2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ma én szívok, de holnap már TE!"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Elsa Marley Éponine Ferris Születési hely és dátum: Texas, 1980. 09. 02. Csoport: Mardekár Patrónus: Aligátor Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása, gyógynyövénytan - kiemelkedően pocsék
Jellemed kifejtése
Nem tudom, mit mondhatnék a jellememről, nem igazán vagyok az az önelemezgetős típus. Én csak úgy... Megvagyok, és kész. Talán az első, ami eszébe jut rólam az embereknek, az a mérhetetlenül változatos humor, hol iszonyat fárasztó, hol elbűvőlően kifinomult, hol maróan cinikus, hol fiúsan egyszerű, mikor mi. A másik fontos tulajdonságom pedig az, hogy valahogy minden lepereg rólam. Idejét sem tudom, mikor bántott meg valaki úgy istenigazából, bár ebben semmi rendkívüli nincs, ha van egy bátyád, aki egy alkalmat sem mulasztott el soha, hogy beszóljon neked. Ez mondjuk nem jött rosszul akkor, amikor a Teszlek Süveg - gyöngybagoly legyek, ha értem miért - a Mardekárba osztott be. Egy darabig ment a sárvérűzés, pláne, hogy nem vagyok túl izgi, meg nem tudok kígyóul, meg mittudomén, oké, eleinte rosszul esett, és sírtam a mosdóban, aztán rájöttem, hogy ez a banda nem normális, mint egy rakás keselyű, folyton sötéten gubbasztanak, és kárognak, meg ez az aranyvér-mánia, istenbizony egyik se komplett. Na, szóval azóta nem igazán foglalkoztat a dolog, és azóta valahogy abba is hagyták. Gondolom nekik se izgi ha folyton a képükbe nyerítek, mikor előhozzák ezt a dumát.
Amúgy nem vagyok úgy oda ettől a varázsvilágtól. Apánk se volt oda soha. Otthon se varázsol, tökre úgy élünk mint a muglik, nem foglalkozik a varázsló dolgokkal, csak amivel muszáj. A bátyám is csak azért lakik Roxmortsban, mert azt mondja, jó a sör. Na szóval, arra akartam kilyukadni, hogy nekem ezek a balhék semmit nem jelentenek. Jó, ettől a Voldemort fickótól féltem egy kicsit, de kb annyira, mint Freddy Krueger-től. Ijesztő, ijesztő, de úgyse jön a közelembe...
Megjelenés
Milyen menő lenne leírni, hogy mondjuk vélaszármazék vagyok, hogy a bőröm ragyogó, a hajam szőke és csillog, és hatalmas kék szemeim vannak, és nem is lépek, de suhanok, hogy dallamosan kacagok, hogy kedves vagyok és ellenállhatatlan, de az a helyzet, hogy akkor hazudnék. Tök átlagos vagyok, és ezt úgy értsd, ahogy mondom. Bár elég magas vagyok ahhoz, hogy azt mondjam, oké, ez egész jó, de nem vagyok egy szépségideál, nem zörögnek a csontjaim, nem makulátlan az arcbőröm - és már megint azt írom le, ami NEM vagyok, de hát ilyenek vagyunk mi, lányok. De az a helyzet, hogy ha leülök, hurkás a hasam, a cicijeim nem olyan szépek, mint amilyennek szeretném, a hajamat össze-vissza színezem mindenféle bűbájjal, hogy másnap aztán újra úgy döntsek, hogy az előző szín volt a jó, a körömcipő mindig feltöri a lábamat, és az egyenruhaszoknyám mindig gyűrött egy kicsit, a térdharisnyám meg ráncos. Még jó, hogy ott a talár, ami ápol és eltakar. (Zárójelben jegyezném meg, hogy a fenekem az utóbbi időben tök formás lett, köszönöm, Madam Hooch, és ezzel azt hiszem mindent leírtam a külsőmről, amit egy tizenhatéves lány fontosnak tart.)
Életed fontosabb állomásai
Anyánk mugli jégtáncos volt, aki tíz éve lelépett a partnerével, azóta nem tudjuk hol van, lehet már alulról szagolja az ibolyát, ki tudja. (De arra azért volt esze, hogy egy vagon nevet adjon nekem mint a koronahercegnőnek. ) Apánk viszont világhírű varázslósakk-bajnok, akinek szerintem fel se tűnt, hogy az asszonykája lelépett, és itthagyta őt egy kb tízéves kissráccal, és egy ötéves kis tündérkével. (ez utóbbi volnék én, ha nem esne le valakinek.) Legalábbis tehetségesen nem beszél róla, nem mintha nagyon beszédtéma lett volna valaha is.
