2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A táskámért nyúlok, ha már így alakult kotrok benne egy röpke pillanatig, majd elő húzok egy felbontatlan csokibékát. - Ha már így felemlítetted. - azzal át is nyújtom neki, minden különösebb nélkül egy mosollyal. - Is-is. Van amiben szeretem a célkitűzéseket és a tervezett menetet. Hiszen így tudok előrébb jutni. Van viszont amikor a váratlan érdekesebb, hasznosabb, vagy egyszerűbb megoldást, vagy helyzetet teremt. - mondom könnyed hangvétellel, derűsen. - És amikor ilyen van, szeretem, hogy viszonylag lazán tudok alkalmazkodni. - vállat vonok barátságosan. - Ennyi csak. Ebben nincs varázslat. - rámosolygok a lányra aztán bele kérdezek abba amit említett. - Milyen dolgaid sikerültek kaotikusra? Már persze, ha nem titok. - - tűzöm gyorsan hozzá, biztosítva, hogy nem kívánok bele mászni a személyes dolgaiba, így rábízom, hogy szeretne-e róla szót ejteni.
Lassan mosolyra húzom a számat és igen nem tagadom, jól esik, hogy nem találja tolakodásnak, hogy ráakaszkodtam. - Akkor ezek szerint te inkább a pillanatok embere vagy? - kérdezem, s közben egyik lábamat magam alá húzom, mert már hátsó fertájam is kezd elzsibbadni az üléstől. - Nem tudom, én azért egy kicsit szeretek tervek szerint élni, így is kissé kautikusra sikerülnek a dolgaim. Megtervezés nélkül nem is tudom mi lenne! - legyintek nevetgélve.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hayley & Cody 2017-09-14, 18:21
Sikerül kicsit össze zavarnia, de aztán hamar össze szedem magamat és kibogozom. - Az univerzum nem mindig gondolja úgy, hogy amit elterveztem az a tökéletes és előszeretettel fűszerezi meg azt, vagy javítja ki, ha tévedek. - közlöm egy laza mosollyal. Itt a "fűszert" akár magára is értheti jelenleg. - De csak hogy ne nagyvonalú talányokban beszéljek ; nem zavarsz. Nem bánom, ha a tervezett nem mindig úgy sikerül, ahogy elképzeltem. - néha elég csak örülni annak amit kapunk. - A könyv meg megvár.- lepillantok a borítójára aztán vissza Hayley-re. - Amúgy is elég távoli a története ettől a légkörtől..- még akár arra is gondolhat a nyomán, hogy mugli születésű vagyok, azért olvasok ilyeneket.
- Ugyan semmiség. - legyintek, hiszen én is tökéletesen tisztában vagyok az elgémberedés fogalmával, s olyankor tényleg jól esik a nyújtózkodás. Az ásítás pedig köztudottan ragályos, így pár másodperccel az övé után, én is elásítom magam, de talán sikerül jobb kezemmel eltakarnom, ahogy odateszem. - Hm, mondjuk egy csokibéka jól esett volna Roxmorts-ból, de csak azért nem mentem volna le. - jegyzem meg a csokibéka említése hallatán - A Nagyterem szerintem ilyenkor a legjobb választás. Csendes és nem sok ember zavarhat. - mondom, s közben beugrik a tény, hogy ha úgy vesszük igazából én őt jelenleg zavarom, bár az elején azt mondta nem. Na mindegy, logikai bukfenc, grat Hayley. - Bár, ha úgy vesszük, én éppen megzavarom az egyedülléted, amit terveztél magadnak erre a délelőttre.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hayley & Cody 2017-09-07, 00:00
Biccentek, megjegyzem a nevét innentől. Megmosolygom a válaszát. -Igen, ebben van valami. - a kérdésre csak rápillantok a könyveimre, aztán vissza, nem akadok meg, nyújtózok egyet, roppantok a nyakamon, rá kell döbbennem hogy kellően elgémberedtem. - Bocsánat. - tűzöm közbe a közjátékomra meg arra a fél ásításra, ami az egészet követte. Muszáj volt. - Mentem volna, csak... aztán egy társaság felbukkanása vissza tartott én meg megállapodtam magammal, hogy nagyon jó lesz nekem itt. Úgy is régen vettem elő a kedvenc könyveimet. -válaszolom könnyeden, teljes őszinteséggel. - A klubbhelységben épp csokibéka -fogó verseny volt az elsősök körében, úgyhogy maradt a Nagyterem. - Nem mintha nem szeretném az izgalmakat, most mégis a nyugalom jobb barátom volt egy fokkal. Persze ez semmit nem zár ki. Kicsit talán szórakozottnak tűnhetek, meg olyannak, mint aki be van lassulva, pedig eskü nem szedek semmit. Egyszerűen, ha nincs olyan helyzet, ez az alap járatom. Árad a zen meg a béke. Akasztókötéllel a nyakamban, igen.
