2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "After women, flowers are the prettiest thing God has given the world"
Főkarakter: Q Teljes név: Coralie Linnaea Herondale Születési hely és dátum: Anglia - Sheffield, 1979. november 06. Csoport: Hollóhát Patrónus: Pillangó Évfolyam (szak): 8. évfolyam, Szimbolisztikus Képesség: - Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Jóslástan – Kiemelkedő, Rúnaismeret – Kiemelkedő, Bájitaltan – Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Első ránézésre, azt hiheti rólam az ember, hogy a divat, az öltözködés, a smink a mindenem, de ez csak részben igaz. Mert bármily’ hihetetlen, nem tévedésből kerültem a Hollóhátba. Szeretek tanulni, új dolgokat megismerni, meg hát, most minden nagyképűséget félre téve, szerintem okos vagyok (de nem tartom magamat a legokosabbnak, jól tudom, hogy van hova fejlődnöm, és hogy vannak nálam sokkal eszesebbek is). Azt az elvet vallom, hogy magolni és tudást szerezni nem ugyanaz. Mi, hollóhátasok is csak addig szeretünk tanulni, amíg az szórakoztató, amíg a kíváncsiságunk kielégítéséről szól a dolog. Nem mindenki osztja a véleményem, pedig szerintem tökre igazam van. Valami elképesztő módon imádom az asztrológiát, és az ezzel kapcsolatos dolgokat - nem hiába a Jóslástan az egyik kedvenc tantárgyam -, és hagyom is magam befolyásolni az aktuális horoszkópom alapján. Mindenkinek, aki fontos számomra, nyomon követem a horoszkópját, és próbálom a bátyámat, Kent is a sajátja alapján a helyes döntések felé terelni. Azonban ő egyrészt egyáltalán nem hisz az ilyen dolgokban, másrészt meg, szerinte túlzásba viszem a horoszkóp és a bolygók állásának tanulmányozását, úgyhogy eléggé nehéz dolgom van vele. Az asztrológia mellet, a másik nagy szenvedélyem a virágok. A szobám minden létező szabad szegletébe, egy-egy virágot tettem, így az egész olyan szép színes és mindig virágillat van a szobámban. Általában nem érdekelnek más emberek érzései, de a barátaim, a családom, és főleg a bátyám ez alól kivétel. A legjobbat akarom neki, azt szeretném, ha boldog lenne, és sajátos módszerekkel igyekszem is tenni ezért. Amikkel eddig nem igazán jártam sikerrel, de tudom, hogy legalább értékeli az igyekezetemet, épp ezért nem is fogom feladni. Az az elv alapján élek, hogy csak egyszer élünk, és amíg élünk ne maradjunk ki semmiből, ezért is ragadok meg minden olyan lehetőséget, amiről tudom, hogy később megbánnám, ha akkor kihagytam volna. Eléggé heves természetű vagyok, amit egy az egyben anyától örököltem, aki olasz származása miatt, finoman szólva nagyon is forróvérű. Rettentő akaratos, és hisztis vagyok. Ha valami, vagy valaki nem tetszik, képes vagyok kicsapni a hisztit, akár egy fontos családi esemény, vagy egy tanóra kellős közepén. A kertelés nem az én műfajom, mindent őszintén közlök az emberekkel, legyen az negatív vagy pozitív. Alapvetően romantikus alkat vagyok, ami szintén betudható az olasz véremnek. Nincs olyan nap, amikor nem olvasnék valamilyen romantikus regényt, amiket előszeretettel erőszakolok rá a bátyámra, mert szentül hiszem, hogy nőkhöz való hozzáállásán lenne mit javítani. Mindegyik pasimba rettenetesen beleszeretek, aztán egy idő után rettenetesen megutálom őket, de tudom, hogy valahol vár rám az Igazi, a nagy Ő. Másodszülött lévén, rám nem hárul akkora elvárás, hogy kihez menjek hozzá, így talán eldönthetem majd én, hogy ki lesz az a szerencsés, aki majd elvehet. Egy jó bulira mindig kapható vagyok, hiszen imádok társaságban lenni, és onnan kitűnni. Egy igazi csajos napot mindig beütemezek az életembe, legalább hetente egyet, és ilyenkor vagy a barátnőimmel, vagy csak anyával töltöm az egész napot, ami általában vásárolgatásból, vagy a legújabb sminkek illetve frizurák kipróbálásából áll, vagy csak egyszerűen beülünk egy kávézóba/bárba és ott töltjük el a pasi-mentes napunkat.
