2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Élesek az összetört szív nyilai."
Főkarakter: Hezzie Teljes név: Kenneth Alastair Herondale Születési hely és dátum: Sheffield, 1979. 04. 12. Csoport: Griffendél Patrónus: Karvaly Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. évf., Bestiamester Képesség: Vélaszármazék Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása - Kiemelkedő, Repüléstan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Büszke. A büszkeségem nem ismer határokat. A családomban mindig is az volt az előttem lévő, követendő példa, hogy ne szégyelljem azt, aki vagyok. Egy aranyvérű klán elsőszülött fiaként pedig valóban nincs is miért szégyenkeznem. Családközpontú. Habár a szüleimmel akadnak néha nézeteltéréseim ‒ azt akarják, hogy húsz-huszonegy éves koromban megállapodjak egy aranyvérű, csinos fiatal nő mellett, és családot alapítsak vele ‒, de én egyelőre erre képtelen lennék. Ettől függetlenül tisztelem őket, a két húgommal is jó kapcsolatot ápolok, mindent megtennék értük. Temperamentumos. Anyám Olaszországból származik, így az ő hevességét és szenvedélyességét mindketten örököltük Corával. Általában higgadt természetű vagyok, de ha kiborítanak, kérdés nélkül a falnak taszítok valakit, vagy pálcát ragadok. Ez főként akkor történik meg, amikor a húgomat valami idióta zaklatja, vagy ha a családomat sértegetik, olyankor könnyen eldurran az agyam. Bunkó. Amióta csalódtam a nőkben nem tudok másként tekinteni rájuk, csak játékszerként. Maguknak köszönhetik az egészet, és ahogy elnéztem, valamiért a bunkó pasikhoz jobban is vonzódnak, bár lehet, hogy erre a véla felmenőim is rásegítenek. Egyedül a családom női tagjait tudom tisztelni, másokat nem. Társaságkedvelő. Szeretek ismerkedni, imádom, ha körülvesznek, ha a középpontban lehetek. Időm javarészében mindig a haverjaimmal lógok. Alig van olyan ember az iskolában, akit arcról, vagy névről ne ismernék. Akit meg esetleg nem ismernék, arról Cora tud, ugyanis a baráti köreink között vannak átfedések. Energikus. Szívesen mozgok. Régebben kviddicseztem, mostanában inkább kocogni szoktam meg esetleg otthon kondizom. Kölyökként a nagyapám mellett szerettem meg a lovaglást és az íjászatot. Annak idején megtanított a puskahasználatra is, de azt sose kedveltem túlzottan. A modernkor barbár eszközének tartom. Ellenben annak van egy hangulata, amikor a kopókat kiengedve, lóháton üldözöd a zsákmányt. A kürtök felharsannak, a bozóton keresztül vágtatsz a lovaddal… Mennyire tud hiányozni! Állatbarát. Otthon rengeteg lovunk és kutyánk van, részben azért, mert a család férfi tagjai ragaszkodnak a hagyományokhoz, és megtartották azt a jó szokást, hogy vadászni járunk, mint egykor a mugli nemesek is tették. A házi állatokkal és a varázslényekkel hamar megtalálom a közös hangot, de ha arról van szó, hogy vacsorára őzgerincet együnk, hamar félre tudom tenni az ellenérzéseimet, miszerint megöljek egy állatot. Jó kedélyű. Gyakran járok el bulizni, vagy iszogatni a barátaimmal. Nincs olyan hétvégém, amire ne szerveznénk valami programot. Mint említettem, nem szeretek egyedül lenni. Adrenalinfüggő vagyok, vonzom a veszélyes helyzeteket, így aztán sok hülyeségbe rángattam már bele a haverjaimat. Azonban, ha valamihez nincs kedvem, kifejezetten lustává válok, és elvárom, hogy kiszolgáljanak. A kékvérűség átka, vagy mi… Érzékeny. Ugyan nem mutatom ki, de könnyű megbántani. Ezért is vagyok minden csajjal távolságtartó, mert nem akarom, hogy még egyszer összetörjék a szívem. Igaz, Cora erősen ügyködik azon, hogy a hülye praktikáit bevetve barátnőt találjon nekem, de nem hiszek benne. Épp elég volt nekem egyszer udvariasan, rendesen és megértően viselkedni egy lánnyal, és ez lett a vége… Többet azt sem hagyom, hogy a húgom romantikus regényeket olvastasson velem, már a gondolatától is felfordul a gyomrom.
