2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Kedves, hogy így gondolja, pedig nem is ismer. - jó tény nem vagyok az a rosszindulatú ember, de ha az unokatestvéremet kérdezné ő biztosan nem osztaná a véleményét. Nem azt mondom, hogy ő utálatosnak tart, inkább csak nem jövünk ki jól, mert nagyon mások vagyunk és persze ő nem viseli valami jól azt, hogy én jóval szabadabb szellem vagyok. Ha tudná, hogy most sem a Roxfortban vagyok épp kitérne a hitéből, vagy már ki is tért és most épp vadul keres, hogy hová tűntem el. - Én magam sem tudom, hogy történt-e baj. - még mindig a nyakamat tapogatom, fel sem fogom, hogy épp most bókolt talán ő is tudat alatt, amikor tökéletesnek mondta a nyakamat. Tényleg nagyon kedves itt mindenki, de ettől még nem lesz furcsább az egész. Tényleg olyan volt, mintha minimum valaki átvágta volna a torkomat, pedig most tényleg nem érzek rajta semmit sem, még csak egy heget sem és nem is emlékszem rá, hogy ilyesmi történt volna, no meg annak azért csak nyoma maradna és nem csak az emlékeim elvesztése lett volna a következmény igaz? - Nem hiszem, hogy képes lennék most pihenni és nem tudom, nem emlékszem rá és nem mesélték, hogy bármi történt velem gyerekként. - megrázom a fejemet és inkább iszom egy kicsit megint a teából. Az legalább nyugtatólag hat rám, mert most minden nagyon zavaros és nem tudok mit kezdeni az egész helyzettel, dehogy aludni képtelen lennék az is biztos. - Nem is tudom mit mesélhetnék. A szüleim jó fejek, sose volt semmi gond az életemben, csak ez az elrablás, de akkor nem volt rövid a hajam. Ön sem érti ezt igaz? Nem lehet valahogy rájönni... varázslattal? - azért van a pálca nem, meg a mágia? Olyan rémes, hogy még sem tudják csak úgy ripsz-ropsz kitalálni, hogy mi történt velem, miközben nagyon úgy fest, hogy nem csak egy szimpla elrablásról van szó, hanem valami ennél sokkal komolyabbról.
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2017-01-02, 20:36
Alesha & Edward
a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch
- Többet? Igen, többet, de inkább máshogyan. Ugyan Alesha, Ön kedves lány, nem áll érdekemben megtagadni a segítségnyújtást. – Fonom karba a kezemet. Nem az a pár napnyi aktatologatás lesz részéről a viszonzás. Az már sokkal inkább, hogy vagány egy teremtés, és olyan magával ragadó a stílusa, olyan, akivel érdemes lenne megismerkedni, tartani a kapcsolatot. Nem tudom, hogy mi történt vele, az is elképzelhető, hogy elfelejtette, hogy netán van egy völegénye, de nem baj, alig pár órája ismerem, nem vetem el a lehetőségét, hogy valahogyan pozitívan jövünk ki ebből a különös helyzetből. Az viszont már elképesztő, hogy a spontán módon beugrott legilimentor már az első alkalommal is valami mélyet ás ki, legalábbis én odapattanok Alesha mellé, de Hansen visszaint, úgy fest most csak ő érhet a lányhoz. Viszont amikor már Alesha magánál van, mégiscsak odaülök gyorsan mellé, és aggodalmas pillantásokkal illetem, hogy szólaljon már meg, mert ez így még számomra is durván szokatlan volt. Hansen távozásával most mit sem törődöm. - Nem. Tökéletes mint eddig. Valami baj történt? – Én is iszom a saját teámból, de ez csak pótcselekvés, hogy elűzze a nyugtalanságot. Ez az ügy már az elején roppant bonyolultnak tűnik. Tényleg mihamarabb el kéne menni ahhoz a pszichológushoz, hiszen tartozik nekem, igazán vethetne egy pillantást a lányra. A lányra, aki most itt alszik, de tekintve a rémálmait, és a most tapasztaltakat, nem is tudom, hogy lesz-e ebből nyugtató pihenés. És hát számomra is felzaklató volt, fogalmam sincsen, hogyan fogunk tudni aludni. - Rövidebb volt a haja? Talán valami gyermekkori trauma? Mesélnie kéne róla, hogy mi is történt Önnel, ami érdekes, gyanus lehet.. Meséljen magáról kérem, és majd belekérdezek.. Vagy most inkább pihenne? – Nyilván nem erőltethetem, mert én csak a nyomok alapján tudok következtetni, de a lélek dolgaihoz annyira nem értek, nem véletlenül hívtam Hansent, és a pszichológus is jó hasznunkra lesz. Már ha nem szakítanak fel további sebeket. Lehet, hogy még most az elején kéne leállnunk? De akkor lehet, hogy még inkább gyűrűződik a problémája.
note | music | words
.....
Alesha Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-31, 20:16
Edward & Alesha
A nyomozás: Apró részletekben megtalálni az egészet.
- Azért kedves, hogy annak ellenére is megpróbál segíteni nekem, hogy én úgy fest nem tűntem el, köszönöm! Úgy érzem többet tud tenni, mint azok az aurorok. - hálás mosollyal pillantok rá, mert tényleg úgy érzem, hogy ő többet ér, mint azok együtt véve, pedig ő nem hivatásos auror, mint akikkel én találkoztam, mégis valami miatt jobban bízom benne, főleg hogy annak ellenére is segít nekem, hogy én nem kifejezetten esem bele a szakterületébe... vagy hogy is mondjam, hiszen nem tűntem el, ahogyan nem is ismerek olyat, aki eltűnt volna. - Oh köszönöm! Itt mindenki nagyon kedves. - meglep azért a fickó. Ezek szerint olyan érdekes lehet az esetem, hogy ingyen is megcsinálja csak hogy beírhassa a... rezüméjébe. Na ezt a szót se túl gyakran használom, de végül is nem számít, az a fő, hogy segítenek, pedig még csak megfizetni se tudom. Nem tudom, hogy ez igazából mennyire jó, vagy rossz, hiszen ezek szerint annyira különleges az ügyem, hogy érdemes foglalkozni vele fizetés nélkül is, nem vagyok benne biztos, hogy ez jót jelent, mert akkor jó eséllyel nem lesz könnyű a dolgok végére járni. Felszisszenek, amikor magamhoz térek és még akkor is a nyakamat tapogatom, amikor már egyértelműen itt vagyok és nem... ott, ahol voltam, vagy amit láttam, magam sem tudom pontosan. Edward tekintetét igyekszem tartani, mert úgy érzem ő biztosan itt tart a valóságban és nem abban a képtelen és cseppet sem biztató álomban... emlékben? Megszólalni se nagyon tudok, csak figyelem, ahogyan a legilimentor távozik és furcsa módon mintha még most is sajogna a nyakam, ahol éreztem az éles fájdalmat. - Nem lát rajta semmit? Olyan volt, mintha... még most is érezném. - pedig az a másik lány nem úgy nézett ki, mint én, legalábbis nem teljesen, akkor pedig hogyan? Próbálok megnyugodni és összeszedni a gondolataimat, de iszom inkább egy kis teát először is, aztán jöhet bármi más, mármint a beszéd része, meg ennek az egész zavaros dolognak a felidézése. - Szóval valamilyen ismeretlen helyet láttam és egy lányt, aki hasonlított rám, de rövidebb volt a haja... aztán valaki jött és csak az éles fájdalmat éreztem. Ön szerint bántottak is? Azok, akik ezt csinálták velem? - még jó, hogy ijedtemben nem csináltam megint valamit, mert általában ez az egész képesség dolog akkor aktiválódik, amikor valamilyen erős érzelem hat rám, mint jelen esetben az ijedtség és a fájdalom. Nem lett volna valami nagy élmény, ha ijedtemben sikerül még Edward házában is kárt tennem, vagy mondjuk... a szegény idős legilimentort megégetni.
