2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "What doesn't kill you makes you stronger"
Főkarakter: Titkos Teljes név: Gemma Carlyle Születési hely és dátum: Nagy-Britannia, Winchester, 1980. január 5. Csoport: Griffendél Patrónus: Fehérfejű réti sas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség: - Kiemelkedő tudás: Számmisztika - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
6 dolog, ami főként jellemez: - Kitartás. Amit igazán akarok, azt el érem és nem hátrálok meg. - Akarat. Célokat tűzök ki és el is érem őket. - Tudásszomj. A tanulás a mindenem. - Tudálékosság. Kissé okoskodó vagyok, nem rejtem véka alá a véleményemet és, amit tudok. - Visszahúzódás. Jobban szeretek egyedül lenni egy nyugodt helyen, mint elveszni a tömegben. - Csendes megfigyelés. Nem beszélek sokat, inkább hallgatok és figyelek, úgyhogy attól, hogy te nem ismersz, én sok mindent tudhatok rólad.
5 dolog, amit szeretek: - Győzni. - Tanulni és új ismereteket szerezni. - A reggeli futás pezsdítő erejét. - Nyugodt téli estéket egy forrócsoki mellett. - Az új könyv illatát.
4 dolog, amit utálok: - A tehetetlenséget és a tanácstalanságot. - Veszíteni. - Válaszok nélkül maradni. - A frissen nyírt fű szagát.
2 fontos cél: - Bekerülni az Aurorközpontba és aurorrá válni. - Kideríteni mi történt a bátyámmal.
1 balga álom: - Visszapörgetni az idő kerekét és normális életet élni.
Megjelenés
Barna göndörödő haj, barna szem, hosszúkás arc, hegyes orr és csapott áll... nem vagyok egy tipikus szépségkirálynő alkat. Nem vagyok ronda, sosem gondoltam azt magamról, de nem is vagyok az, aki után megfordulnak a fiúk. Nem baj, nem is vágytam erre. Jól van ez nem igaz... mindenki vágyik rá, hogy észre vegyék, de én jobban szeretem, ha az érdemeim miatt tűnök ki és nem pedig azért, amilyen kívülről vagyok. Ettől még adok magamra, vigyázok a bőrömre, a hajamra, rendesen ápolom a külsőmet, minden reggel futok még télen is, hogy edzésben legyek, így alakommal sincs baj, bár nem vagyok egy telt típus a fiúk számára fontosabb idomok terén sem. Nem is baj... azok után, ami történt végképp nem zavar. A ruháim nem különlegesek, szeretem az elegánsat és a szépet, de a színeset és az extravagánsat nem. Valahol megpróbálom megkeresni az arany középutat, hogy ne legyek rongyos, de ne is nézzek ki úgy, mint aki reggel három órát tollászkodik a fürdőszobában.
Életed fontosabb állomásai
Hogy ki vagyok én, és mi a történetem? Nem vagyok benne biztos, hogy igazán kíváncsi vagy rá, mert nincs benne happy end és túl sok csodás rózsaszín felhő sem. A tekintetem gyakran réved a távolba, az arcomon titokzatos mosoly játszik, ami mélyen megbújó fájdalmat temet el. Az életem jól indult, szerető család, boldog szülői ház, óvó báty, legalábbis én ezt hittem. Persze soha sem tudtam, sőt arról a mai napig sincs halvány sejtésem sem, hogy eredetileg nem ott születtem, eredetileg még csak a nevem sem az, ami most, hogy kiragadtak a szülői házból, hogy elraboltak és szándékosan kaptam helyet egy új családnál, ahogyan előttem a bátyám is, csak épp rá ez rosszabb hatással volt, de... ne szaladjak így előre igaz? Sokat olvastam, sokat foglalkoztam a tanulással és mindig is arra összpontosítottam, hogy én legyek a legjobb. Elég nagy mértékű küzdőszellem van benne, egy nagy adag győzni akarással és eltökéltséggel fűszerezve. Ezek mind együtt nem hagyják az embert kizökkenni a ritmusból... legalábbis az esetek nagy részében. Ettől persze alapvetően szép életem volt addig a pontig, amíg minden meg nem változott. Magam sem tudom, hogy miért és hogy hogyan történt... de megtörtént. A Roxfortot kiváló eredményekkel kezdtem meg, a szüleim büszkék voltak rám és egészen az ötödik évemig nem is volt az ég világon semmi gondom. Meg voltam én magamban, néha segítettem a háztársaimnak a leckében, de ennyi, valahogy nem sikerült szorosabb barátságokat kialakítanom, csak elvétve néhányat. Nem mindenki viseli jól, ha neked a tanulás a fontosabb és nem a szórakozás, vagy ha folyton elkalandozol és mindent messzemenőkig kifejtesz, amikor a másikat netán cseppet sem érdekli a téma. Aztán a hetedik évem előtti nyár... nem tudom, hogy mi