2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Nothing else matters.."
Főkarakter: Titkos Teljes név: Annabelle Brekinridge Születési hely és dátum: 1980.10.25. Chicago, USA Csoport: Griffendél Patrónus: Csincsilla Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. év (auror) Képesség: Vérfarkas (harapott) Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Kiskoromban igen hisztis, nyafogós kislány voltam, ám amióta rám találtak az igazi szüleim, és elhitették velem, hogy képes lehetek igazi családban felnőni, sokkal jobb a helyzet. Elfogadták, hogy vérfarkas lettem, és ez mindennél többet jelent. A kezdeti csapongások elmúltak, az amerikai mágusiskola javas emberei tisztában voltak vele, hogy milyen bájitalt kell innom, és nagyokat pihenni holdtölték idején. És ki is vagyok én? Az egykori kislány, akit a vérfarkas megtámadott, már jóval érettebb, de bizonytalan a saját sorsát illetően. Rendületlen kíváncsiságom kiapadhatatlan, mindenbe beleütöm az orromat, ám bátorságom nem támogatja meg mindezt, félénk vagyok, halk szavú, és persze szeretetéhes. A szüleim ugyan mindent megadtak, ám nem tudták nyomtalanul eltörölni azokat az éveket, amíg nem voltunk együtt, és kapaszkodom beléjük. Miután ők muglik, és csakis bennem van varázslóvér, csakis azt tehették, hogy ellátták minden jóval a varázstalan világból, így van walkmanem, imádok tévézni, amiről az iskolában le kell mondanom, ám amikor otthon vagyok, film marathonokat rendezek a családommal, mert így együtt is tudunk lenni, és hódolhatok a szenvedélyemnek. Naplót írok, de nem a szó szoros értelmében, egy képzeletbeli barátnőhöz beszélek mágikusan megbűvölt diktafonomon át. Talán majd egyszer lesz türelmem le irkálni mindet papírra is. A Roxfortban most fogok kezdeni az egyetemen, a szüleimtől egy óceán választ majd el. Nem lesznek barátaim, csak úgy élhetem túl a magányt, hogy filmbeli hőseim jellemét öltöm magamra, és nem ijedek meg semmitől. Mintha az olyan egyszerű lenne!
Megjelenés
Szőkésvörös tincseim csigákban omlanak a vállamra, türkizkék szemem pedig ártatlanul nyitott a nagyvilágra, mint aki nincsen tisztában a valódi természetével. Hiába tűnök oly szépnek, nem sugárzom magamból a magabiztosságot, hiszen nem is tudom, hogy mi az, jellemből fakadóan inkább vagyok ártatlan, mint merész, ami a ruházatot is illeti. Igyekszem a divatos és a kényelmes ruhákat kombinálni, de nem szeretek a központban lenni. Szív alakú arcom szimmetrikus, ha nevetek, apró gödröcskék jelennek meg a szám szélén. Pisze orrom van, és mosolygós tekintetem, nem igazán hagyom, hogy a külsőmre kiüljön a megrázó múlt. valahogy optimistán próbálok a világhoz állni, és ez látszik a gesztusaimban is, hiszen nem beszélek kapkodóan, ellenben ha nevetek, az olyan, mintha tündérek táncolnának a hangszálaidon, igazán csilingelő. Emberi alakomban olykor ékszereket is viselek, a szolidabb verzióból, és ez igaz a sminkre is, nem vagyok egy harsány típus. Vérfarkas alakom is egy világos szőrű emberfarkas, látszik rajtam, hogy csak ösztönből cselekszem, a valódi természetem nem a gyilkolás. Mintha még így is vágynék valami megerősítésre, vezetésre, mintha egyfolytában azt figyelném, hogy mikor hallom meg a fajtám hangját.
