2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A superhero learns to fly"
Főkarakter: főkarakter. Teljes név: Noreen Robertra Hart Születési hely és dátum: 1979. december. 26., London, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: gorilla Évfolyam (szak) / Foglalkozás: diák, hetedik évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Csendes, olyan, mint az óceán sötétje, inkább ne háborgasd, még a végén magával viszi a fél kezdet, vagy a lelkedet. A legkisebb lányom, tudja, késői is, és ahhoz képest meg nagyon érett, mintha nem is jó időbe született volna, de annyi szent, hogy okos gyerek, csak nem hepciáskodik, ha egyáltalán ez a jó szó, meg aztán, én egyszerű ember vagyok, nem is értek ezekhez a bűbáj-dolgokhoz, nekem csak az a lényeg, hogy egyik sem robbantotta le a fejét a nyakáról, bár a bátyja meg ő sokat gyakorolták egymáson… tudja, olyan, mint egy árnyék, de ha igazán gondosan figyeli, akkor kinyílik, mit egy virág, a legszebb virág, csak nem szabad hozzáérni, mert akkor megszúr, gondolom az anyja hiányzik neki, meg a nővére, szóval az összes női szerep, mert lássuk be az én anyám az valami borzasztó, már bocsánat… vannak barátai, vagyis egy, egy srác, rég nem láttam, de tudja, hogy van ez, kölyökszerelem, elmúlik és mi lesz a vége? Szép emlékek, majd kinövi.
Megjelenés
Húzd ki magad, Nora! És miért biggyeszted mindig a szádat kislányom? Citromba haraptál, vagy egyenesen lócitromba? Edd meg a maradékot is, vagy addig fel nem állsz, és ajánlom, hogy elmosogass, mert akkor aztán fent fogsz kuksolni, a többiek meg elmehetnek a nagybátyáddal, ezt akarod? Hát jó! Duzzogj csak, te mártír! Nem értem, miért akarod eltakarni az arcodat, olyan szép barna szemeid vannak, mint egy őzikének, és a szád, irigykedhet rá az utolsó véla is, azt mondom! Ráadásul ez a haj, ez most hullámos, vagy csak nem fésülködsz? És most ez a menő? Mi az, hogy ne használjam ezt a szót? Te meg vegyél fel végre normális ruhát, ne ezt a szakad farmert, meg tornacipőt, és kisasszony, ne fordíts hátat, ha hozzád beszélek, kár, hogy kisebb korotokban nem náspángoltalak el titeket a seprűmmel, a vendégek mind azt mondják, hogy beszélhetnél többet, állandóan a szobádban vagy, mi olyan érdekes abban a sok könyvben? Vagy írsz? Nagyszerű, egy újabb írnok! Most meg összekoszolod az ünneplődet, mert apádnak segítesz kocsit mosni? Rajtad nem lehet kiigazodni, te lány…
Életed fontosabb állomásai
- Ez csak egy cigi, Billy. Fent ültünk, a tetőnkön, lábunk az ereszcsatornára lógott, bakancsom halkan kopogott a fémen. Sötét volt, a csillagok apró szentjánosbogaraknak tűntek, a hátamat nyomta a cserép és a moha, amit idén nekem kellett volna letakarítanom, és már harmadjára próbáltam meggyújtani azt az egy szálat, amit a garázsban találtam, apa szerszámosládájának a tetején. Szerettem ezeket a mugli dolgokat, ahogy szerettem Billyt is, mert ő tudta, milyen félvérnek lenni, és vele eljátszhattam, hogy ez az egész nem zavar, ezért tettünk úgy most is, mintha minden rendben lenne, ahogy mindenki más is tette egy másik tetőn. - Jó, de… így lehet rászokni, nem? Megforgattam a szememet. Nem láthatta, de sóhajtott. Billy vörös haja most fekete volt, és bele akartam túrni, de aztán rájöttem, hogy az valami más lenne, mint ami eddig, és inkább félúton megálltam. A felvillanó parázs egy pillanatra megvilágította a szánkat, aztán már csak a vöröses izzás maradt, és a néha kieresztetett füst, amitől mindketten eszeveszetten köhögtünk. Billy nem tudta, de én igen, hogy ebben a házban – a mi házunkban- mindenki tudta, hogy mit csinálunk. Én nem aggódtam, annyira rossz volt, hogy már csak azért szívtam tovább, mert akkoriban ez volt a menő legfelső határa, a fülbevalóval és a szakadt ruhákkal együtt. Pontosan emlékszem, hogy a szomszéd kutyája nyolcszor ugatott, aztán beindult egy riasztó. Csak azért emlékszem minderre, mert talán akkor voltam a legboldogabb, ott a moha és madárürülék között, Billyvel az oldalamon, a maró füsttel a torkomban, libabőrözve, a tinédzserkor és a felnőtt lét határán átbillenve, amikor elhatároztam, hogy nem leszek többé hisztérika, sem naiv, hanem határozott és erős nő leszek, ahogy egy Harthoz illik. Ez az elhatározás elkísért egészen a másnapi ebédig, amikor Nick azt mondta, nyugodtan fújjam el a gyertyát, nem fog felrobbanni. Két hónapig nem volt szemöldököm.