Megjelenés
A 162 centimmel én vagyok a legkisebb a családban, ha a húgomat nem számítjuk, mivel ő tizenhárom évvel fiatalabb, mint én, de biztos vagyok benne, hogy túl fog nőni. Épp ezért, igyekszem magas sarkúval ellensúlyozni az alacsonyságomat. Kreol bőrömnek köszönhetően télen is megőrzöm barnaságomat, míg a többi lány azon panaszkodik, hogy kifakultak, addig én büszkén vonulok végig a folyosókon. Az egyik dolog, amit imádok magamon, az a hajam. Fekete, dús és hosszú. Pont, mint anyának. Könnyen formázható, amivel élni is szoktam, azonban legtöbbször hullámosan és kiengedve hordom, mert ez áll nekem a legjobban. A szemeim sötét barnák, már-már feketék, és mindehhez, hosszú, göndör szempilla társul, így nekem nincs szükségem se műszempillára, se semmilyen szempillanövesztő/dúsító kotyvalékokra, mint a legtöbb lánynak. A sminkem mindig olyan, ami kihangsúlyozza a szépségemet, így egy szemhéjtus, és valamilyen erősebb színű rúzs - általában vörös vagy rózsaszín és árnyalataik - jönnek szóba, szempillaspirállal és néha szemceruzával kiegészülve. Egyébként ezek közül mindegyik megtalálható a táskámba, mert kitudja, hogy mikor kell egy kicsit korrigálni rajta vagy, hogy mikor adódik valami vészhelyzet, amikor valamelyik sminkcuccom jól jön. Egyébként egész rúzs, körömlakk, és parfüm gyűjteményem van. Az előbbi kettőből az összes kedvenc színem és azoknak árnyalatai, az utóbbiból meg minden, ami virágos, és finom illatú, megtalálható ebben a gyűjteményben. Ami a testalkatomat illeti, na, az a másik dolog, amire büszke vagyok és imádom. Egyrészről örököltem anyától, hogy nem hízok el bár mennyit is eszem, de ennek ellenére nem viszem túlzásba az evést, hanem rendesen oda figyelek arra, hogy mit eszek. Másrészről, amikor az időm engedi, sportolok. Ez legalább heti három alkalmat jelenet, és ez akár csak egy kis futás, kardio edzés, vagy jóga is lehet, de igazából mindegy mit csinálok, az a lényeg, hogy mozogjak valamit. Az öltözködésemmel is a tökéletes alakomat hangsúlyozom ki, mert úgy vagyok vele, ha egyszer ilyen jól nézek ki, és ott görbülök, ahol kell, akkor minek járjak csadorban. Épp ezért a ruháim, vagy testhezállóak, vagy rövidek, vagy kivágottak, vagy esetleg mindhárom egyszerre. A bátyám néha teszi, a megjegyzéseket egy-két neki nem tetsző ruhámra, de én meg úgy vagyok vele, hogy nem neki kell, hogy tetszek, meg amúgy is meg tudom védeni magam, ha úgy alakulna a dolog. Szóval, amíg jól érzem magam bennük, meg fiatal vagyok, miért ne öltözködhetnék úgy, ahogy akarok? Mindig magas sarkú van rajtam, mert mint már korábban említettem, muszáj valamivel ellensúlyoznom azt, hogy kicsi vagyok. Megszállottja vagyok a cipőknek. Otthon a szobámban egy egész szekrénynyi cipőm van. Kiegészítőket igazából nem olyan sokat hordok. Vagy is nem olyan sokfélét. Karkötőt például egyáltalán nem, de gyűrűim nyakláncaim meg fülbevalóim egész sok választékban vannak.
