2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van."
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Harry James Potter Születési hely és dátum: Godric’s Hollow, Anglia, 1980. július 31. Csoport: Griffendél Patrónus: Szarvas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: VII. Képesség: Legilimentor Mágikus adottság: Energiamágus 1. szint Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Repüléstan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Bátor vagyok, ez a legnagyobb, amit ki tudok emelni. Szembenézek a félelmeimmel és magától a félelemtől félek csak. Vakmerőség is jellemző rám, de hűséges is vagyok, főleg a barátaimhoz. Nem vagyok igazán haragtartó és kárörvendő sem, de azért ha Megbüntetik Malfoyt, elvigyorodom. Híres vagyok, de tudom, hogy nem az én érdemem, ez csak egy kapott cím édesanyámtól, aki megszerezte nekem. Viszont ezzel a hírnévvel nem élek vissza, de nem mondom, hogy nem fordul meg a fejemben néha. Nomrálisan állok mindenkihez, aki megérdemli, vagy kivívja a tiszteletet az megkapja, még akkor is, ha mondjuk mardekáros. Vannak erkölcseim is próbálok az egyenes úton járni, még akkor is, ha az a nehezebb. Nem vagyok különösebben eszes – azt meghagyom Hermionének -, átlagosnak mondanám magam, de ravasz és találékony annál inkább. Udvarias, megértő vagyok, de egy kicsit önző is. Általában az én érdekeimet helyezem előtérbe, utána jöhet másé. De összességében jó fej vagyok, én úgy gondolom. (meg némi ego is szorult belém, de pszt)
Megjelenés
Borzas fekete haj, zöld szemek (az anyukámé), szemüveg és egy villám alakú sebhely a homlokomon. Egyébként átlagos magasságú és testalkatú tizenhét éves vagyok. Ruházatom jó minőségű, köszönhető a szüleim örökségének, de általában laza, tinédzseres ruhaneműt rejt a talár, és griffendéles nyakkendőt, ha hordanom kell. Járásom sietős, általában véve késős típus vagyok, de igyekszem odaérni a megbeszélt helyekre. Ha velem szemben állsz, biztosan próbálok rájönni, hogy mit szeretnél tőlem valójában. Aztán vagy sikerül kitalálnom vagy nem, de jellemző a kutató tekintet és a vidámság.
Életed fontosabb állomásai
Az út elején Ha vissza kéne emlékeznem a legelső dologkra, ami megmaradt bennem, az három dolog lenne. Egy biztonságot adó hang, egy kedves mosoly és egy zöld villanás. Mindössze ennyi maradt, miután elvittek a rokonaimhoz, Dursley-ékhez. Onanntól az életem pedig egészen megváltozott, de nem abba a felhőtlen gyermekkorba. Kaptam egy egész családot: a borvirágos orrú Vernon bácsit, édesanyám nővérét Petúnia nénit és a fiukat, az undok Dudleyt. Ők lettek a gyámjaim, miután meggyilkolták a rendes szüleimet, de én sokáig – 11 éves koromig – úgy tudtam, hogy autóbalesetben haltak meg. Nos, a nevelőcsaládom, ha nevezhetem egyáltalán így őket, nem bántak kezesbárányként velem, a lépcső alatti gardróbba alakítottak ki nekem egy „szobát”, hiszen a hatalmas házban nekem már nem jutott hely, csak ott. Azért egyvalamit megtanultam tőlük: ne játsz a tűzzel, mert megéget. Nyilvánvalóan Dudley volt a minden, én pedig az ellenkezője, és néha valóban semminek éreztem magam, mintha ott sem lennék, csak mondjuk a megtűrt kóbor kutya, akit az ő jószívűségük miatt mentettek meg. Persze, csak érdekből, de ez a világ számára nem látható. Szóval kaptam koszt és kvártélyt és még több koszt, amit eltakaríthattam. Azonban később még rosszabb lett a helyzet, ugyanis csináltam furcsa dolgokat, például elengedtem egy kígyót az üvegházban, amit nagyon nem díjaztak, ezért „szobafogságot” kaptam. Szóval a felhőtlen gyermekkorom csak akkor volt, amikor sütött a nap. Mégis megpróbáltam ember maradni –már amire ilyenkor egyáltalán egy gyermek képes lehet -, és úgy fogtam fel, hogy talán egyszer jobb lesz és elköltözhetek majd az undok mostoha családtól, a Privet Drive 42-ből.
