2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Talán végül, ha nincs más választásom megvédtem volna magamat, megtámadtam volna őket, de azért félelmetes erre gondolni, mert nem szoktam én másoknak ártani és lássuk be pont attól tartok, ha megtenném jobban hasonlítanék az anyámra, amit pedig főleg nem akarok. -Talán... menne, de mi van akkor, ha túlzásba esem? Mi van akkor, ha... nem is tudom. Ez elég nehéz nekem. - na igen ő még nem ismer, én viszont ismerem magamat és tudom, hogy kockázatos ilyesmiket végig gondolni, mert ki tudja talán tényleg megtenném, talán tényleg ártani akartam volna annak a két alaknak, akik megtámadtak. Ha nem jön ez a nő segíteni, ha nem ment meg, ha nem teszi meg helyettem, amit kell... Nem tudom hol a határ, amikor még önvédelem, amit teszek és mikor van már valami rossz belőle, épp ezért kell nagyon óvatosnak lennem, amikor átgondolom azokat a motivációkat és kérdéseket. - Köszönöm ez kedves és... szakmai ártalom? Miért, mivel foglalkozik? - azért elég szépen leszerelte ezeket az alakokat nagyon profi volt, ezek alapján akár azt is hihetném, hogy mondjuk auror, végül is köztük is akadnak különcök, viszont akkor nem igazán van kapcsolatban az öltözködése a szakmájával, hiszen az auroroknak nem kötelez jól kinézni, habár tény, hogy akad köztük bőven különös és bohókás alak. - Végül is igaz, én sem sietek most annyira. - egyébként is vásárolni akartam, de azt már úgyis jó eséllyel ki fogom hagyni, úgyhogy ráérek, a vásárlás ideje helyett maradhatok itt iszogatni és beszélgetni kicsit a megmentőmmel. Aztán csak meglepetten nézek a pincér után. Az rendben van, hogy eddig is láthatóan méregette őt a nő, de most nyíltan kérdez rá, ami azt jelzi nem is palástolja, hogy hogyan nézett rá eddig. - Hogy ő? Végül is.... igen. - kissé azért zavartan, miközben magamhoz ragadom az első ital poharát, ami jelen esetben a vajsör, enyhébb azért, jó eséllyel egy töményebb itallal nem is tudnék mit kezdeni, az biztos, hogy egy kis noszogatást igényel majd. - Cheers! - mindenesetre koccintok, mielőtt még ténylegesen válaszolnék, hiszen nem vagyunk nagy barátnők, még igazán nem is ismerjük egymást, de még sem illene azt mondanom, hogy nem tartozik rá csak e miatt, hiszen most mentett meg, talán az életemet is. - Igazából van egy srác, a suliban. Nagyon kedves és rendes és... szerintem jobb képű, mint ő. - intek a fejemmel a pincér fiú felé, kissé még a hangomat is lehalkítom, mintha attól félnék, hogy esetleg meghallja és rosszul érzi majd magát tőle, még ha tudom is, hogy ez egyébként butaság.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-12-04, 09:56
Penelope & Nox
Úgy vélem a kezdeti dermedt rémület a későbbiekben még hasznunkra válhat. Sőt. Nem kell mást tenni csupán, mint kegyetlen haraggá formálni. Egy elvakult negatív képet vetíteni elé a világ romlottságáról, mely bár egyértelműen nem így van, meg kell tapasztalni a végleteket ahhoz, hogy hihessünk a valódi realitásban. De ezen célom egyelőre homályba burkolózik, s fog is mindaddig, amíg el nem érem taktikám lesújtó csúcspontját. Lágyan az ajkamra harapok a gondolat ízlelgetése közben, majd feleszmélvén ismét a lányra szegezem a tekintetem. - Erre fel kell készülni, tudatosan. Ha hazaértél, bátran gondold át az eseményeket, kattogj rajta, és találd meg a támadók agressziójának indokolatlanságát. Tegyél fel annyi megválaszolhatatlan kérdőjelet, hogy már ne maradjon más, csak a romlottságuk tudata. Meglásd eltökéltebb leszel tőle, be kell bizonyítanod saját magadnak hogy keményebb fából faragtak, hogy ezek a szánalmas alakok még csak meg sem karcolhatnak, és legközelebb jól ellátod majd a bajukat. Én bízom benned. - Koronázom meg mondandóm egy biztató mosollyal. El kell érnem, hogy bosszúvágyat