2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tény és való, hogy az elején nem túlzottan voltam oda érte, ami talán érthető, hiszen arrogáns és lássuk be nagyon önfejű tud lenni. Nem mintha én egyébként olyan nagyon más lennék, hiszen én is kitettem magamért azért rendesen, de lássuk be akkor talán nem is jutunk el eddig, ha csak engedek neki mindenben. Kétlem, hogy megpróbálna segíteni, vagy úgy látná, hogy van bennem elég erő ahhoz, hogy bármit is elérjek úgy, hogy már az elején engedek neki. Talán pont a kezdeti ellentétek kellettek ahhoz, hogy mostanra valamiféle csapattá kovácsolódjunk. Persze az alap a közös szív, de hát a legtöbb kapcsolathoz kell valami alap. - Lelkileg az épp elég. - na igen épp eléggé félek ettől az egésztől így is, de igyekszem erősnek mutatni magamat, hiszen sokat nem érek vele, ha már előre rettegni kezdek. Végül is bőven ráérek... majd ott is, és jó eséllyel ott meg is lesz majd ez, nem fogom tudni kikerülni, de igaza van most kell gyakorolni, mint éles helyzetben, hiszen az már többször is látszott, hogy éles helyzetben nem igazán tudom kezelni a vámpírokat, egyelőre még egyáltalán, pont ezért kell fejleszteni magamat. - Tehát azt mondod, hogy neked is lesz életed mellette is? Az iskola más, de... életed is van? - nem kötekszem, na de ha azt mondja nekem, hogy akármi is lesz a bátyámmal végül akkor is élnem kell az életemet, akkor ez lássuk be rá ugyanúgy vonatkozik, hiszen akkor neki is élnie kellene az életét és jelenleg nem teszi. Csak a bosszúval, vagy épp velem foglalkozik, de nem szórakozik, sőt még csak nem is nagyon láttam másokkal, hogy barátkozna, vagy bárkire hagyatkozna. És mi van, ha vége az iskolának? Akkor mi lesz majd vele? Ha mindezek hiányoznak az életéből, akkor az iskola után már a tanulás sem lesz, ami lekötheti időnként, tehát nem marad más, mint az, ami most van, lényegében szinte semmi csak az éjszakai élete. - Igen, végül is ezért vagyunk itt. - bólintok végül, habár még mindig kissé tétován, de tudom, hogy ezt kell tennem most, hiszen ezért vagyunk itt. Nem baj, menni fog, tudom, hogy elég erős vagyok hozzá, muszáj lesz, másképp sosem készülök fel a hasonló helyzetekre. - Csak akkor tegyél bármit, ha úgy látod... tényleg muszáj. - teszem még gyorsan hozzá, mielőtt lenyomnám a kilincset. Itt most azt mondta nem eshet komoly bajom, akkor hát várnia kell akármi is történik, akármennyire is pánikba esem, egyszerűen muszáj, különben sosem győzöm le ezt.
Most már ketten egyek vagyunk, és sehol nincsen a kezdeti hajtépés, amivel egymást idegesítettük, öltük. Egyre jobban működünk egy csapatként. Ha majd úgy hozza a helyzet, hogy le kell zárnia előttem az elméjét és az érzéseit, mert már valami romantikus kapcsolat megjelenne az életében, akkor remélem, hogy működni fog, hiszen nyilvánvalóan azt szeretném, hogy boldog legyen. Erre minden esélye megvan, hiszen komoly, de cserfes lány, akinek ott a helye a fényben. Talán még a bátyjának is van esélye a visszatérésre. Én mindig ott leszek mögötte hogy segítsek, hogy támogassam. Bízhat bennem, rá azért komolyabb figyelmet tudok fordítani, mint másokra, hiszen nem számít nekem már senki más. - Csakis lelkileg, mert fizikálisan nem fog bántani, majd meglátod.. – Félmosollyal tekintek rá, ő még nem tudja azt, hogy mitől is veszélytelen az öreg vámpír. De itt most csak az lesz a lényeg, hogy lelkileg felkészüljön, legyőzze a rettegést, aztán majd a gyakorlat következő fokozatában veszélyesebb vámpírra is mehetünk majd. Bár nem vagyunk szerelmespár, mégis megfogom Gemma kezét, hogy legalább így öntsem belé a lelket, hiszen egyértelmű, hogy