2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Csak a kötelesség teljesítése adja meg az embernek az élet nyugalmát és a lelkierőt."
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Eun Bi Moon Születési hely és dátum: Nagy-Britannia, London, 1981. 07. 07. Csoport: Hollóhát Patrónus: Golden retriever Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése: Kiemelkedő, Seprűlovaglás: Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Barátságos, vicces, olykor talán eléggé elbájolt lányról van szó. Szereti az édességet, szereti a barátait, szeret tanulni, új dolgokat megismerni. Szívesen ruccan ki a barátaival, akár Roxmortsba, de éppen csak az iskola birtokára is. Imád beszélgetni másokkal, a házuk, vagy a pletykák alapján nem ítél el senkit. Inkább az ilyen alapon való megkülönböztetéseket nem szívleli, ilyenkor pedig elég hangosan ki tud állni a véleménye mellett. Nem fél párbajba keveredni sem, bízik a saját képességeiben, de tisztában van a hátrányaival is, ezért sem ismerik fel sokan a vakpontokat a védelmén. Ügyesen taktikázik, igazi csapatjátékos. Ha a szükség úgy kívánja, igazán komoly tud lenni, de ha enyhülnek a körülmények, néha talán túlságosan is bohókásra vált vissza. Ilyenkor pedig szinte megállás nélkül nevet. Viszont, amilyen pozitív jelenség tud lenni általában, úgy tud elszomorodni is. Nem igazán hagyja, hogy megsértsék, igyekszik jól kezelni a piszkálódásokat, de ha egyszer valamit magára vesz, akkor az nagyon szíven tudja ütni. Ilyenkor nagy szüksége van a barátaira, hogy visszanyerje az önbizalmát.
Megjelenés
A családja már a születése előtt Nagy-Britanniába költözött, így ő maga már angol állampolgárnak született. Lélekben is jobban inkább európainak tartja magát, még ha tiszteli is a koreai hagyományokat, külsejében inkább európai. Bár, igaz, hogy nagy divat Koreában is mostanában az eleurópaiasodás. Nos, ő ennek élő példája lehet. Az öltözködési stílusa, nem igazán tradicionális koreai, de nem is az angol divatra hajaz, hanem inkább a mai divathullám az, ami Koreában is fellendült. A haját is, már két éve festeti, minden szülői tiltás ellenére, de nem csak ez az, amiben ellentmondott az édesanyjának, hanem a hajviselete is. Amíg az iskolát hosszú, sötét barna hajjal kezdte, addig mostanra már egy rövid hajú, szőke lány lett belőle ragyogó mosollyal. Változó, hogy beleilleszt-e egy-két barna melír csíkot a frufrujába, de az biztos, hogy már majdnem kerek egy éve, hogy levágatta, minden figyelmeztetés nélkül. Úgy érzi, ez a kissé fiús, néha nőiessé varázsolható stílus sokkal jobban illik hozzá. Alkatra vékony, sokat tett érte. Amíg kiskorában kissé duci volt, mostanra minden felesleget elhagyott, nem véletlenül. Szeret törődni a külsejével, így nem meglepő, hogy mindig tökéletes sminkkel jelenik meg. És, bár alapból is szép arccal rendelkezik, szereti kiemelni mandulavágású szemeit szempillaspirállal, szemceruzával, néha napján egy kis füstös sminkkel, valamint előszeretettel használ szájfényt is, hogy mosolyát még elragadóbbá tehesse. Mint mondtam, öltözködés terén szereti követni a divatot, mégis, rengetegféle ruhadarab lelhető fel a szekrényében a kisestélyiken keresztül a kötött pulcsikig. Ugyanígy van a kiegészítőkkel is. Odavan értük, rengeteg van neki, otthon is, és jó párat magával hozott az iskolába is. Cipők terén már válogatósabb. Nem igazán szereti a csizmákat, ahogy a magas sarkúért sem rajong, sokkalta inkább a lapos talpú cipőkért van oda, valamint bokacsizmákért.
