2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
- Végül is, ha a számukat nézem ez könnyen lehet. - cukkolom csak, ezt láthatja a mosolyomból is, hiszen ő aztán nem tudná egy, sőt két kezén se megszámolni, hogy hány lányhoz volt már köze, nem csoda, hogy a nagy számok törvénye alapján néha azért kifog egyet-egyet akivel úgy fejben tényleg elég nagy gondok vannak, mert hát mégis ki az, aki Peter híre alapján azt hiszi, hogy lenne értelme tőle bármi komolyat is várnia? - Áh, csak... ismerlek már, de nem baj, te így vagy jó. - nem akarom én ezzel megbántani, tényleg nem. Peter nem élné túl, ha nem lenne elég erős a sármja ahhoz, hogy bárkit felszedjen, de azért lássuk be a nők ezt jobban bírják, mármint a megvonást és persze nekünk sokkal inkább kell hozzá az érzelem is. - Tudod az a különbség, hogy azért köztünk ritkábbak, akik... bárkivel és a többség még közülük és reménykedik, hogy végül nem esik pofára. - vonom meg a vállamat azért már valamivel komolyabban. Hát persze jó, ha nem vagy egyedül és persze nekem is van, hogy komoly szexhiányom van, de már annyiszor jártam meg, hogy azért tudom van, hogy vannak határok, amiket nem szabad átlépni. Néha nem megy, elvetem a sulykot, de azért igyekszem. Már így is túl sokszor szívtam meg, Peter tudja a legjobban. - Talán a fiúk és a lányok e téren is különböznek Peter, ti... birtoklóbbak vagytok, gondolom ezért állnál így hozzá. - hát igen és persze mindenki másképp gondolkodik, nincs ezzel baj. Egyébként is most nem valami valós dologról beszélünk, akkor meg úgyis mindegy nem? Ez csak felvetés, viszont ez a Dane téma nem az, és az sem, hogy volt valamikor egy lány, aki tényleg fontos volt Peternek és ő megölte. Ebbe még belegondolni és rémisztő, nem hogy átélni, ezért is ölelem át és talán tényleg vak vagyok, de nem is veszem észre, hogy a részéről ez az ölelés több, szorosabb, most csak annak veszem mindezt, hogy bármennyire is erősnek mutatja magát attól még az érzések ott vannak benne és hatással vannak rá. Az pedig hogy a hajamba is beleszagol, na azt végképp nem veszem észre. Lássuk be van amikor az ember egyszerűen vak bizonyos dolgokra. - Jól van, de ígérd meg, hogy vigyázol magadra és ha segíthetek... akárhogy... - persze tudom ezt nem fogja elfogadni, de attól még szeretném, ha tudná, főleg hogy ha jól sejtem Dane engem sem fog békén hagyni, akkor pedig nincs mit tenni, nekem is közöm van ehhez, akármennyire is szeretne kihagyni belőle. - Jól van, úgyis be kellene ugranom a könyvtárba, tudod... a titkos írás még mindig bajos. - halvány mosolyt azért megejtek, csak aztán indulhatunk meg befelé, kivételesen még én is a szokásosnál nagyobb csendben vagyok. Azért ez a sok hír eléggé megrázó volt, fel kell még dolgoznom.
//Köszönöm én is, mindjárt megy a kezdő is. //
Jeleeen! <3 Ruha Pillowtalk [You must be registered and logged in to see this link.]
- A legtöbb csaj nem is – vonom meg a vállam, mintegy ezzel is helyeselve Sophia feltételezését, majd folytatom: - Csak tudod, mindig akadt egy-két zakkant tyúk, akit pont nekem sikerül kifognom. Talán mégse kellene válogatás nélkül mindenkit felvinnem a szobámba, aki megtetszik... Lássuk be, elég gyakran megfordulok a Szárnyas Vadkanban, az a hely pedig nem pont arról lett híres, hogy annyira jó a vendégköre. Nem, inkább az ellenkezőjéről... Valódi csoda, hogy eddig még nem cipeltem fel magammal egy trollt a Roxfortba, mert hát, ha iszik az ember, nem válogat. A lényeg olyankor annyi, hogy legyen, aki megáll számomra. Innentől kezdve a többi már nem is nagyon számít. - Most ez miért olyan vicces? - vonom fel a szemöldököm kérdőn, tényleg nem értem, hogy Sophia mit talál ebben annyira poénosnak. Igen, jól gondolja, számomra fontos, hogy kinézzek valahogy és minden napra akadjon olyan csaj, aki bedől a sármomnak. De még ha nem is lennék ilyen... Az sohasem túl rossz, ha erre megvan az ember lehetősége, nem igaz? - Igen, ti mindig ezzel jöttök, de nem igazán hiszem el – vakarom meg a tarkómat egy hitetlenkedő fintor kíséretében. - Mármint, nektek is kell a szex, nem csak nekünk, meg oké, hogy érzelem és minden hülyeség, de ez szerintem csak duma tőletek... Ti is vágytok arra, hogy legyen melletetek valaki, nekem ne mond, hogy olyan jó érzés folyamatosan magadban lenni. Oké, azt azért aláírom, hogy nem sok olyan lányt látok magam körül, aki minden pasival ágyba bújik, teszi ezt bármiféle habozás nélkül, de vannak. A legtöbbjük leginkább csak a környezete miatt nem teszi, mert még a mai napig nem elfogadott dolog, ha egy nő egyszerre több pasival kavar. Engem személy szerint nem zavar, de az ő lelküknek nem tesz jót az ilyesmi, ez tény. Megszólják, kigúnyolják őket... Igen, ez állhat a háttérben, nem az, hogy ők jobban bírják. - Én akkor sem tudnék már úgy tekinteni rá, mint előtte – csóválom meg a fejem, nagyot csalódnék, ha Sophia mással jönne össze, nem hiszem, hogy utána bármikor is helyre tudnánk hozni a barátságunkat. - Persze, örülnék neki, ha boldog lenne, mert nem véletlenül volt a barátom annak idején, de közben meg azt kívánnám magamban, hogy bár szakítanának... Nálam a kettő nem fér meg egymás mellett. A lányoknál ez is másként van, ők képesek több érzelemmel együtt élni, én viszont nem igazán. Most valakit vagy gyűlölök, vagy szeretek, a kettő együtt nem megy... Ahogy pedig magamat ismerem, úgyis az új lovag ellen hangolnám a lányt, ami előbb vagy utóbb, de rámenne a barátságunkra is... Én nem lennék képes elviselni azt, hogy ő mással van, neki pedig nem túl nagy eséllyel tetszene az új Peter. - Erre számítottam tőled – viszonzom Sophy ölelését, kissé önző módon ugyan, de szorosan magamhoz vonom, hogy minden domburulatát érezzem, majd mélyen beszívom a haja illatát. Ritka az, hogy ilyen pillanatok vannak köztünk, ennyire egyikünk sem érzelgős, de Lorelai halála erre is alkalmat adott számomra. Persze, nem szándékozom kihasználni a lány tragédiáját, nem konkrétan hajtok rá erre, csak na... adódik a lehetőség, miért szalasszam hát el? - Talán, de Dane elég makacs, mindenesetre igyekszem megoldani a helyzetet, ne aggódj – kacsintok a lányra, tényleg körvonalazódott már bennem egy terv, csak hát Dane és a csapdába sétálás... A kettő együtt nem fér meg, túl óvatos a férfi, szóval nem biztos, hogy bármilyen mértékben is összejönne a dolog. - Szerintem menjünk vissza a kastélyba, mit szólsz? Kezd kissé hűvös lenni, meg nekem is készülődnöm kellene a Dane számára kigondolt tervvel. Nem lesz olyan nagy durranás, mint amennyi munkát ez igényel, de sose bánom, főleg úgy nem, hogy ő az ellenfelem. Ha Sophia is benne van, akkor visszakísérem az épületbe, nem szívesen hagyom itt egyedül kóricálni, főleg most nem.
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
- Komolyan? Azt hittem a legtöbb csaj a suliban ennél... nem is tudom, nem sietik el a dolgokat ennyire, meg hát egyébként is angolok. - nem mesélt ilyesmiről ez biztos, de hát attól még fura maga a feltételezés is, hogy valaki megpedzegette neki a gyerek témát, főleg úgy, hogy Peter eleve nem volt senkivel sem együtt hosszú távon. A fene gondolta volna, hogy bárkiben is felmerül vele kapcsolatban ilyesmi, ha csak nem úgy, hogy azt hiszik Peterről kell gondoskodni, mint gyerek. - Hogy miken jár az eszed! - nevetem el magamat. Hát igen nem csoda, Peterről beszélünk, ő képes simán ilyesmiket mondani, gond nélkül és még komolyan is gondolja. Igen, neki fontos, hogy meglegyen a betevő falat... vagy épp a sárm, végül is mindegy, hogy hogyan fogalmazunk. - Egyébként... gondolom azt tudod, hogy a lányok azért jobban bírják. - mosolyodom el újfent, hiszen azért na persze pocsék lenne, ha nem lenne senkim, de az a helyzet, hogy jó eséllyel azért nekem könnyebb dolgom lenne. Egy lány ha kedves, ha odafigyel, ha azért kitesz magáért akkor találhat magának valakit, maximum a saját kategóriájában, és ha nem... hát azért nem nyüszítünk olyan vadul a szexért, mint a fiúk, fogjuk rá. - Akkor is azt mondom, hogy ha az illető igazán fontos nekem, ha szeretem, akkor azt tartanám elsődlegesnek, hogy ő mitől lesz boldog és szenvednék inkább csendben, mint hogy megbántsam őt és sose találkozzam vele többé. - de persze mások vagyunk, hiszen engem ismer jól eddig minden kapcsolatomban beáldoztam magamat a másikért. Inkább saját magamat adtam fel, csak hogy a másik fél boldog legyen és persze mindig ezért tudtak olyan könnyedén megbántani, szóval igen simán képes lennék rá, hogy ha arról van szó, akkor beáldozom magamat azért, akit szeretek, ha egyszer tényleg szeretem. Így is nehezemre esik megbántani bárkit is, nem hogy olyat, aki fontos nekem. - Sajnálom és... megértem. - csak sóhajtok egyet, mert tényleg nem várhattam el tőle, hogy erről beszéljen nekem, hiszen tényleg fájdalmas lehet valakit elveszíteni, aki igazán fontos lehet neked. És persze eddig bírom a dolgot, csak közelebb lépek hozzá, hogy megöleljem, ha nem is hosszan, főleg ha netán ő nem akarja, de igenis úgy érzem, hogy ennyi kell, mert pocsék érzés lehet számára mindaz, ami történt még ha nem is épp tegnap volt és ha talán már túltette magát rajta, de egy ilyen helyzeten azért nem lehet teljesen soha sem. - És valahogy nem értethetnéd meg vele az ellenkezőjét? - azért mégis csak megpróbálkozom a kérdéssel, még ha én magam sem látom túl sok esélyét a dolognak, hogy lehetséges lenne, de... talán ezt a Danet is meg lehetne győzni dolgokról, ha elég ügyesen kell csinálni.