2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tudom, hogy különbözöm a legtöbbektől, de számomra ez nem fontos. Tisztában vagyok vele, hogy miért küzdök. Már nem azért, amiért korábban. Az számít, hogy a húgom Samantha, és a barátaim biztonságban legyenek Azrael és Octavia rémuralmától. Az más kérdés, hogy ha mi páran be akarunk integrálódni a diákság életébe, már nem fognak olyan könnyedén elfogadni minket. Mindig is kívülállók leszünk számukra, hiszen oly sokáig élt ez a rendszer, az elitista szemléletével, hogy talán egyáltalán nem fog működni, hogy feladjuk a korábbi elveinket. Azért egy próbát megér, de nem várhatom pont Reese-től hogy ebben segítsen, hiszen ő aztán a két világ között foglal helyet. Népszerű diák, mellette pedig Octavia huga. Mintha csak az a két választás lehetne számára, hogy mellénk áll, vagy meghal. Szívem szerint én egy harmadik megoldást próbálnék javasolni neki, amolyan Darla-módszert, hogy vegye kezébe a saját sorsát, és ne legyen senki bábja. Azrael udvartarása igazi terror szervezet, de mégsem ők az egyedüliek, aki vérontást akarnak. Vannak ugyanis fanatista griffendélesek is, akik annyira gyűlölik a diákszövetséget, hogy ezt ürügyként használva akár komoly vérontásokba is belemenjenek. Ha nem lenne a diákszövetség, akkor valami mást találnának ki. Na igen, Griffendélesnek lenni egyben komoly adrenalin függőséggel is jár. - Már így elsőre? Ugyan, akkor idejekorán elriasztanálak.. Azt meg en akarom.. – Vigyorgok vissza, ugyanis nem köztudott, hogy vámpír vagyok, de suttogtak ilyet már a diákok között, és kár lenne ilyen rövid ismeretség után megerősíteni. Nem, majd ha úgy alakul, hogy összebarátkozunk, felfedhetem előtte, ha úgy vélem, hogy megérett rá a kölcsönös bizalom. – Az is. Még jó régen a diákok egy csoportja alakított egy szövetséget, amivel kiemelkedhetnek, és másokat is kiemelhetnek. A jobbakból faragnak még jobbat. De mint tudod, minden csoportosulásnak vannak irányzatai, valaki lazább, mások meg komolyabbak. – Vonom meg a vállamat, nagyjából diplomatikusan meséltem el ezt az egészet, amit másoktól is megtudhat. Nyilván a titkainkról, a gyilkosságokról nem beszélhetek, ezen a ponton legalábbis semmiképpen sem. - Igen, többről szól ez az iskola, mint a házak közötti vetélkedés. Az elmúlt ezer évben legalábbis mindig volt valami titok, amelyre ellentétes csoportoknak fájt a foga. Ha úgy vesszünk, ebben a percben is, hiszen miért is volna egy perc nyugta az embernek. – Vonom meg a vállamat, az arckifejezésem nem elutasító, inkább amolyan elnézést kérő, amelyből érezheti, hogy nyilván nem fogom tudni csak úgy beavatni. A válasza már jobban érdekel. Sokkal jobban. - Egészen jól kapizsgálod. Tulajdonképpen igen, a saját korlátaimtól. Hogy rosszul döntök. Nem is tudom, hogy ha megjelenne nekem egy mumus, mit is mutatna, sosem próbáltam ki igazán. És te? – Kiérünk egy ritkábban látogatott folyosóra, ott ülünk végül le. Azért nyilván nem szorosan egymás mellett, de mégiscsak halkra vesszük a mondandót, hiszen ha már ismerkedünk, senkire nem tartozik, hogy miről is beszélgetünk most mi ketten.
Különös egy alak, főleg hogy ennyire komoly a legtöbb itteni diákhoz képest és amiket mond... na ilyesmiket aztán főleg nem igen mondanak az itteni diákok. A többség a szórakozással, bulikkal foglalkozik, nem azzal, hogy felelős vezető legyen, vagy bármi hasonló, pont e miatt lepnek meg a szavai annyira. Igen hallottam én már erről a közösségről, amit vezet, de mindig is inkább úgy vettem, mint valami diák egyletet, mégis úgy fest, ő sokkal komolyabban veszi ezt, mint ahogyan én hittem, hogy fontos lehet. - Keveset alszol, de nem vagy álmos? Áruld el a titkod! De egyébként... mi ez az egész, aminek a vezetője vagy? Már, ha nem őrült nagy titok, mert már hallottam róla, de olyan komoly dolognak tűnik, ahogyan beszélsz róla. - és igen én nem gondoltam, hogy ennyire komoly dolog lenne, most mégis úgy fest, hogy nagyon is az? Nem csak valami kis egyelt, ami persze csak válogatott diákokat vesz fel a sorai közé, hanem annál valami sokkal komolyabb? Igazából fogalmam sincs, de megértem, ha fáradt már miatta. Nem lennék a helyében, vezetőnek lenni nagy feladat és kihívás lehet, nem hiszem, hogy én szívesen vállalnám. Bőven elég nekem a saját bajom és a saját nehézségeim, nem kellenek még pluszban