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-27, 10:32
Alesha & Edward
a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch
- Nem, azt nem tudom, hogy okosabb lennék, mint a többi auror. Én is az voltam egy ideig, ám valamiért nem szeretek nap mint nap sötét erőkkel szembeszállni. Jobb nekem, ha az eltűnt személyek után nyomozok. Jobban testhezáll. – Kedves tőle, hogy ő is kérdezget engem, de az én múltam, vagy hozzáállásom nem számít, hiszen ahhoz, hogy az emlékeit megtaláljuk, nekem kell utánajárnom a fontos dolgoknak. Valóban jól hangzik, hogy megismerjük egymást, lényegében erősíti a bizalmi köteléket. Ha úgy látja, hogy ne szóljon az unokanővérének, nekem aztán nem gond, ha nem keresik őt ma már, vagy nem tudják, hogy hol van, akkor itt is aludhat a vendégszobában. Többre viszont nem megyünk, mert Madsen a patrónusom elküldése után pár perccel már meg is érkezik, holott csak beköszöntem hozzá, de úgy fest, elég komolynak tartja az ügyet, hogy máris tiszteletét tegye. Szimpatikus öregúrnak tűnik, kicsit talán túlságosan akkurátus, de sebaj, vélhetően egy legilimentor igazi művészlélek, és segíteni jött. Ráadásul úgy fest, hogy most nem fontos számára a pénz. - Esetleg egy teát Mr. Madsen? – Kérdezek rá, de ő ezt is hárítja, inkább a lánnyal foglalkozik, és neki válaszol. – Semmi gond kedves, akkor a rezümémbe írhatom be, ha sikerre vittem az ügyét. – Bólogat joviálisan, és máris megkezdi az ismerkedést. Ez talán még nem feltétlenül a kezelés, hanem csak a feltérképezés. Már láttam legilimentorokat, nagyon jól csinálja, kétségkívül rászolgált a hírnevére. Addig én maradok a helyemen, de már leteszem a csészémet, ha Aleshának szüksége lenne rám, tudjak pattanni. Csak annyit látok, hogy Madsen teljesen elmeríti Aleshát az emlékekben, szinte érzékeletesen írja le, hogy mit is lát. A legilimentor valóban nem hatol be az agyába, csupán az ajtót nyitogatja, amely mögött valami emlékkép lehet az álmokkal kapcsolatban. Alesha látja azt a lányt, aki nagyon hasonló mint ő, ezért hiheti azt, hogy ő az valamilyen másik formában. És valóban jön valaki, mert a következő pillanatban nem csak hogy felébred az álomból, oda is kap a nyakához, mintha éles fájdalmat érezne. Ekkor én is felpattanok, és odapattanok hozzá, haragosan nézve a férfire. – Mit csinált vele? – Féltérden érintem meg a lány vállát, aggódva, remélvén, hogy nincsen baja, hiszen láthatóan gyorsan kiszakadt az álomból. – Én semmit Edward. Úgy vélem, hogy valami erőszakos dolog történhetett vele, amit nem képes megemészteni. Majd holnap, nyugodtabb körülmények között, az én otthonomban. Jöjjenek el, öt órára. Örvendtem kisasszony. – Biccent, és felállva távozik, én pedig becsukom mögötte az ajtót, és én magam ülök le Alesha mellé. – Ez nem volt semmi. Mit látott? Bántotta valaki?
note | music | words
.....
Alesha Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-26, 20:56
Edward & Alesha
A nyomozás: Apró részletekben megtalálni az egészet.
- Oh, de nyugodtan szólja le, Hermi rendkívül fárasztó és ezt értse szó szerint. Talán két hete vagyok vele egy szobában és... csoda, hogy élek! - persze túldramatizálom szándékosan, ennyire nem rémes, főleg ha azt is hozzávesszük, hogy az unokatestvérem rengeteget tanul, ami azt jelenti, hogy nem túl sokat tartózkodik szerencsére a közös szobánkban, tehát azért nem őrli annyira sokat az idegeimet, de azért tény és való, hogy amikor együtt vagyunk csak mondja, csak mondja és igyekszik engem is a saját képére formálni, amiben persze esélye sincs. soha az életben nem akarok olyan túlságosan komoly és fárasztó lenni, mint amilyen ő, szerintem akkor inkább kiugranék az ablakon, vagy saját magamat lobbantanám lángra az új kis képességeimmel. - Azt hiszem értem, akkor ön okosabb, mint azok a többi aurorok, vagy ön nem is számít aurornak? Nem is akart auror lenni? - egészen büszke vagyok magamra, jól alkalmazom ezeket az új és ismeretlen szavakat, mint pl. az auror meg a többi, talán azért is használom őket gyakran, mert kicsit még így is azért ízlelgetnem kell őket. Az viszont biztos, hogy nem lenne jó ma elmennem, mert ha Hermi rájön, hogy kilógtam, akkor holt biztos, hogy minimum leláncol az ágyhoz, hogy még véletlenül se léphessek meg holnap megint, akkor pedig fuccs annak a nagy agyturkászásnak. - A holnap már tényleg nem biztos, hogy... - mondanám el újra, mert úgy fest nagyon ragaszkodik ehhez a holnaphoz, de ekkor érkezik a fickó, ami elég meglepő, főleg hogy ilyen hirtelen és úgy, hogy mintha Edward se tudott volna róla, hogy jön, hiszen arról se tudhatott, hogy én jövök, tehát nem hívhatta ide már előre igaz? - Sikerdíjat? A szüleim nem túl gazdagok, ezt már mondtam Edwardnak is és... nem is igazán van ilyen varázslópénzem, ez a... kút... vagy micsoda. - na jó vannak szavak,a miket még mindig csak ízlelgetek és még mindig nem vagyok igazán hozzáértő a varázsvilág tekintetében. Persze Hermi nagy erőkkel igyekezett belém verni mindent. Na nem szó szerint... bár szerintem ő lehet, hogy hatékonynak gondolja az agresszívabb módszereket is, de azért minden téren nem ért el nagy sikereket. Jó mondjuk ki, azt tanulom meg, amihez kedvem van. - Rendben van, ez azt hiszem menni fog. - bólintok végül egyet és sokat nem is kell várnom tényleg olyan, mintha a fickó hipnotizálna, még ez a kézsimogatás dolog se zavar különösebben. Egyszer csak egészen máshol találom magamat, valami fura álomban... ami mintha nem is rólam szólna. - Különös, hálóing van csak rajtam, akarom mondani rajta és... - a hajamhoz érek, nem tudom, hogy kívülről látszik-e, hogy felemelem a kezemet. - ...rövid a haja, nem olyan, mint most, elég fura. Valami kastély lehet, még sosem jártam itt, egyáltalán nem ismerős, de nem olyan, mint az otthonom és... valaki jön! - megpróbálok félrehúzódni valahogy ösztönösen, pedig nem is tudom, hogy vajon megláthatnak-e vagy sem. Ez most álom, vagy emlék, vagy... olyan valóságosnak tűnik.