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem, de a nők ebben a témában nagyon rámenősek tudnak lenni... És igen, volt már olyan csajom, aki erőltette a gyerek témát. Nem lett szép vége annak a kapcsolatnak sem, ami azt illeti. - vonom meg a vállam, pár éves sztori ez, maga a lány sem indult semmi komolynak, nem voltunk együtt hosszú ideig, de amikor felhozta – két nap után -, hogy talán egy gyerek elférne mellettünk, nos, akkor azt hittem, gutaütést kapok ott helyben. Ki is hajítottam, mielőtt még ismét az ágyamba mászott volna, kell a fenének gyerek, nekem aztán nem, kergessen ilyesmivel más pasikat. Kétlem, hogy bárki is komolyan venné ehhez hasonló álmokkal, ha jól tudom, azóta sem sikerült számára a dolog, habár ez már semennyire sem lep meg. - El se tudom képzelni, milyen rossz lenne, ha nem lennék képes bárkit felszedni – forgatom meg a szemeimet és valóban ez a helyzet: számomra fontos, hogy legyen mellettem valaki, képtelen vagyok egyedül meglenni, kell a társaság. Igaz ugyan, hogy nagyon hamar megunok mindenkit és páros lábbal rugdosom ki őket, de addig legalább elhalmozom őket minden földi jóval. Apró kis ajándékokat kapnak tőlem, nem nagy dolgokat, hiszen nincs önálló keresetem, leginkább édességet, hiszen a nők azt szeretik a legjobban, nem igaz? - Most képzeld el, milyen lenne az, ha neked se jutna egy pasi sem, mert olyan visszataszító lennél... Kellemetlen helyzet lehet az is. Talán a fiúknak könnyebb egy fokkal, de a lányoktól mindenki elvárja, hogy szépek és bájosak legyenek, aki ennek nem képes eleget tenni, azt mindig megszólják. Persze, Sophia nincs ebben a helyzetben, ő azért elég vonzó teremtés, bárki mellett megállná a helyét és még vissza is szól akárkinek, aki kérés nélkül beszól neki. Nem szívbajos, azt meg kell hagyni, én pedig pont ezt szeretem benne. - Ez elég bonyolult kérdés – vonom össze töprengve a szemöldököm, a lány ezzel most tényleg feladta a leckét, nem csak udvariasságból mondom. - Örülök neki, ha boldog, de ha én csak szenvednék mellette, akkor mi értelme lenne barátkoznom vele? Egy barátság arról szól, hogy jól érzed magad valaki mellett és mindent meg tudtok beszélni egymással, nem igaz? Te mit szólnál ahhoz, ha a szívszerelmed valaki mással jönne össze, te pedig csendben szenvednél? Ahányszor csak leültök kettesben beszélgetni, szinte elkerülhetetlen lenne, hogy ne hozza fel a csaját vagy az ne lépjen oda mellé, hogy közöljön vele valami fontosat. Képtelen lennék végignézni, ahogy Sophia valaki mással enyeleg, miközben én mellettük ülök, így minden bizonnyal aligha barátkoznék vele a későbbiek folyamán. Kétlem, hogy a lány hasonló helyzetben sokáig tűrné a dolgot, habár azért ennyire nem látok a lelkébe. - Azért mindenben szeretek biztosra menni – felelem a lány kijelentését hallva. Hiába van tisztában azzal az aprócska ténnyel, hogy Dane közveszélyes, a férfi mindenképp megtalálja az alkalmat arra, hogy kettesben lehessen vele, ezzel tisztában vagyok. Lorelai is így indult annak idején... Eleinte nem kedvelte Dane-t, majd lassan, de biztosan közelebb került hozzá, miközben engem emésztett a féltékenység. Vele se közöltem soha életemben, hogy bármit is éreznék iránta, egyszerűen csak jóban voltunk, habár nem annyira, mint most Sophiával, de mindenképp a barátomnak mondtam volna a szőkeséget is. - Még mindig fájdalmas dolog még csak emlékezni is rá, ezért sem beszéltem róla eddig neked – Na, igen, az ember nem beszél olyasmiről, ami bármilyen módon, de foltot ejtett a múltján, márpedig Lorelai halála esetén pont ez a felállás. A saját kezemmel vetettem véget egy olyan nő életének, aki közel került a szívemhez, most pedig úgy beszélgetek itt róla, mintha egy teljesen megszokott valami lenne. Nem vagyok normális, de komolyan. Szenvednem kéne, szenvedek is, de nem elég látványosan ahhoz, hogy bárki is azt gondolja, hogy megviselt a lány halála. - Azért, mert ő nem látja, hogy bármiben is hibázott volna. Elhitette magával, hogy mindez csakis miattam történt, neki ehhez semmi köze sem volt. Őszintén szólva én sem értem Dane gondolkodását, az időpontot sem igazán, hiszen Lorelai már jó ideje meghalt, a férfinak lett volna alkalma rám akadni és minden bizonnyal végig tudta, merre is vagyok jelen pillanatban. Miért várt volna hát eddig? Miért nem végzett velem hamarabb? Talán megvárta, amíg Sophia elég közel kerül hozzám ahhoz, hogy fájdalmas legyen az elvesztése?
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
- És ez olyan szörnyű? Úgy festesz, mint aki citromba harapott és valaki máris gyereket akarna rád tukmálni. - nem tehetek róla, de csak elnevetem magamat, hiszen tényleg úgy fest ezzel a szájhúzással, mintha ez lenne élete legrosszabb híre, hogy efféle rémségeket akarnak mindenféle nőt ráerőltetni, mint ez a gyerek, meg családtéma, pedig azért kétlem, hogy bármelyik futó kalandja megpróbálta volna meggyőzni efféléről, meg aztán én sem a családot helyezem első helyre, nekem most meg még főleg sokkal fontosabb a karrier és az álmaim, mint hogy családom, vagy épp gyerekem legyen. - Igen, neked se volt soha se gondod a lányokkal, nem panaszkodhatsz, legalább ebben mázlink van igaz? - na igen Peter is ez a típus és hogy miért nem akartam soha sem összejönni mondjuk vele? Nem is tudom, ő a barátom és jó eséllyel, ha összejövünk akkor annak nem lett volna jó vége, mivel én általában nem jövök ki jól a kapcsolatokból, ő pedig szintén olyan, aki a végén lekoptatja a lányokat és végül jól megbántja őket, akkor most nem lennénk barátok, ha megpróbálunk valamit együtt, legalábbis kis esélyt látok rá. Nem szoktam azokkal a srácokkal érdemben kapcsolatban maradni baráti szinten sem, akik előtte jól átvertek a palánkon és darabokra törték a szívemet. - És, ha olyannal lenne, aki nem ártalmas rá nézve, hanem akivel boldog, akkor is távol maradnál egy baráttól, csak mert többet érzel, de ő nem? - persze értem én, teljesen jogos, hogy dobna valakit, aki csak gondot okoz saját magának és veszélybe sodorja magát, de én nem hiszem, hogy megválnék a barátomtól, ha belezúgnék, aztán meg nem lenne esélyem nála, mert attól még a barátom maradna és azt szeretném, hogy boldog legyen. - Jól van megígérem, hogy távol maradok tőle, még ha egyébként már most is elég riasztó ahhoz, hogy ne akarjak a közelébe menni. - halványan elmosolyodom a szavait hallva, érzem én, hogy nagyon félt, csak még azt nem tudom pontosan, hogy miért és persze azt nem értem, hogy miért is akarnék én a közelébe menni egy olyan alaknak, akitől egyébként is kivert a víz már nem is egyszer. Akkor vajon miért akarnék véletlenül is akár csak beszélni vele, nem hogy bármi mást? Persze tény és való, hogy volt benne valami... de azért meg nem őrültem, hogy direkt hívjam ki magam ellen a sorsot, főleg azok után, amit Peter mesél róla. - A múltad része, de ne mond, hogy nem volt iszonyatosan fájdalmas... mert biztosan az volt. - megölt valakit, akit szeretett. Eleve nehéz Peterről elképzelni, hogy bárkit is szeretett. Nem azért, mert úgy gondolom, hogy nem képes rá, csak egyszerűen valahogy ő az a típus, aki inkább csak el van a nőkkel, nem gondol semmit sem komolyan és a szerelem nagyon is komoly dolog. Na nem mintha Dane-ről el tudnám képzelni, hogy bárkit is szeretett ezzel a stílussal. - De miért tenné meg újra, ha már az előző alakalommal is az ő hibája volt? Mi a baja veled? - nem tudom elképzelni valakiről azt, hogy egyszerűen csak gonosz, vagy tudom is én. Nem értem az egészet, azt meg főleg, hogy miért pont most jött, mert minden bizonnyal annak is meg van az oka, vagy csak egyszerűen most jutott eszébe? Hogy van ez?
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Előbb vagy utóbb, de minden nő arról álmodozik, hogy családot alapíthasson – húzom el a szám szélét, jómagam nem vagyok az a tipikus apa-alkat, sok olyan helyzetbe kerültem már életem eddigi évei alatt, amikor az sem volt biztos, hogy valaha is hazatérek még. Mindezek ellenére még így is akadt egy-két olyan barátnőm, aki ragaszkodott ahhoz, hogy néha elbeszélgessek velük arról, hogy milyen családot képzelek el magam mellett a jövőben. Hát, semmilyet... De találkoztam olyanokkal is, akik égre-földre esküdöztek, hogy nekik aztán nem kell gyerek, valahogy azonban mégis becsúszott az, hogy igenis kell. Sophia valahol a kettő közt ingadozik, nem egy olyan lány, aki mellé sok gyereket tudna elképzelni az ember, hiszen valamiért ki se nézné belőle senki, hogy tud szigorú is lenni, ha akar. - Jó, de lássuk be, hülyén nézne ki, ha úgy mennék oda a lányokhoz, hogy köpni-nyelni nem tudok... Abban biztos lehetsz, hogy ha így tettem volna, akkor nem lennék az, aki. Na, nem mintha ez olyan nagy dicsőség lenne, de akadnak srácok, akik örülnek, ha valaki szóba áll velük, nem igaz? - Sophia azért nem részesíti előnyben az ilyen fiúkat, bármennyire is rendes velük, ő valamiért sokkal jobban szereti a balhés egyéneket, akik két nap után vagy egy szó nélkül lekopnak mellőle, vagy úgy kihajítják, hogy tovább tart a depressziója, mint maga a kapcsolat. Csoda, hogy még velem nem szeretett volna kapcsolatfélét, hiszen én is abba a kategóriába esek, aki mellett biztosra tudhatja az ember lánya, hogy nem lesz hosszú életű a dolog. Talán ez az oka a lány ellenkezésének is... Ő szinte állandóan tartós kapcsolatokat keres magának, én ebben az esetben nem jöhetek számításba. Egyszerűen nem vagyok képes megállni egy lány mellett sem, azt pedig nekem is be kell látnom, hogy a Sophia iránt érzett dolgaimnak egyelőre semmi köze a szerelemhez. Nem szeretném megbántani, ha véletlenül összejönnének vele a dolgok, de valamiért a vége ugyanaz lenne, mint eddig mindenki mással is. - Csak egy felvetés – hárítom a lány szavait, de azért kíváncsian hallgatom, miféle választ is hoz ki a kérdésemből. - Én mindenképp a tudtára adnám, hogy amit művel, az nem helyes, bármennyire is fájna neki a dolog... Mármint érted: rózsaszín köd, repkedő Cupidók, ő ezt nem feltétlenül venné észre. Ha viszont minden áron azzal akar lenni, aki csak árt neki és mellette még a barátait se hallgatná meg, akkor esélyes, hogy nem állnék vele többet szóba... Ez egyénfüggő is természetesen, ha Sophia teszem azt, valamiért belehabarodna Dane-be, akkor esélyes, hogy eléggé magam alatt lennék és mindent elkövetnék annak érdekében, hogy ne jöjjön össze nekik a dolog. Persze, Sophia ezen a téren elég makacs tud lenni, ha valaki testszik neki, akkor nincs mese, azzal ő össze fog jönni, a kérdés csupán annyi, hogy ez mikor történik meg. - Ezt komolyan mondom, ha akar, akkor elég lehengerlő tud lenni, hidd el nekem – pillantok Sophiára. Tényleg ez a helyzet, valamiért van neki egy olyan sármja, ami mindenkit pillanatok alatt levesz a lábáról, láttam én már a csajozási képességeit. Ha valakit kinézett magának, akkor megszerezte, még abban az esetben is, ha a világ legmakacsabb nőjéről volt szó, akinél eddig mindenki kudarcot vallott. Egyszerűen van benne valami, amit annyira szeretnek a nők... Talán az a mindenre elszánt tekintet vagy nem tudom. - Azért mondom ki, mert a múltam része – vonom meg a vállam, talán látszatra könnyedén beszélek erről, de igenis bánt a dolog, éveken keresztül emésztett és a mai napig vannak visszatérő álmaim a lánnyal. Fel kell azonban vállalnom, elvégre nagyon is jól tudom, mit tettem, követtem el annak idején. - Most azért jött, mert mindenáron meg szeretné keseríteni az életemet és elvenni mellőlem mindenki, aki fontos nekem. Ezért mondom, hogy légy óvatos vele, ne dőlj be a szavainak, nem te kellesz neki, csak egy eszköz lennél a kezében. A barátom vagy és ezt ő is tudja. Kissé több is, és Dane még erre is rájött. Fogalmam sincs arról, miként csinálja ezt, de nagyon jól megy neki, annyi szent. Mindig azokra akad rá, akik közel állnak hozzám, valamiért ismeri már annyira a gondolkodásomat, hogy tudja, ki az, akivel bármilyen helyzetben szóba állnék. Gondoltam ugyan, hogy egyszer még visszatér, de álmomban sem hittem volna, hogy idáig is képes lesz eljönni értem.
