2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Cogito, ergo sum!"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Astrid McCallie Születési hely és dátum: 1979. április 2., Paisley, Skócia Csoport: Hollóhát Patrónus: Leopárd Évfolyam: Hetedik Képesség: Legilimentor Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése - kiemelkedő, Rúnaismeret - kiemelkedő.
Jellemed kifejtése
Egy igazán életvidám, kedves, barátkozós lány vagyok, aki igyekszik mindenben a pozitívat látni, még a legsötétebb lélekben is úgy érzem, hogy megtalálom azt a cseppnyi jót, amely benne lakozik, hiszen minden jóban van valami rossz, ahogy minden rosszban is van valami jó. A kettő csak együtt létezhet, egymás nélkül nem, én legalábbis így gondolom. Szeretek szórakozni és a barátaimmal lenni és bár fontos számomra a tanulás, egyáltalán nem vagyok egy folyton könyvek fölött görnyedő csaj és ha valaki ismeretlenül rám néz, még szerintem csak nem is sejtené azt, hogy mely házhoz tartozom. Büszke vagyok a házamra, akár csak a családomra, mivel utóbbi számomra az első a világon. Bár a szüleink már meghaltak, de mi még élünk, én pedig remélem, hogy a halál is megmásítható. Akadnak dolgok, amikben akaratos vagyok és célratörő, de más helyzetben egy félénk, visszahúzódó én is megjelenik, ez is mind-mind én vagyok. A személyiségem eléggé összetett, vannak vágyaim és félelmeim, ahogy mindenki másnak is, és bár szeretnék bátrabb lenni, erősebb, egy olyan nő lenni, mint amilyen anya volt, úgy érzem, hogy addig még nagyon sokat kell tanulnom és fejlődnöm. Mégis, ritkán adok fel bármit, mert ha megtenném, akkor elfogadnám a kudarcomat. Szeretek a testvéreimmel lenni, még akkor is, hogyha ők néha nem vágynak az én társaságomra, de ha kell, ha nem, én ott vagyok és bár olykor idegesítő lehetek a számukra, én mégis tudom, hogy ettől függetlenül belül örülnek jelenlétemnek, mert bár Nicolasra bíztam a család vezetését, a legidősebb nővér még én maradtam és azért próbálok megfelelni erre a posztra, még akkor is, ha időnként ez nagyon nehéz.
Megjelenés
Nem mondanám azt, hogy átlagosan nézek ki, mivel bár hosszú, dús tincseim szőke színűek, időről időre beszínezek egy-egy tincset más színűre, így néha egy-egy kék, piros, sárga, zöld vagy éppen lila csík is megtalálható hajamban. Nem durva ez, inkább csak egyénivé tesz, de mégse megbotránkoztatóan. Természetesen előfordul az is, amikor nem élek a színezés lehetőségével, de az valahogy mindig vidámságot hoz a mindennapjaimban. Az életem egyáltalán nem nevezhető boldognak, a szüleim már nem élnek és a testvéreimmel egyedül vagyunk, mégis, én igyekszem néha mosolyt csalni az arcukra, amely bár nem mindig ér célt, azért időnként mégis csak sikerrel járok. Szemeim barna színűek, melyeket néha kevéske sminkkel emelek ki, ajkam vékony, orrom pedig pisze. Bőröm színe hófehér, amelyhez igazából mindenféle színű ruha jól passzol, én pedig nem is szoktam megvonni azokat magamtól. Nem bírnám ki, ha mindig csak fekete ruhákba járnék, az olyan gyászos… a gyászból pedig bőven elég volt az életemben. Nagyjából 170 cm magas vagyok, így nem emelkedem ki a sorból, de nem is vagyok törpe termetű, de igazából csak nézz rám, láthatod, hogy miként fest az összhatás és döntsd el te, hogy tetszik-e, amit látsz vagy sem. Én nem akarok mindenkinek tetszeni, az nem én lennék, tehát egy-egy negatív véleménytől nem mászom a falra.
