt hiszem ez a királyné dolog is azért vonzott, mert valamit sikerült volna felmutatnom, de lássuk be az nem az én sikerem lett volna megint csak. Az apám sose tette szóvá, hogy elvárásai lennének velem szemben, de mégis úgy érzem, hogy meg kellene mutatnom nem csak arra vagyok jó, hogy a pénzét költsem. Főleg, hogy előkerült Kyle... ha a szüleim elé áll, a végén még rájönnek, hogy van egy gyerekük, aki többet ért el, aki miattam tűnt el. Hát ja... azért benne van egy nagy adag lelkiismeret furdalás is, amit a jó ég tudja, hogy ezzel helyre tehetek-e, de meg kell próbálnom legalább.
Nem vagyok már teljesen magamba zuhanva, de nem fogok itt magyarázkodni az állandó hullámvölgyekről egy lánynak, aki szép, de semmi többet nem tudok róla. Különben is, a szüleim halála után jobban lettem, hogy aztán mégis mélyüljön a gyász, miután Sasha is lement. Justice pedig nem tudhatja, hogy utóbbi tekintetében igenis én vagyok a hibás, hogy Seraphine vállára toltam a felelősséget, holott én voltam a legidősebb. Erre nincs mentség. Most pedig valaki engem akar főnöknek beállítani, de már késő, kedvem sincs a szervezéshez. - Akkor félreértettelek, sajnálom. Túlreagálok mindent. – Ismerem el az igazát, nem érdemes mindenben a rosszat látni, hiszen ez az én keresztem, másokon nem kell, hogy csattanjon az elrontott életem. Egészen közel hajolok, lehet, hogy elszoktam az ilyesmitől, de most csak úgy magától jön, ahogyan végigfutunk közösen a listán. – Igen. Azt hiszem az illető, aki meghalt, egy nagyon is fontoskodó, főnököskődő valaki volt. Nem néztem utána a dolgoknak különösebben, hogy ne legyek érintett, de úgy sejtem, valami szeretet-gyűlölet vonal lehetett. Az elődőm lány volt, egyesek szerint szép, és talán valakinek ez már túl sok volt, hogy szép meg vezető is, és elpattant nála a cérna. – Vélekedek, mert a jelekből, amik eljutottak hozzám, úgy érzem, hogy ez valami őrült szerelmi féltékenység volt. Ám ezen a vonalon haladva én is útjában lehetek a gyilkosnak, hogy Cass helyébe akarok lépni. Azért alaposan elámulok rajta, hogy Justice meg metamorfmágus, az ilyenekre tényleg szükségünk lehet, meg hát elég karakán, vagány alkat, talán a cuki mosoly csak számomra szólt az órákon, de tud küzdeni ha akar. - Mindenki szerint? Nézd, én tudom, hogy.. gyakran összenéztünk, és igen... elgondolkoztam rajta jó párszor, de ez a citromba harapós dolog, igen, ez vagyok én. Nem megy, mert már.. Mindegy, pontosan igazad van, a valódi énem cseppet sem vonzó. Ez nem neked szól. – Rántom meg a vállamat, nem fogom sajnáltatni magamat, csak töltök magamnak egy teát, aztán udvariasságból neki is. – Attól, mert tartok némi megtorlástól, végigviszem a dolgot, nem fogom félretenni, átadni a listát. És különben is, miért akarsz te auror lenni? Szeretsz férfiruhában lenni? – Kérdezem halvány mosollyal rá emelve a bögrémet. A mosolya tényleg szédítő, de nem cáfolom meg, hogy nekem nem való a kapcsolatózósdi.
Felszökken kissé a szemöldököm a megnyilvánulására. Azért nehéz visszafognom magamat, hogy ennyire őrülten negatívan áll hozzá mindenhez, mert úgy fest, hogy totál össze van zuhanva. Ha ezt nézzük akkor tényleg elég pocsék ötlet volt rábízni ezt a listát, hiszen gőze sincs, hogy mit csinál és úgy látom, hogy arról se, hogy miért csinálja, amit csinál. - Eszem ágában sincs, egyébként is csak a nevemet akartam felírni. - vonom meg a vállamat. Nem tettem én semmi rosszat. Egyszerűen csak nem kellett volna elfogadnia a feladatot, ha ennyire nem akarta nem? Nem is értem, hogy miért szenved vele ennyit. Helyes srác, de ezzel a dumával aztán kétlem, hogy bárkinél is elérhetne bárkit. Totál utálja az életét. Nekem is vannak hibáim, de legalább negatív nem vagyok. - Egyébként ez egy lista diákokról, biztos, hogy bárki is azért tett-e volna el láb alól az elődödet, mert ezzel foglalkozott? Ennyi erővel minden aurort sorban levadásznak úgyis, senki ne menjen aurornak. - őszintén szólva listát ír, nem is értem, hogy ez miért lenne olyan veszélyes meló. Lehet, hogy az elődje leesett egy lóról, aztán a nyakát törte, ő meg máris úgy állítja be, mintha megölték volna, csak mert elkezdett írni egy listát. Nem hiszem, hogy ennyire komolyan kellene vennie magát, de úgy látom máris belesüppedt ebbe az elképzelésbe, hogy úgyis hamarosan elteszik lábalól. Na nem mintha egyébként a Roxfort ne lenne fokozottan védett hely. Elküldheti bagollyal is azt a listát és akkor ha már úgyis elkészítette mégis kinek szúrná a szemét? - Így már jó lesz! - mosolyodom el, pár pillanat múlva már újra a saját alakomnak. Végül is ennyi volt a célom, hogy rajta legyek azon a listán és kész. Aztán, hogy a többi majd hogyan alakul az majd kiderül. Ennyi erővel én is retteghetnék, hogy mi van, ha a listán lévőket is kipécézik maguknak, de nem hiszem, hogy a kezdők túl sok vizet zavarnak, miközben képzett aurorok vannak az utcákon, akikkel inkább érdemes a rosszarcoknak foglalkozni. Az utolsó megjegyzésére azért oldalra döntöm a fejemet. Ez legalább őszinte volt és nem arról szólt, hogy mennyire be van tojva. Már ez is valami. - Hm... tudod ezzel sokan vannak így, ami a megszolításomat illeti. De figyelj, miért nem dobod össze a listát, aztán adod le. Túllennél rajta és kész nem? Vagy add át valakinek. Mi értelme keseregned rajta? Az évfolyamunkon mindenki szerint oltári jó pasi vagy, de folyton olyan a képed, mint aki citromba harapott, ami nem túl vonzó. - teszem még hozzá, mert hát na tényleg nem láttam még csak mosolyogni se nagyon, vagy elengedni a gyeplőt. Folyton savanyú a képe, pedig mintha lett volna valami szöszi lány, akivel láttam volna. Azt pletykálták, hogy együtt is voltak, aztán gőzöm sincs, hogy mi történt, mert egy ideje már egyáltalán nem beszélnek, épp csak futólag. Gázos szakítás lehetett gondolom.