ráfér. Oldalra pillantva ottfelejtem a tekintetemet, ahogyan belekap a barna hajába a szél. Nem mondom, nem rossz látvány, azért én sem vagyok fából. - Megértelek, de tudod.. nekem azt mondta az inasom, hogy csak mert éjszakai életet élek, és a sötétben járkálva másokat mentek meg, nem hanyagolhatom el az iskolát. Neked is van az az arcod, amit nap mint nap mutatnod kell a külvilágnak. A bátyád sorsa az egy dolog, de.. mellette hosszútávban kell gondolkoznod. Így vagy úgy, de lesz életed utána is. Megérkeztünk. – Bólintok a régiség bolt felé, itt tulajdonos az öregúr, akiben bizony egy vérszomjas bestia rejtőzik. Már elméletileg. Gyakorlatilag tettem róla, hogy ne az legyen. - No előreengedhetlek? – Kérdezem bátorító msoollyal. Szembe kell néznie a végzetével, és ez a mostani még csak főpróbának sem mondható. De tényleg. Itt most csupán azt tesztelem, hogy mennyire tudja kihúzni magát, kockáztatni. Figyelem a szívverésünket, és ha pánikba esne, tudom, hogy mikor kell feladni ezt a kísérletet. Hiszen az erőltetés nem feltétlenül jó megoldás..
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Én magam sem voltam ilyen, mindenhez komolyan álltam, de az ember megváltozik, vagy legalábbis a hozzáállása más lesz akkor, ha valaki a haláltól menti meg és Andrew ezt tette azzal, hogy megfelezte velem a szívét, pedig megtehette volna azt is, hogy ott hagy és lejelenti, hogy nem tudott segíteni, nem volt megoldás. Mégis megtette, amit csak tudott és ezért örökké hálás is leszek neki. - Jól van. Azt mondtam, hogy hallgatok rád és így is lesz, akkor elmegyünk ahhoz az öreghez, fel kell készülnöm. - tudom, hogy igaza van, nem roppanhatok össze minden alkalommal, amikor vámpírral találkozom, mert akkor a testvéremet sem fogom tudni kezelni és valahogy muszáj lesz. Ha képtelen vagyok szembe nézni vele, akkor máris legyőzött és akkor vége, már előre fel is adhatom. Valahogy sikerülnie kell, valahogy muszáj... kitartanom majd, ha szembe kerülök vele, hogy legyen esély rá, hogy visszahozzam őt a normális életbe. - Tudom, de... ő azt nem tenné. - a társai igen, ezzel tisztában vagyok, de még most sem vagyok hajlandó a bátyámat is szörnyetegként kezelni. Valamivel rávették, valahogy kényszerítik és nincs választása, vagy ez a könnyebb út, de nem bántott sosem... úgy nem. Volt rossz időszaka tudom én, amikor bezárt és volt hogy elborult az agya, de úgy vámpírként sosem ártott nekem és hinni akarok benne, hogy ez nem változna a jövőben sem. Persze ettől még igaza van Andrewnak, fel kell készülnöm mindenre és meg kell tanulnom nem pánikba esni, ha mégis ilyesmi történik. Most pedig ahogyan sétálunk felfelé próbálok nem arra gondolni, hogy mi következik. Bár az ujjaim kissé reszketnek, de amikor megérkezünk és megfogja a kezemet ez is megszűnik. Nagy levegőt veszek, és koncentrálok, nem csoda, ha beletelik pár pillanatba, mire eljut a tudatomig, hogy kérdezett és válaszolnom is illene. - Jól haladok, de eddig még nem. Azt hiszem az a második félévben lesz és egyre több, ahogyan haladunk előre. - végül csak halkan sóhajtok egyet és mint a bűneit bevallani készülő pillantok rá oldalra. - Az utóbbi napokban, amióta meg van a nyomkövető... igazság szerint nem sokat foglalkoztam ezzel. Tudom mit fog mondani és nem kell... koncentrálni fogok. - ismerem már ennyire, tudom hogy nem érdemes a bátyámat figyelnem, attól semmi sem lesz jobb, de még sem olyan egyszerű, hiszen ő mégis csak a bátyám és tudni akarom jól van-e, hogy mi történik vele, ehhez pedig az kell, hogy időnként belenézzek abba a gömbbe. Legalább, ha valami durvát látok, arra is fel tudok készülni nem igaz?
