2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Kereken egy hónap telt el, Cho már aligha emlékszik rám, vagy ha van benne egy kis jó érzés, már igyekezett elnyomni magában a történteket. Én is erőszakoskodtam vele, egy sötétlelkű sorozatgyilkos is levette a ruháit, életében egyik legzűrösebb időszakán lehet túl. Viszont hátha legalább azt szép emlékként ápolja legbelül, hogy tudott rám hatni, nem öltem meg Malcolmot, hanem ketten együtt utána tudtunk járni, hogy valójában több egy átlagos, rosszindulatú mardekárosnál, hanem perverz kéjgyilkos. Mindenesetre Chot talán megelégedéssel tölti el, hogy rám is ki tudta vetíteni a világát, miszerint nem helyes az, amit teszek. Beismertem, hogy neki van igaza, és a végeredmény az lett, hogy egész jól tudtunk kommunálni egymással, ám vissza kellett mennem Franciaországba, lezárni a múltamat. Kétséges volt, hogy sikerül-e meglepnem azzal, hogy ha nem tudja, ellene fordultam. A meglepetés mindig is a hozzám hasonló bérgyilkosok legfontosabb fegyvere volt, és magam is elégedett lehetek az eredménnyel. Úgy csaptam le, ahogyan tanította, ám saját kútfőből tettem hozzá, hogy túl is élje, de a nyomaimat is eltűntessem. Biztosan Cho se örülne neki, ha úgy jövök vissza, hogy most szétlőttem a kiképzőm fejét valami csúnya átokkal. Mielőtt visszatérnék a lányhoz, bejelentkezek az auror parancsnokságra, és végigszaladok egy akadálypályán, lévén a Beauxbatons végzős papírja a kezemben van, így ha auror akarok lenni, megtehetem, nem zárja ki, hogy mellette egyetemista is legyek. Az akadálypálya semmilyen meglepetést nem tartogatott, bár majd élesben vissza kell fognom magamat, hogy ne törjön a csont szilánkosra, amikor támadok, de egy felvételit azért még bármikor meg tudok ugrani. Miután kész, kicsit rendberakatom magamat, egy hajnyírás, borotválkozás, és még ruhát is vettem magamnak. Nem tudom, hogy mennyire fog neki bejönni ez a stílus, de egy lazább zakót vettem farmerrel, nyakkendő nélkül, és vörösrózsa helyett egy csokor színes virágot kap majd tőlem, amiknek a nevét sem tudom, de hátha tetszenek neki. Miután bezártuk a közös szobát, feltételezem, visszaköltözött a Hollóhát toronyba, ezért ott ácsorgok, és megkérek valakit, hogy hívja ki. A virágcsokorral a kezemben várakozom.