Életed fontosabb állomásai
Amerikai szüleimmel Angliában éltünk néhány hónapig, amikor ideiglenesen munkát kaptak a brit mágiaügyi minisztérium rejtélyügyi főosztályától. Lehettem vagy öt éves, amikor elkószáltam a parkból, ahol sétáltunk a közeli liget felé, ahol egy hatalmas kéz tapadt a számra, és már azt éreztem, hogy esznek. Nem is tudtam sikoltani a sokktól, a fájdalom elvette az eszemet. Ám mégsem lettem vacsorája a vérfarkasnak, magával vitt, hogy olykor rajtam élje ki az ösztöneit, uralkodni akart valakin. A neve a ködbe vész, de ha nagyon emlékeznem kéne, azt mondanám, Mortynak hívták. Egy sötét föld alatti pinceszobában tartott fogva, etetett, beszélgetett velem. Egyetlen szerencsém, hogy nem molesztált, ám így sem volt egy leányálom. Elfeledtette velem a korábbi életemet, Margaretnek hívott, sosem jöttem rá, hogy miért, ám egy idő után annyira azonsultam ezzel, hogy a világom lett a pince. Ott történtek meg az átváltozások, amelyeket még gyerekként nem tudtam megszokni, sikoltozásomra egy szomszéd figyelt fel, aki a pince rácsos ablakát lángvágóval szedte szét, és kimenekített, mert nem tudta, hogy mi történik velem. Ő lett az első áldozatom, széttéptem a megmentőmet. Mérföldekkel arrébb tértem magam, elborzadva attól, amit tettem. Pár hétig az erdőben éltem, éheztem, amikor a következő holdtölténél meghallottam egy másik vérfarkas hívását. Ösztönösen rátaláltam, követve a hangját, amelyről kiderült, hogy nem is egyedül van, már maroknyian követték. Életem legjobb éjszakája volt, közösen vadásztunk, kószáltunk, és amikor hajnalban viszaváltoztunk, kiderült, hogy Skyler kivételével mindannyian kölykök vagyunk. Megmutatta, hogyan használjuk ki a képességeinket, összefogott minket. Ám mint tudjuk, a csöppnyi idill sosem szokott sokáig tartani, volt köztünk egy fiatal farkas, aki nagyravágyó volt. Billy nem hallgatott senkire, arrogáns volt, és belevitt minket a bajba, amikor Skylernek más dolga akadt. Bár nyafogtam, de nem emeltem fel a hangomat, nem ellenkeztem, a többiekkel tartottam. A reggel vérben fagyva talált minket, egy halom kempingezőt marcangoltunk szét, Skyler túl későn érkezett, veszedelmes bestiának lettünk bélyegezve. Ám mint kiderült, a szüleim érkeztek meg, és ragadtak el onnan, így nem tudom, hogy a többiekkel mi lett. A családom nem nézett rám gyilkosként, tudták, hogy nem az én hibám, hogy ez történt. Átlátták, hogy valaki más itt a szörnyeteg. Elfeledtetni ugyan nem tudták velem, ami történt. Ám kezelni a farkas énemet, nagyon is. Az apám a farkasölő főzettel rávette a testemet, hogy többé ne változzon át, így többé-kevésbé rendes életet tudtam élni. Sajnáltam a barátaimat, de a szüleim nem engedtek választást. Visszakaptam a nevemet, az életemet, mint kiderült, már évek óta kerestek, és most akadtak a nyomomra. Ismét Annebelle lettem, visszatértem velük Amerikába, hogy aztán tizenegy éves koromtól a chicagoi mágusiskola padját koptassam. Amikor elvégeztem, akkor úgy éreztem, hogy még nem állok készen rá, hogy kilépjek a nagyvilágba, ezért körülnéztem, hogy van-e lehetőség a továbbtanulásra, és találtam a Roxfortot Angliában. A szüleim ezúttal nem tartottak velem, én viszont érthető módon kissé félve keltem át az óceánon, hiszen ott történt velem annyi rossz dolog. Azért mégiscsak sikerült előrántanom az optimizmusomat, és úgy döntöttem, hogy belevágok.
Leragad a szemem, úgyhogy előre is elnézést, ha nem leszek elég összeszedett. Nagyon kis cuki a pb annyi szent, bár én még sose láttam, de a kari jellemhez nagyon passzol, szóval teli találat. Igazi kis cukiság ezzel a szőkés hajjal és a jellem alapján is úgy látom, hogy nem lesz nehéz kijönni vele, biztosan be tud majd illeszkedni a Roxfortba, hiába, hogy nem kötik jó emlékek a kontinenshez. Annyi szent, hogy Wyatt rendesen meg fog lepődni, ha ennyi év után feltűnik, az is kérdés, hogy egyáltalán felismeri-e majd elsőre. :O És mi van, ha akkor ennek fényében netán más is túlélte? :O Szóval a sztori is remek, az előtörténete is ezzel az elrablással. Elég durván sokkoló gyerekkora volt, annyi szent, nem irigylem érte. Tehát minden tökéletes, szaladj foglalózni, ha még eddig nem tetted meg és áldásom rád, játszhatsz is.