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
Majd akkor én leszek az úttörő, akinek ez is sikerül, hogy mindent összehoz egy lapon nem igaz? Család és veszély mondjuk, persze az sem biztos, hogy eljutok addig, hogy családom legyen, hiszen soha sem választok jól, soha sem döntök jól, kis esély van rá, hogy találok egy olyan srácot, aki nem bánt meg, néha egyre kisebb esélyt látok rá. - Talán nem is lesz családom, akkor pedig marad a veszély. - vonom meg a vállamat végül. Hát igen, lássuk be az életem nem pont olyan, ami azt mutatná jó és tartós kapcsolataim szoktak lenni. Az életem sajnos soha sem alakul jól, meg aztán a családi hátterem sem a legegyszerűbb sajnos, elég nehéz esetek a szüleim, nem is biztos, hogy jó lenne, ha bemutatnék nekik mondjuk egy varázslót, egy srácot, aki ebből a világból való. - Mintha te olyan nagyon zavarba jönnél, amikor oda kell menni egy lányhoz. Milyen kérdés ez egyáltalán? - sosem pedzegetett effélét és bár igaz nem szoktam zavarban lenni a fiúk előtt, de hát ez nálam valahogy adottság. Egyszerűen könnyen elengedem magamat, de lássuk be ennek azért nem annyira van sokszor jó vége, mint amilyennek ő most beállítja, sőt... az esetek nagyobb részében nem jövök ki jól belőle. Vannak olyan részletek is amikről még neki se nagyon meséltem, pont azért, mert nem láttam egyszerűen értelmét, mert hát Peter őszinte típus és azért volt már rá példa, hogy fájdalmasan őszintén mondott véleményt egy-egy témában. - Ezek már elég célzatos kérdések Peter. - ráncolom kissé a homlokomat, de egyelőre megpróbálom nem a kelleténél komolyabban vennie a szavait, meg persze a kérdéseit a témában. - Figyelj, ha valaki fontos nekem, ha akár még szeretem is nem lökném el magamtól. Ha azt gondolnám, hogy olyan mellett van, aki rossz neki akkor harcolnék érte, vagy segítenék neki, hogy ne kerüljön bajba. - nem, nem hiszem, hogy csak úgy mondjuk annyiban hagynám, vagy elengedném, de ha tényleg fontos nekem és tudom, hogy nem lehet vele semmi, akkor inkább látnám, hogy boldog, mint hogy egyáltalán ne is lássam. Az... túlságosan drasztikus lépés, csak hát gőzöm sincs, hogy Peter mióta lett ilyen elmélkedő típus és miért jutnak eszébe most ilyen kérdések. - Jól van, megígérem, távol tartom magamat tőle, egyébként is a frászt hozta rám, nem mennék önként sem a közelébe becs' szó. - nagyon aggódik és én nem vagyok az a típus, aki az ilyesmit teljesen figyelmen kívül hagyja, szóval igen ha azt kéri, akkor így lesz, főleg mert én magam is tudom, hogy ez a fickó elég problémás. A frászt hozta rám többször is és a fenyegetőzései sem tűntek légből kapottnak, de attól még tudni szeretném, hogy mi ez a múltbéli dolog, amiről persze én semmit se hallottam még. - Jézusom? Te... megölted azt, akit... szerettél? Peter... komolyan és ezt csak így képes vagy kimondani? De hát ez... rettenetes! - elkerekedik a szemem. Hát na hallottam már dolgokról, de a saját bőrömön még nem igen tapasztaltam meg effélét és azért lássuk be ez most eléggé meglepő fordulat, főleg hogy nem is tudom, hogy az ilyesmit egyáltalán hogyan lehet feldolgozni. - Sajnálom, komolyan és... most azért jött, mert...? - pontosan én sem tudom, kínozni akarja Petert, vagy a lány miatt akar bosszút állni, mert szerette és Peter ölte meg lényegében, még ha Dane helyett is? Persze az evidens, hogy már a kezét fogom támogatásom jeléül. Csak azért nem ölelem meg, mert úgy nehéz lenne érdemben beszélgetni, de akkor is rémes, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Meg hát te egyébként sem vagy képes arra, hogy két percnél tovább megülj a helyeden – sóhajtok fel, Sophia mindig mindenben benne van, minél veszélyesebb a helyzet, neki annál jobban tetszik a kecsegtető lehetőség. Nem mondom, hogy a nőknek nem lehet veszélyes szakmájuk, hiszen ma már nem azt a világot éljük, amikor az ellenkező nem tagjai meghunyászkodtak mások kedvéért, én azonban aligha engedném a lányt el otthonról, ha tudnám, hogy megvan arra az esély, hogy sosem tér vissza hozzám. Természetesen, egyáltalán nem biztos, hogy mellettem éli le az életét, így meg pláne nem, hogy fel se hozom neki a dolgot, de mégis idealizálom a jövőt. - Család és életveszély? Ezeket lehetetlen egymás mellé kényszeríteni... Mondom én, aki a legjobban auror-szakmára szeretett volna menni, akikről köztudott, hogy bármelyik pillanatban telibe kaphatnak egy halálos átkot. Mindezek mellett pedig gyakran napokig, akár hetekig távol vannak az otthonuktól. Oké, talán mégse lenne okom arra, hogy kioktassam a lányt vagy lebeszéljem a dolgairól. Bár, a látványmágia nem egy veszélyes sportág, szóval lesz mivel védekeznem, ha esetleg belekötne az érvelésembe. - Ez valahogy annyira hihetetlen – kacsintok a lányra, hiszen kívülről nézve elég magabiztosnak tűnik a szememben, persze nem tudhatom, mi is zajlik le a lelkében. Jól tudom, hogy akadt egy-két olyan kapcsolata is, ami totális kudarccal végződött számára, de elég hamar kigyógyult belőlük, igyekezett túllépni a dolgokon, én pedig mindig mellette voltam, amikor csak igénye támadt rá. Mentem, amikor hívott, nekem elmondhatta a bajait és akkor még nem is éreztem iránta úgy, mint mostanában. Persze, akkor is mellette leszek, ha esetleg nem úgy alakulnak kettőnk közt a dolgok, mint szeretném, de a lelki támaszt másban kell keresnie... Túl fájdalmas lenne az ő szájából hallani, ha esetleg valaki összetörné a szívét. - Olyan vidám vagy mindig, sohasem jössz zavarba, amikor oda kell menni valakihez, hogy csinálod ezt? Oké, azt aláírom, hogy előtte tiszta ideg, ha meg kell szólítania egy szerinte helyes srácot, bármilyen dologról is van szó abban a pillanatban. Amikor viszont oda kerül a helyzet, hogy beszélgetnie kell valakivel, habozás nélkül megteszi, mintha csak egy régi ismerősét pillantaná meg újra. Talán ez az oka annak, hogy annyi fiú fejét elcsavarta már... A mosolya teljesen természetes, a mozdulatai is, nem olyan, mint azoké a picsáké, akik általában rám hajtanak. Mégis, Sophia állandóan rossz pasikat fog ki, mi lehet ennek az oka? - És ezt te tényleg csak úgy végignéznéd? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. Én nem lennék erre képes, hiába tudom jól, hogy semmi esélyem a lánynál, mégis... Rosszul esne, ha más mellett találná meg azt a boldogságot, amit én is megadhatnék neki. Képtelen lennék szó nélkül hagyni a dolgot, még akkor is, ha tudnám, ezzel talán mindent végleg elrontok. - Szó nélkül hagynád, hogy lehappoljanak valakit előled, mert azt hiszed, semmi esélyed sincs nála? És ha tisztában lennél azzal, hogy az alak, akibe beleszeretett, az rossz? Nem hiszem, hogy csak úgy hagynád elmenni vele... Dane célja minden bizonnyal az, hogy Sophia bizalmába férkőzzön. Azt nem tudom, konkrétan meddig szeretne elmenni vele, lenne-e ebből szerelem, de ha sokáig húzza a lány agyát, akkor minden bizonnyal bele fog szeretni. Mármint Sophia, hiszen azt kétlem, hogy régi barátomnak bármiféle érzelme is lenne másokkal szemben. - Próbáld meg kikerülni őt, rendben? Tényleg nagyon veszélyes, ne hagyd, hogy becsapjon... Igyekszik szimpatikus lenni a szemedben, de nem túl barátságos alkat... Sadie? Ja, igen, emlékszem... Konkrétan megdöntöttem már párszor, de ezt nem áll szándékomban Sophia orrára kötni, hiszen megígértem neki, hogy a barátnőit nem fektetem meg. Mondjuk, ezt nem sikerült betartani, konkrétan már az egész évfolyam megfordult az ágyamban, volt, hogy egyszerre ketten is. - Vérfarkas – felelem komoran. - Tudod, annak idején vadásztam rá, de előtte éveken keresztül jóban voltam vele, csak azóta történt egy-két dolog. Meghalt az, akit mindketten szerettünk, neki pedig szent meggyőződése, hogy én tehetek róla. Lorelai volt a neve, Dane vérfarkassá változtatta, hogy a falkája tagjává váljon, így pedig állandóan a közelében lehessen... Nem ismertem fel őt farkas alakban, Dane-re vadásztam, de a tőrrel Lorelai-t találtam el...
