Főkarakter: Főkarakter
Teljes név: Cody Sparyberry
Születési hely és dátum: 1978. Március 11. Los Angeles, USA
Csoport: Mardekár
Patrónus: Grizzly Medve
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Kilencedik évfolyam (ereklyevadász)
Képesség: Bejegyzett animágus - Grizzly Medve
Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Kiemelkedő; Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő; Seprűlovaglás - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Határozott, céltudatos, aki bármit megtesz a céljai elérése érdekében, s hogy ő legyen a legjobb abban, amit csinál. Látszólag nem érdekli, ha másokon kell áttaposnia, hogy elérje, amit akar. De ez mind csak a felszín, amit megtanult mutatni a világ felé és az apja felé mutatni. Az biztos, hogy nem véletlenül került a Mardekár házba, hiszen eléggé agyafúrt, és ravasz a házhoz. Azt viszont nagyon megtanulta, hogy a kötelesség a legfontosabb, s először azt teljesíti a legjobb tudása szerint, s csak utána foglalkozik más dolgokkal. Nem egy félős, hiszen ereklyevadász, de az apjával nem mer szembe szállni.
Megjelenés
Legjobban a kényelmes ruhákat szeretem, mint a farmer, póló, és a sport cipő, de ebben sem egyezik a véleményünk apámmal, ezért csak ritkán viselhetek ilyet. Apám szerint a származásomhoz a fekete öltöny illik, a megfelelő fekete cipővel, fehér inggel mert ez elég elegáns hozzánk. Természetesen nyakkendő is kell, ebben már annyira rugalmas, hogy én dönthetem el, hogy vöröset, vagy Mardekár zöldet veszek fel. Aki először lát meg, azt mondja, hogy elegáns vagyok. A barna fürtjeimmel, és a kék szememmel és a majdnem 190 cm magasságommal még kifejezetten jóképűnek is mondanak az emberek, bár ez nem érdekel.
Életed fontosabb állomásai
"Vérrel találod meg a csontok között az aranyat."
Így szól a Sparyberry család mottója, amit még az első vetett pergamenre az 1600-as években, amikor megvásárolta a családunk első birtokát, s vele együtt a nemesi jogokat. Egyszerű ereklyevadászat volt csupán, de az ősöm meglátta a lehetőséget, megölte a társait, s az eredeti megrendelő helyett egy másiknak adta el jobb pénzért. Ez az egész természetesen rányomta a bélyegét a családunkra, hiszen azóta is ereklyevadászatból élünk, s mindent megteszünk, hogy a megrendelőnk igényeit kielégítsük. Mindegy, hogy egy sírból, vagy valaki másnak a szekrényéből kell elhozni, ha a megrendelő eleget fizet.
Apám valaha halálfaló volt, de nem a nagy eszmék miatt, hanem a félelem, és a rengeteg pénz miatt. Ahogyan ő fogalmazott a Sötét Nagyúr jó vevő volt, bőségesen fizetett, ha megszereztük neki, amit akart. De ha nem, vagy elakartad utasítani, akkor nem tudtál hova elbújni. A Nagyúr bukása után önként vonult be a Minisztériumba, hogy bevalljon mindent, s halálfalókat dobjon fel. Az Imperio átokra hivatkozva kérte a felmentését. Hosszú és kimerítő nyomozás után, végül körülbelül egy tucat ereklye adomány hatására felmentették a vádak alól, s a családot is. Így a Sparyberry Aukciós ház ismét megnyithatta a kapuit.
Boldog Gyermek évek:Akkoriban nem gondoltam volna, hogy ezek lesznek az életem legboldogabb éveim, mivel apám még nem foglalkozott velem. Anyám gondjaira voltam bízva, aki mindent megtett, hogy az ő kicsi fia boldog lehessen. A legtöbb időt a családi birtokon éltük, de sokszor elkísértük apámat üzleti útra. Amíg apám ereklyéket kutatott, addig mi a várost néztük. Nyolc éves lehettem, amikor mindennél jobban egy kis kedvencre vágytam. Anyám persze bele egyezett, s választhattam magamnak. Így esett, hogy két hét múlva egy grizzly medvebocs lett a családunk új tagja, akit Szürkének neveztem el. Akkoriban azt sem tudtam, hogy az a medve lesz a legjobb barátom. Akkoriban nem foglalkoztam mással, csupán élveztem a gyermekkoromat, s nem foglalkoztam olyanokkal, ha néha esténként anyám sírt, vagy, hogy időnként lila folt éktelenkedett az arcán.
