2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A torokra szoruló nyakörv csak nyakörv marad, még akkor is, ha gyémántokkal van kirakva."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Heather Victoria Raheleigh Születési hely és dátum: 1979.03.06., Crosshaven környéki családi birtok Csoport: Mardekár Patrónus: Hattyú Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam ‒ Auror szak Képesség: nincs Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása – Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Korán megtanultam, hogy ha azt akarom, hogy ebben a világban elfogadjanak, akkor úgy viselkedjek, mint az összes többi liba. Anyám is folyton azt szajkózza: „Jaj, Heather! Legyél kicsit nőiesebb! Viselj több szoknyát, használj több sminket és, ami a legfontosabb: légy elbűvölő!” Anyám leragadt annál a középkori nézetnél, hogy a nők függnek a férfiaktól, és epekednek a szőke herceg után. Én nem ilyen vagyok, és mégis, úgy teszek, mintha a nagy Őre várnék. Miért? Mert ezt várják tőlem. Ezt várja tőlem a világ, így kénytelen vagyok úgy viselkedni, ahogy azt a társadalom akarja. Aranyvérű családba születtem, két fivérem van és egy húgom. S bár a fiúk társaságában jobban érzem magam, és velük megvan a közös hobbim is, anya mindig azt akarja, hogy foglalkozzak többet a húgommal. Nem érti meg, hogy csak kínkeserves színjátékkal tudok olyan elkényeztetett tyúk lenni, mint a testvérem. Ha tehetem, akkor kerülöm őt, de még így is folyton megkapom, hogy ő milyen tökéletes, bájos és szép, és persze azt, hogy igazán példát vehetnék róla. Hát miért baj az, ha a lovaglás mellett szeretek íjászkodni? Miért akkora probléma, hogy a divat mellett izgatnak a bűntények, és azok megoldásai? Vagy miért kell belekötniük abba, hogy a pletykák mellett valós információkat szerzek, és használok fel? Anyának semmi se jó abban, amit én csinálok. Azt is ellenezte, hogy aurornak jelentkezzek, holott vagyok olyan talpraesett, mint az apám, és éppoly csökönyös is. Régen talán hagytam magam befolyásolni, és a barátnőim körében is elég naivnak és manipulálhatónak tűnök, azonban korántsem vagyok az. A környezetem egy kissé ostoba, ám annál beképzeltebb és egoistább embert lát bennem. Gyakran teszek gúnyos megjegyzéseket, vannak alattomos húzásaim, és szeretek szemétkedni. Sokszor mosolygok és nevetek, de ezzel csak a valódi énemet akarom elfedni. Nem akarom, hogy bárki is megtudja rólam, hogy egy komoly, céltudatos és érett nő vagyok. Akkor odalenne az imázsom, azt pedig egyáltalán nem szeretném. Társaságfüggő vagyok, így elég nagy csapás lenne számomra, ha a barátaim eltávolodnának tőlem, ezért hát szerepet játszok, mert ha nem is önmagamért ugyan, de valamiért szeressenek. Apropó, szeretet… Volt már egy-két párkapcsolatom az évek során, azonban a legutóbbi nem úgy ért véget, ahogy szerettem volna. Hiszem, hogy a legutóbbi párom és köztem még vannak elvarratlan szálak, ahogy abban is biztos vagyok, hogy hiányzik nekem. Hiába mondogatják a barátnőim, hogy engedjem el, találok különb pasit nála, vissza akarom szerezni őt, vagy legalább is, szeretném tisztázni a dolgainkat. Ezért pedig minden eszközt be fogok vetni. Ha valamit akarok, akkor megszerzem magamnak, ha pedig valaki az utamba áll, akkor vagyok annyira alattomos, hogy különféle eszközökkel félreállítsam az útból. Ezáltal pedig azt is szeretném leszögezni, hogy nem azzal a céllal akarok aurorrá válni, mert annyira az igazság bajnoka lennék. Korántsem. Bizonyítani akarok a családomnak, azáltal, hogy megmutatom nekik, megállom a helyemet nyomozóként.
