2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Mikor válnak a családtagok tükörré, amelybe fáj belenézni?"
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Theodore Nott Születési hely és dátum: 1980, április 21., Nagy-Britannia, Oxford Csoport: Mardekár Patrónus: Banks-szigeteki farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
A diákok ujjal mutogatnak rám, az apám az Azkabanban, az anyám pedig halott. Csak a Mardekárosok között érzem igazán otthon magam, ők elfogadtak így is. De mi is az az otthon? Kiskoromban beleszülettem egy olyan világban, ahol mindenem megvolt. Fényűző szalonok, etikett leckék, lovaglás, sötét lugasok és végtelen parkok a ház mögött. Egy sznob, de az emlékeimben oly' kedves világ, ami a Minisztérium felemelkedésével mind a sárba hullott. Hatodik évemet gyakorlatilag csóróként kezdtem el. A kis londoni apartmanból indultam a King's Cross pályaudvarra. Senki sem kísért el. Nem könnyű váltás, főleg így a felnőttkor küszöbén. Biztosan szép pszichológiai tanulmányt írnának belőlem, ha hagynám, hogy az agyamban kurkásszanak. De természetesen nem hagyom. Hideg és távolságtartó vagyok a legtöbb emberrel, akit nem tartok érdemesnek arra, hogy jó legyek hozzá, vagy aki nem ismer legalább első óta. Amint mondtam, eddigi második otthonom végérvényesen az egyetlenné vált. A Mardekár család, mindenki testvér, kisebb nagyobb kivételekkel. Nem vagyok az a fajta tapló, aki csodálókkal és követőkkel veszi körbe magát. Szem előtt tartom az alapvető emberi értékeket, mint a lojalitás és a bizalom, és persze elvárom másoktól is, ha én megosztom ezeket velük. Nem szeretem a gerinctelen alakokat, és én sem vagyok az. Még ha sokak szerint egy ugyanolyan semmirekellő gyilkos vagyok, mint az apám. Idióta előítéletek. Ha még nem ismersz, ne zargass az ostoba kérdéseiddel, és nem, ne is számíts arra, hogy megírom neked a bájitaltan dolgozatodat. De idén már jöhetsz hozzám, korrepetállak, de nem ám jó szándékból. Csak szükségem van arra a pár galleonra, amit félreteszek az iskola utánra. Most már végérvényesen is egy csóró vagyok. Még a ruháim is elnyűttebbek. Én, aki ezelőtt kínosan ügyelt a megjelenésre, most szinte alig foglalkozok azzal, hogy vagyok felöltözve. Igaz is, vannak sokkal nagyobb problémáim. Ne sértődj meg, ha véletlenül beléd botlok a folyosón, mert nem veszlek észre. Vagy tudod mit? Nem érdekel, ha megsértődsz. De az biztos, ha pálcapárbajra kerül sor, rossz emberre akadtál. Nem harcolok értelmetlenül, veszíteni pedig szintén nem szokásom. Nem hiába félnek tőlem olyan sokan, a legtöbb diáknál gyorsabban rántom elő a pálcámat, és nem is szokásom tétovázni.
Megjelenés
A tükörbe nézek, és látom a fakó arcom. A pince halovány fényében azt hiszem, a Véres Báró űz tréfát velem, pedig tényleg én vagyok. Ugyanaz a hegyes Nott orr, és ugyanazok a hideg, szürke szemek, amit anyámtól örököltem. Csak a hajam nem tudom, hogy lett szőke, minden évben világosodik egy kicsit. Mintha tényleg át akarnék alakulni, még fogytam is egy keveset. Néha erőtlennek érzem a csontjaimat, de egy jó edzés mindent a helyére tesz. Nem, nem a kviddics. Nem szeretem ezt a barbár erőfitogtatást, pedig másodikban apám kötelezett is, hogy járjak. Szerencsére akkor elmaradt a döntő meccs a sárvérűek kővé dermedései miatt, így megúsztam, hogy a hátralevő életemet kómában töltsem. A következő évre meg hála Merlinnek nem válogattak be, direkt elszúrtam a felvételt, pedig állítólag nagy reménység voltam a számukra. Rettentően jó reflexszel áldott meg az ég, a magasságom, és a hosszú végtagjaim pedig szintén kapóra tudnak jönni. Testmozgás gyanánt reggelente párszor kihúzom magam a baldachinos ágy tetejébe kapaszkodva, aztán lekocogok a könyvtárba. Egyébként már rég letettem a többi sportról. Egyetlen szerencsém, hogy bármennyit ehetek, nem hízok, sőt. De hát ki akarna sportolni, ha van egy olyan csoda masinája, mint nekem? Igen, egy klassz kis mugli motorbicikli, amit megbűvöltek, hogy repülni tudjon. Tavaly tavasszal nyertem el egy külföldi hapsitól a Foltozott Üstben.
