2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az asztalra könyököltem, államat a tenyerembe helyeztem, és némileg álmosan hallgattam a tanár monológját. Unalmas. Várakozva doboltam ujjaimmal a padon, miközben azt vártam, hogy befusson a másik szerencsétlen, és kezdetét vegye a büntetőmunka. Nekem aztán mindegy, mi a fészkes fenét csinálunk, csak az idő telhetne már! A férfi kb. úgy magyarázott, mint Binns professzor jobb napjain. Hadarva. Nyilván ő is hamar túl akart esni a dolgon, amit teljes mértékben meg is értek. - Ezt most elkobzóm – szólalt meg ismét a tanár, majd mire észbe kaptam volna, elvette előlem az asztalra kitett újságomat, végül kérdő tekintetemet látva még nagy kegyesen hozzátette: - Újságolvasás miatt küldték ide, nem? A büntetőmunka lényege a büntetés, megvárjuk a társát, de nem olvashat újságot. Világos? - Igen – morogtam némileg mérgesen az orrom alatt, majd hirtelen kopogást hallok az ajtó felől, így arra kapom a fejem. Egy nálam pár évvel idősebb, fiatal, jóképű, szőkésbarna hajú, világos tekintetű, elegáns megjelenésű srác álldogál az ajtóban, és, ó, minő meglepetés! Hát persze, hogy mardekáros. Már a táskáján a szemembe ötlik a dolog, melyen nyilván a családi címerük díszeleg. Ezek aztán tudják, hogy vonják magukra a figyelmet. Mindig kiütköztek a többi diák közül, még ha nem is volt rajtuk talár. A fennhordott orr, a szabályok semmibe vétele, a bezzeg az én családom – kezdetű végeláthatatlan monológ... Kész, ennyi kellett ahhoz, hogy az ember rájöjjön, neki bizony egy mardekárossal van dolga. A srác – a tanár utasítására – a mellettem lévő padban foglalt helyet. A tanár magyarázni kezd, én pedig ismét álmosan bólogatok a szavaira. Másolás, remek!Jó, eddig is tudtam, hogy ez lesz a büntetésem, de most kifejezetten örültem is neki. Nem hallatszódott olyan katasztrofálisnak, szerettem írogatni, és ez még némileg enyhe büntetés is volt a többihez képest. Végül egy-egy lapot kaptunk magunk elé. Tollamat a tintába mártottam, majd szorgalmasan írni kezdtem:
1. Szigorúan tilos mindennemű, oda nem illő, az óra tananyagához nem passzoló dolgot a terembe vinni!
Aha, szóval itt van a kutya elásva. Na, nem mintha nem lettem volna tisztában a dologgal, de akkor is volt némi kétségem a szabályokat illetően. Feltettem hát a kezem, majd türelmesen vártam. A tanár hamar észrevett, felém fordult, majd érdeklődve szólalt meg: - Igen, Stewart kisasszony? - Csak az lenne a kérdésem, hogy ha mugliismeret órára viszek be egy mugli magazint, és óra közben lapozgatom, azért is jár a büntetés? Mert itt ugyebár az áll, hogy az óra tananyagához tartozó dolgokat nem szabad bevinni. De a mugliismerethez passzol a mugli újság, nem igaz? A tanár némileg gondolkodóba esett, nagy eséllyel még nem volt dolga olyan emberkével, aki büntetőmunka alatt simán belekötött a házirendbe. Mindenesetre, kíváncsian vártam a válaszát, találok magamnak egy olyan kiskaput, amely lehetővé teszi számomra, hogy továbbra is hódolhassak hobbimnak, méghozzá büntetlenül. - Nos – szólalt meg a férfi gondosan megnyomva a szót, mintha még mindig nem lenne teljesen biztos abban a válaszban, amit éppen adni készült: - Nem vagyok otthon a muglik világában, de aligha lenne helyes dolog mugliismeret órára is magával cipelnie az újságait, Stewart kisasszony. - Én otthon vagyok benne – fészkelődtem a székemen, miközben magamban eltökéltem, hogy mindenképp megtalálom azt a kiskaput. Végül folytattam: - Anyám mugli, és úgy tudom, hogy a mugliismeret órák tartalmazzák a média szakot is, amelyek alá beletartoznak a filmek, újságok, zenék. Ennek okán vihetek be oda újságot, nem igaz? - De igen – biccentett bizonytalanul a tanár, nyilván neki is szöget ütött a fejébe a kérdés. - De akkor sem az önmaga szórakoztatására, hanem az óra segítésére. Bemuatni a többieknek, teszem azt. Mindegy, maguk körmöljenek tovább, nekem van egy kis dolgom... Ezt mondva kisétált a teremből, én pedig a mellettem ülő mardekáros srácra pillantottam. Úgy tűnt, valóban jó családból való lehetett, hiszen nem éppen rossz minőségű ruhákat hordott. Ráadásul, elég elegánsan öltözködött. Nem szoktam önszántamból megszólítani a mardekárosokat, hiszen általában széttéptek a származásom miatt, de most úgy döntöttem, megkockáztatom a dolgot. - Bocsi – szólaltam meg némileg félénken, hogy magamra vonjam a figyelmét, majd amikor ez sikerült barátságos mosoly jelent meg az ajkaimon, végül folytattam: - Téged miért küldtek ide?