érezzen támadói iránt, hogy a tulajdon indulataiból nyerjen erőt és legfőképpen azt, hogy fejben föléjük helyezze magát. Ez az alapja mindennek. Az önbizalom. S ha az önbizalmat a megfelelő irányba terelgetjük... Nos, izgalmas következmények várhatók. - Egyedi? - kuncogom el magam - Köszönöm, kedves vagy. Tudod roppantmód kényes vagyok ami a külsőmet illető, nem tűröm magamon a rendezetlenséget. Hiába, szakmai ártalom... Megjegyzem, te is nagyon csinos vagy. - Vezetem tekintetem hazug érzelmektől izzó tekintetem ismét az itallap, majd a pincérfiú felé. És bár utóbbi lényegesen kellemesebb látvány, az előbbiről se feledkezzünk meg. Pajkosan kacérkodva rendelek pár - liter - frissítő nedűt, úgy különösebb célom egyelőre nincs velük, csak gondoltam megalapozom a felszabadult hangulatot. Nincs is ami jobban elűzné a rideg félelmet, mint az alkohol okozta bódító melegség... Feltéve hogy szükséges. - Á csak megrendelem őket, aztán majd megissza aki megissza. Elvégre ráérünk. - Mosolygok, majd huncut pillantással még egyszer végigmérem a pincérfiú kerekded fenekét. Nem rossz. Ami pedig az italt illeti... Nem árt ha van, lehetőleg kellő közelségben. Kevesebb esetleges bűntudattal járhat - no nem számomra - mintha még ki is kellene menni értük a pulthoz. Így legalább nem lesz idő gondolkodni. - Helyes pofa, nemde? - célzok az említett ifjúra - Vagy esetleg van más, aki elnyerte a tetszésed? Akár itt, akár máshol. - Hozok fel valami könnyed témát amíg kihozzák az italunkat. Ez hamarosan be is következik, minden egyes pohár ütemeset koppan a gondosan megmunkált asztalokon. Egész meghitt kis hely... Bár kétségkívül nem az én világom. No sebaj. Ami engem illet, a vajsörrel kezdeném. - Cheers!
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-11-19, 20:40
Szó se róla sokkolt és ha mélyebben is belegondolnék abba, hogy mi történhetett volna, ha ez a nő nem kerül elő és nem segít nekem... Na nem ebbe inkább nem gondolok bele jobban, mert akkor csak még jobban ki lennék akadva. Azt hiszem erről az estéről Tristannak sem fogok mesélni, nem hiszem, hogy jól kezelné, hiszen azt a srácot is, aki a húgát majdnem... Szóval ott is hasonló dolog történt és ő majdnem addig verte az illetőt, amíg kilehelte a lelkét. Nem akarom ezt megkockáztatni, hogy újra bajba kerüljön, mert azt még megúszta közmunkával, de ha újra megtörténik, ha visszaesőként kezelik... Nem történt végül semmi komoly, nekem pedig csak meg kell nyugodnom, mielőtt visszamennék a Roxfortba. - Igen, igaza van, de mit tegyek az ellen, ha pánikba esem és nem tudok cselekedni? - na igen ez itt a nagy kérdés, hogy mi van akkor, ha elveszítem a pálcámat és ha nem tudom megvédeni magamat, vagy túlerővel állok szemben, mint ahogyan most is? Ez azért nem valami egyszerű és én nem vagyok olyan képzett, mint amilyen a megmentőm, és nem tudok olyan határozottan állni a helyzetekhez, mint ő. - Akkor azért ilyen egyedi a... külseje? - nem tehetek róla kicsúszik a számon a kérdés, mert lássuk be a nő tényleg nem túl átlagos, mind a haja, mint a ruházata tekintetében. Feltűnő jelenség, talán annak sem kellene meglepnie hogyan kacérkodik a pincér fiúval, de az én szolid kis lelkemet azért mégis zavarba hozza, főleg az, ahogyan egy-egy pillantást váltanak egymással. A nő... na hát nem az a riadt típus, mint én. Irigylem, nekem is ilyen erősnek és határozottnak kellene lennem, hogy képes legyek végre leszerelni az anyámat. Kicsit azért kikerekedik a szemem, amikor értelmezem, hogy miket rendel, mert a vajsör még rendben van, én akartam, netán a forralt bor, de ha én ennyi mindent iszom össze, annak ki tudja, hogy mi lesz a vége. - Oh én ennyire nem... nem bírom az italt, vagy ez önnek lesz? - belőle igazából még ki is nézem, hogy így van, hogy ezeket mind gond nélkül meg tudja inni és még meg se árt neki, de én... Valószínűleg már a vajsör plusz bor is rendesen betenne, de ha még többet innék vissza se jutnék a Roxfortba.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-11-13, 18:12