Első év a Roxfortban 11 éves korom szerencsére gyorsan eljött, ami váratlan fordulatot hozott az életembe, és mindent összevetve nagyszerűen alakult. Egy szép napon levelet kaptam egy furcsa iskolából, amit először nem tudtam elolvasni, mert Vernon bácsi elvett tőlem. De addig addig jöttek a levelek – amiket egyébként baglyok kézbesítettek -, amíg végül megtudtam, hogy felvettek a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola első évesei közé. Nos, ez teljesen kiverte a biztosítékot Dursleyéknál és menekülni kezdtünk a baglyok elől, ahol végül ránktalál egy félóriás, aki a barátom lett végül, Rubeus Hagrid. Sok minden kiderült –pédául az, hogy Dudleynak jól ál a malacfarok -, a szüleim halála és az, hogy én a varázsvilágban – amiről azt sem tudtam, hogy létezett – híres vagyok, mert elpusztítottam a világ legnagyobb sötét mágusát Voldemortot. Ez volt a zöld villanás, amire emlékeztem. Az idő felgyorsult, és én miután bevásároltam az Abszol úton, már a Roxfort Expresszen robogtam, mint kezdő varázsló, két későbbi legjobb barátommal Ron Weasleyvel és Hermione Grangerrel. Nos, nagyon örültem, Griffendéles lettem és persze rögtön ellenségeket is szereztem, de Duley után nem hittem, hogy nehéz dolgom lesz. Legfőbb utálóm Draco Malfoy lett, és a Mardekár ház feje, Perselus Piton. De végre kiszabadultam a mugli béklyóból, és belevághattam a mágia rejtelmeinek kifürkészésébe. Nem mondom, elég jól ment, bár a troll nem hiányzott és az sem, hogy kiderült, Voldemort életben maradt. Azonban a barátaim segítségével elűztük újra őt, Ron még komolyan meg is sérült. Még egy fontos, ami majdnem kimaradt, rájöttem, hogy ösztönös tehetségem van a kviddicshez, és már első évemben fogó lettem, és nagyszerűen kaptam el a kis aranylasztit, a cikeszt. Igaz lenyeltem, de meglett! Ja, és titok, de a bölcsek kövét megsemmisítettük, ugyanis Voldemort azt szerette volna megkaparintani, hogy visszatérjen.
Második év a Roxfortban Visszatérésem a mugli világban nagyon lehangoló volt, de legalább a pálcámmal tudtam fenyegetőzni, így egy kicsit jobb lett. Azonban nevelőanyám, nem akart visszaengedni az iskolába, ráadásul Rontól és Hermionétől nem jött egész nyáron egy levél sem. Végül persze kiderült, hogy ennek mi az oka, és a legkalandosabb úton mentem ebben az évben a Roxfortba, egy repülő autóval! Igaz, kissé összetörtük, meg a fúriafűz majdnem kinyírt minket, de a büntetőmunkán túl, újabb csodás év várt rám. Ebben az évben ismertem meg Ron húgát Ginnyt is jobban, mert sajnos ez az év mint kiderült, róla szólt. Valaki kinyitotta a titkok kamráját, amiről nem tudtunk az elején sokat, de az év során kiderítettük, hogy mi az. Ráadásul voltak, akik pórul jártak, és kővé váltak. De minden kiderült és a végén mindenki derült, amikor rájöttünk a titokra. Nos, a lényeg az volt, hogy Voldemortnak volt egy naplója, amibe az egyik lélekdarabját rejtette, és a végén elrabolta vele Ron húgát. Az ő életerejével akart újra alakot ölteni, a kamrában pedig egy hatalmas kígyószörnynek, a legendás baziliszkusznak parancsolt, aki ott lakott és várta, hogy újra ölhessen. Az állat dermesztette kővé a korábbi áldozatokat. Végül legyőztem a kígyót – természetesen a barátaim segítségével –és magát a lélekdarabot is, ironikus módon pont a baziliszkusz méregfogával. Ott gondolkodtam el először, hogy mennyire jó a szerencsém és milyen sokat érnek a barátaim, akik nélkül nem is biztos, hogy életben lennék.