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A büntetőmunka (Cody és Lacey) 2016-02-17, 20:58
Tudtam, hogy amit csináltam azért meg kapom a büntetésemet, de ez nem tartott vissza, ahogyan eddig soha sem, mindig azt tettem, amit kell, ahogyan apám tanította.
„Első a kötelesség, első a család, kerüljön bármibe.”
Mennyiszer hallottam már ezeket a szavakat, és mennyire utáltam, mert amikor ezeket mondta, akkor általában valamilyen büntetést kaptam, mert hibáztam. Az elmúlt nyolc évben nem gondoltam volna, hogy megértem apám szavait, s hogy mire is gondolt közben. De ma megértettem. Eddig csak tettem, ami a kötelességem volt, de ma először önszántamból döntöttem el, hogy ezt kell csinálnom. És persze mind ezt miatta. Mindent kiterveltem, hogy mikor és hol, tudtam, hogy melyik tanár fog rajta kapni, és szerencsémre úgy is lett. Bimba professor nagyon nem örült, hogy így eldurvult a párbajszakkör, de nem is bűntett meg túl szigorúan. Két hónap büntető munka. Az utasítás szerint az órák után a tanári szobában kell jelentkeznem, ezért az utolsó óra után vissza megyek a szobánkba, levetetem a talárom, s az egyik fekete öltönyömet veszem fel, zöld nyakkendővel. Szerencsére Dorothy nincs a szobában, így nem kell még egy kínos pillanat, bár tudom, hogy nem kerülhetem el. Magamhoz az aktatáskámat a családi címerrel, s benne a szokásos holmikkal. Tinta, tollak, pergamenek. Lassú nyugodt lépésekkel haladok végig a folyosókon a tanári szobáig. A súlyos fa ajtó már nyitva van, s valami beszédfoszlány is hallatszódik. Nem foglalkozok az ajtóra kifüggesztett névvel, biztos valami helyettesítő tanár, hiszen Bimba a növényháznál várna. Megállok az ajtóban, s onnét mérem végig. Egy középkorú testes csapzott hajú férfi a tanárokra jellemző köpenyben, éppen egy barna hajú lánynak magyaráz. Határozottan kopogok az ajtón, hogy magamra vonjam a felügyelő tanár figyelmét. -Mr. Sparyberry! – szólít meg. – Késett. -Elnézést kérek. – nem őszinte bocsánatkérés ez, csupán formalitás. -Ülljön le! – parancsol rám, s mutat a leányzó melletti helyre, s máris egy halom pergamentett helyez a kijelölt helyemre, s megvárja, amíg helyet foglalok. Teljesen nyugodt léptekkel lépek az asztalhoz, lefektetem rá az aktatáskámat, s elő veszem belőle a tintát, s a tollakat, majd az aktatáskát visszazárva az asztal jobb oldalára helyezem. A zakómat lassú kimért mozdulattal veszem le, s terítem a szék támlájára, s csak ezek után foglalok helyet. -Végre. – fűzi hozzá a lassú leüléshez a tanár, de nem zavar. – Ma egy különleges büntetőmunkát hoztam maguknak. Mind a ketten a házirend egy – egy részét fogják lemásolni, de amíg az egyikük dolgozik addig a másiknak is kell. Mivel más – más hosszúságú feladatott kapnak, így valaki hamarabb fog végezni vele. De mivel a másik még dolgozik, ezért ő újra kezdi. Közben a társa befejezi, de mivel a másik még dolgozik, ezért neki is újra kell kezdenie. És ez így folytatód, addig amíg egyszerre nem végeznek.