Megjelenés
Talán a magasságom az egyetlen dolog, ami engem jobb zavar, mint anyámat. Olyan 165 cm lehetek, tehát nem tartozom az égimeszelők sorába, és bevallom, ez picit zavar engem. Ezt, amikor csak tehetem igyekszem magas sarkú cipőkkel ellensúlyozni, azonban nem esek át a ló másik oldalára, és nem hordok olyan cipőket, amikben már-már fizikai képtelenség a járás. A testalkatomat átlagosnak mondhatnám, az íjászkodással eltöltött óráknak hála a karom kellően erős, azonban a lábaimról nem mondhatnám ezt. Hamar elfáradok, nem szoktam hozzá a futáshoz, noha az állóképességem a lovaglás miatt viszonylag jónak nevezhető. Az is mutatja, hogy nem vagyok olyan, mint a többi lány, hogy nem éheztetem magam, ellenben amikor csak tehetem, edzeni járok. Mivel auror akarok lenni, nem árt, ha jó az erőnlétem, így aztán valamit lassan kellene azzal is kezdenem, hogy legyűrjem a fáradékonyságomat. De ettől függetlenül nőies alakom van, a ruhatáram is kifejezetten olyan darabokból áll, amelyek ezt szolgálják kiemelni. Kedvelem az élénk színeket, így főként világos, vagy épp meleg színű ruhákat hordok, de nem vetem meg a sötétebb darabokat, hiszen azok meg éppen eleganciát sugároznak magukból. Mivel az az elvárás, hogy minél nagyobb tyúknak tűnjek, így a különféle kiegészítőket sem lehet elhagyni, mint például a táskák, a fülbevalók, nyakláncok, karkötők… Hogy utálom azt a sok vackot… De nem tervezek sokat fecsegni az öltözködési szokásaimról, ezt a lehetőséget inkább meghagyom a húgomnak. Különben is utálok azzal vesződni, hogy gondosan megválogassam azt, hogy a ruháim passzoljanak egymást, de még hosszasan sminkelhetek is, mert alapozó, szemhéjtus, szempillaspirál, szájfény és hasonlók nélkül nem élet az élet. Azonban, ha smink nélkül nézek a tükörbe, akkor kicsit sápadtnak hat az arcom. Ezért is szoktak piszkálni eleget otthon. A fejformámat inkább kereknek, vagy oválisnak mondanám. A hajam eredetileg barna volt, azonban lázadásból vörösre festettem. Mivel nagyjából a hátam közepéig ér, ezért remekül formálható: gyakran befonom, feltűzöm, felkötöm, de néha kontyot formálok belőle, ahogy épp jól esik. A szemöldökömet néha lusta vagyok már kiszedni, így az átlagnál talán kicsit vastagabbnak tűnik. Az orrommal nem vagyok teljesen megelégedve, apa kiskorom mindig azt mondta, hogy ne üssem bele a pisze orromat a dolgaiba. Pedig csak érdekeltek azok az akták, amiket a dolgozószobájában szokott böngészni. Ellenben még így is elégedett vagyok magammal, nem mondom azt, hogy én vagyok a világ legjobb nője, sőt, szerintem a sok smink még torzíthat is néha, azonban kifejezetten kellemes a megjelenésem.
