2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Working hard is important. But there is something that matters even more. Believing in Yourself."
Főkarakter: Harry J. Potter Teljes név: Harry James Potter Születési hely és dátum: Godric’s Hollow, Anglia, 1998. július 31. Csoport: Griffendél Patrónus: Szarvas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség:- Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése - kiemelkedő, Repüléstan - kiemelkedő.
Jellemed kifejtése
Csendes, zárkózott. Sokan ismerik a nevét, ám a személyiségét már kevésbé. A neve torz képet festett róla, így a valós-igaz énjét csak keveseknek sikerül megismernie. Őszinte, barátságos. Bátor és szókimondó. Heves, indulatos természetű, nem tűri, ha sértegetik a szeretteit, vagy őt magát. Szereti a barátait, értük bármit megtenne, bármire képes lenne, hogy őket biztonságba tudja. Az otthona a Roxfort. A szülei nyomdokába szeretne lépni, ezért mindent megtesz. A lelkivilága kissé nyers és bonyolult, de nem nehéz lebontani a falat körülötte, viszont annál nehezebb a bizalmában maradni. Haragtartó típus. Sosem felejt. Az emlékei fontosak számára. Általában szeret egyedül lenni, de a barátai társaságát még jobban élvezi. Kevés embert tekint igazi családjának, de azok őszintén, hűen szereti. Nem szereti a hazugokat, a kétszínű egyéniségeket kerüli. Kifejezetten rosszul van azoktól, akik alattomosak. Nem bírja a kritikát, amivel gyakran megilletik. Nehezen boldogul. Űr tátong a lelkében, amivel nem bír el. Képtelen összefoltozni azt, még nem találta meg a módját. Kissé lusta, nem szeret tanulni, de azért, ha komolyabb a tét, oda teszi magát. Igazán tehetséges kviddicsezésben.
Megjelenés
Közép-magas, testalkata normál. Kék szem, kissé keskeny áll. Időnként borostás arcperem. Barna, vágott haj. Sosem túl hosszú. Ritka frufru. Kerek szemüveg, állandó viselettel. Villám alakú heg a homloka jobb oldalán. Ruházata átlagos, kényelmes. Általában talárba mozog, de esetenként egyszerű ruhákat is magára ölt. Néha sportos. Bőrszíne sápadt, ritkán van valós színe. Gesztusai őszinték, képtelen eljátszani magát. Kisugárzása inkább pozitív. A nevét gyakorlatilag az egész varázsvilág ismeri, bár ezt ő inkább megsínyli, ennek köszönhetően előfordul, hogy megdermednek mellette, vagy kezet ráznak vele. De semmi különleges okot nem lát rá, hogy így tegyenek az emberek ezért inkább elfordul. Viselkedése gyakran zavart.
Életed fontosabb állomásai
A fény leghalványabb sugarai is úgy tűntek, küzdenek egymással azért, melyikük szórhassa be Harry üres lapjait. Forróra hevült ujjai között fekete hollótoll-penna reszket. Mielőtt belekezdene, le kellene tennie a pennát. Volt benne valami, amitől Harry figyelme botladozóvá vált és mielőtt lerázta volna a nyugtalanságát, hirtelenjében azon töprengett, milyen sokáig lesz még távol Ron. Felnőtt férfi. Torkában otromba gombóc. Felnőtt. Nem engedi összeszorított fogain át kibukni gyengeségét. Hiszen vége van már, miért nem hagyja nyugodni mégsem? Ha kihasítja a szívét, az jó? Végül a penna leereszkedik és betűkbe bűvöli elgondolásait. Egy halovány, kósza emléket követnek tintaívei.
