2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A mai napra már vége volt az össze órámnak. Mr. Clark szokás szerint elvetette a súlykot a gyakorlat fontosságát illetleg, és megint el akar minket vinni egy tanulmányi útra. Ezúttal is egy hétre, de most Németországba, a Fekete-erdő környékére, hogy erklingeket figyeljünk meg, valamint, profi erkling vadászokat. Azt kell, hogy mondjam, azon kívül, hogy szokás szerint lesokkolt minket ezzel a kései értesítéssel, kissé csalódásként is ért. Már egészen megszoktam, hogy minden héten, minimum kétszer benézek az iskolapszichológushoz, de ezúttal el fog maradni. Hangosan felsóhajtottam, mire a mellettem sétáló két srác értetlenül pillantott rám. Valószínűleg meglepő volt tőlem bármilyen nemű reakció. Általában különösen semmi sem hatott meg, most meg csak úgy felsóhajtok a semmiből. És, most mégis, szinte rögtön a sóhajtás után egyből felkaptam a fejem, és a tekintetem kíváncsian meredt a távolba, egy bizonyos alakot figyelve. Minden szó nélkül gyorsítottam a lépteimen, hátrahagyva kettejüket. Ahogyan haladtam előre a folyosón, megéreztem azt az édes illatot, amit minden egyes nap, abban az irritáló szobában. Elégedett már-már fölényes vigyor kúszott az arcomra, miközben még jobban meggyorsítottam a lépteimet. Hamarosan utol is értem Lilját. Elég kellemes napjaim lennének, ha minden egyes alkalommal, amikor csak arra gondolok, hogy látni akarom, felbukkanna a környezetemben valahol. - Ms. Hyvönen! Szép napot... - A vigyor nem lankadt az arcomról, ahogy mellé értem és lepillantottam az arcára. Általában mindig felülnézetből látom a kanapéról, és úgy is elég elragadó, viszont innét nézve... Varázslatos. - Az irodájába tart? - érdeklődtem, miközben zsebre vágtam a kezeimet. A vigyor időközben egy egyszerű, kellemes mosollyá lankadt. A kérdésemet pedig csak haladás irányából feltételeztem. Bár, még bármerre tarthat, ami feljebb van, mint az első emelet, ha csak nem viccelik meg lépcsők őt is. Viszont, ha itt vagyok vele, akkor talán nem is lenne olyan rossz, ha a lépcsők ezúttal más merre vinnének minket.