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
- Persze, de nem lenne fair, ha csak azért, mert nő vagyok nem is lehet olyan hivatásom, ami esetleg veszélyes. Azért mégis csak vannak vágyaim és nem adom fel őket úgy sem, majd valahogy összeegyeztetem a kettőt. - vonom meg a vállamat. Végül is nem gondolkodom ezen azért olyan sokat, hiszen fiatal vagyok még és lássuk be eléggé odébb van az, hogy nekem családom legyen, no meg gyerekem is akár, szóval ráérek még. Ha eljön az ideje akkor majd meggondolom végülis hogy legyen, de jó esetben eleve olyan valakit találok magam mellé, aki ezt az egészet kezelni tudja és elfogadja, akkor pedig nem lesz gond, én pedig vigyázni fogok magamra, hogy mindig visszamehessek a családomhoz, a gyerekemhez, ha egyszer majd lesz, de... most még ez is olyan távolinak tűnik, hiszen még csak suliba járunk és lássuk be nem vagyok valami felnőttes, vagy kimondottan komoly lány, ezt Peter tudja a legjobban, hiszen elég jól ismer. - Mert te ilyen vagy Peter, de nem mindenki egyforma. Én sem vagyok olyan, mint te, nincs azért akkora önbizalmam. - főleg mert mindig akad valaki, aki ügyesen letöri azt, csupán azzal, hogy kihasznál, aztán elhajít. Neki ez más, ő sosem vágyott igazán komoly kapcsolatra, de én azért igen, csak mindig a rossz pasival kezdtem és persze e miatt sosem jártam végül jól, de ki tudja, változhat a helyzet és igenis akkor leszek igazán boldog - úgy érzem legalábbis -, ha olyat találok, aki ebben hasonlít rám, aki nem feltétlenül jár olyan nagy mellénnyel, mint Peter. Ő persze a legjobb barátom, imádom is, de mint pasi... pont e miatt nem passzol az én ízlésemhez, hisz pont olyanokat fogtam ki eddig, mint ő, akik aztán lazán ripityára törték a szívemet és az nem valami kellemes érzés. - Ez... bonyolult kérdés. Tudod azt hiszem számít mennyire fontos az a barát. Ha nagyon fontos, de tudom, hogy semmi esélyem nála, mert ő nem úgy érez, akkor csak mellette akarnék maradni és megpróbálnék örülni a boldogságának, akkor is, ha mással lesz boldog. - persze ezt mondani könnyű. Ha az ember közben nem boldog, mert mással látja azt, akit szeret az nehéz ügy. Sosem kerültem még ilyen helyzetbe, így azért sokkal könnyebb véleményt formálni, ez így van, de végül is elméleti kérdésről beszélünk nem igaz? Az a téma most sokkal jobban érdekel, még Michaelnél is jobban, hogy ki ez a Dane és mit tud Peterről, amit ő nem mondott el nekem, mert hát pedzegetett sok mindent és én szeretném tudni a válaszokat, amikkel még mindig nem vagyok tisztában, csak hát tisztában voltam vele, hogy ezt a témát nem lesz könnyű bedobni Peternek és nem fogja jól kezelni, se nem fog kimondottan örülni neki, de ettől még igenis tudnom kell, hogy mi ez az egész közöttük és persze, hogy mennyire veszélyes ez rám nézve, mert azért lássuk elég ijesztő volt a fickó azok után, hogy igyekezett finoman szólva is levenni a lábamról, vagy... rám telepedni? - Oké... óvatos leszek, igazából nem is én megyek a közelébe, hanem fordítva és finoman szólva is fenyegető, mintha folyton arra célozgatna, hogy azt tesz, amit akar és... ha nem úgy cselekszem, ahogyan szeretné, annak komoly következményei lesznek. Emlékszel a szőke Sadie-re? Az évfolyamtársam, nem túl okos, de elég szép lány... konkrétan úgy éreztem legutóbb, hogy szinte ez a Dane jelezte, hogy képes lenne akár még ártani is neki... - na igen pont e miatt igenis el kell mondani, hogy kicsoda és mi köze van hozzá és persze, hogy miért nem beszélt nekem erről. Valami nagyon sötét titok lehet a háttérben, amit még velem sem osztott meg Peter? De vajon mi lehet olyasmi, amit nem volt hajlandó elárulni? - Ezt komolyan kérdezed? Az a fickó tényleg eléggé... ijesztő, de közben van valami erős kisugárzása... és ebből még komoly baj lehet. - remélem érti, hogy miről beszélek. Könnyedén levehet bárkit a lábáról, persze lányokra gondolok és ahogyan így fenyegetőzik még azt is kinézem belőle, hogy valakinek ártana is és pont e miatt kell elmondania a részleteket, mert akkor legalább tudom, hogy miért is kell távol tartanom magamat tőle.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem tudom – vonom meg a vállam tanácstalan képet vágva, elvégre tényleg tippem sincs arról, mit is csinál egy főszerkesztő valójában. De igen, a helyben ücsörgés nem éppen Sophia jellemzője, ő ennél jóval aktívabb, nem bírná elviselni, ha esetleg nem mehet ki a helyszínre. Nem, ez valóban nem az ő hobbija. - És ha addigra családod lenne? Gyerekek és férj mellett nem olyan jó dolog, ha valaki szinte állandóan a sűrűjéban van, nem igaz? Veszélyes helyzetek is adódhatnak, azokból már nem keveredsz ki olyan könnyen... Ez is egy olyan téma, amelyet nem gyakran említettünk egymásnak, de már mindketten nagykorúak vagyunk, bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk elkerülni azt, hogy ne essen szó róla. Elvégre, nemsokára ott tartunk, hogy mindketten családot alapítunk, az már jóval másabb, hogy külön-külön vagy egymással... Ezt nem tudhatom, azt viszont igenis sejtem, hogy minden bizonnyal, ha én jönnék össze a lánnyal, nem kötném meg a kezét semmiben sem, ha gondolja, elmehetne olyan helyszínekre is cikket írni, ami nem feltétlenül biztonságos. Ez a saját döntése, de nem hiszem, hogy a makacssága miatt veszélybe sodorná a családja jövőjét is. A másik pedig az, hogy nekem ebbe nem feltétlenül lehetne beleszólásom. Vadász vagyok, az én fajtám nem megy nyugdíjba. - Hm... - nem igazán esik le, miről is beszél Sophia, szerencsére még sohasem kerültem olyan helyzetbe, ahol annyira ügyetlennek éreztem volna magam, hogy csak akkor lettem volna teljesen nyugodt, ha a másik fél is hozzám hasonlóan bénázik. Amikor végre leesik a tantusz, megcsóválom a fejem, majd folytatom: - Számomra nem javítana a helyzeten, ha a nő is bénáskodna egy sort, hogy ne érezzem magam annyira rossznak. Maximum kerülném egy ideig, de nem érezném magam jobban ettől... Nem hiszem, hogy nálam beválna a dolog, habár azt is be kell látnom magamban, hogy tisztában vagyok a testi adottságaimmal és azzal is, mit szeretnek bennem a nők. Vegyük például a szemeimet... Senki sem képes ellenállni nekik, bárkiről is legyen szó. Mondjuk, ha én is egy olyan alak lennék, akinek fogalma sincs arról, mihez kezdjen egy nővel az ágyban, akkor tényleg örülnék annak, ha látnám, hogy ő sem túl tapasztalt, így kevésbé égek be előtte. Könnyítene a helyzetemen némileg, de hát én Peter vagyok, az ég szerelmére! Nálam jobb pasit senki sem kívánhatna maga mellé az ágyba. A kapcsolatokkal is ugyanez a helyzet... Nem igazán díjazom, amikor egy nő irányít, azt viszont annál inkább, amikor nyálcsorgatva merednek utánam. Kellően növeli az önbizalmamat. - Ez azért sokmindentől függ... Tegyük fel, de tényleg csak elméleti szinten, hogy van egy haverod, akit évek óta ismersz és lassan, de fokozatosan beleesel, mint vak ló a gödörbe. Mit lépnél? És ne vágd rá, hogy semmit, mert olyan nincs, az érzelmek azok érzelmek, nem lehet kigyógyulni belőlük. Megszakítanád vele a kapcsolatot, hogy kiverd a fejedből, csak azért, hogy ne tedd tönkre a barátságotokat? Ezzel csak az a baj, hogy nagy eséllyel ő nem díjazná ezt a lépést, még akkor sem, ha nem tudja, miről van szó. Főleg akkor nem. Elmondanád neki? Itt viszont falakba ütközöl, mert szintén kockán forog a barátságotok... Szerintem mindkét verziónak ugyanaz az eredménye, ezzel még a lány sem szállhat vitába. Nem érdemes tönkretenni egy barátságot? Nem vagyok még szerelmes Sophiába, de lassan afelé haladok, olyan ez, mint egy láthatatlan repülőgép, amint egyre feljebb száll, csak éppen lassítva. - Semmit sem – csóválom meg a fejem, pedig én is osztom a lány véleményét, Michael nem lenne ronda, ha nem lenne kocka. A kockákat viszont senki sem szereti, pont amiatt, hogy semmiről sem lehet velük beszélni, ami másokat is érdekelne. Hétvégi ivászat? Ááá, szó sem lehet róla, meg kell írnia a mittoménmilyen háziját a mittoménkinek, ez pedig a kikapcsolódásnál is fontosabb. Randi egy lánnyal? Olyan helyzetbe ő még nem került. - Azóta csak még több könyve lett, talán tőle is kölcsön vehetünk párat, szerintem nem bánná... Elnevetem magam, Michael nem olyan, aki bárkinek is keresztbe tenne, ha éppen tanulásra emelne le egy kötetet a polcáról. Szó nélkül segítene is, ha nem találnánk valamit. Persze azért megkérdem előtte a dologról, nem szokásunk egymás cuccait engedély nélkül piszkálni. - Itt van? Az iskolában? - uralkodok az érzelmeimen, habár Sophia beszélt Dane-el, akkor nagy eséllyel azt is tudhatja, hogy milyen a kettőnk viszonya. Mondjuk, jobb lenne megtudni, mi is derült ki pontosan a lány számára. - Nem, még nem keresett meg... De mindenképp tartsd magad távol tőle, rendben? Veszélyes alak, nem csoda, hogy a frászt hozza rád, nekem már a neve hallatán is a hideg futkos a hátamon. Légy óvatos, oké? Remélem, Sophia nem keresi fel Dane-t annak érdekében, hogy kifaggassa, és ha ezt el szeretném kerülni, akkor mindenképp meg kell osztanom vele néhány részletet a múltamból. - Tudod, ez az ügy nagyon régi és tényleg nem a legjobb... Biztosan hallani akarod? Komoly tekintettel pillantok a lányra, aki ebből is láthatja, hogy ha most igent mond, akkor olyan dolgokat fog tőlem hallani, melyek nagy eséllyel sok mindent megváltoztatnak a kettőnk kapcsolatában. Mindenesetre, ha nem tőlem, akkor Dane-től fogja megtudni a dolgokat ez pedig kétségtelenül a rosszabbik eset.