Ahogy elnyúlkál mellettem, szinte hozzám ér a vállával, ami jóleső érzés, hiszen Chrissy távozása óta nem volt senkim, és úgy egyébként is a magány nagy úr. Sokszor ábrándoztam erről a Justice-ról, aki külsőleg egy nagyon helyes lány, tulajdonképpen még illenénk is egymáshoz, legalábbis a legbelül elképzelt álomkép alapján. De ha idejön, megszólal, akkor a fantáziámnak ennyi, visszazökkenek a véres valóságba. Igaz, Chrissy már kirángatott valamennyire a letargiából, amibe végül Sasha halála után megint sikerült visszazuhannom. - Ne csinálj úgy, mintha ismernél. Csoda, hogy a nevemet tudod. – Rázom meg a fejemet, már végig lett játszva, hiszen az volt az első kérdésem, hogy tényleg nem tudtak senki mást találni? Gondolom körbejátszották a kérdést, hogy ki lehet a megfelelő név, és többedszerre is nálam lyukadtak ki. Fogalmam sincs, hogy baleknak tartanak, akire rásózható, vagy tényleg én vagyok a legjobb erre a posztra. Nem vagyok egy főnösködő alkat, még a családomban is Serapihne-re bíztam a kicsik felügyeletét. Így árván, a legkisebb hugom elvesztése után most nekem kéne lazának, menőnek lennem, aki egy szép lány szakmai érdeklődését diplomatikusan lekommunikálja. – Persze hogy félek, ne viccelj. De mégse fogadhatok fel tucatnyi testőrt, amíg ez az akadémia elindul. Ha valaki rossz ötletnek tartja, akkor megoldja, hogy eltakarítson az útból, ahogy az elődömet. – Azért meglepetten kapom fel a fejemet a kétértelmű kérdésre, láttam már fiúkkal beszélgetni, incselkedni, de semmi komolyat, most meg mintha olyasmiről lenne szó. Hm.. biztosan félreértem, ő nem olyan lány, legalábbis nem akarom, hogy olyan legyen. Fura, hogy ha igazán tetszik valaki, akkor még magamtól is megóvnám. Nem akarom lekoptatni, hogy egy életre megutáljon, de lássuk be, béna vagyok ahhoz, hogy lányokkal beszélgessek. Pedig Sera mindig mondogatta, hogy állati jó pasi vagyok, és mind a tíz ujjamra találnék lányt. Csak hát a külső nem minden, ha öt percnél tovább nem visel el senki. – Igazából.. van rá mód, megpróbálom rendszerbe állítani a jelentkezőket, hogy mire látom őket alkalmasnak. Nem kell mindenkinek ugyanazt a munkát végeznie, bár Morgenstern valami alapkiképzést akar, hogy mindenki meg tudjon mászni egy téglafalat, le tudjon fegyverezni egy másik varázslót, ilyesmik.. – Csóválom a fejemet, végül elhárítva a szexi sokatmondó mosolyt. Nem fogok csakazért is nyálcsorgatni, mint bárki más, mert a komoly vonzalom úgy vélem felülemelkedik mindenféle testi ösztönön. Azért alaposan megugrok, a szám elé kapom a kezemet, hogy aztán kiszakadjon belőlem egy megkönnyebbült nevetés. – Jó, még mázlista is vagy. Felőlem.. Legyél rajta akkor a listán, de sürgősen változz át, mert ha így lefényképez valaki, akkor a holnapi címlapfotó már én leszek a Vasárnapi Boszorkányban. – Csóválom a fejemet, bekarikázva a nevét, ami a tuti véglegeseket illeti. Tétován lógatom a lábamat, várva, hogy visszaváltozzon, így nem akarnék a női ruhás tükörképemmel beszélgetni. – Sokat gondolkoztam rajta, hogy egyszer majd megszólítalak, vagy ilyesmi, de amilyen hullámvölgy volt az életem, sose sikerült jó pillanatban rászánnom magam. Na nem mintha a mostani jobb lenne. De hát ilyen az élet.
Egy ilyen helyes arcnak nagyon nem áll jól ez a fancsali kép, hogy mit ne mondjak. Határozottan rosszat tesz neki, mintha a fogát húznák csak azért, mert foglalkoznia kell ezzel a listával, vagy velem. Nem akarok én ráakaszkodni, elsősorban fel akarom vésni a nevemet, mert valami életcél kell és egészen jól hangozna, ha mondjuk auror lennék. A szakirányom ugyan nem ez, de felvehetek néhány tantárgyat, ami kapcsolódik oda, és gondolom ez az Akadémia pont azért van, vagy lesz, mert kevesen vannak, szóval lelkesedés kell főleg, nem pedig tökéletes szaktudás. Egyébként is metamorfmágus vagyok, szerintem igazán hasznos lehetnék nyomozóként, vagy beépített ügynökként... ilyesmi. - És ez miért annyira rémes? Ez azt jelenti, hogy megfelelőnek tartanak rá, te meg úgy csinálsz, mintha a fogadat húznák. Tuti lenne, aki szívesen átvállalná. - vonom meg a vállamat. Sose voltam a híve annak, hogy az ember látványosan szenvedjen. Ha gondod van akkor old meg, ha pedig nem tudod megoldani kérj meg valakit, aki segít. Ő meg láthatóan csak iszogat itt és őrlődik, miközben tuti, hogy megtehette volna, hogy visszaadja a melót és annyiban hagyja. De ezzel meg azokat akadályozza, akiket tényleg érdekel, mint én is, meg aztán simán le is degradálja a jelentkezésemet, mert szerinte felesleges és értelmetlen. Nem valami kedves dolog. A tollat mindenesetre átveszem tőle és igen szépen ívelt betűkkel felírom a nevemet a papírra. - Akkor mégis csak félsz akármit is mondasz. - azért még ott maradok mellette. A vállaink simán összeérnek, miközben a saját nevem felírása után még hümmögve nézegetem a listát, hátha találok ismerős neveket. - És mi alapján akarsz dönteni? Van rá mód, hogy én tuti a papíron maradjak? - ezúttal már ránézek, nem csábos, de sokat mondó mosollyal. Áh nem hiszem amúgy, hogy ő olyan srác lenne, én pedig mindig is csak eljátszottam, hogy olyan lennék. Igazából soha életemben nem kerültem egy csóknál közelebb senkihez sem azért, mert el akartam érni valamit. Azt a bizonyos első alkalmat is Lance kapta meg, bármennyire is könnyű erkölcsű lány hírében állok, valójában sosem voltam az. A kérdésére nem is kell sokat gondolkodnom, elég csak egy kicsit hátrébb lépnem, rákoncentrálnom a dologra és bár maga a változás soha sem mondható a legszebb látványnak, de szépen fokozatosan néhány másodperc alatt változik meg a külsőm. Persze a női ruha marad, így azért még viccesebb is a dolog, de a lényeg, hogy immár saját magát láthatja, mintha tényleg tükörbe nézne, csak épp női ruhában és amikor megszólalok még a hangom is pontosan megegyezik az övével. - És miért jelentkezel? Úgy gondolod, hogy hozzá tudsz tenni a bűnüldözéshez? - persze a mozdulataim egészen mások, főleg hogy még csípőre is vágom a kezemet és körbefordulok, hogy láthassa tökéletes a másolat és a mosolyom is elárul, bár az ő arca, de az én mimikám, ami megmarad.