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-22, 19:19
Alesha & Edward
a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch
- Lehet, hogy valamiben okosabb is.. de tudja mit? Látatlanban nem szólom le, hiszen Ön ismeri őt. – Nem akarok nyíltan állást foglalni, hiszen akkor az úgy tűnhetne, hogy az ügyfél érdekében mindenben bólogatok, az pedig igen álszent, részrehajló dolog lenne a részemről. Tény és való, hogy képviselem őt, és ki kell állnom az érdekeiért, de nem tehetem meg, hogy úgy teszek, mintha számomra ő volna a tökéletes, még ha külsőleg igen csinos lányról van szó. Azért mégiscsak meg kell húzni a határt. Nem várhatom el tőle, hogy már a holnapi napját is erre szánja, mégis úgy vagyok vele, hogy jobb lenne folyamatában nekiesni az ügynek, hogy mielőbb a végére érjünk, főleg, ha rémálmai vannak, azok nem fognak csak úgy maguktól elmúlni. - Azért, mert a legtöbb auror nyomozni szeret, belevetni magát a sűrűjébe, túlságosan unalmasnak tartják, ha valaki másféle módszereket alkalmaz. Ám nincs kizárva, hogy olykor mégis megteszik. Viszont a legilimentorok ritka jószágok. Lehet ugyan tanulni, de a legjobbak mégiscsak azok, akik erre születnek. Nem tudom, hogy Madsen például tanulta, vagy annak született, még sosem beszéltem vele élőben. De végülis nem fontos, ha érti a dolgát. Holnap majd kiderül. – Kicsit eltérünk a témától, hiszen mindkettőnknek nagy szenvedélye a zene, ami talán több is mint is mint hobbi, ha valaki a rabjává válik, akkor már művészetről beszélhetünk. Aleshából kinézem, hogy valamiért képes ennyire rajongani, ahogyan én is. - Van, az emeleten. Ha úgy alakul, hogy holnap visszajön, akkor megmutathatom, akár ki is próbálhatjuk, jó lesz így? – Ekkor érkezik meg Madsen, akit mára már nem is vártam volna, de nyilván nem tehetem meg, hogy csak úgy lekoptatom, végtére is ő tesz nekem szívességet. Ráadásul nem kérdeztem meg, hogy mennyiért dolgozik, sőt, ő nézegeti a bútoraimat. Amikor kérdőn nézek rá, akkor a lány felé int, és megrázza a fejét. – Ugyan, nem tesz semmit, majd ha megoldódik, akkor megbeszélünk valami vállalható sikerdíjat a hölgy családjával. Nos ön az kedves? – Lép közelebb, miközben én becsukom az ajtót, és a férfinek is töltök teát, de láthatóan nem törődik vele, hanem a lány melé ül le a kanapéra.– Ez nem így működik kisasszony. Nézelődésről szó sincsen. Ön fog a saját fejében nézelődni, én csupán ajtókat nyitok ki, feloldom a tudatalattit, de Ön fogja elmesélni, hogy mit tapasztal. Fájdalomról nincsen szó, ám az emlékek igen keservesek tudnak lenni. – Megfogja Alesha kezét, és simogatni kezdi a kézfejét. Nem tolakodóan, végülis egy idős úrról van szó, és csupán az ellazítás a célja. Hangja hipnotikus, és Alesha máris valahol máshol találja magát, legalábbis lélekben. Egy fehér hálóinget visel, és üdvözült mosollyal járkál egy kastély folyosóin. Lényegesen rövidebb, másféle a frizurája, mintha egy másik korban járnánk. – Kedvesem, mesélje el, hogy mit lát. De ne a saját szemszögéből, hanem mintha egy külső szemlélő lenne. Valaki, aki csupán megfigyelő lenne. Egy fiatal nő az?
note | music | words
.....
Alesha Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-21, 11:39
Edward & Alesha
A nyomozás: Apró részletekben megtalálni az egészet.
- Én is ezt mondom! Hermi annyira okosnak gondolja magát, persze mindenkinél okosabbnak, pedig ez nincs így, ő sem olyan tökéletes, mint hiszi. - jó na talán hallani a hangomból, hogy valahol talán irigylem őt, mert ebben a kis időben is, amit itt töltöttem láttam jól hogyan néznek rá mások. Nem is tudom... tisztelettel és persze csomó kérdést kapott, amire mindenki tudja, hogy tud is válaszolni, tehát elismeri azt a fene nagy tudását, ami azért valahol nagyon tud idegesíteni. Én nem vagyok ilyen okos és persze soha sem néztek rám úgy, ahogyan rá. Ezt az egyet talán tényleg irigylem tőle. Na persze ettől még nem akarnék olyan lenni, mint ő és örülök neki, hogy most nincs itt, hogy mindenbe belekössön és mindenben csak a hibát lássa. - Holnap? Az elég necces, tudja akkor megint meg kellene lógnom és tartok tőle, ha az unokatesóm rájön, hogy egyedül voltam idekint akkor nekem annyi. - komolyan képes rám zárni az ajtót, csak hogy biztonságban tudjon, na nem mintha eddig bármi bajom lett volna egyébként, de végül is akkor is meg tudok lépni valahogy, csak még egyelőre azt nem találtam ki, hogy hogyan. Majd kitalálom valami okosat, hiszen most is sikerül akkor holnap is menni fog. - Persze értem én ezt, de ők akkor miért nem hívtak mondjuk ilyen legili...izét? Megtehették volna, ha ez megoldja a dolgokat nem? - ha ilyen egyszerűen ki lehet deríteni, hogy mi történt velem, akkor miért ne nem igaz? Szerintem legalábbis nem olyan bonyolult dolog akkor szerezni egy ilyen alakot felkutatni szépen az emlékeimet és kész minden meg is van oldva. Akkor Hermi sem aggódna ennyit, visszamehetnék haza... jó persze még mindig meg kellene oldani azt az apróságot, hogy hogyan váljak normális átlag emberré megint, na de ezt valahogy már csak össze lehetne hozni, maximum azt később találják ki. Vagy csak azok az aurorok nem olyan okosak, mint ez a fickó. - Végül is miért is ne? Van is zongorája? - amíg gondolkodik, vagy holnap ha várni kell arra a legilimentorra, akkor akár meg is tehetjük. A következő pillanatban viszont kopogtatnak, én pedig csak meglepetten pillantok az ajtó felé, főleg mert láthatóan Edward is eléggé meg van lepve, és amikor ajtót nyit sem tudja, hogy kicsoda is áll ott, de úgy fest az a valaki pont engem keres. Nem vagyok egy paranoiás típus, de azért kissé gyanakvóan nézek rá. - Öhm... hello, szóval maga az, aki a fejemben fog... nézelődni? És ez nem fáj? - azért nagyon remélem, főleg mert nem igazán voltam elkészülve a dologra és olvastam én pár képregényt már. Azért, amikor Jean Grey mások fejében jár utána ennek-annak tud az kellemetlen lenni, főleg ha valami miatt el vannak zárva az emlékek. Mi van, ha az enyémeket is blokkolták annyira, hogy még egy ilyen varázslóféle fickó se fogja tudni őket csak úgy egyszerűen kiolvasni? Azért lássuk be, ennek is meg van az esélye. Végül persze csak átülök a fickó mellé és kb. azt várom, hogy minimum jön a halántékomra teszi az ujjait megoldás, ahogyan a már említett képregényekben szokás.
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-18, 17:39
Alesha & Edward
a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch
- Nem baj, nem az unokatestvérére kell hallgatnia, hanem.. azokra akik jókat mondanak. – Ezt általánosságban is értheti, sosem hittem abban, hogy meg kell szívlelni a kritikákat. Dehogyis! Azokra kell hagyatkozni, akik kiemelnek minket. Most éppen én is Aleshát, noha nem hiszem hogy bármiféle gondja lenne az önbizalmával. Nem azért mondta, hogy átlagos, mert nem hisz magában. Arról lehet szó, hogy a mágikus világ jelenleg távol áll tőle, és rám is akkora szemekkel néz, amiért képes vagyok a házimunkát varázspálcával megoldani kőkemény takarítás helyett. - Akkor mégsem őt értesítem, viszont a legilimentornak üzenek, hogy majd holnap felkeressük, ha ez így megfelel. – Kapom elő a pálcámat, dementor ellen most nem kell készülnöm, mégis ugyanaz a varázs használatos az üzengetésre is. Madsonnak elküldöm a nyestet, hogy majd keresni fogjuk személyesen, hiszen ő is Roxmortsban él, igaz még személyesen nem is találkoztam vele egyszer sem, de a híre alapján ő lesz az ideális választás. Mintha görcsösen ragaszkodna a tudományához, és egy ilyen emberre van szükségünk. - Azért, mert igen ritka adomány ez. Nem mindenkinek adatik meg, hogy érzéke legyen az elmébe hatoláshoz, ráadásul ilyen mélyen. Így az aurorok legtöbbje a hagyományos felderítéssel, nyomozással jár az ügyek végére. Mint én is. Kérdezősködöm, kémbűbájokat alkalmazok, próbálok a jelek alapján kombinálni. Az ön esete Alesha egészen más, itt most álmokból kell majd olvasnunk, és rájönni, hogy miért ez a különös.. képesség, hogy mugli létére mégis képes varázsolni. Szerintem megoldható, igen. Optimista ember vagyok, és lássuk be, még sosem hibáztam. Kár lenne éppen az Ön eseténél elkezdeni. – Igen magabiztos vagyok a témában, hiszen érzékem is van hozzá, és a jó emberektől tanultam. Végtére is nem bonyolult munka, mégse gyikosok után kell kajtatnom, hanem keresgélni, amihez csak kitartás kell. Viszonylag olcsón dolgozom, lényegében úgy nőttem fel, hogy mindenkinek segíteni akarok. - Zongora? Nahát, nekem is az a kedvencem, majd egyszer kipróbálunk egyszer egy négykezest. – Bólogatok, amikor kopogtatás hallatszik a bejárati ajtóm felől, meglepetten nézek fel, és teszem le a bögrémet, hogy induljak ajtót nyitni. Mostanra nem várok senkit. Kikukucskálok, és egy idős férfit látok, öltönyben, nyakkendőben. Na ő meg? Kinyitom az ajtót, és várom, hogy ki lehet. - Üdv, Madsen vagyok, Mr. Cunnigham? Elnézést a késői zavarásért, itt van a hölgy? Gondoltam benézek, hogy legalább pár perc erejéig megismerjem. – Hátrapillantok Aleshára, aztán szélesebbre tárom az ajtót. – Hogyne, Edward vagyok, parancsoljon. – A legilmentor beljebb lép, arca barátságos, kedvességet sugároz. – Jó estét drágám, értem kérettek. Ha nem haragszik meg, gyorsan feltérképezem az auráját. Nahát, az egy igazi ritkaság? – Siklik a tekintete a mahagóni polcaimra, és mintha máris a zsebében nyúlkálna, hogy mennyit is adjon érte, de csak megrázom a fejemet. Ő ekkor a kanapéra ül, és maga mellé kéri a lány. Én csak karbafont kézzel várom, hogy mi fog történni.