Apám markában:Boldogságom akkor szakadt félbe, amikor megkaptam az értesítőt, hogy felvettek a Roxfort-ba. Apám nagy ünnepséget rendezett ennek tiszteletére, ahova rengetegen eljöttek. Nagyon örültem. Az ünnepség után apám magához hívatott az irodájába, hogy beszéljen velem. Figyelmeztettet, hogy mint aranyvérű, nem csak kiváltságaim vannak, hanem kötelezettségem is. Ennek értelmében nem engedhetem meg, hogy egy nálunk alantasabb jobb legyen valamiben nálunk. Hallgattam, de nem igazán értettem mit akar mondani.
Másnap elmentünk megvenni a szükséges az iskolához, s megkaptam az első pálcámat. Egy vörösfenyő egyszarvúszőrrel.
Izgatottan vártam az iskolát, hogy mit fogok ott tanulni, és hogy milyen emberekkel ismerkedem meg. A Teszlek Süveg a Mardekár-ba osztott be, amin nem lepődtem meg, hiszen apám is és anyám is ebbe a házba tartozott. Bár arra a rossz megjegyzésre, hogy minden gonosz mágus a Mardekár Házhoz tartozott nem figyeltem, hiszen sem apám, sem anyám nem volt gonosz.
Hamar kiderült az iskolában, hogy a seprűn repülés nem az én erősségem, de ettől eltekintve élveztem a roxforti életet.
A téli szünetben vidáman mentem haza, de apám szigorú arccal fogadott kezében a félévi értékelésemmel. Anyám csak sírt, és könyörgött neki, hogy nem tehetek róla, de apámat nem hatotta meg.
Másnap reggel apám kirángatott az ágyamból, és egészen a kertig ráncigált, ahol a kezembe nyomott egy seprűt. Próbáltam repülni, de fáztam, féltem, és nem értettem semmit, hiszen apám eddig nem ilyen volt. Hamar leestem a seprűről, de apám rám parancsolt, hogy másszak vissza. Már nem tudom, hogy hányszor estem le, de végül úgy sikerült esnem, hogy eltört a karom. Sírtam, és könyörögtem neki, hogy hagyjuk abba, mert fáj. De ettől csak még mérgesebb lett. „Még nem ismered a fájdalmat, de most megismered! Crucio!” Ordította. A Szent Mungó-ban tértem magamhoz, de két nap múlva haza is engedtek. Apám már az ajtóban várt, s közölte, hogy kertben vár rá. Nem akartam kimenni, de féltem, hogy mi lesz, ha nem megyek. Kint egy seprűvel várt, és egy ládával. Amint felültem a seprűre apám azonnal elengedte a két gurkót. Minden nap addig edzett így, amíg el nem vesztettem az eszméletemet.
Mire a szünet után vissza mentem Roxfortba, már annyira ment a repülés, hogy Madam Hooch már elfogathatónak tartotta. Év végére egész jó eredményeim lettek a legtöbb tárgyból, de sajnos Mágiatörténetből egy Dorohty Bedingfield jobb lett nálam, amit akkor még nem bántam, egészen addig, míg haza nem értem. Még mérgesebb volt, mint a téli szünetben, elvette a pálcámat, s ketté törte. „Ilyen eredménnyel nem vagy méltó varázslónak. Adott egy vértollat, s le kellet másolnom az egész Mágiatörténet könyvet. Anyám vígasztalt közben, s mesélte el a két család közötti vitát, amiről addig nem is tudtam.
Nyár végén anyám elvitt Londonba az Abszol Útra, hogy vegyen nekem egy új pálcát, egy tölgyfa pálca lett sárkány szívizomhúrral.
Apám szigorával:Az elkövetkezendő években próbáltam minél jobb lenni, és nem hagyni másnak, hogy jobb legyen nálam, mert különben apám válogatott nevelésével kell szembe néznem, s közben különlegesebbnél különösebb tárgyakkal ismerkedtem meg. Volt, hogy apám egy átkozott ne feledd gömböt adott nekem, amely folyamatosan árammal sokkolt, amíg rá nem jöttél mit felejtettél el. Szép lassan kiderült, hogy az igazi riválisom Dorothy, próbáltunk a másiknál jobb lenni, persze ha ő lett a jobb, akkor én szenvedtem. Amikor nagyon bedurvult, akkor a Szent Mungóban kötöttem ki, ahol lassan már törzsvendégnek számítottam.
Az évek alatt megtanultam, hogy ha teljesítem apám feltételeit, akkor nem száll rám, s csinálhatok, amit akarok.