magam által gerjesztettek is. Ő ellenben úgy fest, mintha önként vette volna ezt a nyakába, de egyáltalán miért? - Ősibb ellentétek? Ezt tényleg ennyire komolyan veszitek? - vagy mindenki, csak én nem tudok róla? Úgy tűnt nekem eddig inkább csak egy elzárt, külön álló csoport, de ahogyan ő beszél róla ez ennél is sokkal komolyabbnak tűnik, de még sem tudhat róla mindenki, ha egyszer én se tudok sokat a témáról, legalábbis nem állandó szóbeszéd, ami csak róluk szól. Inkább néha egy-egy pletyka, vagy megjegyzés, amiben felmerül ez a kis csapat... szekta, tudom is én mi, de nagyjából ennyi. - Akkor azt hiszem igazán egyik sem. A félelem nem ér semmit, le kell győzni, hogy az ember azt tehesse, amit akar. Amíg a félelem miatt cselekszik az nem önálló döntés és én saját döntéseket akarok hozni. Te félsz egyáltalán valamitől? - valahogy a szavai, a kérdései, a kiállása alapján nehéz elképzelnem róla, hogy bármitől is félne, de persze ettől még ez lehetséges, csak valahogy mégis... nem tűnik félős illetőnek, meg hát gondolom, ha már tényleg egy közösséget vezet, akkor nem nagyon lehet gyenge pontja sem, mert a végén még felhasználnák ellene.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Félmosollyal konstatálom a bevitt találatot, ezúttal a poént, amely megfelelően ül. Nem szokásom viccelődni, legtöbbször komoly vagyok, vezetőként így kell tennem. Ezúttal eltekinthetek tőle, hiszen nem egy szövetségi gyűlésen vagyunk, és a lány finom vonásai Darla utolsó szavát juttatják eszembe: ártatlan. Szeretnék hinni, dönteni, tudni hogy mi a helyes. Nem csupán Darla sugallata az, ami elgondolkoztat, már korábban is felmerült bennem, mi van, ha nincs is szükségünk erre a vérszomjas terjeszkedésre? Tettem a dolgomat jó ideig, szó nélkül, amit a felsőbb vezetés kért, ám nem vagyok hülye, az események ilyen láncolata oda vezet, hogy lassan már ennek az egésznek nem tartom értelmét. Be kell látni, a rendszer úgy rossz, ahogy van, mindennek Azrael és Octavia a fő bűnösei. Vagy vak voltam, és évszázadok óta ez a tendencia, nekem is majd ilyenné kell vállnom? Esélyes, hogy ezt várják tőlem. Ahogyan Liamtől, Samathától, mindenkitől, hiszen nincsen kiszállás, csakis a halál jelenthet kiútat. Vagy.. ahogyan tervezem, szembefordulni velük, és máshogyan csinálni. Rajta tartom a pillantásomat a nevető lányon, úgy fest ezzel még inkább magunkra vonjuk a tekinteteket, lassan le kéne innen lépni. - Felébreszt? Keveset alszom, nem szoktam álmos lenni, de.. csábítóan hangzik. Olyan régóta élek már a sötét falak között, még az is elképzelhető, hogy igazad van. Felelős vezetőnek lenni nem feltétlenül hatalmat, kötöttségeket gerjeszt. – Emelem meg kissé a vállamat, végül bólintok, félresöpörve a sötét tincseket a hajam elől, amit a nagy fejkapkodásban véletlenül odatűrtem. Engem aztán nem zavar a mozgás, közben is lehet beszélgetni, és most tulajdonképpen arra van szükségem, hogy megismerjem őt, szövetségest láthatok benne, vagy a nővéréhez hasonlóan elmebeteg vadállat. Na jó, én is téptem már ki dobogó szíveket emberi mellkasokból, de hát én sosem voltam igazi jófiú. Ellenben Darla mintha Reese megmentőjeként akart volna engem aposztrófálni. Kissé idegen tőlem e szerep, de majd meglátjuk. Megértem, hogy neki sincsen ideje bulizni, legalább nem valami agyatlan fruska. - Miért? Na nem feltétlenül miattam, de a társaim nem tűrik, ha így bámulnak, ez egyféle háborúhoz is vezethet. Sokkal ősibb ellentétekről van itt szó, mint a griffendél-mardekár házak összecsapásai. – Emlékeztetem rá, hogy a szövetséget sokan nem nézik jó szemmel, vagy irigykednek ránk, vagy eleve utálnak. Na igen, sokan nem is kerülhettek be, és ez rossz vért szül. Tényleg meg van a maga elitista kiválasztási folyamata, a vezetők nem csak aranyvérűek, hanem úgy választanak, hogy a jelöltnek minden kétségen felül kiválasztottnak kell lennie. Mint Reese. Csoda, hogy a hugom alkalmasnak bizonyult, őt még Darla intézte, az egyetlen valamire való igazgatósági tag, és most már ő is halott. Nem kezdem el terelgetni a lányt, csak mellé lépek, és elindulunk kifelé, a folyosók egyikét célba véve. - Ennyiféle sötétet ismersz? Akkor te mondd meg! – Nem tudni, hogy ez kérés, kérdés, parancs, vagy csak érdeklődés, a szavaim mögött továbbra is az a kétkedés bújkál, amely ma az asztalához vezetett.
