2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Repül a léptem, oly vígan száll, új arcok, új tájak felé..."
Főkarakter: Alexander Garvey Teljes név: Reese Carols Születési hely és dátum: 1987. március 10. Brentford, Anglia Csoport: Hollóhát Patrónus: Arany retriever Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 1. évfolyam Képesség: - Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Kiemelkedő, Számmisztika - kiemelkedő (lesz)
Jellemed kifejtése
Tudtad, hogy a madarak a dinoszauroktól származnak, és igazából hüllőnek számítanak? És azt, hogy a "velociraptor" jelentése "gyors rabló"? --Igazán nem irigylem apát. Ha Charlene után azt hitte, hogy én majd egyszerűbb leszek, akkor nagyot tévedett... Kiskorom óta figyelem- és hiperaktivitás-zavaraim vannak, amik nem tették könnyűvé a mugli iskolában töltött éveket. Pedig engem mindig annyira érdekelt minden! Csak hát sosem az, amire éppen az órán figyelni kellett volna. Ezért csodálkoztam, mikor a Hollóhátba kerültem, hiszen sosem én voltam a legjobb az osztályban - a rendbontás, az elkalandozás, és a más témákról való olvasgatás eléggé lerontotta a jegyeimet. Egyébként barátságos vagyok, még ha nagyon szétszórt is. Gyakran feledkezem meg dolgokról, például megtett ígéretekről vagy akár emberek születésnapjáról, amiből néha vannak konfliktusok. Így úgymond könnyen barátkozom, de sajnos embereknél is megvan, hogy csak rövid ideig lelkesedek ugyanaz iránt. Imádok új dolgokról olvasni, de sajnos sokáig nem sok minden köti le a figyelmemet, és nehéz egy dologra koncentrálnom. Ezért is szeretem a képregényeket, mert sok az akció, meg a kép, és sokkal könnyebb feldolgozni, mint mondjuk egy tudományos könyvet, ami bármennyire is érdekel, zavarbaejtően sok ideig tart elolvasni.
Megjelenés
Azok az átkozott szeplők... csak vicceltem, egyébként imádom őket. Szóval, alighanem ez az első dolog, amit észreveszel rajtam, na meg a fülig érő vigyorom. Szinte állandóan mozgok, ami órán nagy gondokat jelent... vagy a kezemmel csinálok valamit, vagy a lábaimat lóbálom, mocorgok a széken. --Fésű? Az valami betegség?! ENGEM SOSE KAP EL! --Állítólag kicsit elállnak a füleim, de hát ez van, senki nem lehet tökéletes. A Hollóhátas kiegészítőkre mindig figyelek, mert a kék a kedvenc színem egyébként is, és kell, hogy feldobják a fekete egyenruhát. Nagyon nem bírom, hogy egyenruhát kell hordani, de hát ez már egy más történet...
Életed fontosabb állomásai
Na lássuk... Angliában születtem, Londonhoz közel. A nővérem és én mindketten anya nélkül nőttünk fel, pedig nem is ugyanaz volt. Így mindig apával laktunk, mégsem voltam soha magányos, hiszen ott volt Charlene. Ő volt az is, akivel először kezdett megtörténni a sok fura dolog, ami később nekem is... bár sosem történt pontosan ugyanaz kétszer. Először nem is értettem, mi ez a boszorkány-dolog, hiszen még nagyon pici voltam. Csak az tűnt fel, hogy Charlene hirtelen nem volt otthon, amivel először elég nehéz volt megbírkózni. Persze, voltak barátaim rajta kívül, de azért a nővérem, akivel minden nap együtt vagyok, mégiscsak más. Mikor először mentek bevásárolni az Abszol-útra, nem is vittek magukkal. Sajnos szokásom volt nagy tömegekben elveszni, és apa tudta, hogy egy teljesen új közegben, varázslókkal ez még veszélyesebb lenne, mint a mugli Londonban (pedig azért ott is volt egy-két szép kalandom, mikor kirándulni voltunk). Az első szünetben, amikor Charlene hazajött, hozott magával néhány édességet, például csokibékát, és azokat a mindenízű drazsékat, így azután már nem csak a nővérem hiányzott, hanem még irigykedtem is a rengeteg új dologra. Persze nem sokáig kellett irigykednem... Hamarosan nálam is megjelentek a mágia jelei, mintha a hiperaktivitás nem lett volna elég - amint rájöttünk, mi történik, onnantól minden nap tűkön ülve vártam a roxforti levelemet. Alighanem még a szokásosnál jobban is Charlene agyára mehettem, hiszen folyamatosan nyúztam, hogy meséljen nekem a beosztásról, a vonatútról, Roxmortsról (pedig oda még évekig nem is mehetek... mégis hogy várhatják el, hogy kivárjam?!), a mozgó lépcsőkről, a klubhelyiségekről...