Életed fontosabb állomásai
Egyedül maradtam. Majdhogynem könnyes szemmel búcsúztam a kúria falaitól, de nem tehettem mást. Apám az Azkabanba került, anyám halott, a családi vagyon pedig fogyóban. Ez az ötödév sok szempontból fordulópont volt az életemben. A nyár maga volt a pokol, teljesen egyedül kellett boldogulnom, nekem, akit mindig is kiszolgáltak. Meg kellett tanulnom főzni, takarítani, mosni... Nem bírtam volna egyedül, így felbéreltem egy szobalányt a régi szolgálóink közül. Mivel tartogatnom kellett a pénzt, ezért nem sokáig alkalmazhattam, sokkal inkább volt tanár a számomra, mintsem szolgáló. Bár, a jelenlegi helyzetemben még csak szolgálónak sem nevezhetném... Az aranyvérű Nott család elsőszülött fiából ugyanolyan egyszerű emberré váltam mint a többség. Szégyen. A következő tanévtől előre féltem. Viszont túl büszke voltam ahhoz, hogy elmeneküljek. Ugyanúgy felszálltam a Roxfort Expresszre, és ugyanolyan emelt fővel sétáltam végig a folyosókon, mint mindig. Természetesen, a várt eredményt hozta a felbukkanásom: látványos sugdolózások és megvető tekintetek. Viszont egyikük sem mert kekeckedni velem. Köztudott volt a párbajtehetségem, ahogy most már azt is beleképzelték, hogy ugyanolyan gyilkos vagyok, mint az apám. Legalább is a pletykák szerint. Én nem voltam ezek ellenére, elvégre, így legalább békén hagytak. Nem volt szükségem hamis barátokra, akkor inkább féljenek tőlem. Rettegjenek, és hagyjanak békét nekem. Igaz, hogy a Mardekárban kevésbé voltam elítélt, mégsem tudtam már annyi időt ott tölteni. Mindig is sok időt töltöttem a könyvtárban, viszont hatodévtől kezdve már a törzshelyemmé vált. Volt egy asztal, ahová szinte nem is mert senki sem ülni. "Tudod, hogy az kié? Még nem hallottad?! Az apja egy..." Persze, amint felbukkantam, elhallgattak és inkább elmenekültek a közelemből. Nyápicok. Eléggé elvontam magam a többiektől, nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. A világom teljesen megsemmisült, csak a könyvekben lévő valótlanságok tudták visszaadni a lelki békémet egy kis időre. Viszont, a hatodév más téren is új dolgokat hozott a számomra. Még az év elején, újabb furcsa pletykák ütötték fel a fejüket, más Nottokról. Mivel a rólam szőtteknek sem voltak valóságalapjaik, így ezeknek sem hittem, mégis, amikor egyik nap helyet foglaltam a megszokott, majdhogynem elkülönített helyemen, egy ismerős szürke szempár nézett velem szembe. Rideg pillantás, ravasz mosoly, hosszú, majdnem fekete tincsek, Karen Nott. Az unokatestvérem. Elkerekedtek a szemeim, ha lett volna valami a kezemben, lehet, hogy eldobtam volna. Meglepődtem, ez egy nem várt esemény volt. Rákérdeztem, hogy mégis mit keresnek itt, de csak gunyorosan vigyorogva felelt. "Kínzó hiányodat már nem bírtuk tovább elviselni, és arra gondoltunk, hogy visszaterelhetnéd a mi romlott lelkünket a helyes útra." Nem itt akart kitérni rá, merem feltételezni. Ezen felül sok meglepetés azt hiszem nem ért a hatodik évemben. A hetedik ellenben megint csak érdekes volt. Újabb Nott érkezett, bár, ezen már fenn sem akadtam, mások sokkal inkább. Ami igazán érdekes volt, az az, hogy félévtájt az egyik tanárom megkeresett, és egy "reménytelen esetnek" titulált lányt akart a nyakamba sózni. Ellenkeztem, ki pátyolgatna csak úgy bárkit is önszántából? Hát, én nem. Viszont elhangzott az az igazán meggyőző mondta: "Fizetne érte." Hirtelen sokkal motiváltabbnak éreztem magam a feladatra, ámbár, amikor megláttam kiről is van szó, mégsem éreztem elégnek a fizetséget. Moira, ez a lány fura. Még talán nálam is furcsább. Már egy éve, hogy feltűnt, szinte mindenhol ott van, ahol én is, és el nem tudom képzelni, hogy ennyire egyezne az ízlésünk... Inkább egy sokkal irritálóbb gondolat ütötte fel a fejemben magát: "Csak nem kedvel?" Mellé peig a fintor az arcomon egy igazán őszinte reakció volt.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Theo Nott 2016-01-15, 10:05
Elfogadva!
Szia! Ugyan semmit nem tudok a Nott-okról, akikből már van egy pár, így nem feltétlenül értem a családi kötelékeket, így engedd meg, ha csak a te sztoridra reagáljak. Nagyon tetszenek a hasonlataid, nem csak az átlagos leírással találkoztam, hogy mit láthat a külső szemlélő, van benne egy nagy adag lelki kitekintés, amelyből nem is feltétlenül a karakter kel életre, neked mint játékosnak is látom a humoros, beleérző oldaladat, ezért volt izgalmas olvasni. Amolyan magának való figura, aki viszont védi az övéit, és ez az ellentét mégis jó kis harmóniát szül, úgyhogy nem is tartóztatlak, feltételezem már várnak rád, úgyhogy hajrá^^ Jó játékot!
Amolyan magának való figura, aki viszont védi az övéit, és ez az ellentét mégis jó kis harmóniát szül, úgyhogy nem is tartóztatlak, feltételezem már várnak rád, úgyhogy hajrá^^ Jó játékot! 