Azért erre a titkárnő dologra kissé elkerekedik a szemem érthető módon, hiszen ő is csak egy diák és máris titkárnője van? Elég furán hangzik ez így, mintha annyira sok dolga lenne, határidőket kellene betartania, vagy nem is tudom. Hát... az biztos, hogy nagyon érdekes ez az egész, mintha már most valami üzletember lenne. Aztán leesik, hogy tényleg csak viccelt, úgyhogy zavartan elnevetem magamat. Igen, sikerült komolyan venni. - Már komolyan azt hittem... de amúgy a futás jó, gyere el velem valamelyik reggel, majdnem minden reggel szoktam. Jót tesz és felébreszt. - persze ha van kedve, nem erőltetem és annyira még nem is ismerjük egymást. Ha szeretné, akkor jöhet, ketten annyival könnyebb, hogy hajtjuk egymást, vagy inkább én őt, mert nekem nem szokott gondom lenni a futással, jó eséllyel inkább neki kell valami ösztönzés, ha magától nem csinálja. - Jó kislány? Talán, de igazából csak tudom, hogy mik a céljaim és azokba az ilyesmi nem igazán fér bele. Nincs időm bulizni meg szórakozni. - bár nem is hiányzik annyira, talán pont azért, mert eddig nem igazán űztem effélét, így nincs ami hiányozzon. Apa sose támogatta a bulizást meg a hasonlókat, de nem is lehet mindig, bár különösebben nem is baj ez, nem szeretheti mindenki ugyanazt. - Hogy engem figyelnének? Miért? Nem... biztosan téged, de miért kerülnének a gyengélkedőre? - kissé értetlenül nézek rá, megint viccel vajon? Mindenesetre összeszedem a cuccaimat szépen és elindulok vele kifelé. Kereshetünk egy padot a folyosón is, hogy leüljünk szépen oda, úgy is rendben lesz a dolog, nem kell bent az étkezőben, amúgy sem ettem semmit sem és persze akkor senki se bámulhat kimondottan, hiszen ahhoz meg kellene állnia nézni minket és az lássuk be, elég fura lenne. - Nem is tudom, remélem, hogy egyre jobb vagyok benne, na de hogy érted a sötétet? A sötétet magát, vagy a gonoszságot, netán, a sötét varázslatokat? - na igen a kérdés nem egyértelmű, hiszen a sötétben konkrétan nem félek egyáltalán, és a sötét erőktől sem. Persze nem vagyok oda értük, de azért remélem, hogy nem kerülök túl hamar olyan helyzetbe, hogy szembe kelljen velük néznem. Egyelőre még nem érzem úgy, hogy fel lennék erre készülve.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Nehezen kiszámítható, hogy mi fog történni, ugyanis nem ismerem ezt a lányt, a nővére meg nem támpont. Octavia egy fékevesztett, őrült nőszemély, de ahogyan a távolból figyeltem, Reese inkább az a segítőkész alkat. Ebben akkor Darlának lehet igaza, hogy nem kell minden kivételes tehetséget megrontanunk, a sötét útra vinni. Gyilkos vagyok, és félelmetes alak, de ezek a dilemmák csakazért se mennek a fejembe. Mi van, ha maga Azrael vagy Octavia állította meg Darlát? Bár a szövetséget most én vezetem, ők a háttérből intézik a dolgokat, nem engedvén, hogy bármi történjen a tudtuk nélkül. Szemezek a minket figyelő alakokkal, főleg a Griffendélesek között van egy-egy, aki szinte ugrásra készen figyel, mintha azt mérlegelnék, hogy milyen alapon jövök ide a ház csajaihoz diskurálni. Pimaszul állom a tekintetüket, majd visszanézek a szőke lányra. - Stresszből van éppen elég, nekem sem ártana olykor futnom, vagy valami ilyesmi, csak a titkárnőm nem tudja beosztani az időmet ennél is zsúfoltabbra. Poén volt. – Teszem hozzá mosolyogva, azért tényleg sok van rajtam, ami a terheket illeti, eléggé kötött, hogy mikor mit csinálok éppen, de nem ártana olykor már tényleg felrúgni a szabályokat, főleg ha utána akarok járni, hogy mi is folyik a háttérben. A szövetség kezd komoly mélységeket megütni, nem is tudom, hogy mi a végcél. Amíg csak valóban szövetség voltunk, hogy a kiváló tehetségeket felkaroljuk, fogjuk rá, jól működtek a dolgok. De úgy fest, az utóbbi időben már a korrupció, a megfélemlítés az úr. Azrael vérszomja, hatalomvágya nem ismer korlátokat. - Ah, szóval ilyen jókislány vagy? Helyes, a züllés nekem sem az asztalom. – Bólintok, kissé talán őszintébb vagyok a kelleténél, hiszen miért is kéne megfelelnie nekem? Még csak nem is ismerjük egymást. És nem egy beszélgetésből fog kiderülni, hogy Darla mennyire jogosan kérte tőlem, hogy ne bántsam Reese-t. Egyenlőre még nem tudom, hogyan lehetne megóvni, hogy mások ne fenjék rá a fogukat. A szőke lány most két világ között van, nyilván meg akar felelni a nővérének, meg valahol a saját háza alap koncepciójának is. Én is nehezen tudnék dönteni a helyében, hiszen már is sem egyszerű. - Szó sincsen róla. Te vagy a középpontban. Csak azt nézik, hogy miért pofátlankodtam ide. Nem zavarnak, de talán mégis jobb a békesség, nem akarom, hogy bárki a gyengélkedőre kerüljön. – Adok neki igazat, miközben bólintok, és továbbfűzöm a szót, ha már belekezdtünk. Elindulunk kifelé, legalábbis a folyosók egyikén, úgy fest, még nem jön utánunk senki, és nem is vagyok egy félős alkat. - Vannak, hogyne volnának, de akkor visszatérve.. És mennyire tartod magadat jó átoktörőnek? Egyáltalán félsz a sötétségtől, vagy kezeled? – Ez most túl általános kérdés, mégis úgy érdekel a reakciója, a magyarázata, hiszen nem mindegy, hogyan áll a válaszhoz, akkor talán már le tudok szűrni egyet s mást..