Életed fontosabb állomásai
Régen még minden könnyebb volt, akkor, amikor apa és anya még éltek. A családunk is sokkal összetartóbb volt, de a két haláleset némileg szétzilált minket. Még most is egy család vagyunk, de a helyett, hogy vállaltam volna a felelősséget Nicolas helyett, ráhárítottam minden feladatot arra, hogy irányítsa a családunkat. Tudom, én vagyok a lány, a legidősebb nővér, az én dolgom lett volna átvenni anya helyét, mégis… képtelen voltam. És hogy miért? Nos… ennek elég sok oka van, talán azért, mert belül rettegek attól, hogy csalódást okozok nekik, mert legyen olykor bármilyen is a viszonyunk, szeretem minden testvéremet, és a legjobbat akarom nekik, a legjobb pedig itt nem én vagyok, hanem a bátyánk. A gyászom még mindig nem tűnt el teljesen, előfordulnak olykor hosszú éjszakák, rémálmok, melyekből könnyezve ébredek, de ezekről nekik nem kell tudniuk. Azt kell hinniük, hogy erős vagyok, hogy én már tovább léptem, így igyekszem mindig a kedvükben járni és egy örök vidám lánynak mutatni magamat, feldobni időnként a hétköznapjaikat, még akkor is, hogyha ez olykor idegesíti is őket. Mégis tudom, hogy belül örülnek annak, hogy törődöm velük, főleg a legkisebb húgunk, Sasha. Mostanra már mindannyian a Roxfortba járunk, így a család együtt maradt és bár elég sokan különböző házakba kerültünk, ez nem szegi kedvemet abba, hogy mindenkivel tartsam a kapcsolatot. Szeretem őket, ők a legfontosabbak a számomra, tehát soha se engedném meg azt, hogy bárki is kikerüljön a testvéri kötelékből. Talán egyszer, ha majd érettebb leszek és végre merek majd felelősséget is vállalni mások iránt, akkor átveszem majd Nicolastól azt a szerepet, amelyet tudom, hogy nekem szánt volna. Lehet, hogy ez még évek kérdése, de igyekszem változni és igyekszem megfelelni mindenki elvárásainak, de mégse fordulok ki önmagamból. A Hollóhát számomra a tökéletes ház, mivel mindig tág volt az érdeklődési köröm, imádtam olvasgatni és tanulni, igazából minden érdekelt, amit a szüleim vagy más rokonok, ismerősök meséltek, mindig nyitva voltak a füleim az új ismeretekre, amelyeket könnyen elsajátítottam. Remek agyam van, jó memóriám, így senkit se lepett meg az, hogy a Hollóhátat gazdagítom szerény személyemmel. Igazából egyik tantárgy se okozott nekem eddig problémát, de persze akadnak olyanok, amelyek nem tartoznak a kedvenceim közé, ilyen például a gyógynövénytan… Nem is értem, hogy húgom, Lioneah hogy tud abból kiemelkedő lenni. Jó persze, Mardekáros, de ez számomra még nem elég indok arra, hogy ennyire érdekelje és jó is legyen belőle. No nem vagyok féltékeny, soha se tennék ilyesmit, inkább örülök annak, hogy a McCaine családnak ilyen tág az érdeklődési köre, hiszen mindannyian mások vagyunk. Én egyébként Sötét varázslatok kivédéséből és Rúnaismeretből vagyok igazán jó, ezen kívül pedig talán meglepő lehet, de a repülés is remekül megy, nem véletlen kerültem be házam kviddics-cssapatába, mint terelő. Nem vagyok egy agresszív, kemény lány, de tudok az lenni, ha a helyzet úgy hozza és amikor a levegőben vagyok, szinte átlényegülök és akkor csakis a játékra koncentrálok. Igyekszem nem szégyent hozni a házamra, örülnék, hogyha végre egyszer a Hollóhát is első lehetne a házak között és végre év végén a kék-ezüst színek díszítenék a nagytermet. Az RBF vizsga bár egészen könnyen ment, ettől függetlenül némi egészséges félelem még van bennem a RAVASZ-al kapcsolatban, de tudom, hogy menni fog, bíznom kell önmagamban, utána pedig majd vár rám az egyetemi képzés, mely még sok izgalmat kecsegtet a számomra. Egyelőre sajnos még nem merek túlságosan előre tervezni, hiszen tudom, hogy mindannyiunknak akad még néhány éve a Roxfortban, de hogy mi lesz az után? Szeretném, hogyha a családom összetartana mindhalálig, mert nem fogom megengedni azt, hogy még valakit elveszítsek. Talán részben ez is ösztönöz, ezért akarok minél jobb lenni, minél több és tágabb tudásra szert tenni, hogy ne gázolhassanak át rajtunk és ne árthassanak nekünk, soha többé. Viszont akad egy aprócska kérdés a fejemben, mely nem hagy nyugodni már évek óta, de főleg azóta, hogy egyre mélyebbre ások a Rúnaismeret rejtelmeibe. Vajon tényleg lehetetlenség visszahozni a halottakat az életbe? Apa és anya örökre halottak maradnak vagy talán létezik egy ősi nyelv, egy ősi rúna, mely képes visszahozni az eltávozott lelkeket? Nem szabad, hogy ezt bárki megtudja, főleg nem a testvéreim, de én hiszek benne, hogy egyszer majd megtalálom erre a kérdésre a választ és ismét teljessé tehetem majd a családot, szó szerint.
A hozzászólást Astrid McCallie összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-01-15, 16:18-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Astrid McCallie 2014-10-13, 20:53
Elfogadva!
Ezer hálám, hálánk amiért megalkottad a legidősebb McCaine nővért. Teljesen jól felhasználtad a keresett kari sarokpontjait, és a saját ötleteiddel is kiegészítted^^ A PB választás igazán király, és nagyon tetszik az a vonulat, hogy már próbál társasági ember lenni. Igazán kiváncsi leszek, hogy Lioneah drágára hogyan fogsz tudni hatni Ne feledd, Nicolas egyszer belefárad mindenbe, addigra készen kell állnod, hogy átvedd a stafétát^^ Foglalózz, és mehet a játék!