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
Nem igen beszéltem még neki az újságírói ambícióimról, de hát ennek is meg van az oka. Akkor talán idővel előkerülne a szüleim témája is, azt pedig nem igazán szeretném. Vannak dolgok, amik jobb, ha rejtve maradnak, mint hogy kitudódjanak, ez is pont egy ilyen dolog. A szavaira viszont elnevetem magamat. Kell pár pillanat, amíg sikerül szavakat is hozzáfűznöm. - Szóval egyből főszerkesztő? De nem tudom, az inkább olyan egy helyben ücsörgő munka nem? Én szívesebben írnék aktívan. - és persze mennék terepre akár, vagy ilyesmi. Nem tudom persze van-e ilyen újság, de akár lehet a Reggeli Próféta egy rovata is, meg hát akadnak még bőven újságok, ahová írhatnék és szívesen meg is tenném, sőt talán idővel lehetőségem is adódik majd. Ki kell várni a pillanatot és persze előbb be kell fejeznem a sulit. Legalább már tudja, hogy vannak efféle vágyaim és álmaim, eddig úgy se nagyon esett róla szó. - Jó, de tudod, hogy vannak azért átmenetek is. Tudod néha jó, ha az ember egy kicsit bizonytalan, akkor a másik is úgy érzi... ér valamit. Érted? - persze nem akarom én őt megváltoztatni, Peter mindig is ilyen volt, rendkívül magabiztos, amivel nincs különösebben gond, csak hát... igenis egy nőnek is kell, hogy időnként ő legyen a határozott, no meg szerintem senkinek se jó, ha úgy kell éreznie neki kell szaladni egy pasi után, Peter pedig már megszokta, hogy oda vannak érte és mintha csak alapértelmezésként kezelné. - Így van. Vannak barátságok, amiket kár tönkretenni mással, te nem így gondolod? - nem, valahogy sose merült fel bennem, hogy ő másképp gondolná, főleg mert sose mondta és persze főleg, mert lássuk be ő is azok közé a pasik közé tartozik, akik nem kimondottan valók hosszú távú, megbízható kapcsolatra. Tökéletes barát, de mivel én amúgy is mindig befürdök a pasikkal nem gondoltam rá sosem, hogy a barátságunkat kútba dobjam, ha aztán úgyis rossz vége lesz, mert esetemben valahogy minden kapcsolatnak rossz vége van. - Oké, ez jó ötlet. Szóval Michael azóta se változott? Nem értem, neki nincsenek... tudod a könyveken kívül szükségletei. Pedig helyes srác. - na igen nekem is bejött és a maga módján egészen cuki, csak hát tényleg uncsi. Én megőrülnék mellette, mert csak olvas és tanul. Szerintem erőszakkal se lehetne egy egész napra elrángatni a könyvek mellől és bele sem merek gondolni, hogy egy ilyen típusú srác vajon mit kezdene mondjuk az ágyban. Nem is arról van szó, hogy béna lenne, de lehet hogy mindent túlgondolna, sőt ki tudja talán elkezdené megmagyarázni a dolgokat, ami nem kimondottan tenné izgalmassá. Vannak dolgok az életben, amiket nem kell magyarázni, csak úgy megtenni ösztönösen, de ez a srác, talán nem is képes rá, hogy ösztönösen cselekedjen akármikor is. - Összefutottam vele itt a suliban... kétszer, csak nem tudtam hogyan kérdezzek rá. Azt hiszem vártam hátha te beszélsz róla és téged is megkeres, mert hogy azt mondta, hogy meg akar. Elég... fura alak, finoman szólva, volt hogy a frászt hozta rám és valami sötét titokról beszélt, amiről persze én nem tudok. Ki a fene ez a fickó Peter? - azt nem mondom, hogy nem csak a frász tört ki tőle, hanem valahogy az egész olyan más is volt. Csábítgatott főleg az elején, amíg ki nem mutatta a foga fehérjét és el nem kezdett a helyzet kissé riasztóbb lenni, de azt hiszem Peter ezt nem akarná tudni, főleg ha nincs kimondottan jó viszonyuk és az alapján, amit Dane mesélt róla nem valószínű, hogy nagy kebel barátok, csak hát gőzöm sincs még mindig, hogy akkor vajon a pasas miért van itt és mit akar.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Bólogatok Sophia szavait hallva, egészen reális az elképzelése, valóban nem lenne hülyeség az ereklyevadászattal kombinálnia az újságírást. Ha engem is hasonló dolog vonzana, mint őt, akkor nagy eséllyel megpróbálnám osszekötni a kellemeset a hasznossal, így arról írhatnék, ami érdekel, értek hozzá és mások számára is valami olyasmi lehet, amit szeretnek lapozgatni. A vadászat nem ilyesmi, sokan szeretik hallgatni, milyen lénnyel miként lehet gyorsan és hatékonyan végezni, de ezen emberek többsége szinte állandóan kereket old, amikor oda kerül a dolog, hogy most tényleg meg kellene küzdeniük a szörnyekkel. Nem hibáztatom őket, elvégre tényleg nem kis bátorság kell ahhoz, hogy az ember ne fusson el a legnagyobb rémálmai elől. - Főszerkesztő lehetnél egy ereklyevadász magazinnál, habár, nem tudom, mit csinál pontosan egy olyan, meg hogy létezik-e egyáltalán ilyesmi – vonom meg a vállam, én nem mozgok annyira otthonosan ebben a témában, mint a lány. Újságokat ritkán olvasok, ha van valami hír, azt úgyis visszahallom az iskola folyosóin, felesleges előfizetnem valamilyen idióta magazinra. A kutatómunkáimhoz meg egyáltalán nincs szükségem rá, csak a helyet foglalná. - Pedig nagyon szeretik – bólogatok hevesen. - Most gondolj el magad mellé egy tutyimutyi alakot, aki azt sem tudja, mit kell tennie az ágyban... Most őszintén: örülnél neki? Aligha ez lenne a lány álma, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Különben is, Sophia a rosszfiúkra bukik, valamiért különleges képessége van ahhoz, hogy ráérezzen arra, kivel nem lenne érdemes kezdenie. Ez nála már csak így megy, szinte mindig megszívja, talán emiatt sem szeretne most komolyabban belebonyolódni érzelmi dolgokba. - Ja, ez a barátság-dolog – sóhajtok fel, persze igyekszem vicces képet vágni a dologhoz, elvégre, ha Sophia megneszeli, hogy az imént teljesen komolyan gondoltam az ajánlatomat, akkor nagy eséllyel elviharzik. Kedvelem a lányt, én sem szeretném, ha mindez a kettőnk kapcsolatának rovására menne, de ha ez így folytatódik, akkor annak semmiképp sem lesz jó vége. Egyszerűen felrobbanok, ha nem tudom bármikor is komolyan megbeszélni vele ezt az ügyet... Ő azonban mindig viccnek fogja fel a dolgot, én pedig nem vagyok képes arra, hogy őszintén bevalljak neki mindent. Miért vagyunk így bekötve? - Nekem még nincs semmi szükségem rá, úgyhogy inkább kerülöm – csóválom a fejem, habár sokan azt hiszik, lassan kezdek megkomolyodni, mivel mostanában egy lányt sem láttak mellettem Sophián kívül. Esélyes, elvégre két hete nem mentem egy buliba sem, emellett pedig már egy hónapja is van annak, hogy utoljára lefeküdtem valakivel. Mondjuk, nem zavar, elvagyok egymagamban is, sokkal több időm jut minden másra, nem köt le állandóan az, hogy lekössem a legújabb barátnőm figyelmét. - Semmi, csak viccelek – vonom meg a vállam, amikor a lány elneveti magát, miközben gondolatban azért odarohanok a legközelebbi fához, majd szépen beleverem párszor a fejemet, amiért szinte mindig ilyen idióta módon viselkedek. Miért kell nekem minden ráhagynom, amikor Sophia elvicceli a dolgokat? Mikor tanulom már meg végre, hogy ennek nem mindig van feltétlenül jó vége? Lorelai-nál is pont ugyanez volt a helyzet: addig-addig titkoltam az iránta való érzelmeimet, amíg jött Dane, majd fenekestül felforgatott mindent. - Ha gondolod, keríthetünk arra is időt, hogy átgyere és megnézd, mire van szükséged – ezt most kivételesen komolyan mondom, semmi hátsó szándékom sincs ezzel az egésszel, ennyire bunkó azért még mindig nem vagyok. Tényleg sok könyvem van, és mondhatni, külön szobával is rendelkezem, habár egy hálótársam van, de az napközben sosincs ott, Sophia nyugodtan tudna válogatni. - Michael tutira úgyis tanulni fog, mint mindig, tudod jól, hogy a könyvtár az élettere, aligha zavarná, hogy ott vagy. Meg ha felbukkan, akkor legalább tudunk tőle tanácsot kérni, ő aztán biztosan tudna valami okosságot is mondani. Esküszöm, az a gyerek nem csajozik, nem udvarol senkinek, ennek családi élete sincs. Egyszerűen csak van, hogy legyen, ezen kívül azonban nem sok izgalmas dolgot tudok róla mondani. Talán csak annyit, hogy egy időben tetszek Sophiának, elvégre nem néz ki rosszul a gyerek, csak gondolom, túl unalmasnak tűnt ahhoz, hogy szóba jöjjön köztük a dolog. - Dane? - kissé megdermedek a név említése hallatán, tekintetem elkomorul, majd úgy fürkészem a lány arcát, abban reménykedve, hogy talán csak ismét viccelt. Bár, miért is tenne ilyesmit? Pár pillanat múltán megszólalok: - Igen, de te honnan ismered?
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
Persze még mindig érdekel az ereklyevadászat, de igazából mindig is jobban szerettem írni, ahogyan ő is szívesebben lenne auror, mint hogy látványmágiával foglalkozzon. Na jó, azért a kettő nem ennyire egyforma, engem azért jobban érdekel az ereklyevadászat, mint őt a látványmágia ez tény. -Nem erről van szó, csak tudod az újságírás érdekel, mindig is így volt, de kell valami érdem is és persze nem lenne rossz akár ezt ereklyevadászattal kombinálni. - vonom meg a vállamat mosolyogva. Na azért számon ne kérjen, de egyébként én amúgy is lazán kezelem viszonylag az iskolai dolgokat. Ezt azért tudja rólam, hogy nem vagyok e téren annyira túlzottan komoly. Persze úgy gondolom, hogy fontos a tanulás, de nem minden áron. Akkor lehetsz a legsikeresebb, ha eleve alkalmas vagy valamire, mármint talpra esett és ügyes, ha viszont ez nincs meg akármennyit is tanulhatsz úgy se lesz esélyed elérni valamit. - Tudod Peter néha túlságosan is magabiztos vagy és nehéz elhinni, hogy tényleg ez jön be a lányoknak. - csak mosolyogva csóválom a fejemet, de én aztán tudom, hajlamos vagyok folyton rossz kapcsolatokba belemászni és azoknak általában mindig rossz vége van. És persze megtanultam már nem gondolni arra, hogy valahol Peter is ilyen, mármint olyan mint a rossz pasik, akikkel összegabalyodom, talán pont e miatt van bennem az a gát, ami miatt mindig is csak barátként kezeltem őt. Persze volt már gyenge pillanatom, egyszer azt hiszem, de akkor is a buli hevében történt és persze az ivászat... de amikor komoly vagyok, akkor fel sem merülhet. Peter, ahogyan erre rá is világítottam inkább csak... beakaszt, de nem egy olyan típus, aki hosszú távú kapcsolatokban gondolkodik. Én pedig pontosan tudom milyen, amikor csalódsz és kiderül csak te akartál többet. - Peter... te is tudod, hogy az hiba volt. A barátságunk többet ér, mint valami kis kósza... valami nem igaz? Lefektetsz lányokat, én folyton rossz pasikkal kezdek ki, akik rendre átejtenek, ezt már megszoktuk, de ne csináljuk ezt egymással. - nem vagyok komolyabb a kelleténél, hiszen ő is csak viccel nem igaz? De azért talán értheti, hogy mégis csak komolyan gondolom, hogy azért túlzásba nem szabadna vinnünk. Persze tény, hogy jó érzés volt és igaza van én is élveztem, de ettől még nem kellene bármibe is komolyabban belemenni, mint ahogyan jól mondja tanárral kezdeni se lenne okos ötlet, az ilyesmiből csak baj lehet. - Engem a komoly kapcsolat nem riaszt meg, de tudom, hogy semmi értelme, ne vedd ilyen komolyan. - rázom meg a fejemet. Peter... néha túlságosan komoly tudsz lenni, máskor meg, mint ahogyan most is egyből esik a másik végletbe. Persze ezért is vagyunk olyan jóban, mert én is végletes vagyok. Könnyen belemászom kapcsolatokba, miközben arra vágyom, hogy ne vágjanak át és valakinek végre tényleg fontos legyek. Tudom, hogy elég hülyén kezelem a dolgokat, de ő sincs ezzel másképp lássuk be. - Peter... most komolyan mi van veled? - most már azért elnevetem magamat, mert úgyis csak viccel. Hogy mi kipróbáljunk ilyesmit együtt... biztosan nem komolyan mondja. Barátok vagyunk és eléggé fura lenne, ha több lenne közöttünk, az már nem lenne barátság, hanem valami sokkal több és ennek semmi értelme sem lenne. Peter igazi nőfaló, ezzel tisztában vagyok és ő is és ha ő lenne a következő, aki darabokra törné a szívemet akkor a barátságunknak annyi, ezt pedig nem szeretném. - Lehet, akkor még gondolkozzuk rajta? Könyvtár? Vagy van valami könyved, ami segít? - tudom, hogy bár nem akar látványmágus lenni és nincs oda a rejtvényekért, de azért Peternek elég sok könyve van a szobájában, lehet hogy van köztük olyan, ami hasznos lehet, maximum nem nagyon lapozgatta még át, mert nem foglalkozott a témával, de lehet, hogy lenne egy kis segítség, amit ott fellelnénk. Addig sem kellene felhoznom ezt a Dane témát, vagy nem itt ácsorogva, sétálgatva az erdő szélén kellene ilyen kellemetlen dolgokról beszélnünk, miközben az előbb még arról volt szó, hogy engem is gerincre vágna, vagy legalábbis nem csak színpadias csókkal kápráztatna el. - De itt nem egy éjszakáról van szó, de nem találok senkit, aki komolyan gondolná... gondolom mindenkinek elég az egy éjszaka. - igyekszem kimagyarázni a dolgot, pedig tudom, hogy túl kell esnem rajta és nem húzhatom a végtelenségig. Végül csak sóhajtok egyet és felpillantok rá, afféle "oké, mondom az igazat" tekintettel. - Ismersz te egy Dane nevű alakot? - na jó csak kezdjük szépen fokozatosan és persze nem muszáj minden részletről beszámolni, mert ha már az is ilyen komolyan rosszul érintette, hogy egy tanárral való kikezdésről mertem említést tenni, jó eséllyel az még rosszabbul érintené, ha azt mesélném el, hogy ez a fickó milyen hatással volt rám. Nem csak félelmet éreztem a jelenlétében, inkább olyan őrülten zavarosak voltak azok az érzések.