2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Látsz egy ajtót és be akarsz lépni rajta, hogy magad mögött hagyd. Megteszed, de visszavisz ahhoz a perchez, és megint meglátod az ajtót, és tudod, hogy úgysem fog sikerülni, de bízol benne. Így hát megint belépsz rajta, és minden alkalommal visszatérsz ahhoz a szörnyű perchez. És folyton újraéled, így inkább nem nyitod ki többet az ajtót. És tétlenül vársz. De biztosíthatlak: az egyik ajtó kivezet, barátom."
Főkarakter: Cameron Rosier Teljes név: Adrian Nott Születési hely és dátum: Halesworth, 1985. december 6. Csoport: Mardekár Patrónus: Tundrai farkas lesz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák, első évfolyam Képesség: Bejegyzett animágus - Tundrai farkas Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Elsődlegesen amit meg lehet róla tudni, hogy szárazon megmondja a véleményét, akár bántó, akár pont az ellenkezője, nem kertel. Már ha szóba elegyednek vele, mert nem pont egy ismerkedős típus. Anyja halála óta nem szívesen ismerkedik, nem barátkozik, csak a testvéreivel hajlandó bármi olyat tenni, amit kellően személyesnek érez. Ők a mindenei. Nehezen bízik meg másokban és nem is igazán szeret társaságban lenni. Amolyan kis magának való, egy igazi csodabogár. Nem egy társasági személy, de annál nagyobb ésszel áldotta meg az élet. Bárhol is tanult, bármilyen zűr jött az életében, mindig a maximumot hozta ki magából. A tanároknak sosem volt egy rossz szavuk sem rá. Rengeteg szabadidejét ő barátkozás helyett tanulással tölti. De nem csak azzal, ami kötelező, rengeteg más téma is érdekli. Még rúnaismerete sincs, de már most többet tud a hátteréről, mint bárki a korosztályából. A sok keserűség ami érte komolyabbá érlelte. Ő már nem áll meg gyermeteg dolgok mellett vitázni. A testvérei szerint egy tizennégy éves is megirigyelhetné az életszemléletét. Idősebb bátyjánál sokkal érettebben gondolkodik és viselkedik. Nem az a fajta, akit bárki bárhol mosolyogni látna. A vidámság minimálisan van jelen az életében, csak akkor érzi magát boldognak, ha valamelyik testvérével kapcsolódhat ki. De mostanság már ennyi nem elég. Érzi, hogy változtatnia kéne, de nehéz. Érzi, hogy az élet előtte áll és ki kellene használnia, de a kövek, amik a lelkét lehúzzák, túl nehezek. Nem mutatja ki sebezhetőségét, nem ad okot arra, hogy gyengének lássák. Nem sír mások előtt, csupán olykor szomorú, fénytelen tekintete árulkodik arról, veszteségek érték az életében. Abban az időszakában, ami egy kisgyerek számára meghatározó. Vannak helyzetek, amikor tanácstalanná válik, kiborítják nyugalmából és zavarában azt sem tudja mit tegyen. Mivel nem egy társasági személy, így egy váratlan helyzet kétféle reakciót vált ki belőle. Vagy érzéketlenné válik, vagy egyszerűen csak zavarba jön. Ilyenkor igazán megszólalni sem tud, hirtelen kiveri a víz, hadar és motyog. Mindezek mellett egy udvarias, segítőkész fiúról van szó, aki nem zárkózik el attól, hogy ismeretek hiányával küszködő társainak ne segítsen házit írni. De egy szót sem fog magáról mondani, sem az életéről, sem a családjáról. A legtöbben ezért már feladták pár hónap alatt a próbálkozást, hogy barátkozzanak vele. Ő egyszerűen úgy hiszi, hogy ha valaki beszélni akar vele, úgyis keresni fogja...
Megjelenés
Átlagos 11-es srác a maga középtermetű magasságával, noha már most látszik rajta, ő bizony alaposan meg fog nyúlni. Se nem vézna, se nem sportolt, de ránézésre mégis törékenynek tűnik. Haját hosszabban meghagyja, ami fésületlenül inkább hasonlít egy madárfészekre. Szemei tipikusan a Nott felmenőket idézik, szürkéskékek. Szeret egyszerű ruhákat hordani, az már mindegy neki, hogy a farmer mellé épp egy szürke póló vagy csíkos ing társul. Mindenesetre nem kirívóan öltözik, nem érdekli igazán a divat és nem szereti a nagyon színes holmikat. Általában az uniformisban feszít, nem zavarja őt sem a talár, sem a nyakkendő.