Nem tudom magamról, hogy szomorú szemeim vannak-e, de az biztos, hogy jól esett szemezni a hollóhátassal, elterelte a gondolataimat, még arra is gondoltam, hogy az óra előtt átülök a helyére, és firkálok valami titkos üzit, hogy legalább valami kapcsolat legyen, de elvetettem a gondolatot, az már tényleg kezdeményezés lenne, amire meg nem volt szükségem. Így jó nekem, hogy nincsen senkit, csak távoli ábrándozás, hiszen ha már kötődni kell valakihez, megette a fene, nem csak a kompromisszumok miatt, hanem az állandó félelem, hogy mikor veszítem el. Tudom, hogy ez beteg gondola, de nem tehetek róla, megváltoztam, már ilyen vagyok, és nem tudok szabadulni attól, hogy egy egészséges kapcsolat nem ilyen lenne. Így hát marad a plátói vágyakozás, egészen addig, amíg össze nem futunk, és kiderül, hogy a leányzó beszélni is tud. Nyilván eddig is tudott, és egyértelműen sugárzott belőle az érzékiség, amibe aztán bármit bele tudtam képzelni, de így már a nyilvánvaló személyiségével kell szembenéznem. Ami már csak azért is gond, mert az enyém túl nyers, bántó, így ha most összeveszünk, amire nagy esély van, még a szemezésnek is annyi, mégse tudom visszafogni magam. Pedig egészen kedvesen reagál, s joggal sértődik meg rajtam. Szívás. - Nem is akartam reklámozni. Az egész dolog egy agyatlan hülyeség, ne vedd magadra. A nyakamba sózták, és látod, cseppet sem az én asztalom az ilyen főnökösködés. Döntéseket kéne hoznom, hogy kit látok alkalmasnak, kit húzok ki a listáról. – A kisfőnökök átka, McGalagony maga is megtehette volna, hogy ő üvöltöz közbe, hiszen sosem zavarta, hogy ki kedveli, ki nem, de mostanság szereti kiszervezni a feladatokat. Közelebb nyújtom a papírt, felőlem felírhatja a nevét, az még nem jelent semmit véglegeset. Láthatja, hogy néhányan már rajta vannak, akiket én kerestem meg, vagy akik rám erőltették magukat, de még azért nem hosszú a lista. Figyelem Justice mozdulatait amolyan beszívott szájjal, nehéz kiismerni, de ez csak azért van, mert meg sem próbáltam. A zsebemből előkerül egy toll is, ezt is átadom. – Mintha ezt bárki is vállalni akarná. Azért kértek meg engem, mert meghalt, aki eredetileg a felelőse lett volna. Na köszi. Az illető egy agilis, igazi vezető volt, én meg a pótlék vagyok. És ha most én jövök? Nem mintha félnék, vagy ilyesmi, de ne használjanak már céltáblának. – Vonom meg a vállamat, nem lekoptatni akarom, de van most más bajom is azon kívül, hogy ő kikéri magának a stílusomat, ami egyébként jogos. – És miért jelentkezel? Úgy gondolod, hogy hozzá tudsz tenni a bűnüldözéshez? – Kérdezem mielőtt még a távozás mezejére lépne. A cuki érzéki lány statulya nehezen húzható rá az aurorjárörök stílusára. Aztán ki tudja, lehet, hogy rám cáfol.