♫ Zene ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A büntetőmunka
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: A büntetőmunka (Cody és Lacey) 2016-01-29, 21:47
Hátam a hűvös kőfalnak döntöttem, miközben táskám a lábaim előtt hevert, én pedig némileg unott képet vágva bámultam a velem szemben elhelyezkedő súlyos faajtót, mely egyenesen a tanári szobába vezetett. Számomra egy teljesen ismeretlen név volt kifüggesztve rajta, nyilván valamelyik helyettesítő tanár neve. Igaz ugyan, hogy engem Filtwick professzor küldött büntetőmunkára, de – tekintettel más elfoglaltságaira – most nem ő tartotta a délutáni kínzásomat. Nem volt ugyan szokatlan dolog egy helyettesítő tanár jelenléte, de kimondottan örültem volna, ha a pöttöm tanár tartja meg a büntetőmunkát. Neki ugyanis vajszíve volt, és gyakran előfordult, hogy fél óra múlva kereket is oldhattam. Másnál ez azonban lehetetlen volt, így hát nem is terveztem, hogy a délutánomat nyugodtan fogom tölteni a Hollóhát klubhelyiségében. Szokásom szerint most is mugli újságokat lapozgattam a padom alatt, miközben bűbájtan órán ültünk. Mivel ebből a tantárgyból kiemelkedően jó voltam, nem éreztem szükségét annak, hogy jegyzeteljek, helyette élvezettel merültem bele a legújabban felfedezett mugli fiúbanda titkos életébe, melyet már a címlapon hatalmas betűkkel hirdettek, a szalagcím alatt pedig ezek a mondatok álltak: Lerántjuk a leplet szerelmi életükről! Vajon ki az a rejtélyes szépség, aki a menedzserüknek vallja magát? Izgatottan lapoztam hát a tizenhetedik oldalra, mivel teljesen bele voltam zúgva az énekesbe, majd némileg csalódottan olvastam, hogy a szőke hajú hölgyemény bizony a kedvencem jegyese. Azonban ideje sem volt összetörni a szívemnek, hiszen hamar beúszott a képbe Filtwick professzor, én pedig lebuktam. Az újságot természetesen elkobozták, engem pedig büntetőmunkára küldtek. Újfent. - Á, nyilván maga Stewart kisasszony! - ütötte meg a fülemet egy ismeretlen hang, miközben épp azzal voltam elfoglalva, hogy újabb magazint halásszak elő a táskámból, mellyel elüthetem a lassan vánszorgó perceket. Elhúztam hát a kezem a táskámtól, kiegyenesedtem, majd kíváncsian pillantottam a hang irányába. Egy középkorú, testes, csapzott hajú, ziháló férfit pillantottam meg a folyosón, aki egyenesen felém sietett, kezében egy kulcscsomót csörgetve. A tanárok szokásos köpenyét viselte, számomra azonban egyáltalán nem volt ismerős. Csak remélni tudtam, hogy ő is rendes. - Lacey Stewart – mutatkoztam be udvariasan, amint a tanár mellém ért, hátha ezzel is jó pontot szerzek magamnak, és elkerülöm a büntetést. Nem volt azonban ekkora szerencsém, hiszen a férfi egyenesen az ajtóhoz sétált, a megfelelő kulcsot a zárba helyezte, majd elfordította, miközben az orra alatt dörmögött: - Igen-igen – helyeselt a nevem hallatán. Eközben a kulcs elfordult a zárban, az ajtó kitárult, engem pedig beljebb tessékelt a tanár. Engedelmesen beléptem hát a terembe, a férfi pedig folytatta: - Megkaptam mindkettőtök nevét, nem kell aggódnod. Hol is van? Ezt mondva egy papírlapot húzott elő a táskájából, melyet szinte azonnal a kezembe nyomott, én viszont egy pillantást sem vetettem a pergamenre, helyette némileg értetlenkedve pislogtam a tanárra, aki továbbra is azzal volt elfoglalva, hogy a táskájában kotorászott további dolgokat keresve. Jobbnak láttam hát, ha kétségeimnek hangot is adok, így hát némileg kíváncsian szólaltam meg: - Mindkettőnkét? - Nem hittem, hogy nem én leszek az egyetlen, hiszen Filtwick professzor tudtommal csak engem büntetett meg. Voltam már egyedül büntetőmunkám, és élveztem. Senki sem figyelte, mit is csinálok éppen, amikor pedig a tanár kiment a teremből, volt alkalmam pihenni egy keveset. Amikor viszont másokkal kellett szenvednem, mindenki azt leste, ki mit csinál, a mardekárosok pedig előszeretettel meg is osztották a kis kilengéseket a tanárokkal. Nem igazán fűlött a fogam ahhoz, hogy másokkal legyek. - Még várunk egy társadra – jegyezte meg a tanár, majd a terem tulsó végén elhelyezkedő órára pillantott, és hozzátette: - Ha minden igaz, nemsokára ő is befut. - Remek – morogtam az orrom alatt, gondosan ügyelve arra, hogy a férfi ne hallja meg, majd körülnéztem. Ez az iroda ismeretlen volt számomra, és úgy tűnt, hogy a jelenlévő tanár a helyettesítésre van szakosodva, ugyanis szinte minden tantárgyból volt a teremben. A sarokban egy nagyobbacska bájital szekrény foglalt helyett, mellette egy másik szekrény, melynek tartalma ismeretlen volt, amellett pedig egy asztal állt, tele mindenféle tankönyvvel. Nagy eséllyel innen siet a megadott óráira. - Foglalj csak helyet! – intett a tanár, én pedig egyből lehuppantam a legközelebb eső üres asztal mögé, majd kényelembe helyeztem magam, végül a tanár folytatta: - Ma másolnod kell, de amondó vagyok, ne kezdjük el, amíg be nem fut a társad. Sóhajtottam egyet, majd a nemrég megkapott pergamenlapot az asztalra helyeztem, végül pedig kipakoltam minden másoláshoz szükséges kelléket magam elé. Amikor ezzel is végeztem, úgy döntöttem, befejezem amit elkezdtem, így hát fogtam magam és kivettem egy másik mugli újságot, a padra helyeztem, majd a maradék időmet annak tanulmányozásával ütöttem el.