Nem tudom, hogy mikor lettünk ilyen bújosok, főleg én. Gemma előtt hideg volt a szívem, csak negatív érzelem járt át, a harag, a gyűlölet az egész világ felé, és csak legbelül véltem úgy, hogy én lehetek arra hivatott, hogy a szüleim példáján okulva segíthetnék másoknak, amolyan névtelen hősként. Gemmával kirángattuk egymást a halál torkából, és úgy fest, hogy hosszú idő után ismét van családom. Nem is tudom, hogyan kéne rá néznem, testvérként, barátként, vagy máshogy, de egyértelmű, hogy nem csak a különös szív köt össze minket. - Így van, aki nem veszélyes. Jobb mint ha egy mumus lenne, akitől csak rettegni lehet, de nincsen birtokában a teljes repertoárnak. Az öreg kell neked. – Bólintok, hiszen csak akkor fejlődhet, ha Morticiához hasonló igazi vámpírokkal akad össze. Jó ideig még az én felügyeletem alatt. És hosszútávon is, hiszen én azért szeretném, ha nem kockáztatná az életét. Ő auror lesz, a törvény szolgája, de ezt inkább a nyomozásokban élje ki, ne a véres párharcokkal. A bátyját viszont neki kell visszatérítenie a világos oldalra, ha az lehetséges, ha pedig nem, akkor elpusztítania. Akkor is ha beleroppan. - Semmi. Készítsd fel a lelkedet, most annyi az előny, hogy tudsz vele számolni. De meg kell tanulnod a váratlan helyzetekben is keménynek maradni. A bátyád nem fog figyelmeztetni, ha a torkodnak esik. És a társai sem. – Azért nem akarok túlságosan szigorú lenni vele, ezért egy halovány mosollyal enyhítem az odaszólást, de csak úgy járhatunk az ügy végére, ha tudja, hogy mit akar. Én elsősorban azt, hogy felkészült legyen. Ketten vagyunk jelenleg a csapatban, de ez változhat, főleg ha úgy érezzük előbb-utóbb, hogy kevesen vagyunk, és több szem többet lát. Jessamine-t hosszú hetek óta korrepetálom a tanára kérésére elemi mágiákból, lassan kérhetnék szívességet is cserébe. Mivel nem tudunk a Roxfortból hoppanálni, ezért szépen felsétálunk a felszínre, és csak a birtok vaskapuja előtt kapaszkodunk egybe, hogy pár pillanattal később már Roxmortsban lyukadjunk ki. Az örvösmedve kicsusszan a pálcámból, és elugrabugrál az öreg Gideonhoz, akinek egy borospincéje van itt a közelben. Egykor valóban vérengző bestia volt, de a szüleim, főleg az apám legyűrték őt, és megtanult élni a hátrányába. A lány kezét fogom meg, hogy véletlenül se remegjen, amíg odaérünk. Hiszen most készülünk szembeszállni a végzetével. - Gyakorlati feladatra behívtak már? Hogy haladsz az egyetemi tanulmányaiddal? – Nem csevegő hangulatban kérdezem, tényleg érdekel, hiszen hosszútávon mégiscsak képzett auror lesz, vagy akár ügyész a minisztériumban, kell valaki, aki tudjon az ügyekről.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Persze azért sejtem, ha nem is mondhatom, hogy tudom, de azért erős a gyanúm, hogy nagyjából tisztában van azzal, hogy azóta is figyelemmel kísérem a bátyám életét. Nem mindig, de gyakran, ha már a varázslat rajta van és lehetőségem van rá. Egyszerűen muszáj tudnom, hogy jól van és legalább megpróbálhatok leszűrni következtetéseket, hogy vajon tényleg van-e értelme segíteni rajta, valahogy megmenteni őt. Még mindig hiszek benne, de persze bőven meg van rá az esély, hogy Andrewnak van igaza és az egész esélytelen. Balgaság hinni valami olyasmiben, ami nem válhat valóra, én még sem tudom ezt az egészet csak úgy elfelejteni, mert igenis... talán tényleg meg lehet még menteni őt valahogy és akkor nem hagyhatom, hogy végleg elmerüljön a sötétben azokkal az alakokkal, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy milyen