Na jó azért rendesen ledöbbenek. Helyes srác és attól, hogy Lanceszel jártam még nem fogadtam vakságot és hát persze időnként volt egy-egy laza szemezés, főleg ha valakinek ennyire szomorú szemei vannak... Azt meg persze csak aki nem akarja az nem tudja, hogy egy olyan ismert családban, mint a McCainek elég sok szarság történt már az elmúlt sok évben, és ha jól tudom a most már legfiatalabb még igen kellemetlen utakon is jár, Mardekáros is a testvéreivel ellentétben. Szóval nem csoda, ha időnként azért lekötötte a figyelmemet a szomorú szemű srác, most pedig már Lance sincs a képben, hiszen visszament trónutódlani, én pedig végül még sem ragaszkodtam ahhoz, hogy a víz alatt töltsem a hátralévő csodás éveimet. Valamit valamiért ugye. Szabadság, vagy kötöttségek királynőként... Végül is ki tudja Lance lehet, hogy visszafogadnak pár hónap múlva, ha mégis úgy döntök... De egyelőre megpróbálkoznék ezzel az új élet dologgal, csak nem a legjobb a kezdés, ha máris próbálják letörni a lelkesedésemet. - Hű, de nem tudod, hogyan kell reklámozni valamit. Ha jól tudom most sokkal inkább aurorokra van szükség, mint medimágusokra, mert hullanak, mint a legyek. De ha gondolod szó nélkül is felírhatom a nevemet. - vonom meg a vállamat. Azért az évek óta felvett flegma stílust nem tudom csak úgy hirtelen levetkozni, annyira nem vagyok profi jellemváltásban, főleg ha nincs kedvem hozzá, hogy mást mutassak, mint ami vagyok. Simán közelebb is sasszézok hozzá és az egyik kezemet csípőre vágom, a másikat pedig felfelé fordított tenyérrel nyújtom oda felé, hogy adjon valami tollat, vagy pennát és odafirkantom a nevemet és már nem is zavarom tovább, iszogasson csak magában. - Amúgy gondolom okkal kértek meg pont téged erre, de ha nem akartad vállalni, adtad volna át másnak. - nem szándékozom kioktatónak lenni, de benne van a pakliban, hogy annak tűnnek a szavaim és persze a stílusom is, de őszintén szólva nem vagyok hozzászokva sem az efféle stílushoz, sem a mondhatni nyílt lekoptatáshoz. Mintha csak baja lenne vele, hogy megszólaltam. Őszintén nem tetszik a dolog és nem vagyok hajlandó csak úgy eltűrni sem. Maximum, ha szépen felírhatom a nevemet, akkor leszállok róla, de egyébként nem. Mindig elérem és megkapom, amit akarok, nem szoktam csak úgy meghátrálni.
Nem vagyok éppen jó hangulatban, de legalább a munka lefoglal. Tukmálásnak érzem, hogy McGalagony engem jelölt ki erre a kapcsolattartós feladatra, mintha valami toborzótiszt lennék. Még különben sincsen meg az egyetemi diplomám, ezt annak kéne csinálni, aki már minimum végzett, mert bár rengeteg gyakorlaton részt vettem, de azért nem vagyok nyomozó. Eredetileg már dolgozhatnék, hiszen pár évvel ezelőttig nem volt egyetem, és a Roxfort elvégzése után el lehetett helyezkedni, de már sokkal mélyebb az oktatás. Nyilván végzősként én tudok innen a legtöbbet a felderítésről, helyszínelésről, de hogy most a nyakamba is varjanak csomó kezdőt.. Itt nézek fel, amikor a dögös barna megáll az ajtónak, sikerül majdnem félrenyelnem. - Ne, ezt ne.. – Szólalok meg döbbent kimértséggel a hangomban. Az elmúlt években a szüleim halála után még tetézte a dolgot, hogy Sasha is meghalt, nem voltam éppen a hormnok királya, Chrissyvel is félrement minden, de kinéztem azért magamnak valakit. Valakit, akivel lehet szemezni az órákon, de semmi több. Amolyan plátói románc, akiről lehet fantáziálgatni, hogy mi lenne ha. A lány is visszamosolygott párszor, volt komoly szemezés, de úgy láttam, hogy nála is ennyiben megmaradt a dolog. És ez így volt tökéletes. Most pedig itt van, megszólít, és fel akar iratkozni. – Miért..? Miért kellett megszólalnod? Sokkal jobb volt, úgy távolról. – Csóválom a fejemet lemondóan. Na pont az ilyen dögös cicamicák miatt nem látom értelmét ennek az egész auror akadémiának. Most éppen ez a bombázó fog aurort játszani? Szó se róla, látványnak nem utolsó, de a komoly végzettségű aurorok érezhetik majd felelősnek magukat, ha eltűnik a tekintély, és az ilyen cicának meg baja esik. – Igen, nálam, de remélem ez a lista a kukában végzi. Medimágus akadémia sincsen, hiszen aki nem ért hozzá, ne kezdjen el műteni, vagy tudomisén. – Nem akarom én megbántani, tudom, hogy az utóbbi években úgy szar a stílusom, ahogy kell. Chrissy is megmondta, szép arc, csodás test, bunkó stílus. Hát ez van. Azért kár, hogy ennek a jó kis plátói valaminek így vége szakad, mert csak az én fejemben létezett, de muszáj valahogy a sarkamra állni, és mindenkivel tudatni, ez egy őrült ötlet.
Ez eldőlt, nem leszek királynő. Lance azt hiszem túlságosan rendes srác és ezzel együtt túlságosan unalmas is? Nem tudom, még nem magyaráztam meg pontosan magamnak, hogy miért is szakítottam vele. Egyszerűen csak lezártam és kész, azt hiszem Lance pedig visszament az övéihez. Ez van, ha az embernek kötelezettségei vannak és végül úgy dönt, hogy nem hagyja csak úgy annyiban őket és megteszi, amit kell. Én is azt hiszem végre kezdek felnőni. A szüleimmel persze nincs gond, továbbra is apu azt teszi, amit kérek általában, de mostanában kezdek látni néha mi van mindezek mögött. Azt hiszem rövid úton válás lesz a vége, vagy marad minden így, hiszen tisztában vagyok vele, anyu flörtjei nem csak flörtök és apu sem azért marad bent sokat az irodában, mert annyira sok a dolga. Eddig is tudtam ezt, de valahogy nem foglalkoztam vele, de már kezd egyértelmű lenni, hogy én is pont ugyanúgy viselkedem, mint ők és ez valahogy nem tetszik. Erősen fontolgatom, hogy kellene kezdenem valamit az életemmel, valami... komolyat, aminek értelme is van, na de mit? Olyan jó és egyszerű volt az eddigi életem itt, de a végén befejezem a sulit és akkor már nem lehetek én a pletykás nagyszájú csaj, akit mindenki irigyel, akkor már valami másnak kell lennem és azt kellene lassan kitalálnom, hogy ez mi legyen. - Áh szóval nálad kell feliratkozni arra az izére? Azt kotyogták valahol a folyosón. - döntöm a vállamat az ajtófélfának, amikor megtorpanok végre a folyosón az eddigi keresgélés után. Azt hallottam legalábbis, hogy Cintia szerint van egy Griffendéles, aki ismer egy Marekárost, aki tudja hogy hol érdemes kopogtatni, ha nem szeretnék mindenféle felvételi prodecúrákkal szórakozni, hanem eleve már protekcióval indulni ebben az egészben. Szóval, ha tényleg ő az, akkor nyert ügyem van. Egészen helyes, azt hittem, hogy valami béna kis okostojás lesz, de így még szórakoztató is lehet a dolog végeredményében. Egyelőre mégis megállok az ajtóban és csak a nyakamt nyújtogatom, hogy megnézzem mi is van azon a papíron, amit nézeget. Lehet, hogy nem is ő az, pedig a nevét azt tudom, ki ne tudná! McCain, ők pedig azért ismert névnek számítanak varázslókörökben. Az én családom mindig is a feltörekvők közé tartozott, sok pénz, de nem vagyunk aranyvérű, nagyhírű család. Szívás, de ez van, viszont pont e miatt elég jól ismerem azokat, akik viszont beleszülettek ebbe az egészbe, hiszen a szüleim igen sokat beszéltek már a nagy varázslócsaládokról, akik generációk óta nem keveredtek a muglikkal és persze ettől sokkal értékesebbeknek gondolják magukat, vagy mások őket, mint mondjuk amilyenek mi vagyunk.