Életed fontosabb állomásai
Az ágyamon hasaltam. A lábaimat a levegőben lóbáltam, és hangosan sajnáltattam magam. Nem voltam hozzászokva az ilyesfajta szakításokhoz, sőt, egyáltalán nem szeretettem, amikor egy srác lekoptatott. Persze, egyáltalán nem hibáztattam Juliant, tudom, hogy milyen irritáló voltam az utóbbi napokban. Azt hiszem, be fogok csavarodni, ha tovább kell ezt folytatnom. Utáltam játszani a hülye libát, gyűlöltem a több órás non-stop vásárolgatást, és azt, hogy úgy kell tennem, mintha olyan elkényeztetett lennék. Ahhoz sem volt már kedvem, hogy beszólogassak másoknak. Régen élveztem ezt az egész színjátékot, de mára igencsak terhessé vált a számomra. Szerettem volna elszabadulni innét, vagy az otthoni világomból, szabadságra vágytam. Azt akartam, hogy senki ne szóljon bele a dolgaimba. Felkönyököltem, és megrökönyödve pillantottam a szomszéd ágyon ülő barátnőmre. ‒ Amanda! Nehogy kifesd azzal a körmödet! Undorító padlizsánszínű ‒ fakadtam ki fintorogva. A hangom ismét hisztérikus magasságokba csapott át, pedig én egyáltalán nem akartam. A barátnőm értetlen pillantásokat vetett rám. ‒ De én szeretem ezt a színt… ‒ dünnyögte, mire morcosan az éjjeli szekrényen heverő pálcámért nyúltam, és egy begyűjtő bűbájjal megszereztem azt a vackot. ‒ Hát, én meg nem fogom égetni magam veled, ha ilyen körömlakkot használsz! ‒ jelentettem ki, majd kissé megemelkedtem, és a szobán áthajítva a kukába dobjam az üvegcsét. Az se érdekelt, hogy ha eltörik a vacak, vagy kifolyik, de nekem ne kelljen már az ocsmány körmeit szemlélnem nap, mint nap. Szájtátva bámult engem, mire közöltem vele, hogy jobban tenné, ha becsukná a száját, mielőtt annak az ostoba hollós csajnak a narglijai, vagy mijei befészkelnék oda magukat. ‒ Hé, Heather, minden rendben? Mert ha csak az exed miatt pampogsz, akkor inkább fogd be. Már tucatszor elmondtam neked, hogy jobbat is találsz, egy olyan selejtért kár lenne így keseregned ‒ pillantott fel Scarlett a Szombati Boszorkány magazin lapozgatásából. ‒ Köszi szépen, igazán együtt érző vagy ‒ forgattam a szemeimet, miközben elkezdtem befonni a hajamat, de a továbbiakba nem óhajtottam belemenni. Annyira bosszantott a dolog! Csak úgy lerázott. Nem szoktam hozzá. Egy befolyásos ír családból származtam, apám a Minisztériumban dolgozott, és mindig mindent megkaptam, amit akartam. Talán tényleg nem viselkedtem túl szépen, de az érzéseimmel kapcsolatban sose hazudtam neki. Csak… Csak éppen a valós személyemet titkoltam el előle. Valószínűleg, ha önmagamat adtam volna, akkor még ennyire se kellettem volna neki. Zavart a dolog, tisztázni szerettem volna vele. Elkeseredetten tápászkodtam fel, és vonszoltam át magam Scarletthez. Lehuppantam mellé, és elvettem tőle az újságot. A magazinban lévő ruhákról pedig röviden és tömören ennyi volt a véleményem: csicsás, csicsás, giccses, ódivatú és hányingerkeltő. Felszusszantottam. Untam a ruhákat, a divattal kapcsolatos meglátásaikat, lényegében mindent, amit ma témaként felhoztak. Nem volt kedvem hozzájuk, szívesebben osontam volna az erdőbe íjászkodni, vagy éppenséggel hippogriffeket szelídíteni, azonban a felszerelésem az ágy alatt lapult, és ha el akartam volna menni, akkor nyaggattak volna vele, hogy mégis hová készülök. Ördögi csapda volt ez. Kedveltem őket, azonban mégis rettentő magányosnak éreztem magam mellettük. Velük nem tudtam arról beszélni, ami engem érdekelt volna, csupán azokról, amik őket izgatták. Annyira hiányzott Rowan, a bátyám. Vele elhülyéskedtem volna az egész