Penelope & Nox
Ami azt illeti, én sem hasonlítok az anyámra. Bár esetemben annyi a különbség, hogy ha akarnék se tudnék hasonlítani rá, hisz azt se tudom milyen is volt ő valójában. Hisz csak úgy, egyik pillanatról a másikra megszült, majd rövid élete zártáig csak vegetált mellettem a kis autópálya melletti sátrunk szájánál. De rég is volt... Ami a jelent illeti, gyanakvó tekintetet öltök a lány felvetésére, látszólag valóban roppantmód sokkolták az események, ami bár számomra meglepő, hisz életem szerves részét képezik és képezték mindig is az efféle afférok, kuncsaftjaimból adódóan képes vagyok az empátia látszatával fordulni felé. - Vannak akik bár embernek születtek, mégsem sikerült átlépniük a primitív ösztönlények szintjét. Nem árt ha fel vagy vértezve ellenük, sosem tudni mikor csapnak le. A további sorsukba jobb, ha nem folyunk bele. - Felelem teljes komolysággal, majd hamarost egy békés teaház szolgál beszélgetésünk új színteréül. - Akkor ráérünk. Én is gondolkodtam hogy ellátogatok kedvenc szabómhoz, támadt pár új ötletem ami a ruhatáramat illeti. - Szimulálok könnyed csevegést, majd pajkos mosolyt küldök a pincérfiú felé. A lány következő kérésére valamelyest felcsillan a szemem, úgy tűnik nem nekem kell majd rávenni egy esetleges kis ivászatra. Elvégre időnk mint a tenger, s mikor máskor lehetne az ember befolyásolhatóbb, ha nem tulajdon tudatán kívül...? Persze most még csak ártalmatlan keretekben játszunk. - Amit csak szeretnél. - bólintok kedvesen, majd negédes hanglejtéssel az említett ifjú felé szólok - Ez esetben kérnénk egy vajsört, két bögre forralt bort, jöhet némi száraz is, kísérőnek meg valami rövid, mondjuk tequila. Ki kell pihenni a mai fáradozásokat. - Na jó, lehet hogy a teaház titkon kocsmaként is funkcionál az itallapot elnézegetve, de ugyan ki bánja? Ami engem illet, szíves örömest dorbézolok egy kicsit a munkám velejárójaként - már csak a kellemes nosztalgia végett is.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-11-03, 20:40
Talán tényleg nem kellene sajnálnom azokat, akik ártani akartak nekem, hiszen az ő szemükben nem volt cseppnyi megbánás sem, viszont ha én nem sajnálom őket csak úgy érzem közelednék ahhoz, ami az anyám is és azt nem akarom. Én más vagyok, mint ő és próbálom ezt minden áldott nap bizonyítani magamnak. Ezzel is, hogy nem akarom, hogy akik most itt bepróbálkoztak a kelleténél jobban szenvedjenek, ami persze már kizárt, mert rendesen megkapták a magukét. - Azt hiszem... igaza van, de mégis... nem is tudom. De egyáltalán miért tették ezt? És akkor miért nem jobb, ha az Azkabanba kerülnek? - vallanék én ellenük, ha arra lenne szükség, ez nem is lehet kérdés, de így nem viszik el őket, bár talán a nő, aki segített rajtam ez az Yngrid is bajba kerülne, ha kiderülne, hogy mit tett, azt pedig nem akarom, hiszen mégis csak segített rajtam, ő mentette meg és igaza van tényleg nagyon rossz dolgok történhettek volna, ha nem teszi. - Köszönöm, ez kedves és dehogy! Nem volt mára már dolgom, csak még pár dolgot akartam megvenni, de az ráér holnap is, azt hiszem... most amúgy se lenne kedvem vásárolni. - rázom meg végül a fejemet, hiszen talán érthető nem tudnék most nyugodtan sétálgatni egy boltban és válogatni, még ha van is listám, tehát nem menne nehezen az a bizonyos válogatás, de ettől még nem menne és őszintén szólva nem is igazán akarok most effélével foglalkozni. Egy meleg tea tényleg jót fog tenni és talán egy beszélgetés az ismeretlen nővel, hiszen egész