Igazság szerint mindig is volt bennem egy nagy adag félsz a sráccal szemben. Valahogy... van benne valami megmagyarázhatatlan, amit eddig még nem igazán tudtam hová tenni, de most így személyesen még sem tűnik se veszélyesnek, se rosszindulatúnak, sőt Mardekáros létére volt olyan bátor, hogy csak úgy idejön a Griffendél asztalához, ami még meglepőbb részéről, mert hát lássuk be, a legtöbben nem szoktak ennyire bevállalósak lenni. Ő is kap azért elég sok kellemetlen pillantást, ami talán nem meglepő, a Mardekárosok elég gyakran undokok, nem csoda, ha velük se viselkednek a legkedvesebben általában. - Végül is igen, lehet, hogy más valami jobban illene hozzám, de néha úgy érzem a reggeli futás nem elég... tudod stressz levezető. - mert hát valami kell, főleg az egyetem alatt, ahol az embert azért elég sok stressz éri. A rengeteg tanulás, az odafigyelés, amire szükség van. Kell időnként valami, amivel az ember levezetheti a feszültséget és az edzés nem mindig elég erre, van hogy egy kicsit több kell, valami ami mellette tényleg elengedem magamat és nem gondolok semmire, sem elvárásokra, sem kötelezettségekre... lehetőleg semmire. - Valahogy úgy, bár sose lépnék át egy bizonyos szintet, azt nem tartom jó ötletnek. A kávé elég nekem. - oh azért hallottam már ezt-azt, sok rosszat is, hogy kik miket művelnek az iskolában, miket szednek csak azért, hogy jobban bírják a tanulást és a sok feladatot, amit végre kell hajtani, de azért úgy gondolom ez sose hoz semmi jót. Túl sok erőt vesz ki, aztán sokkal jobban leereszt az ember a végén és akkor meg már azért nem tud mit kezdeni magával. Én inkább megpróbálom más úton ébren tartani magamat, mint mondjuk a futás, vagy a festészet, vagy hát amit találok majd akár helyette. - Őszintén szólva meg is leptél vele, de nem baj és... nem is értem miért néznek ennyire. Ha jól sejtem miattad ugye? - persze hallottam már arról a kis közösségről, vagy minek is nevezzem, mint valami klub, de hogy pontosan mire is szolgál azt nem igazán tudom. Valami jelentősége azért biztosan lehet, főleg ha már Blaine ennyire fontos valaki lett miatta. - Ez benne van a pakliban, de akármilyen pályára megy az ember rossz dolog akkor is történhet nem igaz? Gondolom vannak... kezelhetetlen mérgek is teszem azt. Egyébként, ha tényleg nagyon zavarnak sétálhatunk egyet, vagy ilyesmi. - egy kicsit azért már engem is kezd frusztrálni az a sok tekintet, akinek a kereszttüzében beszélgetünk. Mintha azért néznének ennyire, hátha akkor még hallják is, hogy miről van szó, vagy nem is tudom, de tényleg kezd zavaró lenni a dolog.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Egyszerűen fogalmam sincsen, hogy mit kéne tennem, ugyanis Reese cseppet sem tűnik vérengzőnek. Kezdek arra hajlani, amit Darla mondott; nem illik közénk. Tulajdonképpen én sem illek a túlságosan is szélsőséges szektába, amit jelenleg Azrael és Octavia vezet. Hiába próbálnék arra építeni, hogy a régmúlt vezetői mások voltak, sejthető, hogy ez mindig is egy hatalomfitogtató, vérszomjas szekta volt. Amelyet valahogy meg kell szüntetni, vagy át kell alakítani. Nem tudom, hogy hányan vagyunk kétkedők, igazából csak Liamről meg a húgomról tudok, de úgy vélem, hogy vannak még páran. Viszont azok meg még többen, akik gyűlölik a fajtánkat, engem is egy kalap alá vesznek Azraellel, ami sajnos jogos, hiszen a múltamban számtalan példa van arra, hogy képes vagyok kegyetlen gyilkosságokra. - Úgy látom, hogy még csak próbágatok a szárnyaidat. – Bólintok, a mosolyt ugyan nem viszonzom, ám ez nem jelent ellenségességet a részemről, csak apró zavart, holott a diákszövetség vezetőjeként komoly magabiztosságról árulkodtam mindezidáig. Most nem feltétlenül neki szól a kétkedő helyzet, hanem a körülményeknek. Úgy tudom, hogy Azrael most nincsen az iskolában, hiszen már nem tanul, és Octavia is valami sötét terven dolgozik, tehát lényegében magam vagyok, de az nem jelenti, hogy nincsenek vizslató szemek. Sőt, a nagyteremben szinte mindenki minket figyel. Viszont elvonulni még gyanusabb lenne. - Persze, minek az alvás? Lehet kávén, és cukron is élni. Felturbózod magad valami ajzószerrel, és mindenre jut időd. – Ezúttal tényleg mosolygok, vámpírként nekem más az életciklusom mint a legtöbbeknek. Nem is tudom, hogy hogyan történt, és miért, de rengetegen vannak nálunk vámpírok, úgy terjed ez az egész, mint a kórság. Holott nem mindenki alkalmas rá, hogy bestia legyen, éppenséggel a húgomnak ez kiemelkedést jelentett. Samantha régen kívülálló volt, most végre van mire büszkének lennie. Hát nem is tudom, én már nem érzem mindezt olyan jónak, mint amikor Azrael beavatott ebbe az egészbe. - Bizonyos fokig igen. Másfelől mégis társasági típus, látod hozzád is idejöttem. Ugye nem baj? Rühellem, hogy ennyire néznek.. – Szilárdan körbejáratom a tekintetemet, úgy érzem magamat, mintha valami miniszter lennék, akinek minden szava, mozzanata sokak sorsát befolyásolhatja. Amit én teszek, annak komoly súlya van. Ennek most éppen nem örülök. – És nem félsz attól, hogy egyszer olyasmibe botlasz, ami mondjuk átkozott? – Még nem tudom hogy mi a lánynak a különlegessége, Azraelék nem kötötték az orromra. A feladatom, hogy megismerjem, viszont én ezt kiugrási lehetőségnek látom. Talán magam mellé állíthatom, és együtt juthatunk valamire.