note | music | words
.....
Alesha Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-16, 20:13
Edward & Alesha
A nyomozás: Apró részletekben megtalálni az egészet.
Igazság szerint nem süt róla, hogy véla, bár tény és való, hogy elég helyes a fickó, de nem ez volt az első, ami beugrott róla, valahogy szép a mosolya, olyan kellemes, de tény, hogy nekem az aurorok között is bejött az egyik fiatal pasas, szóval nem olyan egyedi eset ez, főleg hogy már eleve attól tartottam, hogy ebben a suliban olyan karót nyelt srácok lesznek, mint Hermi is. - Köszönöm, ez kedves, mindenképpen, de azért annyira még én sem vagyok... tudja, bár gondolom az unokatestvérem úgyis azt gondolná rólam. - de azért hálás vagyok, hogy nem értesíti, hogy itt vagyok. Elég nagy pácban lennék, főleg mert Hermi elmondta, hogy ne mászkáljak egyedül, még a suliban sem, nem hogy idekint, ahol bárki elkaphat és minden... Nem ebben még mindig nem hiszek, hiszen jó eséllyel elengedtek, akkor pedig miért akarnának elkapni megint nem igaz? Semmi értelme az egésznek. - Köszönöm! Tudja Hemi rém... idegesítő, mindent annyira komolyan vesz, hogy az valami őrület! Elég elviselhetetlen tud lenni és ha ide jönne el is rángatna innen. - húzom el a számat egy pillanatra, amiből láthatja, hogy az unokatestvérem tényleg iszonyatosan az idegeimre tud menni. Enyhén szólva is nagyon fárasztó jelenség, mintha az egész világ csak veszélyből állna, ami persze szerintem nincs így, na de őt erről úgy se lehet meggyőzni. - Akkor, ha nem emlékszem dolgokra, akkor is ő láthatja majd, hogy mi történt? Azok az aurorok miért nem alkalmazták ezt? - persze lehet, hogy nem olyan egyszerű, mint amilyennek elmondja, talán pont ezért nem is ezzel kezdjük a dolgot, vagy csak igazán jó és tapasztalt legilimentor tudja megtenni, netán a dolog... fájdalmas is lehet, mint a képregényeimben? - Köszönöm, újra, a végén még zavarba jövök, nem gondoltam hogy olyan különleges lennék. Azért hiányzik a sima kis életem, meg a barátaim. Ön szerint ez az egész egyáltalán... megoldható? Hermi szerint nem is biztos, ami azért elég rosszul hangzik. - na igen nem szeretném, hogy tényleg ez legyen a vége, hogy az unokatestómnak még igaza is legyen, én pedig így maradjak és ne is mehessek haza. Élni akarom az átlagos kis életemet, az átlagos dolgokkal, nem pedig ezt, ami most van, ami zavaros és zűrös is egyben. - Nem tudom, hol láthatott. Igazából... édesanyám is énekel, nem láthatta őt? Én még csak próbálkozom, remélem, hogy nagyjából megy is. A zongora áll közel hozzám, de főleg énekelek, ön játszik valamin? - olyan hozzáértőnek tűnik és egészen hozzáértően kérdezget, szóval könnyen lehet, hogy ért is hozzá legalább valamelyest, ha már ezt ennyire pedzegeti, vagy csak tényleg fontos lehet az ügy szempontjából? Nem gondoltam volna, hogy lényeges információ lehet, hogy miket szeretek és hogy mik érdekelnek.
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-15, 13:07
Alesha & Edward
a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch
Nem akarom, hogy a véla felmenőim bármilyen szerepet is játszanak abban, hogy mennyire talál szimpatikusnak, netán csinosnak, hiszen az eszemmel oldom meg a feladatokat, javarészt az eltűnéseket, de lássuk be, családi vonás ez a külső, még azt is rebesgetni, hogy Lockhart nagybácsi már a puszta megjelenésével is irritálta a saját nemét. Nálam szerencsére ez ritkán van így, lényegében a többség nagyon is kedvel, valamit a származásomtól függetlenül jó csinálok. Nem mondom, hogy körberajongott díva vagyok, de nem jövök túlzottan zavarba attól, ha Alesha rajtam felejti a tekintetét. Nyilván az is benne van, hogy idősebb vagyok, mint a korosztálya. És most együtt bókolgatunk felváltva egymásnak. Mi ez ha nem jó munkakapcsolat alapja? Az a célom, hogy feloldjam a félelmét, mert nagyon bizonytalan a múltjával és az álmaival kapcsolatban. Ezen változtatnunk kell. Félmosollyal bólintok, naná, hogy bóknak szántam! - Ez nem a koron múlik, Ön viszont nagyon csinos ahhoz, hogy akár egy kósza gondolat erejéig azt higgyem, komolyan gondolja. Az más kérdés, hogy ilyen módon nem szokásom kihasználni senkit, jó lesz az az iratrendezés. – Bólogatok, legalább ő is higgye azt, hogy van hozzáadott érték a munkájához, amiért segítek neki, ő is cserébe nekem. Végtére is nem lesz rossz még napokig látni a szép kis teremtést. Addig viszont illene foglalkoznom az ügyével, és ha már személyesen eljött, akkor minél több információt felvenni tőle, hogy nagyjából összeálljon a kép. - Ahogy gondolja, nekem az ügyfél kívánsága az elsődleges. Csak azért gondoltam, hogy a kedves unokatestvér ne aggódjon, de ez így az Ön felelőssége, nekem nem kell később sem szólnom senkinek. – Nem ismerem az unokahugát, de az elmondása alapján, sótlan kisegér lehet, akivel még beszélgetni is álmosító, így simán kihagyhatjuk az ügyből, miért is kéne bevonni? Alesha olyan ügyesen irányítja a beszélgetést, én megadóan ügetek a nyomában, kölcsönösnek tűnik a szimpátia. - Igen, belelát, és olyan múltbéli eseményeket is fel tud térképezni, amire nem biztos, hogy tudatosan emlékszik. Az elme rejtett zugait tárhatja fel, elnyomott félelmeket, amik segíthetnek megoldani az ügyet. Gyakran kérem legiliementor segítségét, hiszen az eltűnt személyek esetében a családtagok olyan információkra lelhetnek saját magukon belül, ami korábban nem volt fontos, de most azzá válhat. Van egy viszonylag idős, de képzett legilimentor, akivel én még személyesen nem dolgoztam együtt, de régóta űzi a szakmát, nagyon jó híre van, így eleve hozzá fogunk menni. De előbb a pszichológus, mert ő mint mondtam, személyes barát, és segíthet egy kicsit megnyugodni, átlátni a dolgokat. -Megrázom a fejemet a szavaira, nem teljesen értek egyet, de meghazudtolni sem akarom. Inkább intek, hogy csak folytassa, hiszen jelenleg ráérünk, ha megéhezne, akár vacsorára is vendégül tudom látni, remélvén hogy az említett unokatestvér nem töri ránk a házat. - Átlagos? Ne szerénykedjen, még a muglik között is igen különleges, ha lehet ezt mondani, hiszen magabiztos, vicces lány. Varázslónak lenni nem jelent többet emberileg, hiszen mint mondta, köztünk is vannak lehetetlen adatok. Nos kiváncsi lennék ezekre, főleg a zene az, ami érdekes, mert meggyőződésem, mintha már láttam volna Önt, de nem tudom, hogy hol. Hiszen Ön egyedi, mégis, annyira ismerős az arca, és ha belegondolok, a zene jut Önről eszembe. A tánc nem, az semmiképpen sem. Ha már zene, milyen hangszer? - Kérdezem, miközben iszogatjuk a teát. Akár jegyzetelhetnék is, de eddig nem bonyolult a dolog, mindent megjegyeztem.
note | music | words
.....
