2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Aki azt állítja, számára nem fontos a csinos megjelenés, hatalmasat füllent"
Főkarakter: Peter Greenwood Teljes név: Melinda Matthews Születési hely és dátum: Boston, 1981.01.08. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Ismeretlen Foglalkozás: Nevelőnő-dajka a Bangor-i gyermekotthonban Képesség/Faj:Víznimfa Mágikus adottság: Nincs Kiemelkedő tudás: Jóslástan-tehetséges, Repüléstan-tehetséges
Jellemed kifejtése
Képes vagyok rendkívül mély érzelmeket megélni, így számomra egy háziállat tartása sohasem volt opció, még kislányként sem. Túlságosan kötődöm mindenhez és mindenkihez, aki és ami körülvesz, ezt a szeretetet pedig igyekszem másnak is átadni. Tulajdonképpen szeretek szeretni és fontos számomra, hogy ezt minél több embernek kimutathassam. Anyám szerint én a boldogság emberi megtestesítője vagyok... Mellettem egész egyszerűen képtelen volt szomorú lenni, hiszen folyamatosan felvidítottam, ha mással nem is, legalább a bohóckodásommal. Sajnos, eme tulajdonságomat a hátam mögött hagytam, amint felnőttem, hiszen a kislányos báj rengeteget pakolt erre. Manipulatív vagyok és habár ez sok ember szemében számít negatív tulajdonságnak, én inkább úgy mondanám, szeretek hatással lenni az emberekre. Voltaképp a szeretet nyelvén. Valakit ezzel a jó irányba terelni nem bűn, nem igaz? Gondoskodó típus vagyok, aki képtelen mások mellett elmenni úgy, hogy ne érdeklődne felőlük vagy hallgassa meg őket. Igyekszem mindenkin segíteni, de néha csupán szavakkal vagyok képes, ami rendkívül bánt, szívem szerint mindenkit megmentenék! Nem véletlen járok ki a városba sem és térek be időnként, egy egy bőség kosárral a rászorulókhoz. Sajnos sokszor esem a mai napig abba a hibába, hogy felelőtlenül teszek ígéreteket, amelyeket aztán ilyen-olyan okból képtelen vagyok betartani, de egész egyszerűen ennyire nem szeretek csalódást okozni az embereknek... Szeretem az érintéseket, a szimpátiám és a szeretetem elengedhetetlen kifejezőeszköze. Időnként azonban nem veszem észre, ha ez a másikat kínosan érinti. Ebben a tekintetben számomra elmosódnak a határok, de ha szól, természetesen észre veszem magam.
Megjelenés
Egyáltalán nem tükrözi a belsőmet, maradjunk annyiban. Aki csak meglát, azt hiszi, hogy egy szenvedélyes vadmacska vagyok, amiben végtére igaza is van, éppen csak ezt az oldalamat szeretem a hálófalakon belülre megtartani. A partnerem számára. Másnak semmihez semmi köze sincs. Hosszú, vörös hajkoronám van, sötét szemeim, kellemesen telt ajkakkal megspékelve az összhatást. Az alkatom a lehető legjobb, noha ezért tettem is rendesen, hiszen elég hízékony vagyok, oda kell figyelnem a mozgásra és az étkezésemre is. Miből lesz a cserebogár, ugyebár? Nagyjából hét éves koromban ugyanis hízni kezdtem, bájos duci kislány lettem, majd egy olyan kamasz, akire nem szívesen néztek rá a fiúk. Olyan tizenhét éves korom körül állt ismét helyre minden, az odafigyelésemnek köszönhetően. A magam 172 centijével nem vagyok éppen alacsony, de annyira magas sem, hogy zavarhasson a dolog. Mindezt szeretem tűsarkakkal is megspékelni, noha az árvaházban hétköznapian öltözködöm, máshova pedig elég szépen kirittyentem magam. Azért a gyerekek szemében szeretnék az a figyelmes idősebb testvér lenni, akinek mindig is láttak, ebbe pedig nem tartozik bele a szexi, kirívó ruházat.
