2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Fryalla Merrick Születési hely és dátum: 1981. április 2. Fekete tó Csoport: Varázslény Patrónus: - Évfolyam (szak) / Foglalkozás: - Képesség: Sellő Mágikus adottság:Vízmágus majd Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - született tehetség, Legendás Lények Gondozása - kiemelkedő, Mugliismeret - tehetségtelen Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Kíváncsi és egyben félénk teremtés vagyok, ami tudom valahogy nem fér össze, de mindennek meg van a maga jó oka. Távol élek a sellők városától hármasban anyával és az öcsémmel és bár érdekel a nyüzsgő forgatag mégis anya rengeteg története, amik között nem sok jó akad elriaszt, ahogyan a felszíntől is. Hallottam már történeteket az emberekről, de én magam még nem igen ismerkedtem meg velük. Láttam már távolról egyet-egyet, de ők engem soha sem. Anya mindig is arra tanított minket, hogy óvakodni kell tőlük, ahogyan a fajtársainktól is, akik néha túlságosan heves érzelmekre ragadtatják el magukat. Ez bennem is meg van, ha boldog vagyok majd ki csattanok, ha szomorú, akkor akár egész nap képes vagyok csak egy helyben lebegni a kedvenc búvóhelyemen és hagyni, hogy... ringasson a víz, amíg az élet nagy dolgain merengek. Kíváncsi vagyok milyen lehet két lábon járni, de rettegnék a változástól, a fentiektől és talán meg se tartanának a lábaim, hiszen még sosem próbáltam. Kíváncsi vagyok milyen lehet az első csók, a szerelem, de félnék tőle, hogy egy ilyen heves érzelemmel nem tudnék mit kezdeni, hiszen anya is majdnem beleroppant apa elvesztésébe. Néha érdekel milyen lehet máshol, máskor pedig ragaszkodom a saját szokásinkhoz, a saját életünkhöz és elégnek érzem azt a pár apró kincset, amiket gyűjtöttem, amiket a parton hagytak, vagy a vízbe ejtettek, amiket a sellő város lakói hagytak szerte-szét a tóban. Ez által kapcsolódom hozzájuk, mintha ismernék is másokat, de közben nem kell tartanom a riasztó dolgoktól. A felszínt általában csak éjszaka látogatom meg, olyankor nem sokan akadnak a parton, nincs aki meglásson, én viszont láthatok másokat. A napfény veszélyesebb, ha látványosabban csillannak meg a pikkelyeim, vagy a medál, amit még az apámtól örököltem kockázatos lehet. Rejtőzve biztonságosabb.
Kinézet, megjelenés: A hajam barna, ahogyan a szemem is. Előbbi hosszú, utóbbi viszonylag nagy és kíváncsi csillogású. A testalkatom, mint a legtöbb sellőé mondhatni sportos és izmos, hiszen az úszás eléggé mondhatnánk alakformáló sportnak számít, abból pedig számunkra jócskán kijut. Nem vagyok túlzottan nyúlánk, pont átlagos, a korom okán már bizonyára nem sokat fogok nőni, maximum teltebb leszek, bár már így is kialakult a nőies külsőm. Nem vagyok túlzottan telt, de az alkatomhoz mérten pont mindenből annyi van, amennyi kell, legalábbis azt mondják. Emberi alakot még soha sem öltöttem, nem tudom, hogy úgy milyen magas, illetve alacsony lennék, a sellők között átlagosnak számítok. A pikkelyeim kékek és lilák vegyesen, a napfény szépen csillan rajtuk, bár én a hold kellemesen lágy fényét mindig is jobban kedveltem. A nap tikkasztó tud lenni, főképp nyáron és a Roxfort nyáron csendesebb, épp e miatt én is akkor jövök gyakrabban a felszínre, de épp ezért jobbak az éjszakák, olyankor az erős napsütés nem szívja ki az erőmet.