Megjelenés
Teljes mértékben elégedett vagyok a külsőmmel. A 188 centiméter magasságommal az egyik legmagasabb ember vagyok a családomban. A bőröm halványbarna, akárcsak anyámnak. Hiába élünk Angliában, a mediterrán vérnek és az olasz rokonoknál tett nyaralásoknak köszönhetően nem vagyok sápadt. Mivel sokat edzek, a karomon csak úgy dagadnak a muszklik. Nem vagyok egy testépítő, de attól még izmosnak tartom magam. Mivel anyai ágról véla felmenőkkel rendelkezem, a kisugárzásomnak hála a nők vonzónak tartanak, ez is elősegítette azt, hogy ne legyen panaszom a kinézetemre, és magabiztosan tegyem tönkre őket. Az arcom kerek, a homlokom magasságát pedig a sötétbarna, már-már fekete tincsek fedik el. A szemszínem a smaragdra emlékeztet másokat. Bozontos, mégis ívelt szemöldökeim vannak. Orromat és a számat átlagosnak mondanám. Gyakran vagyok borostás, ugyanis nem szeretek borotválkozni, és amúgy is, úgy férfiasabbnak is tűnök. Az olasz vérnek köszönhetően, ha nagyon belelovallom magam egy történet elmesélésébe, akkor heves kézmozdulatokkal gesztikulálok, olyankor hangosabban is beszélek, vagy nevetek, mint szoktam. Nem érdekel, ha ezért megbámulnak. A karjaimon, a hátamon és a nyakamon non-figuratív tetoválások vannak. Annak idején nem örültek a szüleim, de már elfogadták, főként, hogy nem szándékosan varrattam magamra őket, hanem egy részeg este után ébredtem úgy, hogy ezek már rajtam voltak. Természetesen, Cora úgy gondolja, hogy ezeknek is van jelentősége, de téved. Habár az öltözködésemben az egyszerűségre, a lazaságra és a kényelemre törekszem, ettől függetlenül vannak márkák, amiknél alább nem adok. A kedvenc színeim a fekete és sötétkék, leginkább ilyen színekbe öltözöm. A megjelenés fontos számomra, épp ezért nem akarom, hogy bárki is csövesnek tekintsen.
Életed fontosabb állomásai
A sheffield-i birtokunk áprilisi csendjét az én sírásom törte meg. A családom megkönnyebbült, amiért az elsőszülöttjük fiú lett. Büszkék voltak arra, hogy majd valaki továbbviszi a nevet, és remélhetőleg újfent jó hírét kelti a Herondale klánnak. Az első gyermekéveimről kevés emlékem maradt meg, a megmaradtakban pedig szinte mindig Cora szerepelt. Noha egy év van közöttünk, de én mindig úgy kezeltem őt, mintha egyidősek lennénk. Sosem vágtam fel azzal, hogy én lennék az elsőszülött. Nem volt okom egy ilyen apróság miatt hencegni. Különben is, Corával nagyon jó testvérek voltunk, és vagyunk is a mai napig. Sose volt jellemző ránk a féltékenykedés, ahogy az irigység távol állt tőlünk. Végső soron, apám miniszteri tanácsos fizetéséből és az őseink által korábban felhalmozott galleonhalmok jóvoltából semmiből nem szenvedtünk hiányt. Az anyai szeretetből sem, hiszen, anya egy idő után otthagyta az állását a Szombati Boszorkánynál, hogy velünk foglalkozhasson. Az én szememben anyám szent és sérthetetlen, ezért ha őt merészeli valaki a szájára venni, teketóriázás nélkül pálcát ragadok, hogy elhallgatassam az illetőt. Apámmal nem mindig felhőtlen a viszonyom, de felnézek rá és tisztelem őt az elkötelezettsége és a kitartása miatt. Egyetlen egy dolgot nem szeretek, amikor az elvárásaival traktál, de mivel ritkán vagyok otthon, ezért nem sűrűn merül fel ez a téma. Békés és kiegyensúlyozott gyerekkorom egyik meghatározó figurája az apai nagyapám volt. A vén róka tanított meg íjászkodni, és cipelt magával, amikor vadászni ment. Ő szeretette meg velem a régimódi vadászatot, ahogy apámmal is, csakhogy neki az állása miatt nem nagyon van ideje ilyenekre. Ez a vadászat iránti szenvedély a család férfitagjai közt vélhetően igencsak ragályos, apáról fiúra