Életed fontosabb állomásai
Adrian egy friss, hideg hajnalon született a Nott család legkisebb gyermekeként. A család felmenői között messzire visszavezetve aranyvérű varázslók vannak, így Adrian is aranyvérűként született meg. Sosem lehet megmondani igazán, hogy egy újszülött érkezése mikor a legaktuálisabb. Mikor minden adott? Mikor háború van? Mikor béke és szeretet? Nem... Ha örülnek az érkezésében és képesek neki a szeretetet megadni. Édesapját sosem ismerhette, hisz idejekorán börtönözték be, ahol hamarosan meghalt. A mai napig nem tud sokat arról, miért halt meg, nem tud semmit a család háttértevékenységeiről sem. Adrian egyfajta vigasz volt a családnak, születése pillanatától kezdve hozott némi boldogságot a család életébe. Adriannek ebből az időből semmi emléke nem maradt, kivéve pár emlékfoszlány. Még ezekből az időkből jelentkeztek a kisfiú varázslásra való hajlamai. Gyakran, ha hisztis volt, és nem kellett neki az étel, a tál a levegőbe emelkedett és a falnak csapódott. Számtalanszor eljátszotta ezt. Alig volt hat éves, amikor az édesanyja meghalt betegségben. Mint ha az addig életvidám kiskölyökben egyszer és mindenkorra megváltozott volna valami. Édesapja hiányát nem érezte, a családfői szerepet legidősebb testvéreiben látta. De anyja elvesztése már őt is megviselte. Elvesztette azt a személyt, aki a legmeghatározóbb volt az életében. Éjszakákat sírt át nyugtalanul, nem volt hajlandó egyedül aludni, sem enni, sem mást csinálni. Mindig valamelyik testvérével vitette magát, bújt hozzájuk, fogta a kezüket, ők voltak a mindene. Kezdetben, míg nem fogta fel igazán, hogy mivel jár az, ha valaki véglegesen elment az életünkből, kezelhetőbb volt. Később, ahogy iskolás lett, jöttek a gondok. Verekedés, visszabeszélés, majd később a "senkivel sem beszélek" dacoskodás. Az iskolapszichológusnál egyre gyakoribb vendég lett. Míg végül a család kapott egy levelet az igazgatótól:
"Tisztelt Nott család!
Minden jóindulatommal kérem, tartassák be a fiúval a pszichológushoz való járást, ugyanis kollégánk panaszkodik, hogy mostanában hanyagolja a kötelező beszélgetéseket. Az intézmény tisztában van a család hátterével, mindazonáltal amennyiben úgy ítéljük meg, hogy a fiú nem változik, kénytelenek leszünk más családi légkört javasolni az ügyében.
Üdvözlettel: Edmund Hroax"
A muglik kisstílűek. Természetesen a jogi rendszerhez fordulnak, de ez nem igazán vetette vissza a családot. Adrian továbbra sem mesélt a suliról, ugyanakkor továbbra sem járt el a lelki órákra.
"Tisztelt Nott család!
Korábban már kértem önöket, hogy figyeljenek kicsit jobban a fiúra és adják meg neki, amire szüksége van: egy szakember. A minap történt egy különös eset, egy komoly nézeteltérés a pszichológus és tanulónk között, így kollégánk a továbbiakban nem vállalja a fiú problémáit. A megjelölt ok: Adrian ön és közveszélyes. Kérem önöket, haladéktalanul keressenek másik szakembert. Valamint másik iskolát is... Adrian viselkedése mint fentebb említettem, nem példaértékű. Sajnálattal kell tudassam, hogy nem vállaljuk tovább az oktatását.
Üdvözlettel: Edmund Hroax"
A pszichológus mind a mai napig hibás Adrian szemében. Karon ragadta, akarata ellenére kényszerítette volna egy beszélgetésre. Mikor aztán a fiú továbbra sem volt hajlandó megszólalni, módszert váltott: megpróbálta elérni, hogy kihozza őt a sodrából. Míg nem egy adott pillanatban a cigaretta az arcába robbant, Adrian pedig dühösen távozott a helyszínről. A muglik mind a mai napig nem tudják a jelenséget hova tenni, így az igazgató eltussolta az ügyet, a pszichológust pedig kényszerszabadságra küldte.
Alig egy éve, a születésnapján levél érkezett: felvételt nyert a Roxfortba. Adrian bizakodóbbá vált egy kicsit, végre olyan téren tanulhatott, olyan dolgokat, amiket mindig is szeretett volna. Ez a tudat pedig lelkesítette, még ha csak titkon is. Most pedig, hogy itt tanulhat, hogy ennyi gyerek közé csöppent, kezdi egyre jobban érezni, milyen is az élet valójában. Hogy nem elég csak azt csinálnia, amit szeretne. Itt bizony alkalmazkodnia kell. És ezt a helyzetet borzalmasan nehezen viseli és oldja meg.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Adrian Nott 2015-11-18, 19:52
Elfogadva!
Üdv! Köszönöm a kis átírást-bővítést, így már minden okés lesz. ^^ Szépen fogalmazol, és nagyon érdekes karaktert hoztál. Főleg az ennyire fiatal gyerekeket nagyon sokan rémesen nehéznek találják, úgyhogy külön le a kalappal, amiért elvállaltad. Ő ráadásul "megjárta a hadak útját", így kifejezetten érdekes, milyen irányt vesz majd az élete, mi is vár rá a Roxfortban igazán. Nem találtam benne hibát, úgyhogy nem is tartóztatlak tovább. Jó játékot!
