2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Az élet kihívás..."
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Octavia Lyla Kydd Születési hely és dátum:1972.05.18. - Skócia Csoport: Ex-Halálfaló Patrónus: Kígyó Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Mesteri rejtőzködő, zsebtolvaj és bármi ami szükséges Képesség: Metamorfmágus (hivatalos kiskapu) Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő Kihez tartozol?: Reese, Blaine és a többiek
Jellemed kifejtése
A kezdetektől fogva gyenge és sebezhető volt. Mindenki a betegsége miatt gondolta ezt róla. Nagyon könnyen baja esett, egy apró eséstől már eltörhetett bármije, szervezete pillanatok alatt legyengült. Az elejében semmi sem segített rajta, ha hát megtörtént akkor megtörtént a baj. Túl sokat szenvedett, és ez mind csak rosszabb lett, amikor Reese megszületett. A testvére a szöges ellentéte lett és már ekkor elkezdte őt utálni. A szülők vele sokkal jobban foglalkoztak, büszkébbek voltak. A Roxfort befejezése után ment el először otthonról. A halálfalók tábora nagyon csábító volt számára, és általuk megtalálta azt is, amit már rég keresett: egy bájitalt, ami segít a problémáján természetesen ideiglenesen, csak órákig. Ebben az időszakban sokkal erősebbnek és feltörekvőnek érezte magát, de már ekkor is minden porcikájával azt tervezgette, hogyan fog kitolni a szüleivel és a szívüknek kedves, tökéletes Reese lányukkal. Mindig dühös volt. Ez a düh pedig csak azt váltotta ki belőle, hogy emberek után kutasson, jó halálfaló módjára megkínozza őket és ha szükséges meg is ölje. Egy idő után már úgy érezte, bátor és tökéletes is lehet, már ekkor is jó volt abban, hogy túljárjon az emberek eszén, de egy hirtelen jött támadás alkalmával, egy elmulasztott bájital miatt elfogták őt, több társával és az Azkabanba került. Ez az időszak volt élete nagy változása. Az évekig tartó fogság alatt, először teljesen magába zuhant, majd szép lassan kezdett egy új jellemmé átformálódni. Az őrület, ami igazából mindig is benne rejtőzködött itt eluralkodott rajta, és teljesen felemésztette azt, aki azelőtt volt. Valahol legmélyén talán még akad benne valami apró jó, de ez tökéletesen el van rejtve a külvilág elől. Miután megszökött, folytathatta ördögi tervét Reese és a családja ellen, és bár a halálfalók bukása után rejtőzködésre kényszerült, lehetőséget mégis mindig talált a bosszúra.
Megjelenés
Nem a magasságával tűnik ki a tömegből, 168 cm. A súlya sem túl mutatós, szinte csont és bőr, az Azkabanban volt neki ideje még jobban lefogynia. Beesett arca van, amit sokszor kihívó, már-már durva smink fed be. Szőke haja mindig egyenes, ahogy kedve tartja, úgy színezgeti, de leginkább a rózsaszín és a kék mellett dönt, hiszen ezek a színek jól kiemelik (szerinte) szeme színét. Az őrület jelei ezeken a mélyzöld szemeken mutatkozik meg először. Vérvörösre festett ajkai már csak kiegészítés egyébként tökéletes és szép arcához. Már persze csak akkor az, ha valaki átlát az álcán. Testét több helyen is tetoválások fedik, sokat az Azkaban előtt csináltatott, majd amikor Voldemort serege ismét toborozódott, ő is, pár társával együtt megszökött arról az átkozott helyről. Kedvéhez megfelelően öltözködik, sokszor semmilyen, lenge és rövid ruhákban jár, máskor viszont felveszi a talárt, és a sminket is letörli magáról, ilyenkor egészen normálisnak néz ki. Ékszereket csak gyűrűt, esetleg karkötőt hord. Sokszor a lopott holmikból öltözködik, de ami nem tetszik neki, azt pár galleonért eladja valamelyik zugban és abból a pénzből vásárol magának más holmikat. Nincs az az isten, hogy ő többet hazamenjen a családjához és pénzt kérjen.