Életed fontosabb állomásai
1979. november 6-án, a Skorpió jegyében születtem meg, a család második gyerekeként, és egyben az első lánya ként. Bár csak egy év van köztem és a bátyám között, a szüleink ugyan annyi időd fordítottak ránk, így nálunk nem alakult ki a szokásos, testvérek közötti rivalizálás, és féltékenykedés. Alapvetően nagyon jó a kapcsolatom a családommal, a bátyám mindenem, a kishúgomat egyszerűen imádom, azonban apával nem sikerült kialakítani azt a híres apa-lánya kapcsolatot, mert az apám Kenért van oda, mert hogy ő az első szülött, ráadásul az egyetlen fiú, aki tovább tudja vinni majd a Herondale-nevet. Persze a maga módján szeret engem, meg a húgomat, de azért érezhető a különbség, amikor velünk, vagy amikor a bátyámmal beszél. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az én anyukám a legszuperebb anya az egész világon. Olyan ő nekem, mint ha nem csak az anyám, de a legjobb barátnőm is lenne, bármiben számíthatok rá, nincs kifejezés arra, hogy mennyire szeretem őt. Ha valaki megkérdezné, hogy ki a példaképem, azonnal rávágnám, hogy anya az. Apa a Mágiaügyi Minisztériumban, minisztériumi tanácsosként dolgozik. Sokat, és keményen dolgozott, hogy a testvéreimnek és nekem mindene meglegyen, de mióta jó pár éve előléptették, sokkal több ideje van a családjára, és nem éjszakázik az irodában. Anya korábban a Szombati Boszorkánynál dolgozott újságíróként, azonban apa fizetése is bőven elég volt, így otthagyta az állását és otthon maradt velünk. Így többnyire a gyereknevelés, és a virágoskertjének gondozása volt a „feladata”. Imád főzni, de csak ünnepekkor csinálja ő az ételt, mert apa nem hagyja neki, hogy sokat dolgozzon, ezért is van egy házimanónk, aki az ünnepek kivételével főz nekünk. Amikor a bátyám megkapta a levelét a Roxfortból, egyrészt hihetetlenül büszke voltam rá és örültem neki, viszont másrészt meg rettenetesen szomorú voltam, mert egy évig nem láthatom majd, csak a szünetekben. Akkor még nem volt kistestvérem, így anyával ketten maradtunk otthon. Azt hiszem ilyenkor alakulhatott ki a nagymértékű virágimádatom, meg a vonzódásom az asztrológiához, és a rúnákhoz. Lassan, de eltelt az az egy év, és szeptember 1-jén már én is a Roxfort Expresszen utaztam az iskolába. Szerettem volna, ha egy házba kerülök Kennel, de engem a süveg a Hollóhátba osztott. Két évvel később született meg a kishúgunk, Zahira, aki egy igazi kis cukiság, nagyon imádom a kis drágát. Szerintem én vagyok az, aki a legjobban elkényezteti őt, na de hát ezért vannak a nővérek, hogy babusgassák a kisebbet - meg a bátyjukat, még ha az nem is örül annyira neki -. A hét év számomra hihetetlenül gyorsan eltelt. Rengeteg barátot szereztem, valamivel kevesebb ellenséget, sok pasit, és elmélyültem a rúnamágia, a számmisztika és a jóslástan rejtelmeiben. Mindenképp szerettem volna továbbtanulni az egyetemen, és nem is volt nehéz dönteni, hogy milyen szakot is válasszak. A Szimbolisztikus szakot nekem találták ki, hiszen itt egyszerre tudom hasznosítani a Jóslástan, a Számmisztika és a Rúnaismeret tudásomat. A bátyám és az apám szerint ez egy komolytalan szak, és inkább mást kellett volna választanom, de anya támogatja a döntésemet, mert ő is tudja, hogy ennél jobbat úgy se találnék. Másrészt meg miért csináljak olyat, amit nem szeretek, pusztán kötelességből vagy csak, mert annak több értelme van egyesek szerint? Ezalatt a hét év alatt nem sikerült megtalálnom az igazit, így még mindig keresem a nagy Őt, mert hiszek a mindent elsöprő szerelemben, szóval nem fogom feladni, amíg meg nem találom. Csak attól félek, hogy amikor végre megtalálom, akkor apa vagy esetleg a testvérem ellenezni fogják a kapcsolatot. Bár mindketten azt akarják, hogy boldog legyek, főleg a bátyám, azt még sem szeretném, ha nem jönnének ki vele, mert ha egyszer megtalálom, nem fogom elengedni. Szóval most egyelőre két cél lebeg a szemem előtt. Elvégezni az egyetemet és feleségül menni életem szerelméhez.
Hello-hello! Szépen kifejtett leírások, már a jellemnél igazán megragadó lett a karakter. Tetszik, hogy ennyire élete része a jóslás, csillagállás, kártyák, teafüvek meg minden, ami kell ehhez. Remélhetőleg egyszer a lapok is kiadják, ki lesz a bizonyos nagy Ő. Az előtörténet is szép kerek, szuper családi háttere van a karakternek s jól tette, hogy nem hallgatott a szülőkre, s azt tanul az egyetemen, amit szeret is csinálni. Biztosan meg fogja találni a módját is annak, hogy bebizonyítsa, a Szimbolisztika nem is komolytalan szak. Aztán csak ilyen vagányul álljon ki akkor is maga mellett, ha meglesz a nagy Ő! Nem is hátráltatlak ebben tovább, mehetsz foglalózni és játszani! *Felírja szépen rúzzsal: Elfogadva!* ^^
Remélhetőleg egyszer a lapok is kiadják, ki lesz a bizonyos nagy Ő. 