száll. Ritka kivételes alkalmakkor nem csak a nagyapámmal vágtatok ki az erdőbe, ami a mi tulajdonunkban áll, hanem olykor megesik, hogy a rokonság egy része is velünk tart. Amíg a férfiak és fiúk vadásznak, addig a nők otthon gyűlnek össze, vagy közösen elmennek valahová a városban. Az ilyen eseményekben azt szeretem, hogy összehoz minket, ezért is kedvelem az ünnepi időszakot, amikor hatalmas pompa és felhajtás kíséretében együtt ünnepelünk. Már korábban is mutattam hajlandóságot a mágiára, de a szüleim akkor könnyebbültek meg igazán, amikor egyik nyáron kézhez kaptam a roxfortos levelemet. Bennem vegyes érzések kavarogtak, megszoktam már az otthoni kényelmet, hogy Corával mi ketten voltunk a középpontban, és nem akartam elmenni a húgom nélkül. Csakhogy, hiába kezeltem úgy, mintha ikertestvérek lennénk, nem így volt, és a kívánságom senkit nem érdekelt. Az első évemben ugyan szereztem barátokat, de nem voltam boldog. Hiányzott a családom, olyan voltam, mint egy kísértet. Kiveszett belőlem az elevenség, az életkedv, amely csakis akkor tért vissza, amikor télen hazalátogattam, vagy mikor beköszöntött a nyári szünet. Nem akartam visszamenni az iskolába, de kénytelen voltam. Egyedül az a tudat boldogított, hogy ezúttal nem leszek egyedül, mert velem lesz a drága kishúgom. A második évem sokkal jobban telt a testvéremmel az oldalamon, meg aztán történt más is, amit kitörő örömmel fogadtunk, ugyanis megszületett a második húgom, Zahira. Corával imádjuk őt, s bár azért én igyekszem nem túlságosan elkényeztetni, ettől függetlenül nagyon szeretem őt. Hihetetlen sebességgel teltek a tanévek, s bár az órákból nem sok maradt meg, de emlékszem azokra a napokra, amikor Cora az ezomániájával zaklatott (a mai napig ezt teszi), amikor a barátaimmal beültünk a Három Seprűbe sörözni, az közös beadandó írások, csínytevések, egymás bosszantása, a mardekárosokkal való párbajok és a csajozások élénken élnek a képzeletemben. Ebben az időben jöttem rá, hogy azok a csajok, akik otthon nem láttak maguk előtt rendes példát, utolsó rohadékokká tudnak válni. Az első barátnőmet nagyon szerettem, rajongtam érte, megtettem neki mindent, hogy a kedvében járjak, eltűrtem a hisztijét, és ő csúnyán elárult engem. Mióta szétmentünk, nem vagyok hajlandó rendes párkapcsolatokba belemenni. Nem akarok több csalódást, és azt se szeretném, hogy a kinézetem, a pénzem vagy a családom befolyása miatt kihasználjanak. Szóval, ha a lányok többsége piszkosan játszik, akkor én is ezt fogom tenni. Legalább is, így döntöttem, emiatt vannak többnyire vitáink apámmal. Ő azt akarná, hogy mielőbb házasodjak meg, és alapítsak családot. Túlságosan is régimódi a felfogása, én pedig ezt nem akarom. Szóval, jelentkeztem a Roxfort egyetemi képzésére, hogy húzzam az időt, és kitaláljak valami kompromisszumot, mert abban erősen kételkedem, hogy Cora képes lenne egy épeszű barátnőt keríteni nekem.
Megvallom, tépelődtem egy sort rajtad, kicsit kevésnek éreztem az ET részt, azonban mivel egyben van a kari, jól fel van építve, és kerek egészet ad, így arra jutottam, elfogadlak. Jól írsz, Ken átgondolt jellemű, érzékletesen leírt külsejű úriember. Szokatlan egy aranyvérű családnál, hogy mugli fegyvereket használjanak, pláne modern lőfegyvereket, így talán a szemléletmódja is érdekesebb lehet a világi dolgokról - noha ez sajnos nem derült ki. Biztos vagyok benne, hogy bőven maradt titokban is azért ez-az, így van puskapor a játékokba is... Amivel biztosan nem akarsz már tovább várni, úgyhogy nem is tartóztatlak fel tovább, foglalózz, ha még esetleg ne tetted volna, és irány a játéktér!