- Köszönöm. - mosolyodok el, s le is ülök, táskámat magam mellé teszem. Lopva rápillantok a könyvre, amit addig olvasott, és megállapítom, hogy érdekes egy választás. Kezet fogok vele, s közben én is bemutatkozok: - Én meg Hayley. Örültem annak, hogy nem utasított el, na már nem mintha nagy tragédia lett volna, de mégis kellemesebb egy ember társaságában eltölteni a délelőttöt, mint egyedül. Mondjuk tagadhatatlan, ismeretlen számomra Cody, de talán itt az ideje, hogy megismerjük egymást. - Roxmorts... - merengek el a falu nevének hallatán. - Már évek óta járok oda, aztán már semmi újat nem tud felmutatni számomra, így jelenleg hanyagolom. - adok magyarázatot. - És te? Hogy-hogy egy ilyen olvasós délelőttöt választottál? - cseverészek vele tovább, és közben az fordul meg a fejemben, hogy eléggé furcsán tettem fel a kérdést, így egy kis szünet után hozzáteszem. - Úgy értem, hogy miért nem mentél el te is Roxmortsba mondjuk?
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hayley & Cody 2017-09-02, 13:44
Érdeklődve vonom fel a szemöldököm végignézve a lányon, kicsit mintha zavarban lenne. De hát nincs ebben semmi rossz. -Nem zavarsz. - ezennel le is teszem a könyvet az asztalra, majd egy helyet kínáló kézmozdulatot teszek. -Ülj csak le nyugodtan. - elpillantok a Griffendélesek asztala felé és meg kell állapítanom hogy valóban mennyire üres. Mintha még egy ördögszekeret is látni véltem volna átgurulni rajta. Figyelmem ezt követően vissza téved a lányra. Kezet nyújtok neki egy mosollyal. -Egyébként Cody vagyok. És te? - megvárom míg bemutatkozik és helyet foglal. Ha már egyszer társaságra vágyik, hát nem fogom elzavarni. Meg amúgy se jellemző, hogy bárkit elzavarjak. És bár nem vagyok benne biztos hogy én leszek a tökéletes társaság, ez nem akadályoz némi társalgásban. - Hogy hogy nem tartottál a roxmortsi trojkával így a hétvége fényében? - kérdem szelíden, semmi számon kérés, csak kíváncsi vagyok.
Számítok rá, hogy előbb kiszúr engem, s szólít meg, míg én egy árva szót is kinyögök, de még így is szinte megijeszt, amikor megszólít. - Voltaképpen nem, de mégis igen. - adok választ, de rájövök, hogy teljesen értelmetlen amit makogok, így gyorsan összeszedem a gondolataimat. - Szóval, először is ne haragudj, ha esetleg megzavarlak, csupán társaságot keresek és azt az üres Griffendéles asztalnál nincs sok esélyem megtalálni. - mondom és a végén kínosan elmosolyodom, s közben felkötött hajamból egy kilógó tincset tűrök vissza fülem mögé.