más, mint én, láthatóan sokkal bátrabb és ő nem fél megtenni azt, amire szükség van. - Talán a tea helyett a vajsör is megteszi, már ha van itt ilyesmi, vagy maradjak a teánál? Esetleg ha van forralt bor? - igen az ijedtségre jó lenne valami meleg, ebben teljesen igaza van, viszont talán egy csepp alkohol se lenne rossz és persze még több fűszer, ha megoldható, már ha van esetleg forralt bor itt, bár a hűvösre való tekintettel minden bizonnyal azért tartanak effélét. Ha más nem, hát akkor megteszi egy forró csoki is, a tea inkább felpörget, legalábbis egy fekete fajta, bár vannak nyugtató verziók is. Áh... azt hiszem most nem vagyok a helyzet magaslatán, ami a döntéseket illeti, talán az lenne a legjobb, ha rá hagyatkoznék, de azt hiszem ezt sejtheti is a bizonytalan pislogásomból. Ha azt mondja teát igyak, hát nekem az is tökéletes lesz.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-10-30, 18:34
Penelope & Nox
Nos, ami engem illet, sosem gondolkodtam el rajta úgy igazán, vajon hová is kerülnék azon az oly sokszor emlegetett skálán. Jó volnék, avagy rossz? Őszintén szólva egyik fogalmat sem tartom reálisnak, hisz mindkét oldal ott van mindenhol, egyik szükséges ahhoz, hogy létezhessen a másik - ha másért nem is, honnan tudnánk melyik melyik, ha nem lenne mihez viszonyítani? Talán személyiségem teljes tudatában a legtöbben a rossz kategóriába sorolnának, én azonban saját magamat nem. Ha ilyesmikben gondolkodnék, és látnám értelmét felcímkézni magam hasonló jelzőkkel, egyértelműen egy szürke sávot képeznék magamnak valahol a kettő között. Hisz én nem teszek mást, csupán azt, amit velem született természetem diktál: megadom saját magamnak mindazt az örömöt, amit csak igénylek, kerüljön az bármibe. Hogy ez kinek válik hasznára, továbbá kinek nem, azt majd mindenki eldönti szépen maga, nekem ugyan nem fáj tőle a fejem. Enyhén szúrós pillantást vetek a lányra mikor sajnálatot vélek felfedezni a támadói iránt, nem is igazán értem. Tényleg ennyire ártalmatlan volna...? Hm, nocsak, úgy látom lesz mit csiszolnunk a dolgon. De sebaj, sebaj, minél több ideig tart, annál több pénzt kapok. S minél több pénzt kapok, annál boldogabb vagyok. Haha. - Ugyan, akkor is sajnálnád őket ha tudnád hány védtelen leányzót csaltak már tőrbe maszkulin felsőbbrendűségérzetük végett? Belegondolva talán még túl kíméletes is voltam. - Felelem inkább kimért tanítószándékkal, mintsem szemrehányásképp - természetesen egy bátorító mosollyal megkoronázva. Hamarosan a pálcája is a helyére kerül, lelki nyugalma szintúgy (vagy legalábbis nagyjából), s mivel hamarosan ránk esteledik, beszélgetés közben beterelgetem magunkat az egyik közeli kis teázóba. - Hiába, veszélyes alakok mindenhol vannak. - Kedvesen bólogatok minden megjegyzésére, afféle oldott hangulatú bájcsevejt szimulálva. Időközben ha semmi ellenvetése, szépen lassan betérünk az említett teaházba, s rögvest helyet is foglalhatunk, két csinos itallappal a kezünkben. - A vendégem vagy, remélem nem tartalak fel. Vagy netán lenne valami programod az estére nézően? - Érdeklődök bájos természetességgel, majd pár pillanatig böngészni kezdem az itallapot. Gyorsan eldöntve mit rendelek el is dobom magamtól, s őszinte meglepetésemre a pincér hamarosan felbukkan az asztalunk mellett. Nem azért, csak az első benyomásom titkon nem volt túl pozitív a helyről, így nem is feltételeztem különösebben luxus kiszolgálást, de a célnak megteszi. Látván a bájos pincérfiút, ösztönösen - ám annál észrevehetetlenebbül - egy kicsit jobban igyekszem kiemelni nem túl nagy, ám annál formásabb kebleimet, valahogy semmi kedvem fizetni, és így legalább Penelope is eltanulhat némi hiú praktikát, feltéve hogy vevő rá. Ha nem, hát majd kiforr a dolog. Addig is... - Te mit kérsz?