Az egész minisztérium, London, de még a Roxfort is ettől hangos, így nem csoda, ha nekem is a kezembe akadt egy plakát. Őrültségnek tartom, hogy érdemi végzettség nélkül halálos varázslatokat adnak bárki kezébe, de hát ez nem az én dolgom. Legutóbb viszont amikor hangot adtam az aggályomnak, akkor maga McGalagony kért fel, hogy gondoljam át, hogy nagyjából kiket javasolnék az akadémiára, mintha én amolyan komoly társasági ember lennék. Most a manókonyhán iszogatok, szeretek esténként lejárni, mert akkor elkerülöm a többséget. Amióta Sasha meghalt, valahogy Chrissyvel se alakultak jól a dolgok, a korkülönbség megmérgezte a kapcsolatunkat, de végül meg tudtam vele értetni, felhagyok a kicsapongó életmóddal. Talán éppen egy újabb halál kellett, hogy rádöbbentsen, szükség van rám. Így többé-kevésbé rendeztem a külsőmet is, néha még borotválkozni is sikerül. A hajam amolyan sármosan félhosszú, nem szeretem levágni, a katonás nem áll jól. Kezemben a plakát, meg a lista, de egyet sem tudok, aki esetleg felkerülhetne a listára. Kiképzőnek Shannáéig eljutottam, de Flitwick elsős hollóhátasai mind jelentkezni akarnak, ami már csak azért is butaság, mert tizenhét év a minimális korhatár, gyerekeket fel se vesznek. De ha van is egy ilyen határ, röhejes lesz, hogy szinte kölykök járják majd a várost, hogy önbíráskodjanak. Felcsüccsenek az egyik tálalóasztalra, az ölemben a két papír, de inkább egy pohár fehérbort kortyolgatok, abból baj nem lehet. Shannával nem akarok most még erről beszélni, gondolom az apja se örül neki, hogy valaki ilyen túlbuzgó alatta, és máris szervezkedik. Meg tudom érteni.
- Lehet, hogy ezt sértésnek fogja gondolni, de nincs okom válogatni, vagy kivételezni. - kezdek egyébként lehiggadni. Ezt a mondatot is sikerül úgy közölnöm, hogy amúgy ha kicsit is figyel, talán nem kell magára vennie. Arra, hogy mindenre van magyarázatom azonban újra össze szalad a szemöldököm és elidőzöm a gondolaton. Miss Argent felettébb szélsőséges, mi több rapszodikus! Akárcsak jómagam. Felteszem, neki is tökéletesen meg van mindenre a magyarázata, csak épp én nem kívánom ezt az orra alá dörgölni, mert semmi értelmét nem látom. Aztán elhúzódom az érintése elől. És sikerül félre értenie. Aminél elszáll a maradék türelmem. - Mondja arra esetleg nem gondolt, hogy nem mindenki fogadja ugyanúgy, ha hozzá érnek? - aztán vágok egy grimaszt - Miket beszélek?! Hiszen ez is csak egy magyarázat mint a többi! Nem de bár? - penge vékonyra préselem az ajkaimat és igyekszem a továbbiakat vissza nyelni. Aztán kifakad belőle az a kérdéssor nekem meg az arcomba vágódik a meglepettség ami el is mossa az ingerületemet. Na várjunk valami nem stimmel! Végig gondolom mi történhetett az elmúlt pár percben, és épp békejobbot készülnék nyújtani szavakban, mert valahol valami félre csúszott úgy érzem. De mielőtt megszólalhatnék a fejembe nyilall egy éles fájdalom. Egy olyan éles fájdalom amire kénytelen vagyok megdörgölni a szemeimet, mert kezdek csillagokat látni. Aztán olyan mintha valami élesen sípolna és mindent elvakít egy borzalmas fehér fény. Még magamnál vagyok de egy igen fájdalmas és kínlódó "argh" kiszakad belőlem. Csak kitapintva, mert látni semmit nem látok, megkapaszkodom az asztallapban és előre görnyedek. Azt pedig egyáltalán nem érzékelem, hogy az orromból kövér cseppekben folyni kezd a vér. Oké mi a fasz van velem?! Fel akarok állni, de nem tudok. Csak kapaszkodom az asztal lapjában lassan körömmel, és egyszerűen nem megy a gondolkodás, se a segélykérés, se semmi! Aztán megpróbálok még egyszer felállni, ami sikerül is, de tovább már nem jutok mert a lábaim össze csuklanak alattam és egyszerűen elvágódok és onnantól; se kép, se hang.