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Lehetsz is – kacsintok viccesen Sophiára, tudom én, mennyire tisztában van az álmaimmal, szinte minden egyes nap érintjük ezeket a témákat. Tisztában van azokkal az okokkal is, melyek miatt nem olyan egyszerű számomra a helyzet, mint másoknak. - Utána, ha sikerült letennem ezt a szakmát, akkor talán elmegyek valamilyen másik irányba is, a látványmágiáról hallani sem akarok, ha nem muszáj. Nem kedvelem ezt a tantárgyat, ebben pedig nagy eséllyel az is benne van, hogy kényszerválasztás volt, semmi több. Egyszerűen csak ráböktem az első, utamba eső szakra, és pont ez esett az ujjam alá. Szerencsétlen véletlen, előtte se voltam nagy rajongója az egésznek, de ha már így alakult, belevágtam. Talán bizonyítani szeretnék ezzel mások előtt? Nem tudom, de a jegyeim nem éppen a legjobbak. A másik dolog, ami aggaszt továbbra is, az a Dane-ügy... Aurorrá kell válnom annak érdekében, hogy elkaphassam őt. Vadászként is vannak esélyeim, de auror-szakon olyasmit is tanulhatnék, amire apám nem tud kioktatni. Ő ugyanis soha életében nem járt egyetemi-szakra, akkor még nem volt Amerikában sem ilyesmi. Nem tudom, mostanában tanítanak-e ehhez hasonlót az Új Világban, de már nem is érdekel. - Hogyhogy nem jön össze? - némileg megütközve pillantok Sophiára, mindig is azt hittem, hogy számára fontos az iskola, most pedig ideállít és félvállról bejelenti nekem, hogy nincs abban semmi, ha nem sikerül neki a dolog... Persze, nem faggatom én a jegyeiről, ezt nem érzem a feladatomnak, arra ott vannak mások, de nem hinném, hogy olyan rossz tanuló lenne. Bár, ha ilyet képes kijelenteni, akkor neki sem éppen az ereklyevadászat az álma. Én legalábbis semmiképp sem mondanám azt, hogy abból sincs semmi, ha nem sikerül aurorként levizsgáznom. Érdeklődve szólalok hát meg ismét: - Meséljen csak, kisasszony, mi ez a nemtörődöm hozzáállás? Igyekszem komoly képet vágni, valami olyasmit, amit csak egy szigorú tanár tud, ha az egyik legjobb diákja rossz jegyet szerez az ő óráján. Sok mindent megosztunk egymással, mostanában talán túl sokat is, hiszen Sophia érzelmi élete egyre inkább nem tartozik bele az érdeklődési körömbe. Most viszont pont nem erről van szó, hanem a tanulmányairól, arról a szakmáról, amelyben elképzeli a jövőjét... Hát nem ezt szerette eddig is? Miért jelentkezett volna olyasmire, ami nem fontos neki? - Nekem bárkinek sikerül beakasztanom a pletykák ellenére is – ezerkarátos mosolyt villantok a lány felé, számomra semmi sem akadály, vagyok annyira jóképű, hogy a legtöbb csaj szinte azonnal levesse a bugyiját, nem foglalkozva azzal, hogy kivel is vagyok együtt jelenleg. - Naiv vagy, Sophia, a legtöbb lány nem foglalkozik a pletykákkal. Ha az ágyamba akarnak mászni, akkor ott fognak kikötni, minden hülyeség ellenére is. Amikor belecsíp az orromba, csak a szemeimet forgatom, igazán megszokhattam volna már tőle a dolgot, na nem mintha annyira váratlanul ért volna. Sophia még mindig szeret kötekedni velem, élvezi a dolgot, főleg amikor látja a reakcióimat is. - Valóban? - felcsillan a szemem a lehetőség hallatán, mégis elég vonzerőm van ahhoz, hogy bevonzzam magamhoz a jobbnál-jobb csajokat, Sophia pedig ezüsttálcán kínálja a kis testét. - Benne vagyok, de nem szeretem a színpadi jeleneteket, legyen inkább valóságos, mit szólsz? Nem csókolok olyan rosszul, ne is tagadd, pár hónapja éreztem én, hogy élvezted... Persze, túllőttünk akkor a célon, nem akartuk, hogy megtörténjen, csak hát túl bevállalosak vagyunk. A csóknál tovább nem jutottunk, ennyire ostobák mi sem vagyunk, de jól esett ez a kis apróság is. Talán azóta érdeklődöm a kelleténél jobban Sophia iránt, bár minden bizonnyal megtörtént volna a csók nélkül is. Egyszerűen nem létezik örök életű fiú-lány barátság, valamelyik fél mindig többet akar a másiktól. Ezúttal pedig én estem ebbe a csapdába. - Te csak ne kezdj ki a tanárokkal, annak valahogy sosincs jó vége – csóválom meg a fejem komor arccal, igyekszem komolyan venni a szerepemet, mint Sophia legjobb barátja, akivel minden gondját nyugodtan megoszthatja. Tudtommal ezért is vagyok itt ebben a pillanatban is. - Azok már esküvőt akarnak, gyereket, rosszabb esetben családjuk van és nem akarnak tőled semmi mást, csak a szexet. Nem, ennyit nem ér meg... Attól én még belemennék egy házas nővel való viszonyba, nagy eséllyel nincs is annál izgalmasabb dolog a világon, mint a tilosban járni. Sophiának volt már ilyen kapcsolat, ő nem volt szerencsés ebben a tekintetben, de hát lány, azok pedig szinte mindig mindent a lelkükre vesznek. - Kipróbálhatjuk kettesben is, ha érdekel, milyen velem a dolog – komolyan beszélek, láthatja rajtam, ha szeretné, itt és most leteperem, a többivel ráérünk később is foglalkozni, hiszen nem olyan fontos, mint a kettőnk kapcsolata. Persze, mindezt betudhatja annak, hogy pasiból vagyok, a nők a gyengéim, talán még annyit is hozzácsap gondolatban, hogy már nekem is nehezemre esik ágyba vinni valakit. - Nem tudom biztosra mondani, talán nincs hozzá olyan sok köze, mint hinné az ember, ezek elég becsapósak tudnak lenni – vonom meg a vállam, futottam már bele én is ilyenbe, nem volt egyszerű. - Nem gondolod, hogy így túl könnyű lenne a megfejtés? Talán mégis arra kell gondolnunk, hogy csak azért rakták bele azt a betűt, hogy félrevezessenek minket. Gyakran tesznek ilyet...[/color][/i] Mégis a latin-vonalon lenne érdemes elindulnunk, mert aztán két hónapot eltöltünk a görög nyelv tanulmányozásával, mire rájövünk, hogy más irányba haladunk. Amikor Sophia válaszol a kérdésemre, csupán hitetlenkedve csóválom a fejem. - Hihető... Pont te nem tudsz pasit szerezni magadnak egy éjszakára, mi? Csak az évfolyamomon vagy 30 olyan van, akinek tetszel. Szóval, még egyszer megkérdem, ezúttal válaszolj nekem őszintén: mi a baj?
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
- Oké ez teljesen jogos és büszke is vagyok rád! - és tényleg, hiszen tudom, hogy auror szeretne lenni, de egyelőre nem jár a legjobb úton. Ahhoz, hogy elérjük az álmainkat sokat kell dolgozni, én már csak tudom, hiszen az én álmaim sem épp a legenyhébbek. Igaza van az ereklyevadász szak sem valami egyszerű, bár én igazából még nem vagyok benne biztos, hogy ezzel akarok foglalkozni. Lehetnék akár oknyomozó riporter is, nekem az is bejönne, dolgozhatnánk akár együtt is, ha mondjuk sikerülne az auror pályát elérnie. Az azért elég jó dolog lenne! - De igen, ez sem egyszerű, de... az az igazság, hogy ha nem jön össze akkor sincs semmi. - vonom meg a vállamat végül. Igazából még sose meséltem neki az újságírói ambícióimról, valahogy ez kimaradt. Mintha csak ezzel együtt a szüleimről is be kellene számolnom és valahogy erre végképp nem tudnám rávenni magamat. Vannak dolgok, amiket az ember jó, ha megtart inkább magának. Így is Peter tud rólam a legtöbbet igazából, pedig tuti, hogy volt, amire nem volt kíváncsi, de még sosem adta ki a titkaimat. - Na jó... Peter Greenwood tessék elmondani nekem, hogy melyik lány tetszik annyira, mert tuti, hogy oka van annak, hogy folyton ezen a témán lovagolsz. Félsz, hogy valakinek nem sikerül beakasztani a pletykák miatt? - széles vigyorral csípek bele az oldalába, miután hátrébb húzódott. Meg se rezzentem igazából. Jó persze nem vagyok fából, de én nem vagyok olyan szívbajos, hogy ennyi olyan nagy dolog legyen, de nem létezik, hogy véletlen, hogy mostanában sokszor felhozza ezt az egészet. - Vagy... féltékennyé akarsz tenni valakit? Egy színpadias smárolásban benne vagyok a folyosón, ha erre vágysz. Oh, mit szólnál, ha valamilyen nagy drámai jelenet lenne? Csók, aztán közben meglátom, hogy azt a kiszemelt lányt nézed, úgyhogy kapsz egy pofont miatta. Igyekszem majd nem nagyot ütni ígérem! Aztán persze könnyes szemmel elrohanok direkt mellette és oda is morgok, ha szeretnéd valamit arról, hogy ő nyert. Vagy ez már túlzás? - egy csók még nem a világ, főleg ha mindketten tudjuk, hogy miről szól, hogy nem komoly. Meg aztán el is lehet azt úgy játszani, hogy ne legyen olyan igaz, csak szinte szájra puszi, sőt ha jól tudom a színészek úgy szokták, hogy inkább a száj mellé adják, azt is lehet gyakorolni gondolom, hogy hogyan működik. - Piton? Persze... úgy beletúrnék abba a zsíros hajába! - megpróbálom komolyan mondani, de végül nem bírom sokáig és csak előtör belőlem a nevetés. Így nem jutunk előre a feladat tekintetében attól tartok, főleg hogy komolyan nehéz abbahagynom a nevetést, ha csak belegondolok ebbe az egészbe, vagy hogy ő próbál flörtölni McGalagonnyal. - Egyébként pedig vannak helyes tanárok, de azt hiszem megpróbálok egy ideig legalább nem bajba kerülni, tudod a legutóbbi idősebb pasi téma se jött ki a legjobban... - na igen erről még meséltem is neki, bár nem részletesen, talán fél éve, mintha annyira nem érdekelte volna a dolog, úgyhogy a szaftos részletei kimaradtak a nős pasival való kalandomnak. Tudom, az egyik legnagyobb marhaság volt, de hát a fenébe is állati sármos a fickó és, amilyen vad volt az ágyban... Már a gondolattól is libabőrös lesz a karom, mázli, hogy kabát takarja, de az idétlen vigyor önkéntelenül is kiül az arcomra és csak a szavai rántanak vissza a valóságba. - Mármint az, hogy te is ott vagy? Ha már orgia, akkor azt hiszem te pont nem zavarnál, főleg ha téged sem, de most komolyan erről beszélünk? - zavarban ugyan nem vagyok, de azt hiszem kissé elkanyarodtunk a fő témától, azaz a titkos írástól, bár tény és való, hogy jelenleg nincs senkim, sőt igazából a nős pasi óta nincs senkim, az pedig már tényleg majdnem fél éve véget ért és hát a nőknek is vannak igényei, ahogyan nekem is. Azt hiszem pont a miatt nem kellene orgiákról beszélnünk. - Ahaa, azt hiszem meg van, és akkor ezen induljak el és úgy már elvileg meg lesz ugye? - morfondírozva nézegetem a betűket, amíg rá nem kérdez arra, hogy mégis mi zavar annyira. Elgondolkodom egy pillanatra, aztán csak megrázom a fejemet. Nem tudom, nem egyszerű ezzel előrukkolni. - Oh semmi csak... ez az orgia... tudod pasi hiányom van. - azért mégis csak kissé furcsa a mosolyom, ahogyan megvonom a vállamat. Igen biztosan azért volt, hogy ez a Dane annak ellenére, hogy elég veszélyesnek tűnt már elsőre is, mégis csak hatással volt rám. Csak a miatt lehetett, hogy a nős fickó óta nem volt közöm senkihez sem és szimplán elvonási tüneteim vannak.