Sok pletykát hallani az iskolában erről a szövetségről, de igazság szerint valahogy sosem akartam mélyebben utána járni. Az a baj, hogy nem jó dolgokat mesélnek róluk és pont e miatt jobb lenne, ha ezekről inkább nem is nagyon tudnék, amúgy is elsősorban a tanulásra koncentrálok és hogy minél többet fejlődjek, a többi már csak részletkérdés. Nem az én dolgom, hogy mi folyik az iskolában a háttérben, ha valami nagyon veszélyes dolog lenne, minden bizonnyal a tanárok úgyis tennének ellene valamit, tehát kétlem, hogy olyan rettenetes lenne az a szövetség, ahogyan rebesgetik, alattomosabb, vagy gonoszkásabb diákok meg mindig vannak és lesznek, a Mardekár pl. tele van velük, bár tudom nem illik előítéletesnek lenni. - Látod, ez így van és az is lehet, hogy kiderül, hogy rejtett tehetség vagyok festészetből. - vonom meg mosolyogva a vállamat. Engem igazából cseppet sem érdekel, hogy ki figyel minket, vagy ki nem, nem az én dolgom, én sem szoktam másokon tartani a szememet. Egyszerűen csak beszélgetek egy sráccal és kész, nem kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni úgy gondolom, bár úgy tűnik, hogy másoknak erről egészen más a véleménye, de ez már szintén nem az én ügyem. Gondolom nincs saját dolguk, és ha megunják, hogy minket figyelnek, majd szépen békén foglalkoznak inkább a saját dolgaikkal. - Nem akarok felvágni, de azt hiszem igen, sosem gondoltam, hogy ne férne bele az időmbe, amit akarok. Maximum kevesebbet alszom, de ha valaki elhivatott, akkor mégis csak mindent bele kell adnia nem? - meg aztán ott van a nyomás az apám irányából. Meg kell tennem mindent, amit meg tudok, hiszen akkor érhetek el bármit is az életben - szerinte legalábbis -, ha elég erős és következetes vagyok. Na igen, nem úgy, mint a nővérem, aki hatalmas csalódás volt számára és azt hiszem ezek után nem csoda, ha végképp minden erejét annak szenteli, hogy belőlem viszont kihozza a legtöbbet, amit csak lehet, akármi is az ára. - Ez olyanoknak való, akik nem is tudom... inkább maguknak valók nem? Te ilyen vagy? - a fene tudja persze oké Mardekáros, de nekik sem kötelező a bájitaltan igaz? Ő pedig ide jött beszélgetni, szóval nem olyannak tűnik, aki csak úgy egyedül ücsörög egy teremben és csak azzal foglalkozik, hogy bájitalokat keverjen ki, bár lehet, hogy tévedek. - Nem is feltétlenül azért, de rengeteg olyan varázslatot lehet tanulni ott, ami segíthet akár egy komolyabb küldetésben is. Ha ismerem az ereklyéket, tudok védekezni is ellenük. - egyébként is, ahogy ő is mondta egy aurornak sok mindenben el kell mélyülnie, hogy tényleg jó legyen abban, amit csinál. Talán a legsokrétűbb feladat ez, és persze nem mindenki gondol bele, amikor ezt a hivatást választja magának, csak mert olyan népszerű.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Az elmúlt napok alapján nem tűnt úgy, hogy kiírtaná magából a gondolatot, hogy rám nézzen. Nem csak Darla miatt gondolom őt ártatlannak, akit csak úgy belerángatunk az események sodrába, valóban semmi sem utal arra, hogy köztünk lenne a helye. Nem azért, mert finnyás vagyok, de igenis, nehéz elképzelni, hogy ez a lány Azrael szadista kívánságainak megfeleljen. Beszélhetnék a többiekkel, Liammel többek között, még a hugomat is megkérdezhetném, de nem, ugyanarra jutnék általuk is, mint egyedül, Reese nem lehet áldozat. Valahogy meg kell oldanom, hogy lekerüljön róla a figyelem. Octavia valami sejtelmes-misztikus képességről beszélt, amit Reese birtokol, engem ez a része nem is nagyon érdekel, viszont ha a lányra ráütöttük a billogot, vagy velünk van, vagy meghal. Nem is tudom, nehéz ilyesmikben gondolkoznom, amikor én is a kiugráson tűnödöm, vagy éppen azon, hogyan lehetne megváltoztatni a szövetséget. Fel kéne keresnem több öregdiákot is, hiszen kétlem, hogy mindenki abból a sémából indul ki, amit Azrael közvetít felénk. - Igazán? Hát kontárnak is lennie kell valakinek. – Felelem halvány mosollyal, most még nem zavartatva magamat attól, hogy milyen tekintetek kereszttüzében vagyunk. Sosem érdekelt mások véleménye, csakis az utóbbi időben kezdek azon gondolkozni, hogy mi a helyes, mi az értelmetlen út. A hozzám közel állók közül most alig látok valakit, a hugom sasol a mardekár asztalnál, de rá aztán hiába építenék, mert ha úgy alakul, hogy elszabadulnak az