- Mi történt? - suttogta akkor Harry mellett megállva egy apró, fiatal, vöröses hajú leány. Kimondottan hasonlított Harry édesanyjára Lilyre. A fiú is érzékelte a hasonlóságot, a közös vonásokat. Egyedül a lány szeme nem illett bele a képbe. De ő csak bólintani volt képes, tovább nézni nem. A fiatal lány pusztán a füleivel figyelt, tekintete már az előttük lévő sírra révedt. A sírra, amin két név szerepelt; James és Lily Potter nevei. - Ó. - történt meg a felismerés a vörös apróságban. Névről tudta, hogy kik sírja felett áll és az is felhomályosult előtte, hogy ki áll mellette. Harry szerette volna, ha ketté nyílik alatta a föld és elragadja magával. Vagy legalább kizuhanni önmagából. És úgy, de úgy hajítani a Fekete tóba azt a mellkasában dobogó vörös ládikót a sellőknek, mint valami örökre haszontalant. Így is ott hever, valahol alatta. Velük. Csak a teste többi része tartozik hozzá. A lelkébe öltözött szív ma is ott pihen. És még azzal együtt is fájt ez a fiúnak, hogy tudta: már minden rendben van. Egyedül ő üres. És ez az 'Ó', amit gyakran hangoztatnak, ha Harry szülei neve elhangzik, annyira ellenséges és ostoba betűvé nőtte magát a fiú szemében, hogy azt képtelen lett volna szavakba formálni. Harrynek nem akaródzott ellépni, pedig már lehűlt az idő körülötte. - Akit szeretünk, az mindig itt van velünk Harry! - suttogta a vörös apróság, miközben ujjait keresztül fonta a fiú elgyengült, hosszú, sápadt bőrbe bújt ujjain. És a fiú teljesen üres. Kétségbeesetten nézett körül, próbálva egy egész életre magával vinni az emlékeket, de tudta: alig egy hónap, elteltével fakulni kezd majd a kép és tovább nem időzne távol tőlük. - Igen, köszönöm. - suttogta Harry, miközben lágyan megszorította a lány fogását, hogy az érezze, szavai befogadó fülekre találtak. - Vissza mész a Roxfortba? - vonszolta el magával a lány, gyengéden belekarolva Harry könyökhajlatába. A fiú valamiért nem bánta, hogy kirántja valaki a magába zuhant állapotából. Egyedül egyébként sem lett volna képes elindulni. Hálás volt az ismeretlen lánynak, bár sejtelme sem volt róla, hogy került ide és miért volt itt. - Igen, igen. Hopponálok. - dadogta a fiú kihúzott derékkal, méltóságteljesen. - Biztos várnak már, Harry. Nem vagy egyedül. - a fiú újra felnézett lányra, de ezúttal valami megváltozott. A vörös apróság szeme borzasztóan emlékeztette valakire. Valakire, akit jól ismert. Valakire, aki Ő volt. És ekkor összerogyva megadta magát a felismerésnek. Az édesanyja sétált vele. A fiatal boszorkány. Harry úgy érezte, minden isteni volt, és varázslatos, és egyszerre úgy tűnt, semmi sem lehetetlen ezen a keserves világon. Azt akarta, hogy soha ne érjen véget. Beszéltek a szemei, sápadt ujjai pedig a fiú gerincén játszottak. Érezte az arcán minden pillantásának erejét. Ténylegesen. Tudta, hol érinti, pedig ő már lehunyta szemeit. Megpróbálta elfojtani a könnyeit, de képtelen volt rá. - Hogyan lehetséges ez? - fakadt ki zihálva. És betakarta őket a puha csend. Valamiért a hó illatát érezte, de a hideg magányosság, amit az rá lehelt, nem illett ahhoz, amit érzett. A forróság a mellkasában olyan hévvel zakatolt, mint azelőtt talán soha. - Ugyan, mi? - kúszott fel hangja Harry gerincén, és