Életed fontosabb állomásai
Az eső csak szakadt és szakadt. Annyira, hogy az Azkaban vastag falain is áthallatszott. Lehunytam szememet és elképzeltem. Az eső illata, a vizes haj és ruha. Be kell vallanom, hiányzik. Mint ahogy sok minden a külvilágból. Kinyitom szememet. A sötétséghez már annyira hozzászoktam idebenn, hogy talán a fény túlságosan zavarná őrülettől izzó szemeimet. Túl régóta vagyok már idebenn. Felállok, egy apró kődarabbal amit az ágynak nevezett vasszerkezetre helyeztem, a falra felhúzom a következő vonalkát. Ilyenkor mindig elkap az izgulékonyság, hajam színe szőkéről hirtelen váltakozni kezd. Legalább a metamorfmágiámat ki tudtam használni ez idő alatt. HAHAHA. Mégis valamire jó ez a börtön...
Hangos, bolondos dallam hagyja el a számat, amit valószínűleg én találhattam ki. Gondolataim közben mindenfelé cikáznak, kezeimmel pálcaintő mozdulatok sorozatát végzem el. Nem telik úgy nap el, hogy ne gondolnék drága testvéremre vagy pedig a szüleimre. Ugyan egy idő után már felhagytam az ármánykodással és a világmegváltó ötletekkel, de azért minden egyes nap megátkozom őket a fejemben azért, amilyenek velem voltak egész életem során. A dallam egyre csak durvulni kezd, aztán hirtelen vágom el azt, nyelem le, és síri csöndben fülelek. Odasietek a mellettem lévő cella falához, rátapasztom fülemet mintha bármit is hallhatnék onnan. Kezemmel finoman simítok végig az érdes, hideg falon, és a szememet is lehunyom. Aztán hirtelen ugrok el onnan. Egy hosszú sikoltás, majd hangos őrült nevetés és némi zaj szűrődik át. Először azt gondoltam, mindez csak a fejem szüleménye, de amikor saját cellám oldalában is egy lyuk keletkezett, csak hangosan felnevettem. A por és a törmelék mindenfelé repült, de ez érdekelt a legkevésbé, a felhőkarcoló tetejéből lenéztem, mégis milyen magasban vagyunk, és belekapaszkodtam egy ismerősnek tűnő halálfaló kezébe, hogy felpattanjak a seprűjére és a közelben elhopponálhassunk, örökre megszabadulva a sötét Azkabantól.
A terem csendjét egy gúnyos, vékony hangú nő őrült nevetése töri meg. Páran vagyunk csak bent, de ha még többen lennénk, akkor sem fognám vissza magamat az őrületből. A mellettem álló férfi karon fog, erősen megszorít, kihasználva betegségemet. Felszisszenek, hirtelen változik el az arcom, miközben hallom, ahogyan kezemben a csont már roppan is egy aprót. - Engedj el. - Nem. Arcom hirtelen ismét mosolygóssá válik, mire a férfi szemeit kezdi forgatni. Nem ismer jól, talán most másodszor találkozunk. Amióta viszont az Azkabanból kiszabadultam, idegesítő őrült lettem. Ez igazán izgi! - Most meg mit vigyorogsz? Nem fáj? - De igen, de neked jobban fog. HAHAHA! Nem olyan túl régen egy harc során meghalt a felesége az oldalunkon, így egy kacsintás kíséretében kihasználva előnyömet és emberi ismereteimet hirtelen veszem fel felesége alakját, amivel elérem, hogy elengedjen. Tágra nyílt szemei, meglepődöttséget tükröznek, amelyek a kábító átkom miatt arcára is fagynak. Kezemet szerencsére pillanatok alatt gyógyítom meg egy már jól ismert varázslattal, aztán pedig sarkon fordulok, a földön hagyva a férfit, az egyik barátomhoz fordulok, aki jól ismerve engem, büszkén bólogat felém. - Mi legyen a sorsa? - Tekintete az enyémbe fúródik, talán mondanom sem kellett volna, de azért megtettem. - Játszi, játszi, jáátszii! - Az őrült nevetés, ami az elején átjárta a termet most még erőteljesebben hatott, majd kiléptem az ajtón, káoszt hagyva magam mögött. Mind mostanság mindig. Mert ez nagyon buli.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Octavia Kydd 2016-09-20, 05:50
Elfogadva!
Nos, elsősorban elnézést a csúszásért, kissé összejöttek mindenhol a dolgok
Egyébként gratulálok, egy egészen érdekes karaktert sikerült faragnod, aki a maga kis őrültségével nyilván jól fog mutatni ebben a józan világban Miközben olvastam, igyekeztem elképzelni magam előtt, és mit ne mondjak, kinézetre is elég őrült lehet, főleg azzal a sminkkel az arcán. A metamorfmágus pedig csak hab a tortán, így bárhova be tud épülni, ahova csak szeretne. Nincs is más hátra, mint előre Irány a játék!
Irány a játék!