indulatok, átkok vagy ütésváltás terén, akkor.. bár vámpír.. Viszont nem lenne értelme felfednie magát itt mindenki előtt. Már így is azt érzem, hogy többekben pattanásig feszülnek az indulatok, hogy megszólítok egy olyan lányt, akit a fél iskola távol akar tőlünk tartani. Egyenlőre ügyet sem vetek Reese udvartartására, megrögzött griffendélesek, akik csak magukban hisznek. Elhúzom a kezemet, amikor látom, hogy zavarba jött, na igen, talán túlságosan is közvetlen volt az ismerkedési stílusom. - Aurornak.. ilyen jól tanulsz? Még plusz tárgyak? Hű. – Azért az aurorok a legszélesebb körű mágiákakban, meg még bájitaltanból is átlagon felülinek kell lennie, erre még plusz szaktárgyakat is felvesz. Már kezdem érteni, hogy miért kéne ő ide, valami született zseni. Ha ő mellettünk áll, biztosan be tudna csalni tömegeket. Ettől azért inkább mindenkit megkímélnék. Lényegében ha meghal, Azrael mártírt csinál belőle, és véres harcok robbanhatnának ki. - Nem tudom, még van pár hetem, hogy kipótoljam az üres helyeket az órarendben. Nem fogok sietni vele.. Méregkeverés. Tudod elbódítani az elmét, palack alá zárni a halált, az öreg denevér ezt nyomja az elmúlt harminc évben.. – Rendezgetem a szóróanyagokat, valahogy egyik sem nyeri el a tetszésemet, inkább azon indulok el, amit ő említett. – Ereklyetan.. ? Miért pont az? Odavagy a csecsebecsékért? – Oldalra döntött fejemből kérdő stílust érthet ki, holott inkább beszéltetném, meg akarom ismerni, hogy döntsek. Kérdés, hogy van-e értelme mindezt folytatni a két falka kereszttüzében..
Valahol azért meglep, hogy csak úgy idejön hozzám és közben meg valahogy még sem, hiszen úgy éreztem eddig is, hogy ez a pillanat el fog majd jönni, mert volt már épp elégszer szemkontaktus köztünk annak ellenére, hogy igazából nem ismerjük egymást. Csak egyelőre még azt nem tudom, hogy mindez miért is volt és persze hogy miért figyelnek annyian minket, vagyis... jó eséllyel őt figyelik, hiszen neki van azért nagyobb híre, mint nekem. Persze az én családom neve sem teljesen ismeretlen mindenki számára és van egy elég hírhedt nővérem is, szóval nem csoda, ha netán akadnak, akik tudják, hogy ki vagyok, mi vagyok, de azért nem olyan sokan, hogy ennyien figyeljenek, főleg úgy, hogy épp csak pár szót fogok váltani egy sráccal, aki talán szintén valami kiegészítő kurzust keres magának és azért jött ide, mert mondjuk olyat választott, amit én is fogok és akkor már van egy közös ismeretségi alap... Na jó, nem tudom, csak tippelek és könnyen lehet, hogy nagyon távol állok a valóságtól. - Szerintem én is, de... attól még hasznos lehet. - azért kissé nehezebben beszélek, lassabban így, hogy tényleg zavarba ejtőnek mondanám a viselkedését ezzel, hogy meg nem rázza a kezemet, viszont megszorítja és csak úgy... hát tartja, amit nem igazán tudok egyelőre még mire vélni, de valahogy rám is hatással van a dolog és beletelik pár pillanatba, mire sikerül feleszmélnem. Erre még rájön a kérdése is, ami elég személyes, főleg valahogyan maga a mód, ahogyan egyáltalán feltette, nem csoda, ha ez csak még inkább zavarba hoz. Megköszörülöm kicsit a torkomat és mintha egy pillanatra el is bizonytalanodnék. Hogy engem mi érdekel? Az az igazság, hogy ezen még sosem gondolkodtam el úgy igazán, mert az esetek nagy részében az apámtól függtem és azt tettem, amit szerinte tennem kell, így az, hogy engem mi érdekel soha sem volt valami fontos, annyira meg főleg nem, hogy mélyebben gondolkozzam rajta. - Aurornak készülök, szóval... minden, ami ezzel kapcsolatos, de persze ezeket tanulom az óráimon, talán felveszek még az ereklyevadászok tantárgyaiból párat, az jól jöhet. - rántom meg végül a vállamat. Ez persze nem az igazi válasz, azzal én magam is alig-alig vagyok tisztában, ez inkább csak úgymond a külvilágnak szól és ennyi, meg leginkább az, amit az apám mondana ugye. - És te? Fogsz választani valami plusz kurzust, vagy elég az, amit tanulsz? Bár azt sem tudom, hogy micsoda. - na igen, igazából most már a nevét tudom, de ennél azért sokkal többet nem igazán tudok róla, pedig biztosan érdekes alak, már csak a kisugárzása miatt is, meg aztán elég erőteljesen figyelte őt eddig is mindenki, aminek gondolom meg van az oka és nem hiszem, hogy csak az, hogy köze van ehhez a furcsa titkos társaság mizériához.