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-10-20, 20:37
Feszült a helyzet, de végül sikerül belőle jól kijönnöm, legalábbis... fogjuk rá. A fő hogy végül csak megmenekülök és szerencsére nem nekem kell tennem róla, hogy a két férfi békén hagyjon. Az nem erősítette volna meg bennem azt, hogy jó ember vagyok, ahogyan Tristan mindig bizonygatja, ha mondjuk akaratlanul is védekezésképp megsütöm a két fickót tűzzel, hiszen a képességemet még nem tudom tökéletesen irányítani, épp ez az, ami miatt annyira félek tőle, hogy az anyámnak akár még igaza is lehet és van bennem sötétség, amit ő folyton mond. Viszont ott van az apám is, aki jó ember volt és aki sose tett semmi rosszat és én az ő lánya is vagyok, tehát igenis kell, hogy legyen bennem jó, akkor pedig én döntöm el, hogy végül ki is leszek igaz? Ahogyan Tristan is mondta, nem kell rossz embernek lennem csak azért, mert az anyám azt akarja és jónak sem, mert McGalagony ezt várja el, hanem az legyek, aki én akarok lenni. - De megsérültek és... el is menekülhetnek ez... - végül csak halkan sóhajtok egyet, megint a kettős érzés, segíteni akarnék valakiknek, akik bántani akartak engem, közben pedig azt is szeretném, hogy valaki jöjjön, aki gondoskodik róluk, hiszen itt vannak és veszélyesek? Talán tényleg az lenne a jobb, ha annyiban hagynám a dolgot és nem foglalkoznék a két fickóval, úgy is le kellene nyugodnom azt hiszem, amiben azért sokat segít a sok kedves gesztus, a mosolya és az, ahogyan átkarolja a vállamat. Nem ismerem a nőt, még csak a nevét sem tudom, de ez legalább hamar leesik nekem, hogy illendő lenne legalább megkérdezni, hogy kicsoda, ha már úgy fest megmentette az életemet, vagy ki tudja, hogy mitől mentett meg. - Köszönöm igen... egy pillanat alatt elvették. - na igen úgy fest, hogy a túlerő ellen nem igazán volt semmi esélyem, hát igen még nem vagyok elég képzett boszorkány ahhoz, hogy bármit is tenni tudjak két ilyen erős varázsló ellen, főleg nem egyedül és főleg nem úgy, hogy meg is ijedek, de legalább volt segítségem. - Azt hiszem igaza van és... tényleg köszönöm, hogy megmentett kedves Yngrid. Én pedig Penny vagyok, ide járok a Roxfortba és azt hiszem mostanában nem fogom levágni az utat, ha sietek valahová. - halvány mosolyt azért sikerül az arcomra varázsolni, ahogyan a pálcámat szépen visszateszem a helyére. Meg kell tanulnom rendesen védekezni és az is biztos, hogy erről a kis incidensről nem kellene részletekbe menően beszámolnom Tristannak, mert biztos, hogy megijedne, ha megtudná hogy mi történt és azt nem akarom, főleg hogy már ismerem a történetet a húgáról és hogy majdnem megerőszakolták, ő pedig majdnem addig verte a támadód, amíg az ki nem lehelte a lelkét. Nem akarom kockáztatni, hogy megkeresse valahogy ezeket a fickókat.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-10-15, 12:38
Penelope & Nox
Rég lecsengett már életem azon korszaka, hogy furmányosabbnál furmányosabb átkok tömkelegét sajátítanám el egy koszos pinceszoba rejtekében, azzal a szende reménysugárral karöltve, hogy egyszer kipróbálhatom őket azokon, akik oda juttattak. A hittel lepatkált bosszú éltetett, ők ketten csúfítottak ártalmatlan szemlélőből haszonleső szipirtyóvá. De mondhatni ők ketten rántották le a leplet arról, hogy az ember lénye akár végletekbe menően is lehet romlott és gusztustalan, mindenfajta egyéb apró szépségfolttól elvonatkoztatva. Csak aztán hálát ne várjanak érte... És bár nehéz kiemelni sok sötét közül a legsötétebbet, mégis életem egyik legnyomorultabb szakaszáról van szó, mely bár kétségkívül majdhogynem minden percében tragikus volt, az univerzum drasztikus tanítószándéka, melyet erőszeretettel látok bele a szimpla szerencsétlenségembe, most is meghozta gyümölcsét: hogyan szerelhettem volna le kellő meggyőzéssel a két általam felbérelt ömm... bumburnyákot, ha nem lennék tudatában ilyesfajta titkolt átkoknak? Valószínűleg máshogy, de hadd vigasztaljam magam ezzel. Itt vagyunk át, immáron két kábultan fekvő test közvetlen közelében, a levegő dermedt és hideg, a lány és én merőben más érzéseken osztozunk a helyzettel kapcsolatban, jómagam mégis igyekszem a hozzá legközelebb álló álarcomat ölteni: egyfajta bizalmas segítségnyújtást. - Róluk? - mutatok megjátszott grimasszal a két ájultan