is, ha valakinek fontos vagy. Amikor a karjait széttárja előttem valahogy nem is kell rajta gondolkodnom, hogy fogadom az ölelést, sőt én magam is átölelem a derekát. Már elég sok mindenen mentünk át együtt, hogy ez indokolt legyen, ha csak azzal kezdünk, hogy közös a szívünk és ha ő nincs akkor a testvéremet se találtam volna meg, vagy ha egyedül akadok a nyomára annak biztos, hogy rémes következményei lettek volna. - Tehát egy igazi vámpír, aki nem veszélyes? De, ha tudom hogy nem veszélyes... az ugyanúgy megfelelő lehet edzésképp? - nem is tudom, felkészültem rá, hogy ma már eleve ezzel foglalkozunk majd, de hogy tényleg egy igazi vámpír lesz a próba baba és nem pedig mondjuk a mumus... arra azt hiszem nem, de talán mégis meg kell tennem, hiszen ha figyelem a testvéremet és bármi olyasmi történik, ami miatt sürgetőbbé válik, hogy segítsek neki és találkozzam vele, akkor nem mondhatom, hogy még nem, mert nem készültem fel a vámpírok ellen rendesen. - Jól van, legyen akkor ma, menjünk el ahhoz, akit ismersz, esetleg előtte... javaslat? - talán valamiféle védekezés, vagy hogy hogyan készüljek fel. Azért benne van a pakliban, hogy csak mert tudom, hogy az illető nem veszélyes még nem biztos, hogy nem esem majd pánikba, hiszen attól még vámpír és azt érzékelni fogom, sőt tudni is, hiszen Andrew elmondta.
Valahogy egyértelmű, hogy csak úgy ölelgetjük egymást, ezért amikor érkezik, akkor már automatikusan kitárom a karomat, hogy bele tudjon simulni. Persze hogy tudom, hát hogyne tudnám, hogy mit csinált az elmúlt napokban, végülis ez volt a terv, de tényleg elég megszállott. Azt viszont nem tudja, hogy végig ott voltam a nyomában, amíg ő a vámpírt leste, addig én rá vigyáztam, egy percig sem volt veszélyben. Jó, azért féltucatnyi vámpír ellen már csökkennének az esélyeim, de remélem Gemma is akar magára annyira vigyázni, hogy nem kockáztat semmi ostobaságot, még a testvéréért sem. - Dehogy. Nem vagyunk időhöz kötve. – Rázom a fejemet, és nem kezdem direkt vizslatni a tekintetét, hogy mondja el, amit egyébként nem akarna. Tudom, hogy számára ez mennyire fontos, így nem állítom választás elé, hogy miért is erőlteti ezt a vámpír dolgot. Ő még hisz a testvérében, aki az egyetlen családtagja, akkor én is megteszem, még ha nem is osztja meg velem a gondolataimat. És nem nézem meg a testhezálló ruhákat sem, elméletileg mindketten hátrasoroljuk a testiségeket, a kapcsolatakat, pedig ő az elején felvetette, hogy nem lesz túl jó ez az összeköttetés, ha majd pasizni akar. Tehát egyszer majd akar. - Hogyne. Egyértelműen vámpírok ellen kell küzdened. A mumus most nem elegendő, ezért egy igazi vámpírral kell találkoznod, hogy ellenállj. Na nem Morticiával, az a lány egy őrült. De van valaki, aki később a hasznunkra lehet. Öreg már, de úgy élte végig az életét, hogy nem lett vérengző. Lemenjünk most hozzá Roxmortsba, vagy a támadásokat gyakorolnád először? – Nem veszem észre, hogy még mindig szorongatom a kezét. Ez a közös szív szindróma ezt váltja ki belülünk, egy csapat vagyunk, közös a célunk, és nem is tudok elszakadni tőle. Attól félek, nem csak azért halnék bele, ha ő is, mert magával ránt a vérmágia. Túlságosan megkedveltem, de erről pszt, neki nem kell tudnia, én úgysem volnék képes komolyabban kimondani. Inkább foglalkozzunk a feladatunkkal.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