A bátyám elment Roxfortba, és valahogy meglehetősen népszerű fickó lett. De komolyan. Kviddicsbajnok, meg prefektus, meg Merlin tudja mi, és eleinte alig vártam, hogy követhessem. Az utolsó nyaramon már centit vágtam, hogy mikor mehetek már, baglyot sírtam ki magamnak születésnapomra, meg ami ilyenkor kell, tudjátok, hogy megy ez. A Teszlek Süveg megkérdezte, nem akarok -e inkább a Griffendélbe menni, de az én fejemben azok valahogy úgy éltek, hogy fejjel mennek a falnak, mert hurrá vakmerő vagyok meg übermensch, én meg isten őrizz, hogy magamtól belevágjak valamibe, ami nem kötelező, inkább szépen megvárom, míg mások szétbikázzák a fejükkel a kőfalat, és akkor szépen átsétálok a lyukon, ha értitek, mire gondolok, szóval kösz nem kell Griffendél. A Hollóhátasok gondoltam olyan stréber izék, na most sokmindent elmondhatsz rólam, de azt, hogy stréber vagyok, azt nem sűrűn, szóval az se az igazi, a Hugrabugosok meg olyan cukin nyomik. Jó lesz nekem a Mardekár, ott a tesóm, meg azt hittem ott minden fajin. Hát tévedtem. Az első gondolatom az volt, amikor megláttam a klubhelyiséget, hogy na, ezt se az Ikea rendezte be, pincehelyiség, kőfalak, láncon lógó lámpák, nekem senki ne próbálja elmesélni, hogy komolyan van olyan gyerek akinek ez TETSZIK. A levegő mindig nyirkos, meg penészszag van, úgyhogy már az első perctől kezdve nem túl sűrűn lehetett engem megtalálni odabent. Főleg, mert ilyen ketrecmarhák fordulnak elő ott, mint például az egyik szobatársam, Pansy Parkinson, ó istenem, az ingerküszöböm az a derék leány, egyfolytában sipákolt nekem ugye hogy mugli az anyám (tudja a jóég, hogy honnan tudják ezeket, engem például a legkevésbé sem érdekel, hogy Pansynek ki az anyja, hány kiló, narancsbőrős-e a feneke, vagy meddig szoptatta ezt a jóravaló gyermeket. Ezek meg mindent lekádereznek az emberről. ) Sajnos nem igazán tudok vele azóta se érdemi csevegést folytatni, ha mi nekiállunk beszélgetni az kb így néz ki: - Szeva, Pans', mizu? - Ne szólj hozzám, sárvérű Ferris, és pláne ne ragassz rám idióta beceneveket! - Jól van, Pans', úgy lesz ezentúl. Hopp megint kimondtam. Nem gáz, ugye? - Mióta engednek be ide ilyen mugli nyomorultakat? - Ki a mugli nyomorult? - Hát te. Anyád egy szerencsétlen mugli. - Ja, tényleg az, de azért egész jól keresett vele! Amúgy meg úgy tudom, hogy a nagy Gonosz Fickó akiért úgy pattogtatok, na annak is mugli volt az apja asszem. - Te.. Te... Hogy beszélhetsz így...? - Nem kéne kigombolni az inged felső gombját? Tökre kigúvadnak a szemeid. - Tőled gúvadnak ki, Ferris! Tűnj el a szobából! - Ez az én szobám is, bébi. Ha annyira zavarlak, azt javaslom, menj ki te. Nekem sem öröm ez a hely, de gondoltam szundítok egyet gyógynövénytan előtt... stb. Hát, szóval nem vagyunk cimbik, na.
Mit meséljek még? Nem igazán történik velem semmi említésre méltó. A Trimágus Tusa az menő volt, Viktor Krumra én is csorgattam a nyálam, de úgy néz ki a Griffendéles kiscsaj levarrta magának, hát így jártam. Potter nem jön be, túl alacsony, bár szép a szeme, de most mit csináljak, nézzem a két szép szemét? Gondolhatod. Azzal a sráccal amúgy sem tudok mit kezdeni. Tök átlagos gyerek, de azt itt hallottam először, hogy ő valami celeb vagy mi. (Bocs, de apánk nem ilyenekről mesélt este lefekvéskor, magamtól meg honnan tudjam? Texasba nem értek el a hírek, felőlem akár ott is maradhattunk volna, de miután anyánk lelépett, már nem volt miért ott lennünk, apám felnyalábolta két szép kölkét, és visszacuccolt Londonba.)
Ja hát tééééényleg! Nem említettem. A szaxofont. Otthon szaxofonoztam. Ez is ilyen mugli mulatság gondolom, mert itt a Roxfortban nem nagyon divat muzsikálgatni, de még csak egy vacak zeneóra sincsen. Úgyhogy szegény otthon porosodik a londoni szobámban, és csak nyaranta tudom elővenni. Ezt csak azért mondom el, hogy tudjátok, miért tudok úgy ordítani. Tüdőm, na az van!
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Elsa Ferris 2014-10-10, 15:35
Elfogadva!
Még! Még! Még! Azt kell mondanom, ha egy hétre ki kéne kapcsolnom a játékfüggőségemet, hogy csak téged tudjalak olvasni, megtenném. Hihetetlenül jól, viccesen, szinte önirónikusan megírt sztori, ami üvölt a folytatásért, remélem majd a játékokban mielőbb megcsodálhatlak, mert rohadt jó lett, már elnézést^^ Minden szavát imádtam. Nem kellennek ide királylányok, ha stílusra egy aranyos lány, aki mellesleges nincsen megelégedve magával, tökéletesen lemossa őket^^ Avatárfoglalj, meg patrónust is, aztán árgus szemekkel figyelünk^^ Köszönöm az élményt^^