Alesha Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-13, 19:24
Edward & Alesha
A nyomozás: Apró részletekben megtalálni az egészet.
Szó se róla én sem akarom, hogy Hermi itt legyen és beleszóljon mindenbe, főleg mert annak se nagyon örülne, hogy egyáltalán itt vagyok, sőt tuti, hogy most dúlna-fúlna, hogy hogyan mertem csak úgy engedély és kíséret nélkül meglépni a suliból, ami annyira, de annyira veszélyes... Na igen, semmi bajom nem lett eddig sem, nem értem, hogy miért reagálja ennyire túl ezt az egészet, de hogy kiborít vele... na azt biztos. Ezért jó, hogy nincs itt, mert ha itt lenne az eső ellenére is elráncigálna innen, ahogy ismerem mindenféle hosszas litániával egybe kötött fejmosás kíséretében, ezt pedig tuti, hogy nem élném túl. - Akkor bóknak veszem, köszönöm! - oh szeretem én, ha szépeket mondanak nekem... rólam, hiszen ez mindig jó érzés és őszintén szólva kellemes dolog, ha valaki kedves hozzád. A fickó azt hiszem tényleg segíteni tud nekem, vagy legalábbis megpróbálja majd és nekem már ez is valami, aztán majd meglátjuk, hogy sikerül-e. Elég jó lehet, ha eleve mások ajánlották, én pedig miután nem ismerem a varázsvilágot, ha tudnám, hogy annak a Lockhartnak a rokona, akkor se nagyon zavarna, hiszen nem tudok róla, hogy igazából szélhámos volt. - Az durva is lenne, tudja azért ön mégis csak... idősebb, bár szó se róla, hogy ez nem látszik annyira. - na igen a pasas biztosan nem fiatal már, ha ilyen komoly hírneve van, viszont nem látszik rajta, hiszen amúgy nagyon helyes fickó. Én viszont bár elég laza vagyok, azért addig nem mennék el, hogy úgy fizessem ki a segítségét. Az azért még tőlem is sok lenne. - Értesíteni? Nem... most még úgy se tudnak róla, de ha szól neki biztos, hogy azonnal itt terem és ennyi volt... semmi értelme nem lenne. De persze, ha muszáj, akkor mondjuk kicsit később, úgy belefér? - azt hiszem így nem lenne rossz, remélem, hogy belemegy, mert ha Herminek szól, biztos hogy azonnal jön, hogy minél előbb visszavigyen a suliba, mert itt nagy veszélyben vagyok, ahogyan már kifejtette. Na nem mintha az ide út alatt bárki megtámadott volna minket egyébként... szóval még mindig nem mondhatom, hogy hiszek ebben. - Azt hiszem így már értem és megpróbálhatom lerajzolni, de ez a legilimentor... belelát a fejembe, tehát látja, hogy mi történt velem? - elkerekedik kissé a szemem, mert azért ez tényleg elég ütős dolog lehet. Szóval efféle is van ebben a varázsvilágban? Hermi azért mindenről nem mesélt, bár gondolom annyi minden van, hogy nem is tudna mindenről, meg aztán tény és való, hogy sok minden van, amire oda se nagyon figyelek, mert amennyit beszélni tud, az... enyhén szólva is fárasztó és túl sok egyszerre. - Hű nem is tudom, szeretek bulizni és szórakozni, elég átlagos lány vagyok tudja, mármint a muglik között, mert ez az itteni boszorkányos dolog... hát hű! Elég rendesen padlót fogtam, amikor kiderült, hogy az unokatesóm boszorkány, főleg mert ő iszonyatosan unalmas alak. Elnézését... elkalandoztam. - mosolyodom el és próbálom összeszedni a gondolataimat, bár elég nehéz mesélni magamról, miközben nem tudom, hogy pontosan mit mondjak. - Szóval... jó fej szüleim vannak, apu amerikai, elég laza fickó, szeretek szórakozni és imádom a zenét, szeretnék énekes lenni, vagy táncos és... imádom a képregényeket! Van egy gyűjteményem is csomó egyedi darabbal. Hm... mire kíváncsi még? - gondolom a kedvenc színem nem a legfontosabb info most, bár ettől még nem tudom, hogy vajon mi lehet, ami tényleg fontos, mármint az ügy szempontjából.
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-11, 17:08
Alesha & Edward
a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch
Szerencsére nem ismerem az említett unokatestvért, szeretem ugyanis én a kezemben tartani a megbeszéléseket, és nem is lenne szükségem okoskodókra. Ez az Alesha igen vagánynak tűnik, kezdeményező és vicces, nem kerülte el a figyelmemet, hogy rajtam felejtette a tekintetét, nem éppen egy pironkodós alkat. Vélhetően tudja, hogy szép, és ha nem is él ezzel vissza, haszálja eszközként, ami cseppet sem baj, nyilván nekem is könnyebb úgy nyomozni, hogy még a látvány sem utolsó. Viszont fiatal, látványosan fiatal, az ilyen korú diákok nem igazán szoktak kimászkálni a Roxfortból, tehát ez komoly ügy kell, hogy legyen, így kiváncsian nézek elébe, hogy kit is kell megtalálnom. Hamar kiderül, hogy fizikálisan senkit, hanem a rossz álmaira kéne valami megoldást találni, és arra is fényderül, hogy a szó szoros értelmében nem igazi boszorkány. Ez nem is jelent kizáró okot. - Bóknak? Hogyne Alesha, minden további nélkül. – Lockhartos ezervattos mosoly, csak a bácsikámmal ellentétben az enyém hiteles is, mert én komolyan teszek másokért. Érdekes módon nekem szoktak inkább bókolni, biztosan a kisfiús ábrázatom mindenkiben anyai érzéseket kelt, amolyan megsimogatnivaló arcom van, de most én eresztettem meg valami kellemes ráhatást, mert mégiscsak a sötétből jött be, és arra számít, hogy megbízhat bennem. Ez így is van, meg kell néznünk, mire is megyünk egymással. Nincs is zavarban, csevegő hangon meséli, hogy honnan jött, milyen is az élete. Lényegében két világ közé szakadt, és most még ezek a varázslatos megnyilvánulások is. - Elnézést a feltételezésért, muszáj voltam rákérdezni, komoly is lehetett volna a felajánlás, nem vagyok ilyesmire felkészülve. – Na jó, azért nyilván érdekes helyzet lenne, ha Alesha ilyesmit próbálna, de őszintén nem tudom, hogy helyes lenne-e részemről kihasználni az elesettségét, végülis mindenkinek vannak érzései, én inkább a komoly beszélgetések híve vagyok, nem szokásom csak a felszínes mosolyok alapján elkápráztatni senkit, mint a nagybácsi. - Kiszökött? Az nem túl jó ötlet, valahogyan értesítenem kéne, megengedi, hogy üzenjek neki? Akár belemegy, akár nem, ne aggódjon Önért senki. Sötét hely meg egy fickó..? Ez így kissé általánosan hangzik, de a végére fogunk járni. Az álmok a tudatalatti megnyilvánulásai, majd megpróbálhatná lerajzolni, hogy mit is látott pontosan, az kiindulási alapnak teljesen jó. Nos a legilimentor olyan varázsló, aki képes visszaidézni a régmúlt eseményeit, szétválasztani az elmében a zavaros részleteket. Az önök világában a hipnotizőrök csinálnak ilyesmit, csak itt nálunk ez nem átverés. Biztos ami biztos, tényleg szólok a pszichológus barátomnak is, mert ő mugli egyetemen is tanult orvoslást, segíthet megérteni az ügy nem mágikus mivoltát. – Kint az eső egyre jobban rákezdi, szegény lány nem fog egykönnyen elszabadulni, még azt is el tudom képzelni, hogy itt kell aludnia, de nem baj, a kanapén elfér, plusz takaróm is van, majd én felmegyek az emeletre, ha nem fél egy idegen házában aludni. – Meséljen most magáról kérem, hogy mi érdekli, mivel foglalkozik. Minden részlet érdekel, ami segíthet megérteni, hogy miért rabolták el, és hogy ki az, aki esetleg az álmain keresztül zaklatja..
note | music | words
.....