lázasan nézett fel erre. - Szeretlek. - suttogta, és nem hitte el, hogy erről beszél vele. Lehajtotta a fejét, lemondóan a méltóságos, örömteli viszontlátásról. Könnyekbe tört. - Mégis hogyan... - kezdte, de elég volt csak rá néznie, hogy elhallgasson benne a kérdés. Elgázolta a felismerés. Az arca szinte meggyulladt, lüktetve égett, pedig vacogott. A vörös pedig magához húzta ekkor a fiú kihűlt, ernyedt ujjait, és szemei most azt vizslatták. - Szeretlek. – mondta halkan, és a szél úgy táncolt közöttünk, mit valami cafka, aki elárulta fiút. Vagy mint az ő romlott, rá vágyó és érte égő, szavakba bűvölt önvalója. Harry hevesen bólogatva próbálta szóra nyitni ajkait, de képtelen volt rá. A remegés, a fájdalom, a boldogság egyvelege túlnőtt rajta. A lány figyelte Harry sápadt kezét, amint az a combján pihent, és róla meséltek. Féltőn nyugodott rajta az ő lágy, puha bőrbe bújt keze, egyszerre téve kifürkészhetetlenné és elérhetetlenné a kettőjük közt lévő valós távolságot. - Mennem kell... – súgta a lány, vagy inkább csak artikulálta hangok nélkül. - Köszönöm. – biccentette a fiú, és akkor lassan visszahúzta kezét és saját mellkasára szorította, mintha azzal nyugtathatná fájdalmát. A fiú megértette, hogy ez az utolsó beszélgetésük. És az utolsó szavai hozzá. - Bárhol leszel, én mindig ott leszek, hogy vigyázzak rád. - suttogta újra lágy hangon a vörös. Addig bírta csak, míg el nem lépett mellőle. Visszanézett rá, de ő már háttal állt a sírja mellett. Nem nézett vissza. Harry még akkor is sírt, mikor a talárját húzta össze, hogy a szél ne marja bőrét össze. Végül hopponált.
A penna vége most elmerül a feketeségben. Harry most írni kezd. Kanyarítja az első betűt... L ... Játszik a betűkkel, magába issza a tartalmat, amit végül papírra visz. Ír a szüleiről. A vörös, kócos boszorkányról. Ír a szemüveges, rosszalkodó varázslóról, aki kviddics-bajnok. Ír Vernon bácsiról, Petunia néniről. A hányattatásról, amiben részesítették. Megemlíti Dudleyt is, hogy milyen mohón elevett tőle mindent. Hogy milyen mókás volt, mikor az állatkertben bekerült a kirakat mögé. Ír Hagridról, akinek annyit köszönhet. Megírja, hogy életében nem volt előtte olyan boldog soha, mint mikor Hagriddal mászkált először az Abszolúton. Lapoz. Most a Weasley családról kezd írni. Leírja, hogy Percyvel nem sok közös kalandja volt, de elsősként nagyon csodálta. Ír Fred és George felejthetetlen, utánozhatatlan jókedvéről. Mennyire megtudták őt nevettetni és hogy milyen boldog volt, mikor érte jöttek a repülő autóval. Ír még a Weasley anyukáról, akit mindig is második anyjaként tisztelt és szeretett. Aztán ír Mr. Weasleyről, hogy milyen közel került hozzá és mennyire tisztelte őt, amiért ilyen klassz gyerekeket nevelt fel. Ír Ginnyről. Mennyire megkönnyebbült, mikor a Titkok Kamrájában megtalálta és megérezte a lány puha bőrén, hogy van még pulzusa. Megírja, hogy úgy szereti és szerette őt mindig is, mintha a húga lett volna Ír Dumledoreról. Mennyit köszönhet neki és milyen fájó lesz itt hagyni a Roxfortot, hiszen az öreg igazgató olyan volt neki, mint egy gondos nagypapa. Lapoz. Ír még McGalagony professzorról, hogy mennyire szereti azt a nőt. És milyen kellemesen teltek a büntető órák vele, azokat