2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "This never happened before"
Főkarakter: Draco Malfoy Teljes név: Svetlana Petrova Születési hely és dátum: 1982.04.24. Szófia, Bulgária Csoport: Mardekári Patrónus: Hattyú Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam Képesség: Vélaszármazék Mágikus adottság: Hangmágus lesz majd. Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol?: Keresett (Marcus)
Jellemed kifejtése
Nálam bonyolultabb lélek talán nem is létezik. Abból kiindulva, hogy az anyaméhen még ketten osztoztunk az egypetéjű ikertestvéremmel, de ő nem születhetett meg, amióta az eszemet tudom, kettős személyiségem van, mintha pótolni akarnám őt, aki meg sem születt. Szinte teljesen véletlenszerű, hogy melyik személyiségemet hozom, talán attól függ, hogy milyen lábbal keltem fel. Nem vagyok skizofrén, pontosan tudom, hogy egyedül vagyok, pusztán arra foghatom a szeszélyes hangulatomat, hogy lelkem két végletét hozom előtérbe, és nem kell mentegetőznöm, hogy ha rosszul alakulnak a dolgok.
Svet: igazi aranyos, szelíd, és türelmes leányzó, olyan, akinek mindenféle rossz dolgot ártatlannak lehet beadni. Aki az ellenségeinek is megbocsájt, akivel jókat lehet beszélgetni, aki tud titkokat tartani, és igazi jó barát. Társaság tekintetében kiváló hallgatóság, de sosem központi személyiség.
Lana: a bunkó, arrogáns domina, akitől rettegni kell, mert gúnyos, cinikus, olykor bizony nagyon is vehemens személyiség. Nem ismer se istent, se embert, jaj, aki ellentmond neki, ezért aztán mindenki kerüli.
Nos ilyen vagyok én, a többség már ismeri a kicsapongásaimat, és vagyok olyan galád, hogy a külsőségekben ez nem mindig egyértelmű, hogy kivel állsz szemben. Lehetséges, hogy a befont hajú copfos Svetnek tűnök, aztán amikor elfordulsz, akkor kigáncsollak.
Megjelenés
Úgy tartják szerencsés génekkel rendelkezem, ami nem csoda, hiszen a nagynéném teljesen véla, anya pedig félig, így még belőlem is van ebből a különleges fajból. Azt gondolom, hogy ha nem így lenne, akkor is csinos lennék, de így pláne mindenkit el tudok kápráztatni. Mondhatnánk, hogy így taszítom a lányokat, a fiúk a lábam előtt hevernek, de ezt én máshogyan kezelem. Vannak barátnőim, szeretek felettük uralkodni, hiszen rajtam minden tökéletesen áll, és ha képesek elviselni hangulatingadozásaimat, egyfajta királynőként is tekinthetnek rám. Szőkés, olykor gesztenyebarna hajamat amikor csak lehet, kiengedve hordom, nem szeretem a frizurákat, ám az újságok címoldala bizony megkívánja, hogy az is legyen belőle. Kék, igéző szemeim karizmatikus villogással mérik végig a világot. Magas nyúlánk model alkatom van, igyekszem mindezt kihangsúlyozni a rövidre szabadott szoknyákkal, az ujjatlan, pánt nélküli felsőkkel. Attól függően választok színvilágot, hogy éppen aznap melyik személyiségemet kívánom "használni"
Életed fontosabb állomásai
Hideg pillantással állom a vakukat, csak akkor mosolyodom el, ha pózt kell váltanom, mert akkor tudom, hogy az első alkalom címlap lesz. A testem szinte teljesen csupasz, a fehérneműk alig takarnak valamit. A jelenlévő újságírók mégsem gerjednek, mindenki profi, a munkáját végzi. Az államon ejtett seb a kilónyi méregdrága alapozónak, púdernek köszönhetően nem látszik, no meg annak, hogy a fotósorozat előtt vagy tíz percig ültem egy regernációs kamrában, amelyet a modellek számára találtak ki, hogy minél tökéletesebbek legyünk.. Minimális regeneráció sikeredett csak belőle, arra volt elég, hogy a duzzanat annyira lohadjon, hogy már elfedhető legyen. Nem is tudom, hogy mit képzeltem, miután belemondtam Stryker képébe, hogy nekem már valaki más jön be. Nyitott kapcsolatban éltünk, azt tehetett, amit akart, nem volt baj, hogy nem vagyok elég. Ám ha ezek után elkezd féltékenykedni, magának követel engem, azt már nem tűrhetem. Kinevettem, ő akkorát ütött, hogy csoda volt, hogy nem estem a falnak. Elviharzott azzal, hogy ő inkább megöl, de nem leszek más kurvája. Mintha valakié is lennék. Na nem mondom, megfordultam mások ágyában az elmúlt hónapokban, egyedül Marcus az, aki komolyan érdekel, Stryker meg oda jutott, hogy minden éjjel különböző bulikba jár, partizik, a nők sorban állnak a hálószobája előtt. És még ő féltékeny, csak mert a munkám kapcsán megjelenek valahol. Aljas húzás volt. Megölelem a meleg menedzsert, amikor az utolsó fényképezőgép vakuja is sötétségbe borult. Tőle sosem kellett tartanom, korra úgy ötven lehet, fodrásznak készült, de olyan kézügyessége van, mint tengerimalacnak, bezzeg az érdekeimet olyan ügyesen tudja. Most is a levegőbe pusszant csak, nem érintkezik a bőrömmel, még erre is figyel, tudja, hogy még a csontom is belereccsent az ütéstől. Stryker egy igazi állat. Talán ez is közrejátszik, hogy végleg lelépek mellőle, kinek kell egy olyan pasi, aki még a pofont sem érzi meg, és pofán röhög? Miután mindenki körbeölelgetett, úgy döntöttem, hogy nem húzom tovább az időt, egy időre elegem volt a fényből, csillogásból, az őszi kollekcióra mindent felvettünk, télen szünet van, tavaszig még van időm eldönteni, hogy hol folytatom. Gyorsan magamra kapok egy blúzt, hogy ne fázzak meg, és az öltözőben is azt hallgatom mindenkitől, hogy milyen kár, hogy inkább az iskolára koncentrálok még jobban. Fenét. Pontosan tudom, hogy legközelebbi barátnőim csak a trónra várnak, már egy ideje elég sok magazin címlapján én voltam, a csapból is én folytam. Hiénák, cápák. Talán nem is árt, hogy lelépek, mielőtt felzabálnak. Apám üzletével sem ártana foglalkoznom, a modellkedés és az üzletvezetés egyszerre nem megy, lassan két éve, hogy a cég fejetlenül halad, mert ha én nem vagyok ott, akkor nincsen aláíró, de hát az öreg olyan szinten le van kötve, hogy egy idő után még az igazgatótanács is megszokta, hogy a kis csitri a személyemben belibbenhet, és megmondhatja, hogy mi legyen, holott még csak tizenhat vagyok. Szerencsére voltak jóakaróim, anyám azért néha odaszólt, ha nagy volt a zűr, de most ideje egy kicsit a saját életemet élni. Ezért is térek vissza a szobámba, hogy Marcus képét nézegessem hatalmas szemekkel..