Harmadik év a Roxfortban Marge néni látogatása Dobby második megjelenése után katasztrófába fulladt, bár megéremelte az a buta nő, hogy felfújódjon. Viszont elmenekültem az igazságszolgáltatás elől, amit Vernon bácsi akart kezdeményezni, és a Kóbor Grimbusszal mentem el a szokásos helyekre, ami a bevásárlást illeti. De előbb a mágiaügyi miniszter nyugtatott meg, hogy semmi baj a véletlen varázslatom miatt… amit az a kis manó követett el tulajdonképpen. Találkoztunk Ronnal és Hermionével, és máris robogtunk tova, de a Dementorok kissé szorosra fogták az őrséget a vonatnál és én elájultam. A komolyabb bajtól az új tanárunk Lupin mentett meg. Kiderült, hogy a keresztapám elszökött a varázslóbörtönből, az Azkabanból és mindenki őt keresi. Nos, végül meg is lett, de nem úgy, ahogy azt a hatóság szerette volna. A másik történet csikócsőr kiszabadítása volt, és az, hogy megtanultam a patrónus bűbájt. Keresztapám, Sirius Black kiderítette, hogy Ron patkánya volt felelős a szüleim haláláért, de végül nem sikerült elkapni őt, mert Piton félreértette a helyzetet. Megmentettem őt a Dementoroktól, a csikőcsőrt a kivégzésétől és azt hiszem, hogy ezzel teljes lett az év. Felesleges hangsúlyoznom, hogy ez Hermione és Ron nélkül nem ment volna. Sajnos Lupinról kiderült, hogy vérfarkas és távoznia kellett, de legalább a keresztapám megmenekült.
Negyedik év a Roxfortban A kviddics világkupa! Komolyan olyan jó volt ott lenni, teljesen lelkes voltam, majdnem Ronnál is lelkesebb. Na jó, talán ez túlzás. Csak a Halálfalók rontották el a mókát, mint mindig. Még a sötét jegy is megjelent sajnos. Mikor megérkeztünk a Roxfortba kiderült, hogy idén az iskolán rendezi a Trimágus kupát, de csak 17 év felettiek jelentkezhetnek rá. Nagyon vártuk, hogy Durmstrang és a Beauxbatons bajnoka mellett, ki lesz a miénk. Meglepődtünk, amikor Cedric mellett engem is megnevezett a kupa, holott én nem dobtam be a nevem. Ron meg is haragudott rám, de szerencsére később kibékültünk. A kupán nagyon nehéz feladataink voltak, de mindig kaptam segítséget valahogy, mint mondtam, nagyon szerencsés vagyok, és a barátaim is nagyon segítőkészek. Legyőztük a sárkányt, a sellőket, végül a labirintust is. Azt szerettem volna, ha együtt nyerünk Cedriccel, de végül a kupa egy zsupszkulcs volt, a másik hely egy temető volt, ahol már nem találkoztunk senkivel… Így visszamentünk és kiderült Mordon professzorról, hogy rosszban sántikált, hiszen százfűlé főzettel az ifjabbik Kupor felvette az alakját, tehát nem is Mordon professzor volt, hanem egy imposztor. Végül emiatt senki sem nyerte meg a kupát, amit nagyon sajnáltunk.