A legutóbbi akciónk végül sikerrel járt, én pedig azóta is a testvéremet követem nyomon és ebből képtelen vagyok engedni. Tudom lassan már megszállottságnak tűnik, alig eszem, vagy alszom és jó eséllyel ezt Andrew is érzékeli, annak ellenére, hogy eddig ezt tagadtam előtte, de kétlem, hogy tényleg el is hiszi nekem, hiszen most is látszik rajtam, hogy nyúzott vagyok, ő pedig eleve érzékeli azt, hogy mikor mi van velem, nem tudok előtte csak úgy elrejteni dolgokat, főleg olyanokat, amiket még érzékel is az összeköttetés miatt. Ettől még persze megpróbálom, legalább úgy tenni, mintha jól lennék, az arcomon mosoly, legalábbis félmosoly, amikor megérkezem a megbeszélt helyre, amit csak mi ketten találhatunk meg. - Szia! Remélem nem késtem. - azt hiszem azért egészen jól sikerült a kezdeti nehézségeket áthidalni, pedig az elején nagyon sokat öltük egymást, mostanra viszont társak lettünk és azt hiszem mondhatom, hogy feltétlen bizalmat helyeztem belé és ő is viszont, bár persze rossz érzés ezt eljátszani, legalábbis annyira, hogy nem mondom el neki miért vagyok kimerült. Na persze sejtem, hogy tudja, vagy rá fog jönni úgy is elég hamar, hiába, hogy nem mondom ki nyíltan. Egyébként edző ruha van rajtam, tréning nadrág, testhez álló trikó, és természetesen a pálca is fel van erősítve egy erre kitalált övre a derekamra, hogy könnyen elő lehessen kapni, ha szükség lenne rá mondjuk az edzés során. - Van már elképzelésed, hogy mégis mi legyen ennek az egésznek a menete? - pillantok rá aztán, hiszen ha jól sejtem akkor most az a cél, hogy felvértezzen a vámpírok ellen, ehhez viszont a félelmemet kell majd legyőznöm, ami nem könnyű, főképp hogy legutóbb se sikerült, mert bár egészen jól bírtam, de a legvégén aztán csak sikerült bepánikolnom, bármennyire is ki akartam tartani legalább a bátyám miatt, de még úgy sem voltam elég erős.
Úgy beszéltük meg, hogy fel fogom készíteni őt harcászatilag is az előtte álló feladatra, de egyre inkább megkedvelem, és féltem, aggódom érte. Valahogy kialakult ez kettőnk között, és nem is szégyenlem a dolgot, bár olyan tekintetben azért rossz, hogy a szüleim halála után már nem akartam senkivel sem barátkozni, most pedig közös szíven osztozkodunk. Ha ő el akarna menni randizni, én is érezném amit ő, és ez nyilvánvalóan zavarbaejtő. Csak abban az esetben nem, ha együtt mennénk el valahova, de nem tudom, hogy erről mi a véleménye, hiszen mindkettőnknek komoly céljai vannak. Bár ha ő vetette fel a pasizás kérdését, talán nem akar olyan keserű lenni, mint én, ezért el tudom képzelni, hogy majd egyszer mégiscsak megkérdezem. Viszont tényleg nem jó az a felállás, hogy ő is szembe kell hogy nézzen a sötétség teremtményeivel. Jobbnak gondolom, ha rám bízza ezt, és ő lesz inkább a csapatunk reklámarca, és esze, aki egyrészt megjelenik a hivatalos rendezvényeken, ahol kapcsolalatokat építhet, és megtervezhet egy-egy leszámolást, amit aztán én hajtok végre. A föld alatti kazamaták egyikében várok, ahol felfedeztük azt a Roxfort-i barlangot, főhadiszállásnak tökéletes lesz. Fidelius-bűbájt szórtunk rá, és ketten vagyunk a titokgazdák, senki nem talál oda, csak akit majd beavatunk a terveinkbe, már ha egy idő után bővíteni akarjuk a két fős csapatot. Sötét pulcsiban, és farmerben ácsorgok, de nem hoztam mumusládát, sem a szükség szobájából kilopható gyakorlóbábut sem, mert meg kell beszélnünk ezt a hogyan továbbot. Örülnék neki, ha Gemma elfogadná az álláspontomat. Nem kell hogy baja essen, és teljesen logikus a gondolatmenetem, már két napja ezen rágódok, és nem fogok belőle engedni, még ha össze is veszünk.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