A hozzászólást Hayley Thornheart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-09-02, 14:20-kor.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hayley & Cody 2017-08-31, 13:12
Lapozok, majd felpillantok, mert a szemem sarkában egy közeledő sziluettet fedezek fel. Egy Griffendéles lány. Sokak neve megmaradt a beosztások miatt, de őt valahogy nem tudom vissza idézni, csak az arcát. Mikor oda ér, már eléggé biztos, hogy hozzám tartott és nem a.... körülöttem lévő gyertyatartókhoz. Le még ugyan nem teszem a könyvet, lehet nem kifejezetten társaságot keres, csak kérdezne valamit. -Segíthetek valamiben?- teszem fel az első kérdést ami így logikusnak tűnik és megtoldom egy szelíd mosollyal. Nem beszélgettünk még ezelőtt soha, így feltételezni sem tudom, hogy valami miatt kereshet, vagy csak úgy, vagy csak egy szóra. De másodperceken belül kiderül!
Valahogy lassan megy ma a készülődés, egyszerűen nehezen veszem rá magam már csak arra is, hogy kikeljek ágyamból, akárhányszor kiülök a szélére, csábít az, hogy visszahuppanjak. De végül rászánom magam a felöltözésre, s lévén annak, hogy hétvége van, csak nyakkendőmet kötöm nyakamba a házam egyenruhájából, amúgy pedig civil ruhákba rázom magam, hajamat laza lófarokba fogom össze. Míg lefelé ballagok a hetedik emeletről, azon töröm szőke fejecskémet, hogy igazából hova menjek és mit is csináljak. Ötlet híján végül a legelső kézen fekvő helyre lépek be, a Nagyterembe. Elvétve van egy-két diák odabent, a házam asztala azonban teljesen üres. Ez kicsit elszomorít, s már lassan kezdem elfogadni, hogy nem lesz társaságom, mikor megpillantok egy srácot a Hugrabugos asztalnál, szintén egyedül, és nem mellesleg az is szemet szúr, hogy 'Zeppelines pólót visel. Próba szerencse, mondom magamban, és elindulok a srác felé, akit látásból már ismertem, sokszor láttam már, de soha azelőtt nem elegyedtünk szóba egymással.
A hozzászólást Hayley Thornheart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-09-02, 14:21-kor.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hayley & Cody 2017-08-28, 23:59
A nagyteremben ücsörgök annál az asztalnál, ahol a házam gyermekei szoktak, itt kényelmes, itt szoktam meg. Nyújtózkodom egyet hosszan, aztán olvasom tovább az egyik Alien kötetet. Hogy hogy került hozzám ez a könyv? Háát... az egy vicces történet. Épp pihentem a Gyógynövényes köteteket. Imádom őket, de már zsong tőlük a fejem és a fülemen is varangydudva folyik. Nincs épp semmi lényeges gondolat a fejemben, relaxálok és kis híján folyatom a nyálam. Na jó azt nem. Nem szoktam sosem annyira unatkozni hogy ilyen bekövetkezzen velem. Nincs bennem semmi kiemelkedő, épp olyan vagyok mint bármelyik másik diák. Hétvége révén viszont félig meddig civilben vagyok, fehér ingemre, most nem a házam mellénykéjét/ pulcsiját húztam, hanem egy Led Zeppelin-es póló van rajtam, méghozzá a "whole lotta love" című számukkal, a nyakkendőmből akasztó kötelet kötöttem, mert megtehettem és mert meguntam a hivatalos formát. Bár nem célom a halál vagy bármi depresszió hirdetése. Szakadtnak mondható farmert és tornacsukát húztam, talár nuku, ingujjam is fel van tűrve. Csuklómon megmutatva tucatnyi karkötőmet, amiktől még mindig nem akaródzik megszabadulnom. Nem gondolok rá, hogy bárkit is érdekelnék és ez nem is zavar. Hogy ki lesz a társaságom végül, arra meg végképp nem gondolok. Így egyértelmű meglepetésként fognak érni az elkövetkezők.