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Tudom, hogy folyamatosan fókusz van rajtam, állandóan a fél iskola figyel. Vagy talán az egész? Egy komoly hagyományokra visszatekintő diákszövetség megbízott elnöke vagyok. Igaz, ott van Azrael, és az öregdiákok, akik még felettem állnak, mint valami vétózó testület, ám máris komoly szavam van, és engem tekintenek afféle jövőbeli teljeskörű vezetőnek. Éppen ezért, akik nem a diákszövetség tagjai, félelemmel vegyes tisztelettel kezelnek, vagy be akarnának kerülni, vagy már el is utasították őket. Na jó, azért nem mindenki, de sokan így vannak vele. A balgák nem is tudják, hogy miről maradnak le. Vagyis mit úsznak meg. Darla halála óta legalábbis így kezelem. Mások menő dolgot látnak ebben, ám ami engem mostanság, ami foglalkoztat az valami mélységesen sötét. Visszatekintettem a korábbi életemre, és meghasonlottam. Mindent játéknak fogtam fel, amikor öltem, amikor másokat sodortam a kétségbeesés szélére. Egykori legjobb barátom, szinte a nővérem felhívta rá a figyelmemet, hogy Azrael szadizmusa másokra is ráragad, ez az új generáció már nem biztos, hogy az eredeti célt szolgálja. Ám amire Darla már nem jöhetett rá, talán mindig is ez volt a cél. Elszabadítani az indulatokat.. A szövetség sosem volt pozitív, és összetartó. Mindig a vérszomjra épített.. Ám nem mutathatom gyengeség jeleit, elvileg úgy kell, hogy tűnjön, adok egy esélyt a lánynak, mielőtt még biztosak legyünk benne, hogy esélytelen, ezért feláldozzuk. A valóságban inkább pont őt látta Darla ártatlannak, valahogy futni kéne hagyni. És másféle döntéseket hozni. Azon kapom magamat, hogy beszélek hozzá, és válaszol, miközben mindenki minket néz. A saját társaim mindenképpen, amolyan visszafogott aljas gúnnyal, miszerint ez a beszélgetés bukik, és a szöszi az egyik véres szertartás élő áldozata lesz. Meg egy másik brigád, a kívülállók, akik mindig lenézték a szövetséget, és talán annak látták, ami valójában. Kórságnak. Velem az élen. - Mondanám, hogy engem is érdekel, de csapnivaló művész lennék. Blaine. – Fogadom el a kezét, miközben valami elektromos töltet szikrázik köztünk, bár az is lehet, hogy csak odaképzelem. Érzem a vértől lüktető nagyon is élő testét, ahogyan a tenyerembe zárom a forró ujjait, de megrázni nem sikerül, csak fogom, és a tenyeremet illesztem az övére, úgy bámulom, mintha egymás ellenpólusai lennénk. Megrezzenek, és elenegedem. – Mi az, ami igazán érdekel? – A pillanat törtrésze után már minden figyelő szempár visszatér a saját tennivalójához, s magunk vagyunk. Ám biztos lehetek benne, hogy a fél szemüket rajtunk tartják. Amikor kezet fogtunk, láthatta a gyűrűmet, amelynek fekete ékköve nagyon is rám jellemző. Mintha minimum valami Keresztapa lennék. Ez nem is áll messze a valóságtól.