Alesha Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-10, 08:51
Edward & Alesha
A nyomozás: Apró részletekben megtalálni az egészet.
Az unokatestvérem után igazából szinte mindenki felüdülésnek számít, aki nem annyira túl komoly, mint amilyen Hermi és lássuk be ő úgy istenesen ki tud tenni magáért, ami a komolyságot illeti. Ezt az egész helyzetet is annyira véresen komolyan kezeli, mintha minimum meghaltam volna, pedig azt se tudom, hogy mi történt velem. De most komolyan, miért kell így túldramatizálni vajon ezt az egészet? Igen, nem épp hétköznapi dolgok történnek velem jelenleg, de azt mondták, hogy ezen lehet segíteni és meg lehet oldani, ő meg annyira aggódik, hogy az valami őrület és fárasztó, épp e miatt is akartam lelépni a suliból kicsit. Itt legalább egy ideig nem talál meg és nem lohol a nyomomban, mintha folyamatosan attól tartana, hogy valami butaságot követek el, pedig... nem mindig teszek ilyet. - Köszönöm, ez kedves, akár még bóknak is vehetném igaz? Mondjuk tény, hogy ezt mondta Hermi is... tudja az unokatesóm, bár ő mindenen aggódik, de tényleg mindenen. Azért szerintem ez izgi, kicsit olyan, mint a képregényekben. Azok ilyen mugli újságok, biztosan nem ismeri. Őrület, hogy itt tényleg vannak olyanok, akik azt se tudják, hogy mi a telefon és még nekem kell magyarázni nekik alapvető dolgokról. - elmosolyodom, cseppet sem vagyok zavarban, szimplán csak mindig sokat beszélek és hát lássuk be tényleg elég fura, hogy a legtöbb újdonsült ismerősömnek úgy kell elmagyaráznom a dolgokat, mert fogalmuk sincs mondjuk a postáról, meg a repülőkről, bár persze nekem is sok itt az újdonság, mondhatni minden, de nem gondoltam volna, hogy a varázslók ennyire elzárkóznak a... mi világunktól? Bár most hirtelen azt sem tudom, hogy én melyik világhoz tartozom. A fickó szerint unikum vagyok, ami elég jól hangzik, mint valami különleges kiválasztott, én leszek Pókember, csak lányban és persze sokkal csinosabb kiadásban! - Oh... tudja, hogy nem _úgy_ értettem. - nevetem el magamat én is, amikor leesik, hogy amit mondtam tényleg bőven vehető kétértelműnek, de nincs gond, nem szoktam én zavarban lenni, ahhoz tényleg olyasminek kell történnie, ami úgy igazán meglepő és egyelőre még pár elszólás azért nem sorolható oda. - Ez bonyolult, tudja mint már említettem az unokatestvérem eléggé... aggódik és most is úgy szöktem ki, kétlem, hogy ebbe gyakran belemenne... de majd kitalálok valamit. Az álmok pedig, nem is tudom, elég zavarosak, villanások és képek valami sötét helyről, meg fickókról... talán egy nő is volt a hangja alapján, de nehéz behatárolni. Mi az a legilimentor? - na igen, ha dobálózik nekem itt mindenféle ismeretlen szavakkal, nem igen tudok velük mit kezdeni, még ha már ismerkedek is ezzel a világgal, akkor is rengeteg fogalom van, amiről egyelőre még halvány sejtésem sincs. Hermi persze imád magyarázni, de őszintén szólva néha - mindig - nagyon fárasztó tud lenni és olyankor egyszerűen csak úgy teszek, mint aki figyel. Lehet, hogy ez a legilimentor is már elhangzott, csak nem igazán rémlik.
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-06, 08:52
Alesha & Edward
a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch
Lehajtom a fejemet amolyan kedves mosollyal, ahogyan végigmér, megszoktam már, bár lehet ezt úgy igazán megszokni? Azért mégsem mindegy, hogy ki mér végig, az már biztos! Segítőkész, és barátságos vagyok a legtöbbekkel, ez a kedves lány viszont mintha megszokta volna már, hogy olyan közvetlen, így a csodálatos kék szemeivel egyértelműen nagy hódító lehet. Én most azért vagyok itt, hogy segítsek neki, úgyhogy gyorsan el kell fújnom a minimális zavaromat, és felvenni a Lockhart stílust, lám máris szélesen mosolygok. Na nem annyira mint a nagybátyám, nem vagyok olyan lehengerlő, csupán érdeklődő, finoman bizalmaskodó. Törölközőt is adok, hogy gyorsan meg tudja törölgetni magát, noha a vízesen tapadós tincsek érdekes gondolatokat szülnek. Olyan.. vagány, már ha lehet ilyet mondani egy lányra. Egy nagyon is fiatal lányra. Alapból magázom, mert így hozza az illem, és innentől mindenki eldöntheti, hogy milyen viszonyt szeretne ápolni velem. - Az jó, mert most úgy rákezdett.. És ha meg akarom ismerni a történetét, nem lenne elég pár perc. - Szeretek úgy komolyan nekiülni az ügyeknek, átlátni a részleteket, a motivációkat. Nem igazán terepen dolgozom, sokkal inkább az teszi ki a munkám nagy részét, hogy kombinálok, megfejtek, a végén már csupán be kell zsebelni a hálás mosolyokat. Lássuk be, jó bünüldöző valaki a fotelből is lehet. Nem tudom, hogy ki tűnt el számára, de mindenképpen meg fogom találni, élve, vagy halva, az már ugye nem rajtam múlik. Kivéve ha már csak órái lehetnek hátra az illetőnek, akkor az idő is komoly tényező. Teázni kezdünk, csilingelően nevet a leányzó, amit hálás mosollyal fogadok, a csibészes külsőmön kívül a humorom az igazán ütős, noha most komolyan gondoltam, hogy az ilyesmi nem a szakterületem. - A szó az jó, csak nem teljesen fedi a valóságot. Ön teljesen egyedi. Mondhatni.. unikum. – Egyedülálló, mert ilyet még tényleg nem hallottam, ahogyan meséli, hogy mire is képes, van benne varázserő, de nem tudatosan használja, és vélhetően nem is képes tovább tanulni. Mintha valam őserő lakozna benne, ezért véletlenül sem mondanám muglinak, de még kviblinek sem. Alesha egyedülálló, mintha valami gépnek lenne a prototípusa, ami megismételhetetlen, leutánozhatatlan, és a későbbi fejlesztések már más irányba mentek. Érdekes.. - Segítenék, na de.. természetben? – Nevetem el magamat most én vidáman, nyilvánvalóan ennek a szónak teljesen más értelme van, ám sokkal csinosabb ez a lány, mint hogy ilyesmit vállalna, érdekes módon pont az előnytelen külsejű lányok ajánlkoznak így, hiszen nekik partnerük sem biztos hogy van, ráadásul a szépek maguktól is megkapnak akit csak akarnak. - Erre semmi szükség. Mármint a takarításra. Szeretem rendben tartani a dolgaimat, de.. akkor lehet hogy úgy érezné, hogy nem tudja mivel viszonozni, ezért.. felszabadítok a saját ráfordításomból, és megpróbálhatjuk. Na de addig is, vissza Önhöz.. mik ezek a különös álmok? Biztos vagyok benne, hogy segítőket kell hívnom, legalább kettőt. Van egy legilimentor, akit ugyan nem ismerek személyesen, csak hallottam róla, illetve egy pszichológus, aki viszont személyes jóbarátom. Ha ma itt végeztünk, holnap, ha ráér, legalább az egyiket fel kéne keresnünk. De most meséljen Alesha, bármit, ami eszébe jut, emlékeket, érzéseket, mindent, ami segíthet megérteni, hogy mi történt.. – A saját teámat kezdem el én is forgatni a tenyereimben, s megérett az idő, hogy én is elkezdjek belőle inni. Finom forró, teljesen jól átmelegít. Nincsen is kedvem kimozdulni ebben a cudar időben.
note | music | words
.....