// folytatás a gyengélkedőn [You must be registered and logged in to see this link.] //
[You must be registered and logged in to see this link.] ● Bells ● A kutya szokott próbálkozni ●
Felvonom a szemöldökömet, gondoltam! Nem is gondoltam, tudtam! Biztos voltam benne, hogy ennek a híres "sármnak" van valami oka. - Nem meglepő. - jegyzem meg neki, miközben figyelem őt. Szóval ha egyszer véletlen elkezdenék vonzódni felé, az nem lehetne igazi, hiszen csak az az ősi lény vére miatt lenne, semmi sem lenne belőle valós. - Nem kell mindenkivel fenntartani egy határt, csak azoknál, akiknél szükséges, de maga tudja. - vonom meg a vállamat, hiszen nem az én dolgom. Az ő dolga, hogy kivel akar kedvesebb vagy nyitottabb lenni, nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon és nem is akarom, egy igazán nagy gond lenne, főleg abban a tudatban, hogy van benne véla vér. Elgondolkodom és úgy figyelem őt. - Gondolom mindenre van egy magyarázata, amivel nyugtatja magát az érdekes viselkedésével kapcsolatosan. - én is szeretem magam ilyen hülye magyarázatokkal nyugtatni, hogy teljesen normális az, amit csinálok. Mennyire negédes, hogy jó magamat is végül ráébresztem arra, hogy mekkora egy tévedésben éltem egészen eddig... - Ne foglalkozzon velem, biztosan csak gyerekes ötleteim vannak. - persze azért nem sikerül elég meggyőzően elmondanom ezt, mintha így gondolnám. Biztos vagyok benne, hogy reálisan látom a világot és igazam van, csak próbálja magát ilyen badarságokkal nyugtatni, mint lépést tenni a változás felé. Egyáltalán nem esik jól, hogy elhúzódik, mintha azt hinné, hogy én is egy vagyok azok a picsák közül. Örülök neki, hogy ilyen idiótának néz engem... - Ezek szerint egy lap alá vesz Elloneyval. - jegyzem meg epésen, majd hajolok a kekszért, inkább rágcsálok valamit, mint kimondjak olyan dolgokat, amiket nagyon nem kéne. Egyre erősebben szorongatom azt a kicseszett rongyot és még jobban felidegesít, amikor olyan ostoba kérdéseket tesz fel. - Ön miért gondolja, hogy tanárnak való? Megvan magában minden ahhoz, hogy tökéletes pedagógus legyen? - már nagyon erősen szorítom a rongyot és szeretném, ha érezné annak a súlyát, hogy mekkora fasz volt velem, ha egy kicsit kaphatna abból a fájdalomból, amit átéltem, ha egy kicsit megfájdulna a feje.
♡
Demetrius Peverell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Konyha 2020-01-03, 22:00
Meliora & Demetrius
- Több komponense is van, nem csak ez az eset. Egyenlőre nem volt okom még változtatni a módszereimen és a megközelítéseimen. Félig véla vagyok, miss Argent. - villantok rá egy mosolyt, de még mindig nem azt a kedves megnyerő fajtát. - Az emberek hamar elfelejtik a határokat. Így egyszerűbb fenntartani egy állandó határt. - aztán még hozzá biggyesztem. - Egyébként nem a világ elől zárkózom el. Köszönöm; amúgy jóban vagyunk. - széttárom a karjaimat. - Tekintsen erre úgy, mint egy tanári uniformisra ami a következőkből áll; Határok fenntartása. Szigor. Hatékonyság és gyakorlatiasság. - más különösebb hozzáfűznivalóm nincs. Abban viszont igaza van, hogy civilben, amennyiben diákkal vagyok sem tudom ezeket levetkőzni. Azt viszont valóban az incidens miatt. Arra, hogy letörli a számról a vért határozottan odébb húzódok, de nem kezdek hisztériázni, hogy úr isten, most papoltam a határokról, hát ennyit ért?! Emellett azonban se nem illetem leszólással, se köszönömmel hiába érdemelne szót a figyelmessége. Nézek rá mikor a parfümjéről beszél. - Hm. És miért gondolják úgy.. - és ekkor áthajol az asztal felett, én pedig valamiért megakadok. Megakadásom pedig nem másból fakad, mint; felkötött haja, ami miatt így láthatóvá válik vékony, szép ívű, hosszú nyaka. Azt sem tudom kizárni, ahogy így a süteményért hajol, hogy hátának íve, olyan akár egy megfeszített íj, a derekát pedig ide látom, hogy két kézzel könnyedén átérném. Picsába! Az egész tébolyult révület egyetlen pillanatig tart csak. Persze hamar feltűnik és minden zavar nélkül befejezem a megkezdett mondatot, mintha mi sem történt volna! - ..hogy nem illik önhöz? Vagy ami talá még jobb kérdés, ön miért gondolja úgy, hogy illik magához? - ez, kiérezhető; nem a megkérdőjelezése, csak a véleményének megismerésére vonatkozik. Meg többek között arra is szolgál, hogy mindegy mit mond, mindegy mit kérdezek, csak a fejemből üssük ki azt, ami az előbb beszivárgott!!
[You must be registered and logged in to see this link.] ● Bells ● A kutya szokott próbálkozni ●
Én biztosan nem hordtam volna semmit sem, ami az illetőtől származik, de eltudom képzelni, hogy a lány is mit kaphatott otthon. Azért a szülök kicsit jobban odafigyelnek a részletekre és a következményekre, mint az elkényeztetett porontyaik. Valahol nem értem magamat sem... pont olyan rétegbe akarok bekerülni, akiket elítélek, de a sárga irigység bennem mégis erre késztet. Mintha én erre születtem volna, olyan könnyen betudok olvadni közéjük, de sosem lehetek olyanok, mint ők, SOHA. - Ha ez miatt alakult ki ez a... - hirtelen nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzak, egyszerűen nem tudom, hogyan nem bántanám meg őt. - az ellenszenves viselkedés, hogy mindenkit eltaszítson, akkor felesleges, elég csak kissé elővigyázatosabbnak lenni. - egyszerűen másra nem tudok gondolni, hogy miért akar ennyire elzárkózni a világtól, bár lehet én látom ezt is rosszul. Egyáltalán nem tetszik az, ahogyan köhög és látszik rajta, hogy nagyon rosszul viseli. A csuklómra erősített hajgumival felkötöm a hajamat végül és elindulok egy rongyért, amit kicsit bevizezek és visszalépek hozzá. - A remény hal meg utoljára, egy próbát megér. - közelebb hajolok, de azért a tisztes távolság megmarad, majd letörlöm az arcáról a vért. Amikor megkérdezi, hogy epret és vattacukrot érez e, csak elmosolyodom. Nem rég kezdtem el használni ezt a kölnit, de elég tömény tud lenni néha és nyáron biztosan nem használnám, csak úgy vonzaná a legyeket és szúnyogokat. - Igen, pontosan. DE mások szerint nem igazán illik hozzám. - vonom meg a vállamat, miközben mellette állok, majd a pultra rakom a rongyot. - Pont leszarom a véleményüket. - kuncogok egyet, majd átnyúlok a másik oldalra, hogy elérjem a kekszeket.
