2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Annabelle Mitchell (született Annabelle Graves) Születési hely és dátum: 1972. április 14. Los Angeles Csoport: Varázshasználó Patrónus: Vipera Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Ereklye- és szerencsevadász Képesség:Sebezhetetlenség majdnem Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - kiemelkedő, Bűbájtan - kiemelkedő Kihez tartozol: Graves család, Duncan McFayden
Jellem: Nem mondanám magamat rossz embernek, inkább csak más az értékítéletem, mint másoknak, vagy más, mint amit elvárnak az embertől, de ez mindig is így volt. Már gyerekkoromban is elértem, amit akartam, ha kellett akkor fifikával, ha kellett akkor hízelgéssel. Nem csoda, ha nekem volt annyi eszem, hogy ne vágjam el magamat teljesen a szüleimtől, mint a bátyám. Sose lehet tudni, hogy mikor lesz valakire szükséged nem igaz? Hiszek abban az általánosnak mondható mondásban, hogy a cél szentesíti az eszközt, így nem csoda, ha a céljaimért nagyjából bármire képes vagyok. Na nem annak a típusnak mondanám magamat, aki ágyból-ágyba ugrál, én máshogy oldom meg az ügyeimet, ennél sokkal okosabban. Sose kedveltem azokat a nőket, akik mindenre a testüket használták, hiszen önmagukat alacsonyítják le vele. Eltökélt vagyok és határozott, ezt már az első pillanatban leszűrheted rólam, már ha akarom és nem adom magamat inkább másnak, mert elég ügyesen játszom az ártatlan szemlélődőt is, vagy amire épp szükség van. Kimondottan ügyesen tárgyalok és remek reflexekkel áldott meg a sors, amire szükségem is van, ha épp nem csak egy árussal kell tárgyalnom, hanem nekem magamnak beszerezni azt, ami kell.
Kinézet, megjelenés: Szőke, göndör haj, kék szemek, de ez nem jelenti azt, hogy buta csinibaba lennék. Ez elég hamar leszűrhető a stílusomból és persze a mindig feszes és határozott tartásból és persze azok a kék szemek is tudnak olyan szikrázóan nézni, hogy a másikban a vér is megfagy. Elég magas vagyok, női mércével legalábbis a magam 176 cm-ével, főleg ha még magassarkú is kerül a lábamra, bár ez viszonylag ritka. Csizmákat hordok főleg, maximum 1-2 centi sarokkal, hiszen mint említettem nem vagyok egy cicababa típus. A testalkatomon látszik, hogy karban van tartva. Nem vagyok kifejezetten nádszál, de ami plusz van rajtam az nagy részt izom, hiszen elég sokat terhelem a testemet, edzek és futok, hogy meg legyen a kellő állóképesség minden pillanatban. Ruházat terén előnyben részesítem a lazább stílust, nadrágot, kevésbé koszolódó darabokat, barnát, sötétebb színeket, feketét. Ha innen nézzük nem vagyok feltűnő jelenség, amennyiben eltekintünk a kiállásomtól és a szőke fürtöktől, amik azért mindig könnyedén odavonzzák a tekintetet.