Alesha Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-05, 12:03
Edward & Alesha
A nyomozás: Apró részletekben megtalálni az egészet.
Cuki a fickó és nem is néz ki túl idősnek, itt mindenki ilyen fiatal? Az aurorok között is volt egy helyes kék szemű... de azért ennek az Edwardnak se kell a szomszédba mennie, ha édes mosolyt akar kölcsön kérni. Az ezzel csak a baj, hogy mindig sokkal nehezebben figyelek, ha valaki még tetszik is, nem csoda, hogy matekból mindig is pocsék voltam. A tanárunk fiatal és helyes... hát mégis hogy a fenébe figyeljen az ember mindenféle számokra, meg egyenletekre, ha egyszer legszívesebben az asztalon könyökölve sóhajtozna és nézné a tanárt? - Kösz! Mindegyik kényelmesnek tűnik. - le is dobom magamat, bár a hajam még vizes, na de majd megszárad. Ilyen apróságokon nem akadok fenn, tudom, hogy attól még a külsőm nem lett különösebben megtépázva, csini vagyok, a vizes haj maximum csak javít az összképen. Azért ez a magázódás is olyan... hát a jó ég tudja, bár lehet hogy meg van a varázsa. Az angolok olyan visszafogottak, én viszont voltam már Amerikában és apa is onnan származik, nem csoda, ha lazább életstílusom van, mint az itteniek többségének. - Bőven jó lesz a kandalló is, igazából ráérek, nem rohanok sehova, köszönöm! - és azt hiszem, csak nagyon tátanám a számat, ha varázslattal szárítaná a kabátomat. Azért még bőven van, amin elcsodálkozom, hiába vagy már vagy két hete ebben a Roxfortban. Elég új ez nekem még, gondolom sok diák, aki mugli szülőtől származik és nem olyan, mint az unokatesóm, aki mindennek utána olvas, ami csak létezik, szóval az ilyenek mint én tuti, hogy eléggé rá tudnak csodálkozni dolgokra akár még évek után is. Azért így is pislogok párat, ahogyan előáll a tea. Azért ez nem rossz dolog, jóval egyszerűbb, mint nekünk otthon tíz percig forralni a vizet. Mindenesetre hálás mosollyal veszem át és ölelem át az ujjaimmal a forró bögrét, hogy kicsit át is melegítsen. A kis viccelődésére azonnal elnevetem magamat, mókás pasas, de komolyan. - Nem mondanám, jelenleg nem tudom, hogy mi vagyok, alapvetően... mugli, ugye ez a jó szó? Viszont az unokatesóm boszorkány, ő az egyetlen a családban, engem meg úgy néz ki elraboltak, bár semmire sem emlékszem belőle és a Minisztériumban úgy gondolták itt a Roxfortban jó helyem lesz, amíg ezt meg nem oldják, de eltelt két hét, hiányoznak a barátaim és nem igazán halad ez az egész, önről pedig jókat hallottam. Biztosan ezzel az üggyel is boldogulna. - egy kis hízelgés soha sem árt és mellé egy bájos mosoly, hogy még véletlenül se mondjon nemet, főleg hogy pénzem az nem sok van felbérelni, viszont láttam már egy csomó nyomozós filmet és ha elég érdekes számára az ügy, akkor talán már csak e miatt is elvállalná. - Szóval azóta fura dolgok történnek velem, időnként tűz csap ki a kezemből és pár napja megfagyasztottam a teámat egy szemvillanás alatt és elég fura álmaim is vannak. Megpróbálna azért segíteni? Kérem... Bár nincs sok pénzem és az is mugli, de szívesen vállalok mást, mondjuk törleszthetnék természetben. - rövid szünetet tartok, ahogyan körbenézek a kis irodában. A pasas kezén nem láttam gyűrűt sem, szóval tuti, hogy egyedül van itt és nem volt odakint még csak titkárnő sem. - Segíthetnék rendbe tenni az iratait, vagy... takarítanék. Nem mondom, hogy profi vagyok, de ha ön népszerű és sok a dolga, jól jöhet a segítség. - jó persze az nem jut eszembe, hogy varázslóként könnyen elrendez mindet pár pálcaintéssel, de mint említettem annyira még nem tettem a magamévá ezt a varázsvilág dolgot. Majd idővel az is meg lesz.
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-03, 19:11
Alesha & Edward
a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch
Csak akkor válaszolok, amikor már bent vagyunk, és az esernyő összecsukása után róla is lesegítem a kabátot. Remélem, hogy nem ázott annyira bőrig, hogy neki álljon vetközni, igen fiatal lány, nem kéne, hogy zavarba jőjjön, főleg, hogy a segítségemet kéri. De nem, a futó zápor még az elején kapta el, éppen most kerekedik belőle csúnyább vihar, jó eséllyel most egy pár órát itt kell tartanom, addig talán átvesszük, hogy miben is kéri a segítségemet. - Igen, én vagyok. Parancsoljon, bármelyik fotel, amely kényelmesnek tűnik. – Kisfiús, mégis markáns mosolyom automatikusan ül az ajkamra, bizalmat keltő vagyok, és bízom benne, hogy ha rám néz, akkor remélhetőleg könnyen meg tud számomra nyílni. Vajon kit veszíthetett el? A szülei közül valakit meg kéne találnom? Netán a vőlegényét? Máris megindult bennem a találgatás, pedig meg sem szólalt. Igen empatikus alkat vagyok, szeretem beleképzelni magamat az ügyfél cipellőjébe, és ennek a lánynak most komoly aggodalmakat látok az arcán. Ezért is remélem, hogy fogok tudni segíteni. Igen nagy az önbizalmam is, nem szokásom hibázni, így már fejben előkészülök valami forgatókönyvvel, hogy ne érjen nagy meglepetés. - Alesha.. Rendben. Akkor mint mondtam, nekem Edward. Elnézést, muszáj hivatalosnak lennem, végtére is szolgáltatok. A túlzott közvetlenség nem mindenkinél nyerő. Szabad a kabátját? Kiterítem ide a kandalló mellé, hogy gyorsabban megszáradjon. Ha sietne, varázslattal rásegíthetünk. – Nyilván a haját is felmelegíthetem némi bűbájjal, de mivel beszélgetni fogunk, feltételezem, nem siet annyira. – Gyümölcsös, hogyne. Csinálom, csak pár pillanat az egész. – Fordulok ki a nappaliból, és már a konyhában is vagyok, innen pont rám lát. A bútoraim viszonylag újszerűek, látszik, hogy szépen megy a bolt. Nem igazán iroda jellege van a helységnek, sokkal inkább barátságos ház kinézetét kelti az egész, hogy bárki is téved ide, jó érzéssel töltse el, miközben beszélnie kell a nyomasztó körülményekről. A mosdó is nyilvánvaló ajtó mögött rejlik ha használná. A teát pár pillanat alatt varázslattal felkeverem, és már hozom is, málnás illatot áraszt. Kerámiabögrében szervírozom, az alátét tálkán pár lekváros linzer amolyan kiegészítésként. Magamnak fekete teát csináltam, tejjel és cukorral ízesítem, a citrom ezúttal kimarad. - Álmok? Elrabolták? Hm.. én eltűnt személyekkel foglalkozom. És hogy is mondjam Alesha.. Ön megvan! Nem tudom, hogy miben segíthetnék. Ön nem boszorkány? – Kérdezem kevergetve a teámat, nem tűnik muglinak a lány, hiszen úgy fest, tisztában van a varázsvilággal, de akkor kvibli lenne?
note | music | words
.....
Alesha Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-02, 17:27
Edward & Alesha
A nyomozás: Apró részletekben megtalálni az egészet.