Ötödik év a Roxfortban Az eddigiekhez képest sokkal nyugisabb volt. A Halálfalókat üldözik, már amelyik nem került börtönbe, mi pedig éltük a szokásos diák. Egyetlen egy valami változott meg, hogy a lányok kezdtek jobban érdekelni, már majdnem a tanulás rovására mentek. Új kviddics csapat lett, és hajtottuk a cikeszt, mint a lányokat. Hermione és Ron pedig egymásra találtak, de nem volt túl sok idő, amit együtt töltöttek. Igazán nehéz volt nekem, mert én mindkettőjük oldalán állok, és néha elég nehéz Ronnal. De természetesen kitartok mellette, hiszen a legjobb barátom, és nélküle nem lennék az, ami. Néhanapján fantomfájások gyötörnek a hegnél, más nem lehet, hiszen aki tudja mi történt, az ezzel tisztában van. Dumbledore véleményét is kikértem az ügyben, de ő derűsen csak annyit kérdezett: “Miért, hiányzik neked?” Erre nem tudtam igennel válaszolni, se nemmel. A helyzet az, hogy lenyugodott minden, bár Malfoyjal és bandájával továbbra sem szeretjük egymást. Lett pár titkos lányrajongóm, akik levelet írnak nekem rendszeres időközönként, de még sosem találkoztam velük. Egyébként ez tetszik…
Hatodik év a Roxfortban Vizsgák és további baráti őrlődés. A legizgalmasabb dolog talán a kviddicsmeccsek voltak, de semmiképpen sem más. Persze voltak vidám pillanatok, meg izgalmas kihágások - innen is üdvözlöm Mrs. Norrist, remélem jól van -, de egyébként az RBF szenvedélyes hibáztatása ment. Én is részt vettem Fred és George találmányainak feltalálásában, bár én csak az anyagi részében. A fiúk elég őrültek, hogy mindenfélét kitaláljanak. A népszerűségem továbbra is magas volt, a kis sebhely pedig vonzóvá vált a lányok számára. Volt néhány kalandom - amiről eddig senkinek sem beszéltem -, és találkoztam az egyik rajongómmal is, aki levelet írt. Mardekáros lány volt, de a büszkesége nem engedte meg, hogy együtt járjunk tovább, nagyjából két hónapig voltunk együtt teljes titokban. Sajnálom, mert bármennyire is echte mardekáros, nagyon izgalmas és jó humorú volt, meg persze vonzódtunk is egymáshoz. A legvidámabb élményem mégis Lunával volt, akivel találkoztam nyáron a birtokukon és nyulakat etettünk, meg bedobtam a tóba. Remélem a hetedévre is kitart ez az élmény és sikerül a R.A.V.A.SZ.
A hozzászólást Harry Potter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-02-11, 10:52-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Harry Potter 2016-02-10, 22:19
Elfogadva!
Este van, este van... lecsukódik már a szemem, meg minden van itt, szóval gyors leszek. Úúúgy örülünk neked! Hiányoltuk Harry-t, de most megint meg van a banda, hogy megjött Hermi is és te is, szóval jupijéééé! *-* A fiúcskát nagyon jól hoztad szerintem, a jelleme totál Harry-t és az Et-t is szépen felépítetted, látszik, hogy ismered a sztorit és utána mentél annak is, hogy mik történtek vele eddig a többi canon karival kapcsolatban, no meg a következő években, amikor már nem a könyveli sztorija volt, szóval le a kalappal, fektettél bele időt az nagyon jól látszik! A képválasztásod is nagyon pöpec, bár azért ez az energiamágus fogó... ki fogunk tiltani a pályáról csalással és akkor majd a Hollóhát nyeri a kviddicskupát muhahaaaa! Khm. Viszont azt már értjük, hogyan hatoltál be Piton professzor emlékeibe... szóval legilimentor... hm.... Na szóval mivel este van, este van és a kari tökéletes lett nem is húzom az idődet tovább, fuss szaladj játszani, mert foglalóznod már szerintem nem nagyon kell canon karikét. És még egyszer nagyon örülünk nekeeed!
Úúúgy örülünk neked! Hiányoltuk Harry-t, de most megint meg van a banda, hogy megjött Hermi is és te is, szóval jupijéééé! *-* A fiúcskát nagyon jól hoztad szerintem, a jelleme totál Harry-t és az Et-t is szépen felépítetted, látszik, hogy ismered a sztorit és utána mentél annak is, hogy mik történtek vele eddig a többi canon karival kapcsolatban, no meg a következő években, amikor már nem a könyveli sztorija volt, szóval le a kalappal, fektettél bele időt az nagyon jól látszik! A képválasztásod is nagyon pöpec, bár azért ez az energiamágus fogó... ki fogunk tiltani a pályáról csalással és akkor majd a Hollóhát nyeri a kviddicskupát muhahaaaa! Khm. 
És még egyszer nagyon örülünk nekeeed! 