történt. A bátyám akkor fejezte be egy éve már a Roxfortot. Anya sokszor írt róla, hogy valami nincs vele rendben, idegesebb, sokszor tesz olyat, ami nem biztos, hogy jó. Persze nem tudhattam mi van a háttérben és azt sem, hogy rám is ez vár, ha készen vagyok itt... hogy beavassanak. A szüleim úgy állították be, mintha vele lenne a baj, miközben ez nem pontosan így volt. Na persze ezt azóta sem tudom. Apával rengeteg volt állítólag a vitája, eszmei kérdésekben, amik a világ dolgait érintik és anya nem értettei, hogy mi a baja Marknak. Attól félt rossz társaságba keveredett. Magam sem tudom, hogy ez lehetséges volt-e egyáltalán, de valahogy tőlem is eltávolodott azóta, hogy befejezte a Roxfortot, mintha titkai lettek volna, sejtései, amiket nem osztott meg velem. Akkor is furcsán viselkedett, amikor hazaértem a nyári szünetre. Nem is tudom, alig ért haza időben és valahogy mintha semmi se lett volna jó neki. Én is megtapasztaltam a sok vitát és idegességet az első napokban, miután hazaértem. Már egy jó hete otthon voltam, amikor az egész lezajlott. Mark akkor sem jött este, kora hajnal volt már amikor hazaért, és apám nagyon ki volt akadva. Megértem, én sem aludtam egész éjjel annyira aggódtam, hogy hol lehet, hogy nem esett-e baja. Már akkor tudtam, hogy valami nincs rendben, amikor az ajtó erős csapódását meghallottam, aztán a tompa puffanás, és amikor leértem apám a földön feküdt. Anya fölötte zokogott, a bátyám szemében pedig olyan riasztó fény, amit képtelen leszek kitörölni az emlékeim közül, soha sem fog sikerülni. Rá néztem, ő pedig rám, és tudtam hogy aki ott van, az nem teljesen ő. A tekintete kegyetlen volt, zavart... talán őrült is, nem tudom. Apám már csak nyöszörgött. Láttam, hogy a fal behorpadt ott, ahol nekivágta és vérfolt is virított a virágos tapétán, amin annyit veszekedtek a szüleim tavaly. Ledermedtem és képtelen voltam cselekedni. Nehéznek éreztem a karom, a lábaimat, pedig tudtam, hogy fel kellene rohannom, ott vannak a pálcám, tehetnék ellene valamit. Mark pedig gyorsan mozdult, az anyám... az anyánknak esett, aki csak sikított, könyörgött neki. Éreztem, hogy az arcomon könny csorog végig, ahogy néztem mit tesz... a szívem majd ki ugrott a helyéről a maró pánik miatt. Apám tekintetét láttam, rám nézett, és szavakat formált a szája, de nem jutottak el a fülemig a hangok. Azt hiszem arra kért, hogy meneküljek, vagy hogy segítsek? Fogalmam sincs! Végignéztem, ahogy anyám élettelen teste a földre hanyatlik, ahogy apám próbál rúgni, ütni, de túl erős volt az ütés és szédelgett volna, ha feláll. Mark nem nyúlt hozzá, azt hiszem tudta, hogy úgyis percei vannak a tarkóján lévő ütést nem éli túl. Továbbra is csak álltam, akkor is, amikor a bátyám felém indult, néztem a szemét, szinte világított, attól a furcsa tűztől, ami benne tombolhatott most. Csupa vér volt mindene, még a karkötő is, amit tőlem kapott évekkel ezelőtt és a szája... az egész arca el volt torzulva. Zsigeri rettegés fogott el, azt hiszem a kezem is remegett, aztán egyszer csak térdre vetette magát előttem és sírni kezdett. A fejét a hasamhoz szorította, én pedig remegő kézzel simogattam meg a fejét. Ha akkor... akkor megpróbálom elérni a vázát a mellettem lévő polcon... ha megpróbálom leütni... még eltudtam volna menekülni. Egyszerűen képtelen voltam, lehunytam a szemem, hogy ne lássam a szüleimet a padlón, a vért a virágos tapétán, éreztem, hogy remeg a szám. Aztán felállt, rám nézett, és a karjaiba vett. "Sajnálom..." Ennyit mondott csak reszkető hangon. Én nem is értem, hogy miért nem tettem semmit, miért nem volt képes engedelmeskedni a testem. Hiába tanultam annyi mindent, hiába készítettek fel az iskolában a veszélyre, senki sem tudhatja, hogy igazi éles helyzetben hogyan fog reagálni. A következő három hónapot a pincében töltöttem. Hozott nekem enni, a házunk pedig megtelt. Rémisztő zajok szűrődtek le fentről minden áldott nap, egy ideig Mark csak az ételt hozta le nekem, aztán egyszer hozzá vágtam a tányért, megvágtam vele az arcát, amire dühbe gurult. Majdnem eltörte a karom, olyan erősen kötözte le a kezem a radiátorhoz. Próbáltam én ellenállni, tényleg sokáig