Egészen közel vagyok, amikor egyik pillanatról a másikra elered az eső. Ez még talán nem olyan vészes, de azért meglep, főleg a hirtelensége miatt, mert még csak esernyőt se hoztam magammal. Már épp futólépésre kapcsolnék, amikor meghallom a hangot és a fejem fölé tartott esernyő meglétét is felfogom, mivel már nem érzem az esőcseppeket a hajamon és az arcomon sem végigfolyni. Felpillantva az ismeretlen arcot még nem ismerem fel, hiszen gőzöm sincs, hogy kit keresek csak névről, arcról nem tudom kicsoda. - Köszönöm! Ezek szerint ön lehet... - nem jutok a végére, mert hatalmasat dörren az ég, én pedig kissé megrezzenve fogom sietősre a lépteimet. A végén még itt helyben belém csap a villám és azt nem szeretném kipróbálni. Épp elég rémhírt olvastam már effélékről a neten, meg az újságokban, még ha nem is túl gyakori, de azért történik ilyesmi. - Alesha, a Ms. Granger annyira... hivatalos. - mosolyodom el és lekapom szépen a kabátomat. Szerencsére inkább csak az lett vizes, én nem áztam el annyira veszélyesen. A hajam azért vizes, de nem halálos, majd megszárad, főleg a kandalló mellett. Egyelőre tehát lehuppanok és körülnézek. Valahogy fel sem merül bennem, hogy esetleg nem az a fickó, akihez jöttem, mert a cím stimmel és a név is, bár nem láttam róla konkrétan képet, de ez nem jelenti azt, hogy ne ő lenne. - A tea tökéletes lesz, valamilyen gyümölcsös ha esetleg van. Köszönöm! - nem kezdek bele azonnal, adok egy kis időt neki arra, hogy megcsinálja a teát, mert gondolom nem tud feltétlenül több felé figyelni, nem is várom el tőle. - Szóval ön magánnyomozó és én ebben kérném a segítségét. Elég fura álmaim vannak és... ezek az au... szóval aurorok nem sok mindenre mentek eddig, mert hogy úgy fest elraboltak és elég fura helyzet, de én nem vagyok ilyen... tudja boszorkány és haza akarok menni, amíg pedig nem vagyok normális addig nem tehetem. - valószínűleg elsőre ez kellően zavaros lesz és szegény nem sok mindent fog belőle megérteni, főleg hogy még szakszavak tekintetében sem vagyok teljesen a toppon, mint auror, meg mugli, ez amúgy is olyan fura... degradáló szónak hangzik. Mugli, mint valami kis béna kutyabecenév.
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-12-01, 19:32
Alesha & Edward
a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch
Késő délután van, és akkora vihar keveredett, hogy csoda, hogy nem kapja fel a házakat a tornádó. Jó, azért nem olyan helyen élünk, ahol ez életszerű lenne, de itt Angliában gyakran, esik, de ez most mindenen túltesz. Villámlás még nincsen, csak az eső, amely úgy zuhog, mintha dézsából öntenék. Éppen kihajolok az ablakon, hogy behúzzam a kivágodott ablak spalettákat, amikor észreveszem, hogy a kerti front felől valaki közeledik, méghozzá egy fiatal lány. Lehet, hogy pont rá szakadt az eső, és nem jár errefelé sokat, hogy tudja, mindig legyen nála esernyő! Behúzom az ablakot, aztán előzékenyen elé sietek, hiszen egyértelműen hozzám jött. Az irodám egybe van kötve a lakással, de szerencsére még sosem ért a vád, hogy összekötöm a munkát a magánélettel, ezért nehezen követhető, hogy csinos lány miért is jön ide hozzám. Tulajdonképpen senkit nem szoktam csak úgy felhozni, bárki is téved ide, rám, mint nyomozóra van szüksége. Péntek van, holnap már hétvége, gondoltam kiülök egy közeli horgásztóra, és dobálom a csalit a halaknak, hiszen úgysem fogok soha semmit, akkor legalább megetessem őket. Egy esernyőt nyitok fel a lánynak, mielőtt még jobban elázna. Itt nem dolgozik senki rajtam kívül, ezért ha véletlenül nem értem volna rá, senki nem tudja eligazítani, üzenetet sem tudott volna hagyni, legfeljebb a patrónusát körbejáratni kissé. - Jőjjön csak, siessünk befelé. Majd a kandallónál meg tud száradni. – Természetes, hogy tegezem, nem számít, hogy milyen fiatal, az alapvető tiszteletet meg kell adni. Benyitok a házba, és előre engedem. Szó sincsen róla, hogy irodaházban lenne a munkahelyem, sima családi ház, ahol az alsó szintet alakítottam ki dolgozószobának, de van fürdőszoba, és konyha is, hátha valaki nagyon ott ragadna nálam. Ez most el is húzódhat, hiszen a vihar csak nemrég kezdődött. Majd fel kéne mennem az emeletre is, hogy becsukjam az ablakokat, mielőtt még kitörnének. - Üdvözlöm Ms. Granger. Edward Cunningham. Edward. Hogyne volna? Foglaljon helyet. Egy teát? Vagy.. eperszörpöt? – Logikusan egy fiatal lányt nem kínálok alkohollal. Szerencse, hogy apám egykori nevét kaptam, és nem a Lockhartot, mert az mindenkit elriasztana manapság, nem egy túl nyerő név. A fotelek egyikére mutatok, és nyújtok neki a fürdőszobából hozott törölközőt, hogy kicsit legalább a kezét, és az arcát megtörölhesse. Esetleg a kabátját is érdemes lenne mielőbb levetnie, mielőtt tüsszögni kezd.
note | music | words
.....
Alesha Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Edward Cunnuingam irodája 2016-11-30, 18:21
Edward & Alesha
A nyomozás: Apró részletekben megtalálni az egészet.
Tudom, majd az aurorok segítenek és persze Hermi is ragaszkodna hozzá, hogy az aurorok segítsenek, mert értenek hozzá és meg lehet bízni bennük, viszont eddig még semmivel se jutottak előre, plusz nem is igazán érzem, hogy haladna az egész, szóval végül is miért ne próbálhatnám meg én is a magam módján megoldani ezt az egészet nem igaz? Persze nem biztos, hogy sikerülni fog, de egy próbát megér. A suliban bár elég fura a hely, de én elég nyitott vagyok ahhoz, hogy pár hét alatt eljussak addig legyenek olyanok, akikkel még jóban is vagyok. Persze úgy istenesen sikerült mindenre rácsodálkozni még az elején, sőt igazából a mai napig is, ami nem csoda, hiszen nekem az egész új, de talán idővel majd vége is lesz, hiszen nem az én világom ez, csak belecsöppentem és őszintén szólva bármennyire is érdekes és varázslatos vágyom vissza a saját normális életembe, ahol nem mozognak a képek - ami egyébként állati idegesítő, főleg a folyosókon a visszabeszélő festmények esetén - és minden olyan egyszerű és átlagos, ahogyan megszoktam. Itt pedig azért vagyok, hogy megnézzem az irodát, amit javasoltak nekem itt. Persze nem kellene itt lennem, de ha elég nyitott vagy, akkor könnyen ismersz meg olyanokat, akik segíthetnek és mint kiderült akadnak olyan titkos járatok, amiken ki lehet szökni, ez a fickó pedig valamiféle nyomozó és őszintén szólva mindig is jobban hittem a magánnyomozókban, mint a rendőrökben, úgyhogy ez itt is valahogy így lehet. Nem kell szerencsére sokat keresnem, még egy kis cégér is van, azon kívül hogy a címet se annyira nehéz megtalálni. Első körben csak kopogtatok és türelmesen várok, amikor a kis recepciós hölgy megmutatja hányadik emeleten és melyik ajtó az iroda az amúgy kis épületben, ahol irreálisan nagy oda be sem férő folyosók vannak, de ezen már nem is lepődöm meg annyira. Csak akkor lépek be, amikor kiszól a fickó bentről, vagy ajtót nyit, akárhogy is lesz. - Jó napot! Remélem nem jöttem rosszkor és kellett volna előre bejelentkeznem. Alesha vagyok, Alesha Granger és ha lenne rám egy kis ideje... hálás lennék. - darálom el a mondandómat egy szuszra, aztán azért hagyom szóhoz jutni, hiszen előbb azt kell mondania rendben, mielőtt bármibe is belekezdek ugye.