♡
Demetrius Peverell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Konyha 2020-01-03, 18:21
Meliora & Demetrius
- Mint a megtörténtek mutatják; éppen így. Én csak áldom Merlint, hogy így alakult. Különben lehet még mindig rács mögött lennék, úgy, hogy nem csináltam semmit. - valóban nevetséges, hogy ilyesmin csúszott el. Ez mondjuk nekem csak jó volt. Így is, ha már a pert így elbaltázta és vissza léptek a vádtól, akkora visszhangot keltett az egész körül, hogy muszáj volt eljönnöm. Meg amúgy is a történtek miatt áthelyeztek. Áthelyeztek= felmondattak. Bár mellékeltek egy ajánló levelet kárpótlásul, hogy legalább a nulláról újra tudjam kezdeni. Nem sért azzal, hogy nevet ezen, bár számomra lényegesen sokat jelentő ügyet kacag ki épp, de nem fogom mellre szívni. Értelmetlen lenne. Mindenesetre van egy olyan hátsó sugallatom, hogy ez a kacagás épp úgy hangzik, mint egy aranyvérű "picsa" káröröme. Elég fura utóérzést hagy bennem, de nem is igyekszem megfejteni inkább. Aztán jön a köhögő görcs és a vér a zsebkendőbe, aztán a vércsík a szám sarkában. Meg meg rázkódik a vállam ahogy próbálom vissza fogni és közben nem megfulladni. Aztán mikor alább hagy szaggatottan veszek levegőt a kezemet kinyújtva az asztalra támasztom a véres zsebkendőt a markomban tartva. Hátra dőlök, a fejemet hátra billentem. És látszik a fejemen a "lőjjetek fejbe" kifejezés. Rá pillantok így hátra billentett fejjel, leheletnyit felé biccenve. - Nem igazán ismerem a család tagjait. A francia mágiaügyi miniszternek meg nem hiszem hogy számítana a levelem. Bár egy próbát lehet megérne. - halkan sípolva veszem a levegőt. Közben valami akarva akaratlanul az orromba szivárog ami legnagyobb meglepetésemre nem ingerli a légútjaimat sem mást, sőt! - Ez eper és vattacukor? - szólom el magamat immár a konyha mennyezetét bámulva.
[You must be registered and logged in to see this link.] ● Bells ● A kutya szokott próbálkozni ●
Talán még sem annyira unalmas és felszínes, mint hittem volna, bár a felszínes szó nem is jó, inkább a klisés. Ingerült, feszült tanár, akinek sötét múltja van, aki sosem vidám és mindenkivel lekezelő, aztán... mégis kiderül, hogy vannak érzései, csak azokat elég mélyre temette a múlt sérelmei miatt. Kíváncsi lennék, hogy milyen ember lehet a magánéletben, hogy hogyan viszonyulhat másokhoz. Azzal is tisztában vagyok, hogy kíváncsiságom elég hamar el is tud múlni, ha nem elég érdekes valami számomra. Nem tagadom, megesik ez is. Valahol örülök neki, hogy mégsem annyira elkeseredett és savanyú, legalábbis nem túlzottan és a temperamentuma is szimpatikus. Legalább nem egy alanyuszi-muszi fasz, mint a legtöbb ember. Hallgatom, ahogy mesél és elmondja, hogy mi is történt és hogyan. Csak felnevetek és cseppet sem érdekel, hogy ezzel talán megbántom őt, de tényleg rohadtul vicces. - Hogy lehet valaki ennyire mérhetetlenül ostoba? - inkább költői a kérdés, de ha reagál rá valamit az sem igazán baj. Már a markában volt a férfi és megkaphatta volna a bosszút, erre mint egy fogyatékos elrontja az egészet és mindent elcsesz egyetlen kis apró buta dologgal. Nagy szerencséje volt, hálát adhat Merlinnek, hogy itt elbukott a dolog. Vajon mihez kezdett volna utána? A köhögésre csak felvonom a szemöldököm. - Hát nem lehet túl kellemes vért köhögni. - nézek a szemébe, nem is tudom pontosan, hogy miért tudom, hogy vért köhög, de érzem. Az a zsebkendő egyre jobban megtelik vérrel minden egyes nagy köhögése után. - Talán visszautazhatna és segítséget kérhetne a családtól, hátha valamelyik pergamenen meg van még az ellenszer. - nem hiszem, hogy a család elvetné a segítséget, főleg ha elmagyarázná, hogy milyen baleset történt vele.
♡
Demetrius Peverell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Konyha 2020-01-03, 17:09
Meliora & Demetrius
Igen. Valóban az történt. Csak nézek rá, mikor azt mondja, hisz nekem. Újabb meglepetés. Némán nyugtázom. Nem kérdeztem volna vissza, hogy hisz-e nekem. Hiszen; Az ő döntése mit hisz el és mit nem, én pedig nem tartozom neki valójában magyarázattal. Mindenesetre valahol megkönnyebbülésként ér amit mond. Egyrészt, egyszerűen emberileg, másrészt meg mert talán így nem fog hülyeségeket szétkürtölni. Össze fűzöm az ujjaimat magam előtt és a kezeimre bámulok. - Azon bukott el, hogy elvitte az egyik legtöbbet hordott karkötőmet. És utána volt olyan egyszerű elméjű, hogy időnként viselte. Ráadásul nem is egy uniszex darab volt. Ha a házvezetője nem ismeri fel, hogy az az enyém, és teszi fel Elloney-nak azt a remek kérdést, hogy ugyan miért hord bármit is attól, aki állítólag molesztálta? ; akkor megnyerik a pert és lecsuknak. - nyelek egyet ahogy újra átjár az egész szarság és ki is ráz a hideg. Végül valamivel higgadtabban felnézek Miss Argentre - Amennyiben továbbra is kétes lenne az ügyem, nem hagyták volna, hogy továbbra is tanári vagy bármilyen pályát folytassak. És főleg nem jöhettem volna ide tanítani. - teszem még hozzá, hogy kerek legyen. Noha fogalmam sincs hova ez a hirtelen fene nagy kitárulkozás. De már mindegy. Jobb így talán. Gondolataimból egy újabb köhögő görcs ránt ki és ezúttal valamivel több vért is sikerül kiköhögnöm.