Életed fontosabb állomásai
Család. Összetartás. Egység. Azt hiszem, ez az a három szó, amely végigkísérte az egész életemet. Anyai ágon Mortimer vagyok, amely bizonyos területeken szitokszónak számít, hiszen a családom ezen ága nem éppen arról híres, hogy a tündérkeresztanyák gyűjtőhelye lenne. Korrupció, fekete mágia, halál, a sötét utakhoz való vonzódás... Ezek a jelenségek járnak a nyomunkban mind a mai napig. Legalábbis sokan élnek ebben a hitben és valamilyen szinten megértem őket, mi több, igazat adok számukra. Sajnálatos módon a felmenőim többsége olyan bűnöket követett el, amelyek nem egykönnyen kopnak ki az emberek emlékezetéből. Anyám ez elől menekült annak idején egy másik kontinensig, egyenesen apám karjaiba rohanva. Legalábbis így tudtam. Ők ketten pedig vígan élhették életüket, de bármennyire is szép volt a gyermekkorom, valami mégis hiányzott... Azt hiszem, a nagy családi ünnepségek és vacsorák, valamint a többi gyerek által átélt nagyszüleiknél töltött nyár rányomta a bélyegét az egész életemre. Az ő élményeik számomra ábránd maradt csupán, egy feltünő, majd pillanatok alatt elillanó álomkép. Mindig is vágytam arra, hogy megismerhessem őket, hiába óvott anyám tőlük... Néha képes vagyok a végletekig naiv lenni, de az a szeretet, amely bennem lappang... Nem maradhat csak úgy parlagon! Anyám a család kevésbé horrorisztikus történteivel igyekezett némi enyhülést hozni a kiapadhatatlan kíváncsiságom számára. És hajlandó volt beavatni a kevésbé szép történetekbe is, de valahogy tehetséggel úgy vezetve őket, mintha sötét kalandokról mesélne, amik a családom velejárói, de nem a követendő út. Ahogy minden tündérmesében, a tehetség sosem veszett el, mindig táptalajra talált, a “rosszak” pedig elnyerték méltó büntetésüket, avagy a történetük tovább folytatódott, de kedvesség és szeretet aligha övezte az útjukat. Valahogy mindig képes volt tanítói keretek közé szorítva mesélni ezekről az életutakról. Végül hét éves korom körül, anyám úgy döntött, hogy elvisz egy kirándulásra az “őshazába” Walesbe. Azon belül is egy védett kis szigetet szemelt ki, mint kirándulási cél. Édesapám velünk jött és életem talán egyik legboldogabb néhány napja volt! Egészen addig, amíg egyik este a kempingben meg nem támadott bennünket valaki/valami. Rosszkor voltam rossz helyen így szinte azonnal eltalált valamilyen átok, és hirtelen vesztettem el az eszméletemet... Halovány foszlányok maradtak csupán meg, ahogy anyáék menekülnek, kiáltoznak, szólongatnak... Mintha vízben lettem volna, olyan tompa és távoli volt minden. Már vissza érkeztünk Amerikába amikor újra magamhoz tértem az ágyamban, mellettem a szüleimmel. Igyekeztek megnyugtatni, hogy minden rendben és hogy egyikünknek sem eshet baja. És hogy készíttettek számomra egy nyakláncot. Egy láncot, amilyet anya és apa is viseltek attól a naptól kezdve. Azt mondták ebben a láncban van a család ereje, ne vegyem le sosem és mindig védelmezni fog cserébe. Anyám tehetséges alkimista és bájitalkeverőként ténykedett így jól értett az eszenciák kinyeréséhez. Emiatt akkoriban sikerült megnyugodnom és elhittem, hogy ez a kis ékszer megvédhet. De rá pár hétre apám örökre elhagyott minket, végleg. A halála körülményeit a mai napig nem ismerem, de voltaképp annyira nem is bánom. Az a törés és mély gyász, amely akkor bennem keletkezett úgy éreztem tőle magam mintha egy részem odaveszett volna vele együtt. Anyámnak hálás vagyok, hogy nem fordult el tőlem a saját gyásza ellenére sem és új életet tudtunk kezdeni ketten. Teltek-múltak az évek. Levizsgáztam az Ilvermorny-ban, majd Angliába mentem továbbtanulni a Roxfort egyetemi képzésére. Elemista volt a fő szakom, de a tanár is bele-bele kóstoltam. A néhai támadónkkal kapcsolatban nem kutattam válaszok után, hiszen inkább szabadulni vágytam a gondolattól, hogy talán az apám halála a kirándulásunk miatt következett be. Helyette a családom nyomait igyekeztem felkutatni és szó, mi szó, akadt belőlük éppen elég. Nem hangoztattam, hogy Mortimer lennék, ennyire ostoba sose voltam. Maradtam Matthews, az Amerikából érkezett elemista-szakos tanuló. Ennyi és nem több. Nem voltam kiemelkedő semmiben sem, senki sem figyelt fel rám. Kivéve a drága Talishám... Azt hiszem, a mai napig ő az egyetlen olyan emberi lény a világon, aki még egy tömegben is képes magára vonni a figyelmemet. És hogy miért is szeretem ennyire? Fogalmam sincs... Talán a barátságunk is szerepet játszott abban, hogy akaratom ellenére is mélyebb érzelmeket táplálok iránta, noha ő egyáltalán nem úgy gondol rám. Mármint, nem hiszem, hogy komolyabbra szeretné fordítani velem a dolgot és ez fáj, de magamban tartom. Megelégszem azzal, ami jut belőle, de igenis többet szeretnék. Akarom őt, mindenestül. A testét, a lelkét... Minden apró porcikáját. Mit ne mondjak, sikerült hálót szőnie körém, de talán én vagyok az egyetlen olyan préda, amely élvezi, ha a pók a közelében ólálkodik. Khm… Szóval... MORTIMER. Végül sikerült rálelnem egyetlen élő rokonomra: Cody Lysander Mortimer. Az unokaöcsém, a családom. Anyámnak meg sem írtam a nagy hírt, hiszen tudtam, mennyire féltene ettől az egésztől, de nekem igenis szükségem volt arra, hogy megismerjem őt, de már nem sok idő adatott nekünk. Egy megnyitó és egy bejelentés... Néha már ennyi is bőven elég ahhoz, hogy az ember álmai kettétörjenek, mint egy ropi, én pedig újfent a mély gyászban találtam magam. Egy feneketlen veremben, amelyből még Talisha se volt képes teljes egészében kihúzni. Végül egyedül keveredtem ki onnan, noha egy részem végleg odalenn maradt. Az unokaöcsém által, megnyitott árvaházban hamar megnyíltak a lehetőségek a munkák megpályázására, én pedig éltem a lehetőséggel, hogy jelképesen valamiféle örökséget tovább vihessek, hiszen így úgy éreztem, Cody valahol tovább él velem. Még kész szerencse, hogy a tanár-szakból is vettem fel olyan órákat, amelyek később a hasznomra lehettek. Amikor nevelőnőként jelentkeztem a bangori gyermekotthonba, még akkor se fedtem fel a valódi kilétem. Mindenki előtt Melinda Matthews maradtam, csakis Cody tudhatta az igazságot. A családom eme örökségét azonban igenis szándékomban állt fenntartani. Az egyetlen jelentősebb, pozitív dolgot, amelyet egy Mortimer maga mögött hagyott...
A hozzászólást Melinda Matthews összesen 8 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2023-02-28, 11:12-kor.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Melinda Matthews 2023-04-20, 19:30
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Nah hát megérkeztem ide is Köszöntelek a tsaládban! Örülök hogy egyenlőre életben hagytad Meredith-et. Hátha a későbbiek során még ő is előkerülhet. Izgalmas lenne. Örülök, hogy javítottál mindent és odafigyeltél azokra amiket kértünk. Számomra így teljesen rendben van a kari és várom, hogy játéktéren is megelevenedhessen! Kíváncsi vagyok rá nagyon, bár játékot vállalni vele én személy szerint már csak május körül fogok tudni valószínűleg. De ami késik nem múlik!
Nem is tartóztatlak tovább plotolj, foglalózz ha még esetleg bármire szükség van. Minden másra úgy is IC-n belül kerül már sor.