Törés:Az ötödik évre már bele jöttem az iskola és apám közötti egyensúlyozásba, bár az év elején életembe először vitába szálltam apámmal. Ő azt akarta, hogy Ereklye vadászatra menjek, de én nem akartam. Végül mégis megadtam magam apám óhajának, és Ereklyevadásznak jelentkeztem. Balszerencsémre Dorothy is. Bár ez várható volt tőle, hisz a szülei is azok voltak. Az RBF-en ugyan kiváló minősítést szereztem, de SKV-ból Dorothy jobb pontot kapott, mint én.
Apám iszonyú mérges volt, hogy ilyen módon megalázom a családunkat. Először csak különböző átkokkal bombázott dühében, de nem adtam meg neki az elégtételt, hogy lássa rajtam a szenvedést. Hiba volt. Kivitt az erdőbe Szürkéhez, majd a szemem láttára végzett vele. Pálcát ragadtam, hogy végezzek vele, de könnyedén legyőzött. Nem bírtam vele. Három napig ott maradtam a régi barátom mellet, s csak sirattam őt.
A hatodik évnek úgy kezdtem neki, hogy mindenféleképpen jobb leszek Dorothy-nál, s tudtam, hogy SKV-ból sokkal jobb mint én, ezért egy tervet eszeltem ki. Tudtam, hogy a RAVASZ előkészítőkön először egy szintfelmérőt fogunk írni, ezért SKV felmérőre meglepetéssel készültem Dorothy-nak. A felmérő felénél jeleztem, hogy láttam Dorothy-t csalni, és persze gondoskodtam róla, hogy bizonyíték is legyen nála. Felállították, kivezették a felmérőről, s fegyelmi eljárás indult ellene. Balszerencsémre felmentették, s megismételhette a felmérőt. Tudta, hogy én voltam, de nem tudta rám bizonyítani. De ezek után egyre erősebb lett a verseny kettőnk között. Hogy túltegyek rajta jelentkeztem a Minisztériumba, hogy animágus legyek. Így az iskola mellet még erre is időt kellet szakítanom, ami azért is jó volt, hogy nem maradt időm apámon gondolkozni.
Kiegyensúlyozott évek:A hatodik és hetedik évben hiába próbáltam mindig jobb lenni Dorothy-nál, de volt, amikor ő lett a jobb, s akkor jött büntetés. Végül eljött a RAVASZ, amire annyira készültem. Sikerült kiváló eredményt elérnem minden előírt tárgyból, ahogyan Dorothy-nak is. Sajnálatosan SKV-ből megint jobb lett, mint én, így otthon újabb fenyítés várt rám.
Nyolcadik évre alig jutottunk be páran az Ereklyevadász képzésre, de természetesen Dorothy-nak is sikerült.
Nyolcadig évben összejöttem Elizhy –vel, egy Mardekáros lánnyal, ő ugyan Méregkeverést/Bájitalkeverést tanul, de mind a kettőnkkel kegyetlenül bántak otthon, s ez össze is hozott minket. Amikor csak lehetett, akkor együtt is voltunk. Szerencsére apám nem is ellenezte a dolgot. Nem sokkal az év vége előtt Elizhy –nek felajánlottak nyárra egy nagy lehetőséget. Két hónap Afrikában. Nagyon elszomorított minket, hogy ennyi időre el kell szakadnunk egymástól, de eldöntöttük, hogy ősszel összeköltözünk.
Az iskola utolsó napján üzent nekem, hogy a pincerendszer egy eldugott részében vár rám. Izgatottan mentem a megadott helyre, ahol ő várt rám meztelenül egy pokrócon. Engedtük, hogy átadjuk magunkat a szerelem kiteljesedésének.
Az újabb csapás:A nyáron minden héten baglyot váltottunk Elizhy-vel, s mind a ketten vártuk az őszt. De a nyár végén apám magához hívatott. Közölte, hogy Dorothy szülei meghaltak egy balesetben, erről persze tudtam. Majd közölte, hogy amint Dorothy betölti a 21-et, akkor feleségül veszem. Dorothy nagynénje jóváhagyta a jegyességünket. Így hivatalosan is jegyben jártunk, és persze majd tartunk egy eljegyzési partit is. Csak álltam némán, s gondolkoztam milyen indokom is lenne, de tudtam, hogy a szerelmet nem fogadná el.
Még aznap este megírtam a szerelmemnek, hogy apám elintézett nekem egy házasságot, és megparancsolta nekem, hogy szakítsak vele. A levél végére megírtam neki, hogy örökre megőrzöm őt a szívembe, de ő nem válaszolt. Tudom, hogy nehéz évnek nézek elébe.