napot, ellenben Brianna, a húgom hiába volt a közelben, mégse tudtam volna közös nevezőre jutni vele. Keirant meg a viselkedési problémái miatt apám átíratta a Durmstrangba, így lényegében senki nem maradt, akivel megérthettem volna magam. Felálltam, és otthagytam Scarlett-et a kis magazinjával. Úgy terveztem, hogy aludni fogok, de levelem érkezett. Kelletlenül bontottam ki, átfutottam a sorokat, majd hanyagul az ágyam mellé ejtettem a pergament. Cameron bácsikám nemrégiben kiszabadult az Azkabanból. Valahol mélyen örültem neki, de jelenleg sokkal jobb foglalkoztatott a saját nyomorom, mint a Rosier-ágon lévő rokonság dolgai. ‒ Na, mit írtak? ‒ kíváncsiskodott Amanda, mire szkeptikus pillantásokat vetettem rá. ‒ Azt, hogy ha beleütöd az orrod a dolgaimba, akkor apád nem küldd több pénzt ‒ vágtam vissza, mire elsápadt, a szája elé kapta a kezét. Hogy betojt egy ilyen üres fenyegetés miatt. Bizonyára hatalmas trauma lett volna neki, ha megvonják az pazarolható galleonoktól. Bezzeg az én apám! Természetesen, ő is elég engedékeny tudott lenni velem ‒ épp ezért engedte, hogy íjászkodjak, vagy hogy néha belekotnyeleskedjek egy-egy ügyébe ‒, de sose ő sose pénzben mérte a szeretetét. Szerintem Scarlettnek meg Amandának az volt a legnagyobb baja, hogy a szüleik nem foglalkoztak velük eléggé. Már előre sajnáltam a férjeiket, hogy milyen pénzéhes nőket fognak majd elvenni… A pillantásom az egyik beadandómra esett, ami eddig az asztalomon száradozott. Most a kezembe vettem, feltekertem, majd vetettem egy pillantást a lányokra. ‒ Elviszem, leadom ezt a hülyeséget, aztán lehet sétálok egyet a birtokon. Tehát, Amanda, ajánlom neked, hogy ne merd használni azt a körömlakkot, ha még egyben van, mert ha visszajövök, és meglátom, akkor lemosatom veled! ‒ mondtam, majd belebújtam a magas sarkúmba, és az ajtóhoz tipegtem. Megragadtam a kilincset, és olyan lendülettel téptem fel az ajtót, félő volt, hogy a kilincs ott marad a kezemben. Aztán hátradobtam a hajam, ezzel a mozdulattal szét is csúszott a hajfonatom, majd a klubhelyiséget átszelve megindultam a Davies professzor irodája felé, hogy leadjam az írásomat, majd ott végezve kiszellőztessem a fejem végre.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Heather V. Raheleigh 2015-12-05, 21:05
Elfogadva!
Szia, üdv az oldalon^^ Mardekárosként aurornak mész, ez igazán extrás dolog, engem megleptél vele, de utána tovább olvastam, és további meglepetésekbe ütköztem, mint a hattyú patrónus, vagy az íjászkodás. Ezen belül teljes családi életet élsz, semmilyen defekt nincsen, ezt külön köszönöm, hiszen jó dolog reális karakterekkel találkozni. A PB-det nagyon imádom, úgyhogy galádság, hogy másnak alkotsz, ettől függetlenül esélyes, hogy olvasom majd a játékaidat. A jellemed, külsőd, és még az ET-d is szépen kifejtve, mintha a leányzó legbelül egy ki nem teljesedett dolog miatt mintha mindig kicsit visszafogott lenne. Elképzelhető, hogy valami titok lappang a háttérben, amit mondjuk Juliannek kell kicsomagolnia? Ha valaki, hát te biztosan felforgatod majd az iskola életét^^ Elfogadtalak, már mehetsz is, hiszen tudom, hogy várnak rád.
A jellemed, külsőd, és még az ET-d is szépen kifejtve, mintha a leányzó legbelül egy ki nem teljesedett dolog miatt mintha mindig kicsit visszafogott lenne. Elképzelhető, hogy valami titok lappang a háttérben, amit mondjuk Juliannek kell kicsomagolnia? Ha valaki, hát te biztosan felforgatod majd az iskola életét^^ Elfogadtalak, már mehetsz is, hiszen tudom, hogy várnak rád. 