Életed fontosabb állomásai
Ma reggel kaptam anyáéktól egy levelet, Hubi, a családunk baglya hozta. Imádom azt az állatot, nagyon okos, és szófogadó, valamint sohasem késik. Már csak az, hogy magát Hubit láthattam, olyan nosztalgikus érzést keltett bennem, mintha csak maguk anyáék is vele jöttek volna. Elég régen láttam már őket, de majd a téli szünet alatt... Mindenesetre, most a levéllel is beérem, ez is kellően feldobta a napomat. Megírták, hogy a nagyi végre hazajöhetett apáékhoz a Szent Mungóból. Szívesen ott lettem volna, hogy lássam, apa hogy rácsodálkozik már megint erre az egész varázsvilág dologra, pedig már mióta megmondta neki anya! Valamint, még írták azt is, hogy apának végre állandó munkahelye van, így nem kell aggódnom, és, hogy nagyon jó munkahelyet talált magának. Igaz, muglik között, de apa ott érzi igazán otthon magát. Sok minden apróság volt még a levélben, de sietnem kellett a reggelivel, ugyanis Mágiatörténetre kellett még készülnöm. Már megint csúszásban vagyok vele, a kviddics elég sok időmet elveszi, folyton rohanásban vagyok, de azt hiszem megéri. Nekem biztosan, még ha a tanárok néha egy kicsit meg is szidnak, hogy már megint elfelejtettem valamit. A barátnőimmel szinte rohantunk a folyosón. Akik velünk egy évfolyamra jártak, vagy felettünk, azoknak talán már teljesen megszokott látvány volt ez, minden reggelünk így indult. Néha meg is róttak minket ezért a viselkedésért, de hát, jobb lett volna, ha elkésünk? Szerintünk nem. Ma reggel viszont, szerencsére egy tanárral sem futottunk össze, ellenben, egy Mardekáros srác direkt kifordult az egyik barátnőm elé, szegény, majdnem el is esett, ahogy levállalta őt a fiú. Természetesen, neki állt feljebb, a háztársam meg megszólalni sem mert. Vettem egy mély levegőt, és félig a barátnőm elé léptem, és követeltem a sráctól, hogy kérjen bocsánatot, elvégre, az ő hibája volt az egész. Meglepett arcot vágott, amikor visszaszóltam neki. Valószínűleg nem sokan tették még ezt, én viszont álltam a dacos tekintetét. Minden sértő szava lepergett rólam, engem nem tudott meghatni pár csúnya szóval. Ő viszont mindig egyre dühösebb lett, amikor álltam a próbálkozásait. Végszóra, amikor már pálcát rántottunk, megjelent McGalagony professzor, a fiút is, és engem is büntetőmunkára ítélve a felelőtlen viselkedésünkért. Én továbbra is higgadtan tűrtem, nem éreztem igazságtalannak, hiszen tényleg példátlanul viselkedtem, de ettől függetlenül büszke voltam magamra, hiszen kiálltam az egyik legjobb barátomért. Még azt is eltűrtem, hogy egy helyre kerültünk a büntetőmunka alatt, és az idő alatt is őt kellett hallgatnom. Bár, be kell, hogy valljam, kicsit élveztem is, hogy ő mennyire ’’szenved’’. Ezek után a klubhelyiségben nagy örömmel fogadtak a barátaim. Sajnálták, hogy mögém kellett bújniuk, de én csak nevettem. Én vállaltam magamra, hogy kiállok értünk, ezt pedig sohasem érezném tehernek. Örülök, ha a barátaimnak a segítségére lehetek, elvégre, arra vannak a barátok, hogy ott legyünk egymásnak, ha kell, vagy nem? Másnap már felkészülten indultam órára. Úgy gondoltam, hogy az a Mardekáros srác biztos revansot akar majd. Mégis, nagy meglepettségemre, egy szót se szólt. Egy mosoly kúszott az arcomra, és én is tovább sétáltam. Nem vagyok egy bosszúálló típus, ha ő nem bánt engem, akkor én sem fogom őt bántani. Lehet csak arra várt, hogy majd én kezdeményezem a szócsatát, lehet, hogy csak rájött, felesleges kekeckednie velem, nem tudom. Túl jól kezelem az ilyen embereket, érdemesebb inkább mást piszkálnia, mert, nem mondom, hogy legyőzném párbajban, de az biztos, hogy nem hagynám magam. Szóval, én vidáman, minden harag nélkül léptem tovább a következő, majd a következő napra. Nem tartom ésszerűnek, hogy a múltban ért sérelmeinkért marakodjunk, sokkal inkább kellene a jelenre koncentrálnunk, és megbocsájtani azoknak, akik már úgysem fognak ártani neked. Talán meglepő ez a habitus egy Hollóhátastól, régen nem is voltam ilyen bátor. Valószínűleg az unokatestvérem hatása, Seung-ah-eonnié. Amikor elkezdtem a Roxfortba járni, egyre többet találkoztunk, és játszottunk együtt otthon is, elvégre, közel lakunk egymáshoz. Ő pedig egy elég érdekes jellem. Imád viccelődni, de régen is sokszor megbántott ezzel másokat, mivel elég kötekedő a humora. Én is sokszor sírtam miatta, de szép lassan megszoktam, hogy nem kell feltétlenül komolyan venni őt. Ez a tapasztalat pedig segített abban, hogy könnyebben kitérjek a gúnyolódások elől, mivel megtanultam nem magamra venni a sértegetéseket. Visszaszólni is ő tanított meg, olyan másodéves koromban. Addig mindig ő védett meg engem, viszont ezután már közel olyan jól ki tudtam akasztani az embereket, mint ő. Csak annyi a különbség köztünk, hogy én ok nélkül nem bántok senkit, csakis abban az esetben, ha már tényleg nem látok más megoldást. Talán ezért a csendes természetem miatt lep meg másokat, amikor éppen kinyitom a számat.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eun Bi Moon 2015-11-21, 00:11
Elfogadva!
Üdv! Köszönöm a bővítést, így máris átgondoltabb és letisztultabb képet fest a karakter, és sokkal többet megtudunk róla, ki is ő, mi is ő, és nem lóg csak úgy a levegőben, mint egy félúton elunt gondolatfoszlány. Úgyhogy most már minden okés. ^^ Jól fogalmazol, mint mindig, a szöveg olvastatja magát, bár még így sem eresztetted túl bő lére a dolgot, azt meg kell hagyni. Ez nem feltétlenül hiba, legalább lesz minek kiderülnie a játékok során is. Mivel nem találtam benne hibát, úgyhogy nem is tartóztatlak tovább; foglalózz, ha még nem tetted esetleg, s irány a játéktér. Jó játékot!