Előtörténet: Az életem nem sokkal különb, mint egy átlag sellőé, azt leszámítva, hogy fogalmazzunk úgy a sellők között "vidékinek" számítok, ugyanis nem a városban nőttem fel, nem a többi sellő között, azaz egy ideig, de arra már alig-alig emlékszem. Kicsi voltam még, talán 5 éves, amikor... előreszaladtam, tehát csak szépen sorban. A szüleim természetesen sellők, ők maguk is a rejtett városban éltek a többi fajtársunkkal együtt. Édesapám mondhatnánk királyi sarj, bár távoli rokon, a király unokabátyjának fia, úgyhogy a trónhoz rendkívül távolról van csak közünk, maximum, ami a nevünket illeti. Tehát eredetileg a városban éltünk mi is, csak aztán a túl sok sellő és a többi... anya nem sokat mesélt arról, hogy mi történt pontosan, azt nem tudom, hogy az egész miből indult ki csak azt, hogy apát megölték. Anya ennyit osztott meg velünk, ezt is csak akkor, amikor már nagyobb voltam, hogy meg tudjam érteni. Épp e miatt kerüljük el a várost, épp e miatt nem mehetünk a közelébe sem, csak anya nagyon ritkán, ha valami rendkívül fontosra van szükség. Öt éves lehettem akkor, amikor történt, sokszor gondolkodtam már mi történhetett, talán valami csetepaté, a túl nagy vérmérséklet miatt... nem tudom, de megtörtént és amikor apa meghalt elköltöztünk távol a várostól, még ha ott kevésbé biztonságos is és ha azóta e miatt nem is álltunk lábra. Az öcsém szinte egyáltalán, én akkoriban tettem azért néhány lépést, de ő még ahhoz is kicsi volt, és már annak is sok-sok éve. Anya biztonságossá tette a kis árkot, amit talált nekünk, berendezte és igazából nincs is nagy gond ezzel, csak néha érdekel milyen lehet a város, a többi sellő, vagy vannak-e rokonaink, volt-e nagy családunk, voltak-e vajon barátaim ott. És... a felszín. Anya nem sokat mesél róla, ezért néha leskelődöm, és persze amit tudok az sem jó. Néha úgy érzem anya mindentől igyekszik elriasztani minket, még a kákalagok is kevésbé veszélyesek a szemében, mint a fajtársaink, vagy épp az emberek. Azt mesélte, hogy a nagyapját, vagy... a dédapját úgy fogták ki, mint valami halat, hálóval és kitették a napra, amíg teljesen ki nem tikkadt és végül kínok között halt meg kiszáradva... Nem úgy tűnt, mintha nem mondott volna igazat, de azok a fiatalok, akiket a parton láttam néha nem tűnnek sem veszélyesnek, sem nem láttam még náluk hálót, de anyának biztosan igaza van, ezért óvatosak vagyunk. Tökéletes ismerjük a tavat az öcsémmel, mint a tenyerünket, hiszen volt rá bőven időnk és ez elég is... elégnek kellene lennie, nem szabadna, hogy más is érdekeljen... igaz?
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fryalla Merrick 2017-05-18, 16:54
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Eléggé felkeltette a kíváncsiságomat a karaktered, szóval magamban abban reménykedem, hogy lesz majd közös játéka a távoli unokatesókkal is A személyisége kissé visszafogottabb, szóval a trón tuti biztonságban van, ami a hableányzót illeti, ettől egyelőre nem tartok Az élete kissé unalmas lehetett, távol a többiektől, szóval remélem, hogy előbb-utóbb társra lel valakiben (barát, szerelem) és egy másik oldalát is megismerhetjük Azt gondolom, már mondanom sem kell, hogy melyik mese jutott róla eszembe, amit én gyerekként rongyosra néztem annak idején Remélem, az ő története is happy end-el zárul, szóval mindent bele, irány a játéktér és ne hagyd ki a Roxfort-ot sem az állomásaid közül
Az élete kissé unalmas lehetett, távol a többiektől, szóval remélem, hogy előbb-utóbb társra lel valakiben (barát, szerelem) és egy másik oldalát is megismerhetjük 