Már megvannak ugyan az óráim, de egyelőre még nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez elég lesz. Mindig jó, ha több mindent is megismersz, akkor pedig beleférhet még egy kis plusz is, valami olyan, ami tényleg inkább a kikapcsolódást szolgálja és nem feltétlenül van köze az alap tantárgyaimhoz. Már az is megfordult a fejemben, hogy keresek valamit Roxmortsban, vagy Londonban, valami heti kurzust. Apáék biztosan belemennének, de félő, hogy csak akkor ha olyat választok, ami nekik is megfelel. Ha viszont itt keresek valamit, amiről nem feltétlenül tudnak, akkor van önálló választásom is, ami azért nem lenne rossz. Megpróbálom kizárni a fejemből a Nagyterem zajait, mert azokból elég sok van jelenleg, hiszen van aki épp nassol, van aki várja a nap végét, hogy lassan menjen pihenni, és már nem csinál semmi komolyabbat, de olyat is látok, aki jó eséllyel az első házijai közül próbál egyet lekörmölni, bár ha jól sejtem akkor valamilyen zajszűrő bűbájjal teszi, más különben kétlem, hogy itt bárki is tudna koncentrálni. Nekem se nagyon megy, csak kipakolom magam elé a szórólapokat, amiken a lehetőségek vannak és továbbra is csak nézegetem őt. Egyelőre még magam sem tudom, akár az iskolai kórust is kipróbálhatnám, az se rossz levezetés lenne, vagy a sakk-kör, bár az nagyon komoly, pont hogy valami egyéb kellene. Épp nagyon gondolkodom, ezért kissé meg is rezzenek, amikor meghallom a hangot. Felpillantva ismerős az arc, láttam már, többször is, sőt egymáson is felejtettük a tekintetünket, vagy ő rajtam? Magam sem voltam biztos benne, hogy csak nézett, vagy... figyelt, valahogy ilyen fura érzésem volt, amit végül csak kivertem a fejemből. Most viszont pont engem szólít meg, akaratlanul is körülnézek, hátha valaki mást mögöttem, de nincs más most itt rajtam kívül. - Hogy festészet? Ja ezek! Hát... próbálok keresni valami plusz kurzust, ami kicsit eltér az iskolai kötelezőktől, de azt hiszem festészet nincs köztük, vagy belekeveredett? Ja ez... azt hiszem valamiféle látványmágia alfaj, tűzijáték specializáció, ha minden igaz. - húzom közelebb az említett tényleg elég színes papírt, amin mindenféle mozgó tűzijátékok is keverednek a sima álló képekkel. Elég jól néz ki, annyi biztos. - Reese. - nyújtom végül a kezemet neki, hiszen valami miatt végül is csak ide jött és kétlem, hogy a szórólapokat akarta elkérni, vagy... mégis. Igazából talán kíváncsi is vagyok, mintha láttam volna már azokkal a furi alakokkal, akik annak a klubnak, vagy minek a tagjai. Olyan magunknak valók, ezért is olyan meglepő, hogy ennek ellenére a srác idejött csak úgy érdeklődni. Lehet, hogy mégis csak valamelyik szórólapot szeretné elkérni?
▲ Feel Invincible ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
If you want to beat the world, than you have to beat yourself.
Úgy vélem, hogy lassan ideje megkezdeni azt a bizonyos ismerkedést. A nagyteremben fogok először próbálkozni, mély, és egyre erősödő kétségekkel a lelkemben. Darlát mindig a barátomnak tekintettem, Azrael meg csak parancsokat ad. És ha Darla úgy halt meg, hogy felhívta rá a figyelmemet, hogy Reese jobb sorsra termett, mint hogy beszervezzük, vagy elpusztítsuk, akkor komolyan meg akarom fontolni. Még nem kértem ki a közvetlen környezetem véleményét, elsőre én magam akarok utána járni, hogy milyen ember. Mármint.. nem is tudom, hogy milyennek kéne vennem őt. Korábban, Darla halála előtt nem kérdőjeleztem meg Azrael parancsait, magam is a sötétebb alakok közül való voltam, és most azt teszteljem, hogy Reese mennyire jó ember? Hogy mennyire illik közénk? Nem tudom eldönteni hirtelen, hogy mi a helyes, de hátha majd útközben kialakul a helyzet. Az biztos, hogy Azrael rövid úton választ vár, hogy mi legyen a lánnyal. Így pár napnyi szemlélődés után lemegyek a nagyterembe, ahol az étkezések között amolyan tanulószobaként működik a hely. A tanárok olykor ügyeleti jelleggel megtalálhatóak, a legtöbben pakolásznak, házi feladatot írnak. Én már tizedikes vagyok, elméletileg ez lenne az utolsó évem, de maradhatok még az újonnan bevezetett két plusz évre is. Megnézem, hogy Reese hol téblábol, mintha az egyik padra kitett tájékoztató füzetet nézegetné. Na igen, lesz bőven külön foglalkozás ebben az évben is, én viszont nem szoktam ilyesmikre járni, teljesen leköti az időmet a „diákszövetség”. Sötétbe vagyok öltözve, de nem talárba, inkább öltönybe, nyakkendő nélkül. Közelebb lépek, de már abban a pillanatban érzékelem, hogy többen is felénk fordultak. Tudom, hogy a saját társaim közül azok néznek, akik nem látnak Reese-ben semmi potenciált, és inkább azon az állásponton vannak, hogy tépjük ki a szívét. Egy másik társaság meg szintén ellenünk van, és mindig is alá akarta ásni a szövetséget.. Nos úgy tűnik ők is azt nézik, hogy miben mesterkedek. Egész egyszerűen szuper lesz.. így ismerkedni, villogó tekintetek keresztüzében. Mindegy, ez sosem izgatott. Ismét teszek egy lépést, nagyon nehéz játszani a macsót, hogy közben itt motoszkál bennem, amit Darla mondott, hogy talán nincs is ennek az egésznek értelme. - Valami művészeti foglalkozást nézel? Festészet? Vagy mi ez a sok szín? – Próbálok beszédbe elegyedni vele, de látszik, hogy nagyon nem vagyok képben azzal, hogy egyáltalán milyen dolgok folynak az iskolában. A diákszövetség pont nem foglalkozik ilyesmikkel. Vagy legalábbis én közvetlenül biztosan nem.