igazán fogja hiányolni. Luna nevét kezdi el betűkbe bűvölni. Ír a lányról, hogy mennyire megkedvelte és milyen sokat jelent neki, hogy amikor senkit nem érzett magához közel, az a lány ott volt neki. Ír Nevilleről és Seamusről, hogy milyen jó barátokra talált bennük és hogy élete végéig szeretne a közelükben maradni, vagy legalább tudni róluk. Ír Lupin Professzorról, hogy milyen ritka kincs egy ilyen ember és hogy mennyire megszerette azt a farkast. Ír Sirius Blackről. A keresztapjáról, akinek hála megértette, hogy milyen az, ha az embernek van családja. Milyen az, mikor valakit tényleg szeret az ember, úgy, hogy a rokona. Dursleyéknél ezt nem tapasztalhatta. Ír Draco Malyforól. Micsoda ellentétek ők ketten és micsoda történetük van. Még sem akar neki rosszat, igazán sose akart. Újra Lapoz. Ír Piton Professzorról, hogy mennyire különleges ember és mennyire nem érti meg soha, hogy miért gyűlöli őt ennyire mélyen. Pedig ha esélyt adna a fiúnak, bebizonyítaná, hogy ő más, mint akinek mindenki hiszi. Írni kezd Hermione Grangerről és Ronald Weasleyről. Arról a két emberről, akik a világon a legtöbbet jelentik neki. Jelentették és jelenteni is fogják, amíg világ a világ. Számára ők ketten a legfontosabbak és hogy ez mindig így marad. Hogy mennyire örül, hogy a vonaton helyet adott Ronnak és annak, hogy nem hagyták cserben a trollal Hermionét. Végül megakadnak az ujjai. Lapoz. A penna nyeli, issza magába a tintát, mert hosszú ideje nem kapott belőle. Írni kezd újra. Egy nevet vés le ezúttal, ami örökre lebilincselte őt. Ami megnyomorította. Aminek köszönhetően a neve többet jelent, a személyiségénél. Aminek köszönhetően ő igazából nem is létezik, csak a másik fejében született képet képviseli. Ez a név Voldemort. Most róla ír, de lassan befejezi. Egy hóbagoly kopogtat a hideg ablaküvegen és Harry tekintetét akaratlanul magára vonzza. A fiú feláll és elhajítja a pennát. Úgy érzi végzett. Leírt mindent, amit leakart vésni. Az ablakhoz lép és beereszti a tömör hófehér boldogságot.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Harry Potter 2015-07-28, 16:36
Elfogadva!
Imádtam! Tényleg, nagyon! Állati jól megírtad az ET-t, ezzel a kis Lily sztorival, meg a naplóbejegyzésekkel, olyan szépen sikerült mindent összefoglalni, hogy le a kalappal és még a fogalmazás mód is csodás lett! Nem is tudom, hogy mit mondhatnék rá azon kívül, hogy tökéletes! Nagyon jól megfogtad Harry karakterét, látszik, hogy jártas vagy az világban is és hogy a játékkal sem lesz gondod, mert nagyon szépen fogalmazol és írsz, oda vagyok, meg vissza! Tökéletes Harry lesel, ehhez már kétség sem férhet, és külön örülök a Lunás résznek, lesz végre egy aktív barátja, szegény mindig olyan balsorssal sújtott játék terén. No de nem húzom tovább a dolgot, foglalózz, ha még nincs eleve mindened canon kari lévén lefoglalva, aztán vár a játéééék!
Nagyon jól megfogtad Harry karakterét, látszik, hogy jártas vagy az világban is és hogy a játékkal sem lesz gondod, mert nagyon szépen fogalmazol és írsz, oda vagyok, meg vissza! 
Tökéletes Harry lesel, ehhez már kétség sem férhet, és külön örülök a Lunás résznek, lesz végre egy aktív barátja, szegény mindig olyan balsorssal sújtott játék terén. 