fekvő fickóra - Ugyan, maguknak csinálták a bajt, maguk is másszanak ki belőle. - Felelem megnyugtató hangon, majd lassacskán közelebb lépek hozzá. Több tudatos ok is rejlik e mondatom mögött, elsősorban az, hogyha esetleg valamiféle helyőrségnek próbálnánk szólni, tudomást szereznének a jelenlétemről, ami máris csorbítaná diszkrét ismeretlenségem, valamint a két - most már - áldozattal nem olyan rég egy alkut kötöttem, és az alkuban nem szerepelt, hogy a fizetségem fejében néhány bírósági tárgyalást is végig kell majd ülniük. Így hát inkább lágy mozdulattal átkarolom a lány remegő vállait. - Bizonyára ezt keresed. - Nyújtom át biztató mosollyal a sötétben felém gurult pálcát. Ez ugyan nem volt a terv része, de vagyok már annyira rutinos játékos, hogy lecsapjak az improvizáció nyújtotta praktikus segédeszközökre. Elmémmel ráhangolódok a lány egyre csillapodó rettegésére, s igyekszem ennek minden szakaszát egy-egy bizalomgerjesztő gesztussal kísérni. Ennek csupán egy, ám annál jelentősebb oka van: tudat alatt kell hogy elraktározza az általam nyújtott biztonságérzetet, hogy a későbbiekben még csak meg se forduljon a fejében, hogy ártani akarnék neki. Nonverbális meggyőzés ez, mind közül a kedvencem. - Ugyan, semmi baj, nem történt semmi... Szólíts Yngridnek. Meghívhatlak esetleg egy teára? Nem lenne jó ilyen zaklatottan rögvest tovább indulni. - Célzok a közelben lévő barátságos kis teázóra. Lassacskán megszűnni látszik a légkört uraló feszültség, s ha minden igaz, akár még egy baráti csevej formáját is öltheti - mely bár gyökereiben a legkevésbé sem mondható őszintének, szintén szükségesnek mondható. Természetesen a szanaszét repült szatyrokat is segítek időközben felszedegetni, s ki tudja, akár még a bennük rejlő dolgokról is elbeszélgethetünk. A lényeg a természetesség, még akkor is, ha az ember kényes témát feszeget. Elvégre amit te ösztönből természetesnek vélsz, arról a másik is úgy vélekedik majd. Legalábbis kezdetben.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-10-11, 13:05
Rendkívül gyorsan történik minden, alig van időm bármit is reagálni, vagy akár megvédeni magamat, bármennyire is szeretném, főleg hogy a pálcám se perc alatt kikerül a kezemből. A képességemet viszont még nem uralom eléggé, még csak nem is mindig akkor aktiválódik, amikor akarom és ha véletlenül tényleg működne nem tudom hogyan kezelném, ha komolyabban ártanék ennek a két fickónak, még akkor is, ha egyébként ők tennék meg velem. Ezért is lepődöm meg annyira és belül sóhajtok egy hatalmasat, amikor az egyik pasas először levegőért kapkod, aztán a másik is a falnak csalódik, én pedig végre szusszanásnyi levegőhöz tudok jutni, hiszen a nő könnyedén elbánt velük, még ha más esetben talán nem is gondolnám őt túlzottan bizalomgerjesztőnek, de miután megmentett őszintén nem érdekel, hogy a külseje nem pont egy igazi szentet mintáz. Egyébként is sosem tudhatjuk, hogy mi rejlik valakiben legbelül, botorság lenne csak a külseje alapján ítélni. - Igen... igen azt hiszem már igen. Szólni kellene valakinek... róluk. - igyekszem nem belegondolni abba, hogy milyen könnyedén elbánt velük, vagy hogy élnek-e még egyáltalán. A legrosszabb az egészben, hogy komolyabban nem is érdekel a dolog. Ha megsérültek, vagy meg is haltak.. megérdemelték, hiszen ők is ártani akartak nekem nem igaz? Kissé még azért így is látszik rajtam, hogy enyhén szólva is remegek, de kezd ez valamelyest alább hagyni úgy, hogy a fickók már nem árthatnak nekem. - A pálcám valahol leeset... - jobban mondva kilökték a kezemből, ezért moccanok meg végre és lépek el a faltól, hogy körülnézzek, bár a térdeim is még enyhén reszketnek, de sikerül azért megállni gond nélkül a lábamon, vagy ha nem is gond nélkül, de sikerül. Végül csak ráeszmélek arra is, hogy illendő lenne megköszönnöm a segítséget, nem csak a pálcám keresgélésével foglalkozni, csak hát lássuk be egy ilyen esetben az ember próbál úgy tenni, mintha semmi se történt volna, ha viszont megköszönöm a segítséget azzal bevallom nagyon is csúnya lehetett volna ennek a vége, ha a nő nem jön és ment meg. - Elnézést én... azt sem tudom, hogy ön kicsoda, de köszönöm, de segített, nem tudom, hogy mi lett volna, ha... - ha nem hall meg és nem siet a segítségemre, jó eséllyel talán már nem is élnék, vagy valami sokkal rosszabb, netán a két fickó nem élne, vagy ami még rosszabb... nem abba még csak belegondolni sem akarok.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-10-05, 18:12