Mindenki furcsán néz rám, amikor a családomról mesélek. Nem szeretek beszélni, én inkább nézem az embereket, és ha választanom kéne, hogy egy tűz esetén a könyveimet, vagy mondjuk Nicket mentem ki, hát, Nick, hiányozni fogsz. Rendben, bevallom: mindig is kívülállónak éreztem magamat, talán ezért vagyok a hagyományos értelemben vett szükséges rossz a családban. A rebellis kölyök, aki miatt szégyenkezni kell, mert az ünnepek alatt is feketében van, és igaz gyászhuszárként viselkedik, vagy aki nem köszön előre az idősebbeknek, mert egyébként is süketek, és felesleges jónapotozni, meg csókolomozni, ha úgysem hallják meg. Talán csak érzelmileg visszamaradott vagyok.
A nyarakat vártam a legjobban. Jó érzés volt diáknak lenni, az egyetlennek a családban, és ráfoghatni arra a délig tartó fetrengést az ágyban, hogy majdnem egy évnyi hajnalig tartó tanulást, kviddicsedzést és társasjátékozást – mégsem mondhattam, hogy tiltott rosmortsi utakra jelentkeztem-, kell kipihennem. Apa nem zavart, azt hiszem egy kicsit mindig is tartott tőlem, mintha valami fura betegség lennék. Anya pedig a sok távolmaradása miatt annyira engedékeny volt, hogy én voltam az egyetlen tizenhat éves, akinek nem kellett tízre hazaérnie, bár ebben csak egy rossz volt: egyedül maradtam, mégis, büszkén sétáltam haza, mert nem számított, ha tíz egykor zártam be magam mögött az ajtót. Végzősnek lenni valamiféle elégedett nosztalgiával töltött el. Volt valami borzongató a tudatban, hogy talán leszek valaki, hiszen annyi minden állt a küszöbön, és mámorító gondolatok töltöttek el, hogy megeshet, nem leszek senki. Csak egy boszorkány. Megelégedtem ennyivel is. Felsétáltam az emeletre. Nick sötétbe burkolózó szobája megnyugtatott. Valerie roskadozó könyvespolcai megmosolyogtattak. Apa kalapálása - mindjárt vacsorázhatunk, csak ezt meg megszerelem-, visszhangzott a fülemben, mint egy emlékkoncert. Fel akartam hívni Billyt, de rájöttem, hogy azt nem lehet. Ideges lettem, amiért elfelejtettem, és butának éreztem magamat, amiért ez megtörtént. Apa kiabálására nevetve csúsztam le a lépcsőkorláton: fogadni mertem volna, hogy szöget vert valamelyik ujjába – csak a szokásos, drágám-, és csak egy pillanatra szorult össze a szívem, hogy anyát a mellettem elsuhanó képeken is többször látom, mint az asztalnál.
A hozzászólást Nora Hart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-12-02, 11:23-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nora Hart 2014-10-13, 20:17
Elfogadva!
Nagyon tetszik, senkinél se láttam még ilyen megközelítést, hogy más szemszögéből írtad le a kari jellemét és kinézetét, szóval le a kalappal, tök egyedi. Remek kis kari lett, igazi kis bátor Griffendéles, aki sok mindent kipróbál és sok mindenben benne van, szóval tuti, hogy jó helyed van ebben a házban. Amúgy is nagyon elszaporodtak a Mardekárosok, szóval kell az utánpótlás. Mindent rendben találtam, foglalj pb-t és patrónust, és pofozd ki a profilodat kicsit, aztán mehetsz is játszani.
Remek kis kari lett, igazi kis bátor Griffendéles, aki sok mindent kipróbál és sok mindenben benne van, szóval tuti, hogy jó helyed van ebben a házban. Amúgy is nagyon elszaporodtak a Mardekárosok, szóval kell az utánpótlás. 