próbáltam, de sokkal erősebb volt nálam, és a többiek is. Egy nap már nem csak Mark jött le hozzám, azt hiszem akkor kellettem én, amikor nem tudtak elkapni senkit, de éhesek voltak, nagyon éhesek... A sebek, a testemet borító hegek soha sem fogják hagyni, hogy bármit is elfelejtsek. Egy idő után már nem fájt annyira, valahogy ki tudtam zárni, csak levezették rajtam a dühüket, ha ellenkeztem, így inkább nem ellenkeztem... azt hiszem, aztán Mark rendbe tette a sebeimet, mintha csak ugyanúgy akarna vigyázni rám, mint régen. Persze... el nem engedett. Azt hiszem végül az egyik szomszéd kezdett el gyanakodni. Nem értem máig sem, hogy ez miért tartott majdnem három hónapig! Azóta nem láttam a bátyámat, azt sem tudom, hogy megölték-e, vagy sem. Azonnal eljöttem, miután persze összeférceltek, de hiába minden gyógyítás, minden varázslat, a hegeket nem tudták végleg eltüntetni. Eltemettem mindent, de azóta is rettegek, ha sötét helyen vagyok egyedül. Nem mutatom ki, de legbelül mar a félelem, olyan erővel, amit csak az érezhet, aki hasonlót élt át, mint én. Végképp a tanulásba temetkeztem, a könyvekbe, hogy megtanuljam hogyan védhetem ki ezt, hogyan érhetem el, hogy másnak ne essen baja. Auror akarok lenni, legyőzni a félelmeimet, amit még nem tudom hogyan fogok, de... Félek a sötéttől, klausztrofóbiám lett és a vámpírok... Van egy medálom, én készítettem, csak eleget kellett utána járnom. Jelzi őket, akkor, ha hozzáérek egyhez, érzékeli, fénylik... hogy időben reagálhassak. Ha fejlesztem még jobb lesz majd, olyan, ami akkor is jelzi, ha a közelemben van egy, már csak a jelenlétüket is, nem csak azt, ha az érintkezés is meg van.
És itt még nincs vége, a plusz ráadás a kis extra, ami nem is olyan régen történt. Nem voltam még külön feladaton soha... eddig még nem, de beosztottak mellé. Andrew, felsős, én pedig akartam menni, jelentkeztem terepre, hogy fejlődjek. Csapdába estünk, olyan csapdába, amiből nem lehet csak úgy kijutni, ami végzetes, ha... Nem ismertem jól a varázslatot, de olvastam róla. Veszélyes fekete mágia, amivel megúszhattuk. Megosztottuk a szívünket egymással, így megmaradt az erőnk, hogy túléljük, összeadódott minden és kijutottunk, de közben... meg van a hátránya. Nem lehetünk túlságosan távol egymástól, mert annak következménye van... fájdalmas következménye. Sokkal könnyebben betegszem meg én is, ő is, elérnek a betegségek, belehalhatok egy szimpla náthába is. Pont vele... Mardekáros, idegesítő, nagy szájú... minden, ami Mark volt és minden, amitől félek és amit utálok, és nekem a közelében kell lennem, hogy ne essen bajom. Mi jöhet még ezek után? Az élet mintha folyton ellenem lenne.
A hozzászólást Gemma Carlyle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-12-29, 14:23-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gemma Carlyle 2015-12-11, 07:43
Elfogadva!
Szia! Nagyon tetszik ez a jellem felépítés, ritkán látok az átlagtól eltérőt, ez most nagyon szépen átlátható, és mindamellett még érdekes is, hiszen nem egy tucat leányzóról van szó. sztoriját olvasva ámulok és bámulok, szerencsétlen csajszinak aztán bőven kijutott a "jóból". Értelmeznem kellett, hogy mi is történt vele, de aztán felfogtam a jellemből, hogy a srácok vámpírok voltak, azért elég durva így, hogy eszegették, nem semmi agyad van hozzá, hogy ha majd ilyen lelki sokkot ki tudsz játszani Nagyon kiváncsi vagyok, hogy innentől hová tudod kibontogatni, hiszen a további bónusz, hogy vérmágiával átitatott szíve van a hölgynek tetézi, hogy sosem lesz egy unalmas perce sem, lássuk, hogy hová lyukad ki a sztori^^ Látom már foglalóztál is, és várnak rád, úgyhogy tiéd a pálya
Értelmeznem kellett, hogy mi is történt vele, de aztán felfogtam a jellemből, hogy a srácok vámpírok voltak, azért elég durva így, hogy eszegették, nem semmi agyad van hozzá, hogy ha majd ilyen lelki sokkot ki tudsz játszani 
Nagyon kiváncsi vagyok, hogy innentől hová tudod kibontogatni, hiszen a további bónusz, hogy vérmágiával átitatott szíve van a hölgynek tetézi, hogy sosem lesz egy unalmas perce sem, lássuk, hogy hová lyukad ki a sztori^^ Látom már foglalóztál is, és várnak rád, úgyhogy tiéd a pálya 