Penelope & Nox
Érdekes kérés, egy érdekes egyéntől. Hihetetlen, hogy még több ezer kuncsaft után is mindig akad köztük egy-egy újonnan érkezett, ki meglepetésszerű innovációt képes kecsegtetni számomra. Azt gondolná az ember, hogy egy olyan vén róka mint én, már csupán megfáradt pénzlesőként funkcionál hátralévő életében, s az igazat megvallva én is ezt a jövőt sorsolom magamnak - illetve jósolnám, ha nem lenne folyton aki megcáfolja. De hogy ki is ez az érdekes egyén? Köt a diszkréció ugyan, de annyi bizonyos, hogy egy anyukáról van szó. Mily megterhelő is lehet anyukának lenni. A magzati teher, a kínzó vérkötelék... Nem, nem az én világom. S úgy tűnik ismét csak ez az, melybe egyik fél hibát vélt felfedezni, jobban mondva ebből fakadóan vélte úgy, hogy "csöpp" gyermekére ráférne némi... jótékony befolyás. Na jó, ne kerteljünk: pénzt kapok azért, hogy instant agymosást hajtsak végre szerencsétlen kiscsajon, amivel ugyan nem feltétlenül értek egyet, de betudhatom egyfajta hogy is mondjam... konstruktív ráhatásnak, kizárólag az ő (és az én) érdekemben. Nekem nem kerül sokba, neki viszont annál inkább. Tapasztalatnak mindenesetre kétségkívül tökéletes. S most, hogy kellő mennyiségű időt szenteltem gondolatanalízisre, ideje hát végre a tettek mezejére lépni. Ezúttal egy kis extra csavart is igyekeztem belevinni a történetbe, hiába, szenvedélyes kíváncsiságom nem ismer határokat. Csak hogy konkrét legyek: felbéreltem két félnótást, hogy támadják meg újdonsült áldozatom, hogy majd aztán hősiesen megmenthessem, ezzel átugorva bizonyos taktikai lépéseket, mint például a kezdeti pozitív benyomás sebezhetetlenségének kiépítése. Gondos tervezést igényel, annyi szent, de a munka az munka... És én jól végzem a munkám. Itt állok hát, egy szál magam, s nem teszek mást, csak várok. A széllel várok, a holddal várok, önmagamra utalva igyekszem maximális precizitással végrehajtani az újdonsült expedíciót. Két ifjú bérencem már a helyén, s tudomásom - avagy besúgóim - szerint már a lány is elindult egyenest a cél felé, avagy jelen esetben felénk. Hamarosan én is felismerem, s mivel csak most látom először, memorizálom arcának minden vonását, kisugárzásának minden apró töredékét, melyet első benyomásként érzékelhetek. Milyen kellemes teremtés... igazán kár érte. Sebaj. Percek se telnek el, az alkony már javában üldögél az égbolton, mire végre életjeleket vélek felfedezni az eddig tétlenül figyelt csatornából. Csattanás, csörömpölés, puffanás... Oh, zene füleimnek. Épp megfelelő alkalom ünneprontóvá válni. Ennek fényében el is indulok hát, arcomra aggódó empátiát festve vetem magam a szűk utca rejtekébe, s figyelem az előttem zajló esemény minden másodpercét. Még nem... még nem.... nem.... Most! S azzal a mozdulattal párhuzamosan, mikor az egyik felbérelt férfiú épp átokra emelné pálcáját, egy fojtogató fekete csáp kezdi fokozatosan lilává színezni bugyuta buksiját a légszomjtól - természetesen szerény személyem jóvoltából. Hagyom még egy darabig, hadd fulladozzon, majd egy határozott rántással a falnak küldöm, s azzal a lendülettel suhintok egy erőteljeset a másik férfi felé. Egy halk pukkanás, egy gyenge fény, s immáron amaz is eszméletlenül fekszik a földön. Arcomon rideg, már-már kegyetlen nyugodtság, s kilépvén a ház árnyékának öleléséből magassarkúm orrával valamelyest arrébb rúgom leszerelt bérencem bal karját. Talán egy kicsit túlságosan belejöttem... Azért remélem a megérdemelt fizetséget be tudják majd azonosítani. Ha nem, hát ez van, több marad nekem. - Ejnye-bejnye, hát így kell bánni a szép lányokkal? Minden rendben...? - fordulok hirtelen a lány felé egy biztató - és természetesen megjátszott - mosollyal. Egyelőre hagyom ijedtsége teljében, szükséges ahhoz, hogy majdan élénkebben értékelje a biztonságot, de addig is tekintetemmel igyekszem sugallni felé, hogy most már megnyugodhat, segélykérése nem talált süket fülekre - ami objektíve ugyan kifejezetten abszurd, tekintve hogy lényegében én voltam mind a valódi támadó, mind pedig az őrangyal, de erről nem szükséges tudnia. Ismerkedjünk hát.