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ha nő állna a késésem hátterében, arról nagy eséllyel nem számolnék be a lánynak, habár – be kell vallanom – igazán szerettem volna féltékenynek látni a hír hallatán, de miért kockáztassak? Lehet, hogy csapot-papot itthagyva elrohanna, mert nem szeretné végighallgatni a részletes elemzésem a dolgokról. Igaz, régebben beszámoltunk egymásnak a kisebb-nagyobb szerelmi dolgainkról, de azóta bennem megváltoztak valamennyire a dolgok, mára már nem tudnám elviselni, ha Sophia érzelmi életét kellene végighallgatnom. Talán már ő is így áll a dolgokhoz, nem tudom. - Ha akarom valamire vinni az életben, akkor nem árt, ha kissé odateszem magam a dolgokhoz – felelem egy vállvonás kíséretében, nem éppen ez a kedvenc tantárgyam, de ha törik, ha szakad, akkor is auror leszek, ebben nem fog megakadályozni pár régi legenda a családom történetében. Emellett pedig motivált az is, hogy bizonyítsak mindenki előtt. Egy Greenwood sohasem adja fel, még akkor sem, ha mindenkinek az az érdeke, hogy akadályokat emeljen elé. - Mert az ereklyevadászat olyan sokkal könnyebb, igaz? Felvont szemöldökkel pillantok a lányra, hátha ad erre egy épkézláb választ, de természetesen ez az ő dolga, én nem akarom eltántorítani a szándékaitól, hiszen tudom, mennyire rosszul érinti ez az embert. Mindkét szakmának megvannak a maga veszélyei, engem pedig pont ez vonz ebben a legjobban... A látványmágia nem tartogat semmi váratlan dolgot sem az ember életében, ezzel ellentétben, ha valaki azt dönti el magában, hogy ő igenis auror lesz, akkor számolnia kell azzal, hogy nap mint nap más emberekkel, és megint csak más jellegű veszélyekkel fog találkozni. - Akkor már adhatnánk nekik alapot is, nem gondolod? Csak hogy még jobban felizgassák magukat a rólunk szóló mesékre – hajolok közel Sophiához, annyira közel, hogy az ajkaink szinte már-már összeérnek, az orrunk pedig súrolja is egymást, amitől a libabőr futkos a hátamon. Farkasszemet nézünk egymással, a filmekben szinte mindig ez az a pillanat, amikor a főhős lekapja a szerelmét, vagy pont megzavarja őket valaki. Fogalmam sincs arról, mi melyik végletbe fogunk esni, igazán nagy a kísértés, hogy elmerüljek a lány ajkaiban, de végül mégis elmosolyodom, majd ismét kiegyenesedek, ezzel is véget vetve a romantikus pillanatnak. - Így is beszélnek már rólunk, noha sok okuk nincs rá, szerintem egy kis extra már nem oszt, nem szoroz... Na jó, azért sokat számít, ki mond és mit, ezt én is nagyon jól tudom, ahogy az se mindegy, hogy kinek mi jut el a fülébe. Szerencsére, ezek a híresztelések nem befolyásolják a tanulmányainkat, hiszen nem rúghatnak ki két diákot azért, mert egymásra találtak, ilyen még nem fordult elő. Más a helyzet, ha tanár-diák kapcsolatról lenne szó, ott azért az idősebb fél szépen megütheti a bokáját, szó se róla. - Minden vágyam és álmom. Na és neked mely tanárbácsik jönnek be? Piton? - elmosolyodok, a bájitaltan professzor nagy eséllyel nem szerepel Sophia álomlistáján, de valamivel muszáj cukkolni, hiszen már annyira megszokta a dolgot, a végén még hiánya lesz. - Az én zsánerem McGalagony, alább nem adom, arról ne is álmodj... Elmosolyodom, van egy kis korkülönbség köztem és a tanárnő között, úgyhogy ekkorát talán nem kellett volna lódítanom, de ha már témánál vagyunk, semmiképp se aprózzuk el a dolgot. Szívem szerint nem igazán lennék benne egy orgiában, nem igazán osztoznék a lányon senkivel sem, eddig – tudtommal – nincs is vetélytársam, Sophia legalábbis nem célzott arra, hogy tetszene neki bárki is az iskolában. - De most úgy őszintén, benne lennél egy olyan orgiában, ahol én is ott vagyok? Téged nem zavarna? Engem egyáltalán nem, hiszen a férfiak nem úgy működnek, mint a nők, szexuális téren nincs szükségük arra, hogy bármit is érezzenek a lányok iránt, csak kívánatosnak kell lennie, más kikötésünk nincs is. A rúdtánc sem akadály, nem hiszem, hogy megsértődnék, ha Sophia képes lenne pár erotikus mozdulatot lejteni előttem, igazán nem bántaná a szememet a dolog. Amikor Sophia visszatér az írásra, sóhajtok egyet, majd némileg komolyabb ábrázattal bökök rá az egyik betűre, amely gyakran előfordul a szövegben. - Látod ezt? A régi görög abc-ben tényleg előfordult párszor ez a karakter, mondjuk elég kezdetleges, de az omegának felel meg leginkább – magyarázom a lánynak, miközben mindketten a szöveget szemléljük, noha pillantásom néha-néha rátéved Sophia arcára is. Teljesen makulátlan a bőre, alig festi magát, hogyhogy nem vettem észre eddig? Mindenesetre, azt látom a lány arcán, hogy egy pillanatra elkomolyodik, éppen csak egy másodpercre, számomra azonban még így is feltűnik a dolog. - Mi a baj? Aggaszt valami?
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
Igazából nem várom el tőle, hogy részletesen kifejtse mi volt az a fontos ügy, főképp hogy talán valami nő ügy van a dologban, ami Peternél nem lenne annyira meglepő, ami miatt meg főleg nem érdekel a dolog. Nem vagyok prűd, de valahogy ez a téma nem olyan, ami most foglalkoztatna, főképp hogy van most épp elég dolog, ami a fejemben motoszkál. - Oh akkor már értem. Nem tudtam, hogy ennyire oda vagy a bájitaltanért. - na jó, tudom, hogy ez nem feltétlenül erről szól, hanem inkább arról, hogy mennyire auror szeretne lenni. - Még mindig nem értem miért nem maradsz a látványmágiánál. Aurornak lenni veszélyes. - na igen én beszélek, aki ereklyevadász szeretne lenni, bár persze én főleg újságírásból élnék meg, de mondjuk még izgalmasabb, ha van miről írni és a témákat én szerezem saját magamnak mondjuk kutatási anyagokból. Persze ehhez még rendeznem kell a szüleim ügyét is, de ez már más tészta. - Akkor aztán végképp összehoznának minket tudod ugye? És akkor fuccs a csajozásnak. - nevetem el magamat. Oh hát persze majd kelleni fog egy kép és azt fogom nézegetni minden álló nap, csak hogy ne felejtsem el a szeme színét, ami egyébként tudom, hogy milyen szép, ehhez még csak képet sem kell nézegetnem. Az azért mégis fura lenne, ha képet tartanék magamnál róla, annyira nem vagyunk összenőve, bár tény, hogy elég régóta vagyunk már jó barátok és pont ezért boronálnak össze minket annyian, de valami miatt köztünk még soha semmi se történt. Talán túlságosan jó barátok vagyunk ahhoz, hogy bármelyikünk is el akarja rontani valami többel. - A tanári karral, bár akkor már válogassuk ki mondjuk a helyesebb tanárokat, persze a pasikat. Na jó, a te kedvedért lehet pár fiatal tanárnéni is, aztán majd osztozkodunk. Kész orgia szoba lesz. - vigyorodom el, ha már ő viccel, hát én is. Na jó, azért nem tagadom ez is egy olyan téma, ami az én rossz kislány oldalamat valahogy megmozgatja. Tudom-tudom így is folyton rossz pasikat fogok ki, mindig olyanokba botlok, akik megbántanak és rommá törik a szívemet, ez nálam egy fajta betegség lehet, de közben meg mégis csak izgi lehet egy ilyen tömeg dolog, ahol elvesznek a gátlások és... Na jó, koncentráljunk az aktuális problémára, azaz a titkos írás megfejtésére, mielőtt még teljesen elkalandozom itt. - Yermuth természetesen, de amúgy is auror akarsz lenni, akkor az efféléhez is értened kell. Az egyik srác a csoportból azt mondta, hogy szerinte közel lehet a görög ABC-hez, de gőzöm sincs, hogy mire célzott ezzel. - tanácstalanul vonom meg a vállamat. Tény nem néztem át minden könyvet a könyvtárban, de azért próbálkoztam, még se sikerült az ég világon semmire se jutni. Remélem, hogy ő majd segít, mert Peter mégis csak okos és a születése okán is értenie kellene mindenféléhez, ami... tudom az aurorokhoz kapcsolódik inkább, de ez is majdnem olyan végül is. Már csak azt nem tudom, hogy a másik jóval kellemetlenebb témát mikor és hogyan hozzam fel neki. Az a Dane... elég parás egy fickó és ha jól sejtem, ha már külön szobája is van, akkor nem fog innen csak úgy lelécelni. Vajon Petert felkereste már, vagy ez még várat magára? Ha utóbbi, akkor lehet hogy érdemes lenne figyelmeztetnem, de közben eléggé zavar, hogy van valami a múltjában, amiről gőzöm sincsen, amiről nem mesélt még csak érintőlegesen sem.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Én sem hiszem ugyan, hogy Sophia képes és nekem esik emiatt a késésért, hiszen nem éppen az a fenevad típus, még soha nem mentem haza kikarmolt szemekkel, noha azt nem tudhatom, miként viselkedne az ágyban. Sajnos. Gyakran megfordult ugyan a fejemben, hogy mi lenne akkor, ha mi ketten egy pár lennénk, főleg azóta tart ez a dolog, amióta azt rebesgetik a folyosókon a diákok, hogy valóban együtt vagyunk. Nem hibáztatom őket, sokszor látnak minket kettesben és hát bizonyított tény az is, hogy a fiú-lány barátság nem mindig működik olyan jól, mint kettőnk közt. Nekem ugyan már kezd elmozdulni a barátság-mutató a jó-csaj-hazaviszem sávba, egyelőre azonban hősiesen tartom magam, főleg egy régi ügy miatt. No meg persze ott van Dane is, amíg ő a közelben ólálkodik, nem ártana kissé óvatosabbnak lennem, ha nem szeretném, hogy Sophiának is baja essen. - Ja, igen, a dolog... - csapok a homlokomra nem túl erősen, hiszen nem szeretném, ha valami mentális zavart hoznék össze magamnak, épp csak jelzésképpen meglegyintem a tenyeremmel, mintha valami tényleg nagyon-nagyon kiment volna a fejemből, és csak most jutott volna eszembe. - Nézd, különóraként felvettem egy bájitaltan-fakultációt, valamiért elfelejtettem említeni a válaszomban, de legközelebb nem fordul elő, ígérem. Most is loholtam, hogy időben legyek. Tudja Sophia, mennyire fontos nekem az, hogy minden ellentét ellenére az auror-szakmában kössek ki, még akkor is, ha erre jelenleg semmi esély. Szinte éjjel-nappal ezt ecsetelem számára, nagy eséllyel már akkor is visszamondaná, ha pont az álmából ráznám fel az éjszaka kellős közepén. Hiába a családnevem, hiába a háttértörténetünk, hiába vesztegelek látványmágia-szakon, nem ez életem legnagyobb álma. Ha törik, ha szakad, de akkor is auror lesz belőlem, mégpedig a lehető legjobb. Mindezek mellett természetesen megmarad a vadászat is, elvégre még így is kevesen művelik, maximum lesüllyed a hétvégi hobbik szintjére. Jut eszembe, az auroroknak van szabadideje? Nagy eséllyel nem sok, szinte állandóan riasztják őket, de majd megoldom, mint eddig is minden mást. - Hát igen, majd kölcsönadok magamról néhány képet elvitelre, nehogy egyedül érezd magad – sóhajtok fel mesterkélt arccal, hasonlóan a lányhoz. Csipkelődünk egymással, már régóta ez a hobbink a másikkal szemben, mindehhez pedig az ilyen komolytalan szerelmi vallomások is hozzátartoznak. A leveleinket is gyakran zárjuk úgy, hogy Hiányzol, szívem, esetleg A lehető legforróbb szerelemmel ölellek és csókollak, vagy hasonló zagyvaságok. Nem csoda hát tényleg, hogy egyesek szerint valóban van köztünk valami, elvégre – ha valaki meglátta az egyik ilyen levelünket -, akkor minden bizonnyal egyből erre gondolt, és én is ezt tettem volna a helyében. Ostoba szokás, aláírom, de se én, se Sophia nem vagyunk hajlandóak lemondani erről, már csak a móka kedvéért sem. - Ha igényleg, akkor írásos kérvényt is benyújthatok egy különszobára, ahol csak mi lehetünk. Kettesben. Együtt. Néha talán Friccsel. Vagy a tanári karral. Melyiket szeretnéd, drágám? Kész szerencse, hogy a lány nem éppen az a zavarba jövő fajta, hiszen elmentünk már egészen messzire is az ehhez hasonló poénokkal. Mit ne mondjak, az a búcsúcsók pár hete talán kissé túlzás volt, de igazán jól esett. Azóta ugyan nem csináltunk ilyesmit, a pletykák elterjedése óta visszafogjuk magunkat, elvégre mindkettőnk szeretne a későbbiek folyamán randizni valakivel – én személy szerint Sophiával, de kétlem, hogy ő ebben benne lenne -, ez pedig nem feltétlenül jelent sok jót a jövőre nézve. - Sophia, az nekem nem volt a kedvencem, nem véletlenül adtam le aztán – sóhajtok fel némileg gondterhelten és a kelleténél komolyabban. A lány könyörgő szemei sem hatnak meg egyelőre, hiszen a titkos írás eléggé... áh, halál az egész, nem szerettem. Nem hiába buktam meg belőle félévkor, a moduljai nem voltak éppen a lehető legkönnyebbek. Gyakorlatban nagyon jól nyomozok, valamit azonban mégis elronthattam, mert az elmélet már nagyon rozoga lábakon állt. Hadat üzentünk hát egymásnak, végül pedig kénytelen voltam tűzszünetet hirdetni. - Ki adta fel ezt a házit? Melyik tanár annyira kegyetlen, hogy ezzel sanyargatja a diákok lelkét? Nem voltam benne tökéletes, ezt Sophia is tudhatja, de ha emellett is hozzám fordul segítségért, akkor tényleg nagyon kétségbe lehet esve szerencsétlen. Megesik hát rajta a szívem, majd kinyújtom a kezem: - Na, add ide, hadd nézzem...
