2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A könny éppoly ragályos, mint a nevetés."
Főkarakter: Főkarakter - Luna Lovegood Teljes név: Madison Fisher Születési hely és dátum: London, Anglia, 1979. április 10. Csoport: Hugrabug Patrónus: Pacsirta Évfolyam: Hetedik Képesség: Bejegyzetlen animágus (kanári) Kiemelkedő tudás: Gyógynövényismeret - Született tehetség, Bűbájtan - Kiemelkedő, Repüléstan - tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Hát nem azért lettem önkéntes a gyengélkedőn, mert rühellem az embereket és mindenkivel szemétkedek folyamatosan, remélem ezt sejtetted. Alapvetően mindig is az a típus voltam, aki hisz még abban az apróságban, hogy ha a világra mosolyogsz, akkor az visszamosolyog rád. Valahogy úgy gondolom sokkal könnyebb kedvesnek lenni másokkal, mintha hideg lennék és sokkal felemelőbb is. Szeretek segíteni, és ha azzal megtehetem, hogy mondjuk fogom egy elsős kezét, amíg Madam Pomfrey rendbe teszi a törött karját... hát akkor szívesen megteszem. Persze vannak dolgok, amiket én is kevésbé szeretek csinálni, de ha egyszer azokat is meg kell tenni, akkor ez van, és ha ezzel segítek valakinek, akkor még jobb. Már most tudom, hogy medimágus leszek majd, ha oda jutok, mert szeretek segíteni és jó érzéssel tölt el, ha tehetek másokért. Már kicsiként is ilyen voltam, elosztogattam a sütimet, odaadtam másnak a repetámat, mert... jól érzem magam attól, ha más jól érzi magát, és ez sokkal jobb, mint ha csak én érzem jól magam nem? Persze vannak napok, amikor nekem sem megy minden ugyanúgy, ha belém kötnek, vagy ha valami nagyon nem sikerül én is ki tudok akadni... de egy kiadós alvás után általában újra megy, hiszen azokra kell gondolni, akiknek segíteni lehet. Aztán persze ott van a kis apróság is, amit ilyenkor mindig megteszek. Kiskoromból maradt meg, mivel mugli születésű vagyok és a kedvenc történetem az Oz. Ha baj van, elég csak háromszor összeütni a sarkam, lehunyni a szemem és valami jóra gondolni. Ez valahogy... segít. Persze én is szoktam időnként szórakozni, pihenni, de nem viszem különösebben túlzásba a dolgot. Túl sok a teendő, és e miatt kevés az időm minden másra. Viszont azt hiszem anyától örököltem a művészi hajlamomat, erre pedig időnként muszáj időt szánnom. Az utóbbi időben nagyon erősen a szenvedélyemmé vált a fotózás, bár a birtokon csak kezdetleges gépek működnek, de néha az is elég, ha kiülök az udvarra rajzolgatni, megnyugtat.
Megjelenés
Szőke haj, élénk kék szem, bájos kissé kerekded arc. Ezzel áldott meg a sors, és persze kiskoromban elég könnyű dolgom volt, hogy bárkit levegyek a lábáról és igazából még most se jelent túl nagy gondot. A hajam általában egyenes, de előfordul, hogy ha olyanom van, akkor göndörítek rajta, mert hát az is jól áll, és szeretek szép lenni. Azért túlzásba nem viszem, nem szoktam órákat szórakozni azzal, hogy tökéletessé varázsoljam magam, sokkal fontosabb dolgaim is vannak ennél. Viszonylag vékony alkatom van, azért is mert valahogy gyakorta kimarad az evés az életemből, mint említettem... túl sok a dolgom. Az iskolában általában az egyenruha az, ami nálam alapvető, de amúgy szeretem a könnyed ruhákat is, és néha a kihívó és szebb darabokat is rám tudják erőltetni a szobatársaim. Szeretek én szép lenni, csak hát erre jut a legkevesebb időm, de azért szeretem a változatosságot mind formák, mint színek tekintetében. Mondhatni okos vagyok és szép, talán csak azért nem a Hollóhátba kerültem, mert mindezekkel soha sem akartam kiemelkedni, csak... tenni másokért és kész.
Életed fontosabb állomásai
Mugli szülők egy szem imádott kislányaként jöttem a világra London sürgő-forgó városában. Fogalmam sem volt róla egészen tizenegy éves koromig, hogy a mi városunkon belül egy egészen másik világ is megbújik, amiről nem tud senki semmit, legalábbis a mulgik közül. Soha nem szúrtam ki semmi furát, legalábbis olyat, ami tényleg nagyon furának tűnt. Egyébként elég átlagos életem volt. A szüleim rendes emberek, imádom őket. Apu orvos - talán innen a kötődésem a gyógyításhoz -, anyu pedig művész. Festő, de elsősorban inkább a családjának él, és mellette szinte hobbiként űzi a festészetet. Igazából nagyon kedves nő, imádni való a jelleme, mindenki oda van érte, én pedig sokat voltam vele, szóval sok ragadt rám belőle, talán ezért is alkalmazkodom könnyen másokhoz. Sosem voltak túl nagy drámák az életemben. Persze nekem is voltak nehézségek, egy-egy rossz jegy a suliban, vagy amikor tíz éves koromban meghalt a kutyánk. Imádtam az öreg Buksit. Mellette nőttem fel, ő volt az, aki vigyázott rám, ő volt az, aki mindig óvott, és még annyira fel sem fogtam, hogy elment. Persze akkor már azért értettem, hogy mi a helyzet, csak feldolgozni volt nehéz. Egyelőre még a nagyszüleim is élnek, szóval... tényleg nem voltak igazán nagy negatívumok az életemben. Aztán tizenegy évesen kiderült a turpisság. Hát őszintén szólva a szüleim le voltak döbbenve, de azért igyekeztek alkalmazkodni. Anyunak jobban ment, apu azért keményebb dió, hiszen orvos, de mivel imád engem így ő is rávette magát, hogy elfogadja a tényt, nem vagyok átlagos... nem vagyok mugli. Olyan fura ez a szó, még a mai napig is, nem tehetek róla. Szóval a lényeg, hogy izgalmas volt velük az első nap az Abszol úton. Volt segítségünk, egy kirendelt varázsló, aki megmutatta mi merre hány méter és elmagyarázta az alapokat is. Nem volt egyszerű az eleje, hiszen semmit sem tudtam. Ami másoknak evidens volt, az nekem zavaros és rengeteget kérdeztem, de azóta most már a hetedik évemet taposom. Voltak a suliban zűrök és persze én sem jövök ki mindenkivel, de ebben az évben már vállalhattam munkát a Gyengélkedőn, besegíthetek a szabad időmben és tavaly a kviddics csapatba is jelentkeztem, bár oda nem kerültem be. Rengeteg szakkörre járok, meg van egy csomó külön órám és lelkesen segítek másoknak, akár korrepetálással, akár máshogy, szóval... nem alszom túl sokat, de nem zavar. Szeretem, hogy zajlik az életem és egyszerűen... képtelen vagyok nemet mondani. A nem, az a szó, amit nekem valahogy kitöröltek a szótáramból, és szerintem lehetetlenség is lenne visszaírni.