Outfit
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-10-04, 18:02
Kezdetét vette az utolsó év is most már, bár még maradhatnék utána is akár az iskolában, de egyelőre még nem döntöttem el, hogy ezt végül is megteszem-e. Talán nem lenne rossz, hogy addig is távol vagyok az anyámtól, tehát viszonylagos nyugalomban telhetnek a napjaim, de közben... többet érnék vele, ha elkezdenék dolgozni, ha nem is tanárként, de kamatoztathatnám a tehetségemet átváltoztatástanból. Még ki kell találnom, hogy mi legyen. A nyári ösztöndíj valami remek volt, pont e miatt is gondolkodom azon, hogy egyelőre a tanári pályát még félreteszem, amúgy is idővel majd egyszer McGalagony helyére lépnék, de ő azért még elég sokáig fog a tanítással foglalkozni, más iskolába pedig igazság szerint nem szívesen mennék, bár magántanárként sem lenne rossz dolgozni. Ráérek még ezzel, egyelőre azért jöttem le a faluba, hogy beszerezzek pár apróságot, amire még szükségem van, mert nem sikerült mindent megvenni Londonban. Persze... főleg Tristan miatt, mert hajlamos mindent elviccelni és a nagy iskola előtti bevásárlás sem úgy zajlott, ahogyan kellett volna. Nem mintha neheztelnék rá, végülis még kihasználtuk az utolsó melegebb nyári napokat, ami bőven kárpótolt azért, hogy nem lett meg minden, amire szükség volt. Épp kilépek az utolsó boltból, a karomon egy szatyor, már szinte minden meg van, ezért döntök úgy hogy az egyik kis utcán vágom le az utat. Sietek, bár nem vészesen, de a végére érnék már a dolognak, lenne még bőven dolgom a kastélyban is, az estémet pedig természetesen Tristannak ígértem. Ez az év nagy kihívás lesz, ha mindent bele akarok sűríteni, de remélhetőleg sikerül majd megoldani. Még sem kellene hozzá Időnyerő, már csak azért sem, mert eddig is megoldottam ilyen trükkök nélkül minden évemet. Hirtelen fordulok meg a tengelyem körül, amikor meghallom a zajt a hátam mögül, főleg mert nem csak a léptek keltik fel a figyelmemet, hanem a pálcamozdulat is, aminek hatására azonnal kirepül a kezemből a szatyor és a falnak csapódik, mire feleszmélek addigra pedig már a másik oldalon is áll egy köpenyes alak. Nem tűnnek túlságosan bizalomgerjesztőnek, ezért az én kezembe is pálca kerül...ne, ha nem reppene ki azonnal, ahogyan hozzájutok. Nem csoda, ketten vannak, enyhén szólva is túlerő és még csak menekülési utam sincs. - Segítség! - kiáltom el magamat, bár bizonyára akad, aki szerint az ilyesmi gyávaság, de késő délután van még csak, biztosan akadnak odakint az utcán... akárki aki meghall és segíteni tud. A képességemet még nem uralom elég jól, nem tudom, hogy azzal tudnék-e kezdeni valamit, de jó eséllyel kénytelen leszek megpróbálni, ha közelebb jönnek és ezek nagyon is közelítenek, nekem pedig csak a fal marad, amit lassan elér a hátam és nincs tovább.