[You must be registered and logged in to see this link.] ● Bells ● A kutya szokott próbálkozni ●
Tudom, hogy mennyire ítélkező és elutasító voltam az elmúlt másodpercekben és milyen undok is voltam... de valahogy ezt váltotta ki belőle a dolog meg az egész. A pletykák hülyeségek és ezzel én is tisztában vagyok, rólam is pletykáltak régen a suliban. Mivel nem érdekeltek a látványmágiák és az egyéb csicsás hülyeség azt terjesztették, hogy nem csak korcs vérű, de még lány sem vagyok... Ekkora hülyeséget kitalálni. Biztos sokat segít majd egy harcban, hogy hány pillangót tudok elővarázsolni a pálcámból, majd futva elszaladnak a gonoszok, nem? Idióta picsák. Miért ne adnám meg neki az esélyt, hogy elmagyarázza nekem, hogy szerinte mi és hogyan történt. Az ő verzióját nem hallatom és másoké is úgy tűnt, mint ami nagyon ki van színezve, de... ezt csinálják az emberek, nem lehet ítélkezni. Ha egymás mögé állítunk tíz embert és súgunk egy mondatot a fülükbe, hogy súgják tovább, akkor a végére már teljesen máshogy fog hangzani a mondat. Szerintem a pletykákkal is ugyanez a helyzet, egyszerűen túl sok a rosszindulatú és undorító ember ezen a világon és a legviccesebb, hogy jelenleg pont ilyen emberekkel vetetem körbe magam. Kicsit ásom a saját sírom. Csendben hallgatom és figyelem őt. Nem tűnik úgy, mintha hazudna, őszintén csengenek a szavai és hiszek neki. - Egy újabb aranyvérű picsa, aki nem kapta meg azt, amit akart és kicsinyes bosszút állt. - hiszen ez történt, ezen nincs mit szépíteni vagy éppen színezni. Rengeteg ilyen lány járt abba az iskolába és mai napig számtalan ilyen diák lány van, mindent megtesznek, hogy megszerezzék amit akarnak, ha pedig nem sikerül, akkor megpróbálják tönkretenni a másik ember életét, mert csak ennyi örömük van az életben. - Na akkor egy kis értelem mégis szorult belé. - jegyzem meg, miközben megforgatom a szemeimet. - Mielőtt megkérdezné, hiszek magának. - mondom még ki végül.
♡
Demetrius Peverell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Konyha 2020-01-03, 11:46
Meliora & Demetrius
Bizonyos szempontból igazat kell adnom neki. A diákok általában nem nagyon látnak higgadtnak és nyugodtnak, legfeljebb semleges vagy hideg elégedettséget vált ki a diákok órai sikere is, nem szoktam kivételezni, jegy szórásnál mindenki azt kapja amiért megdolgozott. Ott nem szoktam kifejezetten szívatni már őket. Csak ha az illető valóban rászolgált, vagy rá szorul. Erős passzív agresszíó dúl bennem. Nevezhetnénk védelmi zónának, de azzal magamat takarom be csak. Mindegy. Ha nem muszáj, nem nagyon lehet diákokkal látni cseverészni sem. Ugyan tartok kiegészítő órákat is, de sohasem egy embernek. Három fő alatt meg sem tartom. Személyes konzultációt is ritkán ejtek meg, vagy a házvezető jelenlétében. Lényegében minden helyzetben kerülöm inkább azt, hogy egy egy diákkal kettesben maradjak. Így ez a mai este egy igen kivételes alkalomnak számít. Az utolsókat hallva, kissé szkeptikusan nézek rá. Látszik, hogy amúgy semmi értelmét nem látom elmondani az én részemet, mert pont annyian is szokták elhinni! Végül valami elképzelhetetlen miatt mégis megadom az esélyt, hogy újra ne higgyenek nekem. - Semmi nem történt. Elloney részeg volt. A saját hányásában fetrengett. Össze szedtem amennyire tudtam, beszélgettünk mikor jobban lett, amikor meg vissza lett utasítva és haza küldtem, pofon vágott. Másnap az órám közepéről vezettek el molesztálás vádjával és perbe fogtak! - az utolsó mondatnál kis híján megcsikordul a fogam. Megcsóválom a fejemet majd Meliorára nézek. - Ennyi. Végül Elloney vissza vonta a vádat. - nem igazán látom értelmét, hogy jófej legyek ebből fakadóan bárkivel is.
[You must be registered and logged in to see this link.] ● Bells ● A kutya szokott próbálkozni ●
Elég érdekes, de csak megvonom a vállamat. - Maga mindig ingerült és feszült. - nem tudom észrevette e, de sosem volt nyugodt és egyáltalán nem kiegyensúlyozott. Hiába próbálja felvenni a nyugodtságot, mint maszkot, szavai legalábbis a hanglejtése elég árulkodó. A tánckor is ingerült volt, már maga a helyzet kényelmetlen volt számára, hogy meg kellett kezdenie a táncot egy diákkal... Szóval nem elég jó védekezés, sőt. A lehető legrosszabb módon próbálja magát menteni az igazság alól, beláthatná már ő is, hogy ez nem csak egy ritka állapot nála. Amúgy nem az én dolgom. Hamar váltakoznak a témák és sajnos a kis gyenge agyhúzásból egy elég rossz felismerés lett, legalábbis most már emlékszem, hogy mit beszéltek otthon. Arra már nem emlékszem, hogy mi lett a vége és hogy mi történt ténylegesen a diák és a tanár között, de... azt szokták mondani, hogy minden pletykának van alapja, így ennek is lehetett. Az alap nem feltétlenül jelenti, hogy ténylegesen történt is valami köztük, de lehet túl feltűnően és nyilvánosan élvezték egymás társaságát. A tanároknak sajnos óvatosnak kell lenniük, vannak elég rámenős és bosszúálló kis kurvák, nálunk egy csomó van belőle, mert... egyszerűen csak mert megtehetik. Az egyszerű kérdésre nem tudom, hogy mit válaszolhatnék, mit akarok? MINDENT. Aranyvérűnek lenni, más családot, olyan szülőket, akik szeretnek, olyan testvéreket, akik gondoskodnak rólam. Boldogságot, igazi barátokat és egy igazi újrakezdést. - Nem akarok semmit, mindössze jobb tudni, hogy az ember kivel él egy fedél alatt. - felelem nemes egyszerűséggel, ahogy majdnem minden mondatomat. - De ha szeretne erről beszélni, szívesen meghallgatom, hiszen csak mások véleményét és változatát hallottam. - kétlem, hogy bárkinek is szeretne erről beszélni, de megadtam neki a lehetőséget, nem mondhatja, hogy nem.