Előtörténet: Nem mondhatom, hogy átlagos családba születtem, legalábbis idővel kiderült, hogy nem így van, mert hát kezdetben még akár annak is mondhattuk volna magunkat. Kései gyerekként születtem így elég nagy a korkülönbség köztem és a bátyám között. Azt hiszem ez volt az egyik oka, hogy valahogy sosem volt köztünk igazán szoros kapcsolat. Egészen más érdeklődési körünk volt mindig is, hiszen ő már bőven az iskola padot koptatta, amikor én megszülettem. Viszont talán pont e miatt lehetett, hogy mindig is én voltam az apám kedvence és miután tudjuk jól, hogy nőként nehezebb érvényesülni az életben, elég sokat tettem is azért, hogy mindig én legyek a figyelem középpontjában. Valószínűleg a bátyám e miatt sem volt oda értem. Nem mondom, hogy kifejezetten rossz gyerek voltam, inkább csak olyan, aki igényli a figyelmet, a társaságot és sosem ül meg a hátsóján csak úgy olvasgatni. Mindig is nyitott típus voltam, így nem csoda, ha az érdeklődésem nem korlátozódott csak a jól megszokott dolgokra. Már tini koromban érdekelni kezdett a sötét mágia, valamiféle vonzódást éreztem az átkok iránt világ életemben és jobban is mentek, mint más. Ki tudja talán a bátyám a mai napig engem hibáztat azért, hogy megromlott a kapcsolata a szüleinkkel, mert ők inkább velem foglalkoztak többet, főleg a kétes ügyeim után és néhány iskolai fegyelmit követően. Gondolom e miatt volt egyre kevesebbet otthon, aztán miután családja lett már a közös ünneplések is elmaradtak. Bár voltam náluk egy-egy karácsony alkalmával, nem foglalkozva a ténnyel, hogy nem igen beszél a szüleinkkel, hiszen attól még mi testvérek vagyunk, de hamar burkoltan a tudtomra adta, hogy nem kíváncsi rám. Nem volt mit tenni, elmaradtam én is tőlük, valószínűleg az ikrek már nem is nagyon emlékeznek rám, maximum csak halványan. Anya korán meghalt. Nem mondom, hogy az én hibám volt, de néha úgy érzem talán... mégis csak van közöm hozzá, ha nem is volt benne szándékosság. A sok idegeskedés, a koncentráció hiánya okozhatta a vesztét, amik persze miattam voltak. E miatt üthette el az az autó, ami miatt azt hiszem apa csak még jobban megtört. Nem csoda, ha végül húsz éves koromban már túl a hatvanon, anya halála után két évvel beavatott a nagy titokba. Elmesélte, hogy bár a nagyi sosem akarta, de végül mégis utána járt és azóta se mondta el senkinek, hogy ki is a nagyapám valójában. Nem mondom, hogy sokkolt a hír, sőt kifejezetten tetszett, hogy nem csak egy valaki vagyok, hanem egy fontos valaki. Nem volt hát kérdés, hogy utána járok a nagyapámnak és megpróbálok a nyomára bukkanni. Nem volt könnyű dolgom mire ráakadtam, főleg, hogy börtönben csücsült már jó ideje, de mégis sikerült és talán azért, mert korlátozottak voltak a lehetőségei, vagy látott bennem valamit, de megbízott bennem és lassacskán beavatott a bizalmába. Apa persze erről mit sem tudott, hiszen tudom, hogy nem értékelte volna. Mostanra pedig az első számú támasza lettem. Szinte minden tervébe beavat, mindent tudok, amit tudnom kell róla és arról mik várnak még ránk. Ami biztos több lépésre is szükség lesz, mielőtt elérjük az áhított célt. Vissza kell szereznünk az egészségét, a fiatalságát, amihez szükségem van egy híres ereklyekovácsra, csak épp ehhez még őt is meg kell találnom és jelenleg senki se tudja, hol van, maximum a fia. Így a fia a cél, aztán a következő lépés majd a rég nem látott unokaöcsém lesz. Nem tudom emlékszik-e még a nagynénjére egyáltalán, de majd emlékeztetem rá, hogy mégis csak egy család vagyunk és ügyesen a bizalmába férkőzöm.
A hozzászólást Annabelle Mitchell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-01-11, 14:55-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Annabelle Mitchell 2018-02-21, 16:52
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Aztaa!! Már csak azért is örülök, hogy sikerül tágítanunk a világképet, mert kicsit le tudjuk követni a HP filmeket a spin off-fal, mert a te karid, Annabelle sokkal inkább megállja a helyét a Legendás lényekben, ami nekem eleve tetszik, hiszen sokkal kalandosabb, régimódibb világ, mint a modern filmek sztorija. A szöszi pedig egy igazán karakán antidög, hiszen nem lehet lekezelni, törékenyként kezelni, ezzel együtt mégis nőies, fel tudja vállalni, hogy a magabiztos stílusa semmit nem von le az értékéből. Tetszik a hányattatott múlt, amit végül maga mögött tudott hagyni, a bukott hősök amúgy is a gyengéim, még ha esetében nem volt meg még az a hőstett, ami mindenki fölé emelhetné, de hiszek benne, hogy egyszer el fog jönni az életében az a pillanat, amikor rájön, hogy tud, és akar is másokért tenni A leírásaid, megfogalmazásod egyszerűen zseniális, úgyhogy a játéktér számodra már nyitva is van^^
A leírásaid, megfogalmazásod egyszerűen zseniális, úgyhogy a játéktér számodra már nyitva is van^^ 