2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A különcség nem betegség, csak egy állapot."
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Brandon Fletcher Születési hely és dátum: Westshire, Anglia, 1970. július 28. Csoport: Hugrabug Patrónus: Panda Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség:Legilimentor majd egyszer Mágikus adottság:Telekinézis majd Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - született tehetség, Mugliismeret - kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Nincs velem semmi baj, de komolyan, bár ezt nem mindenki gondolja így és ért velem egyet. Néha olyan vagyok, mint aki kissé megállt a fejlődésben. Na ne úgy értsd, hogy nem vagyok komplett, csupán kissé esetlen és sokan azt mondják idióta... főleg akkor, amikor véletlenül sikerül beléjük futnom a folyosón, pedig szimplán csak egy leheletnyit elvarázsoltabb vagyok az átlagnál és mivel gyakran nézem el az időpontokat ezért aztán sokszor kell sietnem, hogy ne késsek el óráról, vagy olyasmit cipelek, ami miatt nem látok rendesen. A legtöbb esetben nem is az én hibám a karambol, vagy a kellemetlenség. Lányok közelében sajnos ez fokozódik, az egyébként cserfes és hadaró beszédem még inkább kiéleződik, folyamatosan béna poénokat nyomok, amik nagyjából csak szerintem viccesek és azokból nem sül ki soha semmi jó. Nem vagyok annyira vicces, mint amilyennek gondolom magamat, és bár nyitott vagyok mások felé, mások általában nem nyitottak felém. Viszont szeretem a növényeket! És ebben legalább jó is vagyok, de más varázslatok. Bűbájtan, SVK, amiben a többség profi nálam kész halál, csoda hogy eddig átrugdaltak belőle. Majdnem rosszabb vagyok, mint a folyton robbantgató évfolyamtársam a Griffendélből, igaz hogy nálam nem robban semmi, de lehetetlen eredmények születnek a varázslataimból nem ritkán. Mit is mondhatnék még szeretem az állatokat is, és ők se utálnak engem annyira, mint az emberek. Kivéve a kutyák... nem bírom a kutyákat, meg a fagyit és a muffint. Valahogy az a sok szín és cukor és a hideg... A tél sem a kedvenc évszakom és mondtam már, hogy cukorbeteg vagyok? Gondolom az édességektől ezért is ver ki a frász. Ja igen bírom még a mulgi dolgokat, tényleg nagyon érdekelnek. Van egy csomó kacatom, ami tök izgi, persze e miatt még többen néznek furának, de hát kit érdekel? Attól még érdekesek ezek a muglik, meg a dolgaik. Említettem már a zavaromban életbe lépő hadarással kombinált dadogást? Ez utóbbi általában akkor van, ha valaki piszkál és szégyellem magamat. Nem vagyok jó abban, hogy megvédjem magam, pedig néha meg szoktam próbálni, de ahhoz jobbnak kéne lenni a mumus tárgyaimból. Itt az iskolában hasznos, ha jól varázsolsz, én pedig nem vagyok e téren valami profi. A szüleim nem csoda, hogy sokáig azt hitték kvibli vagyok, mázli hogy tévedtek, mert amúgy felnőttként mehetnék Friccs helyére gondnoknak, és nekem nincs macskám.
Megjelenés
Sötét barna, szinte feketébe hajló hajam van, kissé göndörödő, afféle teljességgel kezelhetetlen fajta. Hidd el próbáltam már belőni, de esélytelen. A hajam önálló életet él, mindig arra áll, amerre szeretne és ez reggel a legdurvább. A szemem zöld, az arcom alapvetően egészen helyesnek lenne mondható, ha nem lenne időnként az az idióta vigyor a képemen, főleg amikor próbálok valakitől elnézést kérni, vagy zavarban vagyok. A ruháim elég átlagosak, a suliban leggyakrabban az iskola egyenruhát viselem, ha a faluba megyünk le, akkor meg egyszerűbb pólót, farmert, nem vagyok egy divatozós típus, nem is igen értek hozzá, hogyan kell jól kinézni és hát nem vagyok az a tipikus lányok álma, akinek oda kellene figyelnie, hogy adjon magára.
Életed fontosabb állomásai
- Mégis mit művel Mr. Fletcher? - a hang olyan hirtelen csap át a csenden és szakítja meg az elmélyült műveletet és a koncentrációmat, hogy minden, ami a kezemben van egy szempillantás alatt kellemesen finom ívben reppen fel a levegőbe, hogy aztán szétszóródva a teremben itt-ott találjon utat magának. Akad, ami a földre esik, más a diáktársaim asztalára, sőt egy rugót látni vélek, ahogyan a pont előttem ülő göndör hajú lány hajában landol, aki észre sem veszi, mert a kis fém alkatrész elég apró és könnyű, hogy ne szúrja ki. Behúzom a nyakamat, ahogyan Piton közelíteni kezd az asztalomhoz, ami természetesen a leghátsó padban van, mert nem vagyok elég bátor, hogy közel legyek hozzá, no meg elég jó sem ahhoz, hogy kockáztassak, mégis sikerült kiszúrnia, hogy nem pennával írom az aktuális jegyzetet arról, amit magyaráz, hanem egy szimpla mugli tollal. Talán ezt még nem is vette volna észre, de amikor nagy koncentrációval szétszereltem, hogy kicseréljem benne azt az izét, amiben a tinta van... hát akkor valami elpattanhatott nála, vagy azt vette észre, hogy nem jegyzetelek úgy fél percig, de... - Ez... ez csak egy toll... - akadozva próbálom kipréselni a szavakat, több-kevesebb... nem, egyértelműen kevesebb sikerrel, amire megáll az asztalom előtt, amitől csak még inkább behúzom a fejemet a vállaim közé. A nyakam szinte már nem is látszik. Arra készülök, hogy leüvölti a hajamat, pedig nem csinál ilyet sosem. Nem Piton ennél sokkal durvább lelki hadviselésre képes. Csak simán... csúnyán néz és már a nevedet is úgy ejti ki a száján, hogy attól félsz már ezzel is simán több hetes átkot szór rád valahogy titkon. - Tehát egy toll, erre rá nem jöttem volna és mondja miért van magánál egy toll, amikor mindenki pennával ír? - igen, az a nézés... biztos, hogy pillanatokon belül elporladok, vagy jön a spontán öngyulladás. Olvastam róla, a mugli legendákban van rá példa. - Én csak úgy gondoltam, hogy ez egy... - Maga csak ne gondolkozzon, hanem vegye elő a pennáját és írjon normálisan az órámon Mr. Flecher! - hát a szüleim mindig arra tanítottak, hogy ne szóljak vissza a tanároknak. Én tényleg nem is szoktam és nem is akarok, de van az a késztetés, amikor nem tudsz nemet mondani magadnak, hiába tudod, hogy be kellene fognod és... - Nem hoztam magammal, azt hittem, hogy ez... - Gondolta... azt hitte... tíz pont a Hugrabugtól, és most azonnal hagyja el a tantermet. A következő órára egy órával előbb fog érkezni és mire mindenki más is itt lesz elkészít egy Smaragzöld bájitalt... tökéletesen! A házi feladat pedig természetesen önnek is kötelező, mint bárki másnak, szigorúan pennával! Távozhat Mr. Flethcer... - igen tényleg úgy mondja ki a nevemet, mintha közben nyúznának. Az a hanglejtés, az a gúny... én pedig még megpróbálok a göndör hajú lány felé nyúlni, aki ijedten húzza el a fejét, miért nem lepődöm meg. Szóra nyitom a számat, hogy elmagyarázzam a hajában van a rugó és úgy nem fog működni a toll, de... kit akarok áltatni? A többi része sincs meg, ennek már úgy is annyi, Piton tekintete pedig egyértelműen azt sugallja, ha nem tűnök el innen fél percen belül, akkor marad a spontán öngyulladás. Ez van, egy újabb sikeretlen bájitaltan óra és fogalmam sincs hogyan főzök meg egy bájitalt... tökéletes, főleg neki.
