2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Ide jön a karaktered teljes neve Születési hely és dátum: 1978.03.13. Róma, Olaszország Csoport: Varázslény Patrónus: Róka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Szellem Képesség: Vélaszármazék (bugyiáztatás lvl 99) Mágikus adottság: Trükkmester 1. szint Familiáris: - Kiemelkedő dugás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Keresett: Júróra
Jellem: Mit is mondhatnék? Ha valaki ilyen jó háttérrel rendelkezik, bűn nem kihasználni az adottságait. Mégpedig én a külsőm alapján mindig le tudtam nyűgözni másokat, amit kezdetben saját vonzerőmnek tudtam be, aztán rájöttem, hogy a külső csak egy adottság, komoly manipuláció kell ahhoz, hogy mindez ki is virágozzon. Megtanultam élni mindazzal, ami adatott, hiszen egyértelmű hogy mindent valami mozgat. Még a lányokat is, és ez olyan fegyvertény amely alapján csak fel kell ismerni, hogyan lehet irányítani mindenkit, ahogy csak akarjuk. Szeretek flörtölni, játszani másokkal, udvartartást építeni, még akkor is, ha ezzel sok ellenséget szerzek. Meglehetősen önző vagyok, csak a saját boldogulásom érdekel. Hajlamos vagyok eljátszani a megtévesztésre, elhitetni másokkal, hogy átlagos jófiú vagyok. Ügyesen kerülöm, hogy bármit is kelljen éreznem, ami nem a másokkal való játszadozás. Minek is bármit komolyan venni?
Kinézet, megjelenés: Születésemtől fogva rendkívül feltűnő személyiség voltam, sötét szemeim, és hajam van, amolyan tipikus rosszfiús kinézet. Ahogy férfiasodni kezdtem, ajkaim fájdalmasan szépen metszetté váltak, alakom talán szálkásabb lett. Az egész lényemből árad valami alig titkolt szexualitás, ahogyan rám pillant valaki, gyakran előfordul, hogy ruganyosságomból valami piszkos fantázia juthat eszébe, és saját maga is zavarba kerülhet attól, ami legbelül foglalkoztatja. Ezekre nem is kicsit erősítek rá, öltözékem mindig rendezett, nem fukarkodom a kiegészítőkkel, s hajlamos vagyok olykor hasat, vagy vállat villantani. Hajam félhosszú, amit időnként eltűzök. Sötét színek jellemzőek rám az öltözködés tekintetében, mind figyelemfelkeltő, merész, semmint depresszív. Kedvenc színem a fekete, ami köztudottan az elegancia és a titok színe. Ha csak tehetem különféle gyűrűket, nyakláncokat viselek, mind olyan eszköz, amely rám vonhatja a tekintetet. Mindamellett ha hivatalos ünnepségre vagyok meghívva, meglepő módon visszafogott, úrias tudok lenni, ám még az öltözékem is túl karizmatikus, olyan, amelytől könnyű megszabadulni, ha úgy hozza a helyzet. Egyértelműen jól érvényesülök az úri közegben, láthatóan ismerem a szokásaikat.
Előtörténet: Aranyvérű családba születtem Rómában, szüleim Írországból vándoroltak ki, hogy aztán továbbinduljanak a tengeren túlra, Amerikába. Kiskoromtól valódi hercegként kezeltek, ám nagyon gyorsan ez rossz hatással is lett rám. Az akaratom fitogtatása már korán megmutatkozott, kicsi gyerekként az alap dackorszakon felül, ha kellett valami, csak egy szavamba került, mindenki ugrott nekem. Ezt első körben annak tudták be, hogy sármos, de akaratos vagyok, ám egyre inkább terrorban tartottam a környezetemet. Hamar megtanultam, hogy hogyan érvényesüljek, valakit a mézes-mázos szövegemmel vettem le a lábáról, mást a titkai által fogtam meg. Persze voltak, akik szembeszálltak velem, ők hamar ellenem fordultak, így igazi vesszőfutás lett az életem, támogatóim és ellenségeim között sodródva. A kamaszkorba érve már teljesen önfejű, szabadszellemű srác lettem, aki számára nem voltak korlátok. A szüleim eddigre teljesen megtörtek a lelki terror alatt, hiszen túlszárnyaltam őket, így mindennemű nevelésre képtelenek voltak. A suliban a foci volt a fő profilom, azzal lehet igazán menőzni a lányok körében.. Nem igazán érdekelt az úri élet, sötét körökben kezdtem el mozogni, a kártyázás lett a mindenem. Van bennem egy komoly véla vér, és lássuk be, ezt többségében kihasználtam. A varázserőmet főleg a győzelem érdekében használtam, néha teljesen átverve mindenkit. Ha rájönnek, hogy mit tettem, akkor nyilván lehet magyarázkodni, vagy éppen küzdeni a túlélésért. Talán ez lehet az oka, hogy mégiscsak rajta vesztettem, utolért a vég. Még csak azt sem tudom, hogy ki volt a gyilkosom, varázslat, vagy fegyver vette el az életem. Most a vég nélküli űrben sodródva átgondolom életem különböző állomásaim. Eszembe ötlik a sok hódítás még focistaként, meg csalás, mégiscsak kivilágít közülük az a sötétbőrű csaj, aki nem adta meg könnyen magát, eldurvultak a dolgok., túlságosan türelmetlen voltam.. Áh, kivel nem esik meg ez? Aztán most itt vagyok, úszva a semmiben, utolsó emlékem egy reflektor, lehet, hogy benyaltam valami frontális ütközést? Jó nagy szívás ez így..