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
Előfordul velem is, hogy késem egy kicsit, de azt hiszem most inkább korán érkeztem, mint sem későn és hát pont e miatt nem szokásom senkire sem szólni csak azért, mert késett, rá sem nézek csúnyán egy ilyen apróság miatt, főleg hogy én kérek tőle segítséget, nem várhatom el hát, hogy még alkalmazkodjon is hozzám. Könnyen lehet, hogy valami fontos dolga volt, így hát nem csoda, ha nem rohant annyira. - Szia! Ne aggódj, nem késtél, én jöttem túlzottan időben és amúgy is van, hogy dolga van az embernek, én meg ráérek. - mosolyogva vonom meg a vállamat, hogy aztán elkezdjek a táskámban kotorászni, hogy előkutassam azt, ami miatt idehívtam, bár persze nem csak a kérésemről van szó, mert van ott még egy kis apróság, ami miatt szükségem lenne rá, nagy szükségem a tetejében és nagyon remélem, hogy válaszokkal is szolgál majd, mert ez a Dane ügy... hát elég különös és még inkább aggasztó. - Hát persze Peter, nem bírok nélküled egy napot sem, még jó, hogy minden nap összefutunk legalább a folyosón, vagy az étkezőben, na de a szünetek... hát az valami kész rémálom! - szándékosan rájátszva hatalmasakat sóhajtozok, mint aki tényleg nem bírja nélküle, ha túl hosszú idő telik el külön tőle. Persze nem így van. Bírom nagyon Petert, az egyik legjobb barátom, de valahogy úgy soha sem merült fel bennem. Persze amúgy nagyon helyes srác, viszont mellette rendes is. Persze tudom voltak már kalandjai bőven mindenféle csajokkal, de attól még nem számít kifejezetten rossz fiúnak, én pedig mint tudjuk valahogy mindig azokat találom meg, akik vagy kihasználnak, vagy minimum darabokra törik a szívemet. Ez nálam valamiféle betegség. - Na jó, szóval elég fura házit kaptam és ebben kéne segítened. Ugye jól tudom, hogy vettél már fel, ha csak futólag is olyan tantárgyat, ami nyomozással kapcsolatos? Titkos írás... és képtelen vagyok rájönni a nyitjára, segítesz ugye? - egyébként is az átlagosnál nagyobb szemeim vannak, de most még a megszokottnál is nagyobbra kerekítve pislogok rá, hogy segítsen nekem. Nem tudom megoldani egyedül és kb. egy napom van még, mert holnap már be kellene adnom és hát ha nem tudom beadni, akkor elég rosszul fog alakulni a félévem, amit pedig nem szeretnék, főleg nem megbukni. A szüleim annak nem különösebben örülnének.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ráérős léptekkel szelem át a kastély folyosóit, nem rohanok, hiszen nem szokásom csapot-papot otthagyni, amikor pont benne vagyok valamiben. Ezzel pedig nyilván Sophia is tisztában van, hiszen már elég ideje ismerjük egymást ahhoz, hogy tudjam: ő már minden bizonnyal a Rengeteg szélén toporog engem várva, magában már egy ideje sejtve, hogy ma is késni fogok. Nem sokat, maximum pár percet, de a pontos érkezés nem éppen az én erősségem. Bájitaltan-különórán voltam, erről még a lánynak is elfelejtettem szólni, mármint az általam visszaküldött cetlin nem említettem a dolgot, átkoztam is magam utána. Arról azért nem ugorhatok fel csak úgy, hiszen az én érdekem is, hogy nyugodtan végigüljem az órát a seggemen, nem csak azoké, akik rajtam kívül még jelen voltak. Noha, az auror-szakot nem vehettem fel bizonyos okokból kifolyólag, attól még nem mondtam le az álmaimról. Ehhez pedig szükségem lesz a plusz órákra, habár néha már így is eléggé el vagyok havazva a teendőkkel. A beadandó dolgozatok mellett komoly erőfeszítést igényel számomra, hogy felkeljek és részt vegyek ezen a kis összejövetelen, melyet hatalmas szerencsémre nem a denevér tartott. - Szia! - köszönök a lánynak, miután a rengeteg széléhez értem, ahol ő már várt rám. Már messziről kiszúrtam, hogy az óráját figyeli, igazán jó a megfigyelőképességem, ami azt illeti. Néha képes vagyok a részletekben is elveszni, pedig ezt sokan nem is néznék ki belőlem. Semmi gond, az én szakmámhoz erre szükség van, akár aurorként fogok a későbbiekben ténykedni, akár csak sima vadászként. - Mennyit késtem? Legalább valami haszna is legyen annak az óramanővernek, így hát kérdő tekintettel pillantok le a lányra, aki talán ha a mellkasomig felér. Nem fogom a szívemre venni, ha esetleg fél órát is késtem volna, hiszen láthatóan nem fagyott meg, de erre neki is számítania kell. Nem vagyok olyan ember, aki a másik vállán sírja ki a gondjait, így hát sok érzelmi jelenetet tőlem nem kell várnia. Talán ennek köszönhetően nem derültek még ki Sophia számára a dolgok, miszerint miként érzek magamban iránta. Én már rég túlléptem a barátságon, valami egészen más felé közelített a dolog, de még nem egészen volt szerelem, én pedig minden erőmmel azon igyekeztem, hogy ne is alakuljon azzá. Mit ne mondjak, megijesztett az a gondolat, hogy talán nagy nehezen bevallom a dolgot a lány előtt, ő pedig egyszerűen csak kinevet. Hiszen, mi ketten csak barátok vagyunk, nem igaz? - Esetleg te értél ide túl korán? - teszem fel a kérdést egy komolytalan mosollyal. Eszem ágában sincs ráhárítani a dolgot, tudnia kell, hogy csak ugratom, szinte mindig ezt teszem vele, ahogy ő is velem. Természetesen, nagy eséllyel nem ezért kérte, hogy találkozzunk itt, minden bizonnyal több áll a háttérben, mint azt elsőre gondolnám, különben elég lett volna a kastélyban összefutnunk. Újabb kérdő pillantást kap hát irányomból, majd ismét megszólalok: - Na, és ni a gond? Nem bírtál ki nélkülem még egy napot? Kaján mosoly jelenik meg a szám szegletében, noha soha életemben nem voltam olyan alkat, aki csak úgy ráncigálja maga mellé a nőket az ágyba, ezt a poént azonban igazán el kellett sütnöm. Emellett pedig látni szerettem volna, mit reagál rá, hiszen nem mindennap mondok neki ehhez hasonló bókokat. Elpirul, zavarba jön, vagy mi lesz? Miért nem merem megkérdezni tőle, ő miként áll hozzám? Talán nem lenne belőle semmi baj.
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
Igazság szerint cseppet sem lep meg, hogy késik, hiszen nem az a jellemzően pontos ember, de nem zavar, azért egy keveset tudok várni. Muszáj valakivel dumálnom kicsit, vagyis muszáj vele, mert persze mással is tudnék, de valahogy a barátnőim sok mindenhez azért másképp állnak hozzá, mint Peter. Ő néha kissé nehéz eset, olyan laza és semmivel sem törődő, viszont tud komoly is lenni, amikor mindig olyan válaszai vannak, amik tényleg logikusak. Bántóak néha az elején, hiszen odamondja a képedbe, amit gondol, de logikusak és még hasznuk is van. Ő nem az a bólogató típus, aki megveregeti a hátad, hogy minden rendben lesz, de amúgy nem tud mondani semmit sem, meg aztán amúgy is kell egy kis segítség, hiszen bár nem egy szakra járunk, viszont ő idősebb, ha nem is sokkal, de ez így is többet tud már, mint én és ha jól tudom volt már rá példa, hogy felvett ereklyevadász szakos tantárgyat is. Azért egy idő után már elkezdem nézegetni az órámat, mert kezdek bizonytalan lenni, hogy egyáltalán eljön-e. Írtam neki, de ez még nem garancia arra, hogy tényleg így is lesz, hiszen mint említettem ő azért mindent olyan lazán kezel, nem csoda, ha nem ismeri a pontosság fogalmát sem. Tény, hogy én sem vagyok ebben sokkal jobb úgy istenigazából, bármennyire is próbálkozom néha, de a pontosság nem a legfőbb ismérvem. Ezúttal viszont fontos, hogy eljöjjön, hiszen kell a segítsége, meg aztán azt hiszem valahogy meg kellene próbálnom ezt a Dane dolgot is felhozni neki, csak hát úgy elég nehéz, hogy nem tudom, hogy mi van a háttérben, hiszen Dane nem sokat mondott az első találkozásunk alkalmával, még csak azt sem tudom, hogy mit akar tőle, vagy mi közük van egymáshoz, de annyi szent, hogy az a fickó valami állati parás. Jellemzően az a típus, akinek a jelenlététől meghűl az ember ereiben a vér és őszintén szólva nem szeretek félni. Ha viszont tudnám, hogy mi az oka az itt létének, akkor talán könnyebben el tudnánk érni... teszem azt, hogy ne